A hangos veszekedések látványosak és az általuk okozott sérülések is nyilvánvalóak.
Ezért természetes, hogy a legtöbbeknek cél, hogy ne legyenek hangos veszekedések vagy akár kevésbé hangos, de egymást romboló kommunikáció. Az tehát nem tévedés, hogy jó, ha nem romboljuk egymást, nem eresztjük rá egymásra az indulatokat. A tévedés az, hogy mindegy, hogy ezt elfojtjuk, magunkban tartjuk vagy más módon fejezzük ki a hiányérzetet vagy fájdalmat, ami mögötte van. Ha csak a felszínt nézzük, nem feltétlenül lehet megítélni, hogy a nem veszekedés mögött béke és összhang vagy romboló folyamatok vannak.
Mi a valóság?
Amikor nem az összetűzés, hanem az elfojtott indulatok, saját magad háttérbeszorítása, a megbeszéletlen problémák okoznak folyamatosan sérüléseket, fájdalmakat, hiányérzeteket az kevésbé látványos, de ugyanúgy vagy akár jobban is rombolhatják a kapcsolatot, mint a hangos összetűzések. Ezért nem azt érdemes a önmagában a viselkedésre koncentrálni, mindig figyelembe érdemes venni, hogy milyen érzések vannak mögötte. Lehet cél és eszköz az együttműködő viselkedés. De a valódi együttműködés nem arról szól, hogy az indulataimat nem fejezem ki, hanem arról, hogy megfelelő módon fejezem ki illetve egyttműködés van abban, hogy ne is keletkezzenek ilyen indulatok.
Miért káros?
Ha nincsenek veszekedések, de mégis rosszul érzed magad, akkor ez a hiedelem ahhoz vezethet, hogy a saját érzéseid megkérdőjelezed. Így csak a problémák elmélyülése után lesz világos, hogy a egy csendes kapcsolatban is működhetnek romboló folyamatok.
Ha vannak nálatok veszekedések és azt gondolod, hogy a probléma maga a veszekedés és nem a mögötte lévő feszültség és elégedetlenség, akkor tüneti kezelést próbálsz alkalmazni. Minden energiád arra fordítod, hogy ne kiabálj, ne fejezd ki a dühödet, ami csak fokozza a feszültséget. Hiszen a megoldás nem az lenne, hogy magadban tartod a feszültséget, hanem az, hogy megfelelő, nem romboló módon fejezed ki.
Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?
Ahelyett, hogy arra koncentrálnál, hogy hogyan ne fejezd ki az elégedettséged vagy a rossz érzéseidet inkább keresd az utakat arra, hogyan fejezheted ki konstruktív,előre mutató módon!
Hogy valójában milyen a kapcsolat, azt sokkal inkább érdemes az élmények szintjén vizsgálni, mint a viselkedés szintjén.
Ráadásul nem feltétlenül a jó – rossz skála az, ami segít abban, hogy változtatni tudjatok. Érdemes inkább tendenciákkal vizsgálni.
Ehhez két ingyenes letölthető anyagom is segítséget tud nyújtani.
Az állandó veszekedések a leggyakoribb tünetei annak, hogy nem megfelelő módon kezelitek a konfliktusokat.
Ha a viták rendszeresen veszekedéssé fajulnak, akkor egészen biztos, hogy nem a megfelelő módon kommunikáltok.
Az indulatok pedig tovább rontják az esélyt a hatékony kommunikációra. De ha szeretnétek fejlődni ebben és tudatosan figyeltek arra, hogy hogyan kommunikáltok egymással, akkor néhány alapelv alkalmazásával sokat javíthattok a kommunikációtokon.
Ha szeretnéd tudni, hogyan kerülheted el, hogy a vita veszekedéssé fajuljon, akkor olvasd el az alábbi bejegyzést!
A pénzügyek nem elkülönülten vannak jelen a kapcsolatban, hiszen behálózzák a párkapcsolati működés más területeit is. A munkamegosztásról szóló bejegyzésben hosszabban olvashatsz arról, hogy mit jelent a közös energiagazdálkodás, aminek a pénz beosztása is része.
A pénzügyek területén gyakori konfliktus, ha a párod sokat költ az általa fontosnak tartott dolgokra. Érdemes azonban ezt a kérdést több oldalról megvizsgálni. Nézzünk egy példát!
Nem kell több cipő? Nem kell több fűrész? – pénzügyek és hobbik
„A” változat
Szia Drágám!
Mi az a doboz az előszobában?
Szia! Vettem magamnak egy új cipőt.Cipőt?
Mi a fenének? Van egy csomó cipőd.
De ez egy csinos bokacsizma, ilyenem nincs.
De van már csizmád!
De ez egy bokacsizma, nem ugyanolyan.
Nem értem mi a fenének költesz egy századik cipőre, tök felesleges.
Nincs is száz cipőm! A csizma egy lapos sarkú az hétköznapi kênyelmesnek van, ennek van egy kis sarka és ha csinosan szeretnék felöltözni arra van.
Van egy csomó magassarkú cipőd is.
Azok körömcipők, hóban szerinted fel lehet venni?
Hóban ott van a csizma és valami bakancsod is van, nem?
Hát az tényleg baromi csinos.
Nem értem, minek kell ennyi cipő, úgy szórod a pénzt, mintha muszáj lenne. Annyi minden értelmes dologra lehetett volna ezt költeni a cipőmániád helyett!
Nincs is cipőmániám. Három téli cipő az nem mánia.
És mi van azzal a barna csizmáddal?
Az már tök kopott, nem lehet felvenni normális helyre. De tényleg ekkora cirkuszt kell csinálni, mert vettem magamnak valamit?
Neked meg muszáj baromságokra költeni?
Szia Drágám!
Mi ez a doboz az előszobában?
Vettem magamnak egy új szerszámot.
Szerszámot? Már megint? Dehát tele van a műhelyed szerszámokkal, milyen szerszámod nincs még?
Körfűrész. Ilyen nincs még és kell, mert akarok egy polcot csinálni a műhelybe a régi polcból és ahhoz le kell vágni a lapokból.
Dehát van az a másik elektromos fűrészed, amivel a laminált padlót vágtad.
Az dekopírfűrész, azzal nem lehet egyenesen ilyen vastag fát vágni.
És az a másik is, ami olyan, mint a kézi fűrész vége, csak gépi.
Az az orrfűrész, az sem arra való, hogy vastag falapot vágjak vele.
Jó, hát akkor levághattad volna kézi fűrésszel is, abból is van egy csomó!
Mi a péknek kell ennyi vackot venni! Minden egyes munkához külön szerszám, tök értelmetlen!
Persze, te is moshatnál kézzel, minek a mosógép! Minek kell beledumálni, ha úgyse értesz hozzá?
Mert elvered a pénzt baromságokra!
„B” változat
Szia Drágám, Mi az a doboz az előszobában?
Szia! Vettem magamnak egy új cipőt.
És milyen?
Egy csini kis bokacsizma. Tudod minden téli cipőm olyan kényelmes és praktikus, szerettem volna egy olyat is, amiben csinosnak érzem magam. Ez szerintem szoknyával vagy ruhàval nagyon dögös lesz.
Szeretem, ha szoknyát hordasz és látom a formás lábadat.
Tudom. 🙂 Pont arra gondoltam, hogy ha a hétvégén el tudják vállalni a gyerekeket anyámék és elmegyünk moziba, akkor végre felöltözök csinibe. Olyan régen nem volt alkalmam rá!
Tudod mit, akkor most ne is mutasd meg, majd megnézem akkor rajtad!
Szia Drágám! Mi az a doboz az előszobában?
Vettem magamnak egy új szerszámot.
És milyen szerszámot?
Körfűrészt.Az mire jó?
Vastagabb dolgokat is el tudok vágni vele. Akarok egy polcot csinálni a műhelybe a régi polcból és ahhoz le kell vágni a lapokból.
Neked minden régi lap kell ehhez?
Nem, elég sok van, miért?
Arra gondoltam, hogy esetleg tudnál akkor az egyik lapból csinálni egy cipőpolcot a beépített szekrény aljába a cipőimnek.
Persze, az nagyon egyszerű, majd beszéljük meg, hogy egyenes vagy döntött polcot szeretnél.
De jó, hogy ilyen ügyes vagy, hogy ilyeneket meg tudsz csinálni!
Mi történt itt?
Mi történik itt? Miért alakul rosszul a kommunikáció az ” A” esetben és jól a ” B ” esetben?
Mindegy, hogy cipő, körfűrész vagy bármi más, amikor a párod vesz valamit, amit ő hasznosnak lát, akkor nem a saját mércéddel érdemes megítélni a hasznosságát! Nem neked vette, nem baj, ha te nem látod hasznosnak.
Saját magának vette. És ha feltételezzük, hogy a másik felnőtt ember, akkor ahelyett, hogy a saját mércénk szerint elkezdenék ítélkezni, érdemes meghallgatni, megkérdezni támadás helyett, hogy számára miért hasznos. Ha hajlandó vagy az ő szemszögéből megvizsgálni, hogy miért hasznos neki az a tárgy, akkor teljesen más képet látsz, mint a saját szemszögedből.
És az sem utolsó szempont, hogy mi történik ebben a két változatban érzelmileg. Mert a pénzügyek pontosan az ehhez hasonló történetek miatt nem kezelhetőek elkülönülten, hiszen itt is jól látszik, hogy összefonódnak az érzésekkel és szükségletekkel.
Az ” A” verzióban
Az ” A” verzióban a ” vásárló” azt éli meg, hogy nem kapja meg a bizalmat, a társa feltételezi, hogy nem tud racionális felnőttként viselkedni. Ráadásul az öröme, amit az adott tárgy megvásárlása okozott elszáll, mert a társa reakciója beárnyékolja. Ha bizonytalan, lehet, hogy lelkiismeretfurdalása lesz, hogy lehet, hogy a másiknak van igaza. Megbántott lesz, hogy párjz sajnál tőle valamit, amit ő szeretne. Ettől a szeretetlenség érzése is eluralkodhat rajta, hiszen akit szeretünk, attól nem vesszük el az örömét, hanem vele örülünk. És egészen biztosan elmegy a kedve attól, hogy megmutassa a másiknak, hogy az ő számára is tud örömöt okozni az adott tárgy.
A” kritikus” azt éli meg, hogy a másik nem felnőtt partner, veszélyt jelent a viselkedése a család biztonsága, az egzisztenciára nézve. Benne ragad az érzésben, hogy nem tud hatni a párjára és még erősebb vágya lesz, hogy kontrollálja, hiszen igazolva látja a saját eredeti álláspontját, hogy az adott költés felesleges pazarlás. Végül mindenkinek rossz. Ha lesz is randi, valószínűleg a feleségnek ezek után nem lesz kedve ezt a cipőt felvenni és a cipőpolc se valószínű, hogy elkészül mostanában.
Mi történik ” B” verzióban?
Aki ebben a verzióban már nem ” kritikus” világosan látja, hogy a másik milyen alapon döntött az adott tárgy mellett. A párja viselkedése így sokkal kiszámíthatóbbnak tűnik, nem egy bizonytalan fenyegetésnek az egzisztenciára, hanem logikus, követhető működésnek. A beszélgetés végére számára is megmutatkozik a tárgy értéke, látja, hogy neki milyen módon okozhat örömöt.
A ” vásárló” megéli, hogy a párja kíváncsi az ő örömére, amit neki jól esik megosztani. A kérdésekre el tudja mondani, hogy neki az adott tárgy milyen értéket képvisel és megmutatni, hogy akár a másiknak is lehet értékes. Azt a számára fontos szükségletet, ami mögötte van, a másik fél már a beszélgetés végén meg is erősíti. A nő motivációja az, hogy vonzónak szeretné érezni magát és ezt már a beszélgetésből meg is kapja a férjétől. Míg a férfi a kompetencia és hatékonyság érzését szolgálja ki a vásárlással, amit a felesége a beszélgetés végén teljesen egyértelműen megerősít.
Az érdekes az, hogy sem a férfi sem a nő partner nem kellett, hogy tudatos legyen abban, hogy a párja milyen megerősítésre vágyik, azt már magával hozta a beszélgetés. Elég volt a valódi figyelem.
A kulcs a figyelem. A jó konfliktuskezeléshez az első dolog, amit meg kell tanulni, az a valódi mély figyelem a másik felé.
Mit jelent, hogy valódi és mély figyelem?
A valódi figyelem azt jelenti, hogy nemcsak meghallgatom a másikat, hanem úgy hallgatom, hogy közben a fejemben nincs más, csak az, amit ő éppen mond.
Képzeljétek el úgy, hogy egy szöveget egyszeri hallás után kell a lehető legpontosabban visszamondanotok! Ha ezt nagyon jól akarod csinálni, mert fontos számodra a siker, akkor ez lesz a valódi figyelem.
A mély jelző pedig azt jelenti, hogy nemcsak a másik szavait próbálom megérteni, hanem a valódi mondanivalót. Vagyis hiába tudod akár szó szerint megismételni, amit a párod mondott, ha a mondandója összefüggéseit , a szavak lényegi üzenetét nem érted.
A reakciókban mindkét ” B” esetben érezhető a valódi figyelem, mert mindkét helyzetben látszik, hogy a ” vásárló” fél kiváltotta a párjából , hogy szinte maga előtt látta, hogy miért is jó amit a párja vett. A férfi lelki szemei előtt megjelent a felesége formás lába, a nő pedig rögtön megértette, hogy mire lehet használni a körfűrészt.
Vagyis azáltal, hogy ezzel a figyelemmel fordultak oda, hogy a másik örömében osztozzanak, valóban kaptak is belőle.
A pénzügyek területén különösen fontos, hogy ne felejtsük el, hogy a pénz nem értelmezhető önmagában, hanem egyfajta energiakén, a szükségletek kielégítésének eszközeként érdemes rá tekinteni.
A dolog érdekessége még, hogy nem konfliktuskezelés történt, hanem megelőzték a konfliktust.
Mert az a szemlélet és képességek amik a jó konfliktuskezeléshez szükségesek bizony sok esetben már eleve meg is előzik a konfliktusok kialakulását.
Ha szeretnél még többet tudni arról, hogyan viszonyulj a párod hobbijához, akkor ajánlom figyelmedbe ezt a videót:
A nyaralás éppúgy, ahogy a karácsony, gyakran felszínre hozza a meglévő problémákat. Amikor a hétköznapokban is ott vannak a problémák, megoldatlan konfliktusok, rossz kommunikáció vagy sérelmek, akkor azok a helyzetek, amikben nincs rohanás és kifejezetten arról kellene, hogy szóljanak, hogy jól érezzük magunkat, sokszor pont fordítva sülnek el.
Hogyan előzhetjük meg a veszekedést?
Sok dolgot tehetünk előre is azért, hogy a nyaralás ne a még több veszekedésről szóljon. Megelőzni mindig könnyebb a dolgokat, mint kezelni a már kialakult problémás helyzetet. Így érdemes erre energiát fordítani.
Közös döntés
Ha már eleve nem együtt találjátok ki, hova mentek vagy mit csináltok, az mindenképpen feszültség forrása lehet. Ha megleped a párod a nyaralással, akkor előfordulhat, hogy valami nem tetszik neki, hiszen nem mindenki ugyanúgy szeret nyaralni. Ha nem vagy teljesen biztos abban, hogy a másik mit szeretne, akkor ne dönts egyedül! A közös tervezés és konszenzusos döntés megalapozhatja a jó nyaralást.
Részletes tervezés
Amikor eldöntitek hová mentek, akkor érdemes arról is beszélni, hogy ott mivel szeretnétek eltölteni az időt. A költségek tervezése is fontos, hogy együtt történjen. Abban is különbözünk, hogy kinek mi számít nyaralásnak, van, aki az aktív pihenést, van, aki az élményeket és van , aki a passzív pihenést részesíti előnyben. Ha különböztök ebben, az áthidalható, de ha nem beszéltek róla, nem egyeztettek, csak elvárjátok, hogy a másik fejében ugyanaz legyen, mint a tiétekben, akkor nagyon sok vitát generálhattok. Az uticél kiválasztásánál már szóba kerülhet érvként, hogy ki milyen programot tervezne ott.
Előkészületek megosztása
Az utazás általában azért okoz stresszt, mert sok dolgot kell előre elrendezni. A csomagolás, az utazás befizetése, pénzváltás,a virágok öntézésének elrendezése vagy a dolgok beszerzése sok olyan tennivaló, ami érdemes megosztani. Ne egyikőtök viselje a terheket, osszátok meg a feladatokat! Ha az egyik fél aránytalanul sok terhet visel, akkor mire elindultok ő már eleve rossz hangulatban lesz.
Mire fókuszáljatok?
A nyaralástól általában azt várjuk, hogy kiszakadva a hétköznapi taposómalomból rekreálódunk, feltöltődünk, élményeket szerzünk és sok örömteli pillanatot élünk át, amikor élvezhetjük az életet.
Ha valóban ezt szeretnétek, akkor érdemes figyelni arra, hogy a program, a körülmények és a tervek ennek megfelelőek legyenek.
Pihenés, közös minőségi idő, saját idő
Függetlenül attól, hogy mi az , ami feltölt titeket, figyeljetek arra, hogy a pihenés valóban pihenés legyen! Ne felejtsd el, a nyaralás a pihenésről kell szóljon mindkettőtöknek, nem feladat vagy munka! Vigyázzatok, hogy a tervek ne váljanak kötelező feladatokká! Mivel nem biztos, hogy ugyanarra van szükségetek, így érdemes a közös programokon kívül teret adni annak is, hogy aká külön is elmehettek egy programra vagy sétára. Attól, hogy egy pár vagytok, nem feltétlenül kell mindent együtt csinálni, különösen akkor, ha nem ugyanarra vágytok.
Természetesen érdemes arról is gondoskodni, hogy legyen közös minőségi idő, de ennek a mikéntjét úgy határozzátok meg, hogy olyan legyen, ami mindkettőtöknek öröm!
Beszélgetés
A hétköznapokban kevés idő jut azoknak a beszélgetéseknek, amik nem a közös feladatokról, problémamegoldásról szólnak. Próbáljátok ezeket félretenni, legalább a nyaralás elején és élvezni egymás társaságát! Olyan témákról beszélgetni, amikre általában nincs idő.
Itt írtam korábban arról, hogy mennyire fontos egy kapcsolatban a beszélgetés.
A nyaralás nem ideális alkalom a problémák megoldására. Ha vannak olyan dolgok, amikről beszélnetek kell, mert megoldatlan közös problémák vagy a párkapcsolatotok problémás területei, azokat ne a nyaralás alatt próbáljátok megbeszélni! Ez most a pihenés ideje, nem érdemes elrontani! Ha nagyon feszítő a probléma, akkor érdemes még a nyaralás előtt időt szakítani rá, hogy megoldjátok, ha pedig nem annyira szenvedtek tőle, akkor a nyaralás után, kipihenten, tisztább fejjel érdemes beszélni róla!
Ha szeretnétek a nyaralás alatt a kapcsolatotokról beszélgetni, jobban megismerni egymást, akkor töltsétek le az ingyenes Párismereti társasjátékomat!
Ahhoz, hogy tudjunk reagálni az egyensúlyvesztésre kell egy rugalmasság. Miközben van egy alapvető feladatmegosztás, hogy kinek mi a dolga, nem árt, ha fel vagyunk készülve olyan helyzetekre, amikor át kell vállalnunk a másiktól feladatokat. Értelemszerűen ilyen, amikor egy anyuka gyermekágyas, vagy valaki beteg lesz.
De ha igazán figyelünk egymásra, akkor látjuk, ha a másik kezd stresszes lenni vagy túlterhelt és ilyenkor érdemes alkalmilag átvállalni feladatokat.
Ha szeretet és összetartás van, akkor ha látjuk, hogy a másiknak kisebb az energia szintje valamiért, akkor reagálunk rá. Azt szoktam mondani, hogy a rendszer mindig a leggyengébb felé mozdul. Ebben a gyerekek is jó, ha benne vannak. Ha borul az egyensúly, akkor mindenki mozdul abba az irányba, ahol az energiára leginkább szükség van. A mi egyik legfontosabb családi szabályunk: Embert nem hagyunk hátra ! Ez erre is vonatkozik.
Ez a fajta rugalmasság és érzékeny reagálás a másik fél igényeire, nagyon építőleg hat a másikra. Amikor a mindennapokban megéli a pár, hogy számíthat a másikra, hogy otthon nemcsak elvárások vannak, hanem valódi figyelem és gondoskodás egymásról, akkor a bizalom, az elkötelezettség és a szeretet erősödik.
A család egyik legfontosabb funkciója, hogy biztonságot ad. A kiszámíthatóság mellett ez a fajta figyelem és egymásra reagálás tudja a leginkább megerősíteni egy pár szövetségét.
Csináld azt, amiben jó vagy!
Az egyik legegyszerűbb alapelv, ami a munkamegosztás kapcsán, hogy érdemes úgy elosztani a feladatokat, hogy mindenki azokat végezze, amikben jó. Azzal együtt, hogy ez nagyon logikus, gyakran mégis vannak a fejünkben hiedelmek vagy külső vélemények, amik miatt azt gondoljuk, hogy ez vagy az a feladat nőies vagy férfias. Vagy mondjuk mindkét félnek ki kell vennie belőle a részét vagy nincs az rendben, ha valaki nem vesz részt benne. Ezeket a hiedelmeket érdemes megvizsgálni, hogy van-e valódi alapja, értelme! Ha nincs, akkor egyszerűen el lehet engedni. Általában, amiben jók vagyunk, azt szívesebben végezzük és kevesebb megterhelésnek érezzük. Ezen kívül, mivel jobban, vagy rutinosabban csináljuk, ezért kevesebb időt és energiabefektetést igényel.
Ehhez hasonlóan, a legtöbbünknek vannak mumus feladatok, amit valamiért nagyon nem szeretünk. Ezek gyakran nem nehéz vagy bonyolut feladatok csak egyszerűen valamiért utalájuk. Ha a másik nincs így ezzel, sokat segít az elégedettség érzés kialakulásában, ha elvállalja.
Gondolkodjatok hosszú távon!
Bizonyos feladatoknál az előző alapelv csapda is lehet. Ilyen például a gyerekkel kapcsolatos gondozási feladatok jelentős része. Ha az apa nem tud sokáig otthonmaradni a gyermek születése után, akkor emiatt lépéshátrányba kerül. Az anyának ott az egész nap a gyakorlásra, míg az apa csak néhány órában tud jelen lenni.
Pár hét alatt általában kialakul az a helyzet, hogy az anya „jobban ért” a babához, hiszen folyamatosan vele van. Ha az apuka marad otthon, akkor a helyzet fordítva is kialakul. Egyszerűen azért, mert az új feladatokban előbb szerez rutint, aki többet csinálja.
Ez megint nagyon egyszerű és logikus, mégis sokan észrevétlenül csúsznak bele abba, hogy a rutintalanabb fél átadja vagy a rutinosabb fél veszi ki a kezéből ezeket a feladatokat.
Erről azonban érdemes hosszú távon gondolkodni. Minden új feladat kapcsán mindenkinek van egy tanulási fázis, amikor még hibázik és kevésbé hatékony. Ha csak nem akarja egyik fél hosszú távon felvállalni az adott feladatot 100%-osan, akkor nem érdemes ebben a tanulási fázisban a rövidtávú hatékonyságra törekedni, hanem hosszútávon érdemes nézni a célt.
A babagondozás csak egy példa, ez minden új feladatra igaz. De a babagondozás kapcsán szerintem mindenképpen érdemes úgy alakítani, hogy mindkét szülő megtanulja az alapvető feladatokat. Nagyon jól megalapozzák ezek a helyzetek a gyerekkel való kapcsolatot, alkalmat teremtenek a kapcsolódásra, a baba megismerésére és megalapozzák a szülői kompetencia érzését. Ezen kívül gyakran alakulhat úgy a helyzet, hogy valamiért szükség van arra, hogy a kevésbé rutinos fél végezze el ezeket a feladatokat, ilyen helyzetekben pedig mindkét fél számára megnyugtató, hogy ő is megtanulta, képes rá.
Más élethelyzet, más ideális munkamegosztás
A mindennapi rugalmasságon túl fontos, hogy a nagyobb változásoknál számoljunk tudatosan azzal, hogy a munkamegosztást újra kell gondolni és ez együtt jár egy átmeneti szakasszal, amíg megszokjuk az új helyzetet. Ha munkahelyet váltunk, ha megszületnek a gyerekek, ha költözünk vagy változik az egészségi állapotunk, vagy esetleg egy rokon egészségi állapota, akkor az ideális munkamegosztás is más lesz, általában változtatni kell. Mert az összes munka mennyisége és/vagy az összetétele is változik.
Bizalom a feladatok kapcsán
Ahhoz, hogy a munkamegosztás jól tudjon működni szükség van arra is, hogy meg tudjunk bízni egymásban, hogy mindenki elvégzi a maga feladatát. Ez jelenti azt is, hogy ami a másik feladata, azt ne akarjuk kontrollálni, hogy hogyan végezze el. És azt is, hogy vállaljunk felelősséget a saját feladatokért. Gyakori probléma, hogy egy feladat az egyik fél feladata, de a másik folyamatosan irányítani, ellenőrizni akarja, vagy úgy érzi, ellenőrízni kényszerül a párja feladatvégzését. Ez több szempontból is okozhat gondokat. Az kiindulási alap általában egy bizalmatlanság, hogy a másik nem képes időben vagy megfelelő minőségben elvégezni az adott feladatot.
Ebből következőleg a párja megpróbálja menedzselni, hogy végezze el a feladatát. Minél inkább teszi ezt a partnere általában annál kevésbé érzi a saját felelősségét, hiszen ha valakit sokszor figyelmeztetnek, hogy valamit el kell végeznie, vagy mikrovezérlik a feladat elvégzését, akkor a feladat jelentős részét átveszik tőle, végül arra jut, hogy nem az ő dolga fejben tartani vagy kitalálni , hogy hogyan végezze el. Mindeközben a feszültség is nő a kapcsolatban, hiszen egyik fél sem érzi jól magát ebben a helyzetben. Az egyik, mert nem tud bízni, a másik, mert nem bíznak benne.
Az ilyen „ki tartja fejben?” kérdések kapcsán ajánlom figyelmetekbe a mentális terhelésről szóló anyagokat, amik segítenek ezeket a csapdákat elkerülni.
Ilyen esetekben érdemes az adott feladatról újra beszélni. Felmerülhet, hogy érdemes változtatni a munkamegosztáson, ha ezen a módon nem működik, de lehetséges, hogy csak tisztázni kell, hogy mi van a fejekben a feladat időbeni elvégzése és pontos leírása címszónál. Ez egy apró feladat kapcsán szinte már viccesnek hangzik, de rengeteg konfliktus keletkezik abból, hogy a párok evidensnek veszik, hogy ugyanaz a feladatleírás van a fejükben egy feladat neve alatt, de ez számos alkalommal nem így van.
A mosogatás jelentheti a piszkos edények elmosását, vagy jelentheti a piszkos edények elmosását, eltörlését és elrakását, esetleg a mosogató környékének takarításával együtt és még sorolhatnám. Sokszor kérünk egymáson számon olyan dolgokat, amiket sosem tisztáztunk, egyszerűen evidensnek vettünk. Ha valamelyik feladattal ilyen nehézségek vannak, nem ördögtől való akár egy rövid listát írni és egy post it-re kitenni valahová. Az is fontos, hogy a mikor kell végezni a feladatot, mit tartalmaz és milyen minőségben kell elvégezni témákban közös megoldások szülessenek.
Amíg az egyik fél erőlteti rá a megoldását a másikra, addig valószínűleg nem fog működni. Ezekben pedig lehetnek eltérések, hiszen sok esetben máshol van az ingerküszöb abban, hogy mi számít rendetlenségnek vagy piszoknak, mi az, ami még jó úgy és mi az, amit már javítani kell, mikor van időben elintézve valami stb.
Segítség bevonása
Előfordul, hogy az összenergia kevés, egyszerűen a közös feladat túl sok. Ilyenkor érdemes gondolkodni együtt azon, hogyan lehet mások bevonásával tehermentesíteni a rendszert. A családtagok segítsége vagy a fizetett segítők bevonása is életminőség javulást tud hozni, ha a túlterheltség a fő gond.
A fizetett segítők bevonása nem feltétlenül jelenti, hogy bébiszittert vagy takarítónőt kell alkalmazni. Ilyen tehermentesítés lehet az alkalmi vagy rendszeres ebédrendelés illetve a bébiszitter alternatívája lehet más gyerekprogram is.
A gyerekeket is érdemes egészen pici kortól arra szoktatni, hogy vegyék ki a részüket a házimunkából. A totyogók igen lelkesek ebben, minél jobban hagyjuk őket kibontakozni és örülünk a fejlődésüknek , ez a motiváció annál inkább megmarad. A három éves gyerek már bevonható apró feladatokba és fokozatosan egyre több feladatot tudnak elvégezni maguk körül.
Az óvodások apró segítségei is nagy örömöt jelenthetnek, de egy kisiskolás már olyan segítséget képes nyújtani, ami már érezhetően csökkenti a felnőttekre nehezedő terheket.
Természetesen nem arra gondolok, hogy a gyerekek helyettünk dolgozzanak, inkább arra, hogy mi ne dolgozzunk helyettük! A saját dolgaik rendbentartását, a saját szobájuk takarítását, az asztal leszedését vagy megterítését, a főzésnél a hozzávalók odakészítését vagy egyszerűbb feladatokat már az óvodások is képesek elvégezni. Kis iskolás korban már a mosogatás vagy az egyszerűbb ételek elkészítésére is képesek.
Természetes nem azt akarom mondani, hogy ezt minden gyerek szépen meg is csinálja 😀 Persze, hogy nem. Vannak gyerekek, akik ebben lelkesebbek és vannak, akik kevébé. Sokszor a kisebb még lelkes, a nagyobb már nem annyira. De az nem kérdés, hogy képesek rá és számukra is hasznos, ha arra törekszünk, hogy önállóak legyenek.
Feladatok csökkentése
Ha túl sok a feladat és nem lehet úgy elosztani, hogy ne okozzon túlterheltséget, akkor érdemes közösen azon is gondolkodni, hogy van-e lehetőség csökkenteni a feladatokat.
Általában evidensnek tekintjük, hogy mik azok a feladatok, amiket el kell végeznünk, de amikor ez túl sok, érdemes megvizsgáni, nincs-e olyan, ami elhagyható vagy legalábbis mérsékelhető.
A járvány kapcsán írtam korábban a munkaszervezésről, azok a szempontok, amelyeket ebben a bejegyzésben említek más olyan helyzetekben is jól alkalmazhatóak, amikor túl vagyunk terhelve.
Sokszor merül fel a párkapcsolati problémák között a munkamegosztás problémája. Régebben a társadalom sokkal egységesebb volt ebben. Volt egy általános vélekedés arról, hogy mi a nő vagy a férfi dolga, mi az anya vagy az apa dolga. Természetesen régebben sem volt egységes a párok megoldása, de jellemzőbb volt, hogy társadalmi szinten volt egy egyértelmű közös irány. Mostanában folyamatos változásban vannak ezek az elképzelések, társadalmilag és egyéni szinten is útkeresés van. Így sokszor merül fel a kérdés normatív formában „hogyan kellene lennie?” Mintha lenne egy egységes helyes megoldása a kérdésnek. Azt kell mondjam, hogy nincs. Különböznek az emberek, az élethelyzetek, a párok, így a munkamegosztásra nem lehet egységes szabályrendszert felállítani. Ha mégis ezt tesszük, hogy erőltetünk valamiféle egységes megoldást, azzal azt érjük el, hogy lesznek olyanok, akiknél nem előrevisz, inkább káros lesz a családi működésre nézve ez a kívülről rájuk erőletett norma.
Milyen a jó munkamegosztás?
Akkor mégis hogyan lehet kialakítani egy jól működő rendszert, ha nincsenek egységes szabályok? Pont úgy, mint bármilyen más területen. Ahhoz, hogy egy jól működő rendszert hozzunk létre figyelembe kell vennünk a benne dolgozók személyiségét, szükségleteit, kompetenciáit, teherbíróképességét, motivációit és egyéb jellemzőit. Tekintettel kell lennünk a körülményekre, azok folyamatos változásaira és magukat a feladatokat, illetve azokra a külső szereplőket, akikkel a feladatokkal kapcsolatban kommunikálni, együttműködni kell.
Bonyolultnak és nehéznek hangzik? Az is. Egy párkapcsolatban vagy családban egy jólműködő munkamegosztás kialakítása és folyamatos aktualizálása a körülményekhez, komoly és nehéz feladat. Nem kevés munkát kell beletenni és aztán néha újra és újra átgondolni és újraosztani a feladatokat.
Miért fontos a jó munkamegosztás?
Lehet, hogy nem csináltam ezzel kedvet, de azt is fontos tudni, hogy ez az egyik olyan terület, ami a legtöbb hétköznapi konfliktust okozza. Így ez azt is jelenti, hogy egy jó munkamegosztás, ami mindenki számára megfelelő, biztosítja a mindennapok hatékonyságát és nyugalmát. Szóval a befektetett energia bőven megtérül, mert nem folyik el arra, hogy problémák adódnak, mert valami nincs elvégezve vagy arra, hogy állandó veszekedés van ezen.
Arról nem beszélve, hogy a gyereknevelés kapcsán a megfelelően elosztott feladatok nagyban hozzájárulnak a szülők és a gyerek közti kapcsolat harmóniájához. Míg a rosszul elosztott feladatok kifejezetten melegágyai lehetnek a szülők és gyermekük közötti feszültségnek.
Milyen szempontok alapján alakítsuk ki a munkamegosztást?
Bár tuti recept nincs, fontos szempontok, amiket érdemes figyelembevenni, azért vannak. Ezek segíthetnek abban, hogy a saját rendszerünket kitaláljuk vagy újrarendezzük úgy, hogy mindenkinek jó legyen.
Elvárások, értékek
A legjobb, ha még a családdáválás előtt beszélgetnek a párok arról, hogy milyen elképzeléseik vannak a munkamegosztásról. A családi minták ebben nagyon nagy hangsúlyt kaphatnak. Ha valaki gyerekként jól élte meg azt, ahogy a szülei munkamegoosztását látta, akkor általában szeretné ugyanazt a mintát továbbvinni, míg aki szenvedett esetleg ettől, az pont ellenkezőleg, szeretné nagyon másképpen csinálni. Ha ezekről időben beszélget egy pár, akkor kiderülhet, ha nagyon más az elképzelése és ha ezeket nem tudják összeegyeztetni, akkor a kapcsolat sorsát is meghatározhatja.
Sokan azonban nem beszélnek erről és gyakran, amíg a párok kettesben vannak, nem is igazánn éleződnek ki ezek a dolgok. Több az idő, több a mozgástér, kevesebb a szerep. Aztán megérkezik az első gyermek, akinek az érkezése szinte mindg krízist hoz, hiszen teljesen új helyzetben találják magukat az emberek, új feladatokkal, nagy felelősséggel egy teljesen új szerepben kell helytállni és megjelennek egymással szemben az új szereppel kapcsolatos elvárások is. Ilyenkor ezt az újrarendeződést erősen megnehezítheti, ha ezek a különbözőségek ekkor kerülnek felszínre.
De mivel az elköteleződés már nagyobb, ennek mentén érdemes megpróbálni összeegyeztetni valahogy az eltérő elképzeléseket. Sokat beszélgetni, mélyére ásni annak, hogy mi is a fontos igazán és kompromisszumokat kötni.
A legfontosabb alapelv
A legfontosabb, amit sosem szabad elfelejteni, hogy együtt szeretnénk boldogok lenni. Az ideális családi működés kialakításához mindenképpen fontos, hogy képesek legyünk családban gondolkodni, a közös legjobbat keresni és nem a saját magunk számára egyéni legjobbat. Könnyű belátni, hogy ha hosszú távon szeretnénk együtt maradni és szeretjük egymást, akkor nem igazán lehet az érdekeket különválasztani. A család egy rendszer. Nincs olyan, hogy jól járok úgy, hogy a másik rosszul jár. Az valahol máshol vissza fog ütni. Ha a párom túlhajtja magát és megbetegszik, akkor minden feladat az én nyakamba dől. Ha nem boldog, akkor én sem fogom otthon magam jól érezni. Ha nem a közös érdeket nézem, hanem csak a sajátomat, akkor a gyerekeink is ezt a mintát fogják megtanulni.
Szóval egyszerűen elengedhetetlen, hogy „mi”-ben tudjunk gondolkodni. Mi nekünk a legjobb? Természetesen a „mi” a saját érdekünket is tartalmazza, tehát nem arról van szó, hogy valakinek fel kell áldoznia a saját érdekeit. Arról van szó, hogy egyformán fontos kell legyen a saját érdek és a másiké, meg persze a gyerekeké, ha már ők is a családunk részei.
Ki mennyi munkát vállaljon?
Nem véletlenül kezdtem azzal, hogy gondolkodjunk „mi”-ben. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy ki mennyit végez el a közös feladatokból. Már ezen a ponton gyakori, hogy nemcsak arról nincs egyetértés, hogy kinek mennyit kellene vállalnia, hanem már abban sem, hogy jelenleg milyen arányban végzik a feladatokat Fontos, hogy a nem közvetlenül közös feladatokat is figyelembe vegyétek, hiszen a munkahelyi terhelés nagy részét teszi ki az életünknek és lehetnek más, a családdal közvetlenül nem összefüggő feladatok. Szóval a legegyszerűbb, ha úgy tekintitek, hogy minden feladat közös feladat.
Másrészt azért is lehetnek különbözőek a vélemények abban, hogy ki mennyi munkát végez, mert gyakran nem látunk rá egymás minden feladatára vagy egyszerűen alábecsüljük azt, hogy az adott feladat mennyire megterhelő. Ahhoz, hogy ezzel tisztában legyünk a sok beszélgetésen kívül bizalom is kell a másik felé, hogy el tudjuk fogadni, ami nekünk esetleg nem tűnik megterhelőnek, az számára esetleg mégis az. Hogy mennyire megterhelő valakinek egy feladat azt ezer szempont befolyásolhatja. Lehet fizikailag megterhelő, hiányozhat hozzá a türelem vagy más képesség, lehet, hogy túl sok időt vesz igénybe vagy egyszerűen olyan minőségű figyelmet, ami munka vagy pici gyerek mellett nehezen megoldható és lehet, hogy alapvetően nem megterhelő, de annyira sokszor vagy sokat kell végzeni, hogy ezáltal válik azzá.
Ezekből következőleg a munkamegosztás kapcsán jó tudni, hogy nem gondolkodhatunk róla úgy, hogy van adott mennyiségű munka, amit egyszerűen csak úgy osztunk el, hogy mindenki egyformán vállaljon belőle. Mert ha ugyanaz a feladat az egyiknek megterhelőbb , mint a másiknak, akkor a megfelelő elosztással a rendszer energiát nyerhet. Ezért is szoktam azt mondani, hogy közös energiagazdálkodásban érdemes gondolkodni.
A közös energiagazdálkodás
Mit is jelen ez? Egyrészt a fentebb említett elvet. Ha a párom számára megterhelő, nehéz vagy stresszkeltő egy feladat, de számomra sokkal kevésbé az, akkor az a közös érdek, hogy azt a feladatot én vállaljam el, mert akkor mi összesen kevésbé terhelődünk. Ezzel hatékonyabbá válik a rendszer és kevésbé fáradunk el. De ha itt megállna a közös energia gazdálkodás, akkor könnyen úgy alakulhatna, hogy pont megborítja az egyensúlyt, mert ha a munkák jelentős részénél az egyik fél az, akinek kisebb a megterhelés, akkor sz összeset ő végezné. Ezért fontos, hogy ne csak feladatonként, hanem az egész rendszert tekintve folyamatosan törekedjünk az egyensúlyra. Egyrészt az alapvető feladatelosztásban, hogy összességében nagyjából azonos legyen a terhelés, másrészt az adott időszakban, helyzetekben.
Az önérvényesítés arról szól, mennyire tudjuk képviselni saját magunkat, megvédeni a határainkat, érvényesíteni a vágyainkat, akaratunkat, szükségleteinket megfelelő módon.
Az önérvényesítés tehát már nem bennünk zajlik, hanem nagyonis cselekvésekben nyilvánul meg. Megfelelő kommunikációban és tettekben.
Természetesen az önérvényesítés nem független attól, hogy milyen viszonyban vagyunk saját magunkkal. Az önbecsülésnek, önértékelésnek, önbizalomnak szerepe van abban, hogy az önérvényesítésünk milyen lesz.
Az önérvényesítés kapcsán többféle modell is született. A legegyszerűbb felosztásban lehetünk agresszívak, amikor csak saját érdekeinket nézzük, alárendelődőek, amikor csak a másik érdekét és asszertívak, amikor a saját érdekünket a másik érdekeinek tiszteletbentartása mellett érvényesítjük.
Én Thomas és Kilmann konfliktuskezelési modelljét kedvelem a legjobban. Ők két dimenzió alapján állították fel a modellt. Az egyik a személyes célok fontossága, a másik pedig a jó kapcsolat fenntartása a másik személlyel.
A fenti képen a cápa az erőszakos konfliktus kezelési mintát jelenti, aki így viselkedik, annak fontos a saját érdeke, de az együttműködés nem fontos.
A teknős a visszahúzódó vagy elkerülő, sem a saját érdekeinek képviselete nem fontos, sem az együttműködés, igyekszik távol maradni a konfliktustól, nem látnak reményt, hogy érvényesítheti érdekeit.
A rókának közepesen fontos a saját érdeke és a kapcsolat is, ő a kompromisszum kereső, aki igyekszik saját céljait érvényesíteni, de hajlandó a kapcsolatért azokból engedni.
A plüssmacinak a kapcsolat a fontos, ennek alárendeli saját céljait, igyekszik elkerülni a konfrontációt szeretné, hogy szeressék, így igyekszik elsimítani a konfliktusokat.
A bagolynak egyaránt fontos a kapcsolat és saját céljai is. A konfliktust közösen megoldandó problémának tekintik és konszenzusra törekszenek.
Ez a modell sok módon használható. Mindenkinek vannak jellemző konfliktuskezelő mintái, az a hozzáállás, ami a leggyakoribb alapvetően. De az élet különböző területeit nézve teljesen más is lehet jellemző. Ez természetes is, hiszen mind az adott kapcsolat fontossága, mint az aktuális érdek lehet nagyon fontos vagy abszolút nem fontos is.
Miért fontos a párkapcsolatban?
A párkapcsolatban folyamatosan adódnak olyan helyzetek, amikor képviselni kell saját érdekeinket. Nem is feltétlenül alakul ki konfliktus, egyszerűen csak vállalnunk kell a felelősséget azért, hogy jelezzük, ha szükségünk van valamire.
Mivel a párkapcsolat az esetek többségében a legfontosabb ( de legalábbis mindenképpen az egyik legfontosabb) kapcsolatunk, az lenne a logikus, ha csak azok a konfliktuskezelési minták jöhetnének szóba, amik a kapcsolat fontosságát is figyelembe veszik. De sajnos ez nem így van.
Természetesen egy jól működő kapcsolatban egy-egy rossz kimenetelű konfliktus nem okoz komoly gondot, de ha valamelyik fél folyamatosan nem veszi figyelembe a másik érdekeit, netán a sajátját, az hosszú távon romboló a kapcsolatra nézve.
Érdemes látni, hogy az egyetlen, ami győztes-győztes szituációhoz vezet, az a bagoly konszenzusra törekvése. Ehhez képest a róka hasonlóan egyenlő helyzetre törekszik, de a kompromisszum már azt jelenti, hogy mindenki csak félig nyer, valamennyit fel kell adnia a céljaiból. A kompromisszum viszont jóval kevésbé időigényes, mint a konszenzus. Illetve vannak olyan helyzetek is, amikor a konszenzus nem lehetséges, de ez is csak hosszabb folyamat eredményeként derül ki.
Látszatra ugyanis nagyon gyakran tűnik úgy, hogy a helyzet nulla összegű. Vagy az lesz, amit én szeretnék vagy az, amit a másik. De rengeteg esetben, ha rászánjuk az időt, akkor van olyan megoldás, ami mindkettőnknek tökéletes. Ennek az oka, hogy amit megfogalmazunk , hogy szeretnénk, gyakran csak a felszín. Ilyenkor érdemes kicsit jobban belemenni, hogy az adott dolog miért fontos, pontosan mit kapunk belőle és ilyenkor lehetséges, hogy nagyon könnyű olyan alternatívát találni, ami mindkét félnek jó megoldás.
Hogyan fejleszthető?
Nehéz erről röviden írni, hiszen az önérvényesítés a jéghegy csúcsa. Az egészséges önbecsülés, a reálisan pozitív önértékelés és az ezekre épülő önbizalom mind elősegíti a önérvényesítést.
Ráadásul az önérévnyesítési problémák is többirányúak lehetnek. Van, akiknek az okoz nehézséget, hogy ne agresszív cápa módjára küzdjenek az igazukért rombolva ezzel a kapcsolatot. És van, akiknek pedig az okoz nehézséget, hogy képviseljék saját szükségleteiket, vágyaikat érdekeiket. És természetesen előfordul, hogy mindkettő problémát okoz, mert van, aki sokáig tűr és enged, egy idő után vagy bizonyos helyzetekben, bizonyos témákkal kapcsolatban nem képes figyelembevenni a másik szempontjait.
Mindenképpen javaslom, hogy akinek az önbecsülésével és /vagy az önértékelésével gondja van, az elsőször ezekkel a problémákkal foglalkozzon. Nagyon nehéz saját magunkért kiállni addig, míg azt gondoljuk, hogy ezt nem érdemeljük meg, nincs jogunk hozzá!
Akinek az okoz gondot, hogy ne kommunikáljon agresszívan, annak ajánlom a Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban? című bejegyzésem. Ebben a bejegyzésben többségében olyan szempontokat gyűjtöttem össze, amelyek abban segítenek, hogy a másikra vigyázva, őt nem támadva hogyan tudjuk az érdekeinket érvényesíteni.
Akinek inkább az okoz nehézséget, hogy kiálljon magáért, azoknak pedig elsősorban a Dehát miért nem tudja magától? című bejegyzést javaslom.
A heti témához kapcsolódó videó:
Ezen kívül több olyan videóm is készült, ami segíthet ebben.
A hetek óta tartó párkapcsolati kommunikációs problémákról szóló bejegyzés sorozatban elérkeztünk ahhoz a problémához, amikor a felek nyiltan kritizálják, támadják egymást.
A korábbi bejegyzésekben szó volt arról, amikor a kommunikáció elmarad
A fentiekkel ellentétben a nyílt kritika sokkal konfrontatívabb. Aki így fejezi ki magát, kevésbé vádolható azzal, hogy nem árulja el, amit gondol vagy visszatart információt. Ebben az esetben sokkal inkább a közlési forma az, ami problémát jelent, nem visz előre.
Mit értek kritika, szapulás, minősítés alatt?
Első látásra ha a veszekedés címet adtam volna a bejegyzésnek, akkor is hasonló jelenetekre gondolna az olvasó. Azonban a veszekedés még nem feltétlenül jelenti, hogy a közlések ilyen jellegűek. A veszekedést általában az különbözteti meg a vitától, hogy ellenségesebb a hangnem, mindkét fél szembenállónak érzékeli a másikat, az indulatok felerősödnek és irányítják a kommunikációt. Vagyis veszekedés közben kevésbé meggondoltan fogalmazunk, a konstuktivítást elveszítjük, vagdalkozás és érzelemvezérelt kommunikáció jellemző. De ez nem minden esetben jelenti a másik támadását, olykor csak túlzások, erősen szubjektív mondatok, az érzések heves kifejezése az, ami jellemzi a veszekedés. Ez azért is fontos, mert önmagában nem a veszekedés hőfoka az, ami károssá teszi. Vannak temperamentumosabb emberek és nyugodtabbak és nem feltétlenül az bántja a másikat jobban, aki hangosabb.
A veszekedések a tartalomtól és a határok átlépésétől lesznek károsak egy kapcsolatra, nem önmagában a heves kifejezésmód miatt. A tartalom tekintetében pedig az egyik legrombolóbb, amikor a másik személyét minősítjük. Ennek vannak fokozatai, de az elmondható, hogy minél globálisabb területen, minél negatívabb címkével minősítjük a másikat, annál rombolóbbak az egymás fejéhez vágott mondatok. Vagyis nem mindegy, hogy azt mondom, hogy “ Rendetlen vagy” vagy, azt, hogy “ Egy szemét vagy!”
Mi van a nyilt kritika hátterében?
Mindig ott van az elégedetlenség és a feszültség a háttérben. Az érzelmi hőfokot általában az adja, hogy a sérelmek felgyűlnek és valamelyik fél annyira feszült lesz, hogy ilyen formában adja ki magából az elégedetlenséget. Olykor ez okozza azt, hogy a másik is ilyen kommunikációba kezd és máris kölcsönösen támadják egymást.
Mi a gond a kritikával? – A kritika torzít.
A kritikának létezik higgadt és kulturált formája is, amikor nem támadás a szándék. Amikor zavar valami a másik viselkedésével kapcsolatban, akkor sokan kritika formájában próbálják jelezni. Az egyén szemszögéből ugyanis, ha a másik viselkedésében tapasztalatok valamit, ami nekem nem jó, akkor az nem jó, és arra késztet, hogy el akarjam érni ennek a viselkedésnek a megszűnését. Ezzel a gondolatmenettel több gond is van.
Egyrészt, attól, hogy egy viselkedés számomra nem jó, attól az még nem objektíven rossz, hanem a saját személyes szemszögemből. Vagyis, amikor a másik viselkedését a saját szempontrendszer alapján minősítem, azzal a másik fölé helyezem magam, mintha én lennék jogosult arra, hogy az ő viselkedését megítéljem. Vagyis az egyenrangú viszony helyett azt kommunikálom, hogy felette állok.
A másik gyakori probléma, hogy miközben a másik viselkedése zavar, a másik személyiségét minősítem. Tehát van egy következtetés a történetben, ami lehet akár az összkép szempontjából logikus is, de lehet torz is. Például: “Annyira elegem van abból, hogy ilyen rendetlen vagy!” a személyről szóló kritika, míg az “ Annyira elegem van, hogy állandóan szét hagyod a dolgokat magad után!” már egy viselkedésről szóló kritika.
Ez azért lényeges kérdés, mert a konkrét viselkedésén a legtöbb ember tud változtatni, míg a személyiségén kevésbé. Ráadásul a rendes- rendetlen tulajdonság számos területen megjeleni, így könnyen lehet, hogy egy maga körül tárgyakat szétdobáló ember a munkájában precíz és rendezett, ezért a globális címke objektíven sem igaz.
A személyre vonatkozó kritika hozza magával, hogy a címke mindig sokkal szélesebb területen kritizál, mint a konkrét viselkedés leírása, hiszen egy ilyen címke rengeteg területet lefed.
Mi a gond a kritikával?- A kritikát szinte lehetetlen nem támadásnak venni.
A fentiek miatt aki kritikát kap, támadva érzi magát. Hiába próbálja valaki becsomagolni a kritikát és építő kritikaként aposztrofálni, amikor a másik személyét negatív címkével látom el, az sosem lehet építő. Nagyon kevés ember tud az ilyen kritikára konstruktívan reagálni és megpróbálni a kommunikációt jó irányba terelni.
Amikor támadva érzi magát valaki, akkor a kritizáló párja ellenféllé, rosszabb esetben ellenséggé válik. A jól működő párkapcsolatban alapvetően a felek nem ellenfélként vagy versenytársként gondolnak egymásra, hanem “csapattársként”, olyan valakiként, aki nem ellenem, hanem velem van, akivel közös céljaink vannak és figyelembe vesszük egymás szükségleteit. Ezt az alapállást fordíthatja ellenségessé a kritika.
Ha az “ támad” ránk akit a legközelebb érzünk magunkoz, az nagyon erős negatív érzéseket mozgósít és ezeket az érzéseket az adott konfliktushelyzetek együtt már nagyon nehéz kezelni.
A helyzettől és vérmérséklettől függően tehát a támadás viszonttámadást vagy menekülést fog kiváltani. A viszonttámadás általában azt jelenti, hogy egy egymást kritizáló párbeszéd, rosszabb esetben szapulás és sértegetés is kibontakozik, míg a menekülés a legtöbbször a kommunikáció megszüntetését, sértődést, duzzogást jelent. Egyik sem olyan viselkedésforma, ami közelebb vihet a megoldáshoz.
Van-e építő kritika?
Amennyiben a kritika tárgya a másik személye, akkor nincs. Nem lehet a másik személyiségét olyan módon bírálni, minősíteni, hogy az előre vigye a másikat vagy a kapcsolatot.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem lehet elmondani a véleményünket arról, amit a másik tesz. A lényeg a tárgyilagosság, hogy a tényeket ne mossuk össze a saját véleményünkkel. A másik konkrét viselkedésének tárgyilagos leírása és az ahhoz kapcsolódó saját érzések közlésére ajánlom Thomas Gordon módszerét az én üzeneteket. Erről készítettem néhány hete egy videót is :
Mi a megoldás?
Ahhoz, hogy az indulatainkat féken tudjuk tartani, az egyik legfontosabb, hogy ne hagyjuk felgyűlni a sérelmeket. Sokkal könnyebb higgadtan kommunikálni, amikor csak kevésbé zavar valami vagy kevesebb dolog zavar, mint, amikor már tele a pohár.
Tartsátok szem előtt, hogy az ilyen nyílt támadás nem visz előre, sőt, inkább rombolja a kapcsolatot! Senkinek nem jött meg még a kedve az együttműködéshez azért, mert a másik kritizálta vagy minősítette őt!
A kritizálás elkerüléséhez hozzásegíthet ez a cikkhez kapcsolódó videó is:
Ha vannak olyan problémáitok, amik feszültséggel terheltek és nehezen tudtok róla kommunikálni, akkor ajánlom, hogy olvassátok el a “Párkapcsolati konfliktusok- Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban?” Című bejegyzésem, ahol arról írok, hogyan lehet építő, konstruktív a vita.
Az elmúlt hetekben sorra veszem a leggyakoribb kommunikációs problémákat, amik a párkapcsolati kommunikációban megjelennek. A múlt hei bejegyzés a célozgatásról szólt
Ez a bejegyzés pedig arról szól, amikor a kommunikáció jellegzetes formát ölt, zsörtölődés, morgolódás vagy beszólogatás formájában jelzi valaki a párjának az elégedetlenségét , csalódottságát vagy indulatait.
Miben hasonlít a zsörtölődés, morgolódás és beszólogatás?
Vannak helyzetek, amikor bosszant a másik viselkedése, az ilyen helyzetekben az apró beszólás, kritika, megjegyzés maximum arra lehet jó, hogy elvezesse a keletkezett feszültséget, haszna nem sok van. Bár lehetnek árnyalatnyi különbségek a felsorolt kommunikációs módok között, abban hasonlítanak, hogy az üzenetük kritikus. Nincsenek kérések, a megoldás irányába mutató elemek, csak a negatív érzések jelennek meg valamilyen támadó formában.
Mi a gond azzal, ha így kommunikál valaki?
A zsörtölődés és morgolódás olykor abban a tekintetben sem egyértelmű, hogy kritikát akar-e az illető megfogalmazni. Bár a legtöbbször egyértelműen van egy kritikai éle, mivel nem célzott a kommunikáció, olykor nem is a párjának célozva mondja az illető, inkább csak magában beszélve puffog, így ilyenkor nehezen eldönthető, hogy a bosszankodás mögött van-e hibáztatás. “ A fene egye meg, hogy már megint kosz van az előszobában!” mondat éppúgy lehet sima bosszússág egy elvégzendő feladat miatt, lehet célzás, hogy valaki más takarítson ki és lehet kritika, hogy már megint nem törölte meg valaki a lábát. Természetesen a szituáció, az előzetes tapasztalatok lehetnek támpontok abban, hogy melyik értelmezés a helyes, de indokolatlanul bonyolítod a kommunikációt azzal, hogy nem egyértelműen fogalmazod meg, amit valójában mondani akarsz.
Ezen kívül az ilyen közlésekből általában pont nem az az üzenet megy át, amit szeretnénk. Vagy nem veszi magára a másik, vagyis át sem megy az üzenet. Vagy bánva, piszkálva nem szeretve érzi magát, amitől nem igazán lesz motivált, hogy változtasson a kedvünkért a viselkedésén. Ezért az ilyen odaszurkálások a legritkább esetben okoznak bármilyen pozitív változást.
Mikor zsörtölődünk, morgolódunk, szólogatunk be a másiknak?
Az ilyen kommunikáció általában azoknak a kisebbnek tűnő problémáknak a kapcsán jelenik meg, amik a mindennapokban rendszeresen megjelennek.
Olyan kisebb együttélési problémák esetén, amik önmagukban nem igazán jelentősek a házasságokban mégis képesek ezek a problémák nagyra nőni. Tipikusan ilyen problémák a fogkrémes tubus tetejének visszatétele, a szennyestartó mellé rakott szennyes vagy sok más a lakás rendezettségével kapcsolatos dolog. De természetesen megjelenhetnek fontosabb témák is, de ezek azok, amik nagyon gyakoriak.
Mi van a háttérben?
A háttérben rengeteg ok lehet, valószínűleg ezért is jelenik meg gyakran ez a probléma. Ez a fajta kommunikáció mindenképpen arról szól, hogy amikor egy feszültség keletkezik, úgy próbálja az illető csökkenteni, hogy megfogalmazza, hogy mi zavarja. Azonban ez a megfogalmazás a legtöbbször nem célozza azt, hogy a másik megértse a problémát és közösen megoldást keressetek. A cél sokkal inkább a feszültség levezetése, anélkül, hogy a kommunikáció hosszú távú hatásait figyelembe venné, aki morog. Egyszerűen csak ventillálja a feszültséget.
Honnan származik ez a feszültség?
Néha egyszerűen az adott szituáció által kiváltott indulat miatt kommunikálunk így. Gyakran azonban egy a kapcsolatban egyébként is jelenlévő feszültség az ok.
Lehetséges, hogy egy sokkal nagyobb párkapcsolati válság húzódik meg a háttérben és az apróságokon dühöngés valójában a párkapcsolattal való általános elégedetlenség miatt jelenik meg.
De nem kell feltétlenül válságos állapotban lennie a kapcsolatnak, épp elég, ha valamilyen területen megoldatlan konfliktus vagy feszültség van. Amikor alapvetően nincs meg a harmónia, az kihat az alapvető közérzetre is, ilyenkor könnyebb meglátni a negatív dolgokat. Ha konfliktusos, feszült helyzet , megoldatlan probléma van két ember között, akkor nagyon könnyen belecsúszhatnak abba, hogy nem egy csapatként gondolnak magukra és a párjukra, hanem ellenérdekű felekként. Ha ezzel a szemüveggel kezdenek körülnézni a kapcsolat többi területén, az egy negatív torzításhoz vezethet.
Természetesen az is lehetséges, hogy valóban köze van a feszültségnek azokhoz a kisebb problémákhoz, amiket ilyenkor felemleget, aki morgolódik. Ebben az esetben viszont valószínű, hogy nem az adott sziuáció önmagában váltja ki ezt a feszültséget, hanem sok hasonló apró gond gyűlt fel. Amikor azt javaslom, hogy semmi ne legyen a szőnyeg alatt! Vagyis minden gondot, negatív érzést azonnal jelezzünk a párunk felé és ne gyűjtögessünk sérelmeket, akkor természetesen nem úgy gondolom, hogy minden egyes alkalommal tegyük szóvá, ha elől hagyja a cipőjét vagy nem teszi a mosogatóba a mosatlan tányért. Ez sem életszerű, sem kellemes nem lenne. Ezért az ilyen apró “ bosszantóságok” kapcsán mivel cseppenként telik meg a pohár, nehéz észrevenni a határt, hogy mikor érdemes jelezni. Minden esetre, ha már belül feszültséget észlelsz magadon, akkor érdemes szóvá tenni ezeket a zavaró dolgokat, így nem fog a feszültség morgolódás formájában felbuggyanni.
Az is gyakran előfordul, hogy a más területről származó gondok miatt zsörtölődik, morgolódik valaki. A munkahelyi stressz, a gyereknevelés vagy bármi más miatti feszültség olyan alapállapotot teremt, amiben a legkisebb bosszúság is ahhoz vezethet, hogy a párodon vezeted le a feszültséget. Az otthon biztonságában, a szeretett személlyel enyhítünk az önkontrollon, kevésbé cenzúrázuk magunkat, mint a munkahelyen, így könnyen alakul úgy, hogy ez a feszültség a biztonságos kapcsolatban tör felszínre.
Mit tegyél helyette?
Ha az egész kapcsolat válságos állapotban van vagy komoly problémák vannak a háttérben, akkor természetesen azzal érdemes foglalkozni, megoldást keresni rá. Az ilyenfajta puffogás nem fog segíteni, csak tovább rontja az egyébként is feszült hangulatot.
Ha valóban a mindennapi együttélésben keletkezik annyi zavaró tényező, ami már feszültséget okoz, akkor viszont érdemes arról beszélgetni, nyugodt körülmények között.
Nyugodt körülmények között mondd el, hogy mi zavar és kérd meg arra, amit szeretnél, hogy megtegyen! Ne kritikát fogalmazz meg, amivel minősíted, hanem pontosan mondd el, hogy mi az ami zavar a viselkedésében és mi lenne jó szerinted helyette! Ha nem szeretne úgy változtatni, ahogy te kéred, beszélgessetek róla, hogy milyen módon lehet még változtatni a helyzeten!
Ha folyamatosan elégedetlennek érzed magad, érdemes ránézni arra, hogy az életedben mennyire van egyensúly az egyes területek között. Az alábbi gyakorlat segíthet ebben, hogy akár közösen, a párkapcsolati szinten nézetek rá ezekre az arányokra.
Megosztás:
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni.
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
Cookie (Süti ) tájékoztató
A Sütik feladata
A sütik információkat gyűjtenek a látogatókról és eszközeikről; megjegyzik a látogatók egyéni beállításait, amelyek felhasználásra kerül(het)nek pl. online tranzakciók igénybevételekor, így nem kell újra begépelni őket; megkönnyítik a weboldal használatát; minőségi felhasználói élményt biztosítanak, továbbá részt vesznek néhány látogatói statisztikai információ gyűjtésében.
A testre szabott kiszolgálás érdekében a felhasználó számítógépén kis adatcsomagot, ún. sütit (cookie) helyez el és a későbbi látogatás során olvas vissza. Ha a böngésző visszaküld egy korábban elmentett sütit, a sütit kezelő szolgáltatónak lehetősége van összekapcsolni a felhasználó aktuális látogatását a korábbiakkal, de kizárólag a saját tartalma tekintetében.
A cookie-k nem tartalmaznak olyan adatot, amely által a weboldal látogatói azonosíthatóak, azok kizárólag a felhasználó számítógépének felismerésére alkalmasak.
Ezen sütik célja, hogy a látogatók maradéktalanul és zökkenőmentesen böngészhessék a palagyikata.hu weblapot, használhassák annak funkcióit, és az ott elérhető szolgáltatásokat. Az ilyen típusú sütik érvényességi ideje a munkamenet (böngészés) befejezéséig tart, a böngésző bezárásával a sütik e fajtája automatikusan törlődik a számítógépről, illetve a böngészésre használt más eszközről.
Harmadik fél által elhelyezett cookie-k
A weblap alkalmazza a Google Analytics .A Google Analytics statisztikai célú szolgáltatás használatával a palagyikata.hu és aldomainjai információkat gyűjtenek azzal kapcsolatban, hogy a látogatók hogyan használják a weboldalakat. Az adatot a honlap fejlesztésének és a felhasználói élmény javításának céljával használja fel. Ezen sütik szintén lejáratig a látogató számítógépén vagy böngészésre használt más eszközén, annak böngészőjében maradnak, illetve amíg a látogató nem törli őket.
Functional
Always active
The technical storage or access is strictly necessary for the legitimate purpose of enabling the use of a specific service explicitly requested by the subscriber or user, or for the sole purpose of carrying out the transmission of a communication over an electronic communications network.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statistics
The technical storage or access that is used exclusively for statistical purposes.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Marketing
The technical storage or access is required to create user profiles to send advertising, or to track the user on a website or across several websites for similar marketing purposes.
