Kategória: COVID19

Hogyan ne csavarodjunk be a bezártságtól?- A mennyiségi idő pozitív hatásai

Talán már nincs olyan szülő, aki ne olvasott vagy hallott volna arról, milyen fontos a gyerekekkel töltött minőségi idő. Rengeteg helyről halljuk, mennyire fontos, hogy a legyen olyan együt töltött idő a gyerekkel, amikor valóban rá figyelünk, kapcsolódunk, nem csinálunk közben mást. A gyerekeknek valóban fontos szükséglete ez az osztatlan figyelem és valójában nekünk, szülőknek is fontos, hogy néha el tudjunk merülni a gyerekeinkkel kapcsolódásban.

Miközben nagyon sokat hangsúlyozzuk a minőségi idő szerepét, mintha elfeledkeznénk a mennyiségi együtttöltött időről. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a társadalmunk berendezkedése nem kedvez annak, hogy a szülők sok időt töltsenek el a gyerekeikkel. Egyszerűen nem erre vagyunk berendezkedve.

Pedig a mennyiségi együtt töltött időnek is rengeteg pozitív hatása van. Ennek ellenére én is ritkán és nagyon megválogatott helyzetekben beszélek arról, hogy ez is fontos (lenne). Egyszerűen abból az okból, hogy nem látom értelmét a bűntudat generálásának. Márpedig a jelenlegi társadalmi berendezkedésünk nagyon kevés teret enged ennek. Az átlagos családban mindkét szülő dolgozik, a gyerekek a nap nagy részét intézményben töltik és ezen főként anyagi okból, kevesen tudnak/ tudnának változtatni. Ha az anyuka otthon van kisebb gyerekkel, akkor kicsit nagyobb a mozgástér, de akkor általában amiatt nehéz, mert a jelenlegi társadalmi berendezkedésben az anyák nagyon kevés segítséget kapnak, több gyerek ellátása és a háztartás vezetése pedig igencsak megterhelő lehet segítség nélkül.

Most viszont az a speciális helyzet állt elő, amikor nemcsak lehetőségünk van sok időt tölteni a gyerekeinkkel, hanem egyszerűen muszáj. Az óvodák és iskolák bezárása ahhoz vezet, hogy a családok sok időt töltenek együtt. Ennek rengeteg nehézsége van. A sorozat korábbi részeiben ezekről a nehézségről írtam. ( Hogyan ne csavarodjunk be a bezártságtól?- Munkaszervezés , Hogyan ne csavarodjunk be a bezártságtól?-Küzdj a maximalizmus ellen! , Hogyan ne csavarodjunk be a bezártságtól?- Bezárva gyerekkel )

Ez a bejegyzés, viszont arról fog szólni, hogy mennyire sokat kaphatunk ettől a rengeteg plusz időtől, amit most együtt tölthetünk.

Az hat ránk, ami körülvesz

A legnagyobb hatással az a közeg van ránk, amiben a legtöbb időt töltöjük. Akinek szélsőségesen jó vagy rossz munkahelyi közegben kell dolgoznia, az egyértelműen megtapasztalja, hogy annak a közegnek a hatása, normái, szabályai, elvárásai, működésmódjai, szokásai, amiben a legtöbb időt tölti, mennyire meghatározza az életetét. Ha sok időt töltünk valakivel az erősen hat ránk, formál minket, meghatározza a hangulatunkat. Ez még felnőtt korban is így van. A gyerekek még fejlődnek, formálódnak, ezért fokozottan igaz rájuk, hogy ezek a hatások erősen hatnak rájuk.

Az átlagos mindennapi életünkben a gyerekek a hétköznapok nagy részét az intézményben töltik, míg a szüleik dolgoznak. Kevés idő jut a családi együttlétre, annak is jelentős részét kitöltik a hétköznapi rutinok. A reggeli felkelés, reggeli, mosdás, öltözés indulás és az esti vacsora, fürdés, lefekvés rutinjai közöt, alig pár óra jut valóban együtt lenni. Így kézenfekvő, hogy nem a család az a közeg, amiben a gyerek a legtöbb időt tölti.

Most viszont, az egész napos, hetekig, hónapokig tartó összezártság nekünk adja a lehetőséget, hogy a család legyen az a közeg, ami a legmeghatározóbb.

Más helyzet, más működés

Mivel mi is és a gyerekeink is ahhoz vannak szokva, hogy a hétköznapok során kevés időt tudunk együtt tölteni, ezért ebben az új helyzetben fontos, hogy felismerjük, hogy azok a működésmódok, amik a kevés közös időben beváltak, nem biztos, hogy ebben a helyzetben is működnek. Eddig ahhoz voltunk szokva, hogy akkor vagyunk hosszabban együtt a gyerekeinkkel, amikor szünet van és szabadságra megyünk, esetleg, amikor betegek. Nem vagyunk hozzászokva mi felnőttek, hogy a gyerek mellett kell dolgoznunk, ők pedig nincsenek hozzászokva, hogy otthon vannak, mégis van iskola. És ahhoz sem, hogy anyának, apának dolgoznia kell. Ezek külön-külön is nehéz helyzetek, egyszerre pedig még nehezebb. Így természetes, hogy az átálllás mindenkinek nehéz, új ritmusok, új megoldások kellenek. És az egyik kulcs pont az, hogy attól, hogy több az együttöltött idő, nem kell a minőségi időnek feltétlenül változnia.

Természetesen , ha van valakinek kapacitása, a minőségi idő növelése mindenkinek jó lehet. De azt gondolom, hogy kevesen vannak, akiknek plusz idejük keletkezik ebben a helyzetben, sokkal jellemzőbb, hogy a feladatok drasztikusan megnövekednek.

Éppígy a minőségi idő csökkentését sem indokolja az, hogy sokat vagyunk együtt. Ahogy a múlt heti bejegyzésben írtam róla, a helyzet a gyerekekből kiválthatja, hogy megnő a közelség igényük, így a minőségi idő csökkentése – ha csak nem feltétlenül elkerülhetetlen- akkor nem szerencsés ebben a helyzetben. A mennyiségi együtt töltött idő és a minőségi idő ugyanis nem felcserélhető. Mások a hatásai, másért van rá szükség.

Miért jó a sok mennyiségi idő?

Ahogy fent írtam, az a közeg tud hatni, amiben a gyerek időt tölt. A jelen helyzetben a gyerek rengeteg olyan dologba lát bele, amibe egyébként nem vagy nagyon kevéssé. Miért jó ez? Azért, mert a gyerekek a legtöbb dolgot modell tanulás útján sajátítják el. Vagy úgy is mondhatnám, hogy sokkal kevésbé számít, amit mondunk, mint, ahogy élünk. A szavak sokszor elszállnak, de a példamutatás előbb vagy utóbb érezteti a hatását.

A munkához való viszony

Mennyit látnak hétköznap a gyerekek apa vagy anya munkájából? Nagyjából annyit, hogy elmegy dolgozni, aztán onnan hazajön. Minimális élményük van arról, hogy milyen a hozzáállásunk a saját munkánkhoz, hogyan éljük meg, mért szeretjük, miért nehéz, milyen munkafegyelemmel dolgozunk stb.

A jelenlegi helyzetben azonban itt a lehetőség, hogy ezt megmutassuk. Sőt, inkább nincs lehetőségünk arra, hogy ne mutassuk meg. Az iskolásnak ezerszer is elmondhatjuk, hogy a feladat azt jelenti, hogy akkor is meg kell csinálnom, ha éppen nincs kedvem hozzá, beszélhetünk arról, hogy attól, hogy nincs kedvünk még lehet motiválni magunkat, hogy beoszthatjuk, hogy jutalmazhatjuk magunkat az elvégzett munkáért, hogy fontos a minőségi munka, de nem kell belegebedni a 100%-ba stb. Amíg ezt csak mondjuk, addig nem sokkal erősebb a hatása, mint a falra hányt borsónak. De most láthatja! Élőben nézheti, hogy néha nekünk sincs kedvünk, de csináljuk, hogy tiszteljük a főnökünket, hogy megpróbálunk együttműködni a kollégáinkkal, akkor is, ha éppen nem értünk egyet, hogy ha elakadunk megoldást keresünk, hogy néha mi is kiakadunk. Mindazt, amit szeretnénk átadni a tudatos feladatvégzésről, a munka értékéről, azt most megtehetjük, mindenféle hosszú hegyibeszéd nélkül.

„Mindössze csak” arra kell figyelnünk, hogy milyen példát mutatunk. Ennek pedig saját magunkra nézve van komoly önismereti haszna, hiszen rá kell néznünk magunkra, hogy vajon azt tesszük-e, amit mondunk? Képesek vagyunk-e arra, amit a gyerekünktől elvárunk?

Az életünk működtetéséhez való viszony

A háztartás vezetése is olyan terület, amire a hétköznapokban a gyerekek sokkal kevésbé látnak rá. Amíg nem mennek intézménybe és egész nap anyával vannak, addig folyamatosan figyelik a tevékenységeit és rengeteget tanulnak arról, hogy kerül az étel az asztalra, hogyan lesz tiszta ruha a szekrényben vagy hogy működik a takarítás. De az intézményesített korosztály már kevesebbet kap ebből. Pedig más szinten tudja átlátni ezeket a folyamatokat egy óvodás vagy egy iskolás , mint egy totyogó és más szinten is tud bekapcsolódni.

Természetes, hogy ha csak 1-2 óra szabadideje van egy kisgyereknek otthon, akkor kevésbé hajlunk rá, hogy a hétköznapi háztartási dolgokba bevonjuk, hiszen tudjuk, mennyire fontos a minőségi közös idő vagy a szabad játék. A testvérek is gyakran csak ebben a pár órában vannak együtt.

Ha azonban egy gyerek nincs bevonva ezekbe a folyamatokba, nem lát rá, nem vesz részt benne, akkor később egyre nehezebben bevonható. Hiszen azt szokja meg, hogy ezek a dolgok az ő közreműködése nélkül is működnek.

A mostani helyzetben azonban közelről látják a gyerekek, hogy mennyi háztartási munka van pusztán azzal, hogy legyen mit enni, látják a felnőttek véges idejét, megtapasztalják, hogy ezek a folyamatok időt és befektetett energiát igényelnek. Megtapasztalják, azt az értékrendet is, amit a szülők erről közvetítenek, hogy melyik háztartási munka fontos és melyik kevésbé, hogy ha túl sok a munka, akkor hogyan tehermentesítjük magunkat, hogy milyen a feladateloszlás a házastársak között, hogy segítjük-e egymást, ha a másik kimerül, hogy milyen elvárások vannak egymás felé az otthoni feladatokkal kapcsolatban.

Ezen kívül mivel sokat vannak otthon, több lehetőség van bevonni is őket, aminek az előnyeit élvezhetik. Egy újfajta feladat megtanulása a legtöbb gyereket örömmel tölti el, hiszen kompetensnek érzi magát egy ” felnőtt” területen. A nyereség lehet az az idő is, amit az ő segítsége következtében a szülő vele tölthet el. A közös munka mint kapcsolódás a szülővel szintén nagyon jó lehetőség. Egyrészt kettő az egyben, hiszen együtt töltünk időt és közben elvégzünk egy feladatot, másrészt így nem csak általános modellt, hanem a konkrét műveleteket, eljárásokat is meg tudjuk tanítani.

A krízishez való viszony

Nehéz helyzetben vagyunk, amire mindenképpen valahogy reagálunk. Döntéseket hozunk, megpróbálunk egyensúlyban maradni, információkat gyűjtünk, segítünk másoknak. A helyzetre nagyon sokféleképpen reagálunk és ezek között sok előrevivő, adaptív reakció van. Nem csak egy helyes megfejtés van, hanem rengeteg út lehet jó. És miközben próbálunk urrá lenni a helyzeten, közben tanítjuk is a gyerekeinket arra, hogy is kell ezt. Bizony, miközben fogalmunk sincs hogy kell, mert egy teljesen új helyzet, de próbáljuk az eddigi tapasztalatainkat felhasználva a legjobb megoldásokat és reakciókat megtalálni, közben már tanítjuk is. Mert a gyerekek ezt is minket figyelve tanulják meg. Mikor van baj? Hogy reagálunk rá? Mit kezdünk a félelemmel? Mit kezdünk a rossz érzésekkel? Hogyan kezeljük azokat, akik nem értenek egyet velünk? Hogyan próbálunk megodást keresni? Mik a prioritások? Hogyan kezeljük a veszteséget? Hogyan oldjuk a stresszt? És még rengeteg más dolgot, ami a helyzetből adódik.

Ijesztő? Szerintem az. Nagyon nagy felelősség, hogy mit tanítunk erről, hiszen jó eséllyel lesz az ő életükben is valamilyen krízis és nagyon hasznos lehet, ha megtanulnak megfelelően reagálni rá. De miközben ijesztően nagy súllya van annak a felelősségnek, hogy a gyerekem megtanulja azt a mintát, amit tulajdonképpen én is csak most alakítok ki, azért csökkenti a nyomást, hogy ez nem egy pillanat alatt történik. A modelltanulásban pont az a jó, hogy hosszú folyamat, nem egy-egy nap számít. Szóval attól, hogy ma kiborulsz, nem azt tanulja meg, hogy ha baj van, kiborulunk, mert látni fogja a következő napot, amikor összeszeded magad és az azutánit, amikor erős vagy, aztán látja , hogy megint kiborulsz, de küzdesz és végül azt tanulja meg, hogy ér sírni, kiborulni, aztán lehet tobább menni az egyensúly és a megoldás felé. Szóval a folyamat egésze adja a mintát, nem egy-egy epizód.

Összességében a lehetőség, hogy sokat vagyunk együtt, lehetőség, hogy szavak nékül de sokkal hatékonyabb módon tanítsuk a gyerekeinket. Arra, hogyan viszonyuljanak a világhoz, a munkához, a krízishez. És lehetőség arra, hogy átgondoljuk, szeretnénk-e, hogy a gyerekeink a mintáinkat kövessék? Mert, ha nem, akkor saját magunkon érdemes változtatnunk!

Nézd meg a kapcsolódó videót is!

Megosztás:

Hogyan ne csavarodjunk be a bezártságtól?- Bezárva gyerekkel

Szülőnek lenni, gyereket nevelni a legtöbbünk életében az egyik legnagyobb kihívás. A gyermek fejlődése során számtalan nehéz helyzettel kerülünk szembe, amik miatt új megoldásokat kell keresnünk, gyakran okoz nagy stresszt a gyermeknevelés. Szóval szülőnek lenni nehéz. Ha igyekszünk igazán jó szülők lenni, az meg még nehezebb. Ehhez folyamatos önfejlesztésre, tanulásra, önmagunk meghaladására van szükség.

Ha ehhez az egyébként is nagy kihívásokkal teli hosszú ideig dinamikusan változó alkalmazkodást kívánó helyzethez még hozzáadódik egy krízis, akkor ember legyen a talpán, aki ép elmével és kiborulás nélkül képes kezelni a helyzetet.

Viszont nem feltétlenül reális a cél, hogy sose boruljunk ki és semmiképpen nem reális, hogy ebben a nagyon nehéz helyzetben mindent jól csináljunk. Annyi nehezítő tényező van, hogy mindenképpen fontos ezen a területen is a reális célok kitűzése. Ebbe belefér, hogy nehéz, hogy küzdesz, hogy nem találod elsőre a jó megoldásokat, hogy kiborulsz, hogy éppencsak túlélitek a napot, hogy nem tudsz mindent megadni, amit szeretnél, hogy kompromisszumokat kötsz.

Mindeközben az is természetes, hogy szeretnél mindent megtenni, hogy jól legyetek, hogy te magad ne szenvedj és a gyereked, gyerekeid számára is könnyebbé tedd ezeket a heteket.

Ha nehezen törődsz bele abba, hogy nem fog menni minden úgy, ahogy szeretnéd, akkor érdemes elolvasnod a Hogyan ne csavarodjunk be a bezártságtól?-Küzdj a maximalizmus ellen! című bejegyzést A rengeteg feladat rendszerezésében pedig segíthet a Hogyan ne csavarodjunk be a bezártságtól?- Munkaszervezés című bejegyzésem.

Ebben a bejegyzésben pedig arról írok, hogy a gyerekekre hogyan hat a bezártság és hogyan tudsz nekik segíteni úgy, hogy közben a saját helyzetedet és állapotodat is figyelembe veszed.

Először vedd fel a saját oxigénmaszkod!

Aki repült már repülőgépen, az tudja, hogy ha vészhelyzetben fel kell venni az oxigénmaszkot, akkor a protokoll szerint a felnőttnek először a saját maszkját kell felvenni és csak utána adni a gyerekre az övét. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van. Ha véletlenül nem vagy elég gyors és az oxigénhiánytól elájulsz, nem( biztos , hogy )lesz, aki feladja a gyerekre vagy rád a maszkot. Vagyis ha vészhelyzet van, akkor muszáj jól lenned, hogy gondoskodhass azokról, akik rászorulnak a gondoskodásra.

Ez lelki értelemben is így van. Egyszerűen nem tudsz adni, ha nincs, ha teljesen ki vagy. Ha nem vagy képes magad összeszedni, akkor nem fogsz tudni a gyerekednek segíteni. Úgyhogy, ha az erőd végén vagy, ha az alapvető szükségleteid kielégülése veszélyben van, ha egyszerűen nem működsz, akkor a gyereked érdeke is az, hogy először rövid időre legyél önző. Lehet, hogy addig neki nem lesz könnyű, mert ha előre sorolod a saját szükségletedet, akkor az övé nyilvánvalóan háttérbe szorul, de ha nem sorolod előre és nem tudod emiatt összeszedni magad, akkor ugyanúgy nem fogod tudni az ő szükségletét kielégíteni, csak hosszabb ideig. Szóval van az a helyzet, amikor az önzés nem önzés, hanem egyszerűen közös érdek.

Hogyan hat a gyerekekre a bezártság?

A gyerekek is krízist élnek át, de életkortól függően egészen máshogy reagálhatnak. Nézzük először , hogy milyen veszteségek és változások vannak az életükben a járvány miatti bezártság következtében:

Megváltozik a napirend, a hetirend, az élet szokásos kiszámíthatósága borul.

A számukra fontos személyekkel nem tudnak kapcsolatottartani. Nagyszülők, barátok, pedagógusok.

Megszokott és szerett tevékenységek, amiket az óvódában, iskolában vagy a nagyszülőknél szoktak csinálni elmaradnak.

Nem csak a szeretett személyek társaságától vannak megfosztva, de a szűk családon kívül bármilyen más társaságtól. Ez különösen nehéz az egyke gyerekeknek vagy azoknak, akiknek kisbaba még a testvére, hiszen így a szülőkön kívül nincs, akivel együttjátszhatnának.

Együttjátszó testvérek esetében viszont az hozhat nehézségeket, hogy a folyamatos összezártság és egymáshoz alkalmazkodás kényszere fokozza azokat a feszültségeket és konfliktusokat, amik a testvérkapcsolatokban egyébként is jellemzőek.

Az ingerkereső gyerekeknek az ingerek hiánya is komoly problémát jelent.

A megfelelő mennyiségű szabad levegőn tartózkodást és mozgást is nehezebb megoldani, a nagy mozgásigényű gyerekeknek ez nagyon megnehezítheti, hogy egyensúlyban maradjanak.

Hogyan reagálnak a gyerekek?

Életkortól függ, hogy mi a konkrét reakció, de az alapvetően jellemző, hogy a gyerekek, ha nem érzik jól magukat, akkor egy korábbi fejlődési szintre visszalépéssel reaglnak, hogy biztonságot keressenek. Vagyis egy óvodás gyakran úgy viselkedik, mintha baba lenne, sírósabb, önállótlanabb és a szeparációs szorongás , a szülőre tapadás is gyakori reakció. Az iskolásoknál is előfordul, hogy éretlenebb viselkedéseket vesznek fel, mint ahol már tartottak a fejlődésben, kevésbé tudják szabályozni az érzéseiket és indulataikat , mint korábban. Minden életkorban előfordulhat alvás és evészavar, hiszti és dühkitörések.

Mit tehetünk?

A legfontosabb, amit tehetünk, hogy mi jól vagyunk. Nem véletlen, hogy ezzel kezdtem a bejegyzést. Ha a szülő jól van, az biztonságot és követendő példát is ad egyszerre a gyereknek. És itt nem feltétlenül arról van szó, hogy kicsattanóan boldognak, minden pillanatban pozitívnak kell lenni. Éppen elég, ha képesek vagyunk magunkat annyira egyensúlyban tartani, hogy szabályozni tudjuk az érzéseink kimutatásának módját, hogy összerendezetten tudjunk viselkedni, egyszóval egyszerűen csak képesek legyünk ” normálisan ” működni.

A rossz érzéseket és fáradtságot nemcsak lehet, hanem kifejezetten jó, ha kommunikáljuk a gyerek felé, az ő nyelvükön, az életkornak megfelelő szinten. Egyrészt, mert így leszünk hitelesek, nem esünk abba a csapdába, hogy kettős kommunikációba csúszunk. Ha megpróbálunk a gyerekünknek jobb képet mutatni arról, amit átélünk, akkor valószínűleg nem fog sikerülni elhitetni vele. Az ember ezer módon kommunikál, így teljesen más egy őszinte mosoly, mint egy magunkra erőletett mosoly, miközben belül zokogunk. A gyerekek pedig nagyon rá tudnak hangolódni a szülőre, úgyhogy ha egyetlen ember van, aki megérzi a szavaid és a belőled sugárzó belső állapot ellentmondását, az a gyereked lesz. Szóval ne próbáld becsapni, mert csak megzavarod!

Ez nem azt jelenti, hogy az összes felnőtt kétségbeesésünket, halálfélelműnket, járványszorongásunkat vagy egziszteciális szorongásunkat ráboríthatjuk a gyerekre. Ezt nagyon nem javaslom! Fontos, hogy tisztában legyünk, hogy az életkorának és a személyiségének függvényében mit bír el a gyerekünk, mennyi információ adható. De az alapvető érzéseinkről, a gyermek számára nem ijesztő formában , érdemes beszélni, mert úgyis megérzi és ha csak érzi, sokkal nehezebben tudja kezelni.

A másik ok, amiért nem érdemes takargatni, hogy nekünk is nehéz, mert segít a gyerekünknek az általunk mutatott péda abban, hogy lássa, hogy ami rossz, azt ki lehet bírni, túl lehet élni, lehet rá megoldást keresni. Látja, hogy a rossz érzéseket ki lehet mutatni, ki lehet mondani és el lehet bírni velük. Szóval ne üvöltsd sírva, kiabálva a kisgyerek előtt, hogy mindmeghalunk! De nyugodtan mond ki, hogy félsz a betegségtől és ezért kellenek az óvintézkedések, mert így meg tudjátok védeni magatokat vagy, hogy nagyon fáradt vagy, mert egyszerűen túl sok a tennivaló vagy, hogy nagyon hiányoznak a barátaid.

A saját lelki békéd megtámogatásához ebben a cikkben írtam szempontokat: Mit tehetünk a lelki békénk megőrzéséért járvány idején?

Mit tehetünk közvetlenül érte?

A fent felsorolt hatások enyhítésével sokat tehetünk. Természetesen nem fogjuk tudni tökéletesen pótolni azokat a dolgokat, amiktől jelenleg el van vágva, de sokat tehetünk azért, hogy azok az alapvető szükségletek, amiket ezek a jelenleg nem elérhető emberek és dolgok kielégítettek, mégis valamilyen módon kielégüljenek.

Mit tehetünk a biztonságérzetéért?

A gyermeked biztonságérzetéért már nagyon sokat teszel azzal, ha vagy annyira jól, hogy úgy működj, mint máskor. Mit értek ez alatt? A gyerekek számára fontos, hogy a felnőttek kiszámíthatóak legyenek, lehessen tudni, hogy milyen helyzetre hogy reagálnak. Ha megszegik a szabályokat , arra a szülő hogyan reagál, hogyan lehet tőle figyelmet kérni vagy szerezni, szóval a gyermek számára a legfontosabb, hogy rájuk hogyan reagálunk vagy nem reagálunk. Így, amikor nagyon vacaul vagyunk és ettől ingerültebben vagy nagyobb büntetéssel reagálunk egy szabályszegésre, vagy éppen ellenkezőleg, annyira fáradtak vagyunk lelkileg, hogy nem reagálunk, nem tartjuk az addigi határokat, azzal az eddigi életrend megbomlását kommunikáljuk. Ha a gyerek nem kap erre értelmes magyarázatot vagy olyan pici még, hogy nem képes azt befogadni, akkor ez a biztonságérzetét kikezdheti.

Ez nem azt jelenti, hogy a helyzethez való alkalmazkodás miatt ne lehetne változtatni a szabályokon. Sok szempontból kell most kompromisszumot kötni, természetes, hogy változtatunk ezeken. De nem mindegy, hogy ez a gyerek számára követhető és érthető módon történik vagy kiszámíthatatlan módon. Ezért már az ovis gyereknek is érdemes magyarázatot adni , lehetőleg előre jelezni, ha valamilyen szabály változik. Nagyobb gyerekek esetében érdemes családi gyűlést tartani és közösen átbeszélni, hogy az új élethelyzet milyen változtatásokat igényel. A közösen meghozott szabályok felé a gyerekek sokkal elkötelezettebbek, mint a felülről rájuk kényszerített szabályok esetén. Természetesen ehhez szükség van a gyerekek belátási képességeire is és ahhoz is, hogy a szülő hajlandó legyen rugalmasan alkalmazkodni a gyerekek véleményéhez és szempontjaihoz vagy a megbeszélés valódi legyen. Ha úgy adódik az előzetesen elképzelt szabály helyett egy közösen kitalált mellett lehessen dönteni.

A biztonságérzet helyreállításáért tehetünk azzal is, ha az eddig kisámítható napirend, életritmus megborulása helyett, egy új ritmust alakítunk ki. Ez a saját munkáink szervezését is segíti és a gyerek biztonságérzetét is támogatja. Hogy a szoros napirend vagy a rugalmas, inkább csak néhány ponton fix ritmus az, ami az adott családnak segítség lesz, az változhat. Az új rimus alapját adhatják olyan nem változtatható dolgok, mint a pici gyerekek fix napközbeni alvása ( bár bizonyos keretek között ez is változtatható, de a legtöbb esetben ezeknek a megbolygatása több kárral jár, mint haszonnal) vagy az online órák, esetleg a szülők munkarendjéből adódó fix pontok.

Fontos azonban, hogy a napirend segítség legyen és ne plusz teher! Csak akkor tervezz szoros időbeosztást, ha feltétlenül szükséges vagy segít neked, különben maga a napirend betartása is újabb problémákat okozhat. Ezért fontos, hogy valóban a család szükségleteinek és helyzetének megfelelően tervezd meg. A mástól átvett napirend nagyon ritkán működik, mintának, inspirációnak használd az interneten keringő ilyen javaslatokat, de mindig igazítsd saját magatokhoz. Az otthonülés egyik előnye, hogy nem kell sietni reggel sehová, nem kell időre odaérni. Azáltal, hogy nem megyünk sehová szabadabban variálhatunk, főleg, ha a szülőnek sem teljesen kötött a munkarendje, így kihasználhatjuk , hogy kevésbé kell a rohanó világhoz alkalmazkodni, sok szempontból a saját tempónkban élhetünk.

Mit tehetünk, hogy szeretve érezze magát?

Az emberi kapcsolatokat nagyon nehéz pótolni és nagyon nagy teher nehezedik a szülőkre, amikor az eddig több felnőtthöz kötődő és velük jó kapcsolatot ápoló gyermek összes szeretetszükségletét csak a szülők tudják kielégíteni, akik mindeközben egyéb területen is terhelve vannak.

Azokkal a barátokkal, felnőttekkel, akihez kötődik, próbáljuk meg más csatornákon biztosítani a kapcsolattartást! Ha nem is jó a gyereknek, ha sokat számítógépezik, ebben a helyzetben érdemes kompromisszumot kötni ebben és a nagyszülőkkel és barátokkal összehozni online találkozásokat. Az óvodás gyerekeknek sokszor nem megy még az ilyen csatornán a beszélgetés vagy a kapcsolódás. A közös meseolvasás vagy, ha a felnőtt bábozik a gyereknek jó lehetőség ilyenkor. A nagyszülő, akár felveheti hangfelvevőre, ahogy mesél és le lehet játszani a gyereknek, de telefonos formában is megoldható ugyanez. A gyerek rajzolhat a nagyszülőknek, amit akár postán, akár szkennelve átküldhetünk, így a legközelebbi beszélgetésnél meg is köszönheti.

Az ovisok kis barátaival való online együttlétet úgy is megoldhatjuk, hogy 4-5 gyereket összehozunk, egy szülő mesél vagy bábozik nekik, így beindítva a beszélgetést és a kontaktust, vagy mindenki odahozza a saját kedvenc játékát megmutatni. Ha ezt ügyesen megszervezzük, akkor a szülőnek is hasznos, hiszen, ha egy szülő így szórakoztat 4-5 gyereket, addig a többiek tudnak dolgozni, a kisebbet ellátni vagy a nagyobb gyerekkel tanulni.

Mivel a kisgyerekeknek a tesi érintés alapvető ahhoz, hogy szeretve érezzék magukat, ezek az online formák pedig nem teszik ezt lehetővé, ezért várható, hogy nagyobb lesz a testi kontaktus igényük irányunkba. Meglepő lehet, hogy miért tapad ránk a gyerek, hiszen egész nap együtt vagyunk. De egyrészt, ha nagyrészt nem tudunk ráfigyelni ( ami a legtöbb esetben így van), akkor az egy másfajta együttlét. Másrészt ha feszült vagy szorong az is megnöveli a testi kontaktus igényt illetve az is, hogy más felnőttektől most nem tudja megkapni azokat az öleléseket, amikre szüksége van. Szóval érdemes számolni ezzel és, ha nyugodtan szeretnénk a feladatunkat elvégezni, akkor a kisebb gyerekkel érdemes előtte összebújni, megölelni, hogy tele legyen a szeretettankja.

A nagyobb gyerekek már változatosabb formákban elfogadják a figyelmet, a közös munka, közös játék, beszélgetés, a családi étkezések vagy akár az együtt tanulás is út lehet arra, hogy megkapja a minőségi figyelmet, amire szüksége van. Érdemes ezeket az utakat úgy megválasztani, hogy nemcsak a gyerek szükségletét vesszük figyelembe, hanem a sajátunkat is. Ezek az egymással töltött idők minket is feltölthetnek, így ne legyen lekiismeretfurdalásunk, ha azt mondjuk , hogy ezen a módon most nem szeretnék időt tölteni veled, de azon vagy amazon igen. Bár a gyerekek nagyon örülnek, ha a kedvenc játékukba száll be a szülő, de annak is, ha látják, hogy nem csak az ő kedvükért tesz valamit, hanem a közös idő neki is öröm.

Mozgás és friss levegő igény

Akinek kertje van, az szerencsésebb ebben a helyzetben. A gyerekek megmozgatását és friss levegőn tartozkodását sokkal nehezebb lakásba zárva megoldani. Mindenki igyekszik sétálni, kirándulni, amennyit meg tud oldani az egyéb teendők mellett, de ez általában jóval kevesebb, mint amihez hozzá vagyunk szokva. Fontos, hogy vedd figyelembe a gyereked jellegzetességeit! Van, amelyik gyereknek inkább, csak tudjuk, hogy fontos a mozgás és nem tapasztaljuk közvetlenöl a mozgáshiány következményeit. És van gyerek, aki , ha nincs rendesen megmozgatva, akkor nem képes koncentrálni, ingerült lesz vagy szédszedi a házat. Utóbbi esetében nagyon kiszúrsz magaddal is, ha nem kezeled prioritásként a mozgást, mert az ilyen típusú gyerekkel minden nehezebb, ha nem mozog eleget, így végső soron akármilyen nehéz a mozgást megoldani, mégis megéri, annyit nyersz vele! Ha egyéb körülmények miatt nem tudtok mindennap sétálni, egy otthoni mozgás, torna vagy legalább egy nagy hancúrozás az ágyban párnacsatával is sokat segíthet.

Ingerek biztosítása

Vannak gyerekek, aki szeretik, ha sok inger éri őket, szeretik a változatosságot. Számukra nehéz az otthonlét monotóniája. Az ő esetükben különösen fontos, hogy a napok ne legyenek egyformák, a napirend inkább keretet adjon, legyen lehetőség változatos napokra! Sok apró ötlet, ami nem tűnik felnőtt szemmel nagy dolognak és nem is igényel nagy energiabefektetést nagy izgalmat hozhat egy kisgyerek életébe. A kreatív tevékenységek festés, rajzolás, szinezők, gyurma, vágás, ragasztás, gyöngyfűzés vagy bárminek az alkotása egymással váltogatva hozhat egy kis újdonságot. De egy kis lefagyasztott jég, amivel lehet játszani a kádban vagy egy buborékfújó is izgalmas program lehet. Ha megteheted, szerezz be néhány új mesekönyvet, böngészőt, új filctoll készletet,nagyobb gyerekek esetén társasjátékot! Interneten is rengeteg letölthető szinező, játékos feladat, gyerekeknek való ötlet van. Érdemes ilyeneket begyűjteni, hogy mikor valami izgalmas tevékenységre van szükség, be tudd vetni!

Sokszor az is segít, ha egyszerűen csak egy másik helységbe mentek át a lakásban, ha nem mindig ugyanott játszotok vagy tanultok. Viszont vannak gyerekek, akiknek pont az a jó, ha adott tevékenységet mindig ugyanott, ugyanazon a helyen végeztek, így fontos, hogy a saját gyereked igényeit vedd figyelembe!

Testvérkonfliktusok

A tetvérek közti konfliktusok nem csak ebben a helyzetben okoznak gondot, a hétköznapi életben is sok energiát igényel, ha jó testvérkapcsolatot szeretnénk kialakítani a gyerekeink között.

Ami a helyzetben speciális, hogy a megnövekedett feszültségi szint okozhat plusz konfliktusokat. Hajlamosak lehetnek egymáson levezetni a feszültséget, illetve a folyamatos összezártság is növelheti a vitára való hajlamot.

Ezek ellen egyrészt teszünk azzal, ha igyekszünk megoldani, hogy ne legyenek feszültek, másrészt érdemes az összezártságot csökkenteni azzal, hogy megoldjuk, hogy külön is tudjanak játszani illetve a szülőkkel való külön időre is legyen lehetőség.

Maguk a gyerekek nem biztos, hogy tudatában vannak, hogy szükségük van külön időre, hogy ne legyenek folyamatosan együtt a testvérek, de ha sikerül úgy megszervezni a napot, hogy nem mindig mindenki van egy helységben, akkor kevésbé élik meg a folyamatos összezártságot.

A bejegyzéshez kapcsolódó videóban egy olyan motivációs játékról mesélek, ami nálunk nagyon jól bevált, járványtól függetlenül is.

Ezen a hosszabb videón pedig arról beszélgettünk Kepes-Végh Júlia pozitív fegyelmezés szülőoktatóval, hogy hogyan tudunk segíteni a gyerkeknek a bezártság elviselésében.

Ötletek a gyerekek feszültségének oldására:

Gyakorlati tippek szülőknek a bezártság okozta feszültség enyhítésére

Játékos indulatkezelési módszerek karanténba szorult gyerekeinkhez

Ötletek a gyerekek elfoglalásához:

107 benti játék

Megosztás:

Hogyan ne csavarodjunk be a bezártságtól?-Küzdj a maximalizmus ellen!

A múlt héten indult bejegyzéssorozat célja, hogy olyan szempontokat, ötleteket, gondolatokat osszak meg veletek, ami ebben a speciális helyzetben különösen hasznos lehet. A múlt heti bejegyzés a munkaszervezésre koncentrált.

Hogyan ne csavarodjunk be a bezártságtól?- Munkaszervezés

Ezen a héten a maximalizmusról írok és arról, hogy miért és hogyan érdemes küzdeni ellene.

Mi a baj a maximalizmussal?

A maximallizmus első látásra jó dolognak tűnik. Miért baj mégis, ha valaki elszántan szeretne tökéleteset létrehozni? Úgy általában azért, mert nem lehet. Ha a tökéletességre törekszünk, az az esetek többségében irreális. Ha a maximalizmus csak az életünk, feladataink egy bizonyos területén alkalmazzuk és ezen a területen is el tudjuk fogadni az apróbb hibákat, akkor a maximalizmus előrevivő, teljesítmény és önértékelés növelő is lehet. Ha azonban túl széles területen gondolkodunk így, a hibákat nem tudjuk elfogadni, örökké elégedetlenek vagyunk, az önértékelésünket folyamatosan rombolja, hogy nem tudunk úgy teljesíteni, ahogy elvárnánk magunktól, a hibákra fókuszálunk és nem vesszük észre a sikereket, ha halogatsz vagy elkerülsz feladatokat csupán azért, mert tudod, hogy nem tudod tökéletesen teljesíteni, akkor a maximalizmus nem előrevisz, inkább gondokat okot.

Ha folyamatosan kritizálod magad vagy mások vélt vagy valós kritikáitól félsz, ha úgy gondolod, hogy csak a tökélet elég jó, ha egy apró hiba is elégedetlenséghez, szégyenérzethez vezet, akkor ez a fajta gondolkodás rombol téged.

Miért kell küzdeni a maximalizmus ellen?

A fenti okokon túl most van még egy okunk arra, hogy tegyünk a maximalizmus ellen. Ez a fajta irreális maximalizmus rengeteg időt vesz el, akadályozza a hatékony feladatmegoldást és megnöveli a stresszt. Jelenleg krízishelyzetben vagyunk. A járvánnyal járó életmódváltozások olyan helyzetet teremtenek, amiben még nem voltunk. Ez az új helyzet újfajta alkalmazkodást, rugalmasságot és új megoldások keresését kívánja, miközben erős stresszhatás alatt vagyunk. Maga a járvány önmagában komoly stresszt okoz, hiszen sok dolog kiszámíthtatlan. A legtöbben nem tudjuk, hogy ha elkapjuk a betegséget, akkor mennyire veszélyes számunkra, nem tudjuk, hogy meddig kell bezárva vagy korlátozások mellett élnünk, nem tudjuk, hogy lesz-e olyan megoldás, amivel visszatérhetünk a régi életmódunkhoz vagy az életünk végleg megváltozik és egy új, teljesen másképpen működő világ fog körülenni minket, nem tudjuk, hogy a járvány felfutása mennyire terheli túl az egészségügyi rendszert, baj esetén mennyire kapunk majd segítséget.

Ezek önmagukban nagyon erős stresszhatások. Az életünk alapjaiban vált kiszámíthatatlanná, amihez nem vagyunk hozzászokva. Hasonló helyzet nem volt eddigi életünk során, ezért az alkalalmazkodásra nincs receptünk, most kell kitalálnunk, „hogy kell” élni ebben a helyzetben.

Ehhez hozzájön még egy sor konkrét nehézség. Az otthoni oktatás a gyerekeknél és a szülők otthoni munkavégzésének összehangolása komoly nehézségekkel jár. Az időseknek gyakran a hosszantartó magánnyal kell megküzdeniük. A kamaszoknak a társas élet hiánya nagy veszteség egy olyan életszakaszban, ami rövidideig tart és nagyon hangsúlyos benne a csoporthoz tartozás, az egymással kapcsolódás. Sokaknak ellehetetlenül a munkavégzése és veszélybe kerül a megélhetése. További gondokat okoz, a kis térben való öszezártság, a megnövekedett házimunka, vagy a szükséges fogyasztási cikkek beszerzésének bonyolultabbá válása. Lehetne még sorolni.

Ebben a helyzetbe nem kérdés, hogy a stresszt, ami ér minket, érdemes csökkenteni. A Mit tehetünk a lelki békénk megőrzéséért járvány idején? című bejegyzésemben írtam már néhány szempontot arra, hogyan stresszt csökkenteni. De mégjobb, ha a stresszt nem levezetni próbáljuk, hanem ahol tudjuk, megelőzzük a kialakulását. Az egyik olyan terület, ahol ez lehetséges és ésszerű, a maximalizmus.

Mi áll a maximalizmus hátterében?

Gyakran a maximalizmus gyermekkorból ered. A szülők magas elvárásai felénk vagy saját maguk felé lehet oka, hogy azt gondoljuk, hogy csak a tökéletes az elég jó. Ha az a vélekedés születik meg a fejünkbe, hogy akkor vagyunk szerethetőek, ha valamit leteszünk az asztalra, ha csak a komoly teljesítményért jár dicséret, elismerés szeret, akkor ahhoz, hogy megkapjuk azt a szeretetet, amire szükségünk van a komoly teljesítményekért fogunk küzdeni. A szüleink elvárásai belső hanggá válhatnak így saját magunk támasztunk olyan elvárásokat magunkkkal szemben, amit nehéz megugrani. A túl magas elvárások nem csak gyerekkorban hatnak ránk. Ha a számunkra fontos emberektől az az üzenet jön, hogy a szeretet feltételes, csak akkor vagyunk szerethetőek, ha teljesítjük az elvárásaikat, az szintén okozhatja a saját magunkkal szembeni elvárásokban a túlzásokat.

A gyerekkorban rögzült vélekedések a teljesítményről, a hibákról , arról hogy mi az elvárható, akkor is tudnak kárt okozni, ha a jelenben olyan társsal és barátokkal vagyunk körülvéve, akik nem a fejünkben lévő vélekedése szerint működnek.

Ha valakinek erős szabályként van az az elképzelés a fejében, hogy ha nem nyújt tökéleteset, akkor nem szerethető vagy értéktelen, akkor hiába van olyan párja vagy barátja, aki a teljesítményétől függetlenül szereti és értékeli, a saját belső szabály nem engedi, hogy ezt észrevegye vagy elfogadja.

Az ilyen vélekedések ahhoz vezetnek, hogy ne tudj örülni a sikereknek, mert a 99%-os teljesítményből az 1% hibára koncentrálsz. A hibákhoz, tévedésekhez, kudarcokhoz szégyenérzet és félelem társul. Ez a félelem akár egészen komoly rettegés is lehet, amit nem tudsz magadnak racionálisan magyarázni, de a gyökere általában a gyerekkorból ered. A kisgyerek, ha azt érzi nem szeretik, elutasítják, akkor a magára maradás félelmét éli meg. A magány, a társadalomból, csoportból való kizárás a felnőtt embernek is nagyon ijesztő, az ilyen félelem nagyon erősen hat ránk. A kisgyermeknél ez mégerősebb, hiszen számára a kötődés, a felnőtt szeretete és gondoskodása elengedhetetelen a túléléshez. Ezért, ha gyerekkorban elutasítást, szégyenérzetet kapcsolunk a hibákhoz, az egész életünkben képes olyan félelmeket generálni, ami még azt is megakadályozza, hogy valójában belegondoljunk, mitől is félünk, mi is a valódi következménye annak, ha ötös helyett négyest kapunk vagy elkövetünk egy hibát a munkánkban.

Mit tehetsz a maximalizmus ellen?

A maximalizus elleni küzdelem nem feltétlenül azt jelenti, hogy direkt hibákat követünk el, vagy gyatra munkát végzünk. Azt sem jelenti, hogy ami fontos, abban nem törekszünk minél jobb teljesítményre. Nincs semmi rossz abban, ha valaki jó teljesítményt akar nyújtani, valami értékeset akar létrehozni vagy fontos számára a precíz munkavégzés. Nem önmagában a magasra tett léc okoz problémát. A nagy célok lehetnek motiválóak és előrevivőek. Ahhz, hogy valami igazán nagy teljesítményt érjünk el, magasra kell tenni a lécet. A jó vagy reális maximalizmus és a romboló vagy irracionális maximalizmus között a lényegi különbség a hajtóerő. Aki nem fél a hibáktól, nem él meg szégyent, hanem megbocsátó magával, a hibákat a folyamat természetes részének tekinti, azt előre viszi a nagy cél, amit kitűzött. A gond azzal van, ha büntetjük magunkat, ha nem szabadon döntünk arról, hogy valamire mennyi időt és energiát szánunk, hanem egy erős kényszert érzünk rá és, ha ennek nem engedelmeskedünk annak bűntudat, félelem és szégyenérzet a következménye. A maximalizmus elengedése a szabadságról szól, arról, hogy ne a(z) (ön)büntetéstől félve cselekedjünk!

Helyezd át a fókuszt a folyamatra!

A végeredmény helyett tartsd fókuszban a folyamatot! Ne arra törekedj, hogy a munkád végeredménye tökéletes legyen, hanem arra, hogy a képességeidhez és lehetőségeidhez mérten a legjobbat nyújtsd! Ha erre törekszel egy számodra fontos dologban, akkor kihozod magadbl a maximumot, de nem vársz magadtól irreálisat, hiszen figyelembe veszed a lehetőséget is, hogy adott körülmények között mit tudsz kihozni magadból.

A jelenlegi helyzetben például lehet, hogy az otthoni munkavégzés nem teszi lehetővé, hogy tökéletes munkát végezz és ezért folyamatosan marcangolhatod magad. Vagy kihozod a helyzetből a legtöbbet , amit lehet és örülsz annak, hogy ezen a nehezített pályán megtetted, amit csak megtehettél.

Légy magaddal igazságos!

Gyakran úgy értékeljük magunkat, hogy nem vesszük figyelembe azt a tényezőt, hogy a teljesítmény és az értékelés között eltelt időben változhattak dolgok. Ha egy feladat végén visszamenőleg értékeled a munkát, a legtöbbször – már csak a feladatból nyert tapasztalatod alapján is- tudsz olyan dolgokat, amiket az elején nem tudtál. Ilyenkor nem igazságos, ha a jelenlegi tudásod alapján a saját szemedre hányod a folyamat elején elkövetett hibákat, amiket azért követtél el, mert ez a tudás még nem volt a birtokodban. Ezt a tényezőt gyakran elfelejtjük.

Korrekt összehasonlítások

A maximalizmust gyakran táplálja, hogy a másokkal való összehasonlításban is gyakran igazságtalanul bánunk magunkkal. Ez nagyon jellegzetesen jelenik meg a közösségi média hatására. Amikor azt látjuk, hogy az ismerőseink mind jól teljesítenek valamiben, akkor hajlamosak vagyunk arra a következtetésre jutni, hogy „a többiek” mindent jól csinálnak, mi meg nem tudjuk ezt hozni. A torzítás viszont az ebben, hogy „a többiek” egy összegyúrt kép, sok ismerős alapján. Vagyis az egyik ismerősünk a gyerekét szórakoztatja kreatívan, a másik fogy a karantén alatt, a harmadik új nyelvet tanul, a negyedik csodálatos kenyereket süt. De ők négy külön ember, akik csak 1-1 dologban jeleskednek, más dolgokban meg valószínűleg kevésbé. Ha úgy akarjuk megugrani a „a többiek” teljesítményét, hogy mindenki legjobb teljesítményéből gyúrjuk a fiktív másikat, akkor nincs esélyünk, mert nem egy valós emberrel hasonlítjuk össze magunkat.

Legyél kutató! Szeresd a hibáid!

Ha a világot a kisgyermek vagy a kutató szemével nézzük, akkor hamar rájövünk, hogy a hibák mennyire természetesek és mennyire hasznosak. Amikor egy kutató felállít egy hipotézis és azt a kutatás nem igazolja, akkor nem dönt úgy, hogy gyatra munkát végeztem, nem is írok erről, hiba volt. Mert az, hogy a hipotézist nem igazolta a kutatás legalább olyan érdekes és informatív, mintha igazolta volna. Sőt, néha még érdekesebb is. Szóval ilyenkor a kutató tovább kutat. A hibák nagyon tanulságosak tudnak lenni és nem az az egyetlen tanulságuk, hogy legközelebb nem követem el. Sokszor maga a hiba mutat rá, hogy mik a jó működések és jó hozzáállások és mi nem. Szóval ne haragudj magadra, ha hibát követsz el, hanem próbálj meg a lehető legtöbb információt kinyerni belőle!

Az egész életünk tanulási folyamat

Aki maximalista, sokszor egészen konkrét tanulási folyamatokra mint mondjuk egy új számítógépes program megtanulása vagy az autóvezetés tanulása sem tud úgy nézni, mint folyamatokra. Első pillanattól, amikor elkezdi tanulni, azt várja magától, hogy jól teljesítsen. De a tanulás egyszerűen nem így működik. Érdekes, hogy a pici gyereknél még másképpen látjuk. Gyönyörködve nézzük, ahogy először elindul, sután, le-letottyanva vagy amikor beszélni kezd és keveri a betüket, nem jól mond még egy szót, ahogy próbálkozik. Minden tanulási folyamat ilyen, természetes, hogy sok hibával, bizonytalansággal indul és a valódi siker a fejlődés, a folyamatos javulás, nem a végeredmény.

A járvánnyal való együttélésben, a bezártsághoz való alkalmazkodásban a legnagyobb jóindulattal is csak totyogók vagyunk. Szóval, amikor nem sikerül jól megszervezni a napot, nem fér bele az időbe, amit terveztél, hegyekben áll a házimunka vagy úgy érzed, hogy nem tudsz olyan körülményeket teremteni, amire szükséged van, akkor nézz magadra azzal az elnéző szeretettel, amivel a totyoogó gyermekre, aki már jár, de még közel sem tökéletesen, néha letottyan, keresi az egyensúlyt, de halad!

Nézd ezt is folyamatában! Fejlődtél-e tavasz óta? Sikerült -e megtalálniműködő megoldásokat? Sikerült -e kitalálni milyen fix pontok kellenek a napirendben? Ha így nézed, valószínűleg bőven lesz sikerélményed.

Nézd meg a bejegyzéshez kapcsolódó videót is!

Megosztás:

Hogyan ne csavarodjunk be a bezártságtól?- Munkaszervezés

A járvány és az azzal járó korlátozások már egy éve tartanak. Már nem egy rövid ideig kell elviselni egy másfajta életmódot, hanem hosszútávon. Ráadásul nem tudjuk, hogy mire lehet számítani a jövőben. Sokan sokféle módon viselik nehezen a bezártságot. Van, aki már kevesebb korlátozást is nagyon megszenved és van, aki többet is jobban visel.

Korábban már írtam arról, hogy hogyan őrízzük meg a lelki békénket a járvány alatt illetve több bejegyzés is foglalkozott a járvánnyal kapcsolatos konfliktusokkal (A járvánnyal kapcsolatos párkapcsolati és családi konfliktusokról, A járvánnyal kapcsolatos konfliktusok ismerősökkel, idegenekkel ).

Most a bezártsággal járó gyakorlati problémák kapcsán szeretnék veletek megosztani néhány ötletet, szempontot.

Sokaknak okoz nehézséget, hogy azzal, hogy az egéaz család otthon van, a tennivalók olyan mértékben növekednek meg, hogy nem fér bele a 24 órába. Dolgozni, ellátni a családot, segíteni az iskolás gyerekek tanulását és lefoglalni a kisebbeket még akkor is nagyon nehéz feladat, ha mindkét szülő otthon tud dolgozni és mindketten kiveszik a részüket a feladatokból. De van, ahol csak egyik szülő tud otthon dolgozni vagy egyedüálló szülő, így már lehetetlennek tűnik, hogy minden feladat el legyen végezve.

Priorítások

A becsavarodás elleni legfontosabb tanácsom: Fogadd el, hogy NEM LESZ MINDEN FELADAT ELVÉGEZVE! Extrém helyzetben vagyunk, ami extrém alkalmazkodást kíván. Egyszerűen nem segíti az alkalmazkodást, ha makacsul kitartunk amellett, hogy mindent ugyanolyan szinten akarunk teljesíteni, mint normális működés esetén. El kell engedni dolgokat, lejjebb kell tenni a léceket, választani kell, mi a fontos és mi nem. Az ép eszünk, az egészségünk, a nyugalmunk, az összhang a családtagokkal többet ér minden másnál!

Mindenkinek egyéni lesz, hogy miből enged, de valamiket le kell húzni a listáról. Túl fogják élni a gyerekek, ha egyszer nem lesz meleg ebéd vagy gyorskaját rendeltek, ha nincs tökéletes rend, ha a munkád szinvonalából engedsz egy kicsit, ha a gyerek nem azt a jegyet kapja, amire simán képes lenne! Szóval azt mondom, hogy legalább 20%-kal vidd lejjebb a lécet! Vállogasd ki, hogy mi a nem annyira fontos 20%, ha az előző felsorolásból valamelyiket olvasva felháborodtál, akkor neked nem az lesz a 20%-od. A maradék 80%-ot is tedd sorrendben a fejedben, mi fontos a fontosabb és mi a kevésbé fontos. Ha kirúgnak, ha hibázol, akkor a munka biztosan az lesz, de lehet, hogy ott belefér, viszont a gyerekeid diétásan esznek, nincs menekülőút, hogy rendelj nekik, akkor az a fontosabb.

Érdemes olyan szempontból is válogatni a tevékenységeket, hogy mi az, amit bizonyos helyzetekben nem tudsz megoldani. Akinek pici gyereke van, annak például aszerint, hogy mik a gyerek mellett is könnyen elvégezhető feladatok és mi az, amit nehéz mellettük elvégezni. De lehet olyan munka, vagy munkafázis, ami szintén olyan jellegű, ami mellett bizonyos dolgokat el tudsz végezni, másfajta feladatokat meg nem. Ha van ilyen meghatározó dolog, ami korlátoz, akkor érdemes ezeket a tevékenységeket, amik nem minden helyzetben végezhetőek el előre venni a sorban, amikor lehetőség van rá, még akkor is, ha az időrendben nem az következik.

Multitasking

A legtöbb anyuka jól ismeri azt a jelenséget, amikor egyszerre több dolgot kell csinálni. A többgyerekes anyukák biztosan. Hosszú távon ez kifejezetten kizsigerelő és rontja a koncentrációt. De vannak helyzetek, amikben egyszerűen szükségünk van rá. Nem mindegy azonban, hogyan végzünk párhuzamos tevékenységeket.

Először is ne próbálj egyszerre több olyan tevékenységet végezni, ami elmélyült koncentrációt igényel! A figyelem folyamatos ugrálásával nem fér össze a valódi koncentráció. A valódi figyelmet igénylő feladat mellé válassz olyat, amit automatikusan, szinte robotüzemmódban is el tudsz végezni. Pl. A mosógép vagy mosogatógép pakolása, a mosogatás, hajtogatás, teregetés, felmosás, rendrakás mind olyan tevékenységek, amikhez kevéssé kell tudatos figyelem, kiválóan lehet akár egy munkatelefon, akár a gyerek kikérdezése közben végezni.

Fésüld össze a feladatok ritmusát! Vannak olyan folyamatok, amiket nem folyamatosan végzünk, hanem szaggatott tevékenységet igényelnek. Ilyen például a főzés. Egy-egy aktív munkafolyamat közben vannak holt idők, ezek tökéletesen használhatók más tevékenységre. Ha nem vagy hozzászokva a multitaskinghoz, akkor állíts be a tűzhelyen vagy a telefonon egy figyelmeztetést, hogy ne felejts el időben visszaérni a tűzhelyen vagy pihenni hagyott ételhez.

Párosíts megszakíthatót a megszakíthatatlanhoz! Vannak olyan munkafolyamatok, amit nem lehet egyszerűen félbehagyni, mert kár keletkezik. Ilyen egy rántás elkészítése vagy a hajmosás, de pici gyerekkel a nagyon szétpakolós tevékenységek is ilyenek lehetnek. Ezek közben ne próbálj mást csinálni, mert stresszt fog okozni! Ha kicsi gyereked van, az ilyen tevékenységek idejére próbáld tudatosan lefoglalni valamivel. Mondj neki egy játékötletet előtte, adj egy szinezőt, kérj egy rajzot vagy vegyél elő egy rég nem látott játékot a szekrény mélyéről!

Rengeteg tevékenység van, amiről úgy gondolkodunk, hogy megszakíthatatlannak hisszük. De valójában nem az, csak megszoktuk, hogy egyben végezzük el. A porszívózást és felmosást általában egy helységben egyszerre végezzük el. De ha arra van szükség, hogy feloszd a tevékenységet, akkor miért ne lehetne? Érdemes ilyen szempontból is újragondolni a feladatokat. Akár azért, mert egyben nincs annyi idő, akár azért, mert ha sokan vagytok otthon, az ilyen tevékenységek a népsűrűség miatt is nehézkesek.

A multitasking legnehezebb része általában nem maguk a tevékenységek, hanem a mentális terhelés, ami azzal jár, hogy nem szabad elfelejtened amit félbehagytál és megfelelő ritmusban kell végezni a tevékenységeket. Ha ebben nincs rutinod vagy fáradt vagy, akkor használd a telefonod riasztóját!

Tömbösítés

A multitaskingnak elég sok hàtranya van, a valódi figyelem ellen dolgozik és nagyon megterhelő lehet. Ezért, ha van rá lehetőség, akkor érdemes inkább tömbösíteni a feladatokat. Egyszerre több napra főzni vagy bevásárolni például nem tart annyival több ideig, mint amennyivel több az eredménye, így lehet vele időt spórolni. Ráadásul, ha tudsz egy kicsit előredolgozni valamilyen területen, akkor azzal csökkented a mentális terhelést, mert nem kell folyamatosan fejben tartani annyi feladatot. Ezáltal csökken a stressz is, hogy kész leszel- e időben. Ez nem csak a házimunkára alkalmazható, ha például az adminisztratív jellegű feladatokat össze tudod tömbösíteni a munkádban, valószínűleg kevesebb időt igényel egy- egy ilyen feladat, mert a hasonló jelleg miatt könnyebb a figyelmed koncentrálni. Ezen kívül, míg a multitasking azt az érzetet adja, hogy egész nap ide- oda kapkodtál, addig egy tömbösített feladatvégzés általában elégedettséget hoz, mert látványosabb az eredmény.

Munkamegosztás

Ha mindenki otthon van, akkor az nem csak plusz munkával, hanem plusz segítő kézzel is kell járjon. Sok háztartásban a kérdés főleg az, hogy a feleség és a férj között hogyan oszlik meg a házimunka, de ha már legalább óvodások a gyerekek, akkor ők is képesek kivenni a részüket a házimunkából. A kisebb gyerekek ráadásul ezt általában szívesen teszik. A saját dolgaik rendben tartására, porszívózásra, terítésre, asztal leszedésre, portörlésre vagy a bevásárlószatyor kipakolásában segíteni már az ovisok is képesek egy kis segítséggel. Az iskolások már mosogatni, mosogatógépet pakolni, mosógépet pakolni, felmosni vagy zöldséget pucolni is tudnak. A gyerekek ráadásul szeretik csapatban érezni magukat, amikor együtt dolgozhatnak a szülővel, ezért érdemes olyan feladatokra kérni őket, amikor felnőtt is jelen van és mellette dolgozik.

Ha kevésbé lelkesek a gyerekek, akkor lehet őket motiválni közösen eltöltött idővel, hiszen ha kiveszik a részüket, azzal a szülőknek ideje szabadul fel. Ha ezt az időt a velük való játékra vagy meseolvasásra fordítjuk, akkor ezzel segítünk, hogy megértsék az idő beosztásának lényegét. Kisebb gyereknél fontos, hogy ez a közös idő, ha lehet, minél közelebb legyen időben az elvégzett feladathoz.

Listák, rutinok

A sok és sokféle feladat általában mentálisan is nagyon megterhelő. Fejben kell tartani a feladatokat, a sorrendet, a prioritásokat. Egyrészt könnyű elfelejteni ezeket, másrészt nagyon el lehet fáradni abban, hogy folyamatosan gondolkodni kell rajta, hogy mit, milyen sorrendben kell elvégezni. Ezen sokat lehet könnyíteni, ha kialakítasz rutinokat, amik jól működnek. Pl. A reggeli kávé alatt megnézed az üzeneteket minden reggel, vagy fix menü van reggelire a hét minden napjára a gyerekeknek így nem kell gondolni, hogy mi legyen a reggeli, vagy egyeztetni , hogy ki mit szeretne. Bár eleinte furcsa lehet, ha nem ezt szokták meg, de ha kialakult a rendszer, a gyerekek is általában szeretik, mert a kiszámíthatóság nekik is biztonságot ad. Ráadásul a kisebb gyerekeknek, akik még nem tudnak az időben tájékozódni, az ilyen ritmus segít ebben.

Nézd meg a bejegyzéshez kapcsolódó videót is!

Az időbeosztás kapcsán jó írásokat találtok Edélyi Boróka blogján. Péládul ezt: https://erdelyiboroka.hu/2020/04/09/home-office-koronavirus-idejen-1-idobeosztas/

Megosztás:

A járvánnyal kapcsolatos konfliktusok ismerősökkel, idegenekkel

Kerüld az értelmetlen vitát!

A járvány kapcsán sok konfliktusod alakulhat ki azokkal, akikkel mást gondolsz a járvány kezeléséről, arról, hogy milyen viselkedés a megfelelő ebben az új helyzetben vagy milyen korlátozások indokoltak.  A vélemények a viták során gyakran úgy jelennek meg, mintha csak két szélsőséges értelmezés lenne. Ilyenkor az emberek hajlamosak egymást címkézni.  Járványhívőknek és járványtagadóknak vagy rettegőknek és felelőtleneknek nevezve egymást. Miközben a két szélsőség erőteljesen megjelenik, a vitától gyakran nem látják, hogy ezek között számtalan árnyalat létezik mind hozzáállásban, mind cselekvésben. A viták a helyes cselekvésről és a helyzet helyes értelmezéséről a legtöbb esetben erősen indulatvezéreltek, a felek nem törekszenek egymás szempontjainak megértésére, arra, hogy megismerjék azokat az információkat, amik alapján a másik fél véleménye kialakult. Márpedig , ha nem azonos információk alapján alkotunk véleményt, akkor nagyon nehéz egymás megértése.

Számos különbözőség nehezíti a megértést! 

Az információs különbségeken túl sok más tényező is okozza, hogy teljesen másképpen reagálunk a helyzetre.

Az emberek különböznek 

●        Élethelyzetük

●        Egzisztenciális helyzetük

●        Lakáskörülményeik

●        Munkakörülményeik

●        Egészségi állapotuk

●        Szeretteik egészségi állapota

●        Személyiségük jellemzőinek szempontjából.

További különbségek

Jelenleg pedig már azok a különbségek is hozzáadódnak ezekhez, hogy milyen személyes tapasztalatai, veszteségei vannak az embereknek a járvánnyal kapcsolatban. Ha a saját helyzeted  tekinted  alapnak és ha nem törekszel tudatosan arra, hogy tágítsd a nézőpontod, akkor nem veszed figyelembe, hogy másoknak teljesen más körülmények között kell szembenéznie a járvánnyal. Ebben az esetben nem fogod látni, hogy  a járvány és annak kezelése kapcsán meghozott intézkedések sem egyforma mértékű és jellegű veszteségeket és stresszt okoznak az embereknek. Illetve azt is érdemes figyelembe venned, hogy a különböző személyiségű embereknek más-más stratégiája van a nehéz helyzetek kezelésére!

Ez a rengeteg különbség nagyon nehézzé teszi egymás megértését még akkor is, ha erre őszintén törekszel. Valódi eszmecsere akkor tud a témában kialakulni, ha a másik körülményeit képes vagy részletesen megismerni és figyelembe venni. Idegenekkel vagy távoli ismerősökkel kapcsolatban pedig nem tűnik reálisnak, hogy ennyi energiát tegyünk egy-egy beszélgetésbe, ráadásul ehhez mindkét fél szándékára szükség van. Így az egymás vehemens győzködése több energiát vesz el, mint amennyi eredménye van, ésszerűbbnek tűnik ezeket a vitákat elkerülni. De mi van, ha nem tudjuk vagy nem akarjuk elkerülni?

Ha nem tudod elkerülni, próbáld megérteni! Első sorban saját magadat!

Azok az indulatok, amik miatt ezek a viták ilyen hevesek lesznek okkal dolgoznak bennünk. Nézzünk meg két szélsőséges példát:

“A” szigorúan betart minden korlátozó szabályt, amit a járvány kezelése kapcsán bevezettek. Még annál is többet tesz, igyekszik sehová sem menni, hónapok óta. Csak a munkahelyére jár vagy esetleg home officban dolgozik, nem vásárol, nem szórakozik. Amikor azt hallja, látja, hogy “B” viszont ahogy csak lehet kijátsza a szabályokat, mindenhová, ahová tud ugyanúgy jár, mintha semmi sem lenne, akkor ez indulatot fog benne kelteni.  Mivel a vírus elleni védekezés egy olyan jellegű közös cél, ami akkor hatékony, ha a szabályokat, ajánlásokat mindenki betartja, akkor ha “A” sokat tesz bele ebbe a közös munkába és azt látja, hogy “B” nem hajlandó kicsit sem beletenni, akkor jogosan lesz frusztrált, hiszen a saját erőfeszítése ellen dolgozik “B” és az eredmény közös lesz.

“B” nem tartja be a szabályokat, csak amit feltétlenül muszáj, nem ért egyet a korlátozásokkal. Azt gondolja, hogy a vírus nem létezik/ nem komoly . Ő azt éli meg, hogy kívülről ráerőltettek olyan szabályokat, amik korlátozzák őt és nem látja úgy, hogy ezeknek haszna lenne.  “B” is frusztrált, mert úgy gondolja “A” nem látja reálisan a helyzetet és azok miatt van korlátozva, akik úgy látják, mint “A”

Ezekre a helyzetekre a vita nem lesz megoldás.

Hiszen, ha egymást meg is tudnák győzni ( ami a fent említettek miatt igen nehéz lenne), akkor sem változna igazán a  helyzetük.

Ha nem akarsz meddő vitákba belefolyni, akkor érdemes a fókuszt áthelyezni a saját viselkedésedre. A többiek viselkedésével kapcsolatban pedig elfogadni, hogy ez egy olyan tényező, amin nem tudsz változtatni! Amikor arra gondolsz, hogy mennyit teszel bele a nagy közös munkába, akkor ne ahhoz hasonlítsd, hogy más mit tesz bele, hanem ahhoz, hogy a saját lelkiismereted szerint te mekkora hozzájárulással érzed jól magad! 

„B” nem „A” miatt van korlátozva, sőt, ha ” A” is úgy viselkedne, mint ő, akkor az valószínűleg nagyobb szigorításokhoz vezetne. Attól, hogy meggyőzné „A”- t a helyzete nem vàltozna.

“A” valószínűleg akkor sem lenne lazább, ha “B” is ugyanannyit tenne, mint ő, tehát, amit ő maga beletesz, azt nem “B” miatt teszi bele, hanem saját maga miatt. Persze ettől még érezhet frusztrációt amiatt, hogy ő már MINDENT megtesz és nem tud többet. De ha valóban szeretne többet beletenni, akkor rengeteg módja van ebben a helyzetben mások támogatásának, segítésének és ebbe az irányba mindig lehet még kutakodni, új lehetőségekért. Ha az öngondoskodás és a saját hatékony tettekre koncentrálás van fókuszban, akkor mások nem viselkedése kevésbé lesz frusztráló.

Ha mégis vitázni szeretnél, akkor először a tényekről beszélgess!

Dönthetsz úgy, hogy mások meggyőzésével szeretnél hozzájárulni a járvány elleni védekezéshez. Ebben az esetben érdemes figyelembe venni, azokat a szempontokat, amiket az építő vitához írtam.( Bár az említett cikk a párkapcsolati vitákról szól, a tanácsok többsége bármilyen vita esetén alkalmazható.) Ezen kívül mivel ez nem egy személyes konfliktus, érdemes a tényekre koncentrállni, információt megosztani, tisztán látni, hogy a másik fél milyen tények alapján milyen következtetéseket von le. Abban az esetben, ha nem tudtok arról megegyezni, hogy mit tekintetek ténynek, a további vita már értelmetlenné is válik. Vagyis először szorítkozz a tényekre, az információk megosztására!

Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek nyomj egy like-ot a facebook oldalamra is!

Megosztás:

A járvánnyal kapcsolatos párkapcsolati és családi konfliktusokról

Konfliktusok házastársunkkal párunkkal

 Ne egymás ellen, egymásért!

Mikor stresszhatások érnek valakit gyakran előfordul, hogy a párján vezeti le a feszültséget. Ezen sokat segíthet, ha tudatosítjátok, hogy feszültek vagytok és jelezitek is a másik felé. Ha tudatosan kéred a másik türelmét, támogatását, segítségét, már ki is húztad a dolog méregfogát. Lehet, hogy még ezután is türelmetlenebb leszel a pároddal, de ha már tudja, hogy ez valójában nem neki szól, akkor kisebb esélye van, hogy ez komoly konfliktus lesz az eredménye. Ezen kívül sokat tudtok segíteni egymásnak abban, hogy támogatjátok egymást az öngondoskodásban.  Ha képesek vagytok egymás felé megfogalmazni a szükségleteiteket, azt, hogy mit szeretnétek, mi lenne segítség számotokra, mit vártok a másiktól, akkor párkapcsolati konfliktus helyett, egyfajta csapatjátékká válik, hogy az otthon mindkettőtök számára a biztonságot jelentse. 

Legyen közös terv a stresszkezelésre!

A közös célok kitűzése is segíthet, főleg, amikor a szükségletek teljesen mások. Egy közösen megfogalmazott cél  közös irányt tud hozni, amiben helye lehet teljesen másfajta szükségleteiteknek és azok egyensúlyba hozhatók. Jó, ha pozitívan fogalmazol, azt mondod el, amit szeretnél és nem azt, amit nem. Ezen kívül fontos, hogy konktétan fogalmazz. Ha azt mondom nyugalmat szeretnék, az jelentheti, hogy nem akarok beszélgetni, de azt is, hogy az zavar, ha más zenét hallgat vagy egyikkel sincs baj, csak adott témáról nem szeretnék beszélni.

Legyen családi stratégiátok!

A saját családunk biztonsága érdekében érdemes kialakítani egy saját szabályrendszert, közös döntéseket hozni arról, hogy milyen szabályokat tartsunk be, milyen szempontok alapján döntjük el azt, hogy kivel, mikor és hogyan érintkezünk. Ha ezt a stratégiát általában kialakítottuk, sokkal könnyebb lesz ezt a barátok, rokonok felé képviselni. Hiszen ha általános szabályokat alkalmazunk, akkor a másik fél könnyebben elfogadja, hiszen nem az ő személyéről szól.

Ha nem értetek egyet, fektessetek munkát a közös vélemény kialakításába!

A közös stratégia kialakítása is okozhat problémát, ha az együtt élő családtagoknak, házastársaknak más a véleménye. Ilyenkor szánd rá az időt, hogy valóban megértsétek egymás szempontjait! Ahogy más vitás kérdésekben itt is az a legfontosabb, hogy mielőtt ütköznétek  a különbözőségek miatt, törekedjetek arra, hogy minél részletesebben és világosabban megértsétek, hogy a másik milyen tények alapján, mit gondol, mit érez, mit szeretne és miért szeretné, amit szeretne! Keressétek a közös pontokat és közös minimumokat! Nem érdemes rögtön a vélemények közötti különbségekre koncentrálni. Ha sikerült egymást figyelmesen meghallgatva, kérdezve valóban megértenetek egymást, akkor először emeljétek ki azokat a dolgokat, amikben egyetértetek.  

A megbeszélés során alkalmazzátok azokat a szempontokat, amiket a „Hogyan lehet egy vita építő párkapcsolatban?” bejegyzésben találtok, így elkerülhetitek, hogy a vitából párkapcsolati konfliktus alakuljon ki.

Az olyan területeken pedig, ahol nehéz  a megegyezés, a érdemes megpróbálni tágítani a gondolkodást és akár a kétféle megoldás helyett egy teljesen más harmadikat kitalálni! Gyakran előfordul, hogy a konfliktus során beszorulunk egy igen-nem dimenzióba, azt gondoljuk, hogy csak kompromisszummal oldható meg a helyzet, miközben számos olyan megoldás is lehetséges, ami ezen az igen-nem-en kívül van. Ha elakadtok, jó módszer lehet, hogy megpróbáltok minél több, akár extrém, furcsa ötletet írni a megoldásra. Csak azután értékeljétek az ötleteket, hogy mennyire megfelelőek mindkettőtöknek és mennyire megvalósíthatóak, mi után jó sok ötletet írtatok össze anélkül, hogy bármilyen módon cenzúráznátok azokat! Ez a módszer segít, hogy szélesebb szemszögből lássátok a helyzetet, többféle megoldási lehetőségből választhassatok.

Adj több apró szeretetbonbont!

A legtöbb szeretetet és biztonságérzetet az apró, ismétlődő rítusok, gesztusok adják. Egy futó ölelés, puszi, a kérem,a köszönöm vagy a reggeli és esti köszönések mind egy-egy pozitív impulzust jelentenek, ezekre ilyenkor fokozottan szüksége van az embereknek. Minél inkább be vagy zárva a négy fal közé, annál inkább fokozódik ez az igény, hiszen a többi kapcsolatod virtuálissá válik, kiesnek azok a mindennapi ilyen pozitív impulzusok, amiket máskor másoktól kapsz. Ezek a testi és lelki simogatások csökkentik a szorongást és erősítik a kapcsolatot.

Jóból is megárt a sok!

Ha sokat vagytok összezárva az egy idő után teherré válik. Mindegy milyen jó a kapcsolat, hogy házasságról, barátságról vagy rokonságról van szó, a folyamatos együttlét legalább annyira nehéz, mint távol lenni a szeretteidtől. Fontos, hogy ezt elsősorban saját magad előtt fel tudd vállalni! Teljesen természetes, ha nem szeretnél a pároddal, gyerekeddel, szüleiddel vagy bárki mással egész nap kontaktusban lenni, ez még nem jelenti, hogy ne szeretnéd őket eléggé! Minden embernek szüksége van arra, hogy legyen ideje saját magára. Hogy kinek mennyi az igénye és mennyire tudja az adott élethelyzetben megvalósítani, az persze különböző. De sokat segít a béke megtartásában, ha figyeltek egymás igényeire. Próbálj meg időt és teret biztosítani a párodnak, hogy legyen a napnak egy olyan része, amikor félre tud húzódni és kérd a segítségét, hogy neked is legyen egy kis időd, amikor önmagaddal lehetsz! Ha nem kapja meg mindenki az időt a regenerálódásra, annak konfliktus lehet az eredménye.

Ezt az időt érdemes olyan tevékenységre fordítani, ami feltölt, egyensúlyban tart, ami csökkenti a feszültségeket. A ” Mit tehetünk a lelki békénk megőrzéséért a járvány alatt?” című bejegyzésben olvashatsz arról, milyen módjai vannak, hogy megküzdj a helyzettel.

Konfliktus közeli barátokkal, családtagokkal

 Szeretteinkkel nehezebb a  véleménykülönbségek kezelése.

Ha a közvetlen környezetedben, a szeretteiddel  tapasztalsz nagy véleménykülönbségeket, akkor a helyzet tovább bonyolódik. Az elköteleződés kisebb, mint a közvetlen családtagok felé, akikkel együtt élünk, de nagyobb, mint az idegenek felé. Akikkel nem élsz együtt, azokkal nem feltétlenül kell közös nevezőre jutni abban, hogy mi a megfelelő viselkedés, ebben az esetben mindenki saját magáért és a közvetlen családjáért felelős. A helyzet mégsem ilyen egyszerű, mert ha valaki közel áll hozzád, akkor nagy valószínűséggel szeretnél találkozni vele, így az ő viselkedése már hatással lesz a biztonságodra és a közvetlen családtagjaid biztonságára is. Illetve aki közel áll hozzád, annak a biztonságáért is aggódhatsz, emiatt is jobban szeretnél hatni a viselkedésére.

Amikor arról próbálunk beszélni a szeretteinkkel, hogy találkozzunk-e és, ha igen, milyen körülmények között, akkor sokszor keveredik a saját családunkért aggódás és a másikért, a másik családjáért való aggódás. Pedig érdemes ezt elválasztani.

A saját családi stratégia legyen a kiindulási pont!

Amikor családtagokkal, barátokkal kapcsolatban kell döntést hozni az érintkezésről vagy annak módjáról, a saját családi stratégia legyen a döntő! Ahogy az előző cikkemben írtam (Hogyan őrizzük meg a járvány alatt a lelki békénket?) érdemes az együtt élőknek egy közös stratégiában megegyezni arról, hogy milyen szempontok alapján döntenek a találkozásokról, érintkezésekről. Ha ez már kialakult, sokkal könnyebb dönteni és objektívebb is lesz a döntés. 

Attól, hogy aggódom valakiért, még nem dönthetek helyette! 

A  felnőtt barátok és családtagokért való aggodalom nem azt jelenti, hogy helyettük kell döntenünk. A fent említett rengeteg szempont mentén való különbségek miatt nehéz is lenne valaki más helyett dönteni, így a legjobb, ha elfogadod hogy a felnőtt családtagjaid ugyanúgy saját maguk döntenek a saját szabályokról a saját prioritásaik mentén! Sokan aggódnak idős szüleik és nagyszüleik miatt vagy várnának tőlük nagyobb óvatosságot, mint amivel ők a helyzethez hozzáállnak. A nyomásgyakorlás vagy az, hogy a szüleid szülei próbálsz lenni nem igazán vezet eredményre, inkább családi konfliktus lesz belőle. A  tájékoztatás, információ átadás és akár a saját érzések kifejezése után el kell fogadjuk, hogy nem dönthetünk helyettük. Amiben dönthetünk azok a saját szabályaink az érintkezésre és az ezek mellett való kiállás. 

Saját lelki biztonságunk is lehet szempont!

Azzal együtt, hogy mások helyett nem dönthetünk, a saját magunk védelme kiterjedhet arra is, hogy nem teszünk olyat, ami bár a saját család szempontjából biztonságosnak tűnik, valaki másra veszélyt jelenthet. Ha úgy látod, hogy a veled vagy családoddal való találkozás a másik félnek lenne veszélyes, akkor érdemes végiggondolni ennek az érzelmi következményeit és azt is a mérlegre tenni. Ha esetleg valóban ti fertőznétek meg egy barátot, családtagot, akkor azt gondolnád, hogy övé volt a döntés vagy felelősnek éreznéd magad? Utóbbi esetben akár ez is lehet ok, hogy úgy dönts, nem vállalod a kockázatot.

Az őszinteség az alapja a biztonságos kapcsolattartásnak!

Bármilyen kontaktus felvállalásáról akkor tudsz dönteni, ha van rálátásod, hogy a másik mennyi emberrel találkozik. Ez alapján tudod megbecsülni, hogy mekkora kockázatot jelent. Ha valaki nem őszinte veled, akkor számolnod kell azzal, hogy esetleg nagyobb kockázatot jelent, mint gondolnád, így ezt figyelembe véve mérlegelj!

Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek nyomj egy like-ot a facebook oldalamra is!

Megosztás:

Mit tehetünk a lelki békénk megőrzéséért járvány idején?

 Mindenki feszült. 

A járvány és az azzal járó életmód változások mindenki életét stresszessé teszik.  Van, aki saját vagy szerettei egészségét félti a legjobban, más az állását, a biztos egzisztenciáját. Sokan nehezen küzdenek meg a bizonytalansággal, a kiszámíthatatlansággal, másokat pedig aggaszt, milyen hatásai lesznek a járványnak hosszú távon az életünkre.  Mindemellett a szeretteinkkel való kapcsolataink is korlátozottak, ami tovább nehezíti a stresszkezelést. Mit tehetünk mégis, hogy megőrizzük a józan eszünket és csökkentsük a járvány okozta rombolást?

Első az öngondoskodás!

A saját magaddal való kapcsolat meghatározza minden más kapcsolatodat, ezért nehéz időkben különösen fontos a tudatos öngondoskodás. Az első a tested alapvető szükségleteiről való gondoskodás, a megfelelő folyadékbevitel, a minőségi étkezés, a mozgás. Ha ezekre időt és energiát szánsz, ha mozgósítod a kreativitásod, hogy a nehéz körülmények ellenére is megfelelően kielégítsd a testi szükségleteidet, már sokat tettél a jó közérzetért!  Mindenkinek más okoz nagyobb örömet, keresd meg a számodra megfelelőt, és tegyél tudatosan azért, hogy egy jó fogással vagy kellemes edzéssel örömet okozz magadnak!

Keresd a biztos pontokat!

Ha a testi egyensúly megvan, jöhetnek azok a dolgok, amik a lelki egyensúly fenntartásában segítenek.  Maslow szükségletpiramisában a fiziológiás szükségletek után következnek a biztonsági szükségletek.  A járvány egyik fő hatása, hogy elveszítjük a kiszámíthatóságot, hogy rövidebb vagy hosszabb távon tervezni tudunk. El kell fogadnunk, hogy a járvány és a védekezés miatt hozott lépések keresztülhúzhatják a terveinket. Ezt nem könnyű, de sokat segít, ha végiggondolod, mik az életedben, a terveidben  azok a stabil pontok, amik nem változnak. Van, akinek a stabil napirend a támasz ebben, másnak az, ha „a”, „b” és „c” tervet is kitalál arra az esetre, ha a helyzet megváltozna.  A munka és a megszokott tevékenységek is segítenek abban, hogy érezd vannak biztos pontok, stabil dolgok az életedben.

Legyen stratégiád!

A biztonságérzetet veszélyeztetik a félelmek, szorongások is. Félelem a megbetegedéstől vagy haláltól, szeretteink féltése vagy akár a munka, megélhetés elvesztésétől való félelem. Ezekkel az érzésekkel és a rád nehezedő stresszel akkor fogsz tudni a legsikeresebben megküzdeni, ha képes vagy párhuzamosan dolgozni a helyzet megváltoztatásán , és az érzelmeid megfelelő kezelésén.

„Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

Assisi Szent Ferenc

A tudatos stratégia tervezésével már meg is tetted az első lépést, hogy erősítsd a biztonságérzeted, a tervezés érezteti veled, hogy van a helyzetnek olyan része, amit tudsz kontrollálni.  Érdemes végiggondolni, hogy mi az, amire lehet befolyásod. Ehhez fontos a tájékozódás, ami önmagában is csökkenti a szorongást, mert az ismeretlentől mindig jobban félünk.  

Változtasd meg, amit lehet

Legyenek saját szabályaid!

Második lépésként a biztonságérzeted növelheted, ha a kötelező szabályokon túl, saját magad számára állítasz fel olyan szabályokat, amelyekkel a fertőzés esélyét csökkentheted.  Ugyanígy segítheti a biztonságérzeted azoknak a dolgoknak a tudatosítása, amik az életedben stabilak maradtak. A napirend fenntartása vagy kialakítása is biztos,stabil  kapaszkodót teremthet.

 ‘Segítsünk másokon! Mert a mások is mi vagyunk.”

Martin Luther King

Segíts másoknak!

Következő lépésként végiggondolhatod milyen módon tudsz hozzájárulni a járvány elleni védekezéshez, mások terheinek csökkentéséhez. Számos csoport, szakma került most nehéz helyzetbe, ha megtalálod azt a módot, ahogy másokat támogatni tudsz, azzal nem csak a társadalomért teszel. Ha aktívan segítesz másoknak, az erősíti  benned a kontroll érzetét és a saját hatóképességed,  a figyelmed fókuszát pedig a megvalósítható tettek felé tereli. Ilyen segítség lehet a magányos barátok, családtagok, ismerősök  tudatos támogatása, a velük való telefonos vagy online kapcsolattartás a magányuk elűzésére, a bezárt éttermek támogatása egy-egy megrendeléssel, online színházjegy vagy koncertjegy vásárlása, a jótékonykodás a rászoruló csoportok felé vagy akár egy kedves levél az idősotthonokban lakóknak. Rengeteg kezdeményezés van, ami  egymás segítését tűzte ki célul, mindenki találhat a lehetőségeinek, képességeinek és személyes preferenciáinak megfelelő módot, hogy tegyen másokért.

Tájékozódj tudatosan!

A tetteinken túl a gondolatainkra és érzéseinkre is van ráhatásunk. A spontán ránk áradó hírek tömege általában negatív irányba torzítja a képet, hiszen a gyógyulás kisebb hír, mint a tragikus halál. Érdemes tehát tudatos döntést hozni arról, hogy milyen csatornákon és mennyi hírt olvasunk el. Válaszd meg milyen forrásból tájékozódsz valamint azt is, mennyi időt szánsz erre! 

Kezeld kihívásként a nehéz helyzetet!

Érzéseinkre erősen hat, hogy hogyan értékeljük a helyzetet. Ha sorscsapásként tekintünk a járványra és  áldozatként magunkra, akkor passzív áldozatként fogunk gondolkodni és viselkedni. Míg, ha a helyzetet kihívásként értékeljük, magunkra pedig harcosként, túlélőként vagy akár jó stratégaként gondolunk, aki képes elbírni a nehézségekkel, akkor sokkal pozitívabb lehet az élményünk.  Ebben segít, ha felidézed, hogy korábban nehéz szituációkban milyen tulajdonságaid, képességeid segítettek a helyzet leküzdésében. Bár a járvány és következményei mindenki számára sok negatív hatással járnak, néhány előnye is lehet. Vedd számba, a jelenlegi körülmények között mi az a változás, aminek örülni tudsz! 

Tegyél azért, hogy optimista maradj!

Az optimizmus fenntartásáért szintén érdemes tudatosan tenni.  Fantáziálhatsz arról, hogy miket fogsz tenni a járvány után. Számba veheted azokat az erősségeidet, amik segítettek korábbi nehéz helyzetek leküzdésében. Végiggondolhatod kik azok az emberek, akik erőt adnak neked és azokat a tevékenységeket, hobbikat, amik feltöltenek..  Az olyan családi játékok, mint a „ mi volt ma legjobb a napodban?” vagy „ miért vagy hálás?” szintén ráirányíthatják a figyelmed azokra a dolgokra, amiktől derülátóbb leszel.

  Hogyan fogadd el, amin nem tudsz változtatni?

Alkalmazz stresszoldó technikákat, tevékenységeket a feszültség csökkentésére!

A feszültség , a félelmek egy része az aktív cselekvések ellenére is megmaradhat, ezek ellen azzal tehetsz, ha időt és teret tudsz magadnak biztosítani  stresszoldó tevékenységekre.  A sportok, a relaxáció, meditáció és a zenehallgatás, a tánc vagy más hobbik,  a legjobb módjai a feszültség levezetésének. A humor és a szórakozás is remek szelepei lehetnek a felgyülemlett stressznek.  A tudatos virtuális kapcsolattartás szeretteiddel, az érzelmeidről való beszélgetés, a tőlük kapott támogatás szintén segít elviselni és feldolgozni  a félelmeket. A hívők számára az ima és az Istennel való kapcsolódás adhatja a legtöbb nyugalmat és erőt.

Ha a másokkal kialakult konfliktusok okoznak nehézséget a számodra, akkor ajánlom figyelmedbe a következő bejegyzéseket:
A járvánnyal kapcsolatos párkapcsolati és családi konfliktusokról
A járvánnyal kapcsolatos párkapcsolati és családi konfliktusokról
Ha szükséged van rá, kérj segítséget!

Ha úgy érzed a stesszoldás nem elég, kérj segítséget szakembertől. Lelki gyorssegélyt pedig több hekyen is elérhetsz. Az alábbiakban összegyűjtöttem néhány online lehetőséget, ahol segítséget kaphatsz.

Pszi.hu Segítő szakemberek (pszichológusok, pszichiáterek, mentálhigiénés szakemberek) a koronavírus krízise kapcsán ingyenesen segítséget nyújtanak online vagy telefonon keresztül. https://pszi.hu/

Call for help Többféle lelki elsősegély vonaluk van és ingyenes online vezetett relaxációt is tartanak. https://callforhelp.hu/

A stresszoldás kapcsán hasznos oldalak:

https://mindsetpszichologia.hu/koronavirus-szorongas-mit-tehetunk-a-mentalis-egeszsegunk-erdekeben

Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek nyomj egy like-ot a facebook oldalamra is!

Megosztás: