vita Archives - Palágyi Kata tanácsadó szakpszichológus és mediátor honlapja

Veszekedés apróságokon

Sokan élik meg úgy, hogy a párkapcsolatukban látszólag apró dolog miatt alakult ki vitás helyzet vagy akár vérre menő veszekedés.

A felhajtva hagyott wc ülőke vagy a letekerve hagyott fogkrém kupak nem jelentenek komoly problémát egy kapcsolatban, ugyanakkor mégis előfordulhat, hogy ha ezekről kezdtek beszélni, annak mindig veszekedés a vége.

De hogyan lesz egy ilyen apróságból hatalmas veszekedés?

Ha valóban apróságokról van szó, akkor miért vált ki belőlünk akkora indulatot, hogy veszekedés lesz belőle? És ha nem fontos dolgokról van szó, akkor miért nem tudjuk könnyen megbeszélni? Az igazság az, hogy az apró dolgok mögött sokkal mélyebb problémák rejlenek, amelyek nagyon fontosak a kapcsolat szempontjából.

Amikor egy helyzet erős érzelmeket vált ki, pedig a téma maga aprónak tűnik, akkor érdemes komolyan foglalkozni vele, hogy a látszólagos konfliktus mögött vajon mi húzódik meg.

Ha mindenki elégedett, boldog és a kapcsolatban alapvetően összhang van, akkor az ilyen apró dolgokon való surlódás maximum vitához vezet, veszekedéshez semmiképpen.

Gondolj csak bele, hogy a kapcsolat elején, amikor szárnyaltatok a szerelemtől, igazán észre sem vetted a másik bosszantó szokásait. Ha most viszont megkeserítik az életedet, akkor nem valószínű, hogy a különbség az, hogy hogyan értelmezed ugyanazokat a dolgokat.

Mit mond neked az az apróság a kapcsolatról?

Ha a másik viselkedésére koncentrálsz, akkor nem fogod észrevenni, hogy valójában mi okozza a gondot.

A legtöbb esetben az apróságok inkább csak ütközési felületet adnak a hiányérzetek által okozott feszültségeknek. Ha úgy érzed, hogy túl vagy terhelve vagy érzelmileg el vagy hanyagolva, esetleg azt érzed, hogy nem kapsz elég elismerést vagy a másik nem tartja tiszteletben a határaidat, akkor azok az apróságok, amik bosszantanak ezekre a szükségletekre fognak mutatni.

Érdemes tehát nem a msik viselkedésére, hanem a saját érzéseidre koncentrálni, hogy megtaláld a probléma gyökerét!

De ha változtatna a viselkedésén, akkor megoldódna a probléma!

Pontosan ez az a tévhit, ami miatt a párok beleragadnak a konkrét apróságokon való veszekedésekbe. Az a helyzet, hogy ha téged azért zavar a sáros cipő vagy a nem kidobott wc papírguriga, mert úgy érzed, hogy a másik nem figyel rád, akkor hiába is éred el, hogy ezeken a konkrét viselkedéseken változtasson. A hiányérzeted miatt más dolgokban fogod azt látni hogy nem figyel rád.

Vagyis valójában ezekkel a dolgokkal a felszínen mozogtok, a megoldási lehetőségeket is beszűkítitek és gyakran sok energiával álmegoldásokat találtok.

De akkor mi a megoldás?

Ha elkezded figyelni, hogy azok az apróságok, amik kiborítanak mit üzennek, miért zavarnak, akkor valószínűleg hamar rájössz, hogy valójában milyen hiányérzet munkál benned. Mi az, ami miatt annyira zavar a másik viselkedése?

Ha már tudod, akkor érdemes errő, a saját hiányérzetedről kommunikálni. Arról, hogy valójában mi az, amire szükséged lenne és meghallgatni a másik oldalt is.

Innen már el lehet indulni közös megoldások felé. Aminek lehetséges, hogy részei lesznek azok a konkrét dolgok, amik számodra jelezték a hiányérzetet, de az is lehetséges, hogy nem.

Hiszen, ha a szükségleted kielégül, megfelelő figyelmet/elismerést/törődést kapsz, akkor az apró dolgoknak már nem lesz ilyen üzenete. És lehet, hogy nem fognak zavarni.

Az önismeret ezért is nagyon fontos alapja a jó kommunikációnak. Ahogy láthatjátok, többféle szükséglet húzódhat meg ugyanazon felszíni történések mögött. Bár sokszor úgy űnik, hogy nagyon hasonló dolgokon vitatkoznak a párok, ez igazából csak a felszínen tűnik így. Teljesen ugyanolyan felszín mögött sokféle érzés és szükséglet húzódhat meg. Ezért fontos, hogy saját magad, az érzéseid, szükségleteid vizsgálva nézd meg, hogy a te esetedben mi is az, ami a háttérben húzódik!

Ha már tudod, hogy mire van szükséged, annak kommunikációjában segíthet az Én-üzenet:

Ha szeretnél ennél több segítséget kapni, akkor ajánlom figyelmedbe az Újrakapcsoló online tréningem, amiben lépésről lépésre vezetlek titeket végig a konfliktusok mögött meghúzódó érzések és szükséglete azonosításán, majd annak együttműködő kommunikációján, aminek eredményeképpen közös megoldásokat fogtok tudni találni.

Ha pedig úgy érzed, hogy szükaégetek van arra, hogy a konfliktusok megoldásához személyreszabott segítséget kapjatok, akkor online konzultációkon végigkísérlek titeket a folyamaton.

Online párkapcsolati tanácsadás

Az apróságokon való veszekedés hátterében meghúzódó szükségletekről szól az alábbi videó is:

Ebben a vdeóban pedig két másik lehetőségről is beszélek, ami az apróságokon való veszekedés hátterében állhat:

Megosztás:

Kritika a párkapcsolatban

A kritika sok problémát okoz a párkapcsolatokban. A kritikussággal kapcsolatos tévhitek, a társadalmunkba beívódott kitikus hangnem és az asszertív kommunikációs minták hiánya mind hozzájárulnak, hogy a párok kritizálják egymást ezzel rombolva egymást és a kapcsolatot.

Építő kritika és kiritikai gondolkodás

Az építő kritika kifejezést vagy a kritikai gondolkodás hasznosságát sokszor halljuk. Az építő kritika kifejezés arra utal, hogy lehet úgykritizálni, hogy az a másikat fejlődésre késztesse. Valójában, ami tényleg építő, az már nem is igazán kritika, inkább a kritikai gondolkodás eredménye.

A kritikai gondolkodás ugyanis egy sokkal komplexebb és előremutatóbb dolog, mint a kritikusság, bár sajnos sokan összemossák, összetévesztik a kettőt.

A kritikai gondolkodás azt jelenti, hogy górcső alá veszem a kapott információt, kapcsolatokat, ok- okozati összefüggéseket keresek, látom az előzményeket és következményeket, tisztában vagyok a gondolkodás okát torzító tényezőkkel, képes vagyok nézőpontot, gondolkodási keretet váltani.

Vagyis a lehető legjobban megismerni és megérteni azt, amit vizsgálok.

Ha képes vagyok rendszerben gondolkodni, külső összefüggéseket keresni, a lehető legtöbb tényezőt észrevenni és figyelembe venni, hogy megértsem amit vizsgálok, akkor abból tudok következtetni arra, hogy a célomnak, vágyamnak megfelelően mi a legcélravezetőbb hozzáállás.

Ezzel szemben mit jelent a kritikus gondolkodás? A dolgokat besorolom egyszerű kategóriákba, jó vagy rossz.

Ha belegondolsz, a két dolog pont ellentéte egymásnak.

Ha valamit elég alaposan vizsgálsz, akkor nem egy dimenzióban nézed ( jó- rossz) , hanem számos különböző szempontból.

És látod az előzményeket, okokat, következményeket, miérteket. És akkor látod a lehetőségeket is, hogy a rendszer mely pontján, hogyan lehet úgy változtatni, hogy az változtasson azokon a negatív következményeken, amiket el szeretnénk kerülni.

És biztosan nem azt fogod látni, hogy egy kritikát kell megfogalmazni.

Van, aki úgy gondolja, hogy ez a morális szabályok relativizálása. De szó sincs erről. Arról van szó, hogy maguk a morális szabályok se elvont, ok és következmény nélküli dolgok, sőt, pont azért vannak, hogy elkerüljünk negatív következményeket.

A pszichológusok szerint a nehéz gyerekkor az oka mindennek

Minket, pszichológusokat gyakran vádolnak azzal, hogy mindenkit fel akarunk menteni a tettei felelőssége alól a nehéz gyerekkorára hivatkozva.

De nem erről van szó.

Arról van szó, hogy más a gondolkodási keret.

Nem azt keressük, hogy ki a hibás és kit lehet vagy kell elítélni.

Arról van szó, hogy attól, hogy valakit elítélünk, attól nem változik semmi. Nem lesz belőle megoldás.

Megoldás akkor lesz, ha értjük, hogy egy viselkedés háttérben mi van, mi tartja fenn, mi a következménye és esetleg milyen következménye van, ami résztvesz a fenntartásában, mert bizony ez a körkörös okság is gyakran előfordul.

A megértés nem azt jelenti, hogy elfogadom a másik olyan viselkedéseit ami rám vagy másokra nézve negatív következményekkel jár, hanem azt jelenti, hogy valóban meg akarom érteni, hogy miért működik úgy a másik ahogy, hogy valódi megoldást találjunk arra, hogy változtassunk.

Szóval a párkapcsolatokban, a nevelésben és valójában minden emberi kapcsolatban sokkal több kritikai gondolkodás és sokkal kevesebb kritikusság lenne az, ami előre visz.

” De ha nem kritizálom, honnan tudja, hogy rossz, amit csinál?”

Sokszor kapom meg ezt a kérdést.

Érdemes észrevenni, hogy már a kérdés megfogalmazása utal arra, hogy mi vele a gond.

” rossz, amit csinál”

Ez a megfogalmazás azt jelzi, hogy te mondod meg, hogy mi a jó és mi a rossz, hogyan kell a dolgokat csinálni. Vagyis aki így gondolkodik, ebben a gondolatmenetben a másik fölé helyezi magát. Persze a legtöbbször nem azért, mert szeretne felette állni. Inkább azért, mert a biztonságérzetet a kontroll adja. Vagy, mert ezt szokta meg, abban nőtt fel, hogy kritizálták.

De függetlenül attól, hogy miért kommunikál valaki így, ezzel a másik egyenrangúságát megkérdőjelezi. Az pedig ritkán vezet együttműködéshez.

Valójában a tévedés az, hogy amit a másik tesz vagy nem tesz, az objektíven rossz. A legtöbb esetben ez nem ítélhető meg objektíven. De ha mégis, akkor is fontosabb a szubjektív összetevő, hogy neked rossz.

Ha így gondolkodsz és ezt kommunikálod, akkor máris nem kritizálsz.

Amikor bírálod, kritizálod, számonkéred a párod, akkor elvárod, hogy ő a saját viselkedését a te mércéddel mérje, vagyis tulajdonképpen egy tekintély pozícióból neveled.

Kritika nélkül, de a határaidat védve

A kritika elhagyása nem azt jelenti, hogy nem jelzem, ami számomra zavaró, fájó, bántó, megterhelő! Pontosan azt jelenti, hogy azt jelzem, hogy ez számomra az!

Nézzünk egy konkrét példát, hogy érthetőbb legyen!

” Már megint nem pakoltad be a mosogatógépet este, pedig a te dolgod lett volna! Nem igaz, hogy nem vagy képes megcsinálni, amit megbeszélünk! Annyira megbízhatatlan vagy!”

Vagy:

” Nem pakoltad be a mosogatógépet, pedig úgy egyeztünk meg, hogy este megcsinálod. Én számítottam rá és szerettem volna reggel rögtön főzni, de mivel nem pakoltad be, ezért muszáj volt előbb elpakolnom, így most meg már kapkodnom kell. Ha ilyen kevés időm van főzni, akkor szükségem van arra, hogy amit megbeszélünk, arra számítani tudjak, hogy úgy lesz. „

Az első esetben 90%- ban arról fog szólni a beszélgetés, hogy miért nem csinálta meg a másik és annyi fog átmenni, hogy már megint piszkálod.

Mert nem lesz világos neki, hogy miért baj, mi a következménye rád nézve, így egyszerűen a te rigolyádnak fogja tekinteni, hogy merev vagy ebben. A kommunikációt pedig büntetésnek megélni.

A második esetben világos lesz a miért, érteni fogja, hogy mi okoz neked gondot és jó esély van, hogy a beszélgetés a megoldás felé folytatódik.

És ha abból indulunk ki, hogy alapvetően nem akar kiszúrni veled, akkor néhány ilyen után eszébe fog jutni, hogy mi a viselkedése következménye és vagy megcsinálja vagy legalább megkérdezi, hogy most fontos-e, sürgős-e?

Mert ha arról beszélsz, hogy mi neked a rossz, akkor azzal együtt lehet érezni, az együttműködést vált ki.

Míg, ha arról beszélsz, hogy ő mit csinál rosszul, az védekezést és ellenállást vált ki.

És minden kritika növeli köztetek a távolságot, ami megint csökkenti az együttérzést és az együttműködést.

A kritikus hangnemről nem könnyű leszokni. Sokakba beleívódott ez a minta, hiszen a legtöbben úgy nőttünk fel, hogy kritikával, a hibáinkra rámutatva, azok miatt megszégyenítve neveltek minket.

A nevelés a legtöbb családban még ma is büntetések és jutalmak rendszerével történik, sokan nem tanulnak együttműködést, nem tudják, hogy kell egyenrangú kapcsolatban, egymást tisztelve működni.

Ha igaz rád, hogy a párod viselkedését a rosszallás vagy a büntetés eszközével próbálod befolyásolni, akkor biztosan nem működik jól a kapcsolat.

Ha szeretnéd megtanulni, hogy kritika nélkül kommunikálj

Ha szeretnél megtanulni a konfliktusokról együttműködően kommunikálni, akkor ajánlom az Újrakapcsoló online tréningem. A tréning során olyan kommunikációs mintát tanulhatsz meg, amivel együttműködve , hatékonyan oldhatjátok meg a problémáitokat.

További kritikáról szóló tartalmak

Ha többet szeretnél tudni a Kritika hatásairól, ajánlom neked a Közös megoldások veszekedés nélkül csoportban tartott élő felvételét.

Korábbi blogbejegyzés a kritikáról:

Párkapcsolati kommunikációs problémák -Kritika, szapulás, minősítés

A következő videóban pedig a kritikáról való leszokás első lépéseihez kaphatsz ötletet:

Megosztás:

Indulatok a párkapcsolatban : A harag igenis jó tanácsadó! Csak nem mindegy,mit kérdezel tőle

Sokan gondolják, hogy a párjukkal való veszekedês oka az, hogy valamelyik fél vagy mindketten indulatos természetűek.

Most arról írok nektek, hogy ez a megközelítés miért nem visz előre a megoldás felé.

Először is senki sem születik indulatosnak. Születhet valaki olyan temperamentummal, hogy nagyon intenzíven éli meg az érzéseit és nagy erők mozognak benne, amikor érzelmi hatás éri.

De az ilyen temperamentumos ember pont annyira lebeghetne emiatt a boldogságtól, mint amennyire plafonon van a dühtől.

Az indulatok okkal vannak jelen.

A düh, ahogy más negatív érzelmek, nem azért van, hogy bajt okozzon, hanem azért, hogy megvédjen.

Amikor a vágyaink, szükségleteink kielégítése akadályba ütközik, akkor természetes és egészséges reakció, hogy dühöt élünk meg.

A düh ettől még rengeteg bajt okozhat a párkapcsolatban, romboló lehet és gyakran a legfőbb akadálya annak, hogy konstruktívan kezeljük a konfliktusokat.

De ez akkor van így, ha nem figyelsz arra, hogy mit akar mondani ez az érzés.

A legtöbben két olyan megoldásból próbálnak választani az indulatok kezelésére amelyek egyformán bajt okoznak

Az egyik, hogy akaraterővel kontrollálod a dühödet, visszafogod, nehogy romboljon.

A másik, hogy amit érzel, azt kiengeded a másikra, spontán kifejezed, ahogy jön.

A rossz hírem, hogy egyik sem jó megoldás.

Ha visszafojtod a haragod, akkor saját magadra nem vagy tekintettel, saját magad rombolod.

Ha elereszted, akkor a párodra nem vagy tekintettel, őt fogod bántani.

A jó hír, hogy van jó megoldás is.

A harag mindig okkal van jelen. Így a legfontosabb, hogy mögé nézzünk!

És nem az az oka, hogy a másik már megint idegesítő.

Ha gyakran és erőteljesen élsz át dühöt, akkor az nem csak az aktuális helyzetnek szól.

Ha valamilyen szükséglet folyamatosan nem elégül ki, ha gyakran vannak olyan helyzetek, amikben nem kapod meg, amire szükséged van, akkor ezek az indulatok gyűlnek és egymásra rakódnak.

Ha nem nézel mögé ezeknek, akkor lehet, nem veszed észre, hogy az indulatok egy része gyakran nem az adott helyzetnek szól.

Sőt, gyakran nem is a párod viselkedésével kapcsolatban keletkezik, hanem egy múlt véli helyzetnek, személynek szól.

Ráadásul gyakran nem is a harag az eredeti érzés.

Az indulatosnak hívott emberek hajlamosak arra, hogy a félelemet vagy a szomorúságot fordítsák dühbe.

Mindenkinek van olyan negatív érzelem, amiben ” otthonosabban” érzi magát és van, amit mindenáron kerülni szeretne.

Ezért könnyen lehet, hogy a dühöd mögött valójában félelem van, hogy elveszíted a másikat, vagy szomorúság, mert csalódtál abban, ahogy elképzelted a közös életet.

Szóval nem igaz, hogy ” a harag rossz tanácsadó” csak nem azt kell tőle kérdezni, hogy ” Mit csináljak?”

Azt kell tőle kérdezni ” Milyen hiányérzet van mögötted?”

Miért nem segít az indulatos cimke?

És miért nem jó, ha felcimkézzük azt, aki gyakran és erősen éli meg a haragot és indulatosnak hívjuk?

Pontosan ugyanazért, mert pedagógiai hiba azt mondani egy gyerekre, hogy ” rossz gyerek”.

Aki rossz gyerek, annak a rosszaság szerves része a személyiségének. Vagyis, ha azt mondom egy gyereknek, hogy ” rossz vagy” azzal nem sarkallom változásra, sőt.

Ha ő rossz, akkor ez van, nincs mit tenni, ebben a ” fiókban” lesz az ő helye.

De ha azt mondom neki, hogy ” amit most tettél az bánt másokat és nem vezet jóra” akkor ott a lehetősége, hogy máshogy viselkedjen.

Éppen ugyanígy, ha azt mondom, hogy ” indulatos vagyok” akkor szépen hátradőlhetek. Ez van, nincs mit tenni, én ilyen vagyok.

Ezzel egyrészt irreális elvárást támasztok a párom felé, azt kívánom tőle, hogy fogadjon el egy olyan viselkedéssel együtt, ami rombolja őt.

Másrészt akadályt teszek saját magam elé, hogy odaforduljak a haraghoz és megkérdezzem tőle, hogy ” Mi van mögötted?”

A címke arra ítél, hogy így maradj és dühöngéssel teljen az életed.

Pedig, ha odafordulnál magadhoz és mögé néznék a haragodnak, akkor megnyílna az út, hogy a belső hiányt, amiből a harag jön megszüntesd.

Ez nem mindig könnyű.

Sérelmek, fájdalmak, gubancok vannak a harag alatt.

De ha szembenézel velük, akkor van megoldás!

Ha szeretnél többet tudni arról, hogy kezeld az indulatokat a párkapcsolati konfliktusaidban, akkor nézd meg ezt a videót!

8 jele, hogy lejtőre került a párkapcsolatod

Megosztás:

7. Tévhit: A jó konfliktuskezeléshez alaposan elemezni kell a múltbeli konfliktusokat.

Honnan ered a tévhit?

A múltunk, a tapasztalataink meghatároznak minket és valóban vannak olyan problémák, amiket sokkal inkább feldolgozni és nem megoldani kell. Ha a konfliktusokat vagy magát a rossz konfliktuskezelést problémaként azonosítjuk, abból logikusan következik, hogy meg kell találni a probléma gyökerét és kijavítani a hibát.

Mi a valóság?

Valójában ahhoz, hogy egy szokáson változtassunk nem szükséges elmélyedni abban, hogy pontosan mit és hogyan csinálunk rosszul. A rossz kommunikáció nem trauma, amit fel kell dolgozni. Természetesen az életünk története, a korábbi rossz minták akadályt gördítheznek az elé, hogy a megfelelő kommunikációt alkalmazni tudjuk. Ilyenkor ezekkel az akadályokkal valóban foglalkozni kell. De alapvetően sokkal inkább a jövőre irányultság, a jó minták kiterjesztése és megtanulása szükséges ahhoz, hogy megfelelően kezeljétek a konfliktusokat. Kisebb szerepe van benne a múlt elemzésének.

Miért káros?

Ha azt gondoljátok, hogy a rossz működések elemzése vezet a megoldásra, akkor az a legtöbbször azzal az eredménnyel jár, hogy újra és újra a múlt sérelmein, rosszul kezelt konfliktusain vitatkoztok. Ahelyett, hogy változtatnátok azon, ahogy a jelen konfliktusait kezelnétek.

Mivel ez általában újabb feszültséget és fájdalmat okoz, ezért egyre kevésbé lesz motivációtok arra, hogy megoldást keressetek. Hiszen a megoldáskeresése számotokra egyet jelent majd a sérelmek felhánytorgatásával.

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?

A konfliktusok megoldásában az egyik fontos elv a jövőre irányultság. Hiszen a múltat nem tudjuk megváltoztatni. Ha tudod, hogy mi az amit szeretnél, akkor sokkal könnyebb elérni a célt, mintha arra fókuszálsz, amit nem szeretnél.

Ha szeretnél ehhez szempontokat kapni, akkor érdemes belépned a Közös megoldások veszekedés nélkül facebook csoportba, ahol elérhetőek a régebbi élő adások felvételei. A „Jó gyakorlatok a párkapcsolati konfliktuskezelésben” és a „Ki kell -e elemezni a jó konfliktuskezeléshez, hogy mit csinálunk rosszul?” című élő adás felvételes segíthet ebben.

Megnézem a csoportot

Megosztás:

8. Tévhit: A jó konfliktuskezelés több időt és energiát igényel, mint a folyamatos vita.

Sokan gondolják, hogy a jó konfliktuskezelés legnagyobb akadálya, hogy nincs idő mindent megbeszélni. De ez valójában csak rövid távon igaz.

Honnan ered a tévhit?

Ha csak egy konfliktust nézünk, akkor a konszenzusra törekvés, a valódi megértés és együttműködő megoldás valóban több időt és energiát igényel, mint bármilyen más hozzáállás.

Mi a valóság?

A fontos különbség viszont az, hogy ilyenkor a kapcsolat épül, ahelyett, hogy sérülne. Ha nem megfelelő úton születik megoldás, feszültség és sérelmek keletkeznek, a vita, vagy akár más témában a korábban keletkezett feszültség visszatér. Így végül sokkal több időt és energiát vesz el, mint akkor, ha megfelelően kezelitek.

Miért káros?

Ha azt gondolod, hogy több energiát igényel hosszú távon is a megfelelő konfliktuskezelés, akkor nehezen fogod rászánni az időt. Még nehezebb a helyzet, ha eleve túlterheltek és fáradtak vagytok. Rááadásul a megfelelő konfliktuskezelés nem feltétlenül csak választás eredménye. Ha nem tudjátok kivitelezni, akkor sem, ha időt szántok rá, akkor plusz időt és energiát kell szánni arra, hogy megtanuljátok. Ha pedig nem látjátok, hogy ezzel hosszú távon nemcsak összhangot és békét nyertek, hanem időt is, akkor még akkor is nehéz időt és esetleg pénzt invesztálni abba, hogy jól működjön, ha már szenvedtek attól, ahogy jelenleg a konfliktusokat kezelitek.

Ha szeretnétek többet tudni arról, hogyan építi a kapcsolatot a megfelelő konfliktuskezelés, akkor nézzétek meg a Konfliktusból kapcsolódás- Hogyan építheti a konfliktus a kapcsolatot című videómat.

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?

Figyeld meg, hogy mennyi idő megy el terméketlen vitával, olyan beszélgetésekkel, ami nem vezet ereményre és figyeld meg, hogy amikor sikerül eredményre jutni, az mennyi időt vesz igénybe!

Ha nincs ilyen, akkor érdemes felmérned, hogy mekkora a gond. Ha folyamatosak a visszatérő konfliktusok és van több olyan problémák, amiben sok próbálkozás után sem juttok eredményre, akkor valószínűleg nem maga a téma, hanem az arról való kommunikáció a problémás.

A Hogyan vizsgáld meg a kapcsolatodat? című ingyenes kérdéssorommal felmérheted, hogy nálatok mekkora a gond.

Hogyan vizsgáld meg a kapcsolatodat? – Ingyenesen letölthető kérdéssor

Ha úgy gondolod, hogy változtatni szeretnél azon, ahogy kommunikáltok, szükségetek lenne útmutatásra abban, hogyan tudjátok megbeszélni a konfliktusokat, akkor az Újrakapcsoló programom online tréning változata megoldás lehet számotokra.

Megosztás:

6. Tévhit: A jó konfliktuskezelés azt jelenti, hogy mindig kompromisszumot kell kötni.

Honnan ered a tévhit?

A kompromisszumot kötni jobb megoldás, mint, ha úgy álltok hozzá, hogy vagy az lesz, amit én akarok vagy az, amit te akarsz. Igazságos, mert mindkét fél érdekeit ugyanannyira vesszük figyelembe és az egymás iránti törődést is kimutatjuk vele, hiszen mindketten engedünk az érdekeinkből a másik javára. Tehát jó megoldásnak tűnik.

Mi a valóság?

Valójában a kompromisszum nem rossz megoldás, de a párkapcsolatokban az esetek nagy részében van jobb lehetőség is. Ha képesek vagytok energiát fektetni abba, hogy az álláspontok mélyén megbúvó szükségleteiteket is megfogalmazzátok és megértsétek, hogy mi a saját szükségletetek és a másiké az adott helyzetben, akkor sokszor jobb megoldás is van, mint a kompromisszum.

Amíg csak a felszínen, a konfliktust kiváltó konkrét történésekre koncentráltok, addig jellemzően úgy tűnik, hogy az álláspontok ellentétesek. Egyszerre mindkettőtök akarata nem teljesülhet.

De ha a konfliktusokat a szükségletek szintjén oldjátok meg, akkor az esetek többségében létrejöhet konszenzus. Ami azt jelenti, hogy mindketten megkapjátok, amire szükségetek van, anélkül, hogy egy részéről le kellene mondanotok.

Miért káros?

Ha azt hiszed, hogy a legjobb lehetőség a kompromisszum, akkor nem is keresed a megoldást arra, hogy mindkettőtök szükséglete teljes mértékben kielégüljön. Azok a párok, akik jellemzően kompromisszumokkal oldják meg a konfliktusokat sok szempontból jól működnek és jól kommunikálnak. A folyamatos kompromisszumokkal mégis terhelik a kapcsolatot.

Hiszen a kompromisszum azt jelenti, hogy mindig engedned kell valamiben, ez pedig egy idő után jelenthet túl sok lemondást.

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?

Mielőtt a számodra fontos kérdésekben kompromisszumot kötsz, érdemes a konszenzusra törekedni. Ha a konfliktusokat nem csak az azt kiváltó helyzet szintjén, hanem a mögöttes szükségletek szintjén vizsgáljátok, akkor nagy eséllyel találtok olyan megoldást vagy megoldások kombinációját, ami mindkettőtöknek lemondás nélkül elégedettséget hoz.

Ha szeretnél kicsit belelátni, hogyan születik meg egy konszenzus egy jó konfliktuskezelésből, akkor nézd meg a Milyen a boldog párok konfliktuskezelése című videómat! A videóban egy példán keresztül mondom el, hogyan tud a konfliktuskezelés jól működni.

Megosztás:

5. Tévhit: A konfliktuskerülés jó kapcsolatot eredményez.

Honnan ered a tévhit?

Ahogy a konfliktust gyakran azonosítják a veszekedéssel, úgy ennek a logikának a mentén a konfliktuskerülés a békére törekvéssel lesz egyenlő. Ebből következik az a hiedelem, hogy ha kerülöd a konfliktust, azzal véded a kapcsolatot.

Mi a valóság?

Valójában egy olyan kapcsolatban, mint a párkapcsolat ritkán van esélye annak, hogy valóban elkerüljük a konfliktust. A legtöbb esetben a konfliktuskerülés sokkal inkább jelenti a konfrontáció kerülését. Hiszen egymást nem tudjátok és nem akarjátok elkerülni, így a konfliktus ugyanúgy dolgozik bennetek, csak nincs kimondva.

Miért káros?

Ha azt gondolod, hogy a konfliktusok elkerülése jó kapcsolatot eredményez, az ahhoz vezet, hogy nem vállalod fel a konfliktusokat akkor, amikor az ellentét keletkezik. Ennek az az eredménye, hogy gyűlik a feszültség benned, miközben a kommunikációd nem lesz önazonos, nem képviseled a saját érdekeid. Az ilyen konfliktuskerülés vezethet passzív agresszív viselkedésekhez, kettős kommunikációhoz, ami a párodban is feszültséget gerjeszt.

Amikor egy idő után nagyobbra nő az elégedettlenség, már sokkal nehezebb higgadtan jelezni, hogy valami zavar vagy problémát jelent a számodra. Ráadásul a másik fél is sokszor értetlenül áll a helyzet előtt, hiszen ha hosszú ideig nem kommunikálsz erről, akkor számára meglepő lehet, amikor előállsz vele.

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?

Ha azt tapasztalod magadon, hogy kerülöd a konfliktusok felvállalását, akkor érdemes a mélyére ásni, hogy a hiedelmeiden túl , mi akadályozza, hogy kifejezd a szükségleteidet. Az önérvényesítés csak a felszín, ha nem működik jól, akkor a háttérben gyakran az önértékelés és önbecsülés alacsony szintje áll.

Ehhez ajánlom figyelmedbe az Önismeret és párkapcsolat bejegyzés sorozatot:

Önismeret és párkapcsolat- Miért fontos a kapcsolatban az önismeret?

És a párkapcsolati kommunikáciiós problémákról szóló sorozatot:

Párkapcsolati kommunikációs problémák-Dehát miért nem tudja magától?

Megosztás:

4. Tévhit: Ha nincsenek hangos veszekedések, akkor nincs baj a konfliktuskezeléssel.

A hangos veszekedések látványosak és az általuk okozott sérülések is nyilvánvalóak.

Ezért természetes, hogy a legtöbbeknek cél, hogy ne legyenek hangos veszekedések vagy akár kevésbé hangos, de egymást romboló kommunikáció. Az tehát nem tévedés, hogy jó, ha nem romboljuk egymást, nem eresztjük rá egymásra az indulatokat. A tévedés az, hogy mindegy, hogy ezt elfojtjuk, magunkban tartjuk vagy más módon fejezzük ki a hiányérzetet vagy fájdalmat, ami mögötte van. Ha csak a felszínt nézzük, nem feltétlenül lehet megítélni, hogy a nem veszekedés mögött béke és összhang vagy romboló folyamatok vannak.

Mi a valóság?

Amikor nem az összetűzés, hanem az elfojtott indulatok, saját magad háttérbeszorítása, a megbeszéletlen problémák okoznak folyamatosan sérüléseket, fájdalmakat, hiányérzeteket az kevésbé látványos, de ugyanúgy vagy akár jobban is rombolhatják a kapcsolatot, mint a hangos összetűzések. Ezért nem azt érdemes a önmagában a viselkedésre koncentrálni, mindig figyelembe érdemes venni, hogy milyen érzések vannak mögötte. Lehet cél és eszköz az együttműködő viselkedés. De a valódi együttműködés nem arról szól, hogy az indulataimat nem fejezem ki, hanem arról, hogy megfelelő módon fejezem ki illetve egyttműködés van abban, hogy ne is keletkezzenek ilyen indulatok.

Miért káros?

Ha nincsenek veszekedések, de mégis rosszul érzed magad, akkor ez a hiedelem ahhoz vezethet, hogy a saját érzéseid megkérdőjelezed. Így csak a problémák elmélyülése után lesz világos, hogy a egy csendes kapcsolatban is működhetnek romboló folyamatok.

Ha vannak nálatok veszekedések és azt gondolod, hogy a probléma maga a veszekedés és nem a mögötte lévő feszültség és elégedetlenség, akkor tüneti kezelést próbálsz alkalmazni. Minden energiád arra fordítod, hogy ne kiabálj, ne fejezd ki a dühödet, ami csak fokozza a feszültséget. Hiszen a megoldás nem az lenne, hogy magadban tartod a feszültséget, hanem az, hogy megfelelő, nem romboló módon fejezed ki.

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?

Ahelyett, hogy arra koncentrálnál, hogy hogyan ne fejezd ki az elégedettséged vagy a rossz érzéseidet inkább keresd az utakat arra, hogyan fejezheted ki konstruktív,előre mutató módon!

Hogy valójában milyen a kapcsolat, azt sokkal inkább érdemes az élmények szintjén vizsgálni, mint a viselkedés szintjén.

Ráadásul nem feltétlenül a jó – rossz skála az, ami segít abban, hogy változtatni tudjatok. Érdemes inkább tendenciákkal vizsgálni.

Ehhez két ingyenes letölthető anyagom is segítséget tud nyújtani.

Hogyan vizsgáld meg a kapcsolatodat? – Ingyenesen letölthető kérdéssor

Hogyan áll most a kapcsolatunk?

A következő videó is segíthet abban, hogy lásd, vannak -e káros folyamatok a kapcsolatban:

Megosztás:

3. Tévhit: A konfliktusokban valakinek igaza van, a másiknak meg nincs igaza

Honnan ered a tévhit?

A felnőttek szeretik a tényeket és igazságokat. Emiatt hajlamosak olyan helyzetekben is keresni ezeket, ahol nincsenek. Erről szól az „kinek van igaza” hozzáállás.

Természetesen a konfliktuskezelésben is fontosak a tények, de a párkapcsolati konfliktusok a legritkábbb esetben szólnak objektív, tudományosan bizonyítható tényekkel kapcsolatos vitákról.

Mi a valóság?

A párkapcsolati (és úgy általában a szeretteinkkel való) viták érzelmekről, szükségletekről szólnak. Arról, hogy mit érzünk, mire van szükségünk nem lehet konstruktívan beszélgetni olyan kontextusban, amikor igaz/nem igaz részre próbáljuk osztani a dolgokat. Teljesen mindegy, hogy mi a “normális” vagy az “átlagos” vagy a “szokásos”. Az a lényeg, hogy az ellentétet úgy oldjátok meg, hogy mindenki elégedett legyen. Ezt akadályozza, ha azt gondoljátok, hogy csak az egyik félnek lehet igaza.

Miért káros ez a tévhit?

Ha azt gondolod, hogy csak az egyikőtöknek lehet igaza, akkor a vitában is csak egy nyerhet. Ebből logikusan következik, hogy valaki érdekei sérülni fognak. Az ilyen gondolkodás ahhoz vezet, hogy ellenfélként tekintetek egymásra akkor, amikor együttműködésre lenne szükség.

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?

Ha kellőképpen figyelsz a másikra ahelyett, hogy be akarnád bizonyítani, hogy nincs igaza, akkor képes lehetsz felvenni az ő nézőpontját IS. Nem elvesztve a sajátod világossá válik, hogy ugyanannak a történetnek két oldala van és a másik nézőpontja inkább kiegészíti a tiédet, mint cáfolja.

Kezd el gyakorolni az értő figyelmet! Minél inkább képes vagy figyelni a másikra, annál inkább meg fogod érteni és ezáltal azt is, hogy egy másik nézőpontja is lehet ugyanannak a történetnek és lehet egyszerre mindekttőtöknek igaza.

Ha szeretnéd tudni, hogy a figyelemnek milyen fontos szerepe van a konfliktuskezelésben

Egymás megértésében segíthet a következő videó is

Megosztás: