Egy hosszú sorozat végéhez érkeztünk. Az önismeret és párkapcsolat sorozat 7 héten keresztül futott. Úgy gondoltam, érdemes ezt a hetekig tartó témát egy kicsit összerendezni. A fogalmakat egymással összefüggésben nézni, mert valójában nem külön hatnak, hanem egy rendszer részeikén.
Az önismeret és a többiek
Minden, amit tudok magamról, hogy milyen vagyok, hogyan működök, mik az erősségeim, mik a gyengéim. Hogyan lettem az , aki, hogyan hatottak rám az életem eseményei, mire számíthatok magamtól a jövőben, az mind az önismeret része.
Az önreflexió
Az önismeret egyik legfőbb eszköze az önreflexió . De csak akkor képes hatékonyan működni, ha mögötte ott van, a stabil önbecsülés és a reális önértékelés. Miért? Mert hiába figyelem meg magamat, ha nem vagyok képes befogadni az információt. Ha az önmegfigyelésem ahhoz vezet, hogy hibát találok vagy gyengeséget, az azzal való szembenézést meg fogom próbálni elkerülni, ha az a stabilítást veszélyezteti. Márpedig, ha az önbecsülés ingatag, akkor minden negatív tartalom magamról, veszélyeztetheti a stabilitást. Akkor nem leszek objektív. Mivel szeretjük fenntartani az énképünk állandóságát, így ez az önvédelem már eleve nehezíti az új információk bejutását. Ha pedig az információ még negatív is, valamilyen gyengénkre mutat rá, akkor már duplán nem vagyunk motiváltak befogadni. Így torzítani fogunk.
Ha azonban az önbecsülésünk stabil és motiváltak vagyunk fejlődni, változni, akkor elbírjuk annak a súlyát, hogy szembe kell esetleg néznünk saját gyengeségeinkkel, hogy azokon változtassunk. Ilyenkor a stabil önbecsülés megadja azt az alapot, hogy az értékességem nem függ szorosan össze a teljesítményemmel, ha hibázom vagy valamiben gyenge vagyok, akkor is értékes és szerethető vagyok. Ez segít abban, hogy az önismeret valóban fejlődjön.
Az önszeretet
Az önszeretet és az önbecsülés szintén kéz a kézben jár. Nehéz elkülöníteni őket. A belső önbecsülés saját értékességünknek és szerethetőségünknek biztos tudata, míg az önszeretet már egy érzelmi élmény és egy aktív cselekvés önmagunk irányába. De a kettő szorosan összefügg. Ha az önbecsülés alapjai rendben vannak, akkor az önszeretet nem nehéz. Akinek azonban az önbecsülése bizonytalan vagy kifejezetten alacsony a belső önbecsülése, az azt szokta megélni, hogy nem tudja szeretni magát. Viszont, a szeretet is képes hatni az önbecsülésre, így ha elkezd saját magával szeretteljesen viselkedni, az segíthet a belső önbecsülés fejlesztésében.
Az önértékelés
Az önértékelés jó esetben reális és pozitív, a kis pozitív torzítás sem okoz gondot, viszont jó hatással van az önbizalomra. A reális önértékelést a fejlett önreflexió szolgálja legjobban, hiszen az önértékelést, mint az önismeret részét önreflexióval fejleszthetjük. Ám nem mindegy, hogyan figyeljük magunkat! Fontos, hogy objektívek legyünk, ez vezet a reális képhez. Ehhez pedig, ahogy fent is említettem, szükségünk van az önbecsülés stabilitására, hogy ne legyen szükségünk a torzításokra.
Ha az önbecsülés rendben van és szerettel tudunk magunk felé fordulni, akkor el tudjuk fogadni, hogy adott területen az önértékelésünk alacsony. Vagy akár be tudunk fogadni olyan információt is, ami azt mutatja, hogy egy olyan területen követtünk el nagy hibát, amiben egyébként jónak tartjuk magunkat. Mert ez a stabilitás azt adja, hogy nem fekete-fehér a gondolkodás, vagyis, ha valamit már 50x jól csináltam és most elszúrtam, akkor nem dől össze a világ, nem jelenti azt, hogy ” na, ebben sem vagyok jó!” , ” Ez sem megy” stb. Pontosan annyit jelent, hogy bár nagyon jó vagyok ebben, ebben is tudok hibázni és most ez történt. És nem megsemmisülve, hanem elfogadva ezt, kereshetem a megoldást, hogy vajon mi történ.
Ha viszont egy hiba szétzilálja az egész képemet magamról, akkor nem fogom beengedni az énképembe, hanem találok rá magyarázatot, hogy miért történt úgy, ahogy. A leggyakoribb megoldás ilyenkor az, hogy a saját hibámat másokra hárítom.
Az önbecsülés
Ahogy fentebb már kiderült, az önbecsülés az alap, amire az egész vár épül. Ha a belső, statikus része gyenge, akkor nagyon kemény munkával próbáljuk a külső önbecsüléssel stabilan tartani. De ez a kemény munka valójában folyamatos szenvedést, másoknak való megfelelési kényszert, folyamatos belső feszültséget és szorongást okoz. A vágyott stabilitás sosem jön el. A belső önbecsülés rendbetétele nélkül sosem lesz nyugalom, mert aki a teljesítmény fügvényében tudja csak magát értékesnek érezni, az akkor is retteg, ha a csúcson van. Hiszen egyrészt attól fél, hogy ” lebukik” hiszen belül ott marad az értéktelenség élménye, másrészt sosem állhat le, hiszen akkor az önbecsülése veszélybe kerül. Nem követhet el hibákat, nem pihenhet, nem lazíthat.
Az önbizalom
Az önbizalom a legszorosabb kapcsolatban az önértékeléssel van , hiszen azokon a területeken tudunk bízni abban, hogy képesek vagyunk teljesíteni egy feladatot, megfelelően kezelni egy helyzetet, amely területeken jónak érezzük magunkat.
Az önbizalmat viszont gyakran viselkedés alapján ítéljük meg a másik embernél. Ami azért érdekes, mert aki nagy önbizalmat mutat, az egyáltalán nem biztos, hogy meg is éli az önmagába vetett valódi bizalmat.
Előfordul , hogy az önbecsülés alacsony szintje irreális önértékeléshez vezet adott területeken, ilyenkor látjuk azt, hogy valaki kifejezetten magabiztos, ám ez a magabiztosság inkább álca, a bizonytalanságot takargatja vele. A bizonytalanság ellen úgy védekezik, hogy kirekeszti azokat az információkat, amik az önértékelését negatívan befolyásolnák és ezáltal egy torzult önértékelés jön létre, ebbe kapaszkodik , hogy önbizalmat mutasson. Ez a fajta magabiztosság gyakran arról ismerhető fel, hogy az ilyen ember mások fölé szeretne kerekedni, versengő, kritikus és folyamatosan úgy gondolja, hogy védenie kell a pozícióját.
Ezzel szemben a valódi önbizalom, amikor bízunk saját képességeinkben, mert mind az önbecsülésünk védőhálója ( hibázhatok, attól még nem leszek kevésbé értékes, ha valamit elrontok), mind a pozitív önértékelés ott van a háttérben nem másokhoz képest jelenik meg. Az ilyen önbizalommal rendelkező ember nem fél folyamatosan a kudarctól, bukástól, hibától, kritikától, így nincs s szüksége rá, hogy versenyben és hierarchiában gondolkozzon. Sokkal nyitottabb az együttműködésre, hiszen nem kell védenie magát.
Az önérvényestítés
Az önérvényesítéshez szintén szorosan kapcsolódnak az eddigi fogalmak. Az önreflexió segít abban, hogy tisztában legyünk saját szükségleteinkkel, határainkkal, képességeinkkel gyengéinkkel, amik az önismeret részét képezik. Egy érdekütközés vagy konfliktushelyzet esetén fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy pontosan mi is az, amit szeretnénk, a saját érdekünk mögött milyen szükséglet húzódik meg, a másik kérése mennyire fér bele a határainkba.
Az önszeretet és önbecsülés alapját adják az önérvényesítésnek, hiszen arról gondoskodunk, annak a szükségleteit tartjuk fontosnak, akit becsülünk és szeretünk. Így ha saját magunkat nem becsüljük és nem szeretjük, akkor az nagyon megnehezíti a saját érdek képviseletét. Hiszen azt fogjuk gondolni, hogy ” én nem is vagyok olyan fontos”, „nem érdemlem meg” stb. A dolog fordítva is működik. Ha megvédjük a szükségleteinket, kiállunk magunkkért az egy szeretetteli viselkedés önmagunk felé, ami az önbecsülést is erősítheti. Akinek nehezére esik az önérvényesítés az az olyan helyzetekkel kapcsolatban, amikor ki kell állnia magáért kevés önbizalmat él meg. Viszont , ha fejleszti magát ezen a téren, akkor a pozitív élmények, az önérvényesítésben elért sikerek növelik az önbizalmát.
Hogyan jelenik meg ez az egész a párkapcsolatokban?
A cikksorozat minden részében írtam a teljesség igénye nélkül példákat, területeket arra nézve, hogy a párkapcsolatban miért fontos az egyén önismeret, önreflexiója, önszeretete, önértékelése, önbecsülése, önbizalma és önérvényesítése.
Az ezekkel kapcsolatos problémák számos ponton okozhatnak gondokat és mivel egy párkapcsolatban két ember van, így mindkét ember ilyen prolémái összeadódnak.
Egyensúly a párkapcsolatban
Ha általánosságban beszélünk ezekről, akkor azt lehet megfigyelni, hogy ha egy párkapcsolatban az egyik fél egyensúlya borul, akkor a kapcsolat egyensúlya és a másik fél egyensúlya is veszélybe kerül. Ha valaki instabil, könnyen elveszti az egyensúlyát, akkor a rendszer, amiben jelen van arra fog törekedni, hogy ezt valahogy kiegyenlítse, ami a másik fél egyensúlyának kárára megy.
Aki saját magával „nincs jóban”, saját értékessége kapcsán kételyei vannak, nem tudja szeretni magát vagy nem képes érvényesíteni magát, az a másik fél bármilyen nehézségét, problémáját, válságát „magára húzza”.
Ha nem vagyok biztos magamban, akkor nagyon nehéz hinni abban, hogy én és valaki más képesek vagyunk működtetni egy kapcsolatot. Így bármilyen nehézség történik, azt egyrészt könnyen felnagyítom, másrészt hajlamos leszek a helyzetet a saját szubjektív szemüvegemen keresztül értelmezni. A bizonytalan ember könnyen érzi úgy egy kapcsolati hullámvölgyben, hogy mindennek vége, ha a másiknak valami rajta kívülálló problémája van, azt hajlamos magára vonatkoztatva értelmezni. Ha a másik fél érzékeli a bizonytalanságot, az az ő kommunikációját is torzítani fogja, hiszen nem szolgálja a kapcsolat érdekét, hogy bizonytalanság legyen, ezért az őszinte kommunikációt ez gátolni fogja, hiszen ha minden apró probléma megfogalmazása súlyos krízist okoz, akkor az őszinteség nem tűnik kifizetődőnek. Így a nem őszinte kommunikáció további rejtett folyamatokat generálhat, ami aztán folyamatosan rombolóan hat a kapcsolatra.
A megfelelelési vágy
Negatívan hathat az is, ha a közös feladatok, döntések kapcsàn az egyik felet erősen vezérli a környezetnek való megfelelés vágya. Akinek folyamatosan szüksége van mások jóváhagyására ahhoz, hogy saját magát rendben lévőnek érezze az nem szabad. A döntéseit, a megoldásait folyamatosan befolyásolja a megfelelni vágyás, sokszor maga sem tudja, hogy ő maga valójában mit szeretne az adott dologgal kapcsolatban. Így, amikor közös döntéseket kell hozni, kaput nyit olyan külső hatásoknak, amik bonyolítják a döntést, hiszen ezekben a helyzetekben a legfontosabbak a pár illetve a saját család szempontjai, minden más csak ezután jöhet. De aki megfelelni vágyik annak nem csak az egyéni önérvényesítéssel lehet gondja, hanem a család határainak megvédésében is. Ezt a másik fél úgy élheti meg, hogy nem lojális hozzá a párja. A félelem, hogy mások mit gondolnak rés lehet a közös pajzson.
Irreális pozitív önértékelés és látszat önbizalom
A másik fent is említett gyakori probléma, amikor a gyenge önbecsülés mellett valaki irreálisan pozitív önértékeléssel és látszatra nagy önbizalommal rendelkezik. Mivel az ilyen ember folyamatosan úgy érzi, hogy védekezni kényszerül, ezért folyamatosan tàmad. Egy párkapcsolatban ez általában úgy jelenik meg, hogy hajlamos gyakran kritizálni másikat, nem ismeri el a saját hibákat, sőt jellemző rá, hogy a másik félre hárítja. Nehéz vele együttműködni, kevéssé nyitott a kompromisszumra. Jellemző, hogy a másik fél úgy éli meg, hogy ” nem lehet vele beszélni” , mert minden olyan felvetést, ami problémák megbeszélésére irányul a személye elleni támadásnak él még és általában támad.
Agresszív és passzív agresszív konfliktuskezelés
Az agresszív vagy passzív agresszív konfliktus kezelési módok is rombolják a kapcsolatot. Ezeknek a rendszeres használata kialakulhat a fenti okokból vagy más okból is. De a legtöbb esetben bizonytalanság, bizalmatlanság, félelem van ezek mögött. Ezek külön-külön és együtt is megjelenhetnek. Előfordul, hogy egyik félnél jelenik meg mindkettő, de gyakran az egyik agresszív konfliktuskezelési módjára válasz a másik passzív agresszív viselkedése vagy fordítva.
Te magad légy a változás
Természetesen ezek mind leegyszerűsített és szélsőséges példák. Nagyon ritkán jelennek meg ilyen tisztán, erőteljesen és önmagukban. A kapcsolatok dinamikája ennél sokkal bonyolultabb és gyakran ezek a minták, működésmódok csak adott témákban, területeken jelennek meg.
A jól működő kapcsolatokban is előfordulhatnak ilyen elemek, hiszen senki sem tökéletes. Mindenkinek van múltja, vannak sérülései, amik befolyásolják a reakcióit, a működését.
Ezért azt javaslom, hogy ezt és a hasonló írásokat olvasva mindenki inkább a saját önismeretén, kapcsolatban betöltött szerepén dolgozzon és ne a párja hibáit, rossz működéseit próbálja ” diagnosztizalni”!
A sorozat címe nem véletlenül önismeret és párkapcsolat. A cél csak saját magunk fejlesztése lehet, hiszen a másik megváltoztatására tett kísérlet inkább problémákat okoz, mint hasznot hoz.
A párkapcsolat egy rendszer, így, ha az egyik változik, a kapcsolat is változik. A párkapcsolati problémák pedig nem egyik vagy másik fél problémái, hanem közös, sok összetevős problémák, amiket közösen lehet megoldani.
A bejegyzéshez kapcsolódó videó: