Veszekedés apróságokon

Sokan élik meg úgy, hogy a párkapcsolatukban látszólag apró dolog miatt alakult ki vitás helyzet vagy akár vérre menő veszekedés.

A felhajtva hagyott wc ülőke vagy a letekerve hagyott fogkrém kupak nem jelentenek komoly problémát egy kapcsolatban, ugyanakkor mégis előfordulhat, hogy ha ezekről kezdtek beszélni, annak mindig veszekedés a vége.

De hogyan lesz egy ilyen apróságból hatalmas veszekedés?

Ha valóban apróságokról van szó, akkor miért vált ki belőlünk akkora indulatot, hogy veszekedés lesz belőle? És ha nem fontos dolgokról van szó, akkor miért nem tudjuk könnyen megbeszélni? Az igazság az, hogy az apró dolgok mögött sokkal mélyebb problémák rejlenek, amelyek nagyon fontosak a kapcsolat szempontjából.

Amikor egy helyzet erős érzelmeket vált ki, pedig a téma maga aprónak tűnik, akkor érdemes komolyan foglalkozni vele, hogy a látszólagos konfliktus mögött vajon mi húzódik meg.

Ha mindenki elégedett, boldog és a kapcsolatban alapvetően összhang van, akkor az ilyen apró dolgokon való surlódás maximum vitához vezet, veszekedéshez semmiképpen.

Gondolj csak bele, hogy a kapcsolat elején, amikor szárnyaltatok a szerelemtől, igazán észre sem vetted a másik bosszantó szokásait. Ha most viszont megkeserítik az életedet, akkor nem valószínű, hogy a különbség az, hogy hogyan értelmezed ugyanazokat a dolgokat.

Mit mond neked az az apróság a kapcsolatról?

Ha a másik viselkedésére koncentrálsz, akkor nem fogod észrevenni, hogy valójában mi okozza a gondot.

A legtöbb esetben az apróságok inkább csak ütközési felületet adnak a hiányérzetek által okozott feszültségeknek. Ha úgy érzed, hogy túl vagy terhelve vagy érzelmileg el vagy hanyagolva, esetleg azt érzed, hogy nem kapsz elég elismerést vagy a másik nem tartja tiszteletben a határaidat, akkor azok az apróságok, amik bosszantanak ezekre a szükségletekre fognak mutatni.

Érdemes tehát nem a msik viselkedésére, hanem a saját érzéseidre koncentrálni, hogy megtaláld a probléma gyökerét!

De ha változtatna a viselkedésén, akkor megoldódna a probléma!

Pontosan ez az a tévhit, ami miatt a párok beleragadnak a konkrét apróságokon való veszekedésekbe. Az a helyzet, hogy ha téged azért zavar a sáros cipő vagy a nem kidobott wc papírguriga, mert úgy érzed, hogy a másik nem figyel rád, akkor hiába is éred el, hogy ezeken a konkrét viselkedéseken változtasson. A hiányérzeted miatt más dolgokban fogod azt látni hogy nem figyel rád.

Vagyis valójában ezekkel a dolgokkal a felszínen mozogtok, a megoldási lehetőségeket is beszűkítitek és gyakran sok energiával álmegoldásokat találtok.

De akkor mi a megoldás?

Ha elkezded figyelni, hogy azok az apróságok, amik kiborítanak mit üzennek, miért zavarnak, akkor valószínűleg hamar rájössz, hogy valójában milyen hiányérzet munkál benned. Mi az, ami miatt annyira zavar a másik viselkedése?

Ha már tudod, akkor érdemes errő, a saját hiányérzetedről kommunikálni. Arról, hogy valójában mi az, amire szükséged lenne és meghallgatni a másik oldalt is.

Innen már el lehet indulni közös megoldások felé. Aminek lehetséges, hogy részei lesznek azok a konkrét dolgok, amik számodra jelezték a hiányérzetet, de az is lehetséges, hogy nem.

Hiszen, ha a szükségleted kielégül, megfelelő figyelmet/elismerést/törődést kapsz, akkor az apró dolgoknak már nem lesz ilyen üzenete. És lehet, hogy nem fognak zavarni.

Az önismeret ezért is nagyon fontos alapja a jó kommunikációnak. Ahogy láthatjátok, többféle szükséglet húzódhat meg ugyanazon felszíni történések mögött. Bár sokszor úgy űnik, hogy nagyon hasonló dolgokon vitatkoznak a párok, ez igazából csak a felszínen tűnik így. Teljesen ugyanolyan felszín mögött sokféle érzés és szükséglet húzódhat meg. Ezért fontos, hogy saját magad, az érzéseid, szükségleteid vizsgálva nézd meg, hogy a te esetedben mi is az, ami a háttérben húzódik!

Ha már tudod, hogy mire van szükséged, annak kommunikációjában segíthet az Én-üzenet:

Ha szeretnél ennél több segítséget kapni, akkor ajánlom figyelmedbe az Újrakapcsoló online tréningem, amiben lépésről lépésre vezetlek titeket végig a konfliktusok mögött meghúzódó érzések és szükséglete azonosításán, majd annak együttműködő kommunikációján, aminek eredményeképpen közös megoldásokat fogtok tudni találni.

Ha pedig úgy érzed, hogy szükaégetek van arra, hogy a konfliktusok megoldásához személyreszabott segítséget kapjatok, akkor online konzultációkon végigkísérlek titeket a folyamaton.

Az apróságokon való veszekedés hátterében meghúzódó szükségletekről szól az alábbi videó is:

Ebben a vdeóban pedig két másik lehetőségről is beszélek, ami az apróságokon való veszekedés hátterében állhat:

Megosztás:

Mentális terhelés

Mit is jelent a mentális terhelés?

Leginkább úgy lehetne meghatározni a mentális terhelés fogalmát, hogy a család számára fontos feladatok fejben tartása. Operatív döntések sorozata amit a család működése megkövetel és az ezekkel kapcsolatos felelősségvállalás.

Ha definíció helyett élmény szinten szeretnénk megközelíteni, a mentális terheléshez tartoznak azok a listák, amik a fejedben zsizsegnek. Azok a határidős családdal kapcsolatos,feladatok, amik nyomasztanak vagy az a rengeteg apró döntés, amit meghozol a család működésével kapcsolatban.De talán néhány példa a legbeszédesebb:

Mikor kell wc- papírt venni?

Mit főzzek ebédre?

Mikor kell a gyerekek ebédjét befizetni?

Mikor kell átulani egy számlát?

Bejelentkezés oltásra/ orvosi kontrollra/ védőnőhöz a gyerekeknek.

Családi ünnepek szervezése, ajándékok kitalálása

Gyereknek mikor milyen új ruha és cipő kell?

Mikor kell az óvodába gesztenyét vinni?

Az iskolásnak van- e elég ceruzája?

Mi legyen a hétvégi program?

A végtelenségig lehetne sorolni, rengeteg ilyen ” fejbentartanivaló ” van.

Ezzel még valószínűleg nem mondtam újat annak, akinek zsizseg ettől a feje.

Miért okoz konfliktusokat a mentális terhelés?

A csapda, – és valószínűleg ennek már nem vagy tudatában- hogy pontosan emiatt a nagy arányú mentális teher miatt vagy fáradt, de ezt magad sem tudod!

Mert megfőzni az ebédet és kitalálni, az két külön dolog. Befizetni a csekket vagy elindítani egy átutalás nem nagy ügy. De fejben tartani, hogy ne felejtsd el, hogy mit mikor, az nagyon fárasztó tud lenni. Az ajándékot nem elmenni és megvenni fárasztó, hanem kitalálni! Miért fontos ez?

Mert amikor férj és feleség a háztartási munkáról beszêlnek, akkor általában a konkrét munkáról, a cselekvésről beszélnek. Hiszen az a fél, aki úgy érzi, hogy ő sokkal többet tesz és ez sok neki és szeretne átadni belőle, még maga sincs tisztában azzal, hogy gyakran nem segít neki, hogy a konkrét feladatot adja át, mert ami sok az valójában a mentális terhelés.

Rosszabb esetben a másik fél nem is érti, hogy miért érzi magát túlterhelve a párja.Mi a fene fárasztó egy utalás elindításán vagy egy ebédbefizetésen?Jobb esetben empatikus, együttműködő és szeretne egyensúlyt teremteni, ezért hajlandó átvállalni feladatokat a párjától.

Úgy tűnik, hogy a probléma megoldódik.De ilyenkor történik az, hogy a konkrét végrehajtása a feladatnak átkerül a másik félhez, a feladathoz tartozó felelősség viszont nem.

Ha valaki a családi élet feladatait szervezi, akkor amikor átad egy feladatot, akkor gyakran úgy adja át, ahogy a főnök a beosztottját delegálja egy feladatra. Mivel a nagy egészet ő látja át és fogja össze, ezért a másik fél feladatvégrehajtó szerepbe kerül.

És mi történik ekkor?

Továbbra is a család szervezője lesz az, aki fejben tartja, hogy mikor kell elvégezni a feladatot.Jó esetben csak 1-2x szól a másik félnek, hogy mikor kell elvégezni. Rosszabb esetben sokszor.

Vagyis ahelyett, hogy könnyebb lenne, kevesebb lenne a teher, inkább ugyanannyinak vagy többnek érzi. Hiszen eleve a fejbentartása volt a fárasztóbb, nem a cselekvés. Most pedig nemcsak fejbentartani kell, hanem a másikat kapacitálni, irányítani is, hogy végezze el.

Szóval családmenedzserünk frusztrált lesz, a megoldás új gondokat termelt.

Mi történik a másik oldalon?A másik fél azt éli meg, hogy ő együttérző és segítőkész volt, átvállalta a feladatot. Cserébe azt kapja, hogy a párja piszkálja, hogy végezze el a feladatot, amit számonkérésnek, lekezelésnek élhet meg. Majd miután elvégezte a feladatot, a párja továbbra is fáradt és elégedetlen. Ha a helyzetet mêg megfűszerezzük azzal, hogy gyakran a menedzser fél azt várja, hogy a feladatot a másik azon a módon hajtsa végre, ahogy az szerinte megfelelő, akkor már kész is a családi veszekedés receptje.

Miközben volt együttműködés és szándék a közös megoldásra.

Ahhoz, hogy ne ez a forgatókönyv érvényesüljön az első lépés az, hogy ha soknak érzed a rád eső feladatokat, akkor először saját magadban tedd tisztába, hogy mitôl vagy fáradt!

Mert, ha attól vagy fáradt, hogy rengeteg dolgot kell fejbentartanod vagy eldöntened, akkor az nem fog segíteni, ha a konkrét elvégzendő feladatot adod át!Ha világosan látod, hogy mentálisan vagy fáradt, akkor egy más keretben kell közösen gondolkodni arról, hogy hogyan változtassatok a munkamegosztáson!

A kulcs a felelősség

Ha a feladatot átadod, akkor a felelősséget is add át!

Persze, ez nem egyszerű. Az egyes feladatoknak egész rendszerekre lehet hatása és gyakran van bizalmatlanság a másik felé, hogy képes- e átvenni a felelősséget is. Ahogy átadni sem könnyű, hiszen ahhoz, hogy a kontrollt el tudd engedni, bizalom kell. A bizalmat ezen a területen leginkább az alapozhatja meg, ha segíted a párod abban, hogy neki is meglegyen a rálátása az egész rendszerre, ne csak az adott részre.Ha nem látja át, nem fog tudni felelősséget vállalni. Ha sosem találkozik valaminek a következményével, akkor nem feltétlenül tudja, hogy az a reális következmény.

Ez egy komplex probléma és a megoldás is sok összetevőből áll.De ha már tisztán látod, hogy mi az, amitől valójában fáradt vagy és ezt meg tudod osztani úgy a pároddal, hogy értse és átlássa, akkor jó úton haladtok.

További segítséget adhat ehhez a következő videó:

A Nagy mentális terhelés lista is jó segédeszköz lehet, amit itt tudsz letölteni.

És a hozzá készített Használati útmutatás videó:

A mentális terhelés témában a WMN-en is megjelent két cikk velem :

https://wmn.hu/wmn-life/56829-onmagaban-az-nem-mindig-segitseg-ha-a-konkret-feladatot-adjuk-at—a-szakember-szerint-igy-oszthatjuk-meg-a-mentalis-terheket-a-parkapcsolatunkban

https://wmn.hu/wmn-life/57628-ezert-erzed-azt-hogy-felorolnek-a-hetkoznapok–beszeljunk-meg-a-szellemi-terhek-megosztasarol

A párkapcsolati munkamegosztásról, (aminek a metális terhelés is része) pedig itt találhatsz összegyűjtve hasznos anyagokat össezgyűjtve

Megosztás:

Önismeret és párkapcsolat- Önérvényesítés és párkapcsolat

Mi az önérvényesítés?

Az önérvényesítés arról szól, mennyire tudjuk képviselni saját magunkat, megvédeni a határainkat, érvényesíteni a vágyainkat, akaratunkat, szükségleteinket megfelelő módon.

Az önérvényesítés tehát már nem bennünk zajlik, hanem nagyonis cselekvésekben nyilvánul meg. Megfelelő kommunikációban és tettekben.

Természetesen az önérvényesítés nem független attól, hogy milyen viszonyban vagyunk saját magunkkal. Az önbecsülésnek, önértékelésnek, önbizalomnak szerepe van abban, hogy az önérvényesítésünk milyen lesz.

Az önérvényesítés kapcsán többféle modell is született. A legegyszerűbb felosztásban lehetünk agresszívak, amikor csak saját érdekeinket nézzük, alárendelődőek, amikor csak a másik érdekét és asszertívak, amikor a saját érdekünket a másik érdekeinek tiszteletbentartása mellett érvényesítjük.

Én Thomas és Kilmann konfliktuskezelési modelljét kedvelem a legjobban. Ők két dimenzió alapján állították fel a modellt. Az egyik a személyes célok fontossága, a másik pedig a jó kapcsolat fenntartása a másik személlyel.

A fenti képen a cápa az erőszakos konfliktus kezelési mintát jelenti, aki így viselkedik, annak fontos a saját érdeke, de az együttműködés nem fontos.

A teknős a visszahúzódó vagy elkerülő, sem a saját érdekeinek képviselete nem fontos, sem az együttműködés, igyekszik távol maradni a konfliktustól, nem látnak reményt, hogy érvényesítheti érdekeit.

A rókának közepesen fontos a saját érdeke és a kapcsolat is, ő a kompromisszum kereső, aki igyekszik saját céljait érvényesíteni, de hajlandó a kapcsolatért azokból engedni.

A plüssmacinak a kapcsolat a fontos, ennek alárendeli saját céljait, igyekszik elkerülni a konfrontációt szeretné, hogy szeressék, így igyekszik elsimítani a konfliktusokat.

A bagolynak egyaránt fontos a kapcsolat és saját céljai is. A konfliktust közösen megoldandó problémának tekintik és konszenzusra törekszenek.

Ez a modell sok módon használható. Mindenkinek vannak jellemző konfliktuskezelő mintái, az a hozzáállás, ami a leggyakoribb alapvetően. De az élet különböző területeit nézve teljesen más is lehet jellemző. Ez természetes is, hiszen mind az adott kapcsolat fontossága, mint az aktuális érdek lehet nagyon fontos vagy abszolút nem fontos is.

Miért fontos a párkapcsolatban?

A párkapcsolatban folyamatosan adódnak olyan helyzetek, amikor képviselni kell saját érdekeinket. Nem is feltétlenül alakul ki konfliktus, egyszerűen csak vállalnunk kell a felelősséget azért, hogy jelezzük, ha szükségünk van valamire.

Mivel a párkapcsolat az esetek többségében a legfontosabb ( de legalábbis mindenképpen az egyik legfontosabb) kapcsolatunk, az lenne a logikus, ha csak azok a konfliktuskezelési minták jöhetnének szóba, amik a kapcsolat fontosságát is figyelembe veszik. De sajnos ez nem így van.

Bizony cápa és teknős viselkedés is gyakran jelenik meg a kapcsolatokban. A kritik, szapulás, minősítés tipikus cápa viselkedések, míg a „mi a baj? -semmi” kommunikáció a teknősre lehet jellemző.

Természetesen egy jól működő kapcsolatban egy-egy rossz kimenetelű konfliktus nem okoz komoly gondot, de ha valamelyik fél folyamatosan nem veszi figyelembe a másik érdekeit, netán a sajátját, az hosszú távon romboló a kapcsolatra nézve.

Érdemes látni, hogy az egyetlen, ami győztes-győztes szituációhoz vezet, az a bagoly konszenzusra törekvése. Ehhez képest a róka hasonlóan egyenlő helyzetre törekszik, de a kompromisszum már azt jelenti, hogy mindenki csak félig nyer, valamennyit fel kell adnia a céljaiból. A kompromisszum viszont jóval kevésbé időigényes, mint a konszenzus. Illetve vannak olyan helyzetek is, amikor a konszenzus nem lehetséges, de ez is csak hosszabb folyamat eredményeként derül ki.

Látszatra ugyanis nagyon gyakran tűnik úgy, hogy a helyzet nulla összegű. Vagy az lesz, amit én szeretnék vagy az, amit a másik. De rengeteg esetben, ha rászánjuk az időt, akkor van olyan megoldás, ami mindkettőnknek tökéletes. Ennek az oka, hogy amit megfogalmazunk , hogy szeretnénk, gyakran csak a felszín. Ilyenkor érdemes kicsit jobban belemenni, hogy az adott dolog miért fontos, pontosan mit kapunk belőle és ilyenkor lehetséges, hogy nagyon könnyű olyan alternatívát találni, ami mindkét félnek jó megoldás.

Hogyan fejleszthető?

Nehéz erről röviden írni, hiszen az önérvényesítés a jéghegy csúcsa. Az egészséges önbecsülés, a reálisan pozitív önértékelés és az ezekre épülő önbizalom mind elősegíti a önérvényesítést.

Ráadásul az önérévnyesítési problémák is többirányúak lehetnek. Van, akiknek az okoz nehézséget, hogy ne agresszív cápa módjára küzdjenek az igazukért rombolva ezzel a kapcsolatot. És van, akiknek pedig az okoz nehézséget, hogy képviseljék saját szükségleteiket, vágyaikat érdekeiket. És természetesen előfordul, hogy mindkettő problémát okoz, mert van, aki sokáig tűr és enged, egy idő után vagy bizonyos helyzetekben, bizonyos témákkal kapcsolatban nem képes figyelembevenni a másik szempontjait.

Mindenképpen javaslom, hogy akinek az önbecsülésével és /vagy az önértékelésével gondja van, az elsőször ezekkel a problémákkal foglalkozzon. Nagyon nehéz saját magunkért kiállni addig, míg azt gondoljuk, hogy ezt nem érdemeljük meg, nincs jogunk hozzá!

Akinek az okoz gondot, hogy ne kommunikáljon agresszívan, annak ajánlom a Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban? című bejegyzésem. Ebben a bejegyzésben többségében olyan szempontokat gyűjtöttem össze, amelyek abban segítenek, hogy a másikra vigyázva, őt nem támadva hogyan tudjuk az érdekeinket érvényesíteni.

Akinek inkább az okoz nehézséget, hogy kiálljon magáért, azoknak pedig elsősorban a Dehát miért nem tudja magától? című bejegyzést javaslom.

A heti témához kapcsolódó videó:

Ezen kívül több olyan videóm is készült, ami segíthet ebben.

Az énüzenet

Az értő figyelem

A kritika szótár

A jó gyakorlat

Megosztás:

Önismeret és párkapcsolat- Önreflexió

Mi az önreflexió?

Az önreflexió önmagunk megfigyelése, vizsgálata. Amikor vizsgáljuk magunkat, részleteiben vesszük górcső alá, hogyan hatnak ránk a dolgok. Milyen gondolatokat, érzéseket váltanak ki belőlünk, milyen viselkedésre késztetnek egyes helyzetek. Mik a motivációink, milyen a belső működésünk. Hogyan hatunk mi magunk másokra.

Miért fontos a párkapcsolatban?

Az önreflexió minden kapcsolatban fontos, mivel a párkapcsolat az egyik olyan kapcsolatunk, ami a legfontosabbak közé tartozik, ezért érdemes megvizsgálni milyen összefüggésben van az önreflexióval.

A múlt héten arról írtam, hogy milyen fontos az önismeret a párkapcsolat szempontjából. Az önreflexió pedig az önsimeret egyik legfontosabb eszköze. Azon túl, hogy az önrefelxió által folyamatosan fejleszthetjük az önismeretünket, az önreflexiós képesség feszült helyzetekben , konfliktusokban is meghatározó a viselkedésünk szempontjából.

Az önreflexió gyakorlása, a szokás, hogy ránézzünk a saját viselkedésünkre segít abban, hogy azokban a helyzetekben, ahol az első reakciónk külső tényezők vagy a másik hibáztatása lenne, elgondolkodjunk saját szerepünkön. A legtöbbször egy problémát közösen hozunk létre, így ha csak a másik viselkedésében keressük a hibát, azzal elszalasztjuk a lehetőséget arra, hogy hozzájáruljunk a megoldáshoz.

Ezen kívül, már önmagában az, hogy folyamatosan vizsgáljuk saját magunkat is, segít abban, hogy a párkapcsolati nehézségeket kiegyensúlyozattabban , mindkét fél szempontjai szerint vizsgáljuk, kiszabaduljunk a „kinek van igaza?” vagy „ki a hibás?” gondolkodásból. Ezek a gondolkodásmódok ugyanis nem tudnak igazán jó megoldáshoz vezetni, mert ilyenkor nem a közös győzelem szemszögéből közelítünk a megoldáshoz, hanem győztes-vesztes szereposztásban gondolkodunk.

Hogyan lehet fejleszteni?

A fejlesztés első és legfontosabb lépése a tudatos döntés, hogy időt és energiát szánunk arra, hogy megfigyeljük magunkat, információt gyűjtünk arról, hogyan működünk, hogyan hatnak ránk a dolgok és hogyan hatunk mi másokra. Mik azok a helyzetek, amik problémát okoznak és milyen megoldásokkal próbálkozunk.

A módszer lehet akár az, hogy esténként végiggondolod a napod lényegesebb pontjait, főként azokat a történéseket, amik nagy hatással voltak rád. Mit gondoltál, mit éreztél, hogyan viselkedtél? Milyen gondolatok és érzések maradtak benned később? Milyen összefüggéseket, hasonlóságokat látsz ezekben más múltbeli tapasztalatokkal.

Egy jó módszer lehet még a naplóírás is, ebben az esetben érdekes lehet később visszaolvasni a benyomásokat. Sok történet újra és újra átgondolva később megváltozik bennünk, így ennek a változásait is követheted.

Vannak, akik akkor tudnak a legjobban gondolkodni, ha beszélgetnek. Akár a pároddal, akár egy jóbaráttal átbeszélve ezeket a tapasztalatokat, ugyanezek mentén a szempontok mentén szintén meg tudod fogalmazni , hogyan viszonyulsz egyes dolgokhoz. Ha olyan emberrel beszélgetsz, aki a bizalmadat élvezi és őszinte tudsz lenni vele, akkor bízhatsz abban, hogy támogat ezeknek a gondolatoknak a megfogalmazásában, esetleg ki is egészíti a képet a saját tapasztalataiddal rólad, ami szintén segíthet, hogy saját magadról új információkhoz juss.

Milyen gondokat okoz az önreflexió hiánya?

Amikor kapcsolatba lépünk valakivel és létrejön valami, ami közös, akár összehang, akár feszültség, nem könnyű elkülöníteni, hogy amit közösen létrehoztunk, ahhoz egyikünk vagy másikunk mivel járult hozzá. Azt szokták mondani, hogy bizonyos dolgokhoz ” ketten kellenek”. Ez nincs minden alkalommal így, vannak olyan kivételek, amikor egyik félen múlik, ami történik, de ezek a ritkább kivételek. Az esetek többségében mindkét fél hatással van arra, ami kettejük közt létrejön. A párkapcsolatban a közeli kapcsolat miatt sokszor különösen nehéz kibogozni, hogy ki milyen hatással van a másikra, a hosszú évek alatt össze tudnak gubancolódni a szálak, előfordulhat olyan, hogy egyik vagy másik fél annyira beleolvad a „mi”-be, hogy el is felejt saját magára gondolni, már nem tudja, hogy ki ő és ki a másik, hogy mik az ő vágyai és mik a másikért megtett dolgok. Ez hosszú távon biztosan gubancokat okoz.

Az önreflexió hiánya, ha a saját viselkedését valaki nem vizsgálja könnyen s gyakran vezet ahhoz a torzításhoz is, hogy minden hiba, probléma és nehézség oka kívül keresendő. Ez a viselkedés pedig hajlamossá tesz a másik állandó hibáztatására, ami mindenképpen romboló a kapcsolatra nézve.

A bejegyzéshez kapcsolódó videó:

Megosztás: