Mi az önérvényesítés?
Az önérvényesítés arról szól, mennyire tudjuk képviselni saját magunkat, megvédeni a határainkat, érvényesíteni a vágyainkat, akaratunkat, szükségleteinket megfelelő módon.
Az önérvényesítés tehát már nem bennünk zajlik, hanem nagyonis cselekvésekben nyilvánul meg. Megfelelő kommunikációban és tettekben.
Természetesen az önérvényesítés nem független attól, hogy milyen viszonyban vagyunk saját magunkkal. Az önbecsülésnek, önértékelésnek, önbizalomnak szerepe van abban, hogy az önérvényesítésünk milyen lesz.
Az önérvényesítés kapcsán többféle modell is született. A legegyszerűbb felosztásban lehetünk agresszívak, amikor csak saját érdekeinket nézzük, alárendelődőek, amikor csak a másik érdekét és asszertívak, amikor a saját érdekünket a másik érdekeinek tiszteletbentartása mellett érvényesítjük.
Én Thomas és Kilmann konfliktuskezelési modelljét kedvelem a legjobban. Ők két dimenzió alapján állították fel a modellt. Az egyik a személyes célok fontossága, a másik pedig a jó kapcsolat fenntartása a másik személlyel.
A fenti képen a cápa az erőszakos konfliktus kezelési mintát jelenti, aki így viselkedik, annak fontos a saját érdeke, de az együttműködés nem fontos.
A teknős a visszahúzódó vagy elkerülő, sem a saját érdekeinek képviselete nem fontos, sem az együttműködés, igyekszik távol maradni a konfliktustól, nem látnak reményt, hogy érvényesítheti érdekeit.
A rókának közepesen fontos a saját érdeke és a kapcsolat is, ő a kompromisszum kereső, aki igyekszik saját céljait érvényesíteni, de hajlandó a kapcsolatért azokból engedni.
A plüssmacinak a kapcsolat a fontos, ennek alárendeli saját céljait, igyekszik elkerülni a konfrontációt szeretné, hogy szeressék, így igyekszik elsimítani a konfliktusokat.
A bagolynak egyaránt fontos a kapcsolat és saját céljai is. A konfliktust közösen megoldandó problémának tekintik és konszenzusra törekszenek.
Ez a modell sok módon használható. Mindenkinek vannak jellemző konfliktuskezelő mintái, az a hozzáállás, ami a leggyakoribb alapvetően. De az élet különböző területeit nézve teljesen más is lehet jellemző. Ez természetes is, hiszen mind az adott kapcsolat fontossága, mint az aktuális érdek lehet nagyon fontos vagy abszolút nem fontos is.
Miért fontos a párkapcsolatban?
A párkapcsolatban folyamatosan adódnak olyan helyzetek, amikor képviselni kell saját érdekeinket. Nem is feltétlenül alakul ki konfliktus, egyszerűen csak vállalnunk kell a felelősséget azért, hogy jelezzük, ha szükségünk van valamire.
Mivel a párkapcsolat az esetek többségében a legfontosabb ( de legalábbis mindenképpen az egyik legfontosabb) kapcsolatunk, az lenne a logikus, ha csak azok a konfliktuskezelési minták jöhetnének szóba, amik a kapcsolat fontosságát is figyelembe veszik. De sajnos ez nem így van.
Bizony cápa és teknős viselkedés is gyakran jelenik meg a kapcsolatokban. A kritik, szapulás, minősítés tipikus cápa viselkedések, míg a “mi a baj? -semmi” kommunikáció a teknősre lehet jellemző.
Természetesen egy jól működő kapcsolatban egy-egy rossz kimenetelű konfliktus nem okoz komoly gondot, de ha valamelyik fél folyamatosan nem veszi figyelembe a másik érdekeit, netán a sajátját, az hosszú távon romboló a kapcsolatra nézve.
Érdemes látni, hogy az egyetlen, ami győztes-győztes szituációhoz vezet, az a bagoly konszenzusra törekvése. Ehhez képest a róka hasonlóan egyenlő helyzetre törekszik, de a kompromisszum már azt jelenti, hogy mindenki csak félig nyer, valamennyit fel kell adnia a céljaiból. A kompromisszum viszont jóval kevésbé időigényes, mint a konszenzus. Illetve vannak olyan helyzetek is, amikor a konszenzus nem lehetséges, de ez is csak hosszabb folyamat eredményeként derül ki.
Látszatra ugyanis nagyon gyakran tűnik úgy, hogy a helyzet nulla összegű. Vagy az lesz, amit én szeretnék vagy az, amit a másik. De rengeteg esetben, ha rászánjuk az időt, akkor van olyan megoldás, ami mindkettőnknek tökéletes. Ennek az oka, hogy amit megfogalmazunk , hogy szeretnénk, gyakran csak a felszín. Ilyenkor érdemes kicsit jobban belemenni, hogy az adott dolog miért fontos, pontosan mit kapunk belőle és ilyenkor lehetséges, hogy nagyon könnyű olyan alternatívát találni, ami mindkét félnek jó megoldás.
Hogyan fejleszthető?
Nehéz erről röviden írni, hiszen az önérvényesítés a jéghegy csúcsa. Az egészséges önbecsülés, a reálisan pozitív önértékelés és az ezekre épülő önbizalom mind elősegíti a önérvényesítést.
Ráadásul az önérévnyesítési problémák is többirányúak lehetnek. Van, akiknek az okoz nehézséget, hogy ne agresszív cápa módjára küzdjenek az igazukért rombolva ezzel a kapcsolatot. És van, akiknek pedig az okoz nehézséget, hogy képviseljék saját szükségleteiket, vágyaikat érdekeiket. És természetesen előfordul, hogy mindkettő problémát okoz, mert van, aki sokáig tűr és enged, egy idő után vagy bizonyos helyzetekben, bizonyos témákkal kapcsolatban nem képes figyelembevenni a másik szempontjait.
Mindenképpen javaslom, hogy akinek az önbecsülésével és /vagy az önértékelésével gondja van, az elsőször ezekkel a problémákkal foglalkozzon. Nagyon nehéz saját magunkért kiállni addig, míg azt gondoljuk, hogy ezt nem érdemeljük meg, nincs jogunk hozzá!
Akinek az okoz gondot, hogy ne kommunikáljon agresszívan, annak ajánlom a Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban? című bejegyzésem. Ebben a bejegyzésben többségében olyan szempontokat gyűjtöttem össze, amelyek abban segítenek, hogy a másikra vigyázva, őt nem támadva hogyan tudjuk az érdekeinket érvényesíteni.
Akinek inkább az okoz nehézséget, hogy kiálljon magáért, azoknak pedig elsősorban a Dehát miért nem tudja magától? című bejegyzést javaslom.
A heti témához kapcsolódó videó:
Ezen kívül több olyan videóm is készült, ami segíthet ebben.
