Egy hosszú sorozat végéhez érkeztünk. Az önismeret és párkapcsolat sorozat 7 héten keresztül futott. Úgy gondoltam, érdemes ezt a hetekig tartó témát egy kicsit összerendezni. A fogalmakat egymással összefüggésben nézni, mert valójában nem külön hatnak, hanem egy rendszer részeikén.
Az önismeret és a többiek
Minden, amit tudok magamról, hogy milyen vagyok, hogyan működök, mik az erősségeim, mik a gyengéim. Hogyan lettem az , aki, hogyan hatottak rám az életem eseményei, mire számíthatok magamtól a jövőben, az mind az önismeret része.
Az önreflexió
Az önismeret egyik legfőbb eszköze az önreflexió . De csak akkor képes hatékonyan működni, ha mögötte ott van, a stabil önbecsülés és a reális önértékelés. Miért? Mert hiába figyelem meg magamat, ha nem vagyok képes befogadni az információt. Ha az önmegfigyelésem ahhoz vezet, hogy hibát találok vagy gyengeséget, az azzal való szembenézést meg fogom próbálni elkerülni, ha az a stabilítást veszélyezteti. Márpedig, ha az önbecsülés ingatag, akkor minden negatív tartalom magamról, veszélyeztetheti a stabilitást. Akkor nem leszek objektív. Mivel szeretjük fenntartani az énképünk állandóságát, így ez az önvédelem már eleve nehezíti az új információk bejutását. Ha pedig az információ még negatív is, valamilyen gyengénkre mutat rá, akkor már duplán nem vagyunk motiváltak befogadni. Így torzítani fogunk.
Ha azonban az önbecsülésünk stabil és motiváltak vagyunk fejlődni, változni, akkor elbírjuk annak a súlyát, hogy szembe kell esetleg néznünk saját gyengeségeinkkel, hogy azokon változtassunk. Ilyenkor a stabil önbecsülés megadja azt az alapot, hogy az értékességem nem függ szorosan össze a teljesítményemmel, ha hibázom vagy valamiben gyenge vagyok, akkor is értékes és szerethető vagyok. Ez segít abban, hogy az önismeret valóban fejlődjön.
Az önszeretet
Az önszeretet és az önbecsülés szintén kéz a kézben jár. Nehéz elkülöníteni őket. A belső önbecsülés saját értékességünknek és szerethetőségünknek biztos tudata, míg az önszeretet már egy érzelmi élmény és egy aktív cselekvés önmagunk irányába. De a kettő szorosan összefügg. Ha az önbecsülés alapjai rendben vannak, akkor az önszeretet nem nehéz. Akinek azonban az önbecsülése bizonytalan vagy kifejezetten alacsony a belső önbecsülése, az azt szokta megélni, hogy nem tudja szeretni magát. Viszont, a szeretet is képes hatni az önbecsülésre, így ha elkezd saját magával szeretteljesen viselkedni, az segíthet a belső önbecsülés fejlesztésében.
Az önértékelés
Az önértékelés jó esetben reális és pozitív, a kis pozitív torzítás sem okoz gondot, viszont jó hatással van az önbizalomra. A reális önértékelést a fejlett önreflexió szolgálja legjobban, hiszen az önértékelést, mint az önismeret részét önreflexióval fejleszthetjük. Ám nem mindegy, hogyan figyeljük magunkat! Fontos, hogy objektívek legyünk, ez vezet a reális képhez. Ehhez pedig, ahogy fent is említettem, szükségünk van az önbecsülés stabilitására, hogy ne legyen szükségünk a torzításokra.
Ha az önbecsülés rendben van és szerettel tudunk magunk felé fordulni, akkor el tudjuk fogadni, hogy adott területen az önértékelésünk alacsony. Vagy akár be tudunk fogadni olyan információt is, ami azt mutatja, hogy egy olyan területen követtünk el nagy hibát, amiben egyébként jónak tartjuk magunkat. Mert ez a stabilitás azt adja, hogy nem fekete-fehér a gondolkodás, vagyis, ha valamit már 50x jól csináltam és most elszúrtam, akkor nem dől össze a világ, nem jelenti azt, hogy ” na, ebben sem vagyok jó!” , ” Ez sem megy” stb. Pontosan annyit jelent, hogy bár nagyon jó vagyok ebben, ebben is tudok hibázni és most ez történt. És nem megsemmisülve, hanem elfogadva ezt, kereshetem a megoldást, hogy vajon mi történ.
Ha viszont egy hiba szétzilálja az egész képemet magamról, akkor nem fogom beengedni az énképembe, hanem találok rá magyarázatot, hogy miért történt úgy, ahogy. A leggyakoribb megoldás ilyenkor az, hogy a saját hibámat másokra hárítom.
Az önbecsülés
Ahogy fentebb már kiderült, az önbecsülés az alap, amire az egész vár épül. Ha a belső, statikus része gyenge, akkor nagyon kemény munkával próbáljuk a külső önbecsüléssel stabilan tartani. De ez a kemény munka valójában folyamatos szenvedést, másoknak való megfelelési kényszert, folyamatos belső feszültséget és szorongást okoz. A vágyott stabilitás sosem jön el. A belső önbecsülés rendbetétele nélkül sosem lesz nyugalom, mert aki a teljesítmény fügvényében tudja csak magát értékesnek érezni, az akkor is retteg, ha a csúcson van. Hiszen egyrészt attól fél, hogy ” lebukik” hiszen belül ott marad az értéktelenség élménye, másrészt sosem állhat le, hiszen akkor az önbecsülése veszélybe kerül. Nem követhet el hibákat, nem pihenhet, nem lazíthat.
Az önbizalom
Az önbizalom a legszorosabb kapcsolatban az önértékeléssel van , hiszen azokon a területeken tudunk bízni abban, hogy képesek vagyunk teljesíteni egy feladatot, megfelelően kezelni egy helyzetet, amely területeken jónak érezzük magunkat.
Az önbizalmat viszont gyakran viselkedés alapján ítéljük meg a másik embernél. Ami azért érdekes, mert aki nagy önbizalmat mutat, az egyáltalán nem biztos, hogy meg is éli az önmagába vetett valódi bizalmat.
Előfordul , hogy az önbecsülés alacsony szintje irreális önértékeléshez vezet adott területeken, ilyenkor látjuk azt, hogy valaki kifejezetten magabiztos, ám ez a magabiztosság inkább álca, a bizonytalanságot takargatja vele. A bizonytalanság ellen úgy védekezik, hogy kirekeszti azokat az információkat, amik az önértékelését negatívan befolyásolnák és ezáltal egy torzult önértékelés jön létre, ebbe kapaszkodik , hogy önbizalmat mutasson. Ez a fajta magabiztosság gyakran arról ismerhető fel, hogy az ilyen ember mások fölé szeretne kerekedni, versengő, kritikus és folyamatosan úgy gondolja, hogy védenie kell a pozícióját.
Ezzel szemben a valódi önbizalom, amikor bízunk saját képességeinkben, mert mind az önbecsülésünk védőhálója ( hibázhatok, attól még nem leszek kevésbé értékes, ha valamit elrontok), mind a pozitív önértékelés ott van a háttérben nem másokhoz képest jelenik meg. Az ilyen önbizalommal rendelkező ember nem fél folyamatosan a kudarctól, bukástól, hibától, kritikától, így nincs s szüksége rá, hogy versenyben és hierarchiában gondolkozzon. Sokkal nyitottabb az együttműködésre, hiszen nem kell védenie magát.
Az önérvényestítés
Az önérvényesítéshez szintén szorosan kapcsolódnak az eddigi fogalmak. Az önreflexió segít abban, hogy tisztában legyünk saját szükségleteinkkel, határainkkal, képességeinkkel gyengéinkkel, amik az önismeret részét képezik. Egy érdekütközés vagy konfliktushelyzet esetén fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy pontosan mi is az, amit szeretnénk, a saját érdekünk mögött milyen szükséglet húzódik meg, a másik kérése mennyire fér bele a határainkba.
Az önszeretet és önbecsülés alapját adják az önérvényesítésnek, hiszen arról gondoskodunk, annak a szükségleteit tartjuk fontosnak, akit becsülünk és szeretünk. Így ha saját magunkat nem becsüljük és nem szeretjük, akkor az nagyon megnehezíti a saját érdek képviseletét. Hiszen azt fogjuk gondolni, hogy ” én nem is vagyok olyan fontos”, „nem érdemlem meg” stb. A dolog fordítva is működik. Ha megvédjük a szükségleteinket, kiállunk magunkkért az egy szeretetteli viselkedés önmagunk felé, ami az önbecsülést is erősítheti. Akinek nehezére esik az önérvényesítés az az olyan helyzetekkel kapcsolatban, amikor ki kell állnia magáért kevés önbizalmat él meg. Viszont , ha fejleszti magát ezen a téren, akkor a pozitív élmények, az önérvényesítésben elért sikerek növelik az önbizalmát.
Hogyan jelenik meg ez az egész a párkapcsolatokban?
A cikksorozat minden részében írtam a teljesség igénye nélkül példákat, területeket arra nézve, hogy a párkapcsolatban miért fontos az egyén önismeret, önreflexiója, önszeretete, önértékelése, önbecsülése, önbizalma és önérvényesítése.
Az ezekkel kapcsolatos problémák számos ponton okozhatnak gondokat és mivel egy párkapcsolatban két ember van, így mindkét ember ilyen prolémái összeadódnak.
Egyensúly a párkapcsolatban
Ha általánosságban beszélünk ezekről, akkor azt lehet megfigyelni, hogy ha egy párkapcsolatban az egyik fél egyensúlya borul, akkor a kapcsolat egyensúlya és a másik fél egyensúlya is veszélybe kerül. Ha valaki instabil, könnyen elveszti az egyensúlyát, akkor a rendszer, amiben jelen van arra fog törekedni, hogy ezt valahogy kiegyenlítse, ami a másik fél egyensúlyának kárára megy.
Aki saját magával „nincs jóban”, saját értékessége kapcsán kételyei vannak, nem tudja szeretni magát vagy nem képes érvényesíteni magát, az a másik fél bármilyen nehézségét, problémáját, válságát „magára húzza”.
Ha nem vagyok biztos magamban, akkor nagyon nehéz hinni abban, hogy én és valaki más képesek vagyunk működtetni egy kapcsolatot. Így bármilyen nehézség történik, azt egyrészt könnyen felnagyítom, másrészt hajlamos leszek a helyzetet a saját szubjektív szemüvegemen keresztül értelmezni. A bizonytalan ember könnyen érzi úgy egy kapcsolati hullámvölgyben, hogy mindennek vége, ha a másiknak valami rajta kívülálló problémája van, azt hajlamos magára vonatkoztatva értelmezni. Ha a másik fél érzékeli a bizonytalanságot, az az ő kommunikációját is torzítani fogja, hiszen nem szolgálja a kapcsolat érdekét, hogy bizonytalanság legyen, ezért az őszinte kommunikációt ez gátolni fogja, hiszen ha minden apró probléma megfogalmazása súlyos krízist okoz, akkor az őszinteség nem tűnik kifizetődőnek. Így a nem őszinte kommunikáció további rejtett folyamatokat generálhat, ami aztán folyamatosan rombolóan hat a kapcsolatra.
A megfelelelési vágy
Negatívan hathat az is, ha a közös feladatok, döntések kapcsàn az egyik felet erősen vezérli a környezetnek való megfelelés vágya. Akinek folyamatosan szüksége van mások jóváhagyására ahhoz, hogy saját magát rendben lévőnek érezze az nem szabad. A döntéseit, a megoldásait folyamatosan befolyásolja a megfelelni vágyás, sokszor maga sem tudja, hogy ő maga valójában mit szeretne az adott dologgal kapcsolatban. Így, amikor közös döntéseket kell hozni, kaput nyit olyan külső hatásoknak, amik bonyolítják a döntést, hiszen ezekben a helyzetekben a legfontosabbak a pár illetve a saját család szempontjai, minden más csak ezután jöhet. De aki megfelelni vágyik annak nem csak az egyéni önérvényesítéssel lehet gondja, hanem a család határainak megvédésében is. Ezt a másik fél úgy élheti meg, hogy nem lojális hozzá a párja. A félelem, hogy mások mit gondolnak rés lehet a közös pajzson.
Irreális pozitív önértékelés és látszat önbizalom
A másik fent is említett gyakori probléma, amikor a gyenge önbecsülés mellett valaki irreálisan pozitív önértékeléssel és látszatra nagy önbizalommal rendelkezik. Mivel az ilyen ember folyamatosan úgy érzi, hogy védekezni kényszerül, ezért folyamatosan tàmad. Egy párkapcsolatban ez általában úgy jelenik meg, hogy hajlamos gyakran kritizálni másikat, nem ismeri el a saját hibákat, sőt jellemző rá, hogy a másik félre hárítja. Nehéz vele együttműködni, kevéssé nyitott a kompromisszumra. Jellemző, hogy a másik fél úgy éli meg, hogy ” nem lehet vele beszélni” , mert minden olyan felvetést, ami problémák megbeszélésére irányul a személye elleni támadásnak él még és általában támad.
Agresszív és passzív agresszív konfliktuskezelés
Az agresszív vagy passzív agresszív konfliktus kezelési módok is rombolják a kapcsolatot. Ezeknek a rendszeres használata kialakulhat a fenti okokból vagy más okból is. De a legtöbb esetben bizonytalanság, bizalmatlanság, félelem van ezek mögött. Ezek külön-külön és együtt is megjelenhetnek. Előfordul, hogy egyik félnél jelenik meg mindkettő, de gyakran az egyik agresszív konfliktuskezelési módjára válasz a másik passzív agresszív viselkedése vagy fordítva.
Te magad légy a változás
Természetesen ezek mind leegyszerűsített és szélsőséges példák. Nagyon ritkán jelennek meg ilyen tisztán, erőteljesen és önmagukban. A kapcsolatok dinamikája ennél sokkal bonyolultabb és gyakran ezek a minták, működésmódok csak adott témákban, területeken jelennek meg.
A jól működő kapcsolatokban is előfordulhatnak ilyen elemek, hiszen senki sem tökéletes. Mindenkinek van múltja, vannak sérülései, amik befolyásolják a reakcióit, a működését.
Ezért azt javaslom, hogy ezt és a hasonló írásokat olvasva mindenki inkább a saját önismeretén, kapcsolatban betöltött szerepén dolgozzon és ne a párja hibáit, rossz működéseit próbálja ” diagnosztizalni”!
A sorozat címe nem véletlenül önismeret és párkapcsolat. A cél csak saját magunk fejlesztése lehet, hiszen a másik megváltoztatására tett kísérlet inkább problémákat okoz, mint hasznot hoz.
A párkapcsolat egy rendszer, így, ha az egyik változik, a kapcsolat is változik. A párkapcsolati problémák pedig nem egyik vagy másik fél problémái, hanem közös, sok összetevős problémák, amiket közösen lehet megoldani.
Az önérvényesítés arról szól, mennyire tudjuk képviselni saját magunkat, megvédeni a határainkat, érvényesíteni a vágyainkat, akaratunkat, szükségleteinket megfelelő módon.
Az önérvényesítés tehát már nem bennünk zajlik, hanem nagyonis cselekvésekben nyilvánul meg. Megfelelő kommunikációban és tettekben.
Természetesen az önérvényesítés nem független attól, hogy milyen viszonyban vagyunk saját magunkkal. Az önbecsülésnek, önértékelésnek, önbizalomnak szerepe van abban, hogy az önérvényesítésünk milyen lesz.
Az önérvényesítés kapcsán többféle modell is született. A legegyszerűbb felosztásban lehetünk agresszívak, amikor csak saját érdekeinket nézzük, alárendelődőek, amikor csak a másik érdekét és asszertívak, amikor a saját érdekünket a másik érdekeinek tiszteletbentartása mellett érvényesítjük.
Én Thomas és Kilmann konfliktuskezelési modelljét kedvelem a legjobban. Ők két dimenzió alapján állították fel a modellt. Az egyik a személyes célok fontossága, a másik pedig a jó kapcsolat fenntartása a másik személlyel.
A fenti képen a cápa az erőszakos konfliktus kezelési mintát jelenti, aki így viselkedik, annak fontos a saját érdeke, de az együttműködés nem fontos.
A teknős a visszahúzódó vagy elkerülő, sem a saját érdekeinek képviselete nem fontos, sem az együttműködés, igyekszik távol maradni a konfliktustól, nem látnak reményt, hogy érvényesítheti érdekeit.
A rókának közepesen fontos a saját érdeke és a kapcsolat is, ő a kompromisszum kereső, aki igyekszik saját céljait érvényesíteni, de hajlandó a kapcsolatért azokból engedni.
A plüssmacinak a kapcsolat a fontos, ennek alárendeli saját céljait, igyekszik elkerülni a konfrontációt szeretné, hogy szeressék, így igyekszik elsimítani a konfliktusokat.
A bagolynak egyaránt fontos a kapcsolat és saját céljai is. A konfliktust közösen megoldandó problémának tekintik és konszenzusra törekszenek.
Ez a modell sok módon használható. Mindenkinek vannak jellemző konfliktuskezelő mintái, az a hozzáállás, ami a leggyakoribb alapvetően. De az élet különböző területeit nézve teljesen más is lehet jellemző. Ez természetes is, hiszen mind az adott kapcsolat fontossága, mint az aktuális érdek lehet nagyon fontos vagy abszolút nem fontos is.
Miért fontos a párkapcsolatban?
A párkapcsolatban folyamatosan adódnak olyan helyzetek, amikor képviselni kell saját érdekeinket. Nem is feltétlenül alakul ki konfliktus, egyszerűen csak vállalnunk kell a felelősséget azért, hogy jelezzük, ha szükségünk van valamire.
Mivel a párkapcsolat az esetek többségében a legfontosabb ( de legalábbis mindenképpen az egyik legfontosabb) kapcsolatunk, az lenne a logikus, ha csak azok a konfliktuskezelési minták jöhetnének szóba, amik a kapcsolat fontosságát is figyelembe veszik. De sajnos ez nem így van.
Természetesen egy jól működő kapcsolatban egy-egy rossz kimenetelű konfliktus nem okoz komoly gondot, de ha valamelyik fél folyamatosan nem veszi figyelembe a másik érdekeit, netán a sajátját, az hosszú távon romboló a kapcsolatra nézve.
Érdemes látni, hogy az egyetlen, ami győztes-győztes szituációhoz vezet, az a bagoly konszenzusra törekvése. Ehhez képest a róka hasonlóan egyenlő helyzetre törekszik, de a kompromisszum már azt jelenti, hogy mindenki csak félig nyer, valamennyit fel kell adnia a céljaiból. A kompromisszum viszont jóval kevésbé időigényes, mint a konszenzus. Illetve vannak olyan helyzetek is, amikor a konszenzus nem lehetséges, de ez is csak hosszabb folyamat eredményeként derül ki.
Látszatra ugyanis nagyon gyakran tűnik úgy, hogy a helyzet nulla összegű. Vagy az lesz, amit én szeretnék vagy az, amit a másik. De rengeteg esetben, ha rászánjuk az időt, akkor van olyan megoldás, ami mindkettőnknek tökéletes. Ennek az oka, hogy amit megfogalmazunk , hogy szeretnénk, gyakran csak a felszín. Ilyenkor érdemes kicsit jobban belemenni, hogy az adott dolog miért fontos, pontosan mit kapunk belőle és ilyenkor lehetséges, hogy nagyon könnyű olyan alternatívát találni, ami mindkét félnek jó megoldás.
Hogyan fejleszthető?
Nehéz erről röviden írni, hiszen az önérvényesítés a jéghegy csúcsa. Az egészséges önbecsülés, a reálisan pozitív önértékelés és az ezekre épülő önbizalom mind elősegíti a önérvényesítést.
Ráadásul az önérévnyesítési problémák is többirányúak lehetnek. Van, akiknek az okoz nehézséget, hogy ne agresszív cápa módjára küzdjenek az igazukért rombolva ezzel a kapcsolatot. És van, akiknek pedig az okoz nehézséget, hogy képviseljék saját szükségleteiket, vágyaikat érdekeiket. És természetesen előfordul, hogy mindkettő problémát okoz, mert van, aki sokáig tűr és enged, egy idő után vagy bizonyos helyzetekben, bizonyos témákkal kapcsolatban nem képes figyelembevenni a másik szempontjait.
Mindenképpen javaslom, hogy akinek az önbecsülésével és /vagy az önértékelésével gondja van, az elsőször ezekkel a problémákkal foglalkozzon. Nagyon nehéz saját magunkért kiállni addig, míg azt gondoljuk, hogy ezt nem érdemeljük meg, nincs jogunk hozzá!
Akinek az okoz gondot, hogy ne kommunikáljon agresszívan, annak ajánlom a Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban? című bejegyzésem. Ebben a bejegyzésben többségében olyan szempontokat gyűjtöttem össze, amelyek abban segítenek, hogy a másikra vigyázva, őt nem támadva hogyan tudjuk az érdekeinket érvényesíteni.
Akinek inkább az okoz nehézséget, hogy kiálljon magáért, azoknak pedig elsősorban a Dehát miért nem tudja magától? című bejegyzést javaslom.
A heti témához kapcsolódó videó:
Ezen kívül több olyan videóm is készült, ami segíthet ebben.
Az önbizalom a saját képességeinkbe, erőnkbe, kompetenciáinkba vetett bizlom. Vagyis arról szól, hogy a jövőben mennyire tudok bízni abban, hogy megoldok, jól kezelek helyzeteket, hogy képes vagyok helytállni.
Mindkettő hatással van az önbizalomra. Ha alapvető önbecsülési problémája van valakinek, akkor az minden területen okozhat önbizalomhiányt. Illetve fordítva, ha van egy egészséges önbecsülése az megalapozza az önbizalmat minden területen.
Az önértékelés már nem ilyen általánosan működik, lehet az egyik területen magas az önértékelésünk, míg a másik területen alacsony. Ha reálisan látjuk magunkat, akkor valószínűleg érzékeljük a gyengéinket is és ezeken a területeken kevésbé lesz önbizalmunk. Azon a területen pedig, ahol erősnek érezzük magunkat, magabiztosak leszünk.
A dolgot bonyolítja, hogy az önbecsülés alacsony szintje vagy hiánya könnyen vezethet irreális önértékeléshez is adott területeken. Ilyenkor látjuk azt, hogy valaki kifejezetten magabiztos, ám ez a magabiztosság inkább álca, a bizonytalanságot takargatja vele.
Az önbizalom, amit látunk
Az önbizalmat általában a viselkedés alapján ítéljük meg, de nem feltétlenül tesszük ezt jól. Sokan takargatják az előbb említett módon saját gyengeség érzésüket. Ezekben az esetekben előfordulhat az is, hogy nagyon is reálisan látja valaki a gyengeségét és azt igyekszik nagy önbizalommal palástolni és az is, hogy a gyenge önbecsülés miatt nem képes látni a saját gyengeségét, irreális önértékeléssel védekezik.
A valóban magabiztos emberről is azt szokták gondolni, hogy nem fél. Ha egy területen magabiztos valaki, megfelelő önbecsüléssel és reális önértékeléssel együtt, akkor valóban rengeteg olyan viselkedésre képes, ami mások számára ijesztő, szorongáskeltő lehet. De amikor ahhoz képest, amilyen célokat addig kitűzött maga elé kicsit magasabbra tolja a lécet, akkor bizony a magabiztos ember és megéli a félelmet.
Ez a félelem azonban nem bénító, mert az önbecsülése egyfajta védőhálóként működik. Bár tart a kudarctól, tudja, hogy kudarc esetén is értékes, nem dől össze a világ, így képes a siker érdekében kockázatot vállalni.
Milyen szerepe van az önbizalomnak párkapcsolatban?
A párkapcsolat kezdetén
A párkapcsolatra már a kapcsolat kezdete előtt hat az önbizalom. Hiszen az önbizalom hiánya már az ismerkedést, a kezdeményezést akadályozza. A kapcsolatok kezdeti szakaszában komoly stresszt okoz, ha nem bízik valaki abban, hogy képes kezelni az ismerkedéssel járó helyzeteket.
Itt újra bejön az önbecsülés és az önértékelés szerepe. A kapcsolat ismerkedési fázisában kulcskérdés, hogy mennyire képes valaki önmagát megmutatni. Ha valaki nem reálisan látja saját magát, nem érzi magát értékesnek vagy sok területen alacsony az önértékelése, akkor nem fogja merni magát megmutatni. Minnél kritikusabb magához, annál inkább mást próbál mutatni, ha szeretné, hogy szeressék. Ebből rengeteg probléma származhat, hiszen ha mindkét ember mást mutat, akkor két álarc szeret egymásba és nincs valódi kapcsolódás a két ember között.
Természetesen nagyon kevesen vannak, akik már az első randin is képesek olyanok lenni, amilyenek, kicsit sem torzítani pozitív irányba. Ez nem is baj. Nem az a gond, ha próbáljuk az előnyös oldalunkat mutatni, az a gond, ha ez olyan mértékű, hogy nem lesz reális a kép.
Kommunikációs problémák
A kapcsolat létrejötte után is hasonlóan fontos, hogy meg merjük mutatni magunkat, a gyengeségeinket is, hiszen csak így ismer meg igazán minket a másik. A kommunikációs problémák jelentős része is abból származik, hogy saját magunk megbecsülése bizonytalan.
Ha az önbecsülés-önértékelés-önbizalom hármassal gond van, akkor az önérvényesítéssel is gond lesz. Függetlenül attól, hogy ezen hármasban hol van probléma, a végeredmény lehet az önérvényesítés elmaradása, behódoló magatartás és agresszív, a másikat lenyomó önérvényesítés is.
A valóban egyenrangú kapcsolathoz ugyanis szükség van bizalomra és önbizalomra is. Ahhoz, hogy a párom és a magam szükségleteit egyformán fontosnak tudjam kezelni, tudnom kell, hogy képes vagyok magamat képviselni, megvédeni a határaimat és ugyanannyira értékes vagyok, mint a másik. És persze azt is tudnom kell, hogy a másik nem fog bántani és őt is értékesnek lássam.
Ez az egyensúly sok ponton tud billenni, ezért az természetes, hogy egy kapcsolatban ez folyamatos egyensúlyozást, magunkra és a másikra való odafigyelést igényel.
Hogyan fejleszthető?
Rettenetesen sok ember foglalkozik azzal, hogy tréningeket, könyveket tanácsadást és minden mást ajánl az önbizalom növelésére. És nagyon sok ember érzi úgy, hogy önbizalom hiányban szenved.
Valójában az önbizalom a felszín. Nagyon sok esetben, amikor valaki azt mondja, hogy ” nincs önbizalmam” valójában az önbecsülésével van probléma. Amikor az alapvető önbecsülés nagyon alacsony, mert valaki nem kapta meg gyerekkorában, hogy feltétel nélkül is szeretik, akkor anélkül, hogy ezen dolgozna, az önbizalom növelés nem fog segíteni. Hiába ér el sikereket akár, az alapérzés ettől nem változik.
Ebben az esetben érdemes szakemberrel dolgozni a problémán, mert az ilyen korán és mélyen beépült értéktelenség érzést nagyon nehéz egyedül leküzdeni.
Ha viszon valaki alapvetően nem érzi magát értéklennek, de mégsem tud egy vagy több területen bízni magában, akkor a legtöbbet a tapasztalat segít.
Egyrészt a tapasztalatok megfelelő észlelése és értelmezése, másrészt, ha kis lépésekben megpróbálunk olyan tapasztalatokat szerezni, ami fokozatosan , lépésről -lépésre növeli az önbizalmunkat.
Érdemes kicsi célokat kitűzni, adott területen a legkisebbet és, ha sikerül elérni, akkor megtenni a következő lépést. Ha valaki például nehezen szólal meg társaságban, lehet a legkisebb lépés, hogy beszél akár a tükörképéhez, aztán a közvetlen szeretteihez Később baráti társaságban, majd munkahelyi értekezleten és csak ezután jöhet a nagyobb közönség elé kiállás.
A heti videóban arról fogok részletesebben mesélni, hogyan figyeljünk oda megfelelő módon a tapasztalatokra, hogyan támaszkodjunk rájuk és hogyan keressünk lehetőséget az önbizalom növelésére.
Az önbecsülés egy mélyebb és általánosabb értékelése saját magunknak. Az önbecsülés azt jelenti, hogy alapvetően értékesnek, szerethetőnek érezzük magunkat, tudjuk, hogy képesek vagyunk fejlődni és teljesíteni.
A múlt héten írtam az önértékelésről. ( Önismeret és párkapcsolat- Önértékelés és párkapcsolat ) Míg az önértékelés arról szól, hogy konkrét elképzelésünk van arról, hogy különböző területeken hogyan tudunk teljesíteni, milyenek a képességeink, miben vagyunk jók vagy rosszak, miben kellene fejlődnünk, addig az önbecsülés általánosabb és sokkal inkább egy érzelmi alapállás.
Az önbecsülés stabil alapja lehet az önértékelésnek. Ha nincs stabil belső alap, akkor a pozitív önértékelés fenntartása sok teljesítményt és igényel és általában szorongással jár.
Maarit Johnson pszichológus elkülöníti a belső és külső önbecsülést. Míg a belső önbecsülésünk stabil, életünk korai éveiben alapozódik meg azáltal, hogy a minket gondozó felnőttektől feltétlen szeretetet kapunk, addig a külső folyamatosan változik. A külső önbecsülésünk viselkedésünk és teljesítményünk és a környezet azokra adott reakciói függvényében folyamataosan változhat.
A belső és külső önbecsülés magas vagy alacsony szintje alapján négy embertípust ír le. Ezek tiszta formában ritkán fordulnak elő, mindenkiben felelhető többféle típus, mivel az önbecsülésen kívül sok dolo befolyásolja a másokhoz való viszonyainkat.
De az egyes típisok jellemzői mégis jó támpontot adhatnak az alapvető működéseinket tekintve.
A boldog teljesítők belső és külső önbecsülése is magas, a feladatokat, nehézségeket kihívásként élik meg, a hibák nem tántorítják el őket, mivel kudarc esetén a belső alapönbecsülésük védi őket. Reálisan látják magukat és reális célokat tűznek ki. Nincs szükségük a teljesítményre ahhoz, hogy értékesnek érezzék magukat, de örömet okoz neki a teljesítménnyel elér önbecsülés növelés.
A kényszerteljesítőknek szükkségük van a teljesítményre és kompetencia érzésre, hogy magukat értékesnek érezzék, mivel náluk a belső önbecsülés alacsony. Emiatt miközben törekszenek a teljesítményre félnek a kudarctól, mert nem védi őket a stabil belső önbecsülés. Hajlamos agresszívan versenyezni, a kritikát támadásnak éli meg, folyamatosan fenyegetve érzi magáz.
Az életélvezők belső önbecsülése magas, de külső önbecsülése alacsony. Nem vágyik a teljesítményre, hajlamos nem befejezni a dolgokat. A bboldog teljesítőknél viszont jobban ki tudja élvezni az élet örömeit, a művészeteket, a szépségeket.
A nélkülözőknek mind a belső, mind a külső önbecsülése alacsony. Nem keresik a teljesítmény lehetőségét, mert nem hisznek benne, hogy képesek teljesíteni. Hiányzik belőle az a védekező hozzáállás másokkal szemben, ami a kényszerteljesítőket jellemzi.
Miért fontos a párkapcsolatban?
Már a párkeresésnél komoly akadály lehet az alacsony önbecsülés. Az alacsony önbecsülésű ember fél a visszautasítástól. A visszautasítástól való félelem, a kockázatvállallás képtelensége nagyon megnehezíti a párkeresést.
Aztán a párválasztásnál is jelentősége van az önbecsülésnek, mert az önbecsülés szükséges ahhoz, hogy olyan párt válasszunk, aki vonzó számunkra és ne érjük be olyan kapcsolattal, ami nem jó nekünk.
Akinek pozitív az önbecsülése az képes az őszinteségre és elbírja a másik őszinteségét is, mert a hibákat, gyengeségeket gondokat nem katasztrófaként, hanem megoldható nehézségként látja.
A stabil önbecsülés ahhoz vezet, hogy egyformán értékesnek tudom látni saját magam és a párom, egyformán fontosnak a vágyaink teljesülését, a szükségleteink kielégülését ez pedig képessé tesz a kiegyensúlyozott kapcsolatra.
A stabil önbecsülés azt is jelenti, hogy nem okoz gondot nemet mondani és határt húzni, amire egy jó kapcsolathoz mindig szükség van.
Ha stabil az önbecsülés, akkor a kapcsolat nehézségeit és kríziseit a kapcsolat természetes velejárójaként tudjuk kezelni, míg az alacsony önbecsüléssel rendelkező ember minden zavart és hibát úgy értelmez, hogy az ő rosszaságának, alkalmatlanságának, értéktelenségének bizonyítéka.
Milyen problémákat okoz az önbecsülés hiánya párkapcsolatban?
Bizalmatlanság, féltékenység
A saját értéktelenség érzése számos ponton okozhat a partner felé bizalmatlanságot. Ha valaki saját magát értéktelennek vagy a másiknál kevésbé értékesnek látja, akkor már abban is nehéz bíznia, hogy a párja valóban szereti őt. Ez a kapcsolat alapján gyengíti meg, hiszen, ha azt sem tudom elhinni, hogy szerethető vagyok, ezáltal nem hiszem el, hogy a másik valóban szeret, akkor folyamatosan bizonytalan leszek.
Ez gyakran vezet féltékenységhez olyan kapcsolatban is, ahol a partner semmilyen okot nem ad a gyanakvásra. Éppen elég ok maga az önbecsülés hiánya, hiszen a józan ész azt mondja, „ha értéktelen vagyok, előbb-utóbb keres egy jobbat, nem fogja beérni velem”. Sokszor a partner számára érthetetlen és bántó a bizalmatlanság, hiszen nem az ő viselkedése váltotta ki. Ez hosszú távon nagyon romboló lehet, hiszen, mivel nem a másik viselkedése okozza a bizonytaanságot, így ő nem is tud változtatni rajta semmilyen módon, a bizalmatlanság pedig folyamatosan rombolja a kapcsolatot.
Társfüggőség
Ha nem értékeljük magunkat, az folyamatos elismerés és szeretet éhséget is okoz. Mivel saját magunk nem vagyunk képesek szeretni és megbecsülni, ezért annak érdekében, hogy értékesnek érezzük magunkat, mások elismerésére szomjazunk. Ez könnyen vezet függő viszonyhoz, hiszen a másik megerősítése, folyamatos pozitív visszajelzése nélkül azonnal szorongani kezd, akinek nincs egy alapvető biztos hite abban, hogy értékes. Ez egyrész a kapcsolat egyensúlyát mindenképpen megbontja, az erővisonyok nem lesznek egyenlőek, ha az egyik fél a másiktól ennyire függ, másrészt nagy teher a másik félnek, hogy az ő feladata folyamatosan stabil lelkiállapotban tartani a párját. Ez nem két felnőtt ember egyenrangú kapcsolatára jellemző. Ráadásul valójában az ilyen ember sohasem stabil, amikor éppen megkapja a párjától, amire vágyik, akkor is folyamatosan szorong, hogy mi lesz, ha nem kapja meg, hiszen belül az értéktelenség érzés dolgozik és a félelem attól, hogy egyedül marad.
Egyensúly és egyenrangúság
Ahogy már korábban is említettem, ha a másikat többre tartja valaki, magát pedig kevéssé becsüli, akkor az egyensúly megborul. Az egyik oldalról a fent említett folyamatos megerősítési éhség miatt, a másik oldalon pedig a határok kihúzásának képtelensége miatt. Akitől függünk, aki az alapvető érzelmi stabilitásunkat biztosítja, annak nagyon nehéz nemet mondani, Ezért más területeken is megborul az egyensúly, hizsen a magát értéktelennek érző fél mindent meg fog tenni, hogy a párja elégdett legyen vele, közben pedig a saját szükségleteit, vágyait háttérbe szorítja. Annyira, hogy olykor nincs is tisztában vele.
Bántalmazás
A bántalmazók viselkedésének hátterében gyakran saját alacsony önbecsülésük kompenzálása áll. A másik fél testi lelki terrorban tartását főként saját belső bizonytalanságuk motiválja.
Az önbecsülés hiányának abban is lehet szerepe, hogy valaki nem tud kilépni bántalmazottként a bántalmazó kapcsolatból. Aki nem becsüli és nem értékeli magát, olykor annyira nem képes határt húzni, hogy a bántalmazást is eltűri. Külsö szemlélőként nehéz megérteni, hogy akit bántanak az miért marad együtt azzal, aki bántja. Ennek a sok esetben az önbecsülés hiánya az oka. Gyakran a bántalmazott fél eleve alacsony önbecsüléssel lép a kapcsolatba, a gyerekkora során nem alakult ki stabil önbecsülése, más esetekben maga a bántalmazó kapcsolat rombolja le a meglévő önbecsülést. Ha valaki elhiszi, hogy ő nem értékes, a másiknál értéktelenebb, akkor jogosnak érezhet egy ilyen bánásmódot, hiszen „ha rossz vagyok, akkor megérdemlem, hogy rosszul bánjanak velem”. Gyakori, hogy az alacsony önbecsülés mellé gyerekkori bántalmazás is társul, amivel azt tanítja a szülő a gyerekének, hogy a bántalmazás része a szeretet kapcsolatnak. Ebben az esetben a bántalmazás nem áll ellentétben a szeretettel a bántalmazott gyerek értelmezésében, hanem az ilyen tapasztalatok folytán, annak természetes része.
Másrészt az alacsony önbecsülés miatt a bántalmazott nem hisz abban, hogy ennél jobb kapcsolatra is van esélye, vagy, hogy egyáltalán megérdemel, elérhet jobb életet is. Függetlenül attól, hogy a bántalmazás lelki vagy testi, egy ördögi kör alakul ki, amiben a bántalmazott vágya, hogy szeretetet és megbecsülést kapjon ahhoz vezet, hogy egyre többet tűr, az önbecsülése pedig továbbb csökken.
Hogyan fejleszthetjük az önbecsülésünk?
A külső önbecsülést, mivel az a teljesítményünkkkel függ össze könnyebben fejleszthető. Ha van is szorongás a teljesítménytől, az önismeret fejlesztésével, reális önértékelés kialakításával és a teljesítmény akár apróbb lépésekben való vállalásával fokozatosan fejleszthető. Fontos, hogy a pozitív visszajezéseket észre is kell venni és el is kell fogadni, csak akkor fogja az önbecsülést növelni, ha ezeket képesek vagyunk befogadni. A minket érő megerősítések és kritikák észlelésében cseppet sem vagyunk objektívek. Azokat fogadjuk be, amelyek összhangban vannak a saját elképzeléseinkkel. Így a tudatos figyelem és saját magunkra kényszerített objektivítás nagyon sokat tud segíteni abban, hogy az énképünk és az önértékelésünk reálisabb legyen.
Nehezebb a helyzet a belső önbecsüléssel. Ha ez nagyon alacsony valakinél, akkor az azt jelenti, hogy a koragyermekkorban nem kapott elég feltétlen szeretetet, nem tudta megalapozni az alapvető önbecsülését. Ennek az első lépése mindenképpen a felismerés, hogy ezzel dolgod van. Az önismereti munka, a bennünk élő kisgyermek felé való szeretetteljes odafordulás útján ez is fejleszthető. Kapaszkodót jelenthetnek olyan kapcsolatok, élmények, amikor meg tudtad élni, hogy elfogadnak és szeretnek önmagadért, teljesítmény és feltétel nélkül.
Az énképünk, ahogy látjuk saját magunkat tartalmazza a tulajdonságainkat, a társas identitásunkat, szerepeinket is. Befolyásolja a viselkedésünket, viszonyítási pontként működik gondolataink, érzéseink és tapasztalatink rendszerezésében.
Az énideál pedig az énképnek egy elképzelt, ideális változata vagyis azt írja le, amilyen a vágyott énünk, amilyenke szeretnénk lenni.
Az önértékelésünk arról szól, hogy mit gondolunk a saját képességeinkről, tudásunkról, hatékonyságunkról, milyen erősségeink és gyengéink vannak.
Ha túl nagy a távolság az énkép és az énideál között, az ideális én elérhetetlennek tűnik, az alacsony önértékelést eredményez.
Ezen kívül van egy mások által kommunikált ideális kép magunkról. Ha mások elvárásai és az énképünk vagy mások elvárásai és az ideális énképünk között nagy a távolság, az is feszültséget okoz.
Az énképünkkel kapcsolatban törekszünk arra, hogy fenntartsuk annak állandóságát emellet a pozitív énkép is törekvésünk. Előfordul, hogy ez a két törekvésünk egymás ellen dolgozik. Akinek negatív az önértékelése nehezen fogad be olyan információt, ami pozitív irányba változtatna az önértékelésén.
Sem az énképünk, sem az önértékelésünk nem objektív. Hajlamosak vagyunk a torzításokra. Ha valami nem illeszkedik a képbe előfordul, hogy kirekesztjük vagy nem engedjük be az olyan információkat, amik nem illeszkednek.
Az enyhe pozitív torzítás, ha az önértékelésünk a valóságtól kicsit pozitív irányba tér el, az segíti az alkalmazkodást, önbizalmat ad a kihívásokkal való szembenézéshez.
Miért fontos a párkapcsolat szempontjából az önértékelés?
Az önértékelés segít minket abban, hogy lássuk az erősségeinket és a gyengéinket, azt, hogy miben kell fejlődnünk.
Akinek irreálisan magas az önértékelése az nem reális célokat tűz ki. Ha ez az irreálisan magas önértékelés úgy alakul ki, hogy alacsony önbecsüléssel párosul, akkor az irreális önértékelés agresszív védelme is jellemző lesz. Míg a partner világosan látja, hogy nem reálisak a célok, a tapasztalatokat beépíti a partneréről alkotott képbe, addig az irreálisan magas önértékeléssel rendelkező személy ki fogja rekeszteni ezeket az információkat. Ebben az esetben mindkét törekvés ebbe az irányba hat, hiszen az énképének stabilitását és pozitivítását is védi egyszerre. Szembenézni a realitással pedig nem tud mert a stabil alap, ami az önbecsülés lenne hiányzik. ( Az önbecsülésről részletesen a következő héten fogok írni)
Akinek nagyon alacsony az önértékelése és emellett ugyanígy hiányzik az alapvető önbecsülése azzal szintén nehéz kapcsolódni. Ő nehezen fogja befogadni a pozitív tapasztalatokat és visszajelzéseket vagy egyáltalán nem képes rá. A partner dicsérete még akár visszafelé is elsülhet, hiszen ha ő maga nem hiszi el a pozitív visszajelzést, akkor a párja felé bizalmatlanságot is eredményezhet. Hiszen, ha nem igaz, vajon miért mondja? Saját értéktelenség érzése is felerősödhet azáltal, hogy értékelik, hiszen ő maga biztos saját értéktelenségében és szorongást él meg, hogy ez a számára nagyon valóságosnak tűnő étéktelenséggel mikor fog ” lebukni”.
Az önértékelésre átalában erős hatással van a partner. Ha a párod elképzelt ideális éned és a saját magad által elképzelt ideális éned más, az is sok zavart okoz. Hiszen ebben az esetben nem törekszel arra fejlődni, amerre a párod elvárná, ez pedig általában sok kritikus megjegyzéshez vezet, ami rombolóan tud hatni a kapcsolatra és az önértékelésre is. A kritika negatív hatásairól már írtam a Párkapcsolati kommunikációs problémák -Kritika, szapulás, minősítés című bejegyzésben.
A testi tulajdonságok, a külsőre vonatkozó önértékelés is jelentős szerepet tölt be a kapcsolatban. Ha valamelyik fél nem tudja magát vonzónak értékelni, akkor hiába vonzódik hozzá a párja, azt nem tudja fogadni, hiszen ő maga a saját „nem vonzóságát” éli meg realitásnak. A gyerekkori hatásokon kívül komoly elbizonytalanító hatása van a közösségi médiának is ebben.
Mivel mindenki a jó oldalát igyekszik megmutatni ezeken a felületeken, olykor annyira, hogy fotós trükkök és filterek segítségével egy olyan pozitív képet mutat, ami a valóságban nem lenne, a realitás érzékelése nagyon nehézzé válik. A járvánnyal együttjáró élő kapcsolatok csökkenése ezt tovább fokozza. Akinek fontos része az énképének a külseje ( mert nem egyformán súllyozzuk, hogy ki milyen tulajdonságokat tart fontonak) azoknak igen nehéz reálisan megítélni saját magukat.
Hogyan fejlesszük az önértékelést?
Az önértékelés fejlesztése sokkal kevésbé nehéz, ha az önbecsülés alapjai rendben vannak. A reális pozitív önértékelés kialakítását az önismeret fejlesztése elősegíti. Minél több tapasztalatom van saját magamról, minél többféle helyzetben, területen próbálom ki magam, annál többet tudok meg saját magamról. A tapasztalatszerzésen túl fontos a tudatosság is, ránézni a tapasztalatokra és visszajelzésekre objektív szemmel. Érdekes és fontos szempont az is, hogy amikor a saját értékeinkről gondolkodunk, mit tekintünk értéknek, vajon észrevesszük- e minden képességünket, erősségünket. Ez nagyon jól fejleszthető önreflexióval, azzal, ha számba vesszük, hogy adott napokon, helyzetekben, kihívásokban, krízisekben milyen erősségeinket tudtuk használni.
Érdemes a fókuszt a valós tapasztalatok felé eltolni a visszajelzések felől. Bár mások visszajelzései hasznosak, megtudjuk belőle hogyan látnak minket mások, de egyáltalán nem biztos, hogy reálisan látnak . Ha mindig mások visszajelzéseire támaszkodunk, azzal kiszolgáltatottá válunk és végül a saját énideálunk el is felejtjük.
Az önszeretet az a pozitív érzelmi viszonyulás, amivel önmagunk felé fordulunk. Elfogadjuk magunkat és olyan szeretetettel fordulunk magunk felé, mint azok felé az emberek felé, akiket szeretünk.
De a szeretet nem érzelem, sokkal komplexebb dolog annál. Többféle meghatározása van, de az elköteleződés és cselekvés mindegyikben meghatározó.
Eric Fromm szerint: „A szeretet cselekvő törődés annak az életével és fejlődésével, akit vagy amit szeretünk.”
Vagyis ez a viszonyulás valójában egy döntés arról, hogy szeretetteli módon viselkedsz saját magaddal. Ez tulajdonképpen jó hír azoknak, akik úgy érzik, hogy nem szeretik saját magukat, hiszen az érzelmeinket általában nem tudjuk akarattal kiváltani, míg a cselekedeteink lehetnek akaratlagosak, egy tudatos döntés eredményei.
Milyen cselekedetekben nyilvánul meg az önszeretet?
Az önszeretet része, hogy a saját szükségleteidet, vágyaidat, törekvéseidet fontosnak tartod. Törődsz magaddal, az egészségeddel, a lelki egyensúlyoddal. Nem zsigereled ki magad. Határokat szabsz a kapcsolataidban, elvárod a tiszteletet és képes vagy nemet mondani arra, ami nem jó neked. Elfogadod magad a hibáiddal együtt, nem vársz magadtól teljesíthetetlen dolgokat,megengeded magadnak, hogy hibázz vagy tévedj!
Miért fontos az önszeretet?
A magunkkal való viszonyunk, ahogy látjuk saját magunkat, ahogy gondolkodunk magunkról, ahogy értékeljük magunkat, az egyik legmeghatározóbb az életünkben. Aki elfogadja és szereti magát, az képes igazán önmaga lenni, megélni és kifejezni az érzéseit, elfogadni és megfelelően kezelni a negatív érzéseit is. Tenni azért, hogy a vágyaink kielégüljenek és védeni magunkat a rossz behatástól. Egy kapcsolatban nagyon meghatározó, hogy képes legyél magadat képviselni, tudni mit szeretnél és azt kifejezni.
És egy egész sorozat szólt arról, milyen kommunikációs problémákhoz vezethet, ha nem tudunk megfelelően kommunikálni arról, amit szeretnénk vagy nem szeretnénk.
Milyen gondokat okoz, ha nem tudod szeretni magad?
Jézus azt tanítja: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” De ha önmagam nem szeretem, akkor tudom-e a felebarátomat szeretni?
Ha nem szeretem magam és nem gondoskodom magamról, akkor az a másokkal való kapcsolataimat is megzavarja. Aki nem tud magával szerettel viselkedni, az elégedetlen és bizonytalan lesz. Nem képes úgy képviselni magát a kapcsolatban, hogy közben a másikat is figyelembe veszi. Vagy az önfeladás vagy az önzés felé mozdul a viselkedése. De akár feladja magát, akár önzővé válik a szeretre való örökös éhség miatt, a kiegyensúlyozott kapcsolatra képtelen lesz.
Mit tehetünk, hogy fejlesszük az önszeretetünket?
Az egyik, amit tehetünk, hogy úgy döntünk, hogy szerettel viselkedünk saját magunkkal. Az érzésekről nem dönthetsz, de eldöntheted, hogy mi az, amit teszel! Ha elkezdesz magaddal szeretettel viselkedni, először olyan területeken, ahol ez nem annyira nehéz, akkor ezek a cselekvések az érzéseidre is hatnak.
Amikor nem tudod szeretni magad…
Aki úgy éli meg, hogy nem tudja szeretni magát, annak általában az önértékelése is negatív. Ezek a negatív érzések a legtöbb esetben a gyerekkorból származnak. Vagyis valójában, aki akadályozza az önszeretetet, az nem igazán te magad vagy. Valaki, aki számodra fontos és belsővé tetted. Ez legtöbb esetben a szülő, aki gyerekkorban olyan üzeneteket küldött, ami nem azt üzeni, hogy szeretnivaló és értékes vagy, hanem kételyeket ébreszt, hogy rendben vagy-e, vagy akár arról ad bizonyosságot, hogy valami baj van veled.
Ha gyerekkorodban csak feltételhez kötött szeretetet kaptál, akkor azt tanultad, hogy ha hibázol, akkor nem vagy szerethető.
Ezeket a bennünk élő szülői hangokat nem könnyű figyelmen kívül hagyni. Ha nem is vagy tudatában annak, hogy a kép, ahogyan látod magad, honnan származik, akkor nincs is erre esély. Az önismereti munka fontos része tehát, hogy feltárd, hogy azok a gátak, amik akadályoznak abban, hogy saját magaddal hamóniában legyél honnan származnak.
Sokan eljutnak odáig, hogy gondolati szinten tudatában vannak, hogy a gyerekkorukban milyen történések vezettek ahhoz, hogy most nem tudják magukat szeretni, de mégsem tudnak változtatni.
Az önelfogadáshoz az vezethet, ha képes vagy saját magadban kialakítani azt a szeretetteljes viszonyulást a hibáid, tévedéseid, gyengeségeid felé, amire gyerekkorodban szükséged lett volna.
Az önsimeret nemcsak elméleti tudás magunkról, hanem lelki munka is. A korábbis sérüléseket nem lehet figyelmen kívül hagyva továbblépni, mert akkor is hatnak ránk.
Ha viszont időt és energiát szánunk arra, hogy ezeken dolgozzunk, feldolgozzuk, helyre tegyük és saját magunk váljunk az elfogadás és szeretet forrásává önmagunk számára, akkor ebből a lelki munkából megerősödve kerülünk ki.
Ha azonban úgy érzed, hogy nehezen boldogulsz ezzel a feladattal egyedül, akkor érdemes pszichológushoz fordulni!
Ha szeretnél segítséget kapni az önelfogadásban vagy az önismereted fejlesztésében, akkor várlak szeretettel online tanácsadás formájában!
Az önreflexió önmagunk megfigyelése, vizsgálata. Amikor vizsgáljuk magunkat, részleteiben vesszük górcső alá, hogyan hatnak ránk a dolgok. Milyen gondolatokat, érzéseket váltanak ki belőlünk, milyen viselkedésre késztetnek egyes helyzetek. Mik a motivációink, milyen a belső működésünk. Hogyan hatunk mi magunk másokra.
Miért fontos a párkapcsolatban?
Az önreflexió minden kapcsolatban fontos, mivel a párkapcsolat az egyik olyan kapcsolatunk, ami a legfontosabbak közé tartozik, ezért érdemes megvizsgálni milyen összefüggésben van az önreflexióval.
A múlt héten arról írtam, hogy milyen fontos az önismeret a párkapcsolat szempontjából. Az önreflexió pedig az önsimeret egyik legfontosabb eszköze. Azon túl, hogy az önrefelxió által folyamatosan fejleszthetjük az önismeretünket, az önreflexiós képesség feszült helyzetekben , konfliktusokban is meghatározó a viselkedésünk szempontjából.
Az önreflexió gyakorlása, a szokás, hogy ránézzünk a saját viselkedésünkre segít abban, hogy azokban a helyzetekben, ahol az első reakciónk külső tényezők vagy a másik hibáztatása lenne, elgondolkodjunk saját szerepünkön. A legtöbbször egy problémát közösen hozunk létre, így ha csak a másik viselkedésében keressük a hibát, azzal elszalasztjuk a lehetőséget arra, hogy hozzájáruljunk a megoldáshoz.
Ezen kívül, már önmagában az, hogy folyamatosan vizsgáljuk saját magunkat is, segít abban, hogy a párkapcsolati nehézségeket kiegyensúlyozattabban , mindkét fél szempontjai szerint vizsgáljuk, kiszabaduljunk a „kinek van igaza?” vagy „ki a hibás?” gondolkodásból. Ezek a gondolkodásmódok ugyanis nem tudnak igazán jó megoldáshoz vezetni, mert ilyenkor nem a közös győzelem szemszögéből közelítünk a megoldáshoz, hanem győztes-vesztes szereposztásban gondolkodunk.
Hogyan lehet fejleszteni?
A fejlesztés első és legfontosabb lépése a tudatos döntés, hogy időt és energiát szánunk arra, hogy megfigyeljük magunkat, információt gyűjtünk arról, hogyan működünk, hogyan hatnak ránk a dolgok és hogyan hatunk mi másokra. Mik azok a helyzetek, amik problémát okoznak és milyen megoldásokkal próbálkozunk.
A módszer lehet akár az, hogy esténként végiggondolod a napod lényegesebb pontjait, főként azokat a történéseket, amik nagy hatással voltak rád. Mit gondoltál, mit éreztél, hogyan viselkedtél? Milyen gondolatok és érzések maradtak benned később? Milyen összefüggéseket, hasonlóságokat látsz ezekben más múltbeli tapasztalatokkal.
Egy jó módszer lehet még a naplóírás is, ebben az esetben érdekes lehet később visszaolvasni a benyomásokat. Sok történet újra és újra átgondolva később megváltozik bennünk, így ennek a változásait is követheted.
Vannak, akik akkor tudnak a legjobban gondolkodni, ha beszélgetnek. Akár a pároddal, akár egy jóbaráttal átbeszélve ezeket a tapasztalatokat, ugyanezek mentén a szempontok mentén szintén meg tudod fogalmazni , hogyan viszonyulsz egyes dolgokhoz. Ha olyan emberrel beszélgetsz, aki a bizalmadat élvezi és őszinte tudsz lenni vele, akkor bízhatsz abban, hogy támogat ezeknek a gondolatoknak a megfogalmazásában, esetleg ki is egészíti a képet a saját tapasztalataiddal rólad, ami szintén segíthet, hogy saját magadról új információkhoz juss.
Milyen gondokat okoz az önreflexió hiánya?
Amikor kapcsolatba lépünk valakivel és létrejön valami, ami közös, akár összehang, akár feszültség, nem könnyű elkülöníteni, hogy amit közösen létrehoztunk, ahhoz egyikünk vagy másikunk mivel járult hozzá. Azt szokták mondani, hogy bizonyos dolgokhoz ” ketten kellenek”. Ez nincs minden alkalommal így, vannak olyan kivételek, amikor egyik félen múlik, ami történik, de ezek a ritkább kivételek. Az esetek többségében mindkét fél hatással van arra, ami kettejük közt létrejön. A párkapcsolatban a közeli kapcsolat miatt sokszor különösen nehéz kibogozni, hogy ki milyen hatással van a másikra, a hosszú évek alatt össze tudnak gubancolódni a szálak, előfordulhat olyan, hogy egyik vagy másik fél annyira beleolvad a „mi”-be, hogy el is felejt saját magára gondolni, már nem tudja, hogy ki ő és ki a másik, hogy mik az ő vágyai és mik a másikért megtett dolgok. Ez hosszú távon biztosan gubancokat okoz.
Az önreflexió hiánya, ha a saját viselkedését valaki nem vizsgálja könnyen s gyakran vezet ahhoz a torzításhoz is, hogy minden hiba, probléma és nehézség oka kívül keresendő. Ez a viselkedés pedig hajlamossá tesz a másik állandó hibáztatására, ami mindenképpen romboló a kapcsolatra nézve.
Az önismeret többről szól, mint a személyiségvonásaink ismerete, hogy le tudjuk írni magunkat jellemző tulajdonságokkal. Azt is jelenti, hogy ismerjük saját erősségeinket, gyengéinket, tisztában vagyunk a szükségleteinkkel, vágyainkkal, határainkkal. Ismerjük a belső működésünket, motivációinkat. Képesek vagyunk felmérni , hogy milyen hatással van ránk a világ, milyen hatással vannak mások és mi magunk milyen hatással vagyunk másokra. Ez az ismeretszerzés magunkról folyamatos és mivel változunk, új kihívásokkal nézünk szembe, ezért az önsimereti munka egy élethosszig tartó tanulás önmagunkról.
Az önismerethez tartozik nem csak a jelen személyiségünk és működésünk ismerete, hanem a személyiségünk fejlődéstörténete is. Az, hogy a múltban megélt tapasztalatok hogyan, miként formáltak azzá, aki vagyok.. Hozzátartozik a jövő is, az önismeret fejlődése azzal is jár, hogy nemcsak azt tudom magamról hogy milyen vagyok, hanem azt is meg tudom jósolni, hogy egyes helyzetekre, problémákra, konfliktusokra, kihívásokra hogyan fogok reagálni.
Énkép, önértékelés, énideál, önbizalom
Az önmagunkról alkotott képünk, tartalmazza a személyiségvonásainkat, azt, ahogy látjuk saját magunkat és a társas identitásunkat, szerepeinket is.
Egyfajta viszonyítási pontként működik, ami befolyásolja a viselkedésünket, szerepe van a gondolataink, érzéseink és tapasztalatink rendszerezésében.
Az én kép kapcsán két fontos motivációnk van. Az egyik, hogy a bennünk kialakult kép állandóságát fenntartsuk, a másik, hogy magunkat pozitívnak lássuk.
Az önértékelés az önmagunkhoz való szubjektív értékelő viszonyulás vagyis egy ítélet saját magunkról.
Az énideál pedig az énképnek a vágyott változata, az a kép, amilyenek szeretnénk lenni.
Ha az énideál és az énkép nagyon távol van egymástól, akkor az önértékelés negatív lesz.
Az önbizalom fogalma nem állandó, helyzetfüggő is lehet, arról szól, hogy valaki mennyire bízik a saját képességeiben.
Miért válik javára a kapcsolatnak az önismeret fejlesztése?
Amikor két ember kapcsolatba lép, mindketten ott vannak a kapcsolatban, az, amilyen a személyiségük, ami jellemző rájuk az mind hatással lesz a kapcsolatra. Az önismeret abban segít, hogy tisztában legyek azzal, hogy mi az, ami én vagyok a kapcsolatból és mi a másik. Ha kapcsolatban élünk, akkor örökké egyensúlyozni kell, hogy minkét embernek jó legyen, ha gyerekek is vannak, akkor mégtöbb szempont érvényesül, így fontos, hogy ismerjük a határainkat, szükségleteinket.
A saját személyiségünk fejlődése, a múltbeli tapasztalatok pedig azért lehetnek fontosak, mert a feldolgozatlan sérülések, veszteségek, érzékeny pontok sokszor problémagóccá válnak a kapcsolatban. Egy múltbeli sérülés, ha feldolgozatlon, olyan erősen jelen lehet a jelenben, mintha valóban a jelenben történne.
A közös jövő szempontjából sem mindegy, hogy ismered-e saját magad! Egy fontosabb közös döntés meghozatalánál , hasznos, ha tutod a saját álláspontod, meg tudod jósolni, hogy egyik vagy másik lehetőség milyen hatással lesz rád.
Saját szükségleteid ismerete
Az egyik leggyakoribb feszültségforrás a kapcsolatban az önérvényesítés egyensúlyának felbomlása. Sokakanak okoz nehézséget saját maguk képviselete, saját érdekeik, szükségleteik megfelelő kommunikációja. Gyakori, hogy a szélsőségesebb viselkedések jelennek meg, az erőszakosan követelőző és az önfeladó, alárendelődő viselkedés is sok problémát okoz. Kevesen tudnak egyenrangú egyeztetést folytatni, asszertíven kommunikálni.
Ezek a problémák akkor is meg tudnak megjelenni, ha már tisztában vagyunk a saját szükségleteinkkel, csak nem tudjuk azokat megfelelően kommunikálni. Azonban, ha nem vagy tisztában azzal, hogy mire van szükséged, akkor esélyed sincs arra, hogy ezt megfelelő módon képviseld. Hiszen, ha nem tudom, hogy mit szeretnék, hogyan mondhatnám el, pláne hogyan mondhatnám el megfelelő kommunikációs formában.
Ezért, ha egyik fél vagy a másik nem ismeri a saját szükségleteit, akkor egész biztosan feszültségek és kommunikációs gubancok keletkeznek. Mivel nem tudom jelezni a szükségletemet, de annak frusztrációja esetén feszült leszek, ezért nem fogok róla tudni konstruktívan kommunikálni. A feszültség viszont folyamatosan termelődni fog, hiszen a szükséglet tisztázás híán rendszeresen kielégületlen marad.
Saját gyengéid ismerete
Ha nem ismered a saját gyengéidet, az könnyen okozhatja, hogy komoly vakfoltod lesz azon a területen, hogy miként alakulnak ki a kapcsolatotokban konfliktusok. A felelősség vállalásáról szóló bejegyzés kapcsán született videó éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire fontos, hogy tisztában legyünk saját viselkedésünkkkel és annak a helyzetre gyakorolt hatásával.
Ha nem tudok arról, hogy valamilyen területen érzékenységem van, vagy valamilyen képességem nem olyan jó, akkor könnyen eshetek abba a tévedésbe, hogy nem látom, hogyan jártultam hozzá ezekkel a kialakult helyzethez. Félreértés ne essék, nem az a lényeg, hogy ne legyenek gyengéink! Mindenkinek vannak. Ha tisztában vagyunk vele és számolunk vele, akkor viszont sokkal kevésbé van esély, hogy ezek galibát okozzanak. Ha például tudom, hogy nem tájékozódom jól, a párom meg jó ebben, akkor engedem, hogy ő irányítson és nem vitatkozom azon, hogy merre kell menni.
Határaid
Vannak határaink, a teherbírásunk, az erőnk, a türelmünk nem végtelen. Különbözünk abban, hogy kinek, melyik területen milyen a teherbíró képessége, alkalmazkodási képessége. A hangsúly itt is azon van, hogy nem az a lényeg, hogy hol a határ, hanem , hogy tudjam.
Ha nem tudom a határaimat, akkor nem tudom megvédeni sem őket. Így rendszeresen találhatjuk magunkat abban a helyzetben, hogy már csak akkor érzem, hogy ez nekem nem jó, mikor a másik már réges-régen megsértette a határomat, de akkor már nem tudok erről türelmesen kommunikálni, hiszen a frusztráció, a rossz érzések korábban elkezdtek felgyűlni, mint, hogy realizáltam volna egyáltalán, hogy mi a feszültség okozója. Ilyenkor vagy robbanásszerű szemrehányás vagy bűntudatkeltés a jellemző reakció. Ennek oka a harag és a csalódottsá, hogy nem tisztelte a másik azt a határomat. De ezt nemcsak nem mondtam, de még én magam sem vagyok tisztában vele, hogy pontosan hol van és ő pontosan mikor lépte át.
A múlt feldolgozása, jelen és múlt különválasztása
Mindenkit számos hatás ér az életében. Ezek közül vannak olyan erős, negatív hatások, tapasztalatok, amelyek feldolzás nélkül hatást gyakorolhatak a jelenre. Ha egy nagyon fájó emléket idéz a jelenben egy helyzet, nem is kell , hogy az emlék tudatosan eszünkbe jusson ( sőt, a hatása általában akkor a legerősebb, amíg nem sikerült tudatosítani az összefüggést) befolyásolhatja a jelenben megélt érzéseinket és viselkedésünket. Tulajdonképpen az történik, hogy az ilyen helyzetekben nem a jelenre reagálunk, hanem visszarepülünk a múltba és arra reagálunk, ami akkor történt.
Ha tudatában vagyunk, hogy mik azok a történetek, helyzetek, kapcsolatok, akkor már eggyel előbbre vagyunk. Ha érezzük is a múltbeli érzéseket és el is indul bennünk a múltra való rekció, a fejünkben már tudunk dolgozni azon, hogy szétválasszuk a múltnak és a jelennek szóló érzéseket. Ez csak az első lépés, a megoldás , ha ezeket feldolgozzuk és a múltban helyére kerül a múlt. Azonban a kapcsolat védelmének szempontjából már ezek felismerése is nagyon sokat számít.
Fejlődési célok a jövőre
Egy párkapcsolatban rengeteg közös döntést hozunk, ami meghatározza a jövőnket. Kisebb és nagyobb döntések esetén is fontos az önismeretnek az a része, hogy képesek legyünk a jövőre nézve is megjósolni, hogy egyes helyzetek hogyan hatnak ránk, hogyan fogjuk benne érezni magunkat. Ha a közös döntéseket átengedem a másiknak, mert fogalmam sincs arról, hogy mit szeretnék, akkor ha esetleg az derül ki, hogy a döntés nekem mégsem jó, akkor könnyen hibáztathatom a másikat.
Például nem tudom magamról, hogy mennyire fontos számomra a kényelem és lelkesen belemegyek, hogy menjünk el egy hosszú nomád sátorozásra nyaralásképpen. Valószínűleg a páromat fogom hibáztatni, ha nem érzem jól magam, hiszen ” ő akarta, én csak beleegyeztem”. De ha én nem akartam semmit és nem érveltem ellene, akkor valójában ő honnan tudhatta volna, hogy ez nekem nem lesz jó, ha én sem tudtam magamról?
A párkapcsolat és önismeret sorozat következő részét itt találod:
Ha szeretnéd a párod jobban megismerni és közben az önsimereted is bővíteni játékosan, akkor töltsd le az ingyenes Párismereti társasjátékomat!
[mc4wp_form id=”771″]
Ha szeretnél többet tudni a játékról, mielőtt letöltöd:
Nézd meg az Önismeret és párkapcsolat sorozathoz tartozó videókat is!
Megosztás:
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni.
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
Cookie (Süti ) tájékoztató
A Sütik feladata
A sütik információkat gyűjtenek a látogatókról és eszközeikről; megjegyzik a látogatók egyéni beállításait, amelyek felhasználásra kerül(het)nek pl. online tranzakciók igénybevételekor, így nem kell újra begépelni őket; megkönnyítik a weboldal használatát; minőségi felhasználói élményt biztosítanak, továbbá részt vesznek néhány látogatói statisztikai információ gyűjtésében.
A testre szabott kiszolgálás érdekében a felhasználó számítógépén kis adatcsomagot, ún. sütit (cookie) helyez el és a későbbi látogatás során olvas vissza. Ha a böngésző visszaküld egy korábban elmentett sütit, a sütit kezelő szolgáltatónak lehetősége van összekapcsolni a felhasználó aktuális látogatását a korábbiakkal, de kizárólag a saját tartalma tekintetében.
A cookie-k nem tartalmaznak olyan adatot, amely által a weboldal látogatói azonosíthatóak, azok kizárólag a felhasználó számítógépének felismerésére alkalmasak.
Ezen sütik célja, hogy a látogatók maradéktalanul és zökkenőmentesen böngészhessék a palagyikata.hu weblapot, használhassák annak funkcióit, és az ott elérhető szolgáltatásokat. Az ilyen típusú sütik érvényességi ideje a munkamenet (böngészés) befejezéséig tart, a böngésző bezárásával a sütik e fajtája automatikusan törlődik a számítógépről, illetve a böngészésre használt más eszközről.
Harmadik fél által elhelyezett cookie-k
A weblap alkalmazza a Google Analytics .A Google Analytics statisztikai célú szolgáltatás használatával a palagyikata.hu és aldomainjai információkat gyűjtenek azzal kapcsolatban, hogy a látogatók hogyan használják a weboldalakat. Az adatot a honlap fejlesztésének és a felhasználói élmény javításának céljával használja fel. Ezen sütik szintén lejáratig a látogató számítógépén vagy böngészésre használt más eszközén, annak böngészőjében maradnak, illetve amíg a látogató nem törli őket.
Functional
Always active
The technical storage or access is strictly necessary for the legitimate purpose of enabling the use of a specific service explicitly requested by the subscriber or user, or for the sole purpose of carrying out the transmission of a communication over an electronic communications network.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statistics
The technical storage or access that is used exclusively for statistical purposes.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Marketing
The technical storage or access is required to create user profiles to send advertising, or to track the user on a website or across several websites for similar marketing purposes.