Munkamegosztás a párkapcsolatban 2.

Itt találod a bejegyzés első részét: Munkamegosztás a párkapcsolatban 1.

A munkamegosztás rugalmassága

Ahhoz, hogy tudjunk reagálni az egyensúlyvesztésre kell egy rugalmasság. Miközben van egy alapvető feladatmegosztás, hogy kinek mi a dolga, nem árt, ha fel vagyunk készülve olyan helyzetekre, amikor át kell vállalnunk a másiktól feladatokat. Értelemszerűen ilyen, amikor egy anyuka gyermekágyas, vagy valaki beteg lesz.

De ha igazán figyelünk egymásra, akkor látjuk, ha a másik kezd stresszes lenni vagy túlterhelt és ilyenkor érdemes alkalmilag átvállalni feladatokat.

Ha szeretet és összetartás van, akkor ha látjuk, hogy a másiknak kisebb az energia szintje valamiért, akkor reagálunk rá. Azt szoktam mondani, hogy a rendszer mindig a leggyengébb felé mozdul. Ebben a gyerekek is jó, ha benne vannak. Ha borul az egyensúly, akkor mindenki mozdul abba az irányba, ahol az energiára leginkább szükség van. A mi egyik legfontosabb családi szabályunk: Embert nem hagyunk hátra ! Ez erre is vonatkozik.

Ez a fajta rugalmasság és érzékeny reagálás a másik fél igényeire, nagyon építőleg hat a másikra. Amikor a mindennapokban megéli a pár, hogy számíthat a másikra, hogy otthon nemcsak elvárások vannak, hanem valódi figyelem és gondoskodás egymásról, akkor a bizalom, az elkötelezettség és a szeretet erősödik.

A család egyik legfontosabb funkciója, hogy biztonságot ad. A kiszámíthatóság mellett ez a fajta figyelem és egymásra reagálás tudja a leginkább megerősíteni egy pár szövetségét.

Csináld azt, amiben jó vagy!

Az egyik legegyszerűbb alapelv, ami a munkamegosztás kapcsán, hogy érdemes úgy elosztani a feladatokat, hogy mindenki azokat végezze, amikben jó. Azzal együtt, hogy ez nagyon logikus, gyakran mégis vannak a fejünkben hiedelmek vagy külső vélemények, amik miatt azt gondoljuk, hogy ez vagy az a feladat nőies vagy férfias. Vagy mondjuk mindkét félnek ki kell vennie belőle a részét vagy nincs az rendben, ha valaki nem vesz részt benne. Ezeket a hiedelmeket érdemes megvizsgálni, hogy van-e valódi alapja, értelme! Ha nincs, akkor egyszerűen el lehet engedni. Általában, amiben jók vagyunk, azt szívesebben végezzük és kevesebb megterhelésnek érezzük. Ezen kívül, mivel jobban, vagy rutinosabban csináljuk, ezért kevesebb időt és energiabefektetést igényel.

Ehhez hasonlóan, a legtöbbünknek vannak mumus feladatok, amit valamiért nagyon nem szeretünk. Ezek gyakran nem nehéz vagy bonyolut feladatok csak egyszerűen valamiért utalájuk. Ha a másik nincs így ezzel, sokat segít az elégedettség érzés kialakulásában, ha elvállalja.

Gondolkodjatok hosszú távon!

Bizonyos feladatoknál az előző alapelv csapda is lehet. Ilyen például a gyerekkel kapcsolatos gondozási feladatok jelentős része. Ha az apa nem tud sokáig otthonmaradni a gyermek születése után, akkor emiatt lépéshátrányba kerül. Az anyának ott az egész nap a gyakorlásra, míg az apa csak néhány órában tud jelen lenni.

Pár hét alatt általában kialakul az a helyzet, hogy az anya „jobban ért” a babához, hiszen folyamatosan vele van. Ha az apuka marad otthon, akkor a helyzet fordítva is kialakul. Egyszerűen azért, mert az új feladatokban előbb szerez rutint, aki többet csinálja.

Ez megint nagyon egyszerű és logikus, mégis sokan észrevétlenül csúsznak bele abba, hogy a rutintalanabb fél átadja vagy a rutinosabb fél veszi ki a kezéből ezeket a feladatokat.

Erről azonban érdemes hosszú távon gondolkodni. Minden új feladat kapcsán mindenkinek van egy tanulási fázis, amikor még hibázik és kevésbé hatékony. Ha csak nem akarja egyik fél hosszú távon felvállalni az adott feladatot 100%-osan, akkor nem érdemes ebben a tanulási fázisban a rövidtávú hatékonyságra törekedni, hanem hosszútávon érdemes nézni a célt.

A babagondozás csak egy példa, ez minden új feladatra igaz. De a babagondozás kapcsán szerintem mindenképpen érdemes úgy alakítani, hogy mindkét szülő megtanulja az alapvető feladatokat. Nagyon jól megalapozzák ezek a helyzetek a gyerekkel való kapcsolatot, alkalmat teremtenek a kapcsolódásra, a baba megismerésére és megalapozzák a szülői kompetencia érzését. Ezen kívül gyakran alakulhat úgy a helyzet, hogy valamiért szükség van arra, hogy a kevésbé rutinos fél végezze el ezeket a feladatokat, ilyen helyzetekben pedig mindkét fél számára megnyugtató, hogy ő is megtanulta, képes rá.

Más élethelyzet, más ideális munkamegosztás

A mindennapi rugalmasságon túl fontos, hogy a nagyobb változásoknál számoljunk tudatosan azzal, hogy a munkamegosztást újra kell gondolni és ez együtt jár egy átmeneti szakasszal, amíg megszokjuk az új helyzetet. Ha munkahelyet váltunk, ha megszületnek a gyerekek, ha költözünk vagy változik az egészségi állapotunk, vagy esetleg egy rokon egészségi állapota, akkor az ideális munkamegosztás is más lesz, általában változtatni kell. Mert az összes munka mennyisége és/vagy az összetétele is változik.

Bizalom a feladatok kapcsán

Ahhoz, hogy a munkamegosztás jól tudjon működni szükség van arra is, hogy meg tudjunk bízni egymásban, hogy mindenki elvégzi a maga feladatát. Ez jelenti azt is, hogy ami a másik feladata, azt ne akarjuk kontrollálni, hogy hogyan végezze el. És azt is, hogy vállaljunk felelősséget a saját feladatokért. Gyakori probléma, hogy egy feladat az egyik fél feladata, de a másik folyamatosan irányítani, ellenőrizni akarja, vagy úgy érzi, ellenőrízni kényszerül a párja feladatvégzését. Ez több szempontból is okozhat gondokat. Az kiindulási alap általában egy bizalmatlanság, hogy a másik nem képes időben vagy megfelelő minőségben elvégezni az adott feladatot.

Ebből következőleg a párja megpróbálja menedzselni, hogy végezze el a feladatát. Minél inkább teszi ezt a partnere általában annál kevésbé érzi a saját felelősségét, hiszen ha valakit sokszor figyelmeztetnek, hogy valamit el kell végeznie, vagy mikrovezérlik a feladat elvégzését, akkor a feladat jelentős részét átveszik tőle, végül arra jut, hogy nem az ő dolga fejben tartani vagy kitalálni , hogy hogyan végezze el. Mindeközben a feszültség is nő a kapcsolatban, hiszen egyik fél sem érzi jól magát ebben a helyzetben. Az egyik, mert nem tud bízni, a másik, mert nem bíznak benne.

Az ilyen „ki tartja fejben?” kérdések kapcsán ajánlom figyelmetekbe a mentális terhelésről szóló anyagokat, amik segítenek ezeket a csapdákat elkerülni.

Amit megtehettek

Ilyen esetekben érdemes az adott feladatról újra beszélni. Felmerülhet, hogy érdemes változtatni a munkamegosztáson, ha ezen a módon nem működik, de lehetséges, hogy csak tisztázni kell, hogy mi van a fejekben a feladat időbeni elvégzése és pontos leírása címszónál. Ez egy apró feladat kapcsán szinte már viccesnek hangzik, de rengeteg konfliktus keletkezik abból, hogy a párok evidensnek veszik, hogy ugyanaz a feladatleírás van a fejükben egy feladat neve alatt, de ez számos alkalommal nem így van.

A mosogatás jelentheti a piszkos edények elmosását, vagy jelentheti a piszkos edények elmosását, eltörlését és elrakását, esetleg a mosogató környékének takarításával együtt és még sorolhatnám. Sokszor kérünk egymáson számon olyan dolgokat, amiket sosem tisztáztunk, egyszerűen evidensnek vettünk. Ha valamelyik feladattal ilyen nehézségek vannak, nem ördögtől való akár egy rövid listát írni és egy post it-re kitenni valahová. Az is fontos, hogy a mikor kell végezni a feladatot, mit tartalmaz és milyen minőségben kell elvégezni témákban közös megoldások szülessenek.

Amíg az egyik fél erőlteti rá a megoldását a másikra, addig valószínűleg nem fog működni. Ezekben pedig lehetnek eltérések, hiszen sok esetben máshol van az ingerküszöb abban, hogy mi számít rendetlenségnek vagy piszoknak, mi az, ami még jó úgy és mi az, amit már javítani kell, mikor van időben elintézve valami stb.

Segítség bevonása

Előfordul, hogy az összenergia kevés, egyszerűen a közös feladat túl sok. Ilyenkor érdemes gondolkodni együtt azon, hogyan lehet mások bevonásával tehermentesíteni a rendszert. A családtagok segítsége vagy a fizetett segítők bevonása is életminőség javulást tud hozni, ha a túlterheltség a fő gond.

A fizetett segítők bevonása nem feltétlenül jelenti, hogy bébiszittert vagy takarítónőt kell alkalmazni. Ilyen tehermentesítés lehet az alkalmi vagy rendszeres ebédrendelés illetve a bébiszitter alternatívája lehet más gyerekprogram is.

A gyerekeket is érdemes egészen pici kortól arra szoktatni, hogy vegyék ki a részüket a házimunkából. A totyogók igen lelkesek ebben, minél jobban hagyjuk őket kibontakozni és örülünk a fejlődésüknek , ez a motiváció annál inkább megmarad. A három éves gyerek már bevonható apró feladatokba és fokozatosan egyre több feladatot tudnak elvégezni maguk körül.

Az óvodások apró segítségei is nagy örömöt jelenthetnek, de egy kisiskolás már olyan segítséget képes nyújtani, ami már érezhetően csökkenti a felnőttekre nehezedő terheket.

Természetesen nem arra gondolok, hogy a gyerekek helyettünk dolgozzanak, inkább arra, hogy mi ne dolgozzunk helyettük! A saját dolgaik rendbentartását, a saját szobájuk takarítását, az asztal leszedését vagy megterítését, a főzésnél a hozzávalók odakészítését vagy egyszerűbb feladatokat már az óvodások is képesek elvégezni. Kis iskolás korban már a mosogatás vagy az egyszerűbb ételek elkészítésére is képesek.

Természetes nem azt akarom mondani, hogy ezt minden gyerek szépen meg is csinálja 😀 Persze, hogy nem. Vannak gyerekek, akik ebben lelkesebbek és vannak, akik kevébé. Sokszor a kisebb még lelkes, a nagyobb már nem annyira. De az nem kérdés, hogy képesek rá és számukra is hasznos, ha arra törekszünk, hogy önállóak legyenek.

Feladatok csökkentése

Ha túl sok a feladat és nem lehet úgy elosztani, hogy ne okozzon túlterheltséget, akkor érdemes közösen azon is gondolkodni, hogy van-e lehetőség csökkenteni a feladatokat.

Általában evidensnek tekintjük, hogy mik azok a feladatok, amiket el kell végeznünk, de amikor ez túl sok, érdemes megvizsgáni, nincs-e olyan, ami elhagyható vagy legalábbis mérsékelhető.

A járvány kapcsán írtam korábban a munkaszervezésről, azok a szempontok, amelyeket ebben a bejegyzésben említek más olyan helyzetekben is jól alkalmazhatóak, amikor túl vagyunk terhelve.

Hogyan ne csavarodjunk be a bezártságtól?- Munkaszervezés

A munkamegosztás megváltoztatásához nézd meg a bejegyzéshez kapcsolódó videót is!

Megosztás:

Munkamegosztás a párkapcsolatban 1.

Sokszor merül fel a párkapcsolati problémák között a munkamegosztás problémája. Régebben a társadalom sokkal egységesebb volt ebben. Volt egy általános vélekedés arról, hogy mi a nő vagy a férfi dolga, mi az anya vagy az apa dolga. Természetesen régebben sem volt egységes a párok megoldása, de jellemzőbb volt, hogy társadalmi szinten volt egy egyértelmű közös irány. Mostanában folyamatos változásban vannak ezek az elképzelések, társadalmilag és egyéni szinten is útkeresés van. Így sokszor merül fel a kérdés normatív formában „hogyan kellene lennie?” Mintha lenne egy egységes helyes megoldása a kérdésnek. Azt kell mondjam, hogy nincs. Különböznek az emberek, az élethelyzetek, a párok, így a munkamegosztásra nem lehet egységes szabályrendszert felállítani. Ha mégis ezt tesszük, hogy erőltetünk valamiféle egységes megoldást, azzal azt érjük el, hogy lesznek olyanok, akiknél nem előrevisz, inkább káros lesz a családi működésre nézve ez a kívülről rájuk erőletett norma.

Milyen a jó munkamegosztás?

Akkor mégis hogyan lehet kialakítani egy jól működő rendszert, ha nincsenek egységes szabályok? Pont úgy, mint bármilyen más területen. Ahhoz, hogy egy jól működő rendszert hozzunk létre figyelembe kell vennünk a benne dolgozók személyiségét, szükségleteit, kompetenciáit, teherbíróképességét, motivációit és egyéb jellemzőit. Tekintettel kell lennünk a körülményekre, azok folyamatos változásaira és magukat a feladatokat, illetve azokra a külső szereplőket, akikkel a feladatokkal kapcsolatban kommunikálni, együttműködni kell.

Bonyolultnak és nehéznek hangzik? Az is. Egy párkapcsolatban vagy családban egy jólműködő munkamegosztás kialakítása és folyamatos aktualizálása a körülményekhez, komoly és nehéz feladat. Nem kevés munkát kell beletenni és aztán néha újra és újra átgondolni és újraosztani a feladatokat.

Miért fontos a jó munkamegosztás?

Lehet, hogy nem csináltam ezzel kedvet, de azt is fontos tudni, hogy ez az egyik olyan terület, ami a legtöbb hétköznapi konfliktust okozza. Így ez azt is jelenti, hogy egy jó munkamegosztás, ami mindenki számára megfelelő, biztosítja a mindennapok hatékonyságát és nyugalmát. Szóval a befektetett energia bőven megtérül, mert nem folyik el arra, hogy problémák adódnak, mert valami nincs elvégezve vagy arra, hogy állandó veszekedés van ezen.

Arról nem beszélve, hogy a gyereknevelés kapcsán a megfelelően elosztott feladatok nagyban hozzájárulnak a szülők és a gyerek közti kapcsolat harmóniájához. Míg a rosszul elosztott feladatok kifejezetten melegágyai lehetnek a szülők és gyermekük közötti feszültségnek.

Milyen szempontok alapján alakítsuk ki a munkamegosztást?

Bár tuti recept nincs, fontos szempontok, amiket érdemes figyelembevenni, azért vannak. Ezek segíthetnek abban, hogy a saját rendszerünket kitaláljuk vagy újrarendezzük úgy, hogy mindenkinek jó legyen.

Elvárások, értékek

A legjobb, ha még a családdáválás előtt beszélgetnek a párok arról, hogy milyen elképzeléseik vannak a munkamegosztásról. A családi minták ebben nagyon nagy hangsúlyt kaphatnak. Ha valaki gyerekként jól élte meg azt, ahogy a szülei munkamegoosztását látta, akkor általában szeretné ugyanazt a mintát továbbvinni, míg aki szenvedett esetleg ettől, az pont ellenkezőleg, szeretné nagyon másképpen csinálni. Ha ezekről időben beszélget egy pár, akkor kiderülhet, ha nagyon más az elképzelése és ha ezeket nem tudják összeegyeztetni, akkor a kapcsolat sorsát is meghatározhatja.

Sokan azonban nem beszélnek erről és gyakran, amíg a párok kettesben vannak, nem is igazánn éleződnek ki ezek a dolgok. Több az idő, több a mozgástér, kevesebb a szerep. Aztán megérkezik az első gyermek, akinek az érkezése szinte mindg krízist hoz, hiszen teljesen új helyzetben találják magukat az emberek, új feladatokkal, nagy felelősséggel egy teljesen új szerepben kell helytállni és megjelennek egymással szemben az új szereppel kapcsolatos elvárások is. Ilyenkor ezt az újrarendeződést erősen megnehezítheti, ha ezek a különbözőségek ekkor kerülnek felszínre.

De mivel az elköteleződés már nagyobb, ennek mentén érdemes megpróbálni összeegyeztetni valahogy az eltérő elképzeléseket. Sokat beszélgetni, mélyére ásni annak, hogy mi is a fontos igazán és kompromisszumokat kötni.

A legfontosabb alapelv

A legfontosabb, amit sosem szabad elfelejteni, hogy együtt szeretnénk boldogok lenni. Az ideális családi működés kialakításához mindenképpen fontos, hogy képesek legyünk családban gondolkodni, a közös legjobbat keresni és nem a saját magunk számára egyéni legjobbat. Könnyű belátni, hogy ha hosszú távon szeretnénk együtt maradni és szeretjük egymást, akkor nem igazán lehet az érdekeket különválasztani. A család egy rendszer. Nincs olyan, hogy jól járok úgy, hogy a másik rosszul jár. Az valahol máshol vissza fog ütni. Ha a párom túlhajtja magát és megbetegszik, akkor minden feladat az én nyakamba dől. Ha nem boldog, akkor én sem fogom otthon magam jól érezni. Ha nem a közös érdeket nézem, hanem csak a sajátomat, akkor a gyerekeink is ezt a mintát fogják megtanulni.

Szóval egyszerűen elengedhetetlen, hogy „mi”-ben tudjunk gondolkodni. Mi nekünk a legjobb? Természetesen a „mi” a saját érdekünket is tartalmazza, tehát nem arról van szó, hogy valakinek fel kell áldoznia a saját érdekeit. Arról van szó, hogy egyformán fontos kell legyen a saját érdek és a másiké, meg persze a gyerekeké, ha már ők is a családunk részei.

Ki mennyi munkát vállaljon?

Nem véletlenül kezdtem azzal, hogy gondolkodjunk „mi”-ben. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy ki mennyit végez el a közös feladatokból. Már ezen a ponton gyakori, hogy nemcsak arról nincs egyetértés, hogy kinek mennyit kellene vállalnia, hanem már abban sem, hogy jelenleg milyen arányban végzik a feladatokat Fontos, hogy a nem közvetlenül közös feladatokat is figyelembe vegyétek, hiszen a munkahelyi terhelés nagy részét teszi ki az életünknek és lehetnek más, a családdal közvetlenül nem összefüggő feladatok. Szóval a legegyszerűbb, ha úgy tekintitek, hogy minden feladat közös feladat.

Másrészt azért is lehetnek különbözőek a vélemények abban, hogy ki mennyi munkát végez, mert gyakran nem látunk rá egymás minden feladatára vagy egyszerűen alábecsüljük azt, hogy az adott feladat mennyire megterhelő. Ahhoz, hogy ezzel tisztában legyünk a sok beszélgetésen kívül bizalom is kell a másik felé, hogy el tudjuk fogadni, ami nekünk esetleg nem tűnik megterhelőnek, az számára esetleg mégis az. Hogy mennyire megterhelő valakinek egy feladat azt ezer szempont befolyásolhatja. Lehet fizikailag megterhelő, hiányozhat hozzá a türelem vagy más képesség, lehet, hogy túl sok időt vesz igénybe vagy egyszerűen olyan minőségű figyelmet, ami munka vagy pici gyerek mellett nehezen megoldható és lehet, hogy alapvetően nem megterhelő, de annyira sokszor vagy sokat kell végzeni, hogy ezáltal válik azzá.

Ezekből következőleg a munkamegosztás kapcsán jó tudni, hogy nem gondolkodhatunk róla úgy, hogy van adott mennyiségű munka, amit egyszerűen csak úgy osztunk el, hogy mindenki egyformán vállaljon belőle. Mert ha ugyanaz a feladat az egyiknek megterhelőbb , mint a másiknak, akkor a megfelelő elosztással a rendszer energiát nyerhet. Ezért is szoktam azt mondani, hogy közös energiagazdálkodásban érdemes gondolkodni.

A közös energiagazdálkodás

Mit is jelen ez? Egyrészt a fentebb említett elvet. Ha a párom számára megterhelő, nehéz vagy stresszkeltő egy feladat, de számomra sokkal kevésbé az, akkor az a közös érdek, hogy azt a feladatot én vállaljam el, mert akkor mi összesen kevésbé terhelődünk. Ezzel hatékonyabbá válik a rendszer és kevésbé fáradunk el. De ha itt megállna a közös energia gazdálkodás, akkor könnyen úgy alakulhatna, hogy pont megborítja az egyensúlyt, mert ha a munkák jelentős részénél az egyik fél az, akinek kisebb a megterhelés, akkor sz összeset ő végezné. Ezért fontos, hogy ne csak feladatonként, hanem az egész rendszert tekintve folyamatosan törekedjünk az egyensúlyra. Egyrészt az alapvető feladatelosztásban, hogy összességében nagyjából azonos legyen a terhelés, másrészt az adott időszakban, helyzetekben.

Folytatás:

A bejegyzéshez kapcsolódó videók

Megosztás:

Hogyan ne csavarodjunk be a bezártságtól?- Munkaszervezés

A járvány és az azzal járó korlátozások már egy éve tartanak. Már nem egy rövid ideig kell elviselni egy másfajta életmódot, hanem hosszútávon. Ráadásul nem tudjuk, hogy mire lehet számítani a jövőben. Sokan sokféle módon viselik nehezen a bezártságot. Van, aki már kevesebb korlátozást is nagyon megszenved és van, aki többet is jobban visel.

Korábban már írtam arról, hogy hogyan őrízzük meg a lelki békénket a járvány alatt illetve több bejegyzés is foglalkozott a járvánnyal kapcsolatos konfliktusokkal (A járvánnyal kapcsolatos párkapcsolati és családi konfliktusokról, A járvánnyal kapcsolatos konfliktusok ismerősökkel, idegenekkel ).

Most a bezártsággal járó gyakorlati problémák kapcsán szeretnék veletek megosztani néhány ötletet, szempontot.

Sokaknak okoz nehézséget, hogy azzal, hogy az egéaz család otthon van, a tennivalók olyan mértékben növekednek meg, hogy nem fér bele a 24 órába. Dolgozni, ellátni a családot, segíteni az iskolás gyerekek tanulását és lefoglalni a kisebbeket még akkor is nagyon nehéz feladat, ha mindkét szülő otthon tud dolgozni és mindketten kiveszik a részüket a feladatokból. De van, ahol csak egyik szülő tud otthon dolgozni vagy egyedüálló szülő, így már lehetetlennek tűnik, hogy minden feladat el legyen végezve.

Priorítások

A becsavarodás elleni legfontosabb tanácsom: Fogadd el, hogy NEM LESZ MINDEN FELADAT ELVÉGEZVE! Extrém helyzetben vagyunk, ami extrém alkalmazkodást kíván. Egyszerűen nem segíti az alkalmazkodást, ha makacsul kitartunk amellett, hogy mindent ugyanolyan szinten akarunk teljesíteni, mint normális működés esetén. El kell engedni dolgokat, lejjebb kell tenni a léceket, választani kell, mi a fontos és mi nem. Az ép eszünk, az egészségünk, a nyugalmunk, az összhang a családtagokkal többet ér minden másnál!

Mindenkinek egyéni lesz, hogy miből enged, de valamiket le kell húzni a listáról. Túl fogják élni a gyerekek, ha egyszer nem lesz meleg ebéd vagy gyorskaját rendeltek, ha nincs tökéletes rend, ha a munkád szinvonalából engedsz egy kicsit, ha a gyerek nem azt a jegyet kapja, amire simán képes lenne! Szóval azt mondom, hogy legalább 20%-kal vidd lejjebb a lécet! Vállogasd ki, hogy mi a nem annyira fontos 20%, ha az előző felsorolásból valamelyiket olvasva felháborodtál, akkor neked nem az lesz a 20%-od. A maradék 80%-ot is tedd sorrendben a fejedben, mi fontos a fontosabb és mi a kevésbé fontos. Ha kirúgnak, ha hibázol, akkor a munka biztosan az lesz, de lehet, hogy ott belefér, viszont a gyerekeid diétásan esznek, nincs menekülőút, hogy rendelj nekik, akkor az a fontosabb.

Érdemes olyan szempontból is válogatni a tevékenységeket, hogy mi az, amit bizonyos helyzetekben nem tudsz megoldani. Akinek pici gyereke van, annak például aszerint, hogy mik a gyerek mellett is könnyen elvégezhető feladatok és mi az, amit nehéz mellettük elvégezni. De lehet olyan munka, vagy munkafázis, ami szintén olyan jellegű, ami mellett bizonyos dolgokat el tudsz végezni, másfajta feladatokat meg nem. Ha van ilyen meghatározó dolog, ami korlátoz, akkor érdemes ezeket a tevékenységeket, amik nem minden helyzetben végezhetőek el előre venni a sorban, amikor lehetőség van rá, még akkor is, ha az időrendben nem az következik.

Multitasking

A legtöbb anyuka jól ismeri azt a jelenséget, amikor egyszerre több dolgot kell csinálni. A többgyerekes anyukák biztosan. Hosszú távon ez kifejezetten kizsigerelő és rontja a koncentrációt. De vannak helyzetek, amikben egyszerűen szükségünk van rá. Nem mindegy azonban, hogyan végzünk párhuzamos tevékenységeket.

Először is ne próbálj egyszerre több olyan tevékenységet végezni, ami elmélyült koncentrációt igényel! A figyelem folyamatos ugrálásával nem fér össze a valódi koncentráció. A valódi figyelmet igénylő feladat mellé válassz olyat, amit automatikusan, szinte robotüzemmódban is el tudsz végezni. Pl. A mosógép vagy mosogatógép pakolása, a mosogatás, hajtogatás, teregetés, felmosás, rendrakás mind olyan tevékenységek, amikhez kevéssé kell tudatos figyelem, kiválóan lehet akár egy munkatelefon, akár a gyerek kikérdezése közben végezni.

Fésüld össze a feladatok ritmusát! Vannak olyan folyamatok, amiket nem folyamatosan végzünk, hanem szaggatott tevékenységet igényelnek. Ilyen például a főzés. Egy-egy aktív munkafolyamat közben vannak holt idők, ezek tökéletesen használhatók más tevékenységre. Ha nem vagy hozzászokva a multitaskinghoz, akkor állíts be a tűzhelyen vagy a telefonon egy figyelmeztetést, hogy ne felejts el időben visszaérni a tűzhelyen vagy pihenni hagyott ételhez.

Párosíts megszakíthatót a megszakíthatatlanhoz! Vannak olyan munkafolyamatok, amit nem lehet egyszerűen félbehagyni, mert kár keletkezik. Ilyen egy rántás elkészítése vagy a hajmosás, de pici gyerekkel a nagyon szétpakolós tevékenységek is ilyenek lehetnek. Ezek közben ne próbálj mást csinálni, mert stresszt fog okozni! Ha kicsi gyereked van, az ilyen tevékenységek idejére próbáld tudatosan lefoglalni valamivel. Mondj neki egy játékötletet előtte, adj egy szinezőt, kérj egy rajzot vagy vegyél elő egy rég nem látott játékot a szekrény mélyéről!

Rengeteg tevékenység van, amiről úgy gondolkodunk, hogy megszakíthatatlannak hisszük. De valójában nem az, csak megszoktuk, hogy egyben végezzük el. A porszívózást és felmosást általában egy helységben egyszerre végezzük el. De ha arra van szükség, hogy feloszd a tevékenységet, akkor miért ne lehetne? Érdemes ilyen szempontból is újragondolni a feladatokat. Akár azért, mert egyben nincs annyi idő, akár azért, mert ha sokan vagytok otthon, az ilyen tevékenységek a népsűrűség miatt is nehézkesek.

A multitasking legnehezebb része általában nem maguk a tevékenységek, hanem a mentális terhelés, ami azzal jár, hogy nem szabad elfelejtened amit félbehagytál és megfelelő ritmusban kell végezni a tevékenységeket. Ha ebben nincs rutinod vagy fáradt vagy, akkor használd a telefonod riasztóját!

Tömbösítés

A multitaskingnak elég sok hàtranya van, a valódi figyelem ellen dolgozik és nagyon megterhelő lehet. Ezért, ha van rá lehetőség, akkor érdemes inkább tömbösíteni a feladatokat. Egyszerre több napra főzni vagy bevásárolni például nem tart annyival több ideig, mint amennyivel több az eredménye, így lehet vele időt spórolni. Ráadásul, ha tudsz egy kicsit előredolgozni valamilyen területen, akkor azzal csökkented a mentális terhelést, mert nem kell folyamatosan fejben tartani annyi feladatot. Ezáltal csökken a stressz is, hogy kész leszel- e időben. Ez nem csak a házimunkára alkalmazható, ha például az adminisztratív jellegű feladatokat össze tudod tömbösíteni a munkádban, valószínűleg kevesebb időt igényel egy- egy ilyen feladat, mert a hasonló jelleg miatt könnyebb a figyelmed koncentrálni. Ezen kívül, míg a multitasking azt az érzetet adja, hogy egész nap ide- oda kapkodtál, addig egy tömbösített feladatvégzés általában elégedettséget hoz, mert látványosabb az eredmény.

Munkamegosztás

Ha mindenki otthon van, akkor az nem csak plusz munkával, hanem plusz segítő kézzel is kell járjon. Sok háztartásban a kérdés főleg az, hogy a feleség és a férj között hogyan oszlik meg a házimunka, de ha már legalább óvodások a gyerekek, akkor ők is képesek kivenni a részüket a házimunkából. A kisebb gyerekek ráadásul ezt általában szívesen teszik. A saját dolgaik rendben tartására, porszívózásra, terítésre, asztal leszedésre, portörlésre vagy a bevásárlószatyor kipakolásában segíteni már az ovisok is képesek egy kis segítséggel. Az iskolások már mosogatni, mosogatógépet pakolni, mosógépet pakolni, felmosni vagy zöldséget pucolni is tudnak. A gyerekek ráadásul szeretik csapatban érezni magukat, amikor együtt dolgozhatnak a szülővel, ezért érdemes olyan feladatokra kérni őket, amikor felnőtt is jelen van és mellette dolgozik.

Ha kevésbé lelkesek a gyerekek, akkor lehet őket motiválni közösen eltöltött idővel, hiszen ha kiveszik a részüket, azzal a szülőknek ideje szabadul fel. Ha ezt az időt a velük való játékra vagy meseolvasásra fordítjuk, akkor ezzel segítünk, hogy megértsék az idő beosztásának lényegét. Kisebb gyereknél fontos, hogy ez a közös idő, ha lehet, minél közelebb legyen időben az elvégzett feladathoz.

Listák, rutinok

A sok és sokféle feladat általában mentálisan is nagyon megterhelő. Fejben kell tartani a feladatokat, a sorrendet, a prioritásokat. Egyrészt könnyű elfelejteni ezeket, másrészt nagyon el lehet fáradni abban, hogy folyamatosan gondolkodni kell rajta, hogy mit, milyen sorrendben kell elvégezni. Ezen sokat lehet könnyíteni, ha kialakítasz rutinokat, amik jól működnek. Pl. A reggeli kávé alatt megnézed az üzeneteket minden reggel, vagy fix menü van reggelire a hét minden napjára a gyerekeknek így nem kell gondolni, hogy mi legyen a reggeli, vagy egyeztetni , hogy ki mit szeretne. Bár eleinte furcsa lehet, ha nem ezt szokták meg, de ha kialakult a rendszer, a gyerekek is általában szeretik, mert a kiszámíthatóság nekik is biztonságot ad. Ráadásul a kisebb gyerekeknek, akik még nem tudnak az időben tájékozódni, az ilyen ritmus segít ebben.

Nézd meg a bejegyzéshez kapcsolódó videót is!

Az időbeosztás kapcsán jó írásokat találtok Edélyi Boróka blogján. Péládul ezt: https://erdelyiboroka.hu/2020/04/09/home-office-koronavirus-idejen-1-idobeosztas/

Megosztás: