Mitől működik a párkapcsolat? – Simogatás

Vannak a párkapcsolatokban olyan szokások, visselkedések, működésmódok, amelyek erősítik, összetartják a kapcsolatot. Az előző két hétben a felelősségvállalás és a beszélgetés pozitív hatásairól írtam. Ez a bejegyzés pedig a simogatásokról szól. A simogatást egy tágabb értelemben használom, mint a konkrét testi simogatás.

Mit értek simogatás alatt?

Eric Berne szerint hogy minden embernek szüksége van arra, hogy a létezését mások észrevegyék és ennek az elismeréséhségnek köszönhetően vágyunk a másokkal való kapcsolatra. A társas érintkezésnek az ilyen elismerés egységeit először simogatásnak fordították, de mivel ezek az egységnyi elismerések lehetnek negatívak is, a simogatás szó pedig egyértelműen pozitív, ezért ezért a tranzakcióanalízis a sztrók szót használja a simogatás helyett.

Ebben a cikkben azért maradok a simogatás kifejezésnél, mert kifejezetten a pozitív sztrókokról és azok párkapcsolatokra gyakorolt pozitív hatásairól lesz szó.

Éhség a simogatásra, elismerésre

A csecsemőknél a testi érintés szükséglete olyan erős, hogy annak teljes elvonása komoly fejlődésbeli elmaradásokat okozhat hosszú távon. ( Erről itt olvashattok: Hospitalizmus kísérlet) Berne szerint felnőtt korunkban is vágyunk a testi érintésre, de megtanulunk másfajta elismeréseket is behelyettesíteni a a fizikai érintés helyére.

Ez az ingeréhség olyan erős, annyira vágyunk a visszajelzésre, hogy még a negatív sztrók is jobb, mint a semmilyen.

Simogatás a párkapcsolatban

Nem kérdés, hogy ha valami ennyire fontos szükségletünk, akkor az egyik legfontosabb kapcsolatunkban, a párkapcsolatban, meghatározó szerepe lehet a kielégülésének. Az egymásnak adott simogatások megerősítik a másikat és a párkapcsolatot is. Tulajdonképpen ezek apró, egységnyi szeretgetések, amitől a másik jobban érzi magát.

Milyen simogatások vannak?

Testi simogatás Természetesen maga a simogatás is ide tartozik, de sokféle más érintésforma is. Egy egyszerű vállsimítás, az ölelés, egy gyors puszi, vagy a kézfogás is ide ilyen. Egymás szeretetteljes megérintése az egyik legjobb módja a szeretet kifejezésének, hiszen az eredeti igényünk az érintés, minden más csak ennek helyettesítésére jön létre.

Nem verbális simogatások A testi érintéseket kívül nem csak a szavainkkal simogathatunk. Sok olyan nem verbális gesztus van, amelyekkel kifejezhetjük a szeretetünket. Ide tartozik az integetés, a mosoly, a szemkontaltus, ha odafigyelsz arra, amit mond a másik és gesztusokkal reagálsz rá, például bólintasz vagy amikor az arckifejezéseddel fejezed ki egyetértésed vagy elismerésed.

Verbális simogatások A verbális simogatások közé tartoznak az elismerő szavak, a köszönöm szó használata, a kedves becézés, bókolás. De idetartozik az érdeklődő kérdés is vagy, ha más módon szavakkal jelezzük vissza, hogy a másik által elmondottakra figyelünk.

A simogatás lehet feltételes vagy feltétlen. A feltételes simogatás a viselkedésedre vonatkozik. Pl. De szépen táncoltál! Míg a feltétlen a személyedre pl. De szép vagy!

Hogyan simogassunk?

Ha pozitív hatást szeretnénk elérni, akkor egyrészt érdemes olyan simogatásokat adni, amit szívesen adunk, másrészt olyat, amit a másik szívesen kap. Nem vagyunk egyformák, mindenki másfajta simogatásokat tud őszintén adni és abban is nagyon különbözhetünk, hogy milyen simogatást fogadunk szívesen.

Bár első látásra azt gondolnánk, hogy ha simogatunk az nem lehet baj, hiszen ez egy pozitív dolog, sajnos a dolog ennél bonyolultabb. Ha olyan simogatást kapunk, ami nem fér össze a fejünkben lévő képpel saját magunkról, nem biztos, hogy el tudjuk fogadni, akár negatív érzéseket is kiválthat.

Az, hogy gyerekkorunkban milyen fajta elismeréseket kaptunk vagy nem kaptunk meghatározhatja a képünket saját magunkról és ez a kép egyfajta szűrőként működik.

Ha mindenképpen azt szeretnéd, hogy a szavak, gesztusok célba érjenek, akkor érdemes erről beszélgetni a pároddal, hogy milyen fajta simogatás az, amire vágytok!

Egy egyszerű módszer, hogy adjatok egymásnak.

Abban, hogy kinek milyen simogatás esik jól, az függ attól is, hogy melyik szeretetnyelvet preferálja. Ha nem ismeritek egymás szeretetnyelvét, az oka is lehet konfliktusoknak.

Megosztás:

Mitől működik a párkapcsolat?- Beszélgetés

Sokszor halljuk, hogy a jó együttműködéshez, probléma megoldásához, konfliktuskezeléshez mennyire fontos a sok beszélgetés. Néha már úgy tűnik, amikor a párkapcsolatról beszélünk, mintha csak egy munkakapcsolat lenne. Rosszabb esetben nem csak a tanácsokat olvasva tűnik így, hanem a kapcsolatban érzi magát így a pár.

Ha minden kommunikáció arra irányul, hogy az közös élet feladatait menedzseljük, a problémákat megoldjuk, akkor hiányérzet keletkezhet. Mert valahogy elmaradnak az élvezetes beszélgetések, amik elsősorban saját magunkról, a párkapcsolatról, a világhoz, dolgokhoz való viszonyunkról szólnak. Pont azok a beszélgetések, amik általában a kapcsolat elején gyakoriak, amikből megismerjük egymást, ráismerünk arra, hogy vannak hasonlóságaink, élvezzük a másik társaságát, gondolatait. 

Beszélgetés a párkapcsolatról

A legtöbb pár akkor beszélget a párkapcsolatáról, amikor a kapcsolat elején még bizonytalanok egymás érzéseiben. Ekkor az ilyen beszélgetés célja leginkább a másik érzelmeink és a kapcsolat jövőjének megismerése. Ha már egyértelmű az elköteleződés, ezek a beszélgetések elmaradnak. Ilyenkor jellemzően már csak akkor beszélgetnek a kapcsolatról, amikor probléma van. Jó esetben. Rossz esetben akkor sem

Pedig ahogy az emberek fejlődnek, változnak, úgy a kapcsolat is dinamikusan változó. Változnak a körülmények is, új szerepekben kell megfelelni, változnak az egymás iránti elvárások. A változó körülmények magukkal hozzák a kezdeti elképzelések felülvizsgálatát, új elképzeléseket. Rengeteg olyan tényező van, ami miatt érdemes újra és újra beszélgetni arról, hogy mit gondolunk a kapcsolatról, hogyan érezzük benne magunkat. Milyen változásokat látunk, milyen változásokat szeretnénk látni, mi az, ami jobb lett, mi az, ami rosszabb, mit érzünk a kapcsolat erősségének, és mit a gyengéjének?

Az ilyen beszélgetések több tényező miatt is erősítik a kapcsolatot. Ha valamilyen területen probléma, nehézség van, az ilyen beszélgetés még azelőtt felszínre hozhatja, hogy elérné azt a szintet, amikor már problémaként értékeljük. Az erősségek, pozitív változásokról szóló kommunikáció megerősíti ezeket, hiszen, ha a másiktól is kapok visszajelzést arról, amit magam jónak értékelek, az megnöveli a pozitív érzést, tudatosítja a közös sikert.

Ezen túl ne felejtsük el, hogy a kapcsolatról szóló beszélgetés azáltal, hogy megfogalmazunk pozitív érzéseket, amit a másik viselkedése kelt bennünk, pozitív visszajelzéseket ad, ami feltölt és megerősít!

És persze nem utolsó sorban, minden olyan beszélgetés, ami nem problémamegoldás, tehát nincs rajtunk nyomás a célját illetően, alkalmas arra, hogy egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát.

Beszélgetés- róla és rólad

A párkapcsolatról való beszélgetésen túl, jó, ha sikerül arról is beszélgetni, ki hogy van. A körülmények, belső változások miatt hosszú távon a pár mindkét tagja változik. Ezek nem feltétlenül a személyiség alapjait érintő változások, de az emberek folyamatosan fejlődnek, új helyzetekben, szerepekben új dolgokat tanulnak vagy új nehézségekkel küzdenek. Érdemes, akár csak azt megnézni, hogy egy munkahelyváltás mennyire más körülményeket, feladatokat, más napi kihívásokat jelent. Emiatt teljesen természetes, hogy az ezekhez való alkalmazkodás, a megküzdés változásokat okoz. Ha van idő feltenni időnként egymásnak a kérést ” Hogy vagy?” , az rengeteg szempontból előrevisz.

Először is, ha a kapcsolat jó, akkor a párod az egyik legjobb barátod, így nagyon hasznos lehet a véleménye, a támogatása azokban a mindennapi helyzetekben, amikkel aktuálisan küzdesz és ugyanígy, te is segítség, támogatás lehetsz a számára.

Ezen túl, a kapcsolat, a kommunikáció működése szempontjából is nagyon jó, ha tudom, hogy aktuálisan hogy van a párom. Ha éppen egy órát mesélt a munkahelyi nehézségekről előző nap, akkor magamtól is tudni fogom, de legalábbis gyanakszom, ha türelmetlen a gyerekkel vagy undok velem, hogy mi miatt van ez. Sőt, ha valóban figyelünk egymásra és képben vagyunk a másik állapotát illetően, akkor rengeteg otthoni konfliktushelyzet megelőzhető. Mert, ha a teljes képet látom, ugyanúgy tudom, hogy ő hogy van, mint azt, hogy én magam hogy vagyok, akkor fogok tudni olyan módon gondolkodni a közös feladatokról, hogy abban mindkettőnk szükséglete egyformán jelen legyen. Úgy szoktam ezt hívni, hogy közös energia gazdálkodás van. De ehhez tudnom kell, hogy a másiknak mennyi van.

És persze megint itt van az ok a beszélgetésre, hogy minden praktikus ok nélkül, egyszerűen csak kíváncsiak vagyunk egymásra.  Jó esetben azért van együtt egy pár, mert szeret együtt lenni és egyszerűen kíváncsi a másikra, mert szereti.

Beszélgetés a világ dolgairól

Mire is gondolok? A család, a kapcsolat, amiben élünk nem elszigetelt kis sziget, a körülöttünk lévő világ hat ránk, viszonyulunk hozzá így vagy úgy. Érdemes ezekről is beszélgetni, akár csak azért, mert érdekel a másik véleménye, akár azért, mert kettő általában okosabb, mint egy. Ha bonyolult folyamatokat kellene átlátni, többre megyünk kettőnk tudásával. Az ilyen történésekről azért is érdemes beszélgetni, mert olykor befolyásolhatják a mindennapi döntéseinket. Mivel egy családot közösen menedzselünk, ezeket a döntéseket jó, ha együtt tudjuk meghozni.

Tipikus példája ennek a járványhoz való viszonyulás, amikor a hírek, rendelkezésre álló információk alapján el kell dönteni, hogy mi a családi stratégiánk, milyen óvintézkedéseket teszünk a család biztonsága érdekében. (Ebben a témában ajánlom ezt a bejegyzést: A járvánnyal kapcsolatos párkapcsolati és családi konfliktusokról . Nehéz ezt úgy közösen eldönteni, hogy nem beszélünk azokról a hírekről, információkról, amikre a véleményünket alapozzuk. Ha bármiben szeretnénk a véleményeket egyeztetni, fontos, hogy előbb tisztázzuk, hogy ki mit tekint ténynek, amire a véleményét alapozza. 

Beszélgetés a hitről

Két azonos hitű ember házasságában nem is kérdés, hogy Istenről, a hozzá való viszonyulásról való beszélgetés erősíti a hitet és a kapcsolatot is. De ez legalább ennyire fontos akkor, ha nem azonos a két ember világképe, Istenképe, hitrendszere. Jó esetben olyan párok házasodnak össze, akinek, ha nem is azonos, összeegyeztethető egymással a hite. Illetve olyan is létezik, amikor teljesen másban hisznek, de tiszteletben tudják tartani egymás hitét és a közös életről szóló döntéseket ez a különbség nem zavarja meg. 

A beszélgetés erről mindenképpen hasznos, mert a hitünk éppúgy, mint a világ történéseihez való viszonyulásunk irányító elvként, mozgató erőként jelenik meg az életünkben. Ahogy más területen, ebben is változunk, fejlődünk, új összefüggéseket látunk meg. Ha ez úgy történik, hogy nem beszélünk róla, akkor olykor pont azt nem tudjuk a másikról, ami a legerősebben hat rá.

Ha nehéz a beszélgetés, akkor töltsétek le az ingyenes Párismereti társasjátékom, ami 144 , a párkapcsolatotokról szóló kérdéssel segít beindítani a beszélgetést.

[mc4wp_form id=”771″]

https://www.youtube.com/watch?v=mPVynSzEfxg&t=4s

A bejegyzéshez kapcsolódó videóban pedig arról beszélek, hogy miért fontos a párkapcsolatban a beszélgetés.

Megosztás:

Mitől működik a párkapcsolat? – Vállalj felelősséget magadért!

Vannak olyan viselkedések, viszonyulások, amik építően hatnak a párkapcsolatokra és vannak, amik kifejezetten rombolják azt. Ebben a cikkben arról írok, hogy miért fontos a megbízhatóság, hogy mit jelent ez egy kapcsolatban és mihez vezethet ha nem így teszünk.

Mit jelent a felelősségvállalás önmagunkért?

 A felelősségvállalás azt jelenti elsősorban, hogy amit teszel, mondasz, annak belátod a következményeit. Ehhez tartozik az is, amit nem teszel vagy mondasz. Látod a saját hibáidat és törekszel azok megváltoztatására, képes vagy kommunikálni a saját szükségleteidet, határaidat, vágyaidat. Komolyan veszed a megegyezéseket, ígéreteket és a közösen kialakított szabályokat.

Bizalom

 Ide tartozik az őszinteség a másik felé, a közösen hozott döntések, ígéretek és megegyezések tiszteletbentartása. Ha a párod számíthat ezekre, akkor a kapcsolatban biztonságban fogja érezni magát. Ha ez sérül, akkor sérül az egymás iránti bizalom. Lehetnek ezek kisebb, adott területen jelentkező bizalomvesztések, például az egyeztetett időpontokkal kapcsolatban, ha az egyik fél notoriusan késik, akkor az adott területen bizalmatlanság keletkezik.

De ha több területen is megjelenik a megegyezések felrúgása, különösen, ha ezek fontosabb területek, akkor az alapvető bizalom renghet meg. A bizalom pedig egy kapcsolatban nagyon fontos alap, hiszen, ha nincs bizalom, nincs együttműködés. Együttműködés nélkül pedig semmi sem működhet. Sem a mindennapi közös teendők egyeztetése, sem a konfliktusok megoldása. Bármilyen komoly gondok vannak egy kapcsolatban, ha az alapvető bizalom megvan, ha mindkét fél úgy érzi, hogy el tudja hinni a másiknak, amit mond, ha tud bízni abban, amit ígér, ha elhiszi, hogy a másik nem csak a saját érdekét nézi, hanem az övét is, akkor van mire alapozni. Az ilyen esetekben a kapcsolat a bizalom talaján szinte mindig rendbe hozható. De ha ezek közül, akár egy is sérül, akkor nagyon nehéz a kapcsolat újjáépítése.

A bizalom egymás felé egy nagyon stabil alap lehet, ha nincs, akkor viszont minden más instabil lesz. Természetesen a bizalom is helyreállítható, de kemény munka mindkét félnek, hogy az elvesztett bizalmat újraépítsék. Sokkal könnyebb megóvni. 

Kiszámíthatóság

Azon túl, hogy a bizalomra veszélyes, ha az adott szavát valamelyik fél nem veszi komolyan, ez negatívan hat az általános biztonságérzetre is. Minden embernek szüksége van az életében kiszámítható dolgokra, amik keretet, biztos kapaszkodót adnak a mindennapokban. Megterhelő és fárasztó lenne minden területen folyamatosan új helyzetben lenni, folyamatosan döntéseket hozni. Minél több területet teszünk kiszámíthatatlanná az életünkben, annál nagyobb stressz lesz a mindennapi létezés.

Egy pár együttélésével rengeteg apró közös feladat jár, amiknek jelentős részét nem szükséges szabályozni, egyszerűen spontán , rugalmasan megoldható. De ha semmi nincs szabályozva, ha nincsenek megbeszélt munkamegosztások, akkor nagyon bonyolulttá válik az élet. Méginkább igaz ez, ha vannak megegyezések, csak azt az egyik fél nem tartja be. Ez nem azt jelenti, hogy a munkamegosztás vagy az elvárások egymás felé  kőbe vésettek kell, hogy legyenek. Csupán annyit, hogy érdemes ezekért felelősséget vállalni. Ha nem tudod elvégezni azt, amit vállaltál, az még nem kell gondot jelentsen. Lehet jelezni, segítséget kérni, újra egyeztetni, cserélni stb. Ezer megoldás lehetséges közösen. A hangsúly a felelősségvállaláson van, hogy legyél tudatában annak, amit vállaltál, amiben megegyeztetek és ne a másik vagy a külvilág hibáztatása legyen a megoldás arra, ha mégsem tudod teljesíteni az ígéreted, hanem az egyeztetés és közös megoldáskeresés.

Amikor nem sikerül állni a szavad

Minden igyekezetünk ellenére a kapcsolatban is és a megbízhatóságban is hibázunk. Ahogy az élet más területein, itt sem vagyunk tökéletesek. Nem lenne reális elvárni egymástól, hogy mindig sikerüljön minden ígéretet teljesíteni, minden feladatot időben elvégezni. A kapcsolatban fontos, hogy a másik hibáit, esendőségét is el tudjuk fogadni. Miközben vágyunk a biztonságos kiszámíthatóságra, a 100%-os bizalomra, ne felejtsük el, hogy a hiba az élet természetes velejárója, számoljunk vele ezen a területen is!

A másik oldalról viszont fontos, hogy ezért az elfogadásért cserébe önreflexió és belátás legyen! Nem a megbánás a fontos, hanem, hogy lássuk a hibánkat és megoldást keressünk rá! Természetesen nem kell minden egyes becsúszott hibára reagálni, de ha többször ismétlődik, akkor megérdemli a figyelmet, azt, hogy felelősséget vállaljunk érte!

Például, ha az a megegyezés van egy kapcsolatban, hogy az egyik fél elibtéz valamit, akkor nem érdemes különösebb problémamegoldásba bonyolódni, ha ezt egyszer elfelejti. De ha gyakran fordul elő, akkor hasznos a problémával foglalkozni. Mert azon túl, hogy bonyodalmat okoz praktikusan ez a feledékenység, még a fenti károk is keletkeznek a bizalom és a kiszámíthatóság területén.

A felelősségvállalás ebben az esetben nem azt jelenti, hogy szórj hamut a fejedre vagy kérj ezerszer bocsánatot! Azt jelenti, hogy te magad kezdeményezd a hiba elhárításával kapcsolatban a közös megoldás keresést vagy ne hárítsd el , ha a másik ezt kezdeményezi! Az ilyen jellegű problémák, mivel gyakran kicsinek tűnnek, nem vezetnek problémamegoldáshoz. A feszültség viszont folyamatosan nő, minden hiba alkalmával és rombol. Így lesz a sok kis bolhából végül egy hatalmas elefánt, ami komoly károkat tud okozni a kapcsolatban.

Hogyan lesz a bolhából elefánt?

A kisebb problémák gyakran úgy nőnek nagyra, hogy nem tartják érdemesnek őket a megbeszélésre. Egyszerűen a mindennapok sok apró feladata mellett nyűgnek tűnik ezekről beszélni. Sok pár azonban, amikor a kapcsolat válságos állapotba kerül, nem érti, hogy hogyan is jutottak ide, hogy is múlt el a bizalom vagy az együttműködés, hogyan lett folyamatos feszültség és veszekedés a kapcsolat.  Pedig ha csak néhány ilyen kis problémát folyamatosan nem oldanak meg, az végül ide vezethet. Mivel amellett, hogy folyamatosan rombolja a kapcsolatot,ha valaki nem bízhat abban, hogy a másik megcsinálja, amit ígért, hogy az életete kiszámítható, akkor előbb-utóbb kezdeményezni fogja a megoldás keresést. Rosszabb esetben nem tudja ezt megoldásorientálta tenni, csak destruktív módon kommunikál erről. A korábbi kommunikációról szóló sorozatban több ilyen kommunikációs módot is bemutattam (nem kommunikáljuk a gondolatainkat, célozgatunk, morgolódunk, kritizálunk ).

Innentől már a kommunikációs problémák is tovább rontják a helyzetet, míg az ígéretet nem teljesítő fél a megbeszéléstől való elzárkózása, a felelősség hárításával, a másik hibáztatásával tudja tovább mélyíteni az árkokat. És így el lehet jutni oda, hogy egy- két apró konfliktus teljesen aláássa a kapcsolatot. Természetesen ahogy le is vezettem, ehhez sok-sok hibát kell elkövetni mindkét oldalon a folyamat közben, de mégis azt tanácsolom, ne legyen semmi érdemtelen a megbeszélésre!

Amikor nem vagy őszinte

Ha valamelyik fél nem őszinte a másikkal egy kapcsolatban, az lehet elhallgatás, félrevezetés vagy direkt hazugság is. Ezek nagyon rombolóak lehetnek és már egy-egy alkalom is aláássa bizalmat. Ezért ezekről mindig kell beszélni. A megbánás helyett itt is fontos, hogy a felelősségvállaláson legyen a hangsúly. Ahhoz, hogy egy őszintétlenségről őszintén tudjon beszélni valaki, nagyon fontos a valódi önvizsgálat.

Ha nem tudod, hogy miért csaptad be a társad, ha nem tudod neki megígérni őszintén, hogy nem fog ilyen történni többet, akkor nagyon valószínű, hogy te sem bízol benne. Az őszinteség ugyanis leginkább bizalmon alapul. Ha valaki hazudik, akkor az gyakran arról szól, hogy nem bízik benne, hogy az adott dolgot meg fogják tudni beszélni vagy megoldást találnak rá.

Ha ez azért van,mert a hazugság olyan dologról szól, ami szintén a kapcsolat alapjait sérti, mondjuk egy megcsalásról vagy  az egymás iránt tanúsított érzésekről, akkor a hazugság valószínűleg egy komolyabb válság felszíni tünete. Ilyenkor érdemes erről az egészről összefüggéseiben beszélni és a legtöbb esetben egy ennyire kapcsolatot alapjaiban rengető gond megoldásához szüksgég van szakember segítségére is.

Ha a hazugság kisebb, önmagában a kapcsolatra nézve nem romboló, akkor egy valóban őszinte beszélgetés megoldás lehet.  Ebben az esetben is javaslom, hogy az őszintétlen fél először saját maga jöjjön tisztába vele, hogy mi volt a motivációja, mi okozott benne bizalmatlanságot , ami miatt nem merte a párjára bízni az adott információt, gondolatot.

Közös megoldáskeresés

Ez nem azt jelenti, hogy hárítsa át a felelősséget! Ha én nem vagyok őszinte az az én döntésem és felelős vagyok azért is, hogy ennek a következményeit kezeljem, megpróbáljam a másik bizalmát helyreállítani. “ A neked nem lehet igazat mondani, mert….!” pozícióból kiindulva nem lehet megoldást találni, csak tovább rombolni. De a felelősség vállalása mellett lehetséges egy együttműködő beszélgetést kialakítani, ami arról szól, hogy közösen keressük az okot, hogy miért történt, hogy iktassuk ki a hibát, hogy ez újra ne történjen meg! Ahogy bármilyen más egyeztetésnél vagy konfliktus megoldásnál itt is fontos az egyensúly, a másik szükségleteinek kölcsönös figyelembevétele. Ez azt is jelenti, hogy a saját hibát nem hárítjuk a másikra, de azt is, hogy a megoldásban mindkét félnek részt kell venni és attól, hogy a beszélgetés apropóját adó hibát az egyik követte el, még a másik félnek is bele kell tennie a munkát a megoldásba.

A bejegyzéshez kapcsolódó videó is segíthet abban, hogy a saját szerepedet a kapcsolatban tisztábban lásd!

Illetve az önreflexióról szóló videó is hasznos lehet, ha szeretnél ebben fejlődni.

Megosztás:

Párkapcsolati kommunikációs problémák -Kritika, szapulás, minősítés

A hetek óta tartó párkapcsolati kommunikációs problémákról szóló bejegyzés sorozatban elérkeztünk ahhoz a problémához, amikor a felek nyiltan kritizálják, támadják egymást.

A korábbi bejegyzésekben szó volt arról, amikor a kommunikáció elmarad

arról, amikor célozgatnak a felek

és arról is, amikor zsörtölődéssel, morgolódással hozzák egymás tudomására elégedetlenségüket

A fentiekkel ellentétben a nyílt kritika sokkal konfrontatívabb. Aki így fejezi ki magát, kevésbé vádolható azzal, hogy nem árulja el, amit gondol vagy visszatart információt. Ebben az esetben sokkal inkább a közlési forma az, ami problémát jelent, nem visz előre.

Mit értek kritika, szapulás, minősítés alatt?

Első látásra ha a veszekedés címet adtam volna a bejegyzésnek, akkor is hasonló jelenetekre gondolna az olvasó. Azonban a veszekedés még nem feltétlenül jelenti, hogy a közlések ilyen jellegűek. A veszekedést általában az különbözteti meg a vitától, hogy ellenségesebb a hangnem, mindkét fél szembenállónak érzékeli a másikat, az indulatok felerősödnek és irányítják a kommunikációt. Vagyis veszekedés közben kevésbé meggondoltan fogalmazunk, a konstuktivítást elveszítjük, vagdalkozás és érzelemvezérelt kommunikáció jellemző. De ez nem minden esetben jelenti a másik támadását, olykor csak túlzások, erősen szubjektív mondatok, az érzések heves kifejezése az, ami jellemzi a veszekedés. Ez azért is fontos, mert önmagában nem a veszekedés hőfoka az, ami károssá teszi. Vannak temperamentumosabb emberek és nyugodtabbak és nem feltétlenül az bántja a másikat jobban, aki hangosabb.

A veszekedések a tartalomtól és a határok átlépésétől lesznek károsak egy kapcsolatra, nem önmagában a heves kifejezésmód miatt. A tartalom tekintetében pedig az egyik legrombolóbb, amikor a másik személyét minősítjük. Ennek vannak fokozatai, de az elmondható, hogy minél globálisabb területen, minél negatívabb címkével minősítjük a másikat, annál rombolóbbak az egymás fejéhez vágott mondatok.  Vagyis nem mindegy, hogy azt mondom, hogy “ Rendetlen vagy” vagy, azt, hogy “ Egy szemét vagy!”

Mi van a nyilt kritika hátterében?

Mindig ott van az elégedetlenség és a feszültség a háttérben. Az érzelmi hőfokot általában az adja, hogy a sérelmek felgyűlnek és valamelyik fél annyira feszült lesz, hogy ilyen formában adja ki magából az elégedetlenséget. Olykor ez okozza azt, hogy a másik is ilyen kommunikációba kezd és máris kölcsönösen támadják egymást.

Mi a gond a kritikával? – A kritika torzít.

A kritikának létezik higgadt és kulturált formája is, amikor nem támadás a szándék. Amikor zavar valami a másik viselkedésével kapcsolatban, akkor sokan kritika formájában próbálják jelezni. Az egyén szemszögéből ugyanis, ha a másik viselkedésében tapasztalatok valamit, ami nekem nem jó, akkor az nem jó, és arra késztet, hogy el akarjam érni ennek a viselkedésnek a megszűnését. Ezzel a gondolatmenettel több gond is van. 

Egyrészt, attól, hogy egy viselkedés számomra nem jó, attól az még nem objektíven rossz, hanem a saját személyes szemszögemből. Vagyis, amikor a másik viselkedését a saját szempontrendszer alapján minősítem, azzal a másik fölé helyezem magam, mintha én lennék jogosult arra, hogy az ő viselkedését megítéljem. Vagyis az egyenrangú viszony helyett azt kommunikálom, hogy felette állok.

A másik gyakori probléma, hogy miközben a másik viselkedése zavar, a másik személyiségét minősítem. Tehát van egy következtetés a történetben, ami lehet akár az összkép szempontjából logikus is, de lehet torz is. Például: “Annyira elegem van abból, hogy ilyen rendetlen vagy!” a személyről szóló kritika, míg az “ Annyira elegem van, hogy állandóan szét hagyod a dolgokat magad után!” már egy viselkedésről szóló kritika.

Ez azért lényeges kérdés, mert a konkrét viselkedésén a legtöbb ember tud változtatni, míg a személyiségén kevésbé. Ráadásul a rendes- rendetlen tulajdonság számos területen megjeleni, így könnyen lehet, hogy egy maga körül tárgyakat szétdobáló ember a munkájában precíz és rendezett, ezért a globális címke objektíven sem igaz.

A személyre vonatkozó kritika hozza magával, hogy a címke mindig sokkal szélesebb területen kritizál, mint a konkrét viselkedés leírása, hiszen egy ilyen címke rengeteg területet lefed.

Mi a gond a kritikával?- A kritikát szinte lehetetlen nem támadásnak venni.

A fentiek miatt aki kritikát kap, támadva érzi magát. Hiába próbálja valaki becsomagolni a kritikát és építő kritikaként aposztrofálni, amikor a másik személyét negatív címkével látom el, az  sosem lehet építő. Nagyon kevés ember tud az ilyen kritikára konstruktívan reagálni és megpróbálni a kommunikációt jó irányba terelni. 

Amikor támadva érzi magát valaki, akkor a kritizáló párja ellenféllé, rosszabb esetben ellenséggé válik. A jól működő párkapcsolatban alapvetően a felek nem ellenfélként vagy versenytársként gondolnak egymásra, hanem “csapattársként”, olyan valakiként, aki nem ellenem, hanem velem van, akivel közös céljaink vannak és figyelembe vesszük egymás szükségleteit. Ezt az alapállást fordíthatja ellenségessé a kritika. 

Ha az “ támad” ránk akit a legközelebb érzünk magunkoz, az nagyon erős negatív érzéseket mozgósít és ezeket az érzéseket az adott konfliktushelyzetek együtt már nagyon nehéz kezelni. 

A helyzettől és vérmérséklettől függően tehát a támadás viszonttámadást vagy menekülést fog kiváltani. A viszonttámadás általában azt jelenti, hogy egy egymást kritizáló párbeszéd, rosszabb esetben szapulás és sértegetés is kibontakozik, míg a menekülés a legtöbbször a kommunikáció megszüntetését, sértődést, duzzogást jelent. Egyik sem olyan viselkedésforma, ami közelebb vihet a megoldáshoz.

Van-e építő kritika?

Amennyiben a kritika tárgya a másik személye, akkor nincs. Nem lehet a másik személyiségét olyan módon bírálni, minősíteni, hogy az előre vigye a másikat vagy a kapcsolatot.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem lehet elmondani a véleményünket arról, amit a másik tesz. A lényeg a tárgyilagosság, hogy a tényeket ne mossuk  össze a saját véleményünkkel. A másik konkrét viselkedésének tárgyilagos leírása és az ahhoz kapcsolódó saját érzések közlésére ajánlom Thomas Gordon módszerét az én üzeneteket. Erről készítettem néhány hete egy videót is :

Mi a megoldás?

Ahhoz, hogy az indulatainkat féken tudjuk tartani, az egyik legfontosabb, hogy ne hagyjuk felgyűlni a sérelmeket. Sokkal könnyebb higgadtan kommunikálni, amikor csak kevésbé zavar valami vagy kevesebb dolog zavar, mint, amikor már tele a pohár.

Tartsátok szem előtt, hogy az ilyen nyílt támadás nem visz előre, sőt, inkább rombolja a kapcsolatot! Senkinek nem jött meg még a kedve az együttműködéshez azért, mert a másik kritizálta vagy minősítette őt!

A kritizálás elkerüléséhez hozzásegíthet ez a cikkhez kapcsolódó videó is:

Ha vannak olyan problémáitok, amik feszültséggel terheltek és nehezen tudtok róla kommunikálni, akkor ajánlom, hogy olvassátok el a “Párkapcsolati konfliktusok- Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban?” Című bejegyzésem, ahol arról írok, hogyan lehet építő, konstruktív a vita.

Megosztás:

Párkapcsolati kommunikációs problémák -Zsörtölődés, morgolódás, beszólogatás

Az elmúlt hetekben sorra veszem a leggyakoribb kommunikációs problémákat, amik a párkapcsolati kommunikációban megjelennek. A múlt hei bejegyzés a célozgatásról szólt

előtte pedig a kommunikáció hiányáról írtam

Ez a bejegyzés pedig arról szól, amikor a kommunikáció jellegzetes formát ölt, zsörtölődés, morgolódás vagy beszólogatás formájában jelzi valaki a párjának az elégedetlenségét , csalódottságát vagy indulatait.

Miben hasonlít a zsörtölődés, morgolódás és beszólogatás?

Vannak helyzetek, amikor bosszant a másik viselkedése, az ilyen helyzetekben az apró beszólás, kritika, megjegyzés maximum arra lehet jó, hogy elvezesse a keletkezett feszültséget, haszna nem sok van. Bár lehetnek árnyalatnyi különbségek a felsorolt kommunikációs módok között, abban hasonlítanak, hogy az üzenetük kritikus. Nincsenek kérések, a megoldás irányába mutató elemek, csak a negatív érzések jelennek meg valamilyen támadó formában. 

Mi a gond azzal, ha így kommunikál valaki?

A zsörtölődés és morgolódás olykor abban a tekintetben sem egyértelmű, hogy kritikát akar-e az illető megfogalmazni. Bár a legtöbbször egyértelműen van egy kritikai éle, mivel nem célzott a kommunikáció, olykor nem is a párjának célozva mondja az illető, inkább csak magában beszélve puffog, így ilyenkor nehezen eldönthető, hogy a bosszankodás mögött van-e hibáztatás. “ A fene egye meg, hogy már megint kosz van az előszobában!” mondat  éppúgy lehet sima bosszússág egy elvégzendő feladat miatt, lehet célzás, hogy valaki más takarítson ki és lehet kritika, hogy már megint nem törölte meg valaki a lábát. Természetesen a szituáció, az előzetes tapasztalatok lehetnek támpontok abban, hogy melyik értelmezés a helyes, de indokolatlanul bonyolítod a kommunikációt azzal, hogy nem egyértelműen fogalmazod meg, amit valójában mondani akarsz.

Ezen kívül az ilyen közlésekből általában pont nem az az üzenet megy át, amit szeretnénk.  Vagy nem veszi magára a másik, vagyis át sem megy az üzenet.  Vagy bánva, piszkálva nem szeretve érzi magát, amitől nem igazán lesz motivált, hogy változtasson a kedvünkért a viselkedésén. Ezért az ilyen odaszurkálások a legritkább esetben okoznak bármilyen pozitív változást.

Mikor zsörtölődünk, morgolódunk, szólogatunk be a másiknak?

 Az ilyen kommunikáció általában azoknak a kisebbnek tűnő problémáknak a kapcsán jelenik meg, amik a mindennapokban rendszeresen megjelennek.

Olyan kisebb együttélési problémák esetén, amik önmagukban nem igazán jelentősek a házasságokban mégis képesek ezek a problémák nagyra nőni. Tipikusan ilyen problémák a fogkrémes tubus tetejének visszatétele, a szennyestartó mellé rakott szennyes vagy sok más a lakás rendezettségével kapcsolatos dolog. De természetesen megjelenhetnek fontosabb témák is, de ezek azok, amik nagyon gyakoriak.

Mi van a háttérben?

A háttérben rengeteg ok lehet, valószínűleg ezért is jelenik meg gyakran ez a probléma. Ez a fajta kommunikáció mindenképpen arról szól, hogy amikor egy feszültség keletkezik,  úgy próbálja az illető csökkenteni, hogy megfogalmazza, hogy mi zavarja. Azonban ez a megfogalmazás a legtöbbször nem célozza azt, hogy a másik megértse a problémát és közösen megoldást keressetek. A cél sokkal inkább a feszültség levezetése, anélkül, hogy a kommunikáció hosszú távú hatásait figyelembe venné, aki morog. Egyszerűen csak ventillálja a feszültséget.

Honnan származik ez a feszültség?

Néha egyszerűen az adott szituáció által kiváltott indulat miatt kommunikálunk így. Gyakran azonban egy a kapcsolatban egyébként is jelenlévő feszültség az ok.

Lehetséges, hogy egy sokkal nagyobb párkapcsolati válság húzódik meg a háttérben és az apróságokon dühöngés valójában a párkapcsolattal való általános elégedetlenség miatt jelenik meg.

De nem kell feltétlenül válságos állapotban lennie a kapcsolatnak, épp elég, ha valamilyen területen megoldatlan konfliktus vagy feszültség van. Amikor alapvetően nincs meg a harmónia, az kihat az alapvető közérzetre is, ilyenkor könnyebb meglátni a negatív dolgokat. Ha konfliktusos, feszült helyzet , megoldatlan probléma van két ember között, akkor nagyon könnyen belecsúszhatnak abba, hogy nem egy csapatként gondolnak magukra és a párjukra, hanem ellenérdekű felekként. Ha ezzel a szemüveggel kezdenek körülnézni a kapcsolat többi területén, az egy negatív torzításhoz vezethet.

Természetesen az is lehetséges, hogy valóban köze van a feszültségnek azokhoz a kisebb problémákhoz, amiket ilyenkor felemleget, aki morgolódik. Ebben az esetben viszont valószínű, hogy nem az adott sziuáció önmagában váltja ki ezt a feszültséget, hanem sok hasonló apró gond gyűlt fel.  Amikor azt javaslom, hogy semmi ne legyen a szőnyeg alatt! Vagyis minden gondot, negatív érzést azonnal jelezzünk a párunk felé és ne gyűjtögessünk sérelmeket, akkor természetesen nem úgy gondolom, hogy minden egyes alkalommal tegyük szóvá, ha elől hagyja a cipőjét vagy nem teszi a mosogatóba a mosatlan tányért. Ez sem életszerű, sem kellemes nem lenne.  Ezért az ilyen apró “ bosszantóságok” kapcsán mivel cseppenként telik meg a pohár, nehéz észrevenni a határt, hogy mikor érdemes jelezni. Minden esetre, ha már belül feszültséget észlelsz magadon, akkor érdemes szóvá tenni ezeket a zavaró dolgokat, így nem fog a feszültség morgolódás formájában felbuggyanni.

Az is gyakran előfordul, hogy a más területről származó gondok miatt zsörtölődik, morgolódik valaki. A munkahelyi stressz, a gyereknevelés vagy bármi más miatti feszültség olyan alapállapotot teremt, amiben a legkisebb bosszúság is ahhoz vezethet, hogy a párodon vezeted le a feszültséget. Az otthon biztonságában, a szeretett személlyel enyhítünk az önkontrollon, kevésbé cenzúrázuk magunkat, mint a munkahelyen, így könnyen alakul úgy, hogy ez a feszültség a biztonságos kapcsolatban tör felszínre.

Mit tegyél helyette?

Ha az egész kapcsolat válságos állapotban van vagy komoly problémák vannak a háttérben, akkor természetesen azzal érdemes foglalkozni, megoldást keresni rá. Az ilyenfajta puffogás nem fog segíteni, csak tovább rontja az egyébként is feszült hangulatot.

Ha valóban a mindennapi együttélésben keletkezik annyi zavaró tényező, ami már feszültséget okoz, akkor viszont érdemes arról beszélgetni, nyugodt körülmények között.

Nyugodt körülmények között mondd el, hogy mi zavar és kérd meg arra, amit szeretnél, hogy megtegyen! Ne kritikát fogalmazz meg, amivel minősíted, hanem pontosan mondd el, hogy mi az ami zavar a viselkedésében és mi lenne jó szerinted helyette! Ha nem szeretne úgy változtatni, ahogy te kéred, beszélgessetek róla, hogy milyen módon lehet még változtatni a helyzeten!

Ha folyamatosan elégedetlennek érzed magad, érdemes ránézni arra, hogy az életedben mennyire van egyensúly az egyes területek között. Az alábbi gyakorlat segíthet ebben, hogy akár közösen, a párkapcsolati szinten nézetek rá ezekre az arányokra.

Megosztás:

Párkapcsolati kommunikációs problémák -Célozgatás

A múlt heti bejegyzés arról a kommunikációs problémáról szólt, amikor elmarad a kommunikáció, pedig lenne miről kommunikálni.

 Ehhez képest, a célozgatás, olyan szempontból kicsivel jobb, hogy valamilyen módon legalább verbálisan is kommunikál arról, amit szeretne a másik tudomására hozni. De ez a kommunikáció még mindig burkolt és legtöbbször nem egyértelmű a másik fél számára.

Mit jelent a célozgatás?

Amikor valaki szeretné a másik tudomására hozni, hogy mire vágyik, mi zavarja vagy mi bántja, de indirekt módon fogalmazza meg vagy csak egy kisebb részét kommunikálja a gondolatainak. 

Mi van a célozgatás hátterében?

Az ilyen célozgatás sokféle lehet. Előfordul, hogy egyszerűen nem sikerül pontosan és direkt módon megfogalmazni, amit szeretnénk, de a szándék megvan rá. Gyakoribb azonban, hogy hasonlóan ahhoz, amikor valaki nem akar kommunikálni arról, amit valójában szeretne, hogy a párja tudjon, egyfajta sértettség, megbántosság , csalódás munkál mögötte.

A célzás mindig kisebb kockázatúnak tűnik, mint a kérés, így aki fél attól, hogy a párja elutasítja, gyakran fogalmazza meg burkoltan a kéréseit.

Az ilyen fajta félelmek mögött állhat negatív tapasztalat, a korábbi kommunikációval kapcsolatban. Vagy  akár olyan esetek, amikor a direkt kérések nem jártak eredménnyel. De lehetséges, hogy ez a félelem, korábbi kapcsolatokból, vagy akár gyerekkorból szármaik. Ahhoz, hogy direkt kérést intézzünk egy másik ember felé, kell egy egészséges önértékelés, képesség arra, hogy kiálljunk a saját szükségleteinkért. Ha nem hiszem el, hogy jogom van megkapni, amire szükségem van, akkor nem fogom tudni kérni.

Mi a gond a célozgatással?- Nem hatékony

Amikor a gondolatainkat, érzéseinket nem fogalmazzuk meg, hanem burkolt módon kommunikáljuk, azzal egyértelműen megnezetítjük a kommunikációt. Ha szeretném, hogy a másikhoz elérjen az információ, mindenképpen az a legjobb, ha minél precízebben meg tudom fogalmazni. A burkolt közlések tulajdonképpen rejtvények, aminek megfejtése nem is mindig lehetséges a másik fél számára a rendelkezésére álló információk alapján. Még akkor is előfordulnak félreértések, ha részletesen, pontosan fogalmazunk arról, amit közölni szeretnénk, így, ha ezt nem tesszük meg, az az információ átadás szempontjából drasztikusan rontja a kommunikációt.

Mi a gond a célozgatással?- Gyakran okoz negatív érzéseket

A célozgatások egy jelentős része, miközben kevés információt hordoz arról, amit közölni szeretnénk annál több negatív érzést kommunikál. Gyakran az ilyen célozgatások akár a szavak, akár a nem verbális kommunikáció szintjén úgy jelennek meg, hogy a másik fél támadásnak, kritikának érzékeli. Ha pedig valakitől szeretnék valamit megkapni, vágyom az együttműködésére akkor a legkevésbé hatékony módja annak, hogy ezt elérjem, a támadás. Aki kritizálva vagy támadva érzi magát, annak a legfontosabb dolga a védekezés lesz. Ebben a helyzetben pedig pillanatok alatt szembenálló felekként definiálja magát a pár, ami nagyon megnehezíti az együttműködést.

Van-e ártalmatlan célozgatás?

Természetesen van. A humoros, vicces célzások egy jelentős része akár segítség is lehet abban, hogy egy problémáról feszültség nélkül kommunikáljunk. De érdemes figyelni arra, hogy az ilyen humoros megjegyzések akkor működnek jól, ha valójában a burkolt üzenet hátteréről korábban már megtörtént az érdemi kommunikáció.A burkoltság inkább azt a célt szolgálja, hogy elvegye a kritikai élt, közösen tudjunk nevetni azon, ami valójában probléma, de együttműködünk annak megoldásán. Nem mindig egyértelmű, hogy valami, ami az egyik számára vicces, az a másik számára is az, ezért bizonytalanság esetén érdemes tisztázni, hogy ne keltsünk a másikban egy félreértés miatt rossz érzéseket. 

Célozgatás helyett

Mivel a célozgatás hátterében hasonló okok húzódhatnak meg, mint annak a hátterében, hogy valaki nem fogalmazza meg a vágyait vagy gondjait, így a megoldás is hasonló. Célozgatás helyett is hasznosabb, ha legalább azt elmondod a párodnak, hogy van valami, amit szeretnél a tudtára adni, de még nem tudod megfogalmazni! A legjobb, ha el tudod mondani ennek az okát is.

Ha az oka, a korábbi rossz kommunikáció, akkor közösen is végiggondolhatjátok, hogyan kellene erről beszélgetni. Az építő vita a párkapcsolatban című bejegyzés sok támpontot adhat ehhez. De mivel az egyénileg változik, hogy ki mire érzékenyebb, hasznos, ha a párod megfogalmazza, hogy milyen megfogalmazás vagy helyzet az, amiben leginkább tud rád figyelni és meghallgatni, amit mondani szeretnél. Ha már ezt megbeszéltétek, az sokat segíthet, hogy megerősödj abban, hogy van értelme megfogalmazni a mondanivalódat, mert érdekli őt.

Ha az ok nem a párkapcsolatban keresendő

Ahogy fentebb említettem annak, hogy valaki nem tud kérni, nem tudja a vágyait, igényeit, határait megfogalmazni a másik felé, gyakran az az oka, hogy az önértékelésével vannak gondok. Ha nem hiszed el, hogy jogod van hozzá, hogy képviseld saját magad, ha azt gondolod, hogy mások érzései és vágyai fontosabbak, akkor nehezen tudsz kérni. Ebben az esetben érdemes ránézni kicsit kívülről is a helyzetre, akár elképzelve, hogy a probléma egy barátnő problémája! Vajon milyen tanácsot adnál, ha a barátnőd lenne a helyedben? Ha nehezen sikerül kimozdulni abból, hogy nem mersz kérni, érdemes a párkapcsolati problémák előtt a saját önértékelési problémával foglalkozni, akár szakember segítségét kérni ehhez.

Ha az okoz problémát, hogy a párod nem mondja el a gondolatait, sokat segíthetsz azzal, ha megfelelően hallgatod meg.

Az értő hallgatásról szóló videót érdemes megnézned, ami segít abban, milyen módon tudod hallgatni, hogy elősegítsd azt, hogy el akarja mondani a gondolatait.

Megosztás:

Párkapcsolati kommunikációs problémák-Dehát miért nem tudja magától?

Ha a kommunikáció nincs rendben, akkor az a kapcsolat minden területére hat. Ha nem értjük egymást, akkor nem tudjuk figyelembe venni a másikat, nem tudjuk megadni neki, amire vágyik, és nem tudjuk kérni, amit szeretnénk. Ez a mindennapi együttműködés szempontjából ugyanúgy problémákat okoz, mint a szexualitásban vagy nagyobb döntések meghozatalában.

Dehát nem evidens?

Nem, nem az. A legtöbb probléma akkor keletkezik, amikor elvárjuk a másiktól, hogy gondolatolvasó legyen. Olyan pároknál, akik hosszú ideje együtt élnek és jól ismerik egymás már valóban előfordul, hogy ki tudják találni egymás vágyait. De elvárni a másiktól, hogy tudja mit szeretnénk nem reális és sok problémához vezet. Teljesen felesleges megnehezíteni az életeteket azzal, hogy várod, hogy a másik magától tudja, hogy mit szeretnél, aztán rosszul esik, ha nem tudja. 

Miért hisszük, hogy tudnia kellene? -A tökéletes kapcsolat illúziója

Az ilyen irreális elvárásoknak, hogy a másik akkor is tudja, hogy mit szeretnénk, mire vágyunk, mi bánt, ha erről nem beszélünk több oka is van.  Az egyik ok, az a romantikus elképzelés, hogy ha megtaláljuk az Igazit, a hozzánk illő párt, akkor többé nem kell erőfeszítést tennünk, minden magától működik. Ez az elképzelés sokakban él, miközben ha olyan párokat kérdezünk meg, akik hosszú ideje élnek jó kapcsolatban, minden esetben megemlítik, hogy a jó kapcsolathoz, a harmónia fenntartásához milyen sok munkát fektettek a kapcsolatba.

Miért hisszük, hogy tudnia kellene? -A tökéletes kommunikáció illúziója

A másik oka gyakran, hogy úgy gondoljuk, hogy a párunknak tudnia kellene mit gondolunk, a korábbi kommunikációval kapcsolatos szintén irreális elvárás. Sok esetben, ha a másik fél minden korábbi beszélgetést fejben tartana és ezekben a korábbi beszélgetésekben minden esetben tökéletesen megvalósult volna, hogy a másik pontosan érti, amit szerettem volna kommunikálni, akkor ebből valóban kikövetkeztethetné, hogy az aktuális helyzetben mit gondolunk. A gond az, hogy ez önmagában abszurd elvárás. Semmilyen más kapcsolatunkban nem várjuk el el, hogy a másik minden korábban kimondott mondatunkra emlékezzen és nem is lehet elvárni, hiszen erre az emberek képtelenek. 

Ráadásul a kommunikáció mindig tökéletlen, még azoknál akik régen élnek párkapcsolatban és sokat kommunikálnak is keletkeznek félreértések, amiket nem biztos, hogy az adott szituációban  észreveszünk.

Mi a baj?- Semmi

A “- Mi a baj? – Semmi” jelenség egy gyakran emlegetett probléma. Általában a férfiak panaszkodnak erre, hogy a nők válaszolnak így, amikor nem akarják megbeszélni a gondjukat, de a verbális kommunikációt olyan erős nem verbális jelek kísérik, amikből még az is egyértelműen látja, hogy a “Semmi” nagyon is valami, aki nem túl éles szemű a nem verbális jelekre. A sztereotíp kép ez, de a valóságban ez a beszélgetés fordítva is gyakran megtörténik, sok kapcsolatban a férfi az, aki így zárja le a kommunikációt.

Miért érdemes kimondani, amit gondolunk?

Ha feltételezzük is, hogy a kapcsolat működése, a korábbi kommunikáció lehetővé teszi, hogy a másik kitalálja a gondolatainkat, akkor is aránytalanul bonyolultabb és sokkal több időt és energiát igényel, mint kerek perec elmondani. Ha ezt az energiát a párodnak nem kell abba fektetni, hogy kitalálja mi zavar vagy mire vágysz, akkor fektetheti abba, hogy teljesítse a vágyad.

 De az esetek többségében nem is igazán van esély, hogy valóban rájöjjön a másik arra, hogy mit gondolsz.

A megoldás

Az illúziók elengedése

Először is el kell engedni azt az illúziót, hogy a párkapcsolatban elvárható, hogy a másik szavak nélkül is értsen minket! Ne gondoljuk a gondolatolvasást a jó kapcsolat fokmérőjének! Az, hogy adott szituációban nem tudja a másik, hogy te mit gondolsz, az nem jelenti, hogy nem figyel rád, nem jelenti, hogy nem érdekli mit gondolsz! Csak annyit jelent, hogy el kell mondanod!

Az illúziók helyett

Azokban a párkapcsolatokban, ahol a felek jól ismerik egymást és sikeresen tudnak kommunikálni pont az a jellemző, hogy sokat kommunikálnak. Nem okoz számukra problémát, hogy megbeszéljék a dolgokat, ugyanazt a témát, problémát akár sok alkalommal. Valóban kíváncsiak egymás gondolataira és nem tekintik gondnak, ha a beszélgetés során az derül ki, hogy a másik nem pontosan azt gondolja, amit feltételeztek, egyszerűen örülnek  annak, hogy megint megtudtak valami újat a párjukról.

Csak egyszerűen mondd el!

A legegyszerűbb lenne azt tanácsolni, hogy ahelyett, hogy nem mondod el, amit gondolsz, mert azt reméled, hogy a másik majd kitalálja, egyszerűen csak mond el. De ez nem mindig egyszerű. Bár az élmény, arról, hogy ez a kommunikációs hiba mennyire gyakori egyetemes, a hátterében sokféle ok húzódhat meg.

Annyira rosszul esik, hogy nem tudja

Gyakran azért nem akarja valaki a párkapcsolatban elmondani a gondolatait, érzéseit, mert korábbi rossz élmények gátolják ebben. Lehetséges, hogy korábbi kapcsolatokban tapasztalta meg, hogy nincs értelme elmondania, de lehet, hogy az aktuális kapcsolatban érte olyan élmény, ami miatt fél vagy nem érzi értelmét elmondani. Talán korábban azt élte meg, hogy hiába mondja el az érzéseit, vágyait , a másik nem törődik vele vagy a kommunikáció rossz irányt vett. Előfordul, hogy egyszerűen azt találja bántónak, hogy úgy érzi, hogy a párja eleve nem kíváncsi rá, nem akarja tudni, hogy mi zajlik benne. Vagy egyszerűen az az élménye, hogy már sokszor elmondott valamit, de a másik mégis úgy reagál a jelen helyzetben, mintha ebből semmire sem emlékezne.

Ilyenkor érdemes egyrészt szem előtt tartani, amiket fentebb említettem és mérlegelni, vajon mennyire reálisak az elvárások. Ezen kívül meglátni, hogy a kommunikáció ebben az esetben már két dologról nem történik meg, egyrészt arról, amit szeretnél, hogy a másik tudjon, de nem mondod ki, másrészt arról, hogy mi az oka annak, hogy nem szeretnéd vagy nem tudod kimondani. Így óhatatlanul további tüske keletkezik, a rossz érzések megmaradnak, az előrelépésre nincs esély.

Nem tudom, hogyan mondjam

Néha azért választja valaki, hogy inkább nem fogalmazza meg amit gondol, mert egyszerűen nem tudja megfogalmazni. Amikor valamivel kapcsolatban erős érzések keletkeznek bennünk, olykor nehezen tudjuk szavakba önteni. Ebben az esetben elég, ha időt kérsz arra, hogy megfogalmazd, amit szeretnél.

Olyan helyzet is van, amikor egyszerűen azt gondoljuk, hogy nem tudjuk olyan módon megfogalmazni a dolgokat, hogy abból ne veszekedés legyen, ne legyen a másik számára bántó, támadó. Az ilyen esetben javaslom az alább bejegyzést, amiben olvashatsz arról, hogy milyen megfogalmazás, kommunikációs mód segíti, hogy a másik fél ne támadásnak érezze, amit megfogalmazol.

Már nem akarom mondani, úgysem érti

Ha olyan tapasztalatod van, hogy hiába igyekeztél a pároddal korábban megfelelő módon kommunikálni, mégsem sikerült, akkor eljuthatsz arra a pontra, hogy egyszerűen feladod. Ebben az esetben is azt javaslom, hogy gondold végig, hogy mi lehetett a hiba a kommunikációban,tájékozódj, olvass utána! Akár az előbb említett bejegyzés is adhat ehhez megfelelő szempontokat! Ha pedig nem sikerül megtalálnod a megoldást, akkor javaslom, hogy kérj segítséget szakembertől! Természetesen, ha egy párkapcsolatban van kommunikációs nehézség, akkor a leghatékonyabb módon párkapcsolati tanácsadás formájában lehet megoldani a gondot. De ha ezt nem szeretnéd vagy a párod nem nyitott erre, az egyéni tanácsadás is sokat változtathat a helyzeten. Hiszen, ha egy rendszer egy részét megváltoztatjuk, ebben az esetben az egyik fél kommunikációját, akkor maga a rendszer is változik.

Ne nyugodj bele!

A belenyugvást a rossz kommunikációba, annak feladását, hogy megértsd a párod és megértesd magad semmiképpen nem javaslom! Lehet ideig óráig a szőnyeg alá söpörni a dolgokat, de a ki nem mondott sérelmek folyamatosan rombolják a párkapcsolatot.Hha ezek gyűlnek, a megoldás is egyre bonyolultabb lesz! Amíg csak egy borsó van a szőnyeg alatt, addig alig lehet észrevenni. Ha már egy marék, akkor át kell lépni, ki kell kerülni. Ha pedig egy kupac, akkor azt veszitek észre, hogy a kupac közétek áll!

Olvasd el a Párkapcsolati kommunikációs problémák sorozat következő részét is!

Ha szeretnétek egymás jobban érteni, akkor ajánlom figyelmetekbe az alábbi két videót, amik arról szólnak, hogy hallgasd meg a másikat, hogy valóban megértsd és hogyan mond el úgy, ami zavar, hogy az ne támadás legyen.

Megosztás:

Párkapcsolati konfliktusok- Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban?

 Ne felejtsd el, mit szeretnél elérni! Azt akarod, hogy igazad legyen, vagy megoldást keresel?

A vita gyakran válik harccá, és már csak arról szól, hogy kinek van igaza. Pedig ha valóban megoldást akarsz találni, akkor a legkevésbé ez számít. A legtöbbször mindkettőtöknek igaza van, legalább részben, de amíg arra figyelsz, hogy saját álláspontod védd, nem tudsz megoldást keresni. Koncentrálj a jövőre: arra, hogy mit szeretnél, milyen megoldási lehetőségeket látsz! Így sokkal könnyebb lesz közelíteni az álláspontokat.

Válts nézőpontot!

Mikor egy tárgyat akarunk megvizsgálni, egyértelmű, hogy akkor lesz róla a legpontosabb képünk, ha minden oldalról megnézzük. Így van ez a problémákkal, konfliktusokkal is. Ha a másik szemszögéből és kívülről is ránézünk egy problémára, akkor sokkal több információhoz, teljesebb képhez jutunk, ami nagyban segíti a megoldást. ( A különböző nézőpontokról nagyon érdekes képeket láthattok itt: Nézőpont kérdése – kolboid blog )

Hallgasd valódi figyelemmel!

Egy vita során fontos, hogy jól meg tudd fogalmazni, hogy mi zavar, mi okoz problémát, de ugyanilyen fontos, hogy megértsd a párod szempontjait is. Ha csak a saját véleményed kommunikációjára figyelsz, akkor nem biztos, hogy megérted a másik szemszögéből a helyzetet. A félreértés pedig a legnagyobb akadálya a megoldásnak.

Egy módszer arra, hogy jobban meg tudd érteni a párod:

Ellenőrizd, hogy jól érted-e!

Ha visszakérdezel, pontosítást kérsz, annak két pozitív hatása is van. Egyrészt biztos lehetsz benne, hogy valóban jól érted, mit akar mondani a párod, másrészt nagyon pozitívan hat rá, ha érzi, hogy valóban figyelsz arra, amit ő szeretne. A heves viták során, amikor mindkét fél csak a saját véleményét hajtogatja, tovább mélyíti a szakadékot az az érzés, hogy mindketten úgy érzik, hogy nem figyel rájuk a másik.

Az indulat ellenére se sértegess! Ne minősíts!

Ha támadunk, a másikat védekezésre kényszerítjük. Természetes, hogy ha valakit szidalmazol, akkor ellenállást vált ki. Senkit sem motivál  a szidás arra, hogy jobban odafigyeljen a kéréseidre. Ráadásul így a másik személye válik a vita tárgyává, ami nem vezet sehová. Beszélj a konkrét tettekről, amik benned rossz érzést okoznak!

Ha nehéznek találod az indulataid kezelését , akkor érdemes megnézned ezt a videót!

Kerüld a szélsőséges kijelentéseket!

A viták során gyakran hangzik el : „Te soha…”  „Te mindig…” Te állandóan…”.  Ezek az állítások ritkán igazak, hiszen kisarkítják a dolgokat, viszont a másik fél ilyenkor hajlamos erre reagálni. Példa: „Te mindig széthagyod a szennyest! “Nem igaz, szombaton is a szennyestartóba dobtam!”. Amikor úgy fogalmazod meg a véleményed, hogy a valósághoz ragaszkodsz, akkor arra is válaszol a párod. Példa : ” Mostanában nagyon gyakran széthagyod a szennyest!” “- Olyankor fáradt vagyok, és nem figyelek”  Az ilyen szélsőségek elkerülésével csökkentheted a beszélgetés vakvágányainak számát és megelőzheted  a vita elmélyülését.

Ne térj el a tárgytól!

A viták a legtöbb párnál gyakran fajulnak általános veszekedéssé arról, hogy milyen kifogásaik vannak egymás viselkedésével kapcsolatban. Ha a kezdeti problémára megoldást akarsz találni, akkor ne másról beszélj, hanem arról, ami a vita eredeti témája! 

Ne gyűjtsd a sérelmeket!

A viták általánossá válásának az egyik oka, hogy gyűjtögetjük a sérelmeinket. Ha úgy indul el egy vita, hogy több sérelmed is van, akkor nehéz mederben tartani. A többféle probléma kavarodásán túl, ilyenkor az indulatok is nagyobbak. Ha rögtön jelzed a párodnak, ha zavar valami, akkor az gyakran könnyen megbeszélhető, megoldható és még vita sem feltétlenül alakul ki.

Megoldás központú legyen a beszélgetés!

Ha egy vita egymásra halmozott szemrehányásokból tevődik össze, akkor abból nehéz előre lépni. Természetesen meg lehet fogalmazni, ha valami zavar, de érdemes ezt minél konkrétabb formában megtenni, viselkedésekről beszélni tulajdonságok helyett. A kérés vagy javaslat sokkal több lehetőséget tartogat, mint a kritika. Nem mindegy, hogy párunk fejére olvassuk, hogy „soha nem visz sehová” vagy megkérjük arra, hogy mozduljunk ki péntek este valahova. A kérésre persze lehet nemet is mondani, de a szidalmazásra és minősítésre csak nemet lehet mondani.

A jövőre koncentrálj!

Ahhoz, hogy megoldásközpontú legyél, sokat segít, ha arról beszélsz, hogy mi lesz a jövőben, és nem arról, hogy a múltban mi történt. A múlton nem tudtok változtatni, így könnyen elakadhat a beszélgetés. A múlt lehet a kiindulópont, de a jövő felé tartson a beszélgetés!

Vállalj felelősséget magadért! 

Ha a vita során azt szeretnéd, hogy a másik vállalja a felelősséget saját viselkedéséért, esetleg ismerje el, ha hibázott, akkor tedd ezt Te is! Nehéz ilyenkor elismerni, ha hibázol, de ha itt is tartod magad ahhoz, hogy a jövőt tartod fókuszban, akkor inkább meg tudod tenni, hiszen, ezzel a megoldás felé lépsz.

Tegyél engedményt!  

Ha lépsz egyet a másik felé azzal, hogy engedsz valamiben, akkor a párod is sokkal segítőkészebb lesz. Amikor engedményt teszel, vagy lemondasz egy korábbi kérésedről azért, hogy megoldást találjatok, előbb mindig gondold át, hogy valóban nem lehetséges-e olyan megoldást találni, ami nem jár lemondással! Ha csak a kompromisszum lehet megoldás, akkor arra érdemes figyelned, hogy csak olyan engedményt tegyél, amit jó szívvel meg tudsz tenni! Hiszen ha most nem képviseled a saját érdeked, akkor egy rossz megegyezés újabb vitákhoz vezethet.

Ne félj viccelni!

A humor rengeteg feszültséget el tud vezetni, akár vita közben is. Ha feszült a helyzet, akkor érdemes arra tekintettel nem a másik kárára viccelődni, mert lehetséges, hogy ez csak tovább fokozza a feszültséget.

Ne felejtsd el, hogy szeret és szereted Őt!

Ha csak ezt megteszed, az már nagyon sok csúnya vitától védhet meg. Amikor kénytelen vagy a szerelmeddel szemben saját érdekeidet képviselni, könnyű elfelejteni, hogy nem ellenségek, hanem szerelmesek vagytok. Persze amikor éppen dühös vagy a másikra, nehéz arra gondolni, hogy mennyire szeretitek egymást, de nagyon sokat segíthet! Egyrészt csitítja a dühöd, ha eszedbe jut, hogy mennyi boldogságot kaptatok már egymástól, másrészt, észben tartod, hogy nem az ellenséged, tehát nem akar rosszat neked. Előfordul, hogy mikor egy pár veszekszik az az alapfeltevésük, hogy “a másik mindig törődik a boldogságommal és jót akar nekem” , egyszerűen átfordul egy negatív feltételezésbe, miszerint “a másik önző és csak a saját érdekét nézi az enyém ellenében”. Ha ez a feltételezés állandósul, akkor a kapcsolat komoly válságba kerül és állandó veszekedések színterévé válik. Amikor tehát a párod valamit mond, ne felejtsd el, hogy nincs szándékában rosszat tenni neked, vagyis, ha mégis megbánt, az nem szándékos rosszindulat eredménye. Ugye nem mindegy, hogy bántani akar, vagy segíteni akar és csak félreértitek egymást? 

A karácsnyi konfliktusokhoz ajánlom a következő bejegyzést:

Sokszor nehéz a tanácsokat gyakorlatban is használni, pont akkor nem jut eszünkbe, amikor szükség lenne rá. Ez a nyomtatható emlékeztető segíthet felidézni a heti cikkben olvasottakat, ha vita előtt vagy közben rápillantasz.

A következő videóban arról beszélek, milyen, amikor egy pár együttműködve tudja kezelni a konfliktusait:

Hogy az ilyen együttműködő konfliktuskezelés hogyan építi a kapcsolatot, arról pedig ebben a videóból tudhatsz meg többet:

Ha mégtöbbet szeretnél tanulni a párkapcsolati konfliktuskezelésről, akkor szeretettel várlak a csoportomban!

Megosztás: