Mi az önbecsülés?
Az önbecsülés egy mélyebb és általánosabb értékelése saját magunknak. Az önbecsülés azt jelenti, hogy alapvetően értékesnek, szerethetőnek érezzük magunkat, tudjuk, hogy képesek vagyunk fejlődni és teljesíteni.
A múlt héten írtam az önértékelésről. ( Önismeret és párkapcsolat- Önértékelés és párkapcsolat ) Míg az önértékelés arról szól, hogy konkrét elképzelésünk van arról, hogy különböző területeken hogyan tudunk teljesíteni, milyenek a képességeink, miben vagyunk jók vagy rosszak, miben kellene fejlődnünk, addig az önbecsülés általánosabb és sokkal inkább egy érzelmi alapállás.
Az önbecsülés stabil alapja lehet az önértékelésnek. Ha nincs stabil belső alap, akkor a pozitív önértékelés fenntartása sok teljesítményt és igényel és általában szorongással jár.
Maarit Johnson pszichológus elkülöníti a belső és külső önbecsülést. Míg a belső önbecsülésünk stabil, életünk korai éveiben alapozódik meg azáltal, hogy a minket gondozó felnőttektől feltétlen szeretetet kapunk, addig a külső folyamatosan változik. A külső önbecsülésünk viselkedésünk és teljesítményünk és a környezet azokra adott reakciói függvényében folyamataosan változhat.
A belső és külső önbecsülés magas vagy alacsony szintje alapján négy embertípust ír le. Ezek tiszta formában ritkán fordulnak elő, mindenkiben felelhető többféle típus, mivel az önbecsülésen kívül sok dolo befolyásolja a másokhoz való viszonyainkat.
De az egyes típisok jellemzői mégis jó támpontot adhatnak az alapvető működéseinket tekintve.
A boldog teljesítők belső és külső önbecsülése is magas, a feladatokat, nehézségeket kihívásként élik meg, a hibák nem tántorítják el őket, mivel kudarc esetén a belső alapönbecsülésük védi őket. Reálisan látják magukat és reális célokat tűznek ki. Nincs szükségük a teljesítményre ahhoz, hogy értékesnek érezzék magukat, de örömet okoz neki a teljesítménnyel elér önbecsülés növelés.
A kényszerteljesítőknek szükkségük van a teljesítményre és kompetencia érzésre, hogy magukat értékesnek érezzék, mivel náluk a belső önbecsülés alacsony. Emiatt miközben törekszenek a teljesítményre félnek a kudarctól, mert nem védi őket a stabil belső önbecsülés. Hajlamos agresszívan versenyezni, a kritikát támadásnak éli meg, folyamatosan fenyegetve érzi magáz.
Az életélvezők belső önbecsülése magas, de külső önbecsülése alacsony. Nem vágyik a teljesítményre, hajlamos nem befejezni a dolgokat. A bboldog teljesítőknél viszont jobban ki tudja élvezni az élet örömeit, a művészeteket, a szépségeket.
A nélkülözőknek mind a belső, mind a külső önbecsülése alacsony. Nem keresik a teljesítmény lehetőségét, mert nem hisznek benne, hogy képesek teljesíteni. Hiányzik belőle az a védekező hozzáállás másokkal szemben, ami a kényszerteljesítőket jellemzi.
Miért fontos a párkapcsolatban?
Már a párkeresésnél komoly akadály lehet az alacsony önbecsülés. Az alacsony önbecsülésű ember fél a visszautasítástól. A visszautasítástól való félelem, a kockázatvállallás képtelensége nagyon megnehezíti a párkeresést.
Aztán a párválasztásnál is jelentősége van az önbecsülésnek, mert az önbecsülés szükséges ahhoz, hogy olyan párt válasszunk, aki vonzó számunkra és ne érjük be olyan kapcsolattal, ami nem jó nekünk.
Akinek pozitív az önbecsülése az képes az őszinteségre és elbírja a másik őszinteségét is, mert a hibákat, gyengeségeket gondokat nem katasztrófaként, hanem megoldható nehézségként látja.
A stabil önbecsülés ahhoz vezet, hogy egyformán értékesnek tudom látni saját magam és a párom, egyformán fontosnak a vágyaink teljesülését, a szükségleteink kielégülését ez pedig képessé tesz a kiegyensúlyozott kapcsolatra.
A stabil önbecsülés azt is jelenti, hogy nem okoz gondot nemet mondani és határt húzni, amire egy jó kapcsolathoz mindig szükség van.
Ha stabil az önbecsülés, akkor a kapcsolat nehézségeit és kríziseit a kapcsolat természetes velejárójaként tudjuk kezelni, míg az alacsony önbecsüléssel rendelkező ember minden zavart és hibát úgy értelmez, hogy az ő rosszaságának, alkalmatlanságának, értéktelenségének bizonyítéka.
Milyen problémákat okoz az önbecsülés hiánya párkapcsolatban?
Bizalmatlanság, féltékenység
A saját értéktelenség érzése számos ponton okozhat a partner felé bizalmatlanságot. Ha valaki saját magát értéktelennek vagy a másiknál kevésbé értékesnek látja, akkor már abban is nehéz bíznia, hogy a párja valóban szereti őt. Ez a kapcsolat alapján gyengíti meg, hiszen, ha azt sem tudom elhinni, hogy szerethető vagyok, ezáltal nem hiszem el, hogy a másik valóban szeret, akkor folyamatosan bizonytalan leszek.
Ez gyakran vezet féltékenységhez olyan kapcsolatban is, ahol a partner semmilyen okot nem ad a gyanakvásra. Éppen elég ok maga az önbecsülés hiánya, hiszen a józan ész azt mondja, „ha értéktelen vagyok, előbb-utóbb keres egy jobbat, nem fogja beérni velem”. Sokszor a partner számára érthetetlen és bántó a bizalmatlanság, hiszen nem az ő viselkedése váltotta ki. Ez hosszú távon nagyon romboló lehet, hiszen, mivel nem a másik viselkedése okozza a bizonytaanságot, így ő nem is tud változtatni rajta semmilyen módon, a bizalmatlanság pedig folyamatosan rombolja a kapcsolatot.
Társfüggőség
Ha nem értékeljük magunkat, az folyamatos elismerés és szeretet éhséget is okoz. Mivel saját magunk nem vagyunk képesek szeretni és megbecsülni, ezért annak érdekében, hogy értékesnek érezzük magunkat, mások elismerésére szomjazunk. Ez könnyen vezet függő viszonyhoz, hiszen a másik megerősítése, folyamatos pozitív visszajelzése nélkül azonnal szorongani kezd, akinek nincs egy alapvető biztos hite abban, hogy értékes. Ez egyrész a kapcsolat egyensúlyát mindenképpen megbontja, az erővisonyok nem lesznek egyenlőek, ha az egyik fél a másiktól ennyire függ, másrészt nagy teher a másik félnek, hogy az ő feladata folyamatosan stabil lelkiállapotban tartani a párját. Ez nem két felnőtt ember egyenrangú kapcsolatára jellemző. Ráadásul valójában az ilyen ember sohasem stabil, amikor éppen megkapja a párjától, amire vágyik, akkor is folyamatosan szorong, hogy mi lesz, ha nem kapja meg, hiszen belül az értéktelenség érzés dolgozik és a félelem attól, hogy egyedül marad.
Egyensúly és egyenrangúság
Ahogy már korábban is említettem, ha a másikat többre tartja valaki, magát pedig kevéssé becsüli, akkor az egyensúly megborul. Az egyik oldalról a fent említett folyamatos megerősítési éhség miatt, a másik oldalon pedig a határok kihúzásának képtelensége miatt. Akitől függünk, aki az alapvető érzelmi stabilitásunkat biztosítja, annak nagyon nehéz nemet mondani, Ezért más területeken is megborul az egyensúly, hizsen a magát értéktelennek érző fél mindent meg fog tenni, hogy a párja elégdett legyen vele, közben pedig a saját szükségleteit, vágyait háttérbe szorítja. Annyira, hogy olykor nincs is tisztában vele.
Bántalmazás
A bántalmazók viselkedésének hátterében gyakran saját alacsony önbecsülésük kompenzálása áll. A másik fél testi lelki terrorban tartását főként saját belső bizonytalanságuk motiválja.
Az önbecsülés hiányának abban is lehet szerepe, hogy valaki nem tud kilépni bántalmazottként a bántalmazó kapcsolatból. Aki nem becsüli és nem értékeli magát, olykor annyira nem képes határt húzni, hogy a bántalmazást is eltűri. Külsö szemlélőként nehéz megérteni, hogy akit bántanak az miért marad együtt azzal, aki bántja. Ennek a sok esetben az önbecsülés hiánya az oka. Gyakran a bántalmazott fél eleve alacsony önbecsüléssel lép a kapcsolatba, a gyerekkora során nem alakult ki stabil önbecsülése, más esetekben maga a bántalmazó kapcsolat rombolja le a meglévő önbecsülést. Ha valaki elhiszi, hogy ő nem értékes, a másiknál értéktelenebb, akkor jogosnak érezhet egy ilyen bánásmódot, hiszen „ha rossz vagyok, akkor megérdemlem, hogy rosszul bánjanak velem”. Gyakori, hogy az alacsony önbecsülés mellé gyerekkori bántalmazás is társul, amivel azt tanítja a szülő a gyerekének, hogy a bántalmazás része a szeretet kapcsolatnak. Ebben az esetben a bántalmazás nem áll ellentétben a szeretettel a bántalmazott gyerek értelmezésében, hanem az ilyen tapasztalatok folytán, annak természetes része.
Másrészt az alacsony önbecsülés miatt a bántalmazott nem hisz abban, hogy ennél jobb kapcsolatra is van esélye, vagy, hogy egyáltalán megérdemel, elérhet jobb életet is. Függetlenül attól, hogy a bántalmazás lelki vagy testi, egy ördögi kör alakul ki, amiben a bántalmazott vágya, hogy szeretetet és megbecsülést kapjon ahhoz vezet, hogy egyre többet tűr, az önbecsülése pedig továbbb csökken.
Hogyan fejleszthetjük az önbecsülésünk?
A külső önbecsülést, mivel az a teljesítményünkkkel függ össze könnyebben fejleszthető. Ha van is szorongás a teljesítménytől, az önismeret fejlesztésével, reális önértékelés kialakításával és a teljesítmény akár apróbb lépésekben való vállalásával fokozatosan fejleszthető. Fontos, hogy a pozitív visszajezéseket észre is kell venni és el is kell fogadni, csak akkor fogja az önbecsülést növelni, ha ezeket képesek vagyunk befogadni. A minket érő megerősítések és kritikák észlelésében cseppet sem vagyunk objektívek. Azokat fogadjuk be, amelyek összhangban vannak a saját elképzeléseinkkel. Így a tudatos figyelem és saját magunkra kényszerített objektivítás nagyon sokat tud segíteni abban, hogy az énképünk és az önértékelésünk reálisabb legyen.
Nehezebb a helyzet a belső önbecsüléssel. Ha ez nagyon alacsony valakinél, akkor az azt jelenti, hogy a koragyermekkorban nem kapott elég feltétlen szeretetet, nem tudta megalapozni az alapvető önbecsülését. Ennek az első lépése mindenképpen a felismerés, hogy ezzel dolgod van. Az önismereti munka, a bennünk élő kisgyermek felé való szeretetteljes odafordulás útján ez is fejleszthető. Kapaszkodót jelenthetnek olyan kapcsolatok, élmények, amikor meg tudtad élni, hogy elfogadnak és szeretnek önmagadért, teljesítmény és feltétel nélkül.
A bejegyzéshez kapcsolódó videó: