Mentális terhelés

Mit is jelent a mentális terhelés?

Leginkább úgy lehetne meghatározni a mentális terhelés fogalmát, hogy a család számára fontos feladatok fejben tartása. Operatív döntések sorozata amit a család működése megkövetel és az ezekkel kapcsolatos felelősségvállalás.

Ha definíció helyett élmény szinten szeretnénk megközelíteni, a mentális terheléshez tartoznak azok a listák, amik a fejedben zsizsegnek. Azok a határidős családdal kapcsolatos,feladatok, amik nyomasztanak vagy az a rengeteg apró döntés, amit meghozol a család működésével kapcsolatban.De talán néhány példa a legbeszédesebb:

Mikor kell wc- papírt venni?

Mit főzzek ebédre?

Mikor kell a gyerekek ebédjét befizetni?

Mikor kell átulani egy számlát?

Bejelentkezés oltásra/ orvosi kontrollra/ védőnőhöz a gyerekeknek.

Családi ünnepek szervezése, ajándékok kitalálása

Gyereknek mikor milyen új ruha és cipő kell?

Mikor kell az óvodába gesztenyét vinni?

Az iskolásnak van- e elég ceruzája?

Mi legyen a hétvégi program?

A végtelenségig lehetne sorolni, rengeteg ilyen ” fejbentartanivaló ” van.

Ezzel még valószínűleg nem mondtam újat annak, akinek zsizseg ettől a feje.

Miért okoz konfliktusokat a mentális terhelés?

A csapda, – és valószínűleg ennek már nem vagy tudatában- hogy pontosan emiatt a nagy arányú mentális teher miatt vagy fáradt, de ezt magad sem tudod!

Mert megfőzni az ebédet és kitalálni, az két külön dolog. Befizetni a csekket vagy elindítani egy átutalás nem nagy ügy. De fejben tartani, hogy ne felejtsd el, hogy mit mikor, az nagyon fárasztó tud lenni. Az ajándékot nem elmenni és megvenni fárasztó, hanem kitalálni! Miért fontos ez?

Mert amikor férj és feleség a háztartási munkáról beszêlnek, akkor általában a konkrét munkáról, a cselekvésről beszélnek. Hiszen az a fél, aki úgy érzi, hogy ő sokkal többet tesz és ez sok neki és szeretne átadni belőle, még maga sincs tisztában azzal, hogy gyakran nem segít neki, hogy a konkrét feladatot adja át, mert ami sok az valójában a mentális terhelés.

Rosszabb esetben a másik fél nem is érti, hogy miért érzi magát túlterhelve a párja.Mi a fene fárasztó egy utalás elindításán vagy egy ebédbefizetésen?Jobb esetben empatikus, együttműködő és szeretne egyensúlyt teremteni, ezért hajlandó átvállalni feladatokat a párjától.

Úgy tűnik, hogy a probléma megoldódik.De ilyenkor történik az, hogy a konkrét végrehajtása a feladatnak átkerül a másik félhez, a feladathoz tartozó felelősség viszont nem.

Ha valaki a családi élet feladatait szervezi, akkor amikor átad egy feladatot, akkor gyakran úgy adja át, ahogy a főnök a beosztottját delegálja egy feladatra. Mivel a nagy egészet ő látja át és fogja össze, ezért a másik fél feladatvégrehajtó szerepbe kerül.

És mi történik ekkor?

Továbbra is a család szervezője lesz az, aki fejben tartja, hogy mikor kell elvégezni a feladatot.Jó esetben csak 1-2x szól a másik félnek, hogy mikor kell elvégezni. Rosszabb esetben sokszor.

Vagyis ahelyett, hogy könnyebb lenne, kevesebb lenne a teher, inkább ugyanannyinak vagy többnek érzi. Hiszen eleve a fejbentartása volt a fárasztóbb, nem a cselekvés. Most pedig nemcsak fejbentartani kell, hanem a másikat kapacitálni, irányítani is, hogy végezze el.

Szóval családmenedzserünk frusztrált lesz, a megoldás új gondokat termelt.

Mi történik a másik oldalon?A másik fél azt éli meg, hogy ő együttérző és segítőkész volt, átvállalta a feladatot. Cserébe azt kapja, hogy a párja piszkálja, hogy végezze el a feladatot, amit számonkérésnek, lekezelésnek élhet meg. Majd miután elvégezte a feladatot, a párja továbbra is fáradt és elégedetlen. Ha a helyzetet mêg megfűszerezzük azzal, hogy gyakran a menedzser fél azt várja, hogy a feladatot a másik azon a módon hajtsa végre, ahogy az szerinte megfelelő, akkor már kész is a családi veszekedés receptje.

Miközben volt együttműködés és szándék a közös megoldásra.

Ahhoz, hogy ne ez a forgatókönyv érvényesüljön az első lépés az, hogy ha soknak érzed a rád eső feladatokat, akkor először saját magadban tedd tisztába, hogy mitôl vagy fáradt!

Mert, ha attól vagy fáradt, hogy rengeteg dolgot kell fejbentartanod vagy eldöntened, akkor az nem fog segíteni, ha a konkrét elvégzendő feladatot adod át!Ha világosan látod, hogy mentálisan vagy fáradt, akkor egy más keretben kell közösen gondolkodni arról, hogy hogyan változtassatok a munkamegosztáson!

A kulcs a felelősség

Ha a feladatot átadod, akkor a felelősséget is add át!

Persze, ez nem egyszerű. Az egyes feladatoknak egész rendszerekre lehet hatása és gyakran van bizalmatlanság a másik felé, hogy képes- e átvenni a felelősséget is. Ahogy átadni sem könnyű, hiszen ahhoz, hogy a kontrollt el tudd engedni, bizalom kell. A bizalmat ezen a területen leginkább az alapozhatja meg, ha segíted a párod abban, hogy neki is meglegyen a rálátása az egész rendszerre, ne csak az adott részre.Ha nem látja át, nem fog tudni felelősséget vállalni. Ha sosem találkozik valaminek a következményével, akkor nem feltétlenül tudja, hogy az a reális következmény.

Ez egy komplex probléma és a megoldás is sok összetevőből áll.De ha már tisztán látod, hogy mi az, amitől valójában fáradt vagy és ezt meg tudod osztani úgy a pároddal, hogy értse és átlássa, akkor jó úton haladtok.

További segítséget adhat ehhez a következő videó:

A Nagy mentális terhelés lista is jó segédeszköz lehet, amit itt tudsz letölteni.

És a hozzá készített Használati útmutatás videó:

A mentális terhelés témában a WMN-en is megjelent két cikk velem :

https://wmn.hu/wmn-life/56829-onmagaban-az-nem-mindig-segitseg-ha-a-konkret-feladatot-adjuk-at—a-szakember-szerint-igy-oszthatjuk-meg-a-mentalis-terheket-a-parkapcsolatunkban

https://wmn.hu/wmn-life/57628-ezert-erzed-azt-hogy-felorolnek-a-hetkoznapok–beszeljunk-meg-a-szellemi-terhek-megosztasarol

A párkapcsolati munkamegosztásról, (aminek a metális terhelés is része) pedig itt találhatsz összegyűjtve hasznos anyagokat össezgyűjtve

Megosztás:

Munkamegosztás a párkapcsolatban 2.

Itt találod a bejegyzés első részét: Munkamegosztás a párkapcsolatban 1.

A munkamegosztás rugalmassága

Ahhoz, hogy tudjunk reagálni az egyensúlyvesztésre kell egy rugalmasság. Miközben van egy alapvető feladatmegosztás, hogy kinek mi a dolga, nem árt, ha fel vagyunk készülve olyan helyzetekre, amikor át kell vállalnunk a másiktól feladatokat. Értelemszerűen ilyen, amikor egy anyuka gyermekágyas, vagy valaki beteg lesz.

De ha igazán figyelünk egymásra, akkor látjuk, ha a másik kezd stresszes lenni vagy túlterhelt és ilyenkor érdemes alkalmilag átvállalni feladatokat.

Ha szeretet és összetartás van, akkor ha látjuk, hogy a másiknak kisebb az energia szintje valamiért, akkor reagálunk rá. Azt szoktam mondani, hogy a rendszer mindig a leggyengébb felé mozdul. Ebben a gyerekek is jó, ha benne vannak. Ha borul az egyensúly, akkor mindenki mozdul abba az irányba, ahol az energiára leginkább szükség van. A mi egyik legfontosabb családi szabályunk: Embert nem hagyunk hátra ! Ez erre is vonatkozik.

Ez a fajta rugalmasság és érzékeny reagálás a másik fél igényeire, nagyon építőleg hat a másikra. Amikor a mindennapokban megéli a pár, hogy számíthat a másikra, hogy otthon nemcsak elvárások vannak, hanem valódi figyelem és gondoskodás egymásról, akkor a bizalom, az elkötelezettség és a szeretet erősödik.

A család egyik legfontosabb funkciója, hogy biztonságot ad. A kiszámíthatóság mellett ez a fajta figyelem és egymásra reagálás tudja a leginkább megerősíteni egy pár szövetségét.

Csináld azt, amiben jó vagy!

Az egyik legegyszerűbb alapelv, ami a munkamegosztás kapcsán, hogy érdemes úgy elosztani a feladatokat, hogy mindenki azokat végezze, amikben jó. Azzal együtt, hogy ez nagyon logikus, gyakran mégis vannak a fejünkben hiedelmek vagy külső vélemények, amik miatt azt gondoljuk, hogy ez vagy az a feladat nőies vagy férfias. Vagy mondjuk mindkét félnek ki kell vennie belőle a részét vagy nincs az rendben, ha valaki nem vesz részt benne. Ezeket a hiedelmeket érdemes megvizsgálni, hogy van-e valódi alapja, értelme! Ha nincs, akkor egyszerűen el lehet engedni. Általában, amiben jók vagyunk, azt szívesebben végezzük és kevesebb megterhelésnek érezzük. Ezen kívül, mivel jobban, vagy rutinosabban csináljuk, ezért kevesebb időt és energiabefektetést igényel.

Ehhez hasonlóan, a legtöbbünknek vannak mumus feladatok, amit valamiért nagyon nem szeretünk. Ezek gyakran nem nehéz vagy bonyolut feladatok csak egyszerűen valamiért utalájuk. Ha a másik nincs így ezzel, sokat segít az elégedettség érzés kialakulásában, ha elvállalja.

Gondolkodjatok hosszú távon!

Bizonyos feladatoknál az előző alapelv csapda is lehet. Ilyen például a gyerekkel kapcsolatos gondozási feladatok jelentős része. Ha az apa nem tud sokáig otthonmaradni a gyermek születése után, akkor emiatt lépéshátrányba kerül. Az anyának ott az egész nap a gyakorlásra, míg az apa csak néhány órában tud jelen lenni.

Pár hét alatt általában kialakul az a helyzet, hogy az anya „jobban ért” a babához, hiszen folyamatosan vele van. Ha az apuka marad otthon, akkor a helyzet fordítva is kialakul. Egyszerűen azért, mert az új feladatokban előbb szerez rutint, aki többet csinálja.

Ez megint nagyon egyszerű és logikus, mégis sokan észrevétlenül csúsznak bele abba, hogy a rutintalanabb fél átadja vagy a rutinosabb fél veszi ki a kezéből ezeket a feladatokat.

Erről azonban érdemes hosszú távon gondolkodni. Minden új feladat kapcsán mindenkinek van egy tanulási fázis, amikor még hibázik és kevésbé hatékony. Ha csak nem akarja egyik fél hosszú távon felvállalni az adott feladatot 100%-osan, akkor nem érdemes ebben a tanulási fázisban a rövidtávú hatékonyságra törekedni, hanem hosszútávon érdemes nézni a célt.

A babagondozás csak egy példa, ez minden új feladatra igaz. De a babagondozás kapcsán szerintem mindenképpen érdemes úgy alakítani, hogy mindkét szülő megtanulja az alapvető feladatokat. Nagyon jól megalapozzák ezek a helyzetek a gyerekkel való kapcsolatot, alkalmat teremtenek a kapcsolódásra, a baba megismerésére és megalapozzák a szülői kompetencia érzését. Ezen kívül gyakran alakulhat úgy a helyzet, hogy valamiért szükség van arra, hogy a kevésbé rutinos fél végezze el ezeket a feladatokat, ilyen helyzetekben pedig mindkét fél számára megnyugtató, hogy ő is megtanulta, képes rá.

Más élethelyzet, más ideális munkamegosztás

A mindennapi rugalmasságon túl fontos, hogy a nagyobb változásoknál számoljunk tudatosan azzal, hogy a munkamegosztást újra kell gondolni és ez együtt jár egy átmeneti szakasszal, amíg megszokjuk az új helyzetet. Ha munkahelyet váltunk, ha megszületnek a gyerekek, ha költözünk vagy változik az egészségi állapotunk, vagy esetleg egy rokon egészségi állapota, akkor az ideális munkamegosztás is más lesz, általában változtatni kell. Mert az összes munka mennyisége és/vagy az összetétele is változik.

Bizalom a feladatok kapcsán

Ahhoz, hogy a munkamegosztás jól tudjon működni szükség van arra is, hogy meg tudjunk bízni egymásban, hogy mindenki elvégzi a maga feladatát. Ez jelenti azt is, hogy ami a másik feladata, azt ne akarjuk kontrollálni, hogy hogyan végezze el. És azt is, hogy vállaljunk felelősséget a saját feladatokért. Gyakori probléma, hogy egy feladat az egyik fél feladata, de a másik folyamatosan irányítani, ellenőrizni akarja, vagy úgy érzi, ellenőrízni kényszerül a párja feladatvégzését. Ez több szempontból is okozhat gondokat. Az kiindulási alap általában egy bizalmatlanság, hogy a másik nem képes időben vagy megfelelő minőségben elvégezni az adott feladatot.

Ebből következőleg a párja megpróbálja menedzselni, hogy végezze el a feladatát. Minél inkább teszi ezt a partnere általában annál kevésbé érzi a saját felelősségét, hiszen ha valakit sokszor figyelmeztetnek, hogy valamit el kell végeznie, vagy mikrovezérlik a feladat elvégzését, akkor a feladat jelentős részét átveszik tőle, végül arra jut, hogy nem az ő dolga fejben tartani vagy kitalálni , hogy hogyan végezze el. Mindeközben a feszültség is nő a kapcsolatban, hiszen egyik fél sem érzi jól magát ebben a helyzetben. Az egyik, mert nem tud bízni, a másik, mert nem bíznak benne.

Az ilyen „ki tartja fejben?” kérdések kapcsán ajánlom figyelmetekbe a mentális terhelésről szóló anyagokat, amik segítenek ezeket a csapdákat elkerülni.

Amit megtehettek

Ilyen esetekben érdemes az adott feladatról újra beszélni. Felmerülhet, hogy érdemes változtatni a munkamegosztáson, ha ezen a módon nem működik, de lehetséges, hogy csak tisztázni kell, hogy mi van a fejekben a feladat időbeni elvégzése és pontos leírása címszónál. Ez egy apró feladat kapcsán szinte már viccesnek hangzik, de rengeteg konfliktus keletkezik abból, hogy a párok evidensnek veszik, hogy ugyanaz a feladatleírás van a fejükben egy feladat neve alatt, de ez számos alkalommal nem így van.

A mosogatás jelentheti a piszkos edények elmosását, vagy jelentheti a piszkos edények elmosását, eltörlését és elrakását, esetleg a mosogató környékének takarításával együtt és még sorolhatnám. Sokszor kérünk egymáson számon olyan dolgokat, amiket sosem tisztáztunk, egyszerűen evidensnek vettünk. Ha valamelyik feladattal ilyen nehézségek vannak, nem ördögtől való akár egy rövid listát írni és egy post it-re kitenni valahová. Az is fontos, hogy a mikor kell végezni a feladatot, mit tartalmaz és milyen minőségben kell elvégezni témákban közös megoldások szülessenek.

Amíg az egyik fél erőlteti rá a megoldását a másikra, addig valószínűleg nem fog működni. Ezekben pedig lehetnek eltérések, hiszen sok esetben máshol van az ingerküszöb abban, hogy mi számít rendetlenségnek vagy piszoknak, mi az, ami még jó úgy és mi az, amit már javítani kell, mikor van időben elintézve valami stb.

Segítség bevonása

Előfordul, hogy az összenergia kevés, egyszerűen a közös feladat túl sok. Ilyenkor érdemes gondolkodni együtt azon, hogyan lehet mások bevonásával tehermentesíteni a rendszert. A családtagok segítsége vagy a fizetett segítők bevonása is életminőség javulást tud hozni, ha a túlterheltség a fő gond.

A fizetett segítők bevonása nem feltétlenül jelenti, hogy bébiszittert vagy takarítónőt kell alkalmazni. Ilyen tehermentesítés lehet az alkalmi vagy rendszeres ebédrendelés illetve a bébiszitter alternatívája lehet más gyerekprogram is.

A gyerekeket is érdemes egészen pici kortól arra szoktatni, hogy vegyék ki a részüket a házimunkából. A totyogók igen lelkesek ebben, minél jobban hagyjuk őket kibontakozni és örülünk a fejlődésüknek , ez a motiváció annál inkább megmarad. A három éves gyerek már bevonható apró feladatokba és fokozatosan egyre több feladatot tudnak elvégezni maguk körül.

Az óvodások apró segítségei is nagy örömöt jelenthetnek, de egy kisiskolás már olyan segítséget képes nyújtani, ami már érezhetően csökkenti a felnőttekre nehezedő terheket.

Természetesen nem arra gondolok, hogy a gyerekek helyettünk dolgozzanak, inkább arra, hogy mi ne dolgozzunk helyettük! A saját dolgaik rendbentartását, a saját szobájuk takarítását, az asztal leszedését vagy megterítését, a főzésnél a hozzávalók odakészítését vagy egyszerűbb feladatokat már az óvodások is képesek elvégezni. Kis iskolás korban már a mosogatás vagy az egyszerűbb ételek elkészítésére is képesek.

Természetes nem azt akarom mondani, hogy ezt minden gyerek szépen meg is csinálja 😀 Persze, hogy nem. Vannak gyerekek, akik ebben lelkesebbek és vannak, akik kevébé. Sokszor a kisebb még lelkes, a nagyobb már nem annyira. De az nem kérdés, hogy képesek rá és számukra is hasznos, ha arra törekszünk, hogy önállóak legyenek.

Feladatok csökkentése

Ha túl sok a feladat és nem lehet úgy elosztani, hogy ne okozzon túlterheltséget, akkor érdemes közösen azon is gondolkodni, hogy van-e lehetőség csökkenteni a feladatokat.

Általában evidensnek tekintjük, hogy mik azok a feladatok, amiket el kell végeznünk, de amikor ez túl sok, érdemes megvizsgáni, nincs-e olyan, ami elhagyható vagy legalábbis mérsékelhető.

A járvány kapcsán írtam korábban a munkaszervezésről, azok a szempontok, amelyeket ebben a bejegyzésben említek más olyan helyzetekben is jól alkalmazhatóak, amikor túl vagyunk terhelve.

Hogyan ne csavarodjunk be a bezártságtól?- Munkaszervezés

A munkamegosztás megváltoztatásához nézd meg a bejegyzéshez kapcsolódó videót is!

Megosztás:

Munkamegosztás a párkapcsolatban 1.

Sokszor merül fel a párkapcsolati problémák között a munkamegosztás problémája. Régebben a társadalom sokkal egységesebb volt ebben. Volt egy általános vélekedés arról, hogy mi a nő vagy a férfi dolga, mi az anya vagy az apa dolga. Természetesen régebben sem volt egységes a párok megoldása, de jellemzőbb volt, hogy társadalmi szinten volt egy egyértelmű közös irány. Mostanában folyamatos változásban vannak ezek az elképzelések, társadalmilag és egyéni szinten is útkeresés van. Így sokszor merül fel a kérdés normatív formában „hogyan kellene lennie?” Mintha lenne egy egységes helyes megoldása a kérdésnek. Azt kell mondjam, hogy nincs. Különböznek az emberek, az élethelyzetek, a párok, így a munkamegosztásra nem lehet egységes szabályrendszert felállítani. Ha mégis ezt tesszük, hogy erőltetünk valamiféle egységes megoldást, azzal azt érjük el, hogy lesznek olyanok, akiknél nem előrevisz, inkább káros lesz a családi működésre nézve ez a kívülről rájuk erőletett norma.

Milyen a jó munkamegosztás?

Akkor mégis hogyan lehet kialakítani egy jól működő rendszert, ha nincsenek egységes szabályok? Pont úgy, mint bármilyen más területen. Ahhoz, hogy egy jól működő rendszert hozzunk létre figyelembe kell vennünk a benne dolgozók személyiségét, szükségleteit, kompetenciáit, teherbíróképességét, motivációit és egyéb jellemzőit. Tekintettel kell lennünk a körülményekre, azok folyamatos változásaira és magukat a feladatokat, illetve azokra a külső szereplőket, akikkel a feladatokkal kapcsolatban kommunikálni, együttműködni kell.

Bonyolultnak és nehéznek hangzik? Az is. Egy párkapcsolatban vagy családban egy jólműködő munkamegosztás kialakítása és folyamatos aktualizálása a körülményekhez, komoly és nehéz feladat. Nem kevés munkát kell beletenni és aztán néha újra és újra átgondolni és újraosztani a feladatokat.

Miért fontos a jó munkamegosztás?

Lehet, hogy nem csináltam ezzel kedvet, de azt is fontos tudni, hogy ez az egyik olyan terület, ami a legtöbb hétköznapi konfliktust okozza. Így ez azt is jelenti, hogy egy jó munkamegosztás, ami mindenki számára megfelelő, biztosítja a mindennapok hatékonyságát és nyugalmát. Szóval a befektetett energia bőven megtérül, mert nem folyik el arra, hogy problémák adódnak, mert valami nincs elvégezve vagy arra, hogy állandó veszekedés van ezen.

Arról nem beszélve, hogy a gyereknevelés kapcsán a megfelelően elosztott feladatok nagyban hozzájárulnak a szülők és a gyerek közti kapcsolat harmóniájához. Míg a rosszul elosztott feladatok kifejezetten melegágyai lehetnek a szülők és gyermekük közötti feszültségnek.

Milyen szempontok alapján alakítsuk ki a munkamegosztást?

Bár tuti recept nincs, fontos szempontok, amiket érdemes figyelembevenni, azért vannak. Ezek segíthetnek abban, hogy a saját rendszerünket kitaláljuk vagy újrarendezzük úgy, hogy mindenkinek jó legyen.

Elvárások, értékek

A legjobb, ha még a családdáválás előtt beszélgetnek a párok arról, hogy milyen elképzeléseik vannak a munkamegosztásról. A családi minták ebben nagyon nagy hangsúlyt kaphatnak. Ha valaki gyerekként jól élte meg azt, ahogy a szülei munkamegoosztását látta, akkor általában szeretné ugyanazt a mintát továbbvinni, míg aki szenvedett esetleg ettől, az pont ellenkezőleg, szeretné nagyon másképpen csinálni. Ha ezekről időben beszélget egy pár, akkor kiderülhet, ha nagyon más az elképzelése és ha ezeket nem tudják összeegyeztetni, akkor a kapcsolat sorsát is meghatározhatja.

Sokan azonban nem beszélnek erről és gyakran, amíg a párok kettesben vannak, nem is igazánn éleződnek ki ezek a dolgok. Több az idő, több a mozgástér, kevesebb a szerep. Aztán megérkezik az első gyermek, akinek az érkezése szinte mindg krízist hoz, hiszen teljesen új helyzetben találják magukat az emberek, új feladatokkal, nagy felelősséggel egy teljesen új szerepben kell helytállni és megjelennek egymással szemben az új szereppel kapcsolatos elvárások is. Ilyenkor ezt az újrarendeződést erősen megnehezítheti, ha ezek a különbözőségek ekkor kerülnek felszínre.

De mivel az elköteleződés már nagyobb, ennek mentén érdemes megpróbálni összeegyeztetni valahogy az eltérő elképzeléseket. Sokat beszélgetni, mélyére ásni annak, hogy mi is a fontos igazán és kompromisszumokat kötni.

A legfontosabb alapelv

A legfontosabb, amit sosem szabad elfelejteni, hogy együtt szeretnénk boldogok lenni. Az ideális családi működés kialakításához mindenképpen fontos, hogy képesek legyünk családban gondolkodni, a közös legjobbat keresni és nem a saját magunk számára egyéni legjobbat. Könnyű belátni, hogy ha hosszú távon szeretnénk együtt maradni és szeretjük egymást, akkor nem igazán lehet az érdekeket különválasztani. A család egy rendszer. Nincs olyan, hogy jól járok úgy, hogy a másik rosszul jár. Az valahol máshol vissza fog ütni. Ha a párom túlhajtja magát és megbetegszik, akkor minden feladat az én nyakamba dől. Ha nem boldog, akkor én sem fogom otthon magam jól érezni. Ha nem a közös érdeket nézem, hanem csak a sajátomat, akkor a gyerekeink is ezt a mintát fogják megtanulni.

Szóval egyszerűen elengedhetetlen, hogy „mi”-ben tudjunk gondolkodni. Mi nekünk a legjobb? Természetesen a „mi” a saját érdekünket is tartalmazza, tehát nem arról van szó, hogy valakinek fel kell áldoznia a saját érdekeit. Arról van szó, hogy egyformán fontos kell legyen a saját érdek és a másiké, meg persze a gyerekeké, ha már ők is a családunk részei.

Ki mennyi munkát vállaljon?

Nem véletlenül kezdtem azzal, hogy gondolkodjunk „mi”-ben. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy ki mennyit végez el a közös feladatokból. Már ezen a ponton gyakori, hogy nemcsak arról nincs egyetértés, hogy kinek mennyit kellene vállalnia, hanem már abban sem, hogy jelenleg milyen arányban végzik a feladatokat Fontos, hogy a nem közvetlenül közös feladatokat is figyelembe vegyétek, hiszen a munkahelyi terhelés nagy részét teszi ki az életünknek és lehetnek más, a családdal közvetlenül nem összefüggő feladatok. Szóval a legegyszerűbb, ha úgy tekintitek, hogy minden feladat közös feladat.

Másrészt azért is lehetnek különbözőek a vélemények abban, hogy ki mennyi munkát végez, mert gyakran nem látunk rá egymás minden feladatára vagy egyszerűen alábecsüljük azt, hogy az adott feladat mennyire megterhelő. Ahhoz, hogy ezzel tisztában legyünk a sok beszélgetésen kívül bizalom is kell a másik felé, hogy el tudjuk fogadni, ami nekünk esetleg nem tűnik megterhelőnek, az számára esetleg mégis az. Hogy mennyire megterhelő valakinek egy feladat azt ezer szempont befolyásolhatja. Lehet fizikailag megterhelő, hiányozhat hozzá a türelem vagy más képesség, lehet, hogy túl sok időt vesz igénybe vagy egyszerűen olyan minőségű figyelmet, ami munka vagy pici gyerek mellett nehezen megoldható és lehet, hogy alapvetően nem megterhelő, de annyira sokszor vagy sokat kell végzeni, hogy ezáltal válik azzá.

Ezekből következőleg a munkamegosztás kapcsán jó tudni, hogy nem gondolkodhatunk róla úgy, hogy van adott mennyiségű munka, amit egyszerűen csak úgy osztunk el, hogy mindenki egyformán vállaljon belőle. Mert ha ugyanaz a feladat az egyiknek megterhelőbb , mint a másiknak, akkor a megfelelő elosztással a rendszer energiát nyerhet. Ezért is szoktam azt mondani, hogy közös energiagazdálkodásban érdemes gondolkodni.

A közös energiagazdálkodás

Mit is jelen ez? Egyrészt a fentebb említett elvet. Ha a párom számára megterhelő, nehéz vagy stresszkeltő egy feladat, de számomra sokkal kevésbé az, akkor az a közös érdek, hogy azt a feladatot én vállaljam el, mert akkor mi összesen kevésbé terhelődünk. Ezzel hatékonyabbá válik a rendszer és kevésbé fáradunk el. De ha itt megállna a közös energia gazdálkodás, akkor könnyen úgy alakulhatna, hogy pont megborítja az egyensúlyt, mert ha a munkák jelentős részénél az egyik fél az, akinek kisebb a megterhelés, akkor sz összeset ő végezné. Ezért fontos, hogy ne csak feladatonként, hanem az egész rendszert tekintve folyamatosan törekedjünk az egyensúlyra. Egyrészt az alapvető feladatelosztásban, hogy összességében nagyjából azonos legyen a terhelés, másrészt az adott időszakban, helyzetekben.

Folytatás:

A bejegyzéshez kapcsolódó videók

Megosztás: