A szexualitás kapcsán általában a testiségre koncentrálunk. De a jó szexhez nagyon fontos az élmény is. Amikor a szex rossz élmény, az az esetek többségében nem a technikai tudás hiánya miatt van. Sokkal inkább a lelki gubancok okoznak rossz élményeket. A leli alapok lerakását pedig már gyerekkorban érdemes elkezdeni.
A múlt héten írtam arról, hogy a saját testhez és mások testéhez való viszony megalapozása mennyire fontos gyerekkorban a későbbi szexuális élet szempontjából.
Ez a bejegyzés arról szól, hogy mik azok a dolgok még, amik fontosak a konkrét biológiai tudás átadásán túl és már a gyerekkorban dolgozhatunk azon, hogy ezeket megfelelően alakítsuk.
Önbecsülés
Korábban már írtam az önbecsülés és a párkapcsolat összefüggéseiről. Ha a szexuális nevelésről beszélünk, szintén sarkalatos pont a gyerek önbecsülésének építése. Ez egy nem specifikusan ható dolog. Az önbecsülés, amit gyerekkorban azáltal alakul, hogy a gyerek a korai éveiben a róla gondoskodó felnőttektől azt az üzenetet kapja, hogy ő fontos és értékes. Jobban számítanak a tettek, mint a szavak, hiszen ezekben a korai években még nem vagy alig beszél a gyermekünk. A szükségleteire és a kapcsolódási igényére való reagálásból viszont leszűri a következtetést, hogy ami ő, az fontos és értékes vagy inkább zavaró, bajt okozó, romboló. Ez az alap később nagyon meghatározó lehet a párkapcsolat szempontjából és így a szexualitás szempontjából is. A stabil belső tudat, hogy érték, védi attól, hogy engedje kihasználni magát vagy olyan szexuális kapcsolatba, érintkezésbe menjen bele, ami száméra romboló.
A szerelem
Szerintem az egyik legnagyobb előnyünk a rossz hatásokkal szemben, hogy a gyerekek sokkal előbb érdeklődnek a szerelem iránt, mint a szexualitás iránt. A legtöbb szülő szeretné megtanítani a gyerekét arra, hogy a szex csak valódi érzelmekkel együtt jó igazán. De ha izoláltan beszélünk a szexualitásról, majd ezt a mondatot hozzátesszük, miután hosszasan ecseteltük a herék felépítését az aids vagy az abortusz veszélyeit, akkor bizony nem igazán megy át a lényeg!
Ha viszont a gyerekkel folyamatosan beszélünk a szerelemről, a párkapcsolatról, a házasságról, már gyerekkorban, akkor később ezek kontextusába tudjuk belehelyezni a szexualitást.
A szerelemről és a házasságról már az óvodásoknak is sokat lehet mesélni. A szülők kapcsolatából is sok dolgot megtanulnak. Így amikor a szexualitás lesz a téma, érdemes a szerelem irányából megközelíteni.
Ez persze nem jelenti azt, hogy később ne beszéljünk arról, hogy a szex nem csak házasságban vagy szerelemben fordul elő. De nem mindegy, hogy mi a kiindulási pont. Ha azt akarjuk megtanítani, hogy a szexualitás csak érzelmi kötődéssel együtt jó igazán, akkor érdemes ebből az irányból megközelíteni.
Természetesen, hogy mit mondunk a szerelmen vagy a házasságon kívüli szexről, azt mindenkinek a saját értékrendje fogja meghatározni. De itt is érdemes kerülni a félelemkeltést és megszégyenítést. Ha valaki hisz abban, hogy a szex csak szerelemben vagy csak házasságban jó, akkor ezt a meggyőződést át tudjuk adni fenyegtés nélkül is. Az pedig már úgyis a gyereken múlik, hogy mennyire követi a tanácsainkat. Minden esetre a félelemkeltés sokkal kisebb erővel tud visszatartani valakit, mint a valódi meggyőződés. Inkább csak problémákat okoz akár később a házasságon belül szexben is.
Hogyan születik a kisbaba?
A kisbabák születése általában előbb merül fel kérdésként, mint maga a fogantatás. Amikor kistestvér születik vagy valaki más a környezetünkben kisbabát vár, akkor általában felmerül a kérdés, hogyan születik, hogyan fejlődik. Természetesen a fogantatás is szóba szokott kerülni. De kisgyerekkorban, ha a gyerek azt kérdezi, hogy hogyan lesz a kisbaba, akkor szó nincs arról, hogy részletesen el kellene mondanunk a fogantatás folyamatát az elejétől a végéig!
Engedd, hogy a gyerek adagolja az információkat?
A kisgyerekek esetében bármit kérdeznek felnőtt témákról (nemcsak a szexualitás tartozik ide, hanem bármi, amit úgy gondolunk, hogy egy komplex felnőtt téma) és kétely van bennünk, hogy a gyermekünk elég érett-e rá érdemes azt a fő elvet alkalmazni, hogy a konkrét kérdésre lényegretörően és röviden válaszolunk.
A hogyan fogan a kisbaba esetén ez annyit jelent, hogy pl. ” apa és anya nagyon szeretnének kisbabát és ezért összeraknak két sejtecskét” . Vagy hívő családokban lehet az a válasz is, hogy „apa és anya nagyon szeretnének gyereket és kérik Istentől, hogy áldja meg őket gyerekkel”. A lényeg, hogy ne hazudjunk, ne találjunk ki olyat, ami nem igaz! Az igazságból éppen annyit mondjunk, amennyi az adott kérdésre a legrövidebb válasz. Ha a gyerek nem éri be ennyivel és tovább kérdez, akkor nyugodtan lehet válaszolni neki.
Azzal, ha a kérdésre válaszolunk és nem mondunk többet, a gyerek saját maga képes (természetesen nem tudatosan) szabályozni, hogy mennyi információt kap. Így a túl sok információ nem fog problémát okozni. Az a gyerek, aki konkrétan rákérdez valamire, valószínűleg érett is arra, hogy választ kapjon rá.
Mielőtt válaszolnál
Ha mégis olyat kérdez a gyerek, amivel kapcsolatban úgy érezzük, hogy nagyon korai kérdés, akkor érdemes visszakérdezni! „Te mit gondolsz, hol hallotad ez , hogy jutott eszedbe? ” Ilyenkor kiderülhet akár az is, hogy a gyerek rosszul ejt ki egy szót és mást akart érdezni. Számos vicces történet kering arról, hogy a gyerekek olykor olyan szavakat mondanak, amik szexuális értelműek, miközben csak egy másik szó rossz kiejtése okozza a félreértést.
Illetve hasonló eset, ha káromkodást hall a gyerek. Ilyenkor nem a szexualitás témájáról érdeklődik, nem jelenti, hogy fel van készülve információt kapni, hiszen számára a szó jelentése a kérdés, amit más kontextusban hall. Ilyenkor nem érdemes a szexualitás témáját behozni, inkább úgy megmagyarátni a szó jelentését, amit a káromkodás formában kifejezni akar. „Ezt akkor mondják, ha nagyon haragszanak az emberek egymásra.” „Ha nagyon bosszús valaki, akkor mond ilyet.”
Felnőtt fejjel furcsa, hogy a gyerekek néha mennyire kevés információval beérik. Ne felejtsd el, hogy az a sok információ és összefüggés ami a te fejedben van egy adott témáról, az ő fejében még nincs ott, ezért teljesen más szemszögből teszi fel a kérdéseit!
A gyerek saját születéstörténete
Ha gyerekszületésről kérdez, akkor szinte biztosan érdekelni fogja a saját története is. Hogyan tervezték őt a szülők, hogyan várták, milyen volt, amikor a pocakban volt, hogyan született meg.
Ezek fontos információk, hiszen ez az ő eredettörténete. Ha az anyának nehéz vagy traumatikus volt a várandosság vagy a szülés, akkor érdemes ezért is feldolgozni, hogy megfelelő módon tudjon beszélni a gyereknek erről a témáról.
A trauma átadása semmiképpen nem szerencsés, egy felnőtt traumája, főleg, ha ő okozta a születésével, nagyon megterhelné a gyereket. Ezért fontos, hogy feldolgozott legyen a trauma, mert ebben az esetben már akkor is meg fogja tudni találni azokat a mondatokat az édesanya, amik nem hazugságok, de mégis egy pozitív történetet mondanak el. Amíg a trauma élő és fájadalmas, addig nehéz erről úgy beszélni, hogy valóságos legyen, de mégse legyen káros hatása a gyerekre. Ilyenkor átmenetileg lehet azokra a pozitívumokra koncentrálni, amik egy traumatikus szülés és várandósság esetén is valóságosak például, hogy „nagyon vártunk, nagyon aggódtunk, hogy minden rendben legyen veled. Boldog voltam, hogy végre itt vagy „
A bejegyzéshez kapcsolódó videó:
Hasznos könyvek kistestvér születésére készülve: https://egigero.hu/kistestver-erkezik-35-tesovaro-gyerekkonyv?fbclid=IwAR2iKFtr-c2hBgkmTHegFe5Jcxhi_vvxPDXWRpQ27GMJM-b6Tq8e6ySIlnM#sthash.1dkucx0V.BdDONGgx.dpbs
Érdemes megnézni ezt az interjút. Arról szól, hogy miért érdemes komolyan venni a gyerekszerelmet és mi számít normális szexuális érdejklődésnek óvodáskorban:
