A válaszkészég vagy elkényeztetés dilemmája a gyerek életkorával csak fokozódik. Rááadásul sokaknak nincs vagy téves elképzelése van arról, hogyan folytatódik a csecsemőkor elmúltával a válaszkész nevelés. Ebben a bejegyzésben arról írtam, hogy milyen elvárások mentén nem érdemes ezt az irányt választani, miben más egy nagyobb gyerek esetén a válaszkészség és mivel tehetünk a legtöbbet azért, hogy a válaszkészség ne csússzon elkényeztetésbe.
Egy ilyen megfogalmazása alapján valószínűleg a legtöbbeknek serdülő de legalábbis nagyobb gyerek jut eszébe.
Hiszen ha egy hároméves gyerek és a szülő között adódik konfliktus, akkor nem konfliktusként, hanem nevelési kérdésként szoktuk inkább megfogalmazni a problémánkat.
Tehát írhatnám azt is, hogy szülő konzultáció nevelési kérdésekben.
Akkor miért nem ezt írom?
Azért, mert a nevelésben (is) fontosnak tartom az egyenrangúságot.
Természetesen ez messze nem azt jelenti, hogy az óvodással gyerek és a szülő közötti konfliktust ugyanúgy kezeljük, mint a felnőttek közötti konfliktust.
De annyiban mégis ugyanaz, hogy a cél ugyanaz, hogy mindkét fél (vagy inkább az egész család) szükségleteit egyformán figyelme vegyük.
Nevezhetjük ezt demokratikusnak vagy válaszkésznek is, de természetesen nem a cimke a lényeg.
A lényeg, hogy abból a szemszögből segítek kibogozni a nehézségeket, hogy a család minden tagjának szükségletei egyformán fontosak.
A felnőtt és a gyerek közötti különbség leginkább abban van, hogy a gyerek minél kisebb annál több segítségre van szüksége, hogy fel tudja ismerni és kommunikálni a saját érzéseit, szükségleteit.
Emiatt a konfliktus megoldásának felelőssége sokkal inkább a szülőé. Még fontosabb, hogy ő maga tisztában legyen az adott helyzettel kapcsolatos érzéseivel, szükségleteivel, céljaival.
De ez gyakran nem is olyan egyszerű.
Ha szeretnéd, hogy segítsek ebben, akkor keress az elérhetőségeimen!
A kicsi gyerekekkel való konfliktusokhoz hasznos szempontokat adhat ez a bejegyzés:
Lelki alapok gyermekkorban a szexuális neveléshez.
A szexualitás kapcsán általában a testiségre koncentrálunk. De a jó szexhez nagyon fontos az élmény is. Amikor a szex rossz élmény, az az esetek többségében nem a technikai tudás hiánya miatt van. Sokkal inkább a lelki gubancok okoznak rossz élményeket. A leli alapok lerakását pedig már gyerekkorban érdemes elkezdeni.
A múlt héten írtam arról, hogy a saját testhez és mások testéhez való viszony megalapozása mennyire fontos gyerekkorban a későbbi szexuális élet szempontjából.
Ez a bejegyzés arról szól, hogy mik azok a dolgok még, amik fontosak a konkrét biológiai tudás átadásán túl és már a gyerekkorban dolgozhatunk azon, hogy ezeket megfelelően alakítsuk.
Önbecsülés
Korábban már írtam az önbecsülés és a párkapcsolat összefüggéseiről. Ha a szexuális nevelésről beszélünk, szintén sarkalatos pont a gyerek önbecsülésének építése. Ez egy nem specifikusan ható dolog. Az önbecsülés, amit gyerekkorban azáltal alakul, hogy a gyerek a korai éveiben a róla gondoskodó felnőttektől azt az üzenetet kapja, hogy ő fontos és értékes. Jobban számítanak a tettek, mint a szavak, hiszen ezekben a korai években még nem vagy alig beszél a gyermekünk. A szükségleteire és a kapcsolódási igényére való reagálásból viszont leszűri a következtetést, hogy ami ő, az fontos és értékes vagy inkább zavaró, bajt okozó, romboló. Ez az alap később nagyon meghatározó lehet a párkapcsolat szempontjából és így a szexualitás szempontjából is. A stabil belső tudat, hogy érték, védi attól, hogy engedje kihasználni magát vagy olyan szexuális kapcsolatba, érintkezésbe menjen bele, ami száméra romboló.
A szerelem
Szerintem az egyik legnagyobb előnyünk a rossz hatásokkal szemben, hogy a gyerekek sokkal előbb érdeklődnek a szerelem iránt, mint a szexualitás iránt. A legtöbb szülő szeretné megtanítani a gyerekét arra, hogy a szex csak valódi érzelmekkel együtt jó igazán. De ha izoláltan beszélünk a szexualitásról, majd ezt a mondatot hozzátesszük, miután hosszasan ecseteltük a herék felépítését az aids vagy az abortusz veszélyeit, akkor bizony nem igazán megy át a lényeg!
Ha viszont a gyerekkel folyamatosan beszélünk a szerelemről, a párkapcsolatról, a házasságról, már gyerekkorban, akkor később ezek kontextusába tudjuk belehelyezni a szexualitást.
A szerelemről és a házasságról már az óvodásoknak is sokat lehet mesélni. A szülők kapcsolatából is sok dolgot megtanulnak. Így amikor a szexualitás lesz a téma, érdemes a szerelem irányából megközelíteni.
Ez persze nem jelenti azt, hogy később ne beszéljünk arról, hogy a szex nem csak házasságban vagy szerelemben fordul elő. De nem mindegy, hogy mi a kiindulási pont. Ha azt akarjuk megtanítani, hogy a szexualitás csak érzelmi kötődéssel együtt jó igazán, akkor érdemes ebből az irányból megközelíteni.
Természetesen, hogy mit mondunk a szerelmen vagy a házasságon kívüli szexről, azt mindenkinek a saját értékrendje fogja meghatározni. De itt is érdemes kerülni a félelemkeltést és megszégyenítést. Ha valaki hisz abban, hogy a szex csak szerelemben vagy csak házasságban jó, akkor ezt a meggyőződést át tudjuk adni fenyegtés nélkül is. Az pedig már úgyis a gyereken múlik, hogy mennyire követi a tanácsainkat. Minden esetre a félelemkeltés sokkal kisebb erővel tud visszatartani valakit, mint a valódi meggyőződés. Inkább csak problémákat okoz akár később a házasságon belül szexben is.
Hogyan születik a kisbaba?
A kisbabák születése általában előbb merül fel kérdésként, mint maga a fogantatás. Amikor kistestvér születik vagy valaki más a környezetünkben kisbabát vár, akkor általában felmerül a kérdés, hogyan születik, hogyan fejlődik. Természetesen a fogantatás is szóba szokott kerülni. De kisgyerekkorban, ha a gyerek azt kérdezi, hogy hogyan lesz a kisbaba, akkor szó nincs arról, hogy részletesen el kellene mondanunk a fogantatás folyamatát az elejétől a végéig!
Engedd, hogy a gyerek adagolja az információkat?
A kisgyerekek esetében bármit kérdeznek felnőtt témákról (nemcsak a szexualitás tartozik ide, hanem bármi, amit úgy gondolunk, hogy egy komplex felnőtt téma) és kétely van bennünk, hogy a gyermekünk elég érett-e rá érdemes azt a fő elvet alkalmazni, hogy a konkrét kérdésre lényegretörően és röviden válaszolunk.
A hogyan fogan a kisbaba esetén ez annyit jelent, hogy pl. ” apa és anya nagyon szeretnének kisbabát és ezért összeraknak két sejtecskét” . Vagy hívő családokban lehet az a válasz is, hogy „apa és anya nagyon szeretnének gyereket és kérik Istentől, hogy áldja meg őket gyerekkel”. A lényeg, hogy ne hazudjunk, ne találjunk ki olyat, ami nem igaz! Az igazságból éppen annyit mondjunk, amennyi az adott kérdésre a legrövidebb válasz. Ha a gyerek nem éri be ennyivel és tovább kérdez, akkor nyugodtan lehet válaszolni neki.
Azzal, ha a kérdésre válaszolunk és nem mondunk többet, a gyerek saját maga képes (természetesen nem tudatosan) szabályozni, hogy mennyi információt kap. Így a túl sok információ nem fog problémát okozni. Az a gyerek, aki konkrétan rákérdez valamire, valószínűleg érett is arra, hogy választ kapjon rá.
Mielőtt válaszolnál
Ha mégis olyat kérdez a gyerek, amivel kapcsolatban úgy érezzük, hogy nagyon korai kérdés, akkor érdemes visszakérdezni! „Te mit gondolsz, hol hallotad ez , hogy jutott eszedbe? ” Ilyenkor kiderülhet akár az is, hogy a gyerek rosszul ejt ki egy szót és mást akart érdezni. Számos vicces történet kering arról, hogy a gyerekek olykor olyan szavakat mondanak, amik szexuális értelműek, miközben csak egy másik szó rossz kiejtése okozza a félreértést.
Illetve hasonló eset, ha káromkodást hall a gyerek. Ilyenkor nem a szexualitás témájáról érdeklődik, nem jelenti, hogy fel van készülve információt kapni, hiszen számára a szó jelentése a kérdés, amit más kontextusban hall. Ilyenkor nem érdemes a szexualitás témáját behozni, inkább úgy megmagyarátni a szó jelentését, amit a káromkodás formában kifejezni akar. „Ezt akkor mondják, ha nagyon haragszanak az emberek egymásra.” „Ha nagyon bosszús valaki, akkor mond ilyet.”
Felnőtt fejjel furcsa, hogy a gyerekek néha mennyire kevés információval beérik. Ne felejtsd el, hogy az a sok információ és összefüggés ami a te fejedben van egy adott témáról, az ő fejében még nincs ott, ezért teljesen más szemszögből teszi fel a kérdéseit!
A gyerek saját születéstörténete
Ha gyerekszületésről kérdez, akkor szinte biztosan érdekelni fogja a saját története is. Hogyan tervezték őt a szülők, hogyan várták, milyen volt, amikor a pocakban volt, hogyan született meg.
Ezek fontos információk, hiszen ez az ő eredettörténete. Ha az anyának nehéz vagy traumatikus volt a várandosság vagy a szülés, akkor érdemes ezért is feldolgozni, hogy megfelelő módon tudjon beszélni a gyereknek erről a témáról.
A trauma átadása semmiképpen nem szerencsés, egy felnőtt traumája, főleg, ha ő okozta a születésével, nagyon megterhelné a gyereket. Ezért fontos, hogy feldolgozott legyen a trauma, mert ebben az esetben már akkor is meg fogja tudni találni azokat a mondatokat az édesanya, amik nem hazugságok, de mégis egy pozitív történetet mondanak el. Amíg a trauma élő és fájadalmas, addig nehéz erről úgy beszélni, hogy valóságos legyen, de mégse legyen káros hatása a gyerekre. Ilyenkor átmenetileg lehet azokra a pozitívumokra koncentrálni, amik egy traumatikus szülés és várandósság esetén is valóságosak például, hogy „nagyon vártunk, nagyon aggódtunk, hogy minden rendben legyen veled. Boldog voltam, hogy végre itt vagy „
Érdemes megnézni ezt az interjút. Arról szól, hogy miért érdemes komolyan venni a gyerekszerelmet és mi számít normális szexuális érdejklődésnek óvodáskorban:
És a hozzá tartozó videót is, aminek a leírásában megtalálod az ingyenesen letölthető állandó utazási litát, ami sokat segíthet, hogy kialakítsd a saját listádat, ami minden nyaralás, utazás előtt megkönnyíti az összepakolást.
Ha először mész kisgyerekkel nyaralni, akkor a legfontosabb, amit tudnod kell, hogy ez a nyaralás nem az a nyaralás, amit eddig ismertél. A kicsi gyereknek mások a szükséglegeti, más számít élménynek, mint egy felnőttnek. Emellett minél kisebb, annál több figyelmet, gondoskodást igényel.
Ha ugyanolyan pihenésre számítasz kisgyerekkel, mint amit korábban a felnőtt társaságban nyaralás nyújtott, akkor nagyon valószínű, hogy csalódni fogsz.
A gyerek(ek) korától és természetétől függő, hogy mennyire nehezíti meg a gyerekkel nyaralás, hogy a felnőttek is pihenhessenek, de mindenképpen jóval kevesebb pihenés jut, mintha csak felnőttekhez kell alkalmazkodni.
Mielőtt azonban elmenne a kedved, a kisgyerekkel való nyaralás rengeteg másfajta örömöt tartogat. A gyereked élménye, számodra is az lesz, így az ő élményei miatti öröm kárpótol a sok nehézségért.
Spontaneitás vs napirend
A spontaneitás a másik dolog, ami kisgyerekkel sokkal kevesebb lesz. Minél kisebb a gyerek és minnél érzékenyebb a napirendje felborulására, annál inkább alkalmazkodni kell hozzá.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mereven ragaszkodnod kell az otthon megszokott dolgokhoz. Érdemes a saját gyereked kapcsán megfigyelned, hogy mi az, amire ő érzékeny és mi az, amiben rugalmasabb.
Alvás
A délutáni alvás kapcsán például vannak babák, akiknek a fix időpont a fontos, de el lehet altatni őket szinte bárhol, hordozókendőben, babakocsiban, autóban vagy akár egy napozósátorban. Más gyerekeknek az időpont változása jobban belefér, de nem tudnak elaludni a strandon vagy más olyan helyen, ahol sok inger van körülöttük.
Ha pici babával utazol, mindenképpen javaslom, hogy ha eddig nem hordoztál, akkor próbálj ki egy hordozókendőt, mert a legtöbb baba hordozva nagyon jól tud aludni.
Evés
Az alváson kívül a másik szükséglet, amire mindenképpen érdemes gondolni, az evés. Ebben is különböző a babák és gyerekek érzékenysége. Az mindenképpen jól jön, ha mindig van nálad valami olyan kis ennivaló, amit a gyereked szeret és könnyű odaadni neki. Ha rövidebb időre indultok el, akkor is érdemes bepakolni, mert múlhat ezen, hogy tudtok-e spontán tovább maradni.
Ha még szoptatott babáról van szó, könnyebb a helyzet, az anyatej mindig rendelkezésre áll. Ilyenkor inkább a nyugodt szoptatás lehetősége az, amit keresni kell. Ha autóval mentek, akkor ott könnyű megoldani, ha sétálni, kirándulni, akkor esetleg egy vékony kendő segíthet, hogy nyilvános helyen is tudj diszkréten szoptatni. Starndon a napozósátor tud nagyon jó búvóhely lenni. Ha nagyon nyitott, egy takaró vagy törölköző felakasztásával teljesen el tudtok bújni.
Ingerek
Az alváson és evésen kívül amire érdemes még gondolni, az az ingermennyiség. A gyerekek a felnőtteknél érzékenyebbek az őket érő ingerekre. Változó, hogy melyik gyerek mennyire sok ingerre vágyik és mennyi számára az ideális. A kettő nem feltétlenül esik egybe. Vannak gyerekek, akik nagyon keresik az ingereket , vágynak a sok ingerre, de hamar el tudnak fáradni és túlingerlődni. Van, akiket pedig szinte lehetetlen lefárasztani. Figyeld meg a saját gyereked, hogy mennyi inger okoz nála fáradtságot és mennyi az, ami már túlingerlődéshez vezet. Az a gyerek, aki túlingerlődik gyakran sír vagy, ha nagyobb, akkor ez már indokolatlan hisztinek tűnhet. Ilyenkor az segíthet, ha nyugodt helyre viszed és megöleled vagy az öledbe ülteted.
Természetesen az ingermennyiséget nem lehet tökéletesen eltalálni mindig, mert más szempontok is vannak, de érdemes egy könnyen túlingerlődő gyerek esetében a nagyon izgalmas és ingerteli programokat nem egy napra zsúfolni. Természetes, hogy mi számít annak, az sok dologtól függ. Egy kisbabának vagy totyogónak már önmagában a strandolás is nagy kaland és sok inger lehet. Ami újdonságot tartalmaz, sok olyan látványt, hangot és tapasztalatot, ami a hétköznapi életben nem jellemző, az ingerdús programnak számít.
Készülj fel minden helyzetre!
Ha könnyíteni szeretnéd a nyaralás alatt a dolgod, akkor próbáld előre végiggondolni azokat a helyzeteket, amik nehézséget okozhatnak. Például általában a gyerekekkel a várakozás, egy helyben maradás kihívás szokott lenni. Ha strandolni szeretnél , akkor például érdemes olyan helyet választani, ahol lehet homokozni vagy a víz szélében sarazni. A pici gyereknek általában nem buli, ami a felnőttnek az lenne, hogy csak ülünk a pokrócon. Készülj játékkal, mesével, lapozgatóval , ha szeretnél egy kicsit egy helyben maradni. Ugyanez igaz a hosszabb autóútra. Mindig érdemes hosszabb idővel és több megállással számolni, ha kisgyerekkel utazol.
A babaülésben és gyerekülésben testi szempontból sem egészséges , ha hosszú órákat tölt a baba vagy kisgyerek így 1-1,5 óránként érdemes megállni, kicsit mozogni.
Az autós utazás kapcsán sokaknak bevállik, hogy alvásidőben utaznak, ilyenkor nagy eséllyel alszik a baba vagy a kisgyerek és könnyebben viseli a hosszabb utakat. Viszont, ha a te gyereked általában nem tud elaludni az autóban, akkor ez nem fog bevállni, csak nyűgös gyereket eredményez.
A mese hangoskönyv formában, nagyobb gyerekeknél egyszerű játékok ( szólj, ha traktort, napraforgót, piros autót látsz) segíthetnek abban, hogy a gyerekek hosszabb úton se unatkozzanak.
Ha már legalább totyogó a gyereked, akkor azzal is segíted az alkalmazkodását a megváltozó körülményekhez, ha előre felkészíted, hogy mi várható. Ez különösen fontos olyan gyerekeknél, akik nehezen viselik a változást. Már otthon lehet képeket nézni a szállásról vagy a környékről, beszélni arról, hogy ott miket fogunk csinálni, mi lesz más, mint otthon.
Az adott helyzet előtt is érdemes újra átvenni ezeket. Akár egy étterembe lépés előtt átismételni , hogy ott mit szabad és mit nem, hogyan lesz, hogyan szeretnénk, hogy viselkedjen.
A saját tapasztalatom az, hogy 2 éves kor felett ezek a közvetlenül a helyzet előtt átismételt szabályok szignifikánsan megnövelik az esélyét annak, hogy a gyerek betartsa azokat.
De jó volna ketten is!
Ha kisgyerekkel utaztok, talán az a legnehezebb, hogy párként kevés időtök jut magatokra. Ha szerencsétek van, magatokkal tudtok vinni egy nagymamát vagy más felnőtt családtagokkal együtt utazni, ebben az esetben sokkal könnyebb megoldani egy-egy randit.
Ha nincs ilyen segítségetek, akkor jóval nehezebb a helyzet és ügyesen kell megtalálni azokat a lehetőségeket, amikor tudtok egy kicsit egymásra is figyelni. Nagyobb gyerekek esetén szóba jöhetnek a helyszínen gyerekprogramok vagy akár egy jó játszótér is lefoglalhatja annyira, hogy közben tudjatok egy kicsit beszélgetni, egymással időt tölteni.
De a legkézenfekvőbb megoldás az esti altatás utáni időszak. Ahhoz, hogy ez jól működjön érdemes a napot úgy tervezni, hogy a gyerek vagy gyerekek fáradjanak le jobban és ne ti! 😀
Összeségében a kicsi gyerekkel való nyaralás egy rettenetesen bonyolult képlet, aminek a tökéletes megoldása szinte lehetetlen 😀
Épp ezért ne is tűzzétek ki ezt célul! Lesznek nehézségek, sokszor nem alakulnak a dolgok a tervek szerint. De biztosan lesz rengeteg szép emlék arról, ahogy a gyereketek egy ,a hétköznapitól eltérő helyzetben felfedezi a világot. És erre is igaz, mint minden kisgyerekes dologra, hogy ELMÚLIK. A nehézség is teljesen más lesz 1 év múlva és az örömök is.
A bejegyzéshez kapcsolódó videó, alatta pedig megtaláljátok az említett listát:
Az alábbi videót a járvány alatti összezártság kapcsán készítettem, de a nyaraláson is sok időt töltünk együtt, így a mennyiségi idő hatásai itt is megjelennek. A nyaraláshoz, pihenéshez való viszonyunk is minta a gyereknek.
Talán már nincs olyan szülő, aki ne olvasott vagy hallott volna arról, milyen fontos a gyerekekkel töltött minőségi idő. Rengeteg helyről halljuk, mennyire fontos, hogy a legyen olyan együt töltött idő a gyerekkel, amikor valóban rá figyelünk, kapcsolódunk, nem csinálunk közben mást. A gyerekeknek valóban fontos szükséglete ez az osztatlan figyelem és valójában nekünk, szülőknek is fontos, hogy néha el tudjunk merülni a gyerekeinkkel kapcsolódásban.
Miközben nagyon sokat hangsúlyozzuk a minőségi idő szerepét, mintha elfeledkeznénk a mennyiségi együtttöltött időről. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a társadalmunk berendezkedése nem kedvez annak, hogy a szülők sok időt töltsenek el a gyerekeikkel. Egyszerűen nem erre vagyunk berendezkedve.
Pedig a mennyiségi együtt töltött időnek is rengeteg pozitív hatása van. Ennek ellenére én is ritkán és nagyon megválogatott helyzetekben beszélek arról, hogy ez is fontos (lenne). Egyszerűen abból az okból, hogy nem látom értelmét a bűntudat generálásának. Márpedig a jelenlegi társadalmi berendezkedésünk nagyon kevés teret enged ennek. Az átlagos családban mindkét szülő dolgozik, a gyerekek a nap nagy részét intézményben töltik és ezen főként anyagi okból, kevesen tudnak/ tudnának változtatni. Ha az anyuka otthon van kisebb gyerekkel, akkor kicsit nagyobb a mozgástér, de akkor általában amiatt nehéz, mert a jelenlegi társadalmi berendezkedésben az anyák nagyon kevés segítséget kapnak, több gyerek ellátása és a háztartás vezetése pedig igencsak megterhelő lehet segítség nélkül.
Ez a bejegyzés, viszont arról fog szólni, hogy mennyire sokat kaphatunk ettől a rengeteg plusz időtől, amit most együtt tölthetünk.
Az hat ránk, ami körülvesz
A legnagyobb hatással az a közeg van ránk, amiben a legtöbb időt töltöjük. Akinek szélsőségesen jó vagy rossz munkahelyi közegben kell dolgoznia, az egyértelműen megtapasztalja, hogy annak a közegnek a hatása, normái, szabályai, elvárásai, működésmódjai, szokásai, amiben a legtöbb időt tölti, mennyire meghatározza az életetét. Ha sok időt töltünk valakivel az erősen hat ránk, formál minket, meghatározza a hangulatunkat. Ez még felnőtt korban is így van. A gyerekek még fejlődnek, formálódnak, ezért fokozottan igaz rájuk, hogy ezek a hatások erősen hatnak rájuk.
Az átlagos mindennapi életünkben a gyerekek a hétköznapok nagy részét az intézményben töltik, míg a szüleik dolgoznak. Kevés idő jut a családi együttlétre, annak is jelentős részét kitöltik a hétköznapi rutinok. A reggeli felkelés, reggeli, mosdás, öltözés indulás és az esti vacsora, fürdés, lefekvés rutinjai közöt, alig pár óra jut valóban együtt lenni. Így kézenfekvő, hogy nem a család az a közeg, amiben a gyerek a legtöbb időt tölti.
Most viszont, az egész napos, hetekig, hónapokig tartó összezártság nekünk adja a lehetőséget, hogy a család legyen az a közeg, ami a legmeghatározóbb.
Más helyzet, más működés
Mivel mi is és a gyerekeink is ahhoz vannak szokva, hogy a hétköznapok során kevés időt tudunk együtt tölteni, ezért ebben az új helyzetben fontos, hogy felismerjük, hogy azok a működésmódok, amik a kevés közös időben beváltak, nem biztos, hogy ebben a helyzetben is működnek. Eddig ahhoz voltunk szokva, hogy akkor vagyunk hosszabban együtt a gyerekeinkkel, amikor szünet van és szabadságra megyünk, esetleg, amikor betegek. Nem vagyunk hozzászokva mi felnőttek, hogy a gyerek mellett kell dolgoznunk, ők pedig nincsenek hozzászokva, hogy otthon vannak, mégis van iskola. És ahhoz sem, hogy anyának, apának dolgoznia kell. Ezek külön-külön is nehéz helyzetek, egyszerre pedig még nehezebb. Így természetes, hogy az átálllás mindenkinek nehéz, új ritmusok, új megoldások kellenek. És az egyik kulcs pont az, hogy attól, hogy több az együttöltött idő, nem kell a minőségi időnek feltétlenül változnia.
Természetesen , ha van valakinek kapacitása, a minőségi idő növelése mindenkinek jó lehet. De azt gondolom, hogy kevesen vannak, akiknek plusz idejük keletkezik ebben a helyzetben, sokkal jellemzőbb, hogy a feladatok drasztikusan megnövekednek.
Éppígy a minőségi idő csökkentését sem indokolja az, hogy sokat vagyunk együtt. Ahogy a múlt heti bejegyzésben írtam róla, a helyzet a gyerekekből kiválthatja, hogy megnő a közelség igényük, így a minőségi idő csökkentése – ha csak nem feltétlenül elkerülhetetlen- akkor nem szerencsés ebben a helyzetben. A mennyiségi együtt töltött idő és a minőségi idő ugyanis nem felcserélhető. Mások a hatásai, másért van rá szükség.
Miért jó a sok mennyiségi idő?
Ahogy fent írtam, az a közeg tud hatni, amiben a gyerek időt tölt. A jelen helyzetben a gyerek rengeteg olyan dologba lát bele, amibe egyébként nem vagy nagyon kevéssé. Miért jó ez? Azért, mert a gyerekek a legtöbb dolgot modell tanulás útján sajátítják el. Vagy úgy is mondhatnám, hogy sokkal kevésbé számít, amit mondunk, mint, ahogy élünk. A szavak sokszor elszállnak, de a példamutatás előbb vagy utóbb érezteti a hatását.
A munkához való viszony
Mennyit látnak hétköznap a gyerekek apa vagy anya munkájából? Nagyjából annyit, hogy elmegy dolgozni, aztán onnan hazajön. Minimális élményük van arról, hogy milyen a hozzáállásunk a saját munkánkhoz, hogyan éljük meg, mért szeretjük, miért nehéz, milyen munkafegyelemmel dolgozunk stb.
A jelenlegi helyzetben azonban itt a lehetőség, hogy ezt megmutassuk. Sőt, inkább nincs lehetőségünk arra, hogy ne mutassuk meg. Az iskolásnak ezerszer is elmondhatjuk, hogy a feladat azt jelenti, hogy akkor is meg kell csinálnom, ha éppen nincs kedvem hozzá, beszélhetünk arról, hogy attól, hogy nincs kedvünk még lehet motiválni magunkat, hogy beoszthatjuk, hogy jutalmazhatjuk magunkat az elvégzett munkáért, hogy fontos a minőségi munka, de nem kell belegebedni a 100%-ba stb. Amíg ezt csak mondjuk, addig nem sokkal erősebb a hatása, mint a falra hányt borsónak. De most láthatja! Élőben nézheti, hogy néha nekünk sincs kedvünk, de csináljuk, hogy tiszteljük a főnökünket, hogy megpróbálunk együttműködni a kollégáinkkal, akkor is, ha éppen nem értünk egyet, hogy ha elakadunk megoldást keresünk, hogy néha mi is kiakadunk. Mindazt, amit szeretnénk átadni a tudatos feladatvégzésről, a munka értékéről, azt most megtehetjük, mindenféle hosszú hegyibeszéd nélkül.
„Mindössze csak” arra kell figyelnünk, hogy milyen példát mutatunk. Ennek pedig saját magunkra nézve van komoly önismereti haszna, hiszen rá kell néznünk magunkra, hogy vajon azt tesszük-e, amit mondunk? Képesek vagyunk-e arra, amit a gyerekünktől elvárunk?
Az életünk működtetéséhez való viszony
A háztartás vezetése is olyan terület, amire a hétköznapokban a gyerekek sokkal kevésbé látnak rá. Amíg nem mennek intézménybe és egész nap anyával vannak, addig folyamatosan figyelik a tevékenységeit és rengeteget tanulnak arról, hogy kerül az étel az asztalra, hogyan lesz tiszta ruha a szekrényben vagy hogy működik a takarítás. De az intézményesített korosztály már kevesebbet kap ebből. Pedig más szinten tudja átlátni ezeket a folyamatokat egy óvodás vagy egy iskolás , mint egy totyogó és más szinten is tud bekapcsolódni.
Természetes, hogy ha csak 1-2 óra szabadideje van egy kisgyereknek otthon, akkor kevésbé hajlunk rá, hogy a hétköznapi háztartási dolgokba bevonjuk, hiszen tudjuk, mennyire fontos a minőségi közös idő vagy a szabad játék. A testvérek is gyakran csak ebben a pár órában vannak együtt.
Ha azonban egy gyerek nincs bevonva ezekbe a folyamatokba, nem lát rá, nem vesz részt benne, akkor később egyre nehezebben bevonható. Hiszen azt szokja meg, hogy ezek a dolgok az ő közreműködése nélkül is működnek.
A mostani helyzetben azonban közelről látják a gyerekek, hogy mennyi háztartási munka van pusztán azzal, hogy legyen mit enni, látják a felnőttek véges idejét, megtapasztalják, hogy ezek a folyamatok időt és befektetett energiát igényelnek. Megtapasztalják, azt az értékrendet is, amit a szülők erről közvetítenek, hogy melyik háztartási munka fontos és melyik kevésbé, hogy ha túl sok a munka, akkor hogyan tehermentesítjük magunkat, hogy milyen a feladateloszlás a házastársak között, hogy segítjük-e egymást, ha a másik kimerül, hogy milyen elvárások vannak egymás felé az otthoni feladatokkal kapcsolatban.
Ezen kívül mivel sokat vannak otthon, több lehetőség van bevonni is őket, aminek az előnyeit élvezhetik. Egy újfajta feladat megtanulása a legtöbb gyereket örömmel tölti el, hiszen kompetensnek érzi magát egy ” felnőtt” területen. A nyereség lehet az az idő is, amit az ő segítsége következtében a szülő vele tölthet el. A közös munka mint kapcsolódás a szülővel szintén nagyon jó lehetőség. Egyrészt kettő az egyben, hiszen együtt töltünk időt és közben elvégzünk egy feladatot, másrészt így nem csak általános modellt, hanem a konkrét műveleteket, eljárásokat is meg tudjuk tanítani.
A krízishez való viszony
Nehéz helyzetben vagyunk, amire mindenképpen valahogy reagálunk. Döntéseket hozunk, megpróbálunk egyensúlyban maradni, információkat gyűjtünk, segítünk másoknak. A helyzetre nagyon sokféleképpen reagálunk és ezek között sok előrevivő, adaptív reakció van. Nem csak egy helyes megfejtés van, hanem rengeteg út lehet jó. És miközben próbálunk urrá lenni a helyzeten, közben tanítjuk is a gyerekeinket arra, hogy is kell ezt. Bizony, miközben fogalmunk sincs hogy kell, mert egy teljesen új helyzet, de próbáljuk az eddigi tapasztalatainkat felhasználva a legjobb megoldásokat és reakciókat megtalálni, közben már tanítjuk is. Mert a gyerekek ezt is minket figyelve tanulják meg. Mikor van baj? Hogy reagálunk rá? Mit kezdünk a félelemmel? Mit kezdünk a rossz érzésekkel? Hogyan kezeljük azokat, akik nem értenek egyet velünk? Hogyan próbálunk megodást keresni? Mik a prioritások? Hogyan kezeljük a veszteséget? Hogyan oldjuk a stresszt? És még rengeteg más dolgot, ami a helyzetből adódik.
Ijesztő? Szerintem az. Nagyon nagy felelősség, hogy mit tanítunk erről, hiszen jó eséllyel lesz az ő életükben is valamilyen krízis és nagyon hasznos lehet, ha megtanulnak megfelelően reagálni rá. De miközben ijesztően nagy súllya van annak a felelősségnek, hogy a gyerekem megtanulja azt a mintát, amit tulajdonképpen én is csak most alakítok ki, azért csökkenti a nyomást, hogy ez nem egy pillanat alatt történik. A modelltanulásban pont az a jó, hogy hosszú folyamat, nem egy-egy nap számít. Szóval attól, hogy ma kiborulsz, nem azt tanulja meg, hogy ha baj van, kiborulunk, mert látni fogja a következő napot, amikor összeszeded magad és az azutánit, amikor erős vagy, aztán látja , hogy megint kiborulsz, de küzdesz és végül azt tanulja meg, hogy ér sírni, kiborulni, aztán lehet tobább menni az egyensúly és a megoldás felé. Szóval a folyamat egésze adja a mintát, nem egy-egy epizód.
Összességében a lehetőség, hogy sokat vagyunk együtt, lehetőség, hogy szavak nékül de sokkal hatékonyabb módon tanítsuk a gyerekeinket. Arra, hogyan viszonyuljanak a világhoz, a munkához, a krízishez. És lehetőség arra, hogy átgondoljuk, szeretnénk-e, hogy a gyerekeink a mintáinkat kövessék? Mert, ha nem, akkor saját magunkon érdemes változtatnunk!
A konfliktusok hátterében mindig érdemes a szükségleteket keresni. Amikor összefeszülnek a vélemények, a háttérben mindig vannak szükségletek. Ezek a szükségletek gyakran összeegyeztethetőek, konszenzus is létrejöhet, ami azt jelenti, hogy mindenki megkapja, amit szeretne, a megoldással mindenki nyer. Ehhez azonban le kell ásni a megfogalmazott vélemények mögé, ha valójában mi is az, amit a felek szeretnének.
Mi a különbség felnőttek és gyerekek között?
Ilyen szempontból a felnőtt és a kisgyerek között az a legmarkánsabb különbség, hogy míg a felnőtt képes a saját szükségleteit észlelni, megfigyelni és kifejezni, addig a kisgyermek nem, vagy csak részben képes erre. Kisgyermek alatt leginkább 6 éves kor alatti gyermeket értek.
Természetesen a 6-7 éves gyerekkel sem lehet úgy kommunikálni teljesen, mint egy felnőttel, de mégis elindul körülbelül ebben az életkorban egy változás, aminek eredményeként a kommunikáció “felnőttesebbé” válik. Ebben a korban egy fejlődési ugrás következik be, fejlődik az önuralom, a tudatosság, a belátás és a következményekről való előre gondolkodás, mérlegelés. Ettől az érési folyamattól a gyerek tudatosabb lénnyé válik.T ermészetesen nem egyik percről a másikra történik az érési folyamat és ezután még sok évig eltart a felnőtté válás, mégis fokozatosan egyre inkább lehet hasonló módon megbeszélni a problémákat, mint egy felnőttel. Ha korán elkezdtük tanítani és bátorítani a saját szükségletek felismerését, akkor az iskolás gyerek már sokkal többször fogja tudni megfogalmazni, hogy valójában mi nyomasztja, mi a baja, mint az óvodás.
A saját szükségleteink tudatosítása
A konfliktusban mi szülők is ott vagyunk. Bár jellemző, hogy a gyerekekkel kapcsolatos konfliktusokban a gyerek viselkedésére, érzéseire, szükségleteire koncentrálunk, éppen ugyanannyira fontos a mi szükségletünk is. Ha konfliktusba kerülünk, akkor biztosan ott van valamilyen szükséglet a háttérben, aminek kielégülését veszélyben érezzük. Természetesen lehet ez a szükséglet a gyerekkel kapcsolatos is, például ha a gyerek biztonsága van veszélyben, az ránk is hat. De lehetséges, hogy a saját fiziológiás szükségletünk, mondjuk a pihenés kerül veszélybe, amikor a gyermek olyasmire készül, ami számunkra aránytalanul nagy munkát eredményez. Fontos hát, hogy tudd, mi az, ami a te szükségleted a helyzetben!
Occam borotvája és Maslow piramisa
Occam borotvája az a filozófiai elv, miszerint egy jelenség magyarázatára érdemes mindig a legegyszerűbb megközelítést alkalmazni. Ez az elv nagyon hasznos tud lenni a gyerekek szükségleteivel kapcsolatban is. A szükségleteket melyek motiválnak minket Abraham Maslow elméletében hierarchiába rendezte. Az ő nevéhez köthető Maslow piramisban a szükségletek úgy helyezkednek el, hogy a legalapvetőbb szükségletek helyezkednek el legalul, a piramis magasabb szintjein pedig a magasabb szintű szükségletek.
Mivel a kisgyerekek sokszor nem tudják megfogalmazni, hogy mi okoz bennük feszültséget, így Occam elve alapján érdemes az alapoktól elindulni, és először az alapvető szükségleteket megvizsgálni.
Fiziológiás szükségletek
Ezek a legalapvetőbb élettani szükségleteink, olyanok, mint a folyadék, az evés, az alvás, a fizikai biztonság. A kisgyerek ezeknek a kielégítetlenségére sokkal érzékenyebb, mint a felnőttek. Nem képes elhalasztani az ilyen szükségletek kielégülését. Gondoljunk csak arra, hogy csecsemőkorban bármelyik ilyen szükségletét veszélyben érzi a baba, azonnal erőteljes vészjelzést ad le. Természetesen ahogy nőnek a gyerekek már nem jeleznek pánikszerűen, ha diszkomfort érzésük van, de egy óvodás gyerek még nagyon érzékeny lehet a kialvatlanságra vagy az éhségre, így ha nehezen értesz szót a gyerekeddel, mindig érdemes először ezeket a kérdéseket feltenni magadnak: Nem fáradt? Nem éhes?
A fáradtság nem csak a kialvatlanság miatt fordulhat elő. A világunk tele van erős ingerekkel és vannak gyerekek, aki különösen érzékenyek erre, így a fáradtság nemcsak alváshiány miatt, hanem amiatt is előfordulhat, hogy egyszerűen túl sok inger érte.
Egy fáradt, idegileg kimerült vagy éhes gyerekkel nem igazán képzelhető el, hogy érdemi beszélgetést lehet folytatni bármilyen helyzetnek a megoldásáról,így ilyenkor érdemes arra koncentrálni, hogy hogyan tudjuk mielőbb olyan helyzetbe hozni magunkat, hogy ez a szükséglet kielégüljön. Természetesen nem mindig tudjuk hipp-hopp lefektetni a gyereket, de az ingerek csökkentése, ha ölbe vesszük, megöleljük sokat segíthet.
Biztonsági szükségletek
Ha nem éhes és nem fáradt a gyerek, de mégis kibillenti valami az egyensúlyából, a következő, amire érdemes gondolni, hogy biztonságban érzi-e magát. Nem elsősorban fizikai szempontból. A biztonságérzethez nagyon fontos a kiszámíthatóság. A gyerekek esetében ez a kiszámítható szabályokat, megszokott dolgokat, ritmusokat jelenti leginkább. Vannak olyan gyerekek, akik rugalmasabbak, de van, akit az is képes kibillenteni az egyensúlyából, hogy más úton megyünk az óvodába vagy éppen nem tudja felvenni a kedvenc nadrágját vagy inni a kedvenc bögréjéből. Felnőtt fejjel ezek a merevségek olykor abszurdnak tűnnek, de ha őszinte önvizsgálatot tartunk, rájövünk, hogy felnőttként nekünk is vannak olyan rigolyáink, amikhez ragaszkodunk. A saját gyereked ismerve gondold végig, hogy mik azok a pontok az ő életében, amik fontosak számára, amik biztonságot adnak neki!
Az ilyen szokásokon túl a szabályok, keretek kiszámíthatósága is ide tartozik. A következetesség, hogy tudja mire számíthat tőlünk biztonságot ad, kiszámíthatóvá teszi az életét. Ez olyan apróságokban is megnyilvánulhat, mint, hogy mekkora mozgásteret adunk neki abban, hogy saját döntéseket hozzon. Van olyan gyerek, aki már 2,5 évesen képes az összes ruhája közül választani, hogy aznap mit szeretne hordani és van, aki 6 évesen is jobban érzi magát, ha csak két verziót kínálunk, amiből kiválaszthatja a neki tetszőt. Abban hiszek,hogy minél több teret adunk a gyerekeknek az önálló döntésekre, annál önállóbbak lesznek. De ha nagyobb teret adunk, mint, ami számára komfortos, akkor inkább feszültséget kelt benne, hogy a döntéssel lemond a többi lehetőségről.
A szeretet szükséglete
A szeretet szükségletét igen gyakran emlegetjük a gyereknevelésben. A gyerekek lelki egyensúlyához mindenképpen fontos, hogy érezzék, hogy tartoznak valakihez, elfogadják őket és szeretik. Ezt a szükségletet viszont jóval nehezebb azonosítani, mint az éhséget vagy a szomjúságot. A picik ösztönösen keresik a fizikai kapcsolatot, de később előfordulhat, hogy a kapcsolódni vágyó gyerek nem tudja magáról, hogy ez okoz benne feszültséget vagy nem tudja hogyan kapcsolódjon a felnőtthöz. Sokszor hangoztatott elmélet, hogy ha a gyerek rosszalkodik, akkor általában figyelemre vágyik. Ez általában igaz is. Ha nem magyarázható a fiziológiás vagy biztonsági szükségletekkel a a gyerek feszültsége, akkor érdemes időt szakítani valódi figyelemre, egy kis szeretgetésre, hancúrozásra. Arra, hogy megélje, hogy hozzád tartozik és örömmel tölt el az ő létezése.
Intellektuális szükségletek
A pici gyerekeknél az intellektuális szükségletek leginkább a felfedezésben és a játékban jelennek meg. Kicsiknél a funkció játékok, míg óvodásoknál már a szerepjátékok jellemzőek. A kíváncsiság minden kisgyereket hajt és ennek minden szülő kénytelen olykor gátat szabni a veszélyek miatt. Ez kelthet a gyerekekben feszültséget, amire jó megoldás, ha biztonságosabb alternatívát találunk. Helyettesítő tárgyakkal vagy a felfedezés szoros felügyeletével a legtöbb ilyen helyzet megoldható. Természetesen nem mindig tudjuk ezt azonnal megoldani, de legalább tudjuk, hogy mi az a szükséglet, aminek a kielégülésében a gyermekünk frusztrálódott.
A leegyszerűsítés veszélyei
Maslow elméte természetesen sokkal bonyolultabban működik annál, mint, hogy ha egy alsóbb szint kielégül, akkor lépünk a következő szintre. Számos példát tudnánk találni arra, hogy éhező , fázó emberek is eljutottak az önmegvalósítás legmagasabb szintjeire. Ezen kívül az emberek és a gyerekek egyéni érzékenysége is más, nem feltétlenül ugyanannyira viselik el a frusztrációt egyik vagy másik szükséglet kapcsán. Előfordulhat, hogy egy gyerek már képes várni az evéssel, de kiborul, ha nem nézhet meg valamit, amire kíváncsi. Ezért a fentiek alkalmazása mindig egyedi. Inkább egyfajta gondolkodási keretrendszert szeretnék adni vele. Anyaként, különösen nehéz időszakokban, nehéz racionálisan gondolkodni, mikor egy dackorszakos gyerek számunkra aránytalannak tűnő módon teljesen kiborul attól, hogy nem megfelelő színű a bögre vagy van egy folt a banánon. Ilyenkor jó támpont, egyfajta checklist -ként használható mankó lehet a szükségletek sorrendben való végiggondolása.
Ha gyerekneveléssel kapcsolatos tartalmak érdekelnek, akkor ajánlom figyelmedbe ezt a videót is:
Megosztás:
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni.
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
Cookie (Süti ) tájékoztató
A Sütik feladata
A sütik információkat gyűjtenek a látogatókról és eszközeikről; megjegyzik a látogatók egyéni beállításait, amelyek felhasználásra kerül(het)nek pl. online tranzakciók igénybevételekor, így nem kell újra begépelni őket; megkönnyítik a weboldal használatát; minőségi felhasználói élményt biztosítanak, továbbá részt vesznek néhány látogatói statisztikai információ gyűjtésében.
A testre szabott kiszolgálás érdekében a felhasználó számítógépén kis adatcsomagot, ún. sütit (cookie) helyez el és a későbbi látogatás során olvas vissza. Ha a böngésző visszaküld egy korábban elmentett sütit, a sütit kezelő szolgáltatónak lehetősége van összekapcsolni a felhasználó aktuális látogatását a korábbiakkal, de kizárólag a saját tartalma tekintetében.
A cookie-k nem tartalmaznak olyan adatot, amely által a weboldal látogatói azonosíthatóak, azok kizárólag a felhasználó számítógépének felismerésére alkalmasak.
Ezen sütik célja, hogy a látogatók maradéktalanul és zökkenőmentesen böngészhessék a palagyikata.hu weblapot, használhassák annak funkcióit, és az ott elérhető szolgáltatásokat. Az ilyen típusú sütik érvényességi ideje a munkamenet (böngészés) befejezéséig tart, a böngésző bezárásával a sütik e fajtája automatikusan törlődik a számítógépről, illetve a böngészésre használt más eszközről.
Harmadik fél által elhelyezett cookie-k
A weblap alkalmazza a Google Analytics .A Google Analytics statisztikai célú szolgáltatás használatával a palagyikata.hu és aldomainjai információkat gyűjtenek azzal kapcsolatban, hogy a látogatók hogyan használják a weboldalakat. Az adatot a honlap fejlesztésének és a felhasználói élmény javításának céljával használja fel. Ezen sütik szintén lejáratig a látogató számítógépén vagy böngészésre használt más eszközén, annak böngészőjében maradnak, illetve amíg a látogató nem törli őket.
Functional
Always active
The technical storage or access is strictly necessary for the legitimate purpose of enabling the use of a specific service explicitly requested by the subscriber or user, or for the sole purpose of carrying out the transmission of a communication over an electronic communications network.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statistics
The technical storage or access that is used exclusively for statistical purposes.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Marketing
The technical storage or access is required to create user profiles to send advertising, or to track the user on a website or across several websites for similar marketing purposes.