Párkapcsolati kommunikációs problémák -Kritika, szapulás, minősítés

A hetek óta tartó párkapcsolati kommunikációs problémákról szóló bejegyzés sorozatban elérkeztünk ahhoz a problémához, amikor a felek nyiltan kritizálják, támadják egymást.

A korábbi bejegyzésekben szó volt arról, amikor a kommunikáció elmarad

arról, amikor célozgatnak a felek

és arról is, amikor zsörtölődéssel, morgolódással hozzák egymás tudomására elégedetlenségüket

A fentiekkel ellentétben a nyílt kritika sokkal konfrontatívabb. Aki így fejezi ki magát, kevésbé vádolható azzal, hogy nem árulja el, amit gondol vagy visszatart információt. Ebben az esetben sokkal inkább a közlési forma az, ami problémát jelent, nem visz előre.

Mit értek kritika, szapulás, minősítés alatt?

Első látásra ha a veszekedés címet adtam volna a bejegyzésnek, akkor is hasonló jelenetekre gondolna az olvasó. Azonban a veszekedés még nem feltétlenül jelenti, hogy a közlések ilyen jellegűek. A veszekedést általában az különbözteti meg a vitától, hogy ellenségesebb a hangnem, mindkét fél szembenállónak érzékeli a másikat, az indulatok felerősödnek és irányítják a kommunikációt. Vagyis veszekedés közben kevésbé meggondoltan fogalmazunk, a konstuktivítást elveszítjük, vagdalkozás és érzelemvezérelt kommunikáció jellemző. De ez nem minden esetben jelenti a másik támadását, olykor csak túlzások, erősen szubjektív mondatok, az érzések heves kifejezése az, ami jellemzi a veszekedés. Ez azért is fontos, mert önmagában nem a veszekedés hőfoka az, ami károssá teszi. Vannak temperamentumosabb emberek és nyugodtabbak és nem feltétlenül az bántja a másikat jobban, aki hangosabb.

A veszekedések a tartalomtól és a határok átlépésétől lesznek károsak egy kapcsolatra, nem önmagában a heves kifejezésmód miatt. A tartalom tekintetében pedig az egyik legrombolóbb, amikor a másik személyét minősítjük. Ennek vannak fokozatai, de az elmondható, hogy minél globálisabb területen, minél negatívabb címkével minősítjük a másikat, annál rombolóbbak az egymás fejéhez vágott mondatok.  Vagyis nem mindegy, hogy azt mondom, hogy “ Rendetlen vagy” vagy, azt, hogy “ Egy szemét vagy!”

Mi van a nyilt kritika hátterében?

Mindig ott van az elégedetlenség és a feszültség a háttérben. Az érzelmi hőfokot általában az adja, hogy a sérelmek felgyűlnek és valamelyik fél annyira feszült lesz, hogy ilyen formában adja ki magából az elégedetlenséget. Olykor ez okozza azt, hogy a másik is ilyen kommunikációba kezd és máris kölcsönösen támadják egymást.

Mi a gond a kritikával? – A kritika torzít.

A kritikának létezik higgadt és kulturált formája is, amikor nem támadás a szándék. Amikor zavar valami a másik viselkedésével kapcsolatban, akkor sokan kritika formájában próbálják jelezni. Az egyén szemszögéből ugyanis, ha a másik viselkedésében tapasztalatok valamit, ami nekem nem jó, akkor az nem jó, és arra késztet, hogy el akarjam érni ennek a viselkedésnek a megszűnését. Ezzel a gondolatmenettel több gond is van. 

Egyrészt, attól, hogy egy viselkedés számomra nem jó, attól az még nem objektíven rossz, hanem a saját személyes szemszögemből. Vagyis, amikor a másik viselkedését a saját szempontrendszer alapján minősítem, azzal a másik fölé helyezem magam, mintha én lennék jogosult arra, hogy az ő viselkedését megítéljem. Vagyis az egyenrangú viszony helyett azt kommunikálom, hogy felette állok.

A másik gyakori probléma, hogy miközben a másik viselkedése zavar, a másik személyiségét minősítem. Tehát van egy következtetés a történetben, ami lehet akár az összkép szempontjából logikus is, de lehet torz is. Például: “Annyira elegem van abból, hogy ilyen rendetlen vagy!” a személyről szóló kritika, míg az “ Annyira elegem van, hogy állandóan szét hagyod a dolgokat magad után!” már egy viselkedésről szóló kritika.

Ez azért lényeges kérdés, mert a konkrét viselkedésén a legtöbb ember tud változtatni, míg a személyiségén kevésbé. Ráadásul a rendes- rendetlen tulajdonság számos területen megjeleni, így könnyen lehet, hogy egy maga körül tárgyakat szétdobáló ember a munkájában precíz és rendezett, ezért a globális címke objektíven sem igaz.

A személyre vonatkozó kritika hozza magával, hogy a címke mindig sokkal szélesebb területen kritizál, mint a konkrét viselkedés leírása, hiszen egy ilyen címke rengeteg területet lefed.

Mi a gond a kritikával?- A kritikát szinte lehetetlen nem támadásnak venni.

A fentiek miatt aki kritikát kap, támadva érzi magát. Hiába próbálja valaki becsomagolni a kritikát és építő kritikaként aposztrofálni, amikor a másik személyét negatív címkével látom el, az  sosem lehet építő. Nagyon kevés ember tud az ilyen kritikára konstruktívan reagálni és megpróbálni a kommunikációt jó irányba terelni. 

Amikor támadva érzi magát valaki, akkor a kritizáló párja ellenféllé, rosszabb esetben ellenséggé válik. A jól működő párkapcsolatban alapvetően a felek nem ellenfélként vagy versenytársként gondolnak egymásra, hanem “csapattársként”, olyan valakiként, aki nem ellenem, hanem velem van, akivel közös céljaink vannak és figyelembe vesszük egymás szükségleteit. Ezt az alapállást fordíthatja ellenségessé a kritika. 

Ha az “ támad” ránk akit a legközelebb érzünk magunkoz, az nagyon erős negatív érzéseket mozgósít és ezeket az érzéseket az adott konfliktushelyzetek együtt már nagyon nehéz kezelni. 

A helyzettől és vérmérséklettől függően tehát a támadás viszonttámadást vagy menekülést fog kiváltani. A viszonttámadás általában azt jelenti, hogy egy egymást kritizáló párbeszéd, rosszabb esetben szapulás és sértegetés is kibontakozik, míg a menekülés a legtöbbször a kommunikáció megszüntetését, sértődést, duzzogást jelent. Egyik sem olyan viselkedésforma, ami közelebb vihet a megoldáshoz.

Van-e építő kritika?

Amennyiben a kritika tárgya a másik személye, akkor nincs. Nem lehet a másik személyiségét olyan módon bírálni, minősíteni, hogy az előre vigye a másikat vagy a kapcsolatot.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem lehet elmondani a véleményünket arról, amit a másik tesz. A lényeg a tárgyilagosság, hogy a tényeket ne mossuk  össze a saját véleményünkkel. A másik konkrét viselkedésének tárgyilagos leírása és az ahhoz kapcsolódó saját érzések közlésére ajánlom Thomas Gordon módszerét az én üzeneteket. Erről készítettem néhány hete egy videót is :

Mi a megoldás?

Ahhoz, hogy az indulatainkat féken tudjuk tartani, az egyik legfontosabb, hogy ne hagyjuk felgyűlni a sérelmeket. Sokkal könnyebb higgadtan kommunikálni, amikor csak kevésbé zavar valami vagy kevesebb dolog zavar, mint, amikor már tele a pohár.

Tartsátok szem előtt, hogy az ilyen nyílt támadás nem visz előre, sőt, inkább rombolja a kapcsolatot! Senkinek nem jött meg még a kedve az együttműködéshez azért, mert a másik kritizálta vagy minősítette őt!

A kritizálás elkerüléséhez hozzásegíthet ez a cikkhez kapcsolódó videó is:

Ha vannak olyan problémáitok, amik feszültséggel terheltek és nehezen tudtok róla kommunikálni, akkor ajánlom, hogy olvassátok el a “Párkapcsolati konfliktusok- Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban?” Című bejegyzésem, ahol arról írok, hogyan lehet építő, konstruktív a vita.

Megosztás:

Párkapcsolati kommunikációs problémák -Zsörtölődés, morgolódás, beszólogatás

Az elmúlt hetekben sorra veszem a leggyakoribb kommunikációs problémákat, amik a párkapcsolati kommunikációban megjelennek. A múlt hei bejegyzés a célozgatásról szólt

előtte pedig a kommunikáció hiányáról írtam

Ez a bejegyzés pedig arról szól, amikor a kommunikáció jellegzetes formát ölt, zsörtölődés, morgolódás vagy beszólogatás formájában jelzi valaki a párjának az elégedetlenségét , csalódottságát vagy indulatait.

Miben hasonlít a zsörtölődés, morgolódás és beszólogatás?

Vannak helyzetek, amikor bosszant a másik viselkedése, az ilyen helyzetekben az apró beszólás, kritika, megjegyzés maximum arra lehet jó, hogy elvezesse a keletkezett feszültséget, haszna nem sok van. Bár lehetnek árnyalatnyi különbségek a felsorolt kommunikációs módok között, abban hasonlítanak, hogy az üzenetük kritikus. Nincsenek kérések, a megoldás irányába mutató elemek, csak a negatív érzések jelennek meg valamilyen támadó formában. 

Mi a gond azzal, ha így kommunikál valaki?

A zsörtölődés és morgolódás olykor abban a tekintetben sem egyértelmű, hogy kritikát akar-e az illető megfogalmazni. Bár a legtöbbször egyértelműen van egy kritikai éle, mivel nem célzott a kommunikáció, olykor nem is a párjának célozva mondja az illető, inkább csak magában beszélve puffog, így ilyenkor nehezen eldönthető, hogy a bosszankodás mögött van-e hibáztatás. “ A fene egye meg, hogy már megint kosz van az előszobában!” mondat  éppúgy lehet sima bosszússág egy elvégzendő feladat miatt, lehet célzás, hogy valaki más takarítson ki és lehet kritika, hogy már megint nem törölte meg valaki a lábát. Természetesen a szituáció, az előzetes tapasztalatok lehetnek támpontok abban, hogy melyik értelmezés a helyes, de indokolatlanul bonyolítod a kommunikációt azzal, hogy nem egyértelműen fogalmazod meg, amit valójában mondani akarsz.

Ezen kívül az ilyen közlésekből általában pont nem az az üzenet megy át, amit szeretnénk.  Vagy nem veszi magára a másik, vagyis át sem megy az üzenet.  Vagy bánva, piszkálva nem szeretve érzi magát, amitől nem igazán lesz motivált, hogy változtasson a kedvünkért a viselkedésén. Ezért az ilyen odaszurkálások a legritkább esetben okoznak bármilyen pozitív változást.

Mikor zsörtölődünk, morgolódunk, szólogatunk be a másiknak?

 Az ilyen kommunikáció általában azoknak a kisebbnek tűnő problémáknak a kapcsán jelenik meg, amik a mindennapokban rendszeresen megjelennek.

Olyan kisebb együttélési problémák esetén, amik önmagukban nem igazán jelentősek a házasságokban mégis képesek ezek a problémák nagyra nőni. Tipikusan ilyen problémák a fogkrémes tubus tetejének visszatétele, a szennyestartó mellé rakott szennyes vagy sok más a lakás rendezettségével kapcsolatos dolog. De természetesen megjelenhetnek fontosabb témák is, de ezek azok, amik nagyon gyakoriak.

Mi van a háttérben?

A háttérben rengeteg ok lehet, valószínűleg ezért is jelenik meg gyakran ez a probléma. Ez a fajta kommunikáció mindenképpen arról szól, hogy amikor egy feszültség keletkezik,  úgy próbálja az illető csökkenteni, hogy megfogalmazza, hogy mi zavarja. Azonban ez a megfogalmazás a legtöbbször nem célozza azt, hogy a másik megértse a problémát és közösen megoldást keressetek. A cél sokkal inkább a feszültség levezetése, anélkül, hogy a kommunikáció hosszú távú hatásait figyelembe venné, aki morog. Egyszerűen csak ventillálja a feszültséget.

Honnan származik ez a feszültség?

Néha egyszerűen az adott szituáció által kiváltott indulat miatt kommunikálunk így. Gyakran azonban egy a kapcsolatban egyébként is jelenlévő feszültség az ok.

Lehetséges, hogy egy sokkal nagyobb párkapcsolati válság húzódik meg a háttérben és az apróságokon dühöngés valójában a párkapcsolattal való általános elégedetlenség miatt jelenik meg.

De nem kell feltétlenül válságos állapotban lennie a kapcsolatnak, épp elég, ha valamilyen területen megoldatlan konfliktus vagy feszültség van. Amikor alapvetően nincs meg a harmónia, az kihat az alapvető közérzetre is, ilyenkor könnyebb meglátni a negatív dolgokat. Ha konfliktusos, feszült helyzet , megoldatlan probléma van két ember között, akkor nagyon könnyen belecsúszhatnak abba, hogy nem egy csapatként gondolnak magukra és a párjukra, hanem ellenérdekű felekként. Ha ezzel a szemüveggel kezdenek körülnézni a kapcsolat többi területén, az egy negatív torzításhoz vezethet.

Természetesen az is lehetséges, hogy valóban köze van a feszültségnek azokhoz a kisebb problémákhoz, amiket ilyenkor felemleget, aki morgolódik. Ebben az esetben viszont valószínű, hogy nem az adott sziuáció önmagában váltja ki ezt a feszültséget, hanem sok hasonló apró gond gyűlt fel.  Amikor azt javaslom, hogy semmi ne legyen a szőnyeg alatt! Vagyis minden gondot, negatív érzést azonnal jelezzünk a párunk felé és ne gyűjtögessünk sérelmeket, akkor természetesen nem úgy gondolom, hogy minden egyes alkalommal tegyük szóvá, ha elől hagyja a cipőjét vagy nem teszi a mosogatóba a mosatlan tányért. Ez sem életszerű, sem kellemes nem lenne.  Ezért az ilyen apró “ bosszantóságok” kapcsán mivel cseppenként telik meg a pohár, nehéz észrevenni a határt, hogy mikor érdemes jelezni. Minden esetre, ha már belül feszültséget észlelsz magadon, akkor érdemes szóvá tenni ezeket a zavaró dolgokat, így nem fog a feszültség morgolódás formájában felbuggyanni.

Az is gyakran előfordul, hogy a más területről származó gondok miatt zsörtölődik, morgolódik valaki. A munkahelyi stressz, a gyereknevelés vagy bármi más miatti feszültség olyan alapállapotot teremt, amiben a legkisebb bosszúság is ahhoz vezethet, hogy a párodon vezeted le a feszültséget. Az otthon biztonságában, a szeretett személlyel enyhítünk az önkontrollon, kevésbé cenzúrázuk magunkat, mint a munkahelyen, így könnyen alakul úgy, hogy ez a feszültség a biztonságos kapcsolatban tör felszínre.

Mit tegyél helyette?

Ha az egész kapcsolat válságos állapotban van vagy komoly problémák vannak a háttérben, akkor természetesen azzal érdemes foglalkozni, megoldást keresni rá. Az ilyenfajta puffogás nem fog segíteni, csak tovább rontja az egyébként is feszült hangulatot.

Ha valóban a mindennapi együttélésben keletkezik annyi zavaró tényező, ami már feszültséget okoz, akkor viszont érdemes arról beszélgetni, nyugodt körülmények között.

Nyugodt körülmények között mondd el, hogy mi zavar és kérd meg arra, amit szeretnél, hogy megtegyen! Ne kritikát fogalmazz meg, amivel minősíted, hanem pontosan mondd el, hogy mi az ami zavar a viselkedésében és mi lenne jó szerinted helyette! Ha nem szeretne úgy változtatni, ahogy te kéred, beszélgessetek róla, hogy milyen módon lehet még változtatni a helyzeten!

Ha folyamatosan elégedetlennek érzed magad, érdemes ránézni arra, hogy az életedben mennyire van egyensúly az egyes területek között. Az alábbi gyakorlat segíthet ebben, hogy akár közösen, a párkapcsolati szinten nézetek rá ezekre az arányokra.

Megosztás:

Párkapcsolati kommunikációs problémák -Célozgatás

A múlt heti bejegyzés arról a kommunikációs problémáról szólt, amikor elmarad a kommunikáció, pedig lenne miről kommunikálni.

 Ehhez képest, a célozgatás, olyan szempontból kicsivel jobb, hogy valamilyen módon legalább verbálisan is kommunikál arról, amit szeretne a másik tudomására hozni. De ez a kommunikáció még mindig burkolt és legtöbbször nem egyértelmű a másik fél számára.

Mit jelent a célozgatás?

Amikor valaki szeretné a másik tudomására hozni, hogy mire vágyik, mi zavarja vagy mi bántja, de indirekt módon fogalmazza meg vagy csak egy kisebb részét kommunikálja a gondolatainak. 

Mi van a célozgatás hátterében?

Az ilyen célozgatás sokféle lehet. Előfordul, hogy egyszerűen nem sikerül pontosan és direkt módon megfogalmazni, amit szeretnénk, de a szándék megvan rá. Gyakoribb azonban, hogy hasonlóan ahhoz, amikor valaki nem akar kommunikálni arról, amit valójában szeretne, hogy a párja tudjon, egyfajta sértettség, megbántosság , csalódás munkál mögötte.

A célzás mindig kisebb kockázatúnak tűnik, mint a kérés, így aki fél attól, hogy a párja elutasítja, gyakran fogalmazza meg burkoltan a kéréseit.

Az ilyen fajta félelmek mögött állhat negatív tapasztalat, a korábbi kommunikációval kapcsolatban. Vagy  akár olyan esetek, amikor a direkt kérések nem jártak eredménnyel. De lehetséges, hogy ez a félelem, korábbi kapcsolatokból, vagy akár gyerekkorból szármaik. Ahhoz, hogy direkt kérést intézzünk egy másik ember felé, kell egy egészséges önértékelés, képesség arra, hogy kiálljunk a saját szükségleteinkért. Ha nem hiszem el, hogy jogom van megkapni, amire szükségem van, akkor nem fogom tudni kérni.

Mi a gond a célozgatással?- Nem hatékony

Amikor a gondolatainkat, érzéseinket nem fogalmazzuk meg, hanem burkolt módon kommunikáljuk, azzal egyértelműen megnezetítjük a kommunikációt. Ha szeretném, hogy a másikhoz elérjen az információ, mindenképpen az a legjobb, ha minél precízebben meg tudom fogalmazni. A burkolt közlések tulajdonképpen rejtvények, aminek megfejtése nem is mindig lehetséges a másik fél számára a rendelkezésére álló információk alapján. Még akkor is előfordulnak félreértések, ha részletesen, pontosan fogalmazunk arról, amit közölni szeretnénk, így, ha ezt nem tesszük meg, az az információ átadás szempontjából drasztikusan rontja a kommunikációt.

Mi a gond a célozgatással?- Gyakran okoz negatív érzéseket

A célozgatások egy jelentős része, miközben kevés információt hordoz arról, amit közölni szeretnénk annál több negatív érzést kommunikál. Gyakran az ilyen célozgatások akár a szavak, akár a nem verbális kommunikáció szintjén úgy jelennek meg, hogy a másik fél támadásnak, kritikának érzékeli. Ha pedig valakitől szeretnék valamit megkapni, vágyom az együttműködésére akkor a legkevésbé hatékony módja annak, hogy ezt elérjem, a támadás. Aki kritizálva vagy támadva érzi magát, annak a legfontosabb dolga a védekezés lesz. Ebben a helyzetben pedig pillanatok alatt szembenálló felekként definiálja magát a pár, ami nagyon megnehezíti az együttműködést.

Van-e ártalmatlan célozgatás?

Természetesen van. A humoros, vicces célzások egy jelentős része akár segítség is lehet abban, hogy egy problémáról feszültség nélkül kommunikáljunk. De érdemes figyelni arra, hogy az ilyen humoros megjegyzések akkor működnek jól, ha valójában a burkolt üzenet hátteréről korábban már megtörtént az érdemi kommunikáció.A burkoltság inkább azt a célt szolgálja, hogy elvegye a kritikai élt, közösen tudjunk nevetni azon, ami valójában probléma, de együttműködünk annak megoldásán. Nem mindig egyértelmű, hogy valami, ami az egyik számára vicces, az a másik számára is az, ezért bizonytalanság esetén érdemes tisztázni, hogy ne keltsünk a másikban egy félreértés miatt rossz érzéseket. 

Célozgatás helyett

Mivel a célozgatás hátterében hasonló okok húzódhatnak meg, mint annak a hátterében, hogy valaki nem fogalmazza meg a vágyait vagy gondjait, így a megoldás is hasonló. Célozgatás helyett is hasznosabb, ha legalább azt elmondod a párodnak, hogy van valami, amit szeretnél a tudtára adni, de még nem tudod megfogalmazni! A legjobb, ha el tudod mondani ennek az okát is.

Ha az oka, a korábbi rossz kommunikáció, akkor közösen is végiggondolhatjátok, hogyan kellene erről beszélgetni. Az építő vita a párkapcsolatban című bejegyzés sok támpontot adhat ehhez. De mivel az egyénileg változik, hogy ki mire érzékenyebb, hasznos, ha a párod megfogalmazza, hogy milyen megfogalmazás vagy helyzet az, amiben leginkább tud rád figyelni és meghallgatni, amit mondani szeretnél. Ha már ezt megbeszéltétek, az sokat segíthet, hogy megerősödj abban, hogy van értelme megfogalmazni a mondanivalódat, mert érdekli őt.

Ha az ok nem a párkapcsolatban keresendő

Ahogy fentebb említettem annak, hogy valaki nem tud kérni, nem tudja a vágyait, igényeit, határait megfogalmazni a másik felé, gyakran az az oka, hogy az önértékelésével vannak gondok. Ha nem hiszed el, hogy jogod van hozzá, hogy képviseld saját magad, ha azt gondolod, hogy mások érzései és vágyai fontosabbak, akkor nehezen tudsz kérni. Ebben az esetben érdemes ránézni kicsit kívülről is a helyzetre, akár elképzelve, hogy a probléma egy barátnő problémája! Vajon milyen tanácsot adnál, ha a barátnőd lenne a helyedben? Ha nehezen sikerül kimozdulni abból, hogy nem mersz kérni, érdemes a párkapcsolati problémák előtt a saját önértékelési problémával foglalkozni, akár szakember segítségét kérni ehhez.

Ha az okoz problémát, hogy a párod nem mondja el a gondolatait, sokat segíthetsz azzal, ha megfelelően hallgatod meg.

Az értő hallgatásról szóló videót érdemes megnézned, ami segít abban, milyen módon tudod hallgatni, hogy elősegítsd azt, hogy el akarja mondani a gondolatait.

Megosztás:

Párkapcsolati kommunikációs problémák-Dehát miért nem tudja magától?

Ha a kommunikáció nincs rendben, akkor az a kapcsolat minden területére hat. Ha nem értjük egymást, akkor nem tudjuk figyelembe venni a másikat, nem tudjuk megadni neki, amire vágyik, és nem tudjuk kérni, amit szeretnénk. Ez a mindennapi együttműködés szempontjából ugyanúgy problémákat okoz, mint a szexualitásban vagy nagyobb döntések meghozatalában.

Dehát nem evidens?

Nem, nem az. A legtöbb probléma akkor keletkezik, amikor elvárjuk a másiktól, hogy gondolatolvasó legyen. Olyan pároknál, akik hosszú ideje együtt élnek és jól ismerik egymás már valóban előfordul, hogy ki tudják találni egymás vágyait. De elvárni a másiktól, hogy tudja mit szeretnénk nem reális és sok problémához vezet. Teljesen felesleges megnehezíteni az életeteket azzal, hogy várod, hogy a másik magától tudja, hogy mit szeretnél, aztán rosszul esik, ha nem tudja. 

Miért hisszük, hogy tudnia kellene? -A tökéletes kapcsolat illúziója

Az ilyen irreális elvárásoknak, hogy a másik akkor is tudja, hogy mit szeretnénk, mire vágyunk, mi bánt, ha erről nem beszélünk több oka is van.  Az egyik ok, az a romantikus elképzelés, hogy ha megtaláljuk az Igazit, a hozzánk illő párt, akkor többé nem kell erőfeszítést tennünk, minden magától működik. Ez az elképzelés sokakban él, miközben ha olyan párokat kérdezünk meg, akik hosszú ideje élnek jó kapcsolatban, minden esetben megemlítik, hogy a jó kapcsolathoz, a harmónia fenntartásához milyen sok munkát fektettek a kapcsolatba.

Miért hisszük, hogy tudnia kellene? -A tökéletes kommunikáció illúziója

A másik oka gyakran, hogy úgy gondoljuk, hogy a párunknak tudnia kellene mit gondolunk, a korábbi kommunikációval kapcsolatos szintén irreális elvárás. Sok esetben, ha a másik fél minden korábbi beszélgetést fejben tartana és ezekben a korábbi beszélgetésekben minden esetben tökéletesen megvalósult volna, hogy a másik pontosan érti, amit szerettem volna kommunikálni, akkor ebből valóban kikövetkeztethetné, hogy az aktuális helyzetben mit gondolunk. A gond az, hogy ez önmagában abszurd elvárás. Semmilyen más kapcsolatunkban nem várjuk el el, hogy a másik minden korábban kimondott mondatunkra emlékezzen és nem is lehet elvárni, hiszen erre az emberek képtelenek. 

Ráadásul a kommunikáció mindig tökéletlen, még azoknál akik régen élnek párkapcsolatban és sokat kommunikálnak is keletkeznek félreértések, amiket nem biztos, hogy az adott szituációban  észreveszünk.

Mi a baj?- Semmi

A “- Mi a baj? – Semmi” jelenség egy gyakran emlegetett probléma. Általában a férfiak panaszkodnak erre, hogy a nők válaszolnak így, amikor nem akarják megbeszélni a gondjukat, de a verbális kommunikációt olyan erős nem verbális jelek kísérik, amikből még az is egyértelműen látja, hogy a “Semmi” nagyon is valami, aki nem túl éles szemű a nem verbális jelekre. A sztereotíp kép ez, de a valóságban ez a beszélgetés fordítva is gyakran megtörténik, sok kapcsolatban a férfi az, aki így zárja le a kommunikációt.

Miért érdemes kimondani, amit gondolunk?

Ha feltételezzük is, hogy a kapcsolat működése, a korábbi kommunikáció lehetővé teszi, hogy a másik kitalálja a gondolatainkat, akkor is aránytalanul bonyolultabb és sokkal több időt és energiát igényel, mint kerek perec elmondani. Ha ezt az energiát a párodnak nem kell abba fektetni, hogy kitalálja mi zavar vagy mire vágysz, akkor fektetheti abba, hogy teljesítse a vágyad.

 De az esetek többségében nem is igazán van esély, hogy valóban rájöjjön a másik arra, hogy mit gondolsz.

A megoldás

Az illúziók elengedése

Először is el kell engedni azt az illúziót, hogy a párkapcsolatban elvárható, hogy a másik szavak nélkül is értsen minket! Ne gondoljuk a gondolatolvasást a jó kapcsolat fokmérőjének! Az, hogy adott szituációban nem tudja a másik, hogy te mit gondolsz, az nem jelenti, hogy nem figyel rád, nem jelenti, hogy nem érdekli mit gondolsz! Csak annyit jelent, hogy el kell mondanod!

Az illúziók helyett

Azokban a párkapcsolatokban, ahol a felek jól ismerik egymást és sikeresen tudnak kommunikálni pont az a jellemző, hogy sokat kommunikálnak. Nem okoz számukra problémát, hogy megbeszéljék a dolgokat, ugyanazt a témát, problémát akár sok alkalommal. Valóban kíváncsiak egymás gondolataira és nem tekintik gondnak, ha a beszélgetés során az derül ki, hogy a másik nem pontosan azt gondolja, amit feltételeztek, egyszerűen örülnek  annak, hogy megint megtudtak valami újat a párjukról.

Csak egyszerűen mondd el!

A legegyszerűbb lenne azt tanácsolni, hogy ahelyett, hogy nem mondod el, amit gondolsz, mert azt reméled, hogy a másik majd kitalálja, egyszerűen csak mond el. De ez nem mindig egyszerű. Bár az élmény, arról, hogy ez a kommunikációs hiba mennyire gyakori egyetemes, a hátterében sokféle ok húzódhat meg.

Annyira rosszul esik, hogy nem tudja

Gyakran azért nem akarja valaki a párkapcsolatban elmondani a gondolatait, érzéseit, mert korábbi rossz élmények gátolják ebben. Lehetséges, hogy korábbi kapcsolatokban tapasztalta meg, hogy nincs értelme elmondania, de lehet, hogy az aktuális kapcsolatban érte olyan élmény, ami miatt fél vagy nem érzi értelmét elmondani. Talán korábban azt élte meg, hogy hiába mondja el az érzéseit, vágyait , a másik nem törődik vele vagy a kommunikáció rossz irányt vett. Előfordul, hogy egyszerűen azt találja bántónak, hogy úgy érzi, hogy a párja eleve nem kíváncsi rá, nem akarja tudni, hogy mi zajlik benne. Vagy egyszerűen az az élménye, hogy már sokszor elmondott valamit, de a másik mégis úgy reagál a jelen helyzetben, mintha ebből semmire sem emlékezne.

Ilyenkor érdemes egyrészt szem előtt tartani, amiket fentebb említettem és mérlegelni, vajon mennyire reálisak az elvárások. Ezen kívül meglátni, hogy a kommunikáció ebben az esetben már két dologról nem történik meg, egyrészt arról, amit szeretnél, hogy a másik tudjon, de nem mondod ki, másrészt arról, hogy mi az oka annak, hogy nem szeretnéd vagy nem tudod kimondani. Így óhatatlanul további tüske keletkezik, a rossz érzések megmaradnak, az előrelépésre nincs esély.

Nem tudom, hogyan mondjam

Néha azért választja valaki, hogy inkább nem fogalmazza meg amit gondol, mert egyszerűen nem tudja megfogalmazni. Amikor valamivel kapcsolatban erős érzések keletkeznek bennünk, olykor nehezen tudjuk szavakba önteni. Ebben az esetben elég, ha időt kérsz arra, hogy megfogalmazd, amit szeretnél.

Olyan helyzet is van, amikor egyszerűen azt gondoljuk, hogy nem tudjuk olyan módon megfogalmazni a dolgokat, hogy abból ne veszekedés legyen, ne legyen a másik számára bántó, támadó. Az ilyen esetben javaslom az alább bejegyzést, amiben olvashatsz arról, hogy milyen megfogalmazás, kommunikációs mód segíti, hogy a másik fél ne támadásnak érezze, amit megfogalmazol.

Már nem akarom mondani, úgysem érti

Ha olyan tapasztalatod van, hogy hiába igyekeztél a pároddal korábban megfelelő módon kommunikálni, mégsem sikerült, akkor eljuthatsz arra a pontra, hogy egyszerűen feladod. Ebben az esetben is azt javaslom, hogy gondold végig, hogy mi lehetett a hiba a kommunikációban,tájékozódj, olvass utána! Akár az előbb említett bejegyzés is adhat ehhez megfelelő szempontokat! Ha pedig nem sikerül megtalálnod a megoldást, akkor javaslom, hogy kérj segítséget szakembertől! Természetesen, ha egy párkapcsolatban van kommunikációs nehézség, akkor a leghatékonyabb módon párkapcsolati tanácsadás formájában lehet megoldani a gondot. De ha ezt nem szeretnéd vagy a párod nem nyitott erre, az egyéni tanácsadás is sokat változtathat a helyzeten. Hiszen, ha egy rendszer egy részét megváltoztatjuk, ebben az esetben az egyik fél kommunikációját, akkor maga a rendszer is változik.

Ne nyugodj bele!

A belenyugvást a rossz kommunikációba, annak feladását, hogy megértsd a párod és megértesd magad semmiképpen nem javaslom! Lehet ideig óráig a szőnyeg alá söpörni a dolgokat, de a ki nem mondott sérelmek folyamatosan rombolják a párkapcsolatot.Hha ezek gyűlnek, a megoldás is egyre bonyolultabb lesz! Amíg csak egy borsó van a szőnyeg alatt, addig alig lehet észrevenni. Ha már egy marék, akkor át kell lépni, ki kell kerülni. Ha pedig egy kupac, akkor azt veszitek észre, hogy a kupac közétek áll!

Olvasd el a Párkapcsolati kommunikációs problémák sorozat következő részét is!

Ha szeretnétek egymás jobban érteni, akkor ajánlom figyelmetekbe az alábbi két videót, amik arról szólnak, hogy hallgasd meg a másikat, hogy valóban megértsd és hogyan mond el úgy, ami zavar, hogy az ne támadás legyen.

Megosztás:

Notice: ob_end_flush(): Failed to send buffer of zlib output compression (0) in /home/palagyik/public_html/wp-includes/functions.php on line 5427

Notice: ob_end_flush(): Failed to send buffer of zlib output compression (0) in /home/palagyik/public_html/wp-content/plugins/really-simple-ssl/class-mixed-content-fixer.php on line 107

Notice: ob_end_flush(): Failed to send buffer of zlib output compression (0) in /home/palagyik/public_html/wp-content/plugins/complianz-gdpr/class-cookie-blocker.php on line 452