Veszekedés apróságokon

Sokan élik meg úgy, hogy a párkapcsolatukban látszólag apró dolog miatt alakult ki vitás helyzet vagy akár vérre menő veszekedés.

A felhajtva hagyott wc ülőke vagy a letekerve hagyott fogkrém kupak nem jelentenek komoly problémát egy kapcsolatban, ugyanakkor mégis előfordulhat, hogy ha ezekről kezdtek beszélni, annak mindig veszekedés a vége.

De hogyan lesz egy ilyen apróságból hatalmas veszekedés?

Ha valóban apróságokról van szó, akkor miért vált ki belőlünk akkora indulatot, hogy veszekedés lesz belőle? És ha nem fontos dolgokról van szó, akkor miért nem tudjuk könnyen megbeszélni? Az igazság az, hogy az apró dolgok mögött sokkal mélyebb problémák rejlenek, amelyek nagyon fontosak a kapcsolat szempontjából.

Amikor egy helyzet erős érzelmeket vált ki, pedig a téma maga aprónak tűnik, akkor érdemes komolyan foglalkozni vele, hogy a látszólagos konfliktus mögött vajon mi húzódik meg.

Ha mindenki elégedett, boldog és a kapcsolatban alapvetően összhang van, akkor az ilyen apró dolgokon való surlódás maximum vitához vezet, veszekedéshez semmiképpen.

Gondolj csak bele, hogy a kapcsolat elején, amikor szárnyaltatok a szerelemtől, igazán észre sem vetted a másik bosszantó szokásait. Ha most viszont megkeserítik az életedet, akkor nem valószínű, hogy a különbség az, hogy hogyan értelmezed ugyanazokat a dolgokat.

Mit mond neked az az apróság a kapcsolatról?

Ha a másik viselkedésére koncentrálsz, akkor nem fogod észrevenni, hogy valójában mi okozza a gondot.

A legtöbb esetben az apróságok inkább csak ütközési felületet adnak a hiányérzetek által okozott feszültségeknek. Ha úgy érzed, hogy túl vagy terhelve vagy érzelmileg el vagy hanyagolva, esetleg azt érzed, hogy nem kapsz elég elismerést vagy a másik nem tartja tiszteletben a határaidat, akkor azok az apróságok, amik bosszantanak ezekre a szükségletekre fognak mutatni.

Érdemes tehát nem a msik viselkedésére, hanem a saját érzéseidre koncentrálni, hogy megtaláld a probléma gyökerét!

De ha változtatna a viselkedésén, akkor megoldódna a probléma!

Pontosan ez az a tévhit, ami miatt a párok beleragadnak a konkrét apróságokon való veszekedésekbe. Az a helyzet, hogy ha téged azért zavar a sáros cipő vagy a nem kidobott wc papírguriga, mert úgy érzed, hogy a másik nem figyel rád, akkor hiába is éred el, hogy ezeken a konkrét viselkedéseken változtasson. A hiányérzeted miatt más dolgokban fogod azt látni hogy nem figyel rád.

Vagyis valójában ezekkel a dolgokkal a felszínen mozogtok, a megoldási lehetőségeket is beszűkítitek és gyakran sok energiával álmegoldásokat találtok.

De akkor mi a megoldás?

Ha elkezded figyelni, hogy azok az apróságok, amik kiborítanak mit üzennek, miért zavarnak, akkor valószínűleg hamar rájössz, hogy valójában milyen hiányérzet munkál benned. Mi az, ami miatt annyira zavar a másik viselkedése?

Ha már tudod, akkor érdemes errő, a saját hiányérzetedről kommunikálni. Arról, hogy valójában mi az, amire szükséged lenne és meghallgatni a másik oldalt is.

Innen már el lehet indulni közös megoldások felé. Aminek lehetséges, hogy részei lesznek azok a konkrét dolgok, amik számodra jelezték a hiányérzetet, de az is lehetséges, hogy nem.

Hiszen, ha a szükségleted kielégül, megfelelő figyelmet/elismerést/törődést kapsz, akkor az apró dolgoknak már nem lesz ilyen üzenete. És lehet, hogy nem fognak zavarni.

Az önismeret ezért is nagyon fontos alapja a jó kommunikációnak. Ahogy láthatjátok, többféle szükséglet húzódhat meg ugyanazon felszíni történések mögött. Bár sokszor úgy űnik, hogy nagyon hasonló dolgokon vitatkoznak a párok, ez igazából csak a felszínen tűnik így. Teljesen ugyanolyan felszín mögött sokféle érzés és szükséglet húzódhat meg. Ezért fontos, hogy saját magad, az érzéseid, szükségleteid vizsgálva nézd meg, hogy a te esetedben mi is az, ami a háttérben húzódik!

Ha már tudod, hogy mire van szükséged, annak kommunikációjában segíthet az Én-üzenet:

Ha szeretnél ennél több segítséget kapni, akkor ajánlom figyelmedbe az Újrakapcsoló online tréningem, amiben lépésről lépésre vezetlek titeket végig a konfliktusok mögött meghúzódó érzések és szükséglete azonosításán, majd annak együttműködő kommunikációján, aminek eredményeképpen közös megoldásokat fogtok tudni találni.

Ha pedig úgy érzed, hogy szükaégetek van arra, hogy a konfliktusok megoldásához személyreszabott segítséget kapjatok, akkor online konzultációkon végigkísérlek titeket a folyamaton.

Az apróságokon való veszekedés hátterében meghúzódó szükségletekről szól az alábbi videó is:

Ebben a vdeóban pedig két másik lehetőségről is beszélek, ami az apróságokon való veszekedés hátterében állhat:

Megosztás:

Indulatok a párkapcsolatban : A harag igenis jó tanácsadó! Csak nem mindegy,mit kérdezel tőle

Sokan gondolják, hogy a párjukkal való veszekedês oka az, hogy valamelyik fél vagy mindketten indulatos természetűek.

Most arról írok nektek, hogy ez a megközelítés miért nem visz előre a megoldás felé.

Először is senki sem születik indulatosnak. Születhet valaki olyan temperamentummal, hogy nagyon intenzíven éli meg az érzéseit és nagy erők mozognak benne, amikor érzelmi hatás éri.

De az ilyen temperamentumos ember pont annyira lebeghetne emiatt a boldogságtól, mint amennyire plafonon van a dühtől.

Az indulatok okkal vannak jelen.

A düh, ahogy más negatív érzelmek, nem azért van, hogy bajt okozzon, hanem azért, hogy megvédjen.

Amikor a vágyaink, szükségleteink kielégítése akadályba ütközik, akkor természetes és egészséges reakció, hogy dühöt élünk meg.

A düh ettől még rengeteg bajt okozhat a párkapcsolatban, romboló lehet és gyakran a legfőbb akadálya annak, hogy konstruktívan kezeljük a konfliktusokat.

De ez akkor van így, ha nem figyelsz arra, hogy mit akar mondani ez az érzés.

A legtöbben két olyan megoldásból próbálnak választani az indulatok kezelésére amelyek egyformán bajt okoznak

Az egyik, hogy akaraterővel kontrollálod a dühödet, visszafogod, nehogy romboljon.

A másik, hogy amit érzel, azt kiengeded a másikra, spontán kifejezed, ahogy jön.

A rossz hírem, hogy egyik sem jó megoldás.

Ha visszafojtod a haragod, akkor saját magadra nem vagy tekintettel, saját magad rombolod.

Ha elereszted, akkor a párodra nem vagy tekintettel, őt fogod bántani.

A jó hír, hogy van jó megoldás is.

A harag mindig okkal van jelen. Így a legfontosabb, hogy mögé nézzünk!

És nem az az oka, hogy a másik már megint idegesítő.

Ha gyakran és erőteljesen élsz át dühöt, akkor az nem csak az aktuális helyzetnek szól.

Ha valamilyen szükséglet folyamatosan nem elégül ki, ha gyakran vannak olyan helyzetek, amikben nem kapod meg, amire szükséged van, akkor ezek az indulatok gyűlnek és egymásra rakódnak.

Ha nem nézel mögé ezeknek, akkor lehet, nem veszed észre, hogy az indulatok egy része gyakran nem az adott helyzetnek szól. 

Sőt, gyakran nem is a párod viselkedésével kapcsolatban keletkezik, hanem egy múlt véli helyzetnek, személynek szól.

Ráadásul gyakran nem is a harag az eredeti érzés. 

Az indulatosnak hívott emberek hajlamosak arra, hogy a félelemet vagy a szomorúságot fordítsák dühbe.

Mindenkinek van olyan negatív érzelem, amiben ” otthonosabban” érzi magát és van, amit mindenáron kerülni szeretne.

Ezért könnyen lehet, hogy a dühöd mögött valójában félelem van, hogy elveszíted a másikat, vagy szomorúság, mert csalódtál abban, ahogy elképzelted a közös életet.

Szóval nem igaz, hogy ” a harag rossz tanácsadó” csak nem azt kell tőle kérdezni, hogy ” Mit csináljak?” 

Azt kell tőle kérdezni ” Milyen hiányérzet van mögötted?”

Miért nem segít az indulatos cimke?

És miért nem jó, ha felcimkézzük azt, aki gyakran és erősen éli meg a haragot és indulatosnak hívjuk?

Pontosan ugyanazért, mert pedagógiai hiba azt mondani egy gyerekre, hogy ” rossz gyerek”. 

Aki rossz gyerek, annak a rosszaság szerves része a személyiségének. Vagyis, ha azt mondom egy gyereknek, hogy ” rossz vagy” azzal nem sarkallom változásra, sőt.

Ha ő rossz, akkor ez van, nincs mit tenni, ebben a ” fiókban” lesz az ő helye.

De ha azt mondom neki, hogy ” amit most tettél az bánt másokat és nem vezet jóra” akkor ott a lehetősége, hogy máshogy viselkedjen.

Éppen ugyanígy, ha azt mondom, hogy ” indulatos vagyok” akkor szépen hátradőlhetek. Ez van, nincs mit tenni, én ilyen vagyok.

Ezzel egyrészt irreális elvárást támasztok a párom felé, azt kívánom tőle, hogy fogadjon el egy olyan viselkedéssel együtt, ami rombolja őt.

Másrészt akadályt teszek saját magam elé, hogy odaforduljak a haraghoz és megkérdezzem tőle, hogy ” Mi van mögötted?”

A címke arra ítél, hogy így maradj és dühöngéssel teljen az életed.

Pedig, ha odafordulnál magadhoz és mögé néznék a haragodnak, akkor megnyílna az út, hogy a belső hiányt, amiből a harag jön megszüntesd.

Ez nem mindig könnyű.

Sérelmek, fájdalmak, gubancok vannak a harag alatt. 

De ha szembenézel velük, akkor van megoldás! 

Ha szeretnél többet tudni arról, hogy kezeld az indulatokat a párkapcsolati konfliktusaidban, akkor nézd meg ezt a videót!

Megosztás:

7. Tévhit: A jó konfliktuskezeléshez alaposan elemezni kell a múltbeli konfliktusokat.

Honnan ered a tévhit? 

A múltunk, a tapasztalataink meghatároznak minket és valóban vannak olyan problémák, amiket sokkal inkább feldolgozni és nem megoldani kell. Ha a konfliktusokat vagy magát a rossz konfliktuskezelést problémaként azonosítjuk, abból logikusan következik, hogy meg kell találni a probléma gyökerét és kijavítani a hibát.

Mi a valóság?

Valójában ahhoz, hogy egy szokáson változtassunk nem szükséges elmélyedni abban, hogy pontosan mit és hogyan csinálunk rosszul. A rossz kommunikáció nem trauma, amit fel kell dolgozni. Természetesen az életünk története, a korábbi rossz minták akadályt gördítheznek az elé, hogy a megfelelő kommunikációt alkalmazni tudjuk. Ilyenkor ezekkel az akadályokkal valóban foglalkozni kell. De alapvetően sokkal inkább a jövőre irányultság, a jó minták kiterjesztése és megtanulása szükséges ahhoz, hogy megfelelően kezeljétek a konfliktusokat. Kisebb szerepe van benne a múlt elemzésének.

Miért káros?

Ha azt gondoljátok, hogy a rossz működések elemzése vezet a megoldásra, akkor az a legtöbbször azzal az eredménnyel jár, hogy újra és újra a múlt sérelmein, rosszul kezelt konfliktusain vitatkoztok. Ahelyett, hogy változtatnátok azon, ahogy a jelen konfliktusait kezelnétek.

Mivel ez általában újabb feszültséget és fájdalmat okoz, ezért egyre kevésbé lesz motivációtok arra, hogy megoldást keressetek. Hiszen a megoldáskeresése számotokra egyet jelent majd a sérelmek felhánytorgatásával.

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?

A konfliktusok megoldásában az egyik fontos elv a jövőre irányultság. Hiszen a múltat nem tudjuk megváltoztatni. Ha tudod, hogy mi az amit szeretnél, akkor sokkal könnyebb elérni a célt, mintha arra fókuszálsz, amit nem szeretnél.

Ha szeretnél ehhez szempontokat kapni, akkor érdemes belépned a Közös megoldások veszekedés nélkül facebook csoportba, ahol elérhetőek a régebbi élő adások felvételei. A „Jó gyakorlatok a párkapcsolati konfliktuskezelésben” és a „Ki kell -e elemezni a jó konfliktuskezeléshez, hogy mit csinálunk rosszul?” című élő adás felvételes segíthet ebben.

Megosztás:

8. Tévhit: A jó konfliktuskezelés több időt és energiát igényel, mint a folyamatos vita.

Sokan gondolják, hogy a jó konfliktuskezelés legnagyobb akadálya, hogy nincs idő mindent megbeszélni. De ez valójában csak rövid távon igaz.

Honnan ered a tévhit?

Ha csak egy konfliktust nézünk, akkor a konszenzusra törekvés, a valódi megértés és együttműködő megoldás valóban több időt és energiát igényel, mint bármilyen más hozzáállás. 

Mi a valóság?

A fontos különbség viszont az, hogy ilyenkor a kapcsolat épül, ahelyett, hogy sérülne. Ha nem megfelelő úton születik megoldás, feszültség és sérelmek keletkeznek, a vita, vagy akár más témában a korábban keletkezett feszültség visszatér. Így végül sokkal több időt és energiát vesz el, mint akkor, ha megfelelően kezelitek.

Miért káros?

Ha azt gondolod, hogy több energiát igényel hosszú távon is a megfelelő konfliktuskezelés, akkor nehezen fogod rászánni az időt. Még nehezebb a helyzet, ha eleve túlterheltek és fáradtak vagytok. Rááadásul a megfelelő konfliktuskezelés nem feltétlenül csak választás eredménye. Ha nem tudjátok kivitelezni, akkor sem, ha időt szántok rá, akkor plusz időt és energiát kell szánni arra, hogy megtanuljátok. Ha pedig nem látjátok, hogy ezzel hosszú távon nemcsak összhangot és békét nyertek, hanem időt is, akkor még akkor is nehéz időt és esetleg pénzt invesztálni abba, hogy jól működjön, ha már szenvedtek attól, ahogy jelenleg a konfliktusokat kezelitek.

Ha szeretnétek többet tudni arról, hogyan építi a kapcsolatot a megfelelő konfliktuskezelés, akkor nézzétek meg a Konfliktusból kapcsolódás- Hogyan építheti a konfliktus a kapcsolatot című videómat.

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?

Figyeld meg, hogy mennyi idő megy el terméketlen vitával, olyan beszélgetésekkel, ami nem vezet ereményre és figyeld meg, hogy amikor sikerül eredményre jutni, az mennyi időt vesz igénybe!

Ha nincs ilyen, akkor érdemes felmérned, hogy mekkora a gond. Ha folyamatosak a visszatérő konfliktusok és van több olyan problémák, amiben sok próbálkozás után sem juttok eredményre, akkor valószínűleg nem maga a téma, hanem az arról való kommunikáció a problémás.

A Hogyan vizsgáld meg a kapcsolatodat? című ingyenes kérdéssorommal felmérheted, hogy nálatok mekkora a gond.

Ha úgy gondolod, hogy változtatni szeretnél azon, ahogy kommunikáltok, szükségetek lenne útmutatásra abban, hogyan tudjátok megbeszélni a konfliktusokat, akkor az Újrakapcsoló programom online tréning változata megoldás lehet számotokra.
Megosztás:

6. Tévhit: A jó konfliktuskezelés azt jelenti, hogy mindig kompromisszumot kell kötni.

Honnan ered a tévhit?

A kompromisszumot kötni jobb megoldás, mint, ha úgy álltok hozzá, hogy vagy az lesz, amit én akarok vagy az, amit te akarsz. Igazságos, mert mindkét fél érdekeit ugyanannyira vesszük figyelembe és az egymás iránti törődést is kimutatjuk vele, hiszen mindketten engedünk az érdekeinkből a másik javára. Tehát jó megoldásnak tűnik.

Mi a valóság?

Valójában a kompromisszum nem rossz megoldás, de a párkapcsolatokban az esetek nagy részében van jobb lehetőség is. Ha képesek vagytok energiát fektetni abba, hogy az álláspontok mélyén megbúvó szükségleteiteket is megfogalmazzátok és megértsétek, hogy mi a saját szükségletetek és a másiké az adott helyzetben, akkor sokszor jobb megoldás is van, mint a kompromisszum.

Amíg csak a felszínen, a konfliktust kiváltó konkrét történésekre koncentráltok, addig jellemzően úgy tűnik, hogy az álláspontok ellentétesek. Egyszerre mindkettőtök akarata nem teljesülhet.

De ha a konfliktusokat a szükségletek szintjén oldjátok meg, akkor az esetek többségében létrejöhet konszenzus. Ami azt jelenti, hogy mindketten megkapjátok, amire szükségetek van, anélkül, hogy egy részéről le kellene mondanotok.

Miért káros?

Ha azt hiszed, hogy a legjobb lehetőség a kompromisszum, akkor nem is keresed a megoldást arra, hogy mindkettőtök szükséglete teljes mértékben kielégüljön. Azok a párok, akik jellemzően kompromisszumokkal oldják meg a konfliktusokat sok szempontból jól működnek és jól kommunikálnak. A folyamatos kompromisszumokkal mégis terhelik a kapcsolatot.

Hiszen a kompromisszum azt jelenti, hogy mindig engedned kell valamiben, ez pedig egy idő után jelenthet túl sok lemondást.

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?

Mielőtt a számodra fontos kérdésekben kompromisszumot kötsz, érdemes a konszenzusra törekedni. Ha a konfliktusokat nem csak az azt kiváltó helyzet szintjén, hanem a mögöttes szükségletek szintjén vizsgáljátok, akkor nagy eséllyel találtok olyan megoldást vagy megoldások kombinációját, ami mindkettőtöknek lemondás nélkül elégedettséget hoz.

Ha szeretnél kicsit belelátni, hogyan születik meg egy konszenzus egy jó konfliktuskezelésből, akkor nézd meg a Milyen a boldog párok konfliktuskezelése című videómat! A videóban egy példán keresztül mondom el, hogyan tud a konfliktuskezelés jól működni.

Megosztás:

5. Tévhit: A konfliktuskerülés jó kapcsolatot eredményez.

Honnan ered a tévhit?

Ahogy a konfliktust gyakran azonosítják a veszekedéssel, úgy ennek a logikának a mentén a konfliktuskerülés a békére törekvéssel lesz egyenlő. Ebből következik az a hiedelem, hogy ha kerülöd a konfliktust, azzal véded a kapcsolatot.

Mi a valóság?

Valójában egy olyan kapcsolatban, mint a párkapcsolat ritkán van esélye annak, hogy valóban elkerüljük a konfliktust. A legtöbb esetben a konfliktuskerülés sokkal inkább jelenti a konfrontáció kerülését. Hiszen egymást nem tudjátok és nem akarjátok elkerülni, így a konfliktus ugyanúgy dolgozik bennetek, csak nincs kimondva.

Miért káros?

Ha azt gondolod, hogy a konfliktusok elkerülése jó kapcsolatot eredményez, az ahhoz vezet, hogy nem vállalod fel a konfliktusokat akkor, amikor az ellentét keletkezik. Ennek az az eredménye, hogy gyűlik a feszültség benned, miközben a kommunikációd nem lesz önazonos, nem képviseled a saját érdekeid. Az ilyen konfliktuskerülés vezethet passzív agresszív viselkedésekhez, kettős kommunikációhoz, ami a párodban is feszültséget gerjeszt.

Amikor egy idő után nagyobbra nő az elégedettlenség, már sokkal nehezebb higgadtan jelezni, hogy valami zavar vagy problémát jelent a számodra. Ráadásul a másik fél is sokszor értetlenül áll a helyzet előtt, hiszen ha hosszú ideig nem kommunikálsz erről, akkor számára meglepő lehet, amikor előállsz vele. 

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?

Ha azt tapasztalod magadon, hogy kerülöd a konfliktusok felvállalását, akkor érdemes a mélyére ásni, hogy a hiedelmeiden túl , mi akadályozza, hogy kifejezd a szükségleteidet. Az önérvényesítés csak a felszín, ha nem működik jól, akkor a háttérben gyakran az önértékelés és önbecsülés alacsony szintje áll.

Ehhez ajánlom figyelmedbe az Önismeret és párkapcsolat bejegyzés sorozatot:

És a párkapcsolati kommunikáciiós problémákról szóló sorozatot:

Megosztás:

1.Tévhit : A konfliktus rossz.

Honnan ered a tévhit?

Mivel az emberek jelentős része nem megfelelő módon kezeli a konfliktusait így a konfliktusok során rengetegszer sérülnek. Ha nehéz érvényesíteni az érdekeidet, ezen kívül számos alkalommal a konfliktusok ahhoz vezetnek, hogy még lelkileg is sérülsz nem csoda, ha azt gondolod, hogy a konfliktus rossz.

Mi a valóság?

A konfliktus nem jelent feltétlenül veszekedést de még vitát sem. Annyit jelent, hogy az adott szituációban mások az érdekek. Ha megfelelő módszerrel keresitek a közös megoldást, a konfiktus építi a kapcsolatot és az önértékelést is.

Miért káros ez a tévhit? 

Ha a konfliktust rossznak gondolod, akkor arra fogsz törekedni, hogy elkerüld. Azonban azt nem lehet elkerülni, hogy bizonyos helyzetekben más legyen a véleményed, az érdekeid vagyis valójában nem a konfliktust kerülöd el, csak annak nyilt rendezését.

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolataidnak?

A saját asszertív kommunikációd és önismereted fejlesztésével sokat tehetsz azért, hogy a konfliktusaid úgy tudd rendezni, hogy közben ne sérülj.

Érdemes először átgondolnod, hogy miért tartasz a konfliktustól, milyen előzetes élmények vezettek ehhez. Ennek az ellenkezője, amikor jól sikerült konfliktusokat kezelni méginkább támpontot adhat ahhoz, hogy mi kell a jó konfliktuskezeléshez.

Hogyan voltál jelen, mit tettél, amikor a konfliktust jól sikerült rendezni, amikor nem volt rossz élmény a számodra?

Milyen kapcsolatokban, milyen körülmények között érzed úgy, hogy biztonságos a konfliktust felvállalni?

Ha szeretnél többet tudni arról, hogy milyen a jó konfliktuskezelés

Ha többet szeretnél tudni arról, hogy miért nehéz megfelelően kezelni a konfliktusokat

Megosztás:

Hogyan válik a külső konfliktus párkapcsolati konfliktussá avagy hogyan tud bekavarni az anyós vagy az ex?

 Gyakran előfordul, hogy a párkapcsolati konfliktust valójában egy külső konfliktus kezelése okozza.

Ilyen szempontból mindegy, hogy az anyós próbál beleszólni a kapcsolat szabályaiba vagy valaki flörtölni próbál a pároddal, esetleg a volt feleség szeretne több gyerektartást.

Ezek látszólag teljesen más történetek,de valamiben hasonlítanak.

Mindegyik egy külső konfliktus a párod oldaláról, aminek az lehet az eredménye, hogy éket ver közétek. 

Teljesen természetes, hogy ilyenkor úgy érzed, hogy védeni kell a kapcsolatot. De mégis, a legtöbben olyan módokon próbálják megvédeni a kapcsolatot, amivel pont meggyengítik. 

Ezek a helyzetek arról szólnak, hogy hol van a ti közös határotok. A párkapcsolat egy egység ( ha gyerek is van, akkor a család is) és fontos, hogy legyen egy határ, ami körülvesz titeket. 

Ez azt jelenti, hogy ti egy csapat vagytok, elsősorban egymáshoz tartoztok és minden, ami ezen kívül van másodlagos. 

Amikor egy ilyen zavaró kísérlet történik, hogy a határt valaki megsérti, akkor annak a dolga megvédeni, akihez tartozik ez a külső személy. Vagyis az a jó, ha mindenki a saját anyját, saját exét ” tartja féken”. 

Gyakran előfordul azonban, hogy nem annak zavaróbb a helyzet, akihez az adott személy tartozik és megpróbálja rávenni a párját, hogy úgy lépjen, döntsön, reagáljon, ahogy ő maga helyesnek tartja az adott helyzetben.

És pontosan ezzel teszi párkapcsolati problémává az adott helyzetet!

Mert eredetileg a párja számára ott egy kihívás, hogy hogyan kezelje ezt a külső ” behatolót”, de onnantól, hogy a párja elkezd ezzel kapcsolatban erőteljes elvárásokat kommunikálni, máris arról is szól a történet, hogy magában a párkapcsolatban kerül nyomás alá. 

A legtöbb esetben megéli azt is, hogy a párja bizalmatlan vele, hiszen, ha át akarod venni a kontrollt azzal minimum azt kommunikálod, hogy ő nem tudja ezt megoldani vagy szerinted nem akarja. Tehát azt fogja megélni, hogy nem hiszel benne, hogy megvédi a kapcsolatot, nem hiszel benne, hogy bízhatsz benne, nem hiszel abban, hogy elég fontos vagy neki. Az üzenet az lesz, hogy ő nem elég tökös, nem tudja hogy kell és nem lehet benne bízni.

Az eredeti problémánál sokkal nagyobb gond lesz, ha a párod ezt éli meg! A bizalmatlanság nagyon romboló a kapcsolatra nézve.

Mindegy, hogy a hűségében nem bízol vagy abban, hogy elég tökös beleállni egy konfliktusba vagy abban, hogy helyesen tud mérlegelni , hogy egy helyzetben mit tegyen. Biztos, hogy minden bizalmatlanság meggyengíti a kapcsolatot!

És ha a külső személy direkt azt akarta, hogy a kapcsolat meggyengüljön, akkor gyakorlatilag segítettél neki, hogy valóban így legyen. Kettőtök közé emelted azt a problémát, ami valójában egy külső probléma.

De mit lehet tenni helyette?

Ha a helyén látod a problémát, ott, ahol valójában keletkezett, a kapcsolatotok határán, a párod oldalán, akkor màris egyértelmű, hogy rá kell bízni a megoldást.

Ez nem azt jelenti, hogy nem beszélgethettek róla. Természetesen van közöd hozzá és jó, ha elmondod, hogy mit érzel az adott dologgal kapcsolatban, de ne akard átvenni a kontrollt! Ne mondd meg, hogy hogyan kezelje és ne helyezz rá nyomást! Ha erőteljesen elvárod, hogy úgy döntsön vagy lépjen, ahogy te szeretnéd, akkor két tűz közé teszed. Lehet, hogy eléred, hogy a kívánságodnak megfelelően cselekedjen, de ha ez nyomásra történik, nem a saját meggyőződése szerint, akkor az előbb- utóbb visszaüt.

Ha viszont azon túl, hogy elmondod hogy érzel az adott dologgal kapcsolatban azt kommunikálod, hogy rábízod a helyzet megoldását, mert az ő anyja/exe/volt felesége, akkor pont megerősíted a kapcsolatot. Mert azt látja, hogy bízol benne, hogy hiszel abban, hogy megoldja.

Természetesen nem elég, ha bizalmat kommunikálsz, tényleg bíznod kell benne és el kell tudni fogadni, hogy az ő megoldása a helyzetre valószínűleg nem az lesz, ami a te megoldásod lenne. 

Ezt néha nehéz elfogadni.

Ha azért nehéz, mert úgy éled meg, hogy a párod valóban nem elég határozott, akkor azt fontos, hogy tudd, hogy senki sem lett még tökösebb attól, hogy azt mondták neki, hogy ” Ne legyél már olyan tutyimutyi!”

Sőt, ennek duplán negatív hatása van!

Mert egyrészt pont leminősíti a a másikat, hogy ő nem elég jó neked, másrészt kontrolláló, ami megint azt üzeni, hogy ” gyenge vagy, az irányításomra szorulsz!”.

A férfiak erre különösen érzékenyek. Ha van olyan, amit minden férfi utál, akkor az az, ha a párja nem tartja elég tökösnek.

Ezzel szemben legyen bármilyen határozatlan vagy bizonytalan, ha te hiszel abban, hogy képes kiállni magáért és a kapcsolatért, az erőt és önbizalmat ad neki!

Lehet, hogy nem egyik napról a másikra fogja tudni erőteljesen képviselni a kapcsolat érdekeit és oroszlánként védeni a határt, de biztos, hogy a kapcsolatotok azonnal erődik azáltal, hogy hiszel benne.

Ha pedig a bizalmatlanságod nem csak a külső konfliktus miatt van, mert más okból sem tudsz megbízni benne, akkor az egy másik probléma. De akkor sem érdemes a külső szereplőre koncentrálni és átvenni a megoldás feletti kontrollt, hiszen akkor meg nem erről a konfliktusról szól a bizalmatlanságod, hanem más oka van. Akkor ezzel a bizalmatlansággal érdemes foglalkozni. Elsősorban saját magadban, aztán kettőtök között.

A bizalomról itt olvashatsz:

Érdemes megnézned a bizalom kapcsán ezt a videót is:

Ha szeretnél segítséget kapni :

Megosztás:

Szülő és gyerek közötti konfliktusok

Egy ilyen megfogalmazása alapján valószínűleg a legtöbbeknek serdülő de legalábbis nagyobb gyerek jut eszébe.

Hiszen ha egy hároméves gyerek és a szülő között adódik konfliktus, akkor nem konfliktusként, hanem nevelési kérdésként szoktuk inkább megfogalmazni a problémánkat.

Tehát írhatnám azt is, hogy szülő konzultáció nevelési kérdésekben.

Akkor miért nem ezt írom?

Azért, mert a nevelésben (is) fontosnak tartom az egyenrangúságot.

Természetesen ez messze nem azt jelenti, hogy az óvodással gyerek és a szülő közötti konfliktust ugyanúgy kezeljük, mint a felnőttek közötti konfliktust.

De annyiban mégis ugyanaz, hogy a cél ugyanaz, hogy mindkét fél (vagy inkább az egész család) szükségleteit egyformán figyelme vegyük.

Nevezhetjük ezt demokratikusnak vagy válaszkésznek is, de természetesen nem a cimke a lényeg.

A lényeg, hogy abból a szemszögből segítek kibogozni a nehézségeket, hogy a család minden tagjának szükségletei egyformán fontosak.

A felnőtt és a gyerek közötti különbség leginkább abban van, hogy a gyerek minél kisebb annál több segítségre van szüksége, hogy fel tudja ismerni és kommunikálni a saját érzéseit, szükségleteit.

Emiatt a konfliktus megoldásának felelőssége sokkal inkább a szülőé. Még fontosabb, hogy ő maga tisztában legyen az adott helyzettel kapcsolatos érzéseivel, szükségleteivel, céljaival.

De ez gyakran nem is olyan egyszerű.

Ha szeretnéd, hogy segítsek ebben, akkor keress az elérhetőségeimen! 

A kicsi gyerekekkel való konfliktusokhoz hasznos szempontokat adhat ez a bejegyzés:

A you tube videóim között pedig itt találod azokat, amik a gyereknevelés témával kapcsolatosak:

Kisgyerekekről és családi harmóniáról olvashatsz tőlem a Liliputi blogon is:

https://www.liliputi.hu/blog/author/palagyi-kata/

A családdá válásról és testvérkonfliktusokról pedig a WMN-en:

https://wmn.hu/wmn-life/57077-egy-par-eleteben-altalaban-az-elso-gyerek-szuletese-a-legnagyobb-krizis

https://wmn.hu/wmn-life/57431-nem-segit-ha-szulokent-megoldjuk-a-gyerekeink-helyett-a-testverkonfliktusokat–szakertoi-tippek-hogy-mit-tegyunk-inkabb

Megosztás: