Itt találod a bejegyzés első részét: Munkamegosztás a párkapcsolatban 1.
A munkamegosztás rugalmassága
Ahhoz, hogy tudjunk reagálni az egyensúlyvesztésre kell egy rugalmasság. Miközben van egy alapvető feladatmegosztás, hogy kinek mi a dolga, nem árt, ha fel vagyunk készülve olyan helyzetekre, amikor át kell vállalnunk a másiktól feladatokat. Értelemszerűen ilyen, amikor egy anyuka gyermekágyas, vagy valaki beteg lesz.
De ha igazán figyelünk egymásra, akkor látjuk, ha a másik kezd stresszes lenni vagy túlterhelt és ilyenkor érdemes alkalmilag átvállalni feladatokat.
Ha szeretet és összetartás van, akkor ha látjuk, hogy a másiknak kisebb az energia szintje valamiért, akkor reagálunk rá. Azt szoktam mondani, hogy a rendszer mindig a leggyengébb felé mozdul. Ebben a gyerekek is jó, ha benne vannak. Ha borul az egyensúly, akkor mindenki mozdul abba az irányba, ahol az energiára leginkább szükség van. A mi egyik legfontosabb családi szabályunk: Embert nem hagyunk hátra ! Ez erre is vonatkozik.
Ez a fajta rugalmasság és érzékeny reagálás a másik fél igényeire, nagyon építőleg hat a másikra. Amikor a mindennapokban megéli a pár, hogy számíthat a másikra, hogy otthon nemcsak elvárások vannak, hanem valódi figyelem és gondoskodás egymásról, akkor a bizalom, az elkötelezettség és a szeretet erősödik.
A család egyik legfontosabb funkciója, hogy biztonságot ad. A kiszámíthatóság mellett ez a fajta figyelem és egymásra reagálás tudja a leginkább megerősíteni egy pár szövetségét.
Csináld azt, amiben jó vagy!
Az egyik legegyszerűbb alapelv, ami a munkamegosztás kapcsán, hogy érdemes úgy elosztani a feladatokat, hogy mindenki azokat végezze, amikben jó. Azzal együtt, hogy ez nagyon logikus, gyakran mégis vannak a fejünkben hiedelmek vagy külső vélemények, amik miatt azt gondoljuk, hogy ez vagy az a feladat nőies vagy férfias. Vagy mondjuk mindkét félnek ki kell vennie belőle a részét vagy nincs az rendben, ha valaki nem vesz részt benne. Ezeket a hiedelmeket érdemes megvizsgálni, hogy van-e valódi alapja, értelme! Ha nincs, akkor egyszerűen el lehet engedni. Általában, amiben jók vagyunk, azt szívesebben végezzük és kevesebb megterhelésnek érezzük. Ezen kívül, mivel jobban, vagy rutinosabban csináljuk, ezért kevesebb időt és energiabefektetést igényel.
Ehhez hasonlóan, a legtöbbünknek vannak mumus feladatok, amit valamiért nagyon nem szeretünk. Ezek gyakran nem nehéz vagy bonyolut feladatok csak egyszerűen valamiért utalájuk. Ha a másik nincs így ezzel, sokat segít az elégedettség érzés kialakulásában, ha elvállalja.
Gondolkodjatok hosszú távon!
Bizonyos feladatoknál az előző alapelv csapda is lehet. Ilyen például a gyerekkel kapcsolatos gondozási feladatok jelentős része. Ha az apa nem tud sokáig otthonmaradni a gyermek születése után, akkor emiatt lépéshátrányba kerül. Az anyának ott az egész nap a gyakorlásra, míg az apa csak néhány órában tud jelen lenni.
Pár hét alatt általában kialakul az a helyzet, hogy az anya „jobban ért” a babához, hiszen folyamatosan vele van. Ha az apuka marad otthon, akkor a helyzet fordítva is kialakul. Egyszerűen azért, mert az új feladatokban előbb szerez rutint, aki többet csinálja.
Ez megint nagyon egyszerű és logikus, mégis sokan észrevétlenül csúsznak bele abba, hogy a rutintalanabb fél átadja vagy a rutinosabb fél veszi ki a kezéből ezeket a feladatokat.
Erről azonban érdemes hosszú távon gondolkodni. Minden új feladat kapcsán mindenkinek van egy tanulási fázis, amikor még hibázik és kevésbé hatékony. Ha csak nem akarja egyik fél hosszú távon felvállalni az adott feladatot 100%-osan, akkor nem érdemes ebben a tanulási fázisban a rövidtávú hatékonyságra törekedni, hanem hosszútávon érdemes nézni a célt.
A babagondozás csak egy példa, ez minden új feladatra igaz. De a babagondozás kapcsán szerintem mindenképpen érdemes úgy alakítani, hogy mindkét szülő megtanulja az alapvető feladatokat. Nagyon jól megalapozzák ezek a helyzetek a gyerekkel való kapcsolatot, alkalmat teremtenek a kapcsolódásra, a baba megismerésére és megalapozzák a szülői kompetencia érzését. Ezen kívül gyakran alakulhat úgy a helyzet, hogy valamiért szükség van arra, hogy a kevésbé rutinos fél végezze el ezeket a feladatokat, ilyen helyzetekben pedig mindkét fél számára megnyugtató, hogy ő is megtanulta, képes rá.
Más élethelyzet, más ideális munkamegosztás
A mindennapi rugalmasságon túl fontos, hogy a nagyobb változásoknál számoljunk tudatosan azzal, hogy a munkamegosztást újra kell gondolni és ez együtt jár egy átmeneti szakasszal, amíg megszokjuk az új helyzetet. Ha munkahelyet váltunk, ha megszületnek a gyerekek, ha költözünk vagy változik az egészségi állapotunk, vagy esetleg egy rokon egészségi állapota, akkor az ideális munkamegosztás is más lesz, általában változtatni kell. Mert az összes munka mennyisége és/vagy az összetétele is változik.
Bizalom a feladatok kapcsán
Ahhoz, hogy a munkamegosztás jól tudjon működni szükség van arra is, hogy meg tudjunk bízni egymásban, hogy mindenki elvégzi a maga feladatát. Ez jelenti azt is, hogy ami a másik feladata, azt ne akarjuk kontrollálni, hogy hogyan végezze el. És azt is, hogy vállaljunk felelősséget a saját feladatokért. Gyakori probléma, hogy egy feladat az egyik fél feladata, de a másik folyamatosan irányítani, ellenőrizni akarja, vagy úgy érzi, ellenőrízni kényszerül a párja feladatvégzését. Ez több szempontból is okozhat gondokat. Az kiindulási alap általában egy bizalmatlanság, hogy a másik nem képes időben vagy megfelelő minőségben elvégezni az adott feladatot.
Ebből következőleg a párja megpróbálja menedzselni, hogy végezze el a feladatát. Minél inkább teszi ezt a partnere általában annál kevésbé érzi a saját felelősségét, hiszen ha valakit sokszor figyelmeztetnek, hogy valamit el kell végeznie, vagy mikrovezérlik a feladat elvégzését, akkor a feladat jelentős részét átveszik tőle, végül arra jut, hogy nem az ő dolga fejben tartani vagy kitalálni , hogy hogyan végezze el. Mindeközben a feszültség is nő a kapcsolatban, hiszen egyik fél sem érzi jól magát ebben a helyzetben. Az egyik, mert nem tud bízni, a másik, mert nem bíznak benne.
Az ilyen „ki tartja fejben?” kérdések kapcsán ajánlom figyelmetekbe a mentális terhelésről szóló anyagokat, amik segítenek ezeket a csapdákat elkerülni.
Amit megtehettek
Ilyen esetekben érdemes az adott feladatról újra beszélni. Felmerülhet, hogy érdemes változtatni a munkamegosztáson, ha ezen a módon nem működik, de lehetséges, hogy csak tisztázni kell, hogy mi van a fejekben a feladat időbeni elvégzése és pontos leírása címszónál. Ez egy apró feladat kapcsán szinte már viccesnek hangzik, de rengeteg konfliktus keletkezik abból, hogy a párok evidensnek veszik, hogy ugyanaz a feladatleírás van a fejükben egy feladat neve alatt, de ez számos alkalommal nem így van.
A mosogatás jelentheti a piszkos edények elmosását, vagy jelentheti a piszkos edények elmosását, eltörlését és elrakását, esetleg a mosogató környékének takarításával együtt és még sorolhatnám. Sokszor kérünk egymáson számon olyan dolgokat, amiket sosem tisztáztunk, egyszerűen evidensnek vettünk. Ha valamelyik feladattal ilyen nehézségek vannak, nem ördögtől való akár egy rövid listát írni és egy post it-re kitenni valahová. Az is fontos, hogy a mikor kell végezni a feladatot, mit tartalmaz és milyen minőségben kell elvégezni témákban közös megoldások szülessenek.
Amíg az egyik fél erőlteti rá a megoldását a másikra, addig valószínűleg nem fog működni. Ezekben pedig lehetnek eltérések, hiszen sok esetben máshol van az ingerküszöb abban, hogy mi számít rendetlenségnek vagy piszoknak, mi az, ami még jó úgy és mi az, amit már javítani kell, mikor van időben elintézve valami stb.
Segítség bevonása
Előfordul, hogy az összenergia kevés, egyszerűen a közös feladat túl sok. Ilyenkor érdemes gondolkodni együtt azon, hogyan lehet mások bevonásával tehermentesíteni a rendszert. A családtagok segítsége vagy a fizetett segítők bevonása is életminőség javulást tud hozni, ha a túlterheltség a fő gond.
A fizetett segítők bevonása nem feltétlenül jelenti, hogy bébiszittert vagy takarítónőt kell alkalmazni. Ilyen tehermentesítés lehet az alkalmi vagy rendszeres ebédrendelés illetve a bébiszitter alternatívája lehet más gyerekprogram is.
A gyerekeket is érdemes egészen pici kortól arra szoktatni, hogy vegyék ki a részüket a házimunkából. A totyogók igen lelkesek ebben, minél jobban hagyjuk őket kibontakozni és örülünk a fejlődésüknek , ez a motiváció annál inkább megmarad. A három éves gyerek már bevonható apró feladatokba és fokozatosan egyre több feladatot tudnak elvégezni maguk körül.
Az óvodások apró segítségei is nagy örömöt jelenthetnek, de egy kisiskolás már olyan segítséget képes nyújtani, ami már érezhetően csökkenti a felnőttekre nehezedő terheket.
Természetesen nem arra gondolok, hogy a gyerekek helyettünk dolgozzanak, inkább arra, hogy mi ne dolgozzunk helyettük! A saját dolgaik rendbentartását, a saját szobájuk takarítását, az asztal leszedését vagy megterítését, a főzésnél a hozzávalók odakészítését vagy egyszerűbb feladatokat már az óvodások is képesek elvégezni. Kis iskolás korban már a mosogatás vagy az egyszerűbb ételek elkészítésére is képesek.
Természetes nem azt akarom mondani, hogy ezt minden gyerek szépen meg is csinálja 😀 Persze, hogy nem. Vannak gyerekek, akik ebben lelkesebbek és vannak, akik kevébé. Sokszor a kisebb még lelkes, a nagyobb már nem annyira. De az nem kérdés, hogy képesek rá és számukra is hasznos, ha arra törekszünk, hogy önállóak legyenek.
Feladatok csökkentése
Ha túl sok a feladat és nem lehet úgy elosztani, hogy ne okozzon túlterheltséget, akkor érdemes közösen azon is gondolkodni, hogy van-e lehetőség csökkenteni a feladatokat.
Általában evidensnek tekintjük, hogy mik azok a feladatok, amiket el kell végeznünk, de amikor ez túl sok, érdemes megvizsgáni, nincs-e olyan, ami elhagyható vagy legalábbis mérsékelhető.
A járvány kapcsán írtam korábban a munkaszervezésről, azok a szempontok, amelyeket ebben a bejegyzésben említek más olyan helyzetekben is jól alkalmazhatóak, amikor túl vagyunk terhelve.
Hogyan ne csavarodjunk be a bezártságtól?- Munkaszervezés