A humor szerepe a párkapcsolati kommunikációban

A humort, mint fontos jellemzőjét a vágyott partnernek sokan megfogalmazzák, de sok év után , párkapcsolatban élve sokan már elfelejtik, hogy a humor milyen fontos a kapcsolat építése szempontjából.

Pedig a humor igazi csodaszer, ami számos területen motorja lehet a párkapcsolatnak.

A humor segíti a közös identitás megerősödését

Bármilyen közösséget erősíteni tud, ha saját nyelve alakul ki. Ennek a saját nyelvnek része az adott közösségre jellelmző humo. A visszatérő viccek, szállóigék, amik az adott közösségben sajátos jelentést kapnak, amit csak a közösség tagjai értenek.

Éppen így a párkapcsolatban is vannak állandóan visszatérő viccek, amiket csak maga a pár ért igazán, saját külön jelentéssel. Ezek a saját viccek összekapcsolnak és erősítik a közös identitást.

A nevetés csökkenti a stresszt

Számos kutatás kimutatta, hogy a stressz csökkentésének egyik legjobb módja a nevetés. A humort a nehéz helyzetekkel való megküzdés egyik eszközének is tekinthetjük. Azon túl, hogy a nevetés oldja a feszültséget és az öröm érzését hozza, aki humorral tud közelíteni a nehézségekhez az képes a nehéz helyzetekben tágítani a saját nézőpontját. Ezáltal más szemszögből ránézni a helyzetre, ami nemcsak a feszültség csökkentésének, hanem a megoldásnak is forrása lehet.

Egy párkapcsolat működését pedig erőteljesen tudja befolyásolni, hogy mennyire tudjátok kezelni a titeket érő mindennapi stresszt, hogyan tudtok megküzdeni a nehézségekkel. Párként nemcsak a saját humorotok, hanem a párotoké is segíthet titeket abban, hogy a mindennapi stresszt kezelni tudjátok. A megfelelő pillantban a másik lelkiállapotára odafigyelve elsütött poénok a támogatás egyik formájának tekinthetőek. Érdemes azoban figyelni arra, hogy a másikra való odafigyelés nélkül egy stresszes helyzetben a humor akár árthat is. Tehát fontos, hogy vedd figyelembe a tapasztalataidat arról, hogy a párodnak mikor és milyen humor segít, mert a figyelem nélküli poénkodás a másikban azt az érzetet keltheti, hogy kineveted vagy bagatelizálod a problémáját.

A nevetés közös öröm

Mindenki boldog szeretne lenni, de a boldogság nehezen megfogható dolog. Az öröm azonban egészen konkrét egyetemes érzés. Hogy egy pár mennyire érzi boldognak a párkapcsolatát, annak az egyik legfontosabb összetevője, hogy mennyi közös örömöt élnek meg. A humor pedig a legolcsóbb és legidőtakarékosabb közös öröm. Azokban a kapcsolatokban, ahol a humor a mindennapi kommunikáció része az elégedettség is sokkal nagyobb. A közös nevetés folyamatosan örömöt ad, ráadásul ezeket az örömöket közösen élitek meg.

A humor a konfliktuskezelésben is segít

A humor stresszoldó hatása nemcsak a hétköznapi stresszel kapcsolatban hasznos, hanem a párkapcsolati vitákban is sokat segíthet féken tartani az indulatokat.

Ha kellő érzékenységgel, a másikra figyelve viszitek be a humort a feszült, vitás helyzetekbe, akkor a humor képes elvezetni azokat a feszültségeket, amik indulatokhoz vezethetnének.

Vitás helyzetben persze kiemelten fontos, hogy a vicc tárgya semiképpen ne a másik legyen, a humor ne a bántás vagy dominálás eszköze legyen egy vitában. Ha a humor nem bántó, akkor csökkenti a vita feszültségét, el tudja venni a dolgok élét. Olykor pedig akár magát a vitát, vagy a számonkérést is képes helyettesíteni.

A párkapcsolat fontos motorja a bizalom is. Ebben a bejegyzésben a bizalom jelentőségéről olvashatsz.

Ha pedig arról szeretnél többet tudni, hogy milyen a jól működő kapcsolatban a konfliktuskezelés, ajánlom az alábbi videókat:

Megosztás:

A jó párkapcsolati kommunikáció 8 jellemzője

Ma már mindenki tudja, hogy a boldog párkapcsolat egyik legfontosabb jellemzője a jó kommunikáció. De milyen is a jó kommunikáció? Ebben a bejegyzésben a jó párkapcsolati kommunikáció x jellemzőjét veszem számba.

1. A kommunikáció megfelelő időzítése

A jó kommunikációban az időzítés is fontos szerepet játszik. Kerüljétek az érzelmi feszültség csúcspontjait, és válasszatok olyan időpontot, amikor mindkét fél nyugodt és befogadó. Ne éhesen, fáradtan, feszülten kezdjetek neki a fontosabb témáknak vagy a konfliktusok megbeszélésének. Az időpont közöz döntés legyen, ne támadjátok le egymást!

2. Figyelem

A jó kommunikációban fontos, hogy figyelj a másik félre. Aktívan hallgass! Az aktív hallgatás azt jelenti, hogy tudatosan figyelsz arra, amit a másik ember mond. Ne szakítsd félbe, és ne próbálj meg előre elképzelni dolgokat! Hallgasd meg, amit a másik mond, és ha szükséges, kérdezz , hogy jobban megértsd! Ez segít megérteni a másik fél érzéseit és szándékait.

A valódi figyelem azt jelenti, hogy nem csak arra koncentrálsz, amit te akarsz mondani, hanem megpróbálod megérteni a másik ember szemszögét is. Gondolkozz azon, hogy miért mondja azt, amit mond, és próbáld meg az ő helyzetébe képzelni magadat!

Ha szeretnél többet tudni arról, hogy a figyelem mennyire sokat számít egy párkapcsolatban, akkor nézd meg ezt a videót!

A figyelem többféleségéről pedig ebben a bejegyzésben olvashatsz:

Ez a videó pedig abban segít, hogyan figyelj megfelelően:

3.Tisztelet

A jó kommunikáció során fontos, hogy tiszteletben tartsuk a másik fél érzéseit és véleményét. Kerüld a támadást, számonkérést, hibáztatást, kritizálást, minősítés!

Az emberek különbözőek, és eltérő nézeteket, gondolkodásmódokat és tapasztalatokat hoznak magukkal a kapcsolatba. Fontos, hogy elfogadd, hogy nem vagytok egyformák és nem kell mindenben ugyanúgy gondolkodnotok vagy egyetértenetek!

4. Őszinteség önmagunkkal és a kommunikációban is

Az őszinteség azt jelenti, hogy őszintén és nyíltan beszélünk az érzéseinkről, gondolatainkról és szükségleteinkről. Az őszinteség alapvető feltétele az együttműködésnek, hiszen ha a másiknak a számodra fontos dolgokról nem adsz információt vagy torzítod azokat , akkor nem fogjátok tisztán látni a közös problémát, így a megoldás esélye is kicsi. Ahhoz, hogy a másikkal őszinte tudj lenni, először saját magaddal kell őszintének lenned! Vagyis fontos, hogy ha nehéz vagy konfliktusos témáról szeretnél beszélni, először alaposan gondold át, hogyan és miért érint mélyen vagy érzékenyen valami!

Azt őszinteséghez fontos az önmagunkért való felelősségállalás:

5. Empátia és nyitottság

Az empátia azt jelenti, hogy nem csak a saját érzéseinkre és gondolatainkra koncentrálunk, hanem megpróbáljuk megérteni a másik fél perspektíváját is. Az empátia fékezi az indulatokat mindkét félnél. Ezen kívül segít azonosulni a másik fél érzéseivel, és így elősegíti a konfliktusok megoldását.

A nyíltság,hogy nyitottak vagyunk másokkal való kommunikációra, és képesek vagyunk befogadni az ő érzéseiket, gondolataikat és igényeiket is szintén alapvető feltétele annak, hogy valódi kommunikációt folytassunk.

6. Érthető és konkrét közlések

A jó kommunikáció során az üzenetünk világos és érthető. Kerüld az általánosításokat, a szélsőségeket és a félreérthető megfogalmazásokat! Igyekezz minél egyértelműbben és konkrétabban fogalmazni! Sokat segít, ha van időd végiggondolni, hogy mit akarsz mondani és azt is, hogy mi az a cél, amit el szeretnél érni a kommunikációddal. Nem árt észben tartani, hogy a verbális kommunikáció csak egy része a közlésnek, a hangsúly, a mimika és a metakommunikáció is üzenetet hordoz. Ezért is fontos az őszinteség, mert amikor a verbális közlés és a metakommunikáció nincs összhangban, az negyon megzavarja a kommunikációt és aláássa a bizalmat. Ezért is fontos, hogy a rossz érzéseket, indulatokat ne elnyomni próbáld, hanem megfelelő módon kommunikálni!

Ez a videó segíthet abban, hogyan tudsz lényegretörően és együttmüködően kommunikálni:

7.Megoldásorientált, konstruktív legyen a kommunikáció!

A jó kommunikáció célja az, hogy megoldást találjunk egy problémára. Vagyis ne hibást próbálj keresni, ne a sérelmekre vagy korábbi problémákra koncentráljatok, hanem a megoldásra, a jövőre!

Ebben sokat segít, ha a korábban említett módon előre gondolkodsz azon, hogy mi a célod, mit szeretnél. A múltat nem tudjátok megváltoztatni, így érdemes a jövőre koncentrálni.

A jövőre irányultságról itt is olvashatsz:

8. A kommunikáció egyensúlya

Igyekezzetek nagyjából egyensúlyt tartani abban, hogy egy kommunikáció során a két fél mennyit beszél és mennyit hallgat. Természetesen ezt nem annyira az adott beszélgetés, inkább az adott téma kapcsán érdemes megtenni. Ha egyikőtök jóval többet beszél, akkor a közös megoldás mindenképpen inkább az ő szükségleteit fogja szolgálni, hiszen sokkal részletesebben fogja tudni átadni a saját álláspontját, míg a másik fél kevésbé.

Ha gyümölcsöző vitát akarsz folytatni, ajánlom ezt a bejegyzést:

Ha nehezen tudod elképzelni, hogyan lehet egy konfliktust együttműködően kezelni, akkor ajánlom a következő videót:

Ebben a videóban pedig arról beszélek, hogy milyen nyereségei vannak a jó konfliktuskezelésnek:

Megosztás:

Kritika a párkapcsolatban

A kritika sok problémát okoz a párkapcsolatokban. A kritikussággal kapcsolatos tévhitek, a társadalmunkba beívódott kitikus hangnem és az asszertív kommunikációs minták hiánya mind hozzájárulnak, hogy a párok kritizálják egymást ezzel rombolva egymást és a kapcsolatot.

Építő kritika és kiritikai gondolkodás

Az építő kritika kifejezést vagy a kritikai gondolkodás hasznosságát sokszor halljuk. Az építő kritika kifejezés arra utal, hogy lehet úgykritizálni, hogy az a másikat fejlődésre késztesse. Valójában, ami tényleg építő, az már nem is igazán kritika, inkább a kritikai gondolkodás eredménye.

A kritikai gondolkodás ugyanis egy sokkal komplexebb és előremutatóbb dolog, mint a kritikusság, bár sajnos sokan összemossák, összetévesztik a kettőt. 

A kritikai gondolkodás azt jelenti, hogy górcső alá veszem a kapott információt, kapcsolatokat, ok- okozati összefüggéseket keresek, látom az előzményeket és következményeket, tisztában vagyok a gondolkodás okát torzító tényezőkkel, képes vagyok nézőpontot, gondolkodási keretet váltani. 

Vagyis a lehető legjobban megismerni és megérteni azt, amit vizsgálok.

Ha képes vagyok rendszerben gondolkodni, külső összefüggéseket keresni, a lehető legtöbb tényezőt észrevenni és figyelembe venni, hogy megértsem amit vizsgálok, akkor abból tudok következtetni arra, hogy a célomnak, vágyamnak megfelelően mi a legcélravezetőbb hozzáállás.

Ezzel szemben mit jelent a kritikus gondolkodás? A dolgokat besorolom  egyszerű kategóriákba, jó vagy rossz. 

Ha belegondolsz, a két dolog pont ellentéte egymásnak.

Ha valamit elég alaposan vizsgálsz, akkor nem egy dimenzióban nézed ( jó- rossz) , hanem számos különböző szempontból.

És látod az előzményeket, okokat, következményeket, miérteket. És akkor látod a lehetőségeket is, hogy a rendszer mely pontján, hogyan lehet úgy változtatni, hogy az változtasson azokon a negatív következményeken, amiket el szeretnénk kerülni.

És biztosan nem azt fogod látni, hogy egy kritikát kell megfogalmazni. 

Van, aki úgy gondolja, hogy ez a morális szabályok relativizálása. De szó sincs erről. Arról van szó, hogy maguk a morális szabályok se elvont, ok és következmény nélküli dolgok, sőt, pont azért vannak, hogy elkerüljünk negatív következményeket.

A pszichológusok szerint a nehéz gyerekkor az oka mindennek

Minket, pszichológusokat gyakran vádolnak azzal, hogy mindenkit fel akarunk menteni a tettei felelőssége alól a nehéz gyerekkorára hivatkozva.

De nem erről van szó.

Arról van szó, hogy más a gondolkodási keret.

Nem azt keressük, hogy ki a hibás és kit lehet vagy kell elítélni.

Arról van szó, hogy attól, hogy valakit elítélünk, attól nem változik semmi. Nem lesz belőle megoldás.

Megoldás akkor lesz, ha értjük, hogy egy viselkedés háttérben mi van, mi tartja fenn, mi a következménye és esetleg milyen következménye van, ami résztvesz a fenntartásában, mert bizony ez a körkörös okság is gyakran előfordul.

A megértés nem azt jelenti, hogy elfogadom a másik olyan viselkedéseit ami rám vagy másokra nézve negatív következményekkel jár, hanem azt jelenti, hogy valóban meg akarom érteni, hogy miért működik úgy a másik ahogy, hogy valódi megoldást találjunk arra, hogy változtassunk.

Szóval a párkapcsolatokban, a nevelésben és valójában minden emberi kapcsolatban sokkal több kritikai gondolkodás és sokkal kevesebb kritikusság lenne az, ami előre visz.

” De ha nem kritizálom, honnan tudja, hogy rossz, amit csinál?”

Sokszor kapom meg ezt a kérdést.

Érdemes észrevenni, hogy már a kérdés megfogalmazása utal arra, hogy mi vele a gond.

” rossz, amit csinál” 

Ez a megfogalmazás azt jelzi, hogy te mondod meg, hogy mi a jó és mi a rossz, hogyan kell a dolgokat csinálni. Vagyis aki így gondolkodik, ebben a gondolatmenetben a másik fölé helyezi magát. Persze a legtöbbször nem azért, mert szeretne felette állni. Inkább azért, mert a biztonságérzetet a kontroll adja. Vagy, mert ezt szokta meg, abban nőtt fel, hogy kritizálták.

De függetlenül attól, hogy miért kommunikál valaki így, ezzel a másik egyenrangúságát megkérdőjelezi. Az pedig ritkán vezet együttműködéshez.

Valójában a tévedés az, hogy amit a másik tesz vagy nem tesz, az objektíven rossz. A legtöbb esetben ez nem ítélhető meg objektíven. De ha mégis, akkor is fontosabb a szubjektív összetevő, hogy neked rossz.

Ha így gondolkodsz és ezt kommunikálod, akkor máris nem kritizálsz.

Amikor bírálod, kritizálod, számonkéred a párod, akkor elvárod, hogy ő a saját viselkedését a te mércéddel mérje, vagyis tulajdonképpen egy tekintély pozícióból neveled. 

Kritika nélkül, de a határaidat védve

A kritika elhagyása nem azt jelenti, hogy nem jelzem, ami számomra zavaró, fájó, bántó, megterhelő! Pontosan azt jelenti, hogy azt jelzem, hogy ez számomra az!

Nézzünk egy konkrét példát, hogy érthetőbb legyen!

” Már megint nem pakoltad be a mosogatógépet este, pedig a te dolgod lett volna! Nem igaz, hogy nem vagy képes megcsinálni, amit megbeszélünk! Annyira megbízhatatlan vagy!” 

Vagy:

” Nem pakoltad be a mosogatógépet, pedig úgy egyeztünk meg, hogy este megcsinálod. Én számítottam rá és szerettem volna reggel rögtön főzni, de mivel nem pakoltad be, ezért muszáj volt előbb elpakolnom, így most meg már kapkodnom kell. Ha ilyen kevés időm van főzni, akkor szükségem van arra, hogy amit megbeszélünk, arra számítani tudjak, hogy úgy lesz. „

Az első esetben 90%- ban arról fog szólni a beszélgetés, hogy miért nem csinálta meg a másik és annyi fog átmenni, hogy már megint piszkálod. 

Mert nem lesz világos neki, hogy miért baj, mi a következménye rád nézve, így egyszerűen a te rigolyádnak fogja tekinteni, hogy merev vagy ebben. A kommunikációt pedig büntetésnek megélni. 

A második esetben világos lesz a miért, érteni fogja, hogy mi okoz neked gondot és jó esély van, hogy a beszélgetés a megoldás felé folytatódik. 

És ha abból indulunk ki, hogy alapvetően nem akar kiszúrni veled, akkor néhány ilyen után eszébe fog jutni, hogy mi a viselkedése következménye és vagy megcsinálja vagy legalább megkérdezi, hogy most fontos-e, sürgős-e?

Mert ha arról beszélsz, hogy mi neked a rossz, akkor azzal együtt lehet érezni, az együttműködést vált ki.

Míg, ha arról beszélsz, hogy ő mit csinál rosszul, az védekezést és ellenállást vált ki. 

És minden kritika növeli köztetek a távolságot, ami megint csökkenti az együttérzést és az együttműködést.

A kritikus hangnemről nem könnyű leszokni. Sokakba beleívódott ez a minta, hiszen a legtöbben úgy nőttünk fel, hogy kritikával, a hibáinkra rámutatva, azok miatt megszégyenítve neveltek minket. 

A nevelés a legtöbb családban még ma is büntetések és jutalmak rendszerével történik, sokan nem tanulnak együttműködést, nem tudják, hogy kell egyenrangú kapcsolatban, egymást tisztelve működni.

Ha igaz rád, hogy a párod viselkedését a rosszallás vagy a büntetés eszközével próbálod befolyásolni, akkor biztosan nem működik jól a kapcsolat.

Ha szeretnéd megtanulni, hogy kritika nélkül kommunikálj

Ha szeretnél megtanulni a konfliktusokról együttműködően kommunikálni, akkor ajánlom az Újrakapcsoló online tréningem. A tréning során olyan kommunikációs mintát tanulhatsz meg, amivel együttműködve , hatékonyan oldhatjátok meg a problémáitokat.

További kritikáról szóló tartalmak

Ha többet szeretnél tudni a Kritika hatásairól, ajánlom neked a Közös megoldások veszekedés nélkül csoportban tartott élő felvételét.

Korábbi blogbejegyzés a kritikáról:

A következő videóban pedig a kritikáról való leszokás első lépéseihez kaphatsz ötletet:

Megosztás:

Válaszkészség vagy elkényeztetés a Liliputi blogon 2. -Óvodás- és iskoláskor

A válaszkészég vagy elkényeztetés dilemmája a gyerek életkorával csak fokozódik. Rááadásul sokaknak nincs vagy téves elképzelése van arról, hogyan folytatódik a csecsemőkor elmúltával a válaszkész nevelés. Ebben a bejegyzésben arról írtam, hogy milyen elvárások mentén nem érdemes ezt az irányt választani, miben más egy nagyobb gyerek esetén a válaszkészség és mivel tehetünk a legtöbbet azért, hogy a válaszkészség ne csússzon elkényeztetésbe.

Olvasd tovább a Liliputi blogon!

További gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmak, amik érdekelhetnek:

Az első gyerek megszületése utáni változásokról

Megosztás:

Indulatok a párkapcsolatban : A harag igenis jó tanácsadó! Csak nem mindegy,mit kérdezel tőle

Sokan gondolják, hogy a párjukkal való veszekedês oka az, hogy valamelyik fél vagy mindketten indulatos természetűek.

Most arról írok nektek, hogy ez a megközelítés miért nem visz előre a megoldás felé.

Először is senki sem születik indulatosnak. Születhet valaki olyan temperamentummal, hogy nagyon intenzíven éli meg az érzéseit és nagy erők mozognak benne, amikor érzelmi hatás éri.

De az ilyen temperamentumos ember pont annyira lebeghetne emiatt a boldogságtól, mint amennyire plafonon van a dühtől.

Az indulatok okkal vannak jelen.

A düh, ahogy más negatív érzelmek, nem azért van, hogy bajt okozzon, hanem azért, hogy megvédjen.

Amikor a vágyaink, szükségleteink kielégítése akadályba ütközik, akkor természetes és egészséges reakció, hogy dühöt élünk meg.

A düh ettől még rengeteg bajt okozhat a párkapcsolatban, romboló lehet és gyakran a legfőbb akadálya annak, hogy konstruktívan kezeljük a konfliktusokat.

De ez akkor van így, ha nem figyelsz arra, hogy mit akar mondani ez az érzés.

A legtöbben két olyan megoldásból próbálnak választani az indulatok kezelésére amelyek egyformán bajt okoznak

Az egyik, hogy akaraterővel kontrollálod a dühödet, visszafogod, nehogy romboljon.

A másik, hogy amit érzel, azt kiengeded a másikra, spontán kifejezed, ahogy jön.

A rossz hírem, hogy egyik sem jó megoldás.

Ha visszafojtod a haragod, akkor saját magadra nem vagy tekintettel, saját magad rombolod.

Ha elereszted, akkor a párodra nem vagy tekintettel, őt fogod bántani.

A jó hír, hogy van jó megoldás is.

A harag mindig okkal van jelen. Így a legfontosabb, hogy mögé nézzünk!

És nem az az oka, hogy a másik már megint idegesítő.

Ha gyakran és erőteljesen élsz át dühöt, akkor az nem csak az aktuális helyzetnek szól.

Ha valamilyen szükséglet folyamatosan nem elégül ki, ha gyakran vannak olyan helyzetek, amikben nem kapod meg, amire szükséged van, akkor ezek az indulatok gyűlnek és egymásra rakódnak.

Ha nem nézel mögé ezeknek, akkor lehet, nem veszed észre, hogy az indulatok egy része gyakran nem az adott helyzetnek szól. 

Sőt, gyakran nem is a párod viselkedésével kapcsolatban keletkezik, hanem egy múlt véli helyzetnek, személynek szól.

Ráadásul gyakran nem is a harag az eredeti érzés. 

Az indulatosnak hívott emberek hajlamosak arra, hogy a félelemet vagy a szomorúságot fordítsák dühbe.

Mindenkinek van olyan negatív érzelem, amiben ” otthonosabban” érzi magát és van, amit mindenáron kerülni szeretne.

Ezért könnyen lehet, hogy a dühöd mögött valójában félelem van, hogy elveszíted a másikat, vagy szomorúság, mert csalódtál abban, ahogy elképzelted a közös életet.

Szóval nem igaz, hogy ” a harag rossz tanácsadó” csak nem azt kell tőle kérdezni, hogy ” Mit csináljak?” 

Azt kell tőle kérdezni ” Milyen hiányérzet van mögötted?”

Miért nem segít az indulatos cimke?

És miért nem jó, ha felcimkézzük azt, aki gyakran és erősen éli meg a haragot és indulatosnak hívjuk?

Pontosan ugyanazért, mert pedagógiai hiba azt mondani egy gyerekre, hogy ” rossz gyerek”. 

Aki rossz gyerek, annak a rosszaság szerves része a személyiségének. Vagyis, ha azt mondom egy gyereknek, hogy ” rossz vagy” azzal nem sarkallom változásra, sőt.

Ha ő rossz, akkor ez van, nincs mit tenni, ebben a ” fiókban” lesz az ő helye.

De ha azt mondom neki, hogy ” amit most tettél az bánt másokat és nem vezet jóra” akkor ott a lehetősége, hogy máshogy viselkedjen.

Éppen ugyanígy, ha azt mondom, hogy ” indulatos vagyok” akkor szépen hátradőlhetek. Ez van, nincs mit tenni, én ilyen vagyok.

Ezzel egyrészt irreális elvárást támasztok a párom felé, azt kívánom tőle, hogy fogadjon el egy olyan viselkedéssel együtt, ami rombolja őt.

Másrészt akadályt teszek saját magam elé, hogy odaforduljak a haraghoz és megkérdezzem tőle, hogy ” Mi van mögötted?”

A címke arra ítél, hogy így maradj és dühöngéssel teljen az életed.

Pedig, ha odafordulnál magadhoz és mögé néznék a haragodnak, akkor megnyílna az út, hogy a belső hiányt, amiből a harag jön megszüntesd.

Ez nem mindig könnyű.

Sérelmek, fájdalmak, gubancok vannak a harag alatt. 

De ha szembenézel velük, akkor van megoldás! 

Ha szeretnél többet tudni arról, hogy kezeld az indulatokat a párkapcsolati konfliktusaidban, akkor nézd meg ezt a videót!

Megosztás:

Válaszkészség vagy elkényeztetés 1.- A liliputi blogon

A válaszkész nevelést gyakran vádolják azzal, hogy a gyerek elkényeztetéséről szól. Ez nem feltétlenül csak azért fordul elő, mert felületes ismeretekkel rendelkezik, aki ezt gondolja. Gyakran magának a válaszkész szülőnek is dilemmát okoz, hogy amit tesz, az válaszkész vagy elkényeztető.

A két fogalom lényegi különbsége, hogy míg a válaszkészség azt jelenti, hogy figyelünk a gyermekünk valódi szükségleteire, és reagálunk rá, addig az elkényeztetés azt jelenti, hogy minden óhaját teljesítjük, sőt olykor olyan dolgokat is megteszünk amit a gyerek nem is kér és nincs is rá szüksége. Ez így egyszerűen hangzik, de hogyan lehet megkülönböztetni gyakorlatban, hogy mire van szüksége a gyerekünknek?

Olvasd tovább a Liliputi blogon!

Pici gyerekekkel kapcsolatos konfliktusokkal kapcsolatban hasznos szempontokat olvashatsz még az alábbi cikkben:

Az első gyerek megszületése utáni változásokról

Ha arra vagy kiváncsi, hogy a gyerekek mit tanulnak a párkapcsolatotokból, akkor pedig ajánlom a következő bejegyzéseket és videókat!

Megosztás:

7. Tévhit: A jó konfliktuskezeléshez alaposan elemezni kell a múltbeli konfliktusokat.

Honnan ered a tévhit? 

A múltunk, a tapasztalataink meghatároznak minket és valóban vannak olyan problémák, amiket sokkal inkább feldolgozni és nem megoldani kell. Ha a konfliktusokat vagy magát a rossz konfliktuskezelést problémaként azonosítjuk, abból logikusan következik, hogy meg kell találni a probléma gyökerét és kijavítani a hibát.

Mi a valóság?

Valójában ahhoz, hogy egy szokáson változtassunk nem szükséges elmélyedni abban, hogy pontosan mit és hogyan csinálunk rosszul. A rossz kommunikáció nem trauma, amit fel kell dolgozni. Természetesen az életünk története, a korábbi rossz minták akadályt gördítheznek az elé, hogy a megfelelő kommunikációt alkalmazni tudjuk. Ilyenkor ezekkel az akadályokkal valóban foglalkozni kell. De alapvetően sokkal inkább a jövőre irányultság, a jó minták kiterjesztése és megtanulása szükséges ahhoz, hogy megfelelően kezeljétek a konfliktusokat. Kisebb szerepe van benne a múlt elemzésének.

Miért káros?

Ha azt gondoljátok, hogy a rossz működések elemzése vezet a megoldásra, akkor az a legtöbbször azzal az eredménnyel jár, hogy újra és újra a múlt sérelmein, rosszul kezelt konfliktusain vitatkoztok. Ahelyett, hogy változtatnátok azon, ahogy a jelen konfliktusait kezelnétek.

Mivel ez általában újabb feszültséget és fájdalmat okoz, ezért egyre kevésbé lesz motivációtok arra, hogy megoldást keressetek. Hiszen a megoldáskeresése számotokra egyet jelent majd a sérelmek felhánytorgatásával.

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?

A konfliktusok megoldásában az egyik fontos elv a jövőre irányultság. Hiszen a múltat nem tudjuk megváltoztatni. Ha tudod, hogy mi az amit szeretnél, akkor sokkal könnyebb elérni a célt, mintha arra fókuszálsz, amit nem szeretnél.

Ha szeretnél ehhez szempontokat kapni, akkor érdemes belépned a Közös megoldások veszekedés nélkül facebook csoportba, ahol elérhetőek a régebbi élő adások felvételei. A „Jó gyakorlatok a párkapcsolati konfliktuskezelésben” és a „Ki kell -e elemezni a jó konfliktuskezeléshez, hogy mit csinálunk rosszul?” című élő adás felvételes segíthet ebben.

Megosztás:

8. Tévhit: A jó konfliktuskezelés több időt és energiát igényel, mint a folyamatos vita.

Sokan gondolják, hogy a jó konfliktuskezelés legnagyobb akadálya, hogy nincs idő mindent megbeszélni. De ez valójában csak rövid távon igaz.

Honnan ered a tévhit?

Ha csak egy konfliktust nézünk, akkor a konszenzusra törekvés, a valódi megértés és együttműködő megoldás valóban több időt és energiát igényel, mint bármilyen más hozzáállás. 

Mi a valóság?

A fontos különbség viszont az, hogy ilyenkor a kapcsolat épül, ahelyett, hogy sérülne. Ha nem megfelelő úton születik megoldás, feszültség és sérelmek keletkeznek, a vita, vagy akár más témában a korábban keletkezett feszültség visszatér. Így végül sokkal több időt és energiát vesz el, mint akkor, ha megfelelően kezelitek.

Miért káros?

Ha azt gondolod, hogy több energiát igényel hosszú távon is a megfelelő konfliktuskezelés, akkor nehezen fogod rászánni az időt. Még nehezebb a helyzet, ha eleve túlterheltek és fáradtak vagytok. Rááadásul a megfelelő konfliktuskezelés nem feltétlenül csak választás eredménye. Ha nem tudjátok kivitelezni, akkor sem, ha időt szántok rá, akkor plusz időt és energiát kell szánni arra, hogy megtanuljátok. Ha pedig nem látjátok, hogy ezzel hosszú távon nemcsak összhangot és békét nyertek, hanem időt is, akkor még akkor is nehéz időt és esetleg pénzt invesztálni abba, hogy jól működjön, ha már szenvedtek attól, ahogy jelenleg a konfliktusokat kezelitek.

Ha szeretnétek többet tudni arról, hogyan építi a kapcsolatot a megfelelő konfliktuskezelés, akkor nézzétek meg a Konfliktusból kapcsolódás- Hogyan építheti a konfliktus a kapcsolatot című videómat.

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?

Figyeld meg, hogy mennyi idő megy el terméketlen vitával, olyan beszélgetésekkel, ami nem vezet ereményre és figyeld meg, hogy amikor sikerül eredményre jutni, az mennyi időt vesz igénybe!

Ha nincs ilyen, akkor érdemes felmérned, hogy mekkora a gond. Ha folyamatosak a visszatérő konfliktusok és van több olyan problémák, amiben sok próbálkozás után sem juttok eredményre, akkor valószínűleg nem maga a téma, hanem az arról való kommunikáció a problémás.

A Hogyan vizsgáld meg a kapcsolatodat? című ingyenes kérdéssorommal felmérheted, hogy nálatok mekkora a gond.

Ha úgy gondolod, hogy változtatni szeretnél azon, ahogy kommunikáltok, szükségetek lenne útmutatásra abban, hogyan tudjátok megbeszélni a konfliktusokat, akkor az Újrakapcsoló programom online tréning változata megoldás lehet számotokra.
Megosztás:

6. Tévhit: A jó konfliktuskezelés azt jelenti, hogy mindig kompromisszumot kell kötni.

Honnan ered a tévhit?

A kompromisszumot kötni jobb megoldás, mint, ha úgy álltok hozzá, hogy vagy az lesz, amit én akarok vagy az, amit te akarsz. Igazságos, mert mindkét fél érdekeit ugyanannyira vesszük figyelembe és az egymás iránti törődést is kimutatjuk vele, hiszen mindketten engedünk az érdekeinkből a másik javára. Tehát jó megoldásnak tűnik.

Mi a valóság?

Valójában a kompromisszum nem rossz megoldás, de a párkapcsolatokban az esetek nagy részében van jobb lehetőség is. Ha képesek vagytok energiát fektetni abba, hogy az álláspontok mélyén megbúvó szükségleteiteket is megfogalmazzátok és megértsétek, hogy mi a saját szükségletetek és a másiké az adott helyzetben, akkor sokszor jobb megoldás is van, mint a kompromisszum.

Amíg csak a felszínen, a konfliktust kiváltó konkrét történésekre koncentráltok, addig jellemzően úgy tűnik, hogy az álláspontok ellentétesek. Egyszerre mindkettőtök akarata nem teljesülhet.

De ha a konfliktusokat a szükségletek szintjén oldjátok meg, akkor az esetek többségében létrejöhet konszenzus. Ami azt jelenti, hogy mindketten megkapjátok, amire szükségetek van, anélkül, hogy egy részéről le kellene mondanotok.

Miért káros?

Ha azt hiszed, hogy a legjobb lehetőség a kompromisszum, akkor nem is keresed a megoldást arra, hogy mindkettőtök szükséglete teljes mértékben kielégüljön. Azok a párok, akik jellemzően kompromisszumokkal oldják meg a konfliktusokat sok szempontból jól működnek és jól kommunikálnak. A folyamatos kompromisszumokkal mégis terhelik a kapcsolatot.

Hiszen a kompromisszum azt jelenti, hogy mindig engedned kell valamiben, ez pedig egy idő után jelenthet túl sok lemondást.

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?

Mielőtt a számodra fontos kérdésekben kompromisszumot kötsz, érdemes a konszenzusra törekedni. Ha a konfliktusokat nem csak az azt kiváltó helyzet szintjén, hanem a mögöttes szükségletek szintjén vizsgáljátok, akkor nagy eséllyel találtok olyan megoldást vagy megoldások kombinációját, ami mindkettőtöknek lemondás nélkül elégedettséget hoz.

Ha szeretnél kicsit belelátni, hogyan születik meg egy konszenzus egy jó konfliktuskezelésből, akkor nézd meg a Milyen a boldog párok konfliktuskezelése című videómat! A videóban egy példán keresztül mondom el, hogyan tud a konfliktuskezelés jól működni.

Megosztás: