A szülők párkapcsolata az első párkapcsolat, amit a gyerekek látnak. A szülők viselkedése egymással, az együttműködés vagy a problémák kezelésének módjai mind mintául szolgálnak a gyermek későbbi életében.
Ráadásul nemcsak az első párkapcsolat ez, amit közeléről megfigyelhet a gyerek. Ez az első egyenrangú kapcsolat is ( már, amennyiben a kapcsolat egyenrangú), így a hatása a párkapcsolaton kívül az élet minden területére kiterjed, ahol a gyereknek egyenrangú kapcsolatokban kell együttműködnie.
Hogyan követik a gyerekek a mintákat?
Fontos, már az elején leszögezni, hogy ezeknek a mintáknak a hatása nem egyik napról a másikra alakul ki. Ahogy más modelltanulás esetén is hosszú évekig tarthat, míg a gyermek érettsége folytán eléri azt a szintet, hogy képes követni a szülői mintát.
A gyerekek sok olyan képességgel nem rendelkeznek, amikkel a felnőttek (jó esetben) már igen. Így attól, hogy a szülők képesek kontrollálni az indulataikat egy vitában és konstruktívak tudnak lenni, ettől még nem várható el, hogy egy óvodás ezt képes legyen másolni, mert az érzelemszabályozása még nem áll azon a szinten, mint a felnőtté.
Ezzel együtt már óvodáskorban is megfigyelhetők olyan morzsák, amikből láthatjuk ezeket a hatásokat. Egy papás-mamás játékban például gyakran megjelennek azok az elemek, amit a gyerek a szülők viselkedésében figyelt meg. Illetve a modelltanulás nem jelent pontos másolást, mondhatni, hogy a gyerekek inkább a dolgok lényegét másolják. Így hosszú idő telik el, amíg a pozitív minták valóban hasznosak lesznek.
De egészen biztos, hogy a későbbi párkapcsolatok szempontjából akár a pozitív, akár a negatív minták meghatározóak, hiszen ezek jelentik a kiindulásai alapot.
Hogyan bánunk egymással egy párkapcsolatban?
Hogyan beszélünk egymással támogatjuk-e egymást?
Kifejezzük-e a szeretetünket?
Hogyan kérünk, hogyan adunk?
Mennyire állunk ki egymás mellett?
Hogyan oldunk meg problémákat együtt?
Mennyire vagyunk egy csapat?
Hogyan döntünk közösen dolgokról?
Mennyire értünk egyet?
Mennyire tiszteljük egymást?
Hogyan osztjuk el a pénzt, az időt, a feladatokat?
Mennyire várjuk el a gyerkektől is hogy tiszteletben tartsák a másikat?
Ezek mind olyan dolgok, amiket a gyerekek megfigyelnek a szülők párkapcsolatában és amit látnak, az a későbbi viselkedés alapja lesz. Ha arra gondulunk, milyen volt a szüleink kapcsolata és ehhez képest milyen a saját párkapcsolatunk, akkor rögtön világossá válik, hogy akármilyen volt a kapcsolat, az hatott ránk.
Ha jó mintákat kaptunk, akkor sokkal könnyebb dolgunk van, hiszen az automatikusan előjön. Míg, ha valamit másképp szeretnénk csinálni, mint, ahogy a szüleinktől láttuk, ahhoz bizony tudatosság és erőfeszítés kell.
Mit várhatok a páromtól?
Ha a gyermek a szülei kapcsolatát figyeli, akkor nemcsak azt tanulja meg, hogy „én, magam mit teszek, vagy nem teszek a párommal szemben”, hanem azt is, hogy mi az, amit elvárhatok a másiktól.
A bántalmazott nők gyerekkorában gyakran azt látták, hogy az apjuk is bántalmazta az édesanyjukat, de mivel az anya ezt tűrte a gyermek megtanulta ” A férfi néha megveri a nőt” és mivel ezt látta, számára ez normális, hiszen abban az életkorban látta, amikor még nem volt más tapasztalata, így ehhez hasonlít később.
Ha viszont a gyermek olyan szülőpárt lát, akik gyengéden viselkednek egymással, akkor ez lesz számára az elvárható viselkedés a majdani partnertől. Ha szeretnénk, hogy gyermekünk hozzá méltó partnert találjon majd, akkor saját partnerünkkel kell tisztelettel bánnunk.
Munkamegosztás
Mi a nő és mi a férfi feladata a háztartásban vagy a kapcsolatban? Ezt is a szülőktől, párkapcsolatuk alapján kezdjük megtanulni.
Természetesen ezekben a kérdésekben változnak az idők és az emberek nem csak a szüleik mintáját másolják, de a kiindulási alapot ez adja. Ha a kislány azt látja, hogy az édesanyja végez minden háztartási munkát, akkor mindenképpen azt fogja természetesnek találni, ha a nő ezen a területen többet vállal. De a munkák jellege is gyakran „nőies” vagy „férfias” cimkét kap.
Érdemes átgondolni, hogy a gyermek boldogságát szolgálja-e, amire tanítjuk ezen a területen!
Egyensúly
A kapcsolatban látható egyensúly, a kölcsönös szivességek és engedmények szintén mintául szolgálnak a gyermeknek.
Ha a kapcsolatban a döntéseket csak az egyik fél hozza vagy valamelyik fél háttérbe szorul a másik mellett, ez is üzenet a gyermeknek arról, hogyan működik a párkapcsolat.
Amikor egyik fél alárendeli magát a másiknak, akkor a gyerek azt fogja gondolni, hogy ez a normális. Ez lesz számára az alap. A gyerekek inkább az azonos nemű szülővel azonosulnak, így, ha az azonos nemű szülő alárendelődik, ők is hajlamosak lehetnek erre.
Együttműködés
A hétköznapokban egy párnak gyakran kell együttműködnie feladatok végrehajtásában, problémák megoldásában. Ennek módja szintén minta a gyermeknek, hogyan történik a feladatok kiosztása, hogyan segítjük egymást, vagy hogyan beszéljük meg a tennivalókat.
Ha a gyermek azt látja, hogy a szülei jól együttdolgoznak a feladatok megoldásában, akkor neki is lesznek mintái arra, hogyan kell másokkal együttműködni, vagyis hamarabb tanulnak meg az óvodában vagy iskolában társaikkal közösen megoldani helyzeteket.
Tolerancia
A tolerancia fontos érték, ez is csak úgy tanítható meg a gyerekeknek, hogy példát mutatunk benne. Ha a gyermek azt látja, hogy szülei elfogadják egymásnak azokat a tulajdoságait is, amelyekben különböznek, akkor ez lesz a természetes a számára. A másik hibáira és tévedéseire való reakciónk is útmutatóul szolgál a gyerek számára, hogyan viszonyulunk szeretteink gyengéihez.
Ne felejtsük el, hogy a szülei viszonya a gyermek számára nem csak az első párkapcsolat, amit megfigyelhet, de a felnőtt – felnőtt vagyis egyenrangú partnerek közti kapcsolatból is az első. Tehát a mintha, amit lát, nemcsak a jövendő párkapcsolataira, hanem a barátságaira és minden egyenrangú kapcsolatára kihathat.
A bejegyzés folytatása:
Nézd meg a bejegyzéshez tartozó videót is!