Veszekedés apróságokon

Sokan élik meg úgy, hogy a párkapcsolatukban látszólag apró dolog miatt alakult ki vitás helyzet vagy akár vérre menő veszekedés.

A felhajtva hagyott wc ülőke vagy a letekerve hagyott fogkrém kupak nem jelentenek komoly problémát egy kapcsolatban, ugyanakkor mégis előfordulhat, hogy ha ezekről kezdtek beszélni, annak mindig veszekedés a vége.

De hogyan lesz egy ilyen apróságból hatalmas veszekedés?

Ha valóban apróságokról van szó, akkor miért vált ki belőlünk akkora indulatot, hogy veszekedés lesz belőle? És ha nem fontos dolgokról van szó, akkor miért nem tudjuk könnyen megbeszélni? Az igazság az, hogy az apró dolgok mögött sokkal mélyebb problémák rejlenek, amelyek nagyon fontosak a kapcsolat szempontjából.

Amikor egy helyzet erős érzelmeket vált ki, pedig a téma maga aprónak tűnik, akkor érdemes komolyan foglalkozni vele, hogy a látszólagos konfliktus mögött vajon mi húzódik meg.

Ha mindenki elégedett, boldog és a kapcsolatban alapvetően összhang van, akkor az ilyen apró dolgokon való surlódás maximum vitához vezet, veszekedéshez semmiképpen.

Gondolj csak bele, hogy a kapcsolat elején, amikor szárnyaltatok a szerelemtől, igazán észre sem vetted a másik bosszantó szokásait. Ha most viszont megkeserítik az életedet, akkor nem valószínű, hogy a különbség az, hogy hogyan értelmezed ugyanazokat a dolgokat.

Mit mond neked az az apróság a kapcsolatról?

Ha a másik viselkedésére koncentrálsz, akkor nem fogod észrevenni, hogy valójában mi okozza a gondot.

A legtöbb esetben az apróságok inkább csak ütközési felületet adnak a hiányérzetek által okozott feszültségeknek. Ha úgy érzed, hogy túl vagy terhelve vagy érzelmileg el vagy hanyagolva, esetleg azt érzed, hogy nem kapsz elég elismerést vagy a másik nem tartja tiszteletben a határaidat, akkor azok az apróságok, amik bosszantanak ezekre a szükségletekre fognak mutatni.

Érdemes tehát nem a msik viselkedésére, hanem a saját érzéseidre koncentrálni, hogy megtaláld a probléma gyökerét!

De ha változtatna a viselkedésén, akkor megoldódna a probléma!

Pontosan ez az a tévhit, ami miatt a párok beleragadnak a konkrét apróságokon való veszekedésekbe. Az a helyzet, hogy ha téged azért zavar a sáros cipő vagy a nem kidobott wc papírguriga, mert úgy érzed, hogy a másik nem figyel rád, akkor hiába is éred el, hogy ezeken a konkrét viselkedéseken változtasson. A hiányérzeted miatt más dolgokban fogod azt látni hogy nem figyel rád.

Vagyis valójában ezekkel a dolgokkal a felszínen mozogtok, a megoldási lehetőségeket is beszűkítitek és gyakran sok energiával álmegoldásokat találtok.

De akkor mi a megoldás?

Ha elkezded figyelni, hogy azok az apróságok, amik kiborítanak mit üzennek, miért zavarnak, akkor valószínűleg hamar rájössz, hogy valójában milyen hiányérzet munkál benned. Mi az, ami miatt annyira zavar a másik viselkedése?

Ha már tudod, akkor érdemes errő, a saját hiányérzetedről kommunikálni. Arról, hogy valójában mi az, amire szükséged lenne és meghallgatni a másik oldalt is.

Innen már el lehet indulni közös megoldások felé. Aminek lehetséges, hogy részei lesznek azok a konkrét dolgok, amik számodra jelezték a hiányérzetet, de az is lehetséges, hogy nem.

Hiszen, ha a szükségleted kielégül, megfelelő figyelmet/elismerést/törődést kapsz, akkor az apró dolgoknak már nem lesz ilyen üzenete. És lehet, hogy nem fognak zavarni.

Az önismeret ezért is nagyon fontos alapja a jó kommunikációnak. Ahogy láthatjátok, többféle szükséglet húzódhat meg ugyanazon felszíni történések mögött. Bár sokszor úgy űnik, hogy nagyon hasonló dolgokon vitatkoznak a párok, ez igazából csak a felszínen tűnik így. Teljesen ugyanolyan felszín mögött sokféle érzés és szükséglet húzódhat meg. Ezért fontos, hogy saját magad, az érzéseid, szükségleteid vizsgálva nézd meg, hogy a te esetedben mi is az, ami a háttérben húzódik!

Ha már tudod, hogy mire van szükséged, annak kommunikációjában segíthet az Én-üzenet:

Ha szeretnél ennél több segítséget kapni, akkor ajánlom figyelmedbe az Újrakapcsoló online tréningem, amiben lépésről lépésre vezetlek titeket végig a konfliktusok mögött meghúzódó érzések és szükséglete azonosításán, majd annak együttműködő kommunikációján, aminek eredményeképpen közös megoldásokat fogtok tudni találni.

Ha pedig úgy érzed, hogy szükaégetek van arra, hogy a konfliktusok megoldásához személyreszabott segítséget kapjatok, akkor online konzultációkon végigkísérlek titeket a folyamaton.

Az apróságokon való veszekedés hátterében meghúzódó szükségletekről szól az alábbi videó is:

Ebben a vdeóban pedig két másik lehetőségről is beszélek, ami az apróságokon való veszekedés hátterében állhat:

Megosztás:

Kritika a párkapcsolatban

A kritika sok problémát okoz a párkapcsolatokban. A kritikussággal kapcsolatos tévhitek, a társadalmunkba beívódott kitikus hangnem és az asszertív kommunikációs minták hiánya mind hozzájárulnak, hogy a párok kritizálják egymást ezzel rombolva egymást és a kapcsolatot.

Építő kritika és kiritikai gondolkodás

Az építő kritika kifejezést vagy a kritikai gondolkodás hasznosságát sokszor halljuk. Az építő kritika kifejezés arra utal, hogy lehet úgykritizálni, hogy az a másikat fejlődésre késztesse. Valójában, ami tényleg építő, az már nem is igazán kritika, inkább a kritikai gondolkodás eredménye.

A kritikai gondolkodás ugyanis egy sokkal komplexebb és előremutatóbb dolog, mint a kritikusság, bár sajnos sokan összemossák, összetévesztik a kettőt. 

A kritikai gondolkodás azt jelenti, hogy górcső alá veszem a kapott információt, kapcsolatokat, ok- okozati összefüggéseket keresek, látom az előzményeket és következményeket, tisztában vagyok a gondolkodás okát torzító tényezőkkel, képes vagyok nézőpontot, gondolkodási keretet váltani. 

Vagyis a lehető legjobban megismerni és megérteni azt, amit vizsgálok.

Ha képes vagyok rendszerben gondolkodni, külső összefüggéseket keresni, a lehető legtöbb tényezőt észrevenni és figyelembe venni, hogy megértsem amit vizsgálok, akkor abból tudok következtetni arra, hogy a célomnak, vágyamnak megfelelően mi a legcélravezetőbb hozzáállás.

Ezzel szemben mit jelent a kritikus gondolkodás? A dolgokat besorolom  egyszerű kategóriákba, jó vagy rossz. 

Ha belegondolsz, a két dolog pont ellentéte egymásnak.

Ha valamit elég alaposan vizsgálsz, akkor nem egy dimenzióban nézed ( jó- rossz) , hanem számos különböző szempontból.

És látod az előzményeket, okokat, következményeket, miérteket. És akkor látod a lehetőségeket is, hogy a rendszer mely pontján, hogyan lehet úgy változtatni, hogy az változtasson azokon a negatív következményeken, amiket el szeretnénk kerülni.

És biztosan nem azt fogod látni, hogy egy kritikát kell megfogalmazni. 

Van, aki úgy gondolja, hogy ez a morális szabályok relativizálása. De szó sincs erről. Arról van szó, hogy maguk a morális szabályok se elvont, ok és következmény nélküli dolgok, sőt, pont azért vannak, hogy elkerüljünk negatív következményeket.

A pszichológusok szerint a nehéz gyerekkor az oka mindennek

Minket, pszichológusokat gyakran vádolnak azzal, hogy mindenkit fel akarunk menteni a tettei felelőssége alól a nehéz gyerekkorára hivatkozva.

De nem erről van szó.

Arról van szó, hogy más a gondolkodási keret.

Nem azt keressük, hogy ki a hibás és kit lehet vagy kell elítélni.

Arról van szó, hogy attól, hogy valakit elítélünk, attól nem változik semmi. Nem lesz belőle megoldás.

Megoldás akkor lesz, ha értjük, hogy egy viselkedés háttérben mi van, mi tartja fenn, mi a következménye és esetleg milyen következménye van, ami résztvesz a fenntartásában, mert bizony ez a körkörös okság is gyakran előfordul.

A megértés nem azt jelenti, hogy elfogadom a másik olyan viselkedéseit ami rám vagy másokra nézve negatív következményekkel jár, hanem azt jelenti, hogy valóban meg akarom érteni, hogy miért működik úgy a másik ahogy, hogy valódi megoldást találjunk arra, hogy változtassunk.

Szóval a párkapcsolatokban, a nevelésben és valójában minden emberi kapcsolatban sokkal több kritikai gondolkodás és sokkal kevesebb kritikusság lenne az, ami előre visz.

” De ha nem kritizálom, honnan tudja, hogy rossz, amit csinál?”

Sokszor kapom meg ezt a kérdést.

Érdemes észrevenni, hogy már a kérdés megfogalmazása utal arra, hogy mi vele a gond.

” rossz, amit csinál” 

Ez a megfogalmazás azt jelzi, hogy te mondod meg, hogy mi a jó és mi a rossz, hogyan kell a dolgokat csinálni. Vagyis aki így gondolkodik, ebben a gondolatmenetben a másik fölé helyezi magát. Persze a legtöbbször nem azért, mert szeretne felette állni. Inkább azért, mert a biztonságérzetet a kontroll adja. Vagy, mert ezt szokta meg, abban nőtt fel, hogy kritizálták.

De függetlenül attól, hogy miért kommunikál valaki így, ezzel a másik egyenrangúságát megkérdőjelezi. Az pedig ritkán vezet együttműködéshez.

Valójában a tévedés az, hogy amit a másik tesz vagy nem tesz, az objektíven rossz. A legtöbb esetben ez nem ítélhető meg objektíven. De ha mégis, akkor is fontosabb a szubjektív összetevő, hogy neked rossz.

Ha így gondolkodsz és ezt kommunikálod, akkor máris nem kritizálsz.

Amikor bírálod, kritizálod, számonkéred a párod, akkor elvárod, hogy ő a saját viselkedését a te mércéddel mérje, vagyis tulajdonképpen egy tekintély pozícióból neveled. 

Kritika nélkül, de a határaidat védve

A kritika elhagyása nem azt jelenti, hogy nem jelzem, ami számomra zavaró, fájó, bántó, megterhelő! Pontosan azt jelenti, hogy azt jelzem, hogy ez számomra az!

Nézzünk egy konkrét példát, hogy érthetőbb legyen!

” Már megint nem pakoltad be a mosogatógépet este, pedig a te dolgod lett volna! Nem igaz, hogy nem vagy képes megcsinálni, amit megbeszélünk! Annyira megbízhatatlan vagy!” 

Vagy:

” Nem pakoltad be a mosogatógépet, pedig úgy egyeztünk meg, hogy este megcsinálod. Én számítottam rá és szerettem volna reggel rögtön főzni, de mivel nem pakoltad be, ezért muszáj volt előbb elpakolnom, így most meg már kapkodnom kell. Ha ilyen kevés időm van főzni, akkor szükségem van arra, hogy amit megbeszélünk, arra számítani tudjak, hogy úgy lesz. „

Az első esetben 90%- ban arról fog szólni a beszélgetés, hogy miért nem csinálta meg a másik és annyi fog átmenni, hogy már megint piszkálod. 

Mert nem lesz világos neki, hogy miért baj, mi a következménye rád nézve, így egyszerűen a te rigolyádnak fogja tekinteni, hogy merev vagy ebben. A kommunikációt pedig büntetésnek megélni. 

A második esetben világos lesz a miért, érteni fogja, hogy mi okoz neked gondot és jó esély van, hogy a beszélgetés a megoldás felé folytatódik. 

És ha abból indulunk ki, hogy alapvetően nem akar kiszúrni veled, akkor néhány ilyen után eszébe fog jutni, hogy mi a viselkedése következménye és vagy megcsinálja vagy legalább megkérdezi, hogy most fontos-e, sürgős-e?

Mert ha arról beszélsz, hogy mi neked a rossz, akkor azzal együtt lehet érezni, az együttműködést vált ki.

Míg, ha arról beszélsz, hogy ő mit csinál rosszul, az védekezést és ellenállást vált ki. 

És minden kritika növeli köztetek a távolságot, ami megint csökkenti az együttérzést és az együttműködést.

A kritikus hangnemről nem könnyű leszokni. Sokakba beleívódott ez a minta, hiszen a legtöbben úgy nőttünk fel, hogy kritikával, a hibáinkra rámutatva, azok miatt megszégyenítve neveltek minket. 

A nevelés a legtöbb családban még ma is büntetések és jutalmak rendszerével történik, sokan nem tanulnak együttműködést, nem tudják, hogy kell egyenrangú kapcsolatban, egymást tisztelve működni.

Ha igaz rád, hogy a párod viselkedését a rosszallás vagy a büntetés eszközével próbálod befolyásolni, akkor biztosan nem működik jól a kapcsolat.

Ha szeretnéd megtanulni, hogy kritika nélkül kommunikálj

Ha szeretnél megtanulni a konfliktusokról együttműködően kommunikálni, akkor ajánlom az Újrakapcsoló online tréningem. A tréning során olyan kommunikációs mintát tanulhatsz meg, amivel együttműködve , hatékonyan oldhatjátok meg a problémáitokat.

További kritikáról szóló tartalmak

Ha többet szeretnél tudni a Kritika hatásairól, ajánlom neked a Közös megoldások veszekedés nélkül csoportban tartott élő felvételét.

Korábbi blogbejegyzés a kritikáról:

A következő videóban pedig a kritikáról való leszokás első lépéseihez kaphatsz ötletet:

Megosztás:

Indulatok a párkapcsolatban : A harag igenis jó tanácsadó! Csak nem mindegy,mit kérdezel tőle

Sokan gondolják, hogy a párjukkal való veszekedês oka az, hogy valamelyik fél vagy mindketten indulatos természetűek.

Most arról írok nektek, hogy ez a megközelítés miért nem visz előre a megoldás felé.

Először is senki sem születik indulatosnak. Születhet valaki olyan temperamentummal, hogy nagyon intenzíven éli meg az érzéseit és nagy erők mozognak benne, amikor érzelmi hatás éri.

De az ilyen temperamentumos ember pont annyira lebeghetne emiatt a boldogságtól, mint amennyire plafonon van a dühtől.

Az indulatok okkal vannak jelen.

A düh, ahogy más negatív érzelmek, nem azért van, hogy bajt okozzon, hanem azért, hogy megvédjen.

Amikor a vágyaink, szükségleteink kielégítése akadályba ütközik, akkor természetes és egészséges reakció, hogy dühöt élünk meg.

A düh ettől még rengeteg bajt okozhat a párkapcsolatban, romboló lehet és gyakran a legfőbb akadálya annak, hogy konstruktívan kezeljük a konfliktusokat.

De ez akkor van így, ha nem figyelsz arra, hogy mit akar mondani ez az érzés.

A legtöbben két olyan megoldásból próbálnak választani az indulatok kezelésére amelyek egyformán bajt okoznak

Az egyik, hogy akaraterővel kontrollálod a dühödet, visszafogod, nehogy romboljon.

A másik, hogy amit érzel, azt kiengeded a másikra, spontán kifejezed, ahogy jön.

A rossz hírem, hogy egyik sem jó megoldás.

Ha visszafojtod a haragod, akkor saját magadra nem vagy tekintettel, saját magad rombolod.

Ha elereszted, akkor a párodra nem vagy tekintettel, őt fogod bántani.

A jó hír, hogy van jó megoldás is.

A harag mindig okkal van jelen. Így a legfontosabb, hogy mögé nézzünk!

És nem az az oka, hogy a másik már megint idegesítő.

Ha gyakran és erőteljesen élsz át dühöt, akkor az nem csak az aktuális helyzetnek szól.

Ha valamilyen szükséglet folyamatosan nem elégül ki, ha gyakran vannak olyan helyzetek, amikben nem kapod meg, amire szükséged van, akkor ezek az indulatok gyűlnek és egymásra rakódnak.

Ha nem nézel mögé ezeknek, akkor lehet, nem veszed észre, hogy az indulatok egy része gyakran nem az adott helyzetnek szól. 

Sőt, gyakran nem is a párod viselkedésével kapcsolatban keletkezik, hanem egy múlt véli helyzetnek, személynek szól.

Ráadásul gyakran nem is a harag az eredeti érzés. 

Az indulatosnak hívott emberek hajlamosak arra, hogy a félelemet vagy a szomorúságot fordítsák dühbe.

Mindenkinek van olyan negatív érzelem, amiben ” otthonosabban” érzi magát és van, amit mindenáron kerülni szeretne.

Ezért könnyen lehet, hogy a dühöd mögött valójában félelem van, hogy elveszíted a másikat, vagy szomorúság, mert csalódtál abban, ahogy elképzelted a közös életet.

Szóval nem igaz, hogy ” a harag rossz tanácsadó” csak nem azt kell tőle kérdezni, hogy ” Mit csináljak?” 

Azt kell tőle kérdezni ” Milyen hiányérzet van mögötted?”

Miért nem segít az indulatos cimke?

És miért nem jó, ha felcimkézzük azt, aki gyakran és erősen éli meg a haragot és indulatosnak hívjuk?

Pontosan ugyanazért, mert pedagógiai hiba azt mondani egy gyerekre, hogy ” rossz gyerek”. 

Aki rossz gyerek, annak a rosszaság szerves része a személyiségének. Vagyis, ha azt mondom egy gyereknek, hogy ” rossz vagy” azzal nem sarkallom változásra, sőt.

Ha ő rossz, akkor ez van, nincs mit tenni, ebben a ” fiókban” lesz az ő helye.

De ha azt mondom neki, hogy ” amit most tettél az bánt másokat és nem vezet jóra” akkor ott a lehetősége, hogy máshogy viselkedjen.

Éppen ugyanígy, ha azt mondom, hogy ” indulatos vagyok” akkor szépen hátradőlhetek. Ez van, nincs mit tenni, én ilyen vagyok.

Ezzel egyrészt irreális elvárást támasztok a párom felé, azt kívánom tőle, hogy fogadjon el egy olyan viselkedéssel együtt, ami rombolja őt.

Másrészt akadályt teszek saját magam elé, hogy odaforduljak a haraghoz és megkérdezzem tőle, hogy ” Mi van mögötted?”

A címke arra ítél, hogy így maradj és dühöngéssel teljen az életed.

Pedig, ha odafordulnál magadhoz és mögé néznék a haragodnak, akkor megnyílna az út, hogy a belső hiányt, amiből a harag jön megszüntesd.

Ez nem mindig könnyű.

Sérelmek, fájdalmak, gubancok vannak a harag alatt. 

De ha szembenézel velük, akkor van megoldás! 

Ha szeretnél többet tudni arról, hogy kezeld az indulatokat a párkapcsolati konfliktusaidban, akkor nézd meg ezt a videót!

Megosztás:

Mikor van van baj a kapcsolatoddal?

Az olyan kapcsolatok esetében , amikben sok a konfliktus, néha nehéz eldönteni, hogy mekkora is a baj.

Sokszor már annak eldöntése, hogy mekkora a baj is komoly kihívás. Hiszen az természetes, hogy vannak jobb és rosszabb időszakok, az is természetes, ha vannak konfliktusok, nehézségek, kihívások.

Akkor mégis hogyan lehet megítélni, hogy baj van – e és mekkora a baj?

Ehhez szeretnék segítséget adni a következő videókkal és ingyenesen letölthető kérdéssorral.

Vészjósló jelek, hogy nem működik jól a konfliktuskezelés a kapcsolatodban

Ez a videó a Közös megoldások veszekedés nélkül csoportban tartott élő adásom egy részlete. A „Mikor van baj a kapcsolatban?” című élőben arról beszéltem, hogyan tudjátok megvizsgálni a konfliktuskezelés szempontjából a kapcsolatot, milyen jelei vannak annak, hogy a probléma több figyelmet igényel és mikor kell szakember segítségét kérni. Ebben a részben arról beszélek, hogy mik azok az egyértelmű jelek, ami azt mutatja, hogy megoldások helyett újabb problémákat termeltek és emiatt romboló mechanizmusok indultak be.

Mikor van baj a kapcsolatban? – A teljes élő adás felvétele

Még mindig nehéz eldönteden, hogy mekkora a baj? – Töltsd le az ingyenes kérdéssort!

Ha még mindig úgy érzed, hogy nehéz átlátni a helyzetet és szeretnél gyakorlati, kézzel fogható segítséget kapni ebben, akkor pedig töltsd le az ingyenes „Hogyan vizsgáld meg a kapcsolatod?” című írásom, amiben kérdésekkel vezetlek végig azon, hogy milyen módon érdemes ránézni a kapcsolatra.

Közös megoldások veszekedés nélkül facebook csoport

Ha szeretnél mégtöbb élő adást megnézni és fejlődni a párkapcsolati konfliktuskezelésben, akkor várlak szeretettel a csoportban. ( A csoport elérhetőségéért kattints a képre! )

Részletesebb leírást a csoportról itt találsz:

Megosztás:

Viták és veszekedések a párkapcsolatban

Az állandó veszekedések a leggyakoribb tünetei annak, hogy nem megfelelő módon kezelitek a konfliktusokat.

Ha a viták rendszeresen veszekedéssé fajulnak, akkor egészen biztos, hogy nem a megfelelő módon kommunikáltok.

Az indulatok pedig tovább rontják az esélyt a hatékony kommunikációra. De ha szeretnétek fejlődni ebben és tudatosan figyeltek arra, hogy hogyan kommunikáltok egymással, akkor néhány alapelv alkalmazásával sokat javíthattok a kommunikációtokon.

Ha szeretnéd tudni, hogyan kerülheted el, hogy a vita veszekedéssé fajuljon, akkor olvasd el az alábbi bejegyzést!

A konfliktuskezelés zsákutcáiról beszélgettünk az alábbi interjúban:

https://wmn.hu/wmn-life/56530-ne-mondj-vita-kozben-olyat-a-parodnak-amit-egy-munkatarsadnak-nem-mondanal—avagy-a-mindigek-es-a-sohak-veszelyei

Ezen kívül ajánlom még a Párkapcsolati kommunikációs problémák sorozat bejegyzéseit.

Ha gyakran az indulatok okoznak problémát, akkor nézd meg ezt a videót!

Ha pedig arróll szeretnél gyakorlati tippeket hallani, hogyan tudnál jobban kommunikálni, akkor nézd meg ezeket a videókat:

Megosztás:

Hogyan ne veszekedjünk nyaralás alatt?

Miért pont nyaralás alatt veszekednénk?

A nyaralás éppúgy, ahogy a karácsony, gyakran felszínre hozza a meglévő problémákat. Amikor a hétköznapokban is ott vannak a problémák, megoldatlan konfliktusok, rossz kommunikáció vagy sérelmek, akkor azok a helyzetek, amikben nincs rohanás és kifejezetten arról kellene, hogy szóljanak, hogy jól érezzük magunkat, sokszor pont fordítva sülnek el.

Hogyan előzhetjük meg a veszekedést?

Sok dolgot tehetünk előre is azért, hogy a nyaralás ne a még több veszekedésről szóljon. Megelőzni mindig könnyebb a dolgokat, mint kezelni a már kialakult problémás helyzetet. Így érdemes erre energiát fordítani.

Közös döntés

Ha már eleve nem együtt találjátok ki, hova mentek vagy mit csináltok, az mindenképpen feszültség forrása lehet. Ha megleped a párod a nyaralással, akkor előfordulhat, hogy valami nem tetszik neki, hiszen nem mindenki ugyanúgy szeret nyaralni. Ha nem vagy teljesen biztos abban, hogy a másik mit szeretne, akkor ne dönts egyedül! A közös tervezés és konszenzusos döntés megalapozhatja a jó nyaralást.

Részletes tervezés

 Amikor eldöntitek hová mentek, akkor érdemes arról is beszélni, hogy ott mivel szeretnétek eltölteni az időt. A költségek tervezése is fontos, hogy együtt történjen. Abban is különbözünk, hogy kinek mi számít nyaralásnak, van, aki az aktív pihenést, van, aki az élményeket és van , aki a passzív pihenést részesíti előnyben. Ha különböztök ebben, az áthidalható, de ha nem beszéltek róla, nem egyeztettek, csak elvárjátok, hogy a másik fejében ugyanaz legyen, mint a tiétekben, akkor nagyon sok vitát generálhattok. Az uticél kiválasztásánál már szóba kerülhet érvként, hogy ki milyen programot tervezne ott.

Előkészületek megosztása

Az utazás általában azért okoz stresszt, mert sok dolgot kell előre elrendezni. A csomagolás, az utazás befizetése, pénzváltás,a virágok öntézésének elrendezése vagy a dolgok beszerzése sok olyan tennivaló, ami érdemes megosztani. Ne egyikőtök viselje a terheket, osszátok meg a feladatokat! Ha az egyik fél aránytalanul sok terhet visel, akkor mire elindultok ő már eleve rossz hangulatban lesz.

Mire fókuszáljatok?

A nyaralástól általában azt várjuk, hogy kiszakadva a hétköznapi taposómalomból rekreálódunk, feltöltődünk, élményeket szerzünk és sok örömteli pillanatot élünk át, amikor élvezhetjük az életet.

Ha valóban ezt szeretnétek, akkor érdemes figyelni arra, hogy a program, a körülmények és a tervek ennek megfelelőek legyenek.

Pihenés, közös minőségi idő, saját idő

Függetlenül attól, hogy mi az , ami feltölt titeket, figyeljetek arra, hogy a pihenés valóban pihenés legyen! Ne felejtsd el, a nyaralás a pihenésről kell szóljon mindkettőtöknek, nem feladat vagy munka! Vigyázzatok, hogy a tervek ne váljanak kötelező feladatokká! Mivel nem biztos, hogy ugyanarra van szükségetek, így érdemes a közös programokon kívül teret adni annak is, hogy aká külön is elmehettek egy programra vagy sétára. Attól, hogy egy pár vagytok, nem feltétlenül kell mindent együtt csinálni, különösen akkor, ha nem ugyanarra vágytok.

Természetesen érdemes arról is gondoskodni, hogy legyen közös minőségi idő, de ennek a mikéntjét úgy határozzátok meg, hogy olyan legyen, ami mindkettőtöknek öröm!

Beszélgetés

A hétköznapokban kevés idő jut azoknak a beszélgetéseknek, amik nem a közös feladatokról, problémamegoldásról szólnak. Próbáljátok ezeket félretenni, legalább a nyaralás elején és élvezni egymás társaságát! Olyan témákról beszélgetni, amikre általában nincs idő.

Itt írtam korábban arról, hogy mennyire fontos egy kapcsolatban a beszélgetés.

Problémák pihentetése

A nyaralás nem ideális alkalom a problémák megoldására. Ha vannak olyan dolgok, amikről beszélnetek kell, mert megoldatlan közös problémák vagy a párkapcsolatotok problémás területei, azokat ne a nyaralás alatt próbáljátok megbeszélni! Ez most a pihenés ideje, nem érdemes elrontani! Ha nagyon feszítő a probléma, akkor érdemes még a nyaralás előtt időt szakítani rá, hogy megoldjátok, ha pedig nem annyira szenvedtek tőle, akkor a nyaralás után, kipihenten, tisztább fejjel érdemes beszélni róla!

Ha szeretnétek a nyaralás alatt a kapcsolatotokról beszélgetni, jobban megismerni egymást, akkor töltsétek le az ingyenes Párismereti társasjátékomat!

[mc4wp_form id=”771″]

https://www.youtube.com/watch?v=mPVynSzEfxg&t=4s

Ha kisgyerekkel utazol, olvasd el ezt is!

És az utazási lista is hasznos lehet, akkor is, ha nem gyerekkel utaztok 🙂

Megosztás:

Párkapcsolati kommunikációs problémák -Kritika, szapulás, minősítés

A hetek óta tartó párkapcsolati kommunikációs problémákról szóló bejegyzés sorozatban elérkeztünk ahhoz a problémához, amikor a felek nyiltan kritizálják, támadják egymást.

A korábbi bejegyzésekben szó volt arról, amikor a kommunikáció elmarad

arról, amikor célozgatnak a felek

és arról is, amikor zsörtölődéssel, morgolódással hozzák egymás tudomására elégedetlenségüket

A fentiekkel ellentétben a nyílt kritika sokkal konfrontatívabb. Aki így fejezi ki magát, kevésbé vádolható azzal, hogy nem árulja el, amit gondol vagy visszatart információt. Ebben az esetben sokkal inkább a közlési forma az, ami problémát jelent, nem visz előre.

Mit értek kritika, szapulás, minősítés alatt?

Első látásra ha a veszekedés címet adtam volna a bejegyzésnek, akkor is hasonló jelenetekre gondolna az olvasó. Azonban a veszekedés még nem feltétlenül jelenti, hogy a közlések ilyen jellegűek. A veszekedést általában az különbözteti meg a vitától, hogy ellenségesebb a hangnem, mindkét fél szembenállónak érzékeli a másikat, az indulatok felerősödnek és irányítják a kommunikációt. Vagyis veszekedés közben kevésbé meggondoltan fogalmazunk, a konstuktivítást elveszítjük, vagdalkozás és érzelemvezérelt kommunikáció jellemző. De ez nem minden esetben jelenti a másik támadását, olykor csak túlzások, erősen szubjektív mondatok, az érzések heves kifejezése az, ami jellemzi a veszekedés. Ez azért is fontos, mert önmagában nem a veszekedés hőfoka az, ami károssá teszi. Vannak temperamentumosabb emberek és nyugodtabbak és nem feltétlenül az bántja a másikat jobban, aki hangosabb.

A veszekedések a tartalomtól és a határok átlépésétől lesznek károsak egy kapcsolatra, nem önmagában a heves kifejezésmód miatt. A tartalom tekintetében pedig az egyik legrombolóbb, amikor a másik személyét minősítjük. Ennek vannak fokozatai, de az elmondható, hogy minél globálisabb területen, minél negatívabb címkével minősítjük a másikat, annál rombolóbbak az egymás fejéhez vágott mondatok.  Vagyis nem mindegy, hogy azt mondom, hogy “ Rendetlen vagy” vagy, azt, hogy “ Egy szemét vagy!”

Mi van a nyilt kritika hátterében?

Mindig ott van az elégedetlenség és a feszültség a háttérben. Az érzelmi hőfokot általában az adja, hogy a sérelmek felgyűlnek és valamelyik fél annyira feszült lesz, hogy ilyen formában adja ki magából az elégedetlenséget. Olykor ez okozza azt, hogy a másik is ilyen kommunikációba kezd és máris kölcsönösen támadják egymást.

Mi a gond a kritikával? – A kritika torzít.

A kritikának létezik higgadt és kulturált formája is, amikor nem támadás a szándék. Amikor zavar valami a másik viselkedésével kapcsolatban, akkor sokan kritika formájában próbálják jelezni. Az egyén szemszögéből ugyanis, ha a másik viselkedésében tapasztalatok valamit, ami nekem nem jó, akkor az nem jó, és arra késztet, hogy el akarjam érni ennek a viselkedésnek a megszűnését. Ezzel a gondolatmenettel több gond is van. 

Egyrészt, attól, hogy egy viselkedés számomra nem jó, attól az még nem objektíven rossz, hanem a saját személyes szemszögemből. Vagyis, amikor a másik viselkedését a saját szempontrendszer alapján minősítem, azzal a másik fölé helyezem magam, mintha én lennék jogosult arra, hogy az ő viselkedését megítéljem. Vagyis az egyenrangú viszony helyett azt kommunikálom, hogy felette állok.

A másik gyakori probléma, hogy miközben a másik viselkedése zavar, a másik személyiségét minősítem. Tehát van egy következtetés a történetben, ami lehet akár az összkép szempontjából logikus is, de lehet torz is. Például: “Annyira elegem van abból, hogy ilyen rendetlen vagy!” a személyről szóló kritika, míg az “ Annyira elegem van, hogy állandóan szét hagyod a dolgokat magad után!” már egy viselkedésről szóló kritika.

Ez azért lényeges kérdés, mert a konkrét viselkedésén a legtöbb ember tud változtatni, míg a személyiségén kevésbé. Ráadásul a rendes- rendetlen tulajdonság számos területen megjeleni, így könnyen lehet, hogy egy maga körül tárgyakat szétdobáló ember a munkájában precíz és rendezett, ezért a globális címke objektíven sem igaz.

A személyre vonatkozó kritika hozza magával, hogy a címke mindig sokkal szélesebb területen kritizál, mint a konkrét viselkedés leírása, hiszen egy ilyen címke rengeteg területet lefed.

Mi a gond a kritikával?- A kritikát szinte lehetetlen nem támadásnak venni.

A fentiek miatt aki kritikát kap, támadva érzi magát. Hiába próbálja valaki becsomagolni a kritikát és építő kritikaként aposztrofálni, amikor a másik személyét negatív címkével látom el, az  sosem lehet építő. Nagyon kevés ember tud az ilyen kritikára konstruktívan reagálni és megpróbálni a kommunikációt jó irányba terelni. 

Amikor támadva érzi magát valaki, akkor a kritizáló párja ellenféllé, rosszabb esetben ellenséggé válik. A jól működő párkapcsolatban alapvetően a felek nem ellenfélként vagy versenytársként gondolnak egymásra, hanem “csapattársként”, olyan valakiként, aki nem ellenem, hanem velem van, akivel közös céljaink vannak és figyelembe vesszük egymás szükségleteit. Ezt az alapállást fordíthatja ellenségessé a kritika. 

Ha az “ támad” ránk akit a legközelebb érzünk magunkoz, az nagyon erős negatív érzéseket mozgósít és ezeket az érzéseket az adott konfliktushelyzetek együtt már nagyon nehéz kezelni. 

A helyzettől és vérmérséklettől függően tehát a támadás viszonttámadást vagy menekülést fog kiváltani. A viszonttámadás általában azt jelenti, hogy egy egymást kritizáló párbeszéd, rosszabb esetben szapulás és sértegetés is kibontakozik, míg a menekülés a legtöbbször a kommunikáció megszüntetését, sértődést, duzzogást jelent. Egyik sem olyan viselkedésforma, ami közelebb vihet a megoldáshoz.

Van-e építő kritika?

Amennyiben a kritika tárgya a másik személye, akkor nincs. Nem lehet a másik személyiségét olyan módon bírálni, minősíteni, hogy az előre vigye a másikat vagy a kapcsolatot.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem lehet elmondani a véleményünket arról, amit a másik tesz. A lényeg a tárgyilagosság, hogy a tényeket ne mossuk  össze a saját véleményünkkel. A másik konkrét viselkedésének tárgyilagos leírása és az ahhoz kapcsolódó saját érzések közlésére ajánlom Thomas Gordon módszerét az én üzeneteket. Erről készítettem néhány hete egy videót is :

Mi a megoldás?

Ahhoz, hogy az indulatainkat féken tudjuk tartani, az egyik legfontosabb, hogy ne hagyjuk felgyűlni a sérelmeket. Sokkal könnyebb higgadtan kommunikálni, amikor csak kevésbé zavar valami vagy kevesebb dolog zavar, mint, amikor már tele a pohár.

Tartsátok szem előtt, hogy az ilyen nyílt támadás nem visz előre, sőt, inkább rombolja a kapcsolatot! Senkinek nem jött meg még a kedve az együttműködéshez azért, mert a másik kritizálta vagy minősítette őt!

A kritizálás elkerüléséhez hozzásegíthet ez a cikkhez kapcsolódó videó is:

Ha vannak olyan problémáitok, amik feszültséggel terheltek és nehezen tudtok róla kommunikálni, akkor ajánlom, hogy olvassátok el a “Párkapcsolati konfliktusok- Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban?” Című bejegyzésem, ahol arról írok, hogyan lehet építő, konstruktív a vita.

Megosztás:

Párkapcsolati konfliktusok- Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban?

 Ne felejtsd el, mit szeretnél elérni! Azt akarod, hogy igazad legyen, vagy megoldást keresel?

A vita gyakran válik harccá, és már csak arról szól, hogy kinek van igaza. Pedig ha valóban megoldást akarsz találni, akkor a legkevésbé ez számít. A legtöbbször mindkettőtöknek igaza van, legalább részben, de amíg arra figyelsz, hogy saját álláspontod védd, nem tudsz megoldást keresni. Koncentrálj a jövőre: arra, hogy mit szeretnél, milyen megoldási lehetőségeket látsz! Így sokkal könnyebb lesz közelíteni az álláspontokat.

Válts nézőpontot!

Mikor egy tárgyat akarunk megvizsgálni, egyértelmű, hogy akkor lesz róla a legpontosabb képünk, ha minden oldalról megnézzük. Így van ez a problémákkal, konfliktusokkal is. Ha a másik szemszögéből és kívülről is ránézünk egy problémára, akkor sokkal több információhoz, teljesebb képhez jutunk, ami nagyban segíti a megoldást. ( A különböző nézőpontokról nagyon érdekes képeket láthattok itt: Nézőpont kérdése – kolboid blog )

Hallgasd valódi figyelemmel!

Egy vita során fontos, hogy jól meg tudd fogalmazni, hogy mi zavar, mi okoz problémát, de ugyanilyen fontos, hogy megértsd a párod szempontjait is. Ha csak a saját véleményed kommunikációjára figyelsz, akkor nem biztos, hogy megérted a másik szemszögéből a helyzetet. A félreértés pedig a legnagyobb akadálya a megoldásnak.

Egy módszer arra, hogy jobban meg tudd érteni a párod:

Ellenőrizd, hogy jól érted-e!

Ha visszakérdezel, pontosítást kérsz, annak két pozitív hatása is van. Egyrészt biztos lehetsz benne, hogy valóban jól érted, mit akar mondani a párod, másrészt nagyon pozitívan hat rá, ha érzi, hogy valóban figyelsz arra, amit ő szeretne. A heves viták során, amikor mindkét fél csak a saját véleményét hajtogatja, tovább mélyíti a szakadékot az az érzés, hogy mindketten úgy érzik, hogy nem figyel rájuk a másik.

Az indulat ellenére se sértegess! Ne minősíts!

Ha támadunk, a másikat védekezésre kényszerítjük. Természetes, hogy ha valakit szidalmazol, akkor ellenállást vált ki. Senkit sem motivál  a szidás arra, hogy jobban odafigyeljen a kéréseidre. Ráadásul így a másik személye válik a vita tárgyává, ami nem vezet sehová. Beszélj a konkrét tettekről, amik benned rossz érzést okoznak!

Ha nehéznek találod az indulataid kezelését , akkor érdemes megnézned ezt a videót!

Kerüld a szélsőséges kijelentéseket!

A viták során gyakran hangzik el : „Te soha…”  „Te mindig…” Te állandóan…”.  Ezek az állítások ritkán igazak, hiszen kisarkítják a dolgokat, viszont a másik fél ilyenkor hajlamos erre reagálni. Példa: „Te mindig széthagyod a szennyest! “Nem igaz, szombaton is a szennyestartóba dobtam!”. Amikor úgy fogalmazod meg a véleményed, hogy a valósághoz ragaszkodsz, akkor arra is válaszol a párod. Példa : ” Mostanában nagyon gyakran széthagyod a szennyest!” “- Olyankor fáradt vagyok, és nem figyelek”  Az ilyen szélsőségek elkerülésével csökkentheted a beszélgetés vakvágányainak számát és megelőzheted  a vita elmélyülését.

Ne térj el a tárgytól!

A viták a legtöbb párnál gyakran fajulnak általános veszekedéssé arról, hogy milyen kifogásaik vannak egymás viselkedésével kapcsolatban. Ha a kezdeti problémára megoldást akarsz találni, akkor ne másról beszélj, hanem arról, ami a vita eredeti témája! 

Ne gyűjtsd a sérelmeket!

A viták általánossá válásának az egyik oka, hogy gyűjtögetjük a sérelmeinket. Ha úgy indul el egy vita, hogy több sérelmed is van, akkor nehéz mederben tartani. A többféle probléma kavarodásán túl, ilyenkor az indulatok is nagyobbak. Ha rögtön jelzed a párodnak, ha zavar valami, akkor az gyakran könnyen megbeszélhető, megoldható és még vita sem feltétlenül alakul ki.

Megoldás központú legyen a beszélgetés!

Ha egy vita egymásra halmozott szemrehányásokból tevődik össze, akkor abból nehéz előre lépni. Természetesen meg lehet fogalmazni, ha valami zavar, de érdemes ezt minél konkrétabb formában megtenni, viselkedésekről beszélni tulajdonságok helyett. A kérés vagy javaslat sokkal több lehetőséget tartogat, mint a kritika. Nem mindegy, hogy párunk fejére olvassuk, hogy „soha nem visz sehová” vagy megkérjük arra, hogy mozduljunk ki péntek este valahova. A kérésre persze lehet nemet is mondani, de a szidalmazásra és minősítésre csak nemet lehet mondani.

A jövőre koncentrálj!

Ahhoz, hogy megoldásközpontú legyél, sokat segít, ha arról beszélsz, hogy mi lesz a jövőben, és nem arról, hogy a múltban mi történt. A múlton nem tudtok változtatni, így könnyen elakadhat a beszélgetés. A múlt lehet a kiindulópont, de a jövő felé tartson a beszélgetés!

Vállalj felelősséget magadért! 

Ha a vita során azt szeretnéd, hogy a másik vállalja a felelősséget saját viselkedéséért, esetleg ismerje el, ha hibázott, akkor tedd ezt Te is! Nehéz ilyenkor elismerni, ha hibázol, de ha itt is tartod magad ahhoz, hogy a jövőt tartod fókuszban, akkor inkább meg tudod tenni, hiszen, ezzel a megoldás felé lépsz.

Tegyél engedményt!  

Ha lépsz egyet a másik felé azzal, hogy engedsz valamiben, akkor a párod is sokkal segítőkészebb lesz. Amikor engedményt teszel, vagy lemondasz egy korábbi kérésedről azért, hogy megoldást találjatok, előbb mindig gondold át, hogy valóban nem lehetséges-e olyan megoldást találni, ami nem jár lemondással! Ha csak a kompromisszum lehet megoldás, akkor arra érdemes figyelned, hogy csak olyan engedményt tegyél, amit jó szívvel meg tudsz tenni! Hiszen ha most nem képviseled a saját érdeked, akkor egy rossz megegyezés újabb vitákhoz vezethet.

Ne félj viccelni!

A humor rengeteg feszültséget el tud vezetni, akár vita közben is. Ha feszült a helyzet, akkor érdemes arra tekintettel nem a másik kárára viccelődni, mert lehetséges, hogy ez csak tovább fokozza a feszültséget.

Ne felejtsd el, hogy szeret és szereted Őt!

Ha csak ezt megteszed, az már nagyon sok csúnya vitától védhet meg. Amikor kénytelen vagy a szerelmeddel szemben saját érdekeidet képviselni, könnyű elfelejteni, hogy nem ellenségek, hanem szerelmesek vagytok. Persze amikor éppen dühös vagy a másikra, nehéz arra gondolni, hogy mennyire szeretitek egymást, de nagyon sokat segíthet! Egyrészt csitítja a dühöd, ha eszedbe jut, hogy mennyi boldogságot kaptatok már egymástól, másrészt, észben tartod, hogy nem az ellenséged, tehát nem akar rosszat neked. Előfordul, hogy mikor egy pár veszekszik az az alapfeltevésük, hogy “a másik mindig törődik a boldogságommal és jót akar nekem” , egyszerűen átfordul egy negatív feltételezésbe, miszerint “a másik önző és csak a saját érdekét nézi az enyém ellenében”. Ha ez a feltételezés állandósul, akkor a kapcsolat komoly válságba kerül és állandó veszekedések színterévé válik. Amikor tehát a párod valamit mond, ne felejtsd el, hogy nincs szándékában rosszat tenni neked, vagyis, ha mégis megbánt, az nem szándékos rosszindulat eredménye. Ugye nem mindegy, hogy bántani akar, vagy segíteni akar és csak félreértitek egymást? 

A karácsnyi konfliktusokhoz ajánlom a következő bejegyzést:

Sokszor nehéz a tanácsokat gyakorlatban is használni, pont akkor nem jut eszünkbe, amikor szükség lenne rá. Ez a nyomtatható emlékeztető segíthet felidézni a heti cikkben olvasottakat, ha vita előtt vagy közben rápillantasz.

A következő videóban arról beszélek, milyen, amikor egy pár együttműködve tudja kezelni a konfliktusait:

Hogy az ilyen együttműködő konfliktuskezelés hogyan építi a kapcsolatot, arról pedig ebben a videóból tudhatsz meg többet:

Ha mégtöbbet szeretnél tanulni a párkapcsolati konfliktuskezelésről, akkor szeretettel várlak a csoportomban!

Megosztás: