Mi a baj a felvilágosítással? Miért inkább szexuális nevelés?
A felvilágosítás szó azt jelentené, hogy a gyerek sötétben van , nem tud semmit, majd egyszercsak elmondjuk, hogy is van ez. Ez így több szempontból is problémás.
Nincs olyan időpillanat, amikor olyan mennyiségű információt egyszerre jó lenne ráönteni a gyerekre, ami valóban mindent tartalmazna erről a témáról.
A szexualitás sokkal többről szól, mint a testek bizonyosfajta találkozása. Vulgárisabban nem csak annyiról szól, hogy mit hova dugunk.
Emiatt érdemes szem előtt tartani, hogy ha fontos számunkra, hogy a gyerekeink ne érzelem nélküli aktusként, hanem intim kapcsolódásként tekintsenek a szexualitásra, akkor nekünk is ilyen irányból érdemes a témát megközelíteni.
Tehát az egy időpillanatban, csak biológiai részre koncentráló felvilágosítás nem vezet ahhoz, hogy valóban tisztán lásson utána a gyerek vagy tinédzser ebben a kérdésben. Sőt sokkoló, negatív hatású is lehet.
A felvilágosítás helyett inkább a szexuális nevelés kifejezés az, ami fedi azt, amit jónak gondolok.
Szexuális nevelés
Miért van rossz érzésünk ennek a kifejezésnek a hallatán? Mert a szexualitás és gyerekek együtt emlegetése egy sor negatív asszociációt kelt. De pont azért, mert a szexualitás nem a szexualitásnál kezdődik, szó nincs arról, hogy a szexuális nevelés azt jelentené, hogy a szexre tanítjuk a gyerekeket.
Viszont rengeteg dolgot taníthatunk meg már egészen kicsi korban, ami megalapozza azt, hogy később, ha szexuálisan aktív korba ér a gyermekünk, akkor képes legyen a kielégítő intim kapcsolódásra.
Testi autonómia
A szexuális nevelés szempontjából (is) az egyik legfontosabb dolog, amit már a csecsemő és totyogó korban elkezdünk tanítani azzal, ahogy bánunk a gyerekünkkel, ahogy tiszteletben tartjuk vagy nem tartjuk a testi önrendelkezését, az az, hogy képes legyen határokat szabni.
A sikeres szexuális kapcsolathoz alapvetően szükséges, hogy képes legyen jelezni, ha valami nem jó neki és azt is, ami jól esik.
Természetesen vannak olyan helyzetek pici korban, főként egészségügyi helyzetek, amikor a gyerek tiltakozása ellenére is kénytelenek vagyunk megérinteni úgy, hogy az akár kellemetlen számára (orvosi vizsgálat, orrszívás, pelenkázás). Ezekben a helyzetekben sokat segít, ha a nagyobb gyereknek elmagyarázzuk miért szükséges és együttérzéssel kezeljük az ellenérzéseit.
Az olyan helyzetekben azonban, ahol nincs ilyen erős kényszer, tartsuk tiszteletben a tesi önrendelkezését és követeljük meg ezt mástól is!
Ha a gyereket puszira ölelésre vagy bármilyen érintésre kényszerítjük akár testi erővel, akár lelki nyomásgyakorlással, azzal a leépítjük a természeset önvédelmét.
Amikor megszületik, akkor teljesen természetes módon jelzi , hogy melyik érintés esik jól neki és melyik nem. Erre nem kell tanítanunk, inkább csak nem kell leépítenünk.
Ez az önvédelem nemcsak azért fontos, hogy később, ha szexuális életet él, jelezni tudja, hogy valami számára kellemetlen történik, hanem nagyon fontos a szexuális visszaélések megelőzése szempontjából.
Ha azt tanulja meg, hogy a puszit, ölelést, simogatást akkor is köteles megadni a felnőtteknek, ha ő rosszul érzi magát ebben a helyzetben, mert pusztán udvariasságból elvárják, akkor sokkal védtelenebb lesz, ha egy felnőtt szexuális visszaélés szándékával közelít hozzá.
Ha szeretnél többet tudni arról, hogyan teheted védettebbé a gyereked a szexuális visszaélésekkel szemben, akkor az alábbi cikkekett ajánlom:
Ha a szexuális visszaélés tabu, nem tudjuk megelőzni
10 lépés, amit meg kell tenned gyermeked biztonságáért – akár életet is menthetsz vele!
Mások testi határainak tiszteletben tartása
Szintén az anya-gyerek kapcsolat az a terület, ahol elkezdi tanulni a gyermek, hogyan viszonyuljon mások testéhez. Ha azt akarjuk, hogy tisztelettel bánjon majdani partnere testével, akkor életkorának megfelelően kommunikáljuk a saját testi határainkat. A csecsemő felé is érdemes jelezni, ha fájdalmat okoz, óvodás korban pedig már elvárásként fogalmazhatjuk meg, hogy vigyázzon arra, hogy ne okozzon a másiknak kellemetlen vagy fájdalmas érzéseket!
Ahogy támogatjuk abban, hogy ha nem szeretne puszit adni, akkor nem kell adnia, ugyanígy azt is meg kell tanítani, hogy ő sem adhat puszit vagy ölelést a másik akarata ellenére.
Lehet, hogy cukinak tűnik, hogy ölelgeti a társait, de ha a másik kisgyereknek ez kellemetlen, akkor fontos, hogy megtanítsuk, hogy ebben az esetben ez nem szeretetkifejezés, hanem a másik határának átlépése.
Természetesen ezek, (ahogy a nevelésben minden) folyamatok. Nem kell kétségbeesni, ha a gyerekek ezekez a határokat hosszabban tanulják. Vannak gyerekek, akiknek az önvédelem nehezebb, vannak, akiknek a másik határának tisztelete okoz nehézséget. Ha azonban kitartóan képviseljük azt, hogy minden testi kapcsolódás kölcsönös beleegyezésen kell alapuljon, akkor serdülő korára egészen biztosan megtanulja ezt és ez lesz számára a természetes.
A saját test ismerete
A gyerekek saját testükhöz való viszonya sok szempontból fontos. Az első lépés az, hogy a gyereknek megtanítjuk megnevezni a testrészeit. A nemi szerveket éppúgy, ahogy más testrészeket. Érdemes olyan szavakat használni az intim testrészekre, amik minket felnőtteket nem hoznak zavarba. Ha kínosan érezzük magunkat attól, hogy ezeket a szavakat kimondjuk, feszengünk vagy nevetgélünk, akkor ezeket a zavart érzéseket átadjuk. A gyerek nem fogja érteni, hogy pontosan mi okozza a zavart, de érezni fogja , hogy valami furcsaság, titok van, ami hozzákapcsolódik ezekhez a testrészekhez. Szóval, ha azt szeretnénk, hogy a saját testével természetes viszonyba legyen a gyerekünk, akkor érdemes először saját magunkban rendbe tenni, ha számunkra ez zavarbaejtő.
A felnőttek sokszor elfelejtik, hogy a gyermek fejében nincs ott az az információ halmaz és tapasztalat, ami a miénkben. Ha mi természetesen tudunk beszélni róla, akkor pontosan ugyanannyira lesz zavarbaejtő a „kukim” szó, mint az „orrom”.
A saját testrészek ismerete szintén fontos a szexuális visszaélés megelőzése szempontjából, hiszen akár annak a szabálynak a megtanulása, hogy milyen érintések nem jó érintések csak úgy lehetséges, ha tudunk beszélni az érintett területről.
Ezen kívül az a gyermek, akinek nincsenek szavai a saját testére, nem fogja tudni elmondani, ha szexuális visszaélés éri.
A saját testhez való viszony
A megnevezésen kívül az is számít a későbbi szexuális élet szmpontjából, hogy mit tanítunk a saját testtel való viszonnyal kapcsolatban. Ide tartozik, hogy a saját testének funkcióiban örömet találó gyermeknek úgy tanítsuk meg a kultúrális szabályokat, hogy ne szégyenítsük meg!
Ha egy kisgyerek simogatja magát vagy játszik a nemi szervével, mert észreveszi, hogy kellemes érzés, az természetes. Ha ezt bűntudattal kapcsoljuk össze, akkor ez a bűntudat később gát lehet abban, hogy a testi örömöket élvezni tudja. Ezzel együtt természetesen fokozatosan, az életkornak mindig megfelelő módon szocializálnunk kell a gyereket, meg kell tanítanunk arra, hogy bizonyos dolgok magánügyek és nem minden helyzetben van helyük.
A saját testünkhöz való viszonyunk hatása a gyerekre
A saját testhez való viszonyt példamutatással is tanítjuk. Ha a szülőnek gondja van a saját testével, nem tudja elfogadni a kinézetét vagy valamely testrészét, csúnyának látja magát, akkor a gyerek is kritikussá válhat saját magával szemben.
Ha azt látja, hogy a szülő saját magára nézve degradáló megjegyzéseket tesz pl: „Nem veszek rövid szoknyát, mert dagadt a combom!” vagy akár vicc formájában csúnyának nevezi magát a szülő, akkor ezek a gyereknek viszonyítási pontok lesznek. Ez mindkét szülőtől erősen tud hatni. Akár a saját magukra, akár a másokra tett kijelentések. Ha azt hallják, hogy más emberekkel vagyunk kritikusak vagy akát kifejezetten megszégyenítőek, akkor is eltárazzák az információt. Pl. Hogy néz már ki, ekkora hassal miért vesz ilyen feszes ruhát?
Arról nem is beszélve, ha magát a gyereket kritizáljuk a külső megjelenése miatt. Azt gondolom, a legtöbb szülő tudja, hogy ez nem építi a gyereket. Az ilyen kritikák mindig rombolóak. A legtöbbször azonban pont a szülő saját szorongásai miatt fogalmazódnak meg. Ha saját magunk elfogadásával bajok vannak, ha azt hisszük, hogy csak bombázó testtel lehetünk boldog emberek, akkor ha azt látjuk, hogy a gyerekünk nem úgy szép, ahogy éppen az aktuális szépségideál, akkor félhetünk attól, hogy nem fogadják el és nem lesz boldog. Ez a félelem vezethet kritikához.
Ilyenkor a szülő természetesen úgy éli meg, hogy ő csak meg akarja védeni a gyerekét a majdani el nem fogadástól. De valójában éppen ő az, aki nem fogadja el! Szóval, ha azt érzed, hogy félsz attól, hogy a gyereked nem elég szép és ezért nem lesz boldog, akkor kezd saját magad rendberakásával! A szép szubjektív fogalom. De ha a szépségnek azt tekintjük, ami leginkább megfelel a legtöbb ember izlésének, akkor sem igaz, hogy csak a szépek boldogok. A szépségnek nemcsak előnyei, hátrányai is vannak.
A heti témához kapcsolódó videó: