Sokszor merül fel a párkapcsolati problémák között a munkamegosztás problémája. Régebben a társadalom sokkal egységesebb volt ebben. Volt egy általános vélekedés arról, hogy mi a nő vagy a férfi dolga, mi az anya vagy az apa dolga. Természetesen régebben sem volt egységes a párok megoldása, de jellemzőbb volt, hogy társadalmi szinten volt egy egyértelmű közös irány. Mostanában folyamatos változásban vannak ezek az elképzelések, társadalmilag és egyéni szinten is útkeresés van. Így sokszor merül fel a kérdés normatív formában “hogyan kellene lennie?” Mintha lenne egy egységes helyes megoldása a kérdésnek. Azt kell mondjam, hogy nincs. Különböznek az emberek, az élethelyzetek, a párok, így a munkamegosztásra nem lehet egységes szabályrendszert felállítani. Ha mégis ezt tesszük, hogy erőltetünk valamiféle egységes megoldást, azzal azt érjük el, hogy lesznek olyanok, akiknél nem előrevisz, inkább káros lesz a családi működésre nézve ez a kívülről rájuk erőletett norma.
Milyen a jó munkamegosztás?
Akkor mégis hogyan lehet kialakítani egy jól működő rendszert, ha nincsenek egységes szabályok? Pont úgy, mint bármilyen más területen. Ahhoz, hogy egy jól működő rendszert hozzunk létre figyelembe kell vennünk a benne dolgozók személyiségét, szükségleteit, kompetenciáit, teherbíróképességét, motivációit és egyéb jellemzőit. Tekintettel kell lennünk a körülményekre, azok folyamatos változásaira és magukat a feladatokat, illetve azokra a külső szereplőket, akikkel a feladatokkal kapcsolatban kommunikálni, együttműködni kell.
Bonyolultnak és nehéznek hangzik? Az is. Egy párkapcsolatban vagy családban egy jólműködő munkamegosztás kialakítása és folyamatos aktualizálása a körülményekhez, komoly és nehéz feladat. Nem kevés munkát kell beletenni és aztán néha újra és újra átgondolni és újraosztani a feladatokat.
Miért fontos a jó munkamegosztás?
Lehet, hogy nem csináltam ezzel kedvet, de azt is fontos tudni, hogy ez az egyik olyan terület, ami a legtöbb hétköznapi konfliktust okozza. Így ez azt is jelenti, hogy egy jó munkamegosztás, ami mindenki számára megfelelő, biztosítja a mindennapok hatékonyságát és nyugalmát. Szóval a befektetett energia bőven megtérül, mert nem folyik el arra, hogy problémák adódnak, mert valami nincs elvégezve vagy arra, hogy állandó veszekedés van ezen.
Arról nem beszélve, hogy a gyereknevelés kapcsán a megfelelően elosztott feladatok nagyban hozzájárulnak a szülők és a gyerek közti kapcsolat harmóniájához. Míg a rosszul elosztott feladatok kifejezetten melegágyai lehetnek a szülők és gyermekük közötti feszültségnek.
Milyen szempontok alapján alakítsuk ki a munkamegosztást?
Bár tuti recept nincs, fontos szempontok, amiket érdemes figyelembevenni, azért vannak. Ezek segíthetnek abban, hogy a saját rendszerünket kitaláljuk vagy újrarendezzük úgy, hogy mindenkinek jó legyen.
Elvárások, értékek
A legjobb, ha még a családdáválás előtt beszélgetnek a párok arról, hogy milyen elképzeléseik vannak a munkamegosztásról. A családi minták ebben nagyon nagy hangsúlyt kaphatnak. Ha valaki gyerekként jól élte meg azt, ahogy a szülei munkamegoosztását látta, akkor általában szeretné ugyanazt a mintát továbbvinni, míg aki szenvedett esetleg ettől, az pont ellenkezőleg, szeretné nagyon másképpen csinálni. Ha ezekről időben beszélget egy pár, akkor kiderülhet, ha nagyon más az elképzelése és ha ezeket nem tudják összeegyeztetni, akkor a kapcsolat sorsát is meghatározhatja.
Sokan azonban nem beszélnek erről és gyakran, amíg a párok kettesben vannak, nem is igazánn éleződnek ki ezek a dolgok. Több az idő, több a mozgástér, kevesebb a szerep. Aztán megérkezik az első gyermek, akinek az érkezése szinte mindg krízist hoz, hiszen teljesen új helyzetben találják magukat az emberek, új feladatokkal, nagy felelősséggel egy teljesen új szerepben kell helytállni és megjelennek egymással szemben az új szereppel kapcsolatos elvárások is. Ilyenkor ezt az újrarendeződést erősen megnehezítheti, ha ezek a különbözőségek ekkor kerülnek felszínre.
De mivel az elköteleződés már nagyobb, ennek mentén érdemes megpróbálni összeegyeztetni valahogy az eltérő elképzeléseket. Sokat beszélgetni, mélyére ásni annak, hogy mi is a fontos igazán és kompromisszumokat kötni.
A legfontosabb alapelv
A legfontosabb, amit sosem szabad elfelejteni, hogy együtt szeretnénk boldogok lenni. Az ideális családi működés kialakításához mindenképpen fontos, hogy képesek legyünk családban gondolkodni, a közös legjobbat keresni és nem a saját magunk számára egyéni legjobbat. Könnyű belátni, hogy ha hosszú távon szeretnénk együtt maradni és szeretjük egymást, akkor nem igazán lehet az érdekeket különválasztani. A család egy rendszer. Nincs olyan, hogy jól járok úgy, hogy a másik rosszul jár. Az valahol máshol vissza fog ütni. Ha a párom túlhajtja magát és megbetegszik, akkor minden feladat az én nyakamba dől. Ha nem boldog, akkor én sem fogom otthon magam jól érezni. Ha nem a közös érdeket nézem, hanem csak a sajátomat, akkor a gyerekeink is ezt a mintát fogják megtanulni.
Szóval egyszerűen elengedhetetlen, hogy “mi”-ben tudjunk gondolkodni. Mi nekünk a legjobb? Természetesen a “mi” a saját érdekünket is tartalmazza, tehát nem arról van szó, hogy valakinek fel kell áldoznia a saját érdekeit. Arról van szó, hogy egyformán fontos kell legyen a saját érdek és a másiké, meg persze a gyerekeké, ha már ők is a családunk részei.
Ki mennyi munkát vállaljon?
Nem véletlenül kezdtem azzal, hogy gondolkodjunk “mi”-ben. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy ki mennyit végez el a közös feladatokból. Már ezen a ponton gyakori, hogy nemcsak arról nincs egyetértés, hogy kinek mennyit kellene vállalnia, hanem már abban sem, hogy jelenleg milyen arányban végzik a feladatokat Fontos, hogy a nem közvetlenül közös feladatokat is figyelembe vegyétek, hiszen a munkahelyi terhelés nagy részét teszi ki az életünknek és lehetnek más, a családdal közvetlenül nem összefüggő feladatok. Szóval a legegyszerűbb, ha úgy tekintitek, hogy minden feladat közös feladat.
Másrészt azért is lehetnek különbözőek a vélemények abban, hogy ki mennyi munkát végez, mert gyakran nem látunk rá egymás minden feladatára vagy egyszerűen alábecsüljük azt, hogy az adott feladat mennyire megterhelő. Ahhoz, hogy ezzel tisztában legyünk a sok beszélgetésen kívül bizalom is kell a másik felé, hogy el tudjuk fogadni, ami nekünk esetleg nem tűnik megterhelőnek, az számára esetleg mégis az. Hogy mennyire megterhelő valakinek egy feladat azt ezer szempont befolyásolhatja. Lehet fizikailag megterhelő, hiányozhat hozzá a türelem vagy más képesség, lehet, hogy túl sok időt vesz igénybe vagy egyszerűen olyan minőségű figyelmet, ami munka vagy pici gyerek mellett nehezen megoldható és lehet, hogy alapvetően nem megterhelő, de annyira sokszor vagy sokat kell végzeni, hogy ezáltal válik azzá.
Ezekből következőleg a munkamegosztás kapcsán jó tudni, hogy nem gondolkodhatunk róla úgy, hogy van adott mennyiségű munka, amit egyszerűen csak úgy osztunk el, hogy mindenki egyformán vállaljon belőle. Mert ha ugyanaz a feladat az egyiknek megterhelőbb , mint a másiknak, akkor a megfelelő elosztással a rendszer energiát nyerhet. Ezért is szoktam azt mondani, hogy közös energiagazdálkodásban érdemes gondolkodni.
A közös energiagazdálkodás
Mit is jelen ez? Egyrészt a fentebb említett elvet. Ha a párom számára megterhelő, nehéz vagy stresszkeltő egy feladat, de számomra sokkal kevésbé az, akkor az a közös érdek, hogy azt a feladatot én vállaljam el, mert akkor mi összesen kevésbé terhelődünk. Ezzel hatékonyabbá válik a rendszer és kevésbé fáradunk el. De ha itt megállna a közös energia gazdálkodás, akkor könnyen úgy alakulhatna, hogy pont megborítja az egyensúlyt, mert ha a munkák jelentős részénél az egyik fél az, akinek kisebb a megterhelés, akkor sz összeset ő végezné. Ezért fontos, hogy ne csak feladatonként, hanem az egész rendszert tekintve folyamatosan törekedjünk az egyensúlyra. Egyrészt az alapvető feladatelosztásban, hogy összességében nagyjából azonos legyen a terhelés, másrészt az adott időszakban, helyzetekben.
Folytatás:
A bejegyzéshez kapcsolódó videók