Mi az önszeretet?
Az önszeretet az a pozitív érzelmi viszonyulás, amivel önmagunk felé fordulunk. Elfogadjuk magunkat és olyan szeretetettel fordulunk magunk felé, mint azok felé az emberek felé, akiket szeretünk.
De a szeretet nem érzelem, sokkal komplexebb dolog annál. Többféle meghatározása van, de az elköteleződés és cselekvés mindegyikben meghatározó.
Eric Fromm szerint: „A szeretet cselekvő törődés annak az életével és fejlődésével, akit vagy amit szeretünk.”
Vagyis ez a viszonyulás valójában egy döntés arról, hogy szeretetteli módon viselkedsz saját magaddal. Ez tulajdonképpen jó hír azoknak, akik úgy érzik, hogy nem szeretik saját magukat, hiszen az érzelmeinket általában nem tudjuk akarattal kiváltani, míg a cselekedeteink lehetnek akaratlagosak, egy tudatos döntés eredményei.
Milyen cselekedetekben nyilvánul meg az önszeretet?
Az önszeretet része, hogy a saját szükségleteidet, vágyaidat, törekvéseidet fontosnak tartod. Törődsz magaddal, az egészségeddel, a lelki egyensúlyoddal. Nem zsigereled ki magad. Határokat szabsz a kapcsolataidban, elvárod a tiszteletet és képes vagy nemet mondani arra, ami nem jó neked. Elfogadod magad a hibáiddal együtt, nem vársz magadtól teljesíthetetlen dolgokat,megengeded magadnak, hogy hibázz vagy tévedj!
Miért fontos az önszeretet?
A magunkkal való viszonyunk, ahogy látjuk saját magunkat, ahogy gondolkodunk magunkról, ahogy értékeljük magunkat, az egyik legmeghatározóbb az életünkben. Aki elfogadja és szereti magát, az képes igazán önmaga lenni, megélni és kifejezni az érzéseit, elfogadni és megfelelően kezelni a negatív érzéseit is. Tenni azért, hogy a vágyaink kielégüljenek és védeni magunkat a rossz behatástól. Egy kapcsolatban nagyon meghatározó, hogy képes legyél magadat képviselni, tudni mit szeretnél és azt kifejezni.
Korábban írtam róla, hogy miért fontos, hogy képesek legyünk magunkért felelősséget vállalni a kapcsolatban.
És egy egész sorozat szólt arról, milyen kommunikációs problémákhoz vezethet, ha nem tudunk megfelelően kommunikálni arról, amit szeretnénk vagy nem szeretnénk.
Milyen gondokat okoz, ha nem tudod szeretni magad?
Jézus azt tanítja: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” De ha önmagam nem szeretem, akkor tudom-e a felebarátomat szeretni?
Ha nem szeretem magam és nem gondoskodom magamról, akkor az a másokkal való kapcsolataimat is megzavarja. Aki nem tud magával szerettel viselkedni, az elégedetlen és bizonytalan lesz. Nem képes úgy képviselni magát a kapcsolatban, hogy közben a másikat is figyelembe veszi. Vagy az önfeladás vagy az önzés felé mozdul a viselkedése. De akár feladja magát, akár önzővé válik a szeretre való örökös éhség miatt, a kiegyensúlyozott kapcsolatra képtelen lesz.
Mit tehetünk, hogy fejlesszük az önszeretetünket?
Az egyik, amit tehetünk, hogy úgy döntünk, hogy szerettel viselkedünk saját magunkkal. Az érzésekről nem dönthetsz, de eldöntheted, hogy mi az, amit teszel! Ha elkezdesz magaddal szeretettel viselkedni, először olyan területeken, ahol ez nem annyira nehéz, akkor ezek a cselekvések az érzéseidre is hatnak.
Amikor nem tudod szeretni magad…
Aki úgy éli meg, hogy nem tudja szeretni magát, annak általában az önértékelése is negatív. Ezek a negatív érzések a legtöbb esetben a gyerekkorból származnak. Vagyis valójában, aki akadályozza az önszeretetet, az nem igazán te magad vagy. Valaki, aki számodra fontos és belsővé tetted. Ez legtöbb esetben a szülő, aki gyerekkorban olyan üzeneteket küldött, ami nem azt üzeni, hogy szeretnivaló és értékes vagy, hanem kételyeket ébreszt, hogy rendben vagy-e, vagy akár arról ad bizonyosságot, hogy valami baj van veled.
Ha gyerekkorodban csak feltételhez kötött szeretetet kaptál, akkor azt tanultad, hogy ha hibázol, akkor nem vagy szerethető.
Ezeket a bennünk élő szülői hangokat nem könnyű figyelmen kívül hagyni. Ha nem is vagy tudatában annak, hogy a kép, ahogyan látod magad, honnan származik, akkor nincs is erre esély. Az önismereti munka fontos része tehát, hogy feltárd, hogy azok a gátak, amik akadályoznak abban, hogy saját magaddal hamóniában legyél honnan származnak.
Sokan eljutnak odáig, hogy gondolati szinten tudatában vannak, hogy a gyerekkorukban milyen történések vezettek ahhoz, hogy most nem tudják magukat szeretni, de mégsem tudnak változtatni.
Az önelfogadáshoz az vezethet, ha képes vagy saját magadban kialakítani azt a szeretetteljes viszonyulást a hibáid, tévedéseid, gyengeségeid felé, amire gyerekkorodban szükséged lett volna.
Az önsimeret nemcsak elméleti tudás magunkról, hanem lelki munka is. A korábbis sérüléseket nem lehet figyelmen kívül hagyva továbblépni, mert akkor is hatnak ránk.
Ha viszont időt és energiát szánunk arra, hogy ezeken dolgozzunk, feldolgozzuk, helyre tegyük és saját magunk váljunk az elfogadás és szeretet forrásává önmagunk számára, akkor ebből a lelki munkából megerősödve kerülünk ki.
Ha azonban úgy érzed, hogy nehezen boldogulsz ezzel a feladattal egyedül, akkor érdemes pszichológushoz fordulni!
Ha szeretnél segítséget kapni az önelfogadásban vagy az önismereted fejlesztésében, akkor várlak szeretettel online tanácsadás formájában!
Nézd meg a kapcsolódó videót is!