A kritika sok problémát okoz a párkapcsolatokban. A kritikussággal kapcsolatos tévhitek, a társadalmunkba beívódott kitikus hangnem és az asszertív kommunikációs minták hiánya mind hozzájárulnak, hogy a párok kritizálják egymást ezzel rombolva egymást és a kapcsolatot.
Építő kritika és kiritikai gondolkodás
Az építő kritika kifejezést vagy a kritikai gondolkodás hasznosságát sokszor halljuk. Az építő kritika kifejezés arra utal, hogy lehet úgykritizálni, hogy az a másikat fejlődésre késztesse. Valójában, ami tényleg építő, az már nem is igazán kritika, inkább a kritikai gondolkodás eredménye.
A kritikai gondolkodás ugyanis egy sokkal komplexebb és előremutatóbb dolog, mint a kritikusság, bár sajnos sokan összemossák, összetévesztik a kettőt.
A kritikai gondolkodás azt jelenti, hogy górcső alá veszem a kapott információt, kapcsolatokat, ok- okozati összefüggéseket keresek, látom az előzményeket és következményeket, tisztában vagyok a gondolkodás okát torzító tényezőkkel, képes vagyok nézőpontot, gondolkodási keretet váltani.
Vagyis a lehető legjobban megismerni és megérteni azt, amit vizsgálok.
Ha képes vagyok rendszerben gondolkodni, külső összefüggéseket keresni, a lehető legtöbb tényezőt észrevenni és figyelembe venni, hogy megértsem amit vizsgálok, akkor abból tudok következtetni arra, hogy a célomnak, vágyamnak megfelelően mi a legcélravezetőbb hozzáállás.
Ezzel szemben mit jelent a kritikus gondolkodás? A dolgokat besorolom egyszerű kategóriákba, jó vagy rossz.
Ha belegondolsz, a két dolog pont ellentéte egymásnak.
Ha valamit elég alaposan vizsgálsz, akkor nem egy dimenzióban nézed ( jó- rossz) , hanem számos különböző szempontból.
És látod az előzményeket, okokat, következményeket, miérteket. És akkor látod a lehetőségeket is, hogy a rendszer mely pontján, hogyan lehet úgy változtatni, hogy az változtasson azokon a negatív következményeken, amiket el szeretnénk kerülni.
És biztosan nem azt fogod látni, hogy egy kritikát kell megfogalmazni.
Van, aki úgy gondolja, hogy ez a morális szabályok relativizálása. De szó sincs erről. Arról van szó, hogy maguk a morális szabályok se elvont, ok és következmény nélküli dolgok, sőt, pont azért vannak, hogy elkerüljünk negatív következményeket.
A pszichológusok szerint a nehéz gyerekkor az oka mindennek
Minket, pszichológusokat gyakran vádolnak azzal, hogy mindenkit fel akarunk menteni a tettei felelőssége alól a nehéz gyerekkorára hivatkozva.
De nem erről van szó.
Arról van szó, hogy más a gondolkodási keret.
Nem azt keressük, hogy ki a hibás és kit lehet vagy kell elítélni.
Arról van szó, hogy attól, hogy valakit elítélünk, attól nem változik semmi. Nem lesz belőle megoldás.
Megoldás akkor lesz, ha értjük, hogy egy viselkedés háttérben mi van, mi tartja fenn, mi a következménye és esetleg milyen következménye van, ami résztvesz a fenntartásában, mert bizony ez a körkörös okság is gyakran előfordul.
A megértés nem azt jelenti, hogy elfogadom a másik olyan viselkedéseit ami rám vagy másokra nézve negatív következményekkel jár, hanem azt jelenti, hogy valóban meg akarom érteni, hogy miért működik úgy a másik ahogy, hogy valódi megoldást találjunk arra, hogy változtassunk.
Szóval a párkapcsolatokban, a nevelésben és valójában minden emberi kapcsolatban sokkal több kritikai gondolkodás és sokkal kevesebb kritikusság lenne az, ami előre visz.
” De ha nem kritizálom, honnan tudja, hogy rossz, amit csinál?”
Sokszor kapom meg ezt a kérdést.
Érdemes észrevenni, hogy már a kérdés megfogalmazása utal arra, hogy mi vele a gond.
” rossz, amit csinál”
Ez a megfogalmazás azt jelzi, hogy te mondod meg, hogy mi a jó és mi a rossz, hogyan kell a dolgokat csinálni. Vagyis aki így gondolkodik, ebben a gondolatmenetben a másik fölé helyezi magát. Persze a legtöbbször nem azért, mert szeretne felette állni. Inkább azért, mert a biztonságérzetet a kontroll adja. Vagy, mert ezt szokta meg, abban nőtt fel, hogy kritizálták.
De függetlenül attól, hogy miért kommunikál valaki így, ezzel a másik egyenrangúságát megkérdőjelezi. Az pedig ritkán vezet együttműködéshez.
Valójában a tévedés az, hogy amit a másik tesz vagy nem tesz, az objektíven rossz. A legtöbb esetben ez nem ítélhető meg objektíven. De ha mégis, akkor is fontosabb a szubjektív összetevő, hogy neked rossz.
Ha így gondolkodsz és ezt kommunikálod, akkor máris nem kritizálsz.
Amikor bírálod, kritizálod, számonkéred a párod, akkor elvárod, hogy ő a saját viselkedését a te mércéddel mérje, vagyis tulajdonképpen egy tekintély pozícióból neveled.
Kritika nélkül, de a határaidat védve
A kritika elhagyása nem azt jelenti, hogy nem jelzem, ami számomra zavaró, fájó, bántó, megterhelő! Pontosan azt jelenti, hogy azt jelzem, hogy ez számomra az!
Nézzünk egy konkrét példát, hogy érthetőbb legyen!
” Már megint nem pakoltad be a mosogatógépet este, pedig a te dolgod lett volna! Nem igaz, hogy nem vagy képes megcsinálni, amit megbeszélünk! Annyira megbízhatatlan vagy!”
Vagy:
” Nem pakoltad be a mosogatógépet, pedig úgy egyeztünk meg, hogy este megcsinálod. Én számítottam rá és szerettem volna reggel rögtön főzni, de mivel nem pakoltad be, ezért muszáj volt előbb elpakolnom, így most meg már kapkodnom kell. Ha ilyen kevés időm van főzni, akkor szükségem van arra, hogy amit megbeszélünk, arra számítani tudjak, hogy úgy lesz. „
Az első esetben 90%- ban arról fog szólni a beszélgetés, hogy miért nem csinálta meg a másik és annyi fog átmenni, hogy már megint piszkálod.
Mert nem lesz világos neki, hogy miért baj, mi a következménye rád nézve, így egyszerűen a te rigolyádnak fogja tekinteni, hogy merev vagy ebben. A kommunikációt pedig büntetésnek megélni.
A második esetben világos lesz a miért, érteni fogja, hogy mi okoz neked gondot és jó esély van, hogy a beszélgetés a megoldás felé folytatódik.
És ha abból indulunk ki, hogy alapvetően nem akar kiszúrni veled, akkor néhány ilyen után eszébe fog jutni, hogy mi a viselkedése következménye és vagy megcsinálja vagy legalább megkérdezi, hogy most fontos-e, sürgős-e?
Mert ha arról beszélsz, hogy mi neked a rossz, akkor azzal együtt lehet érezni, az együttműködést vált ki.
Míg, ha arról beszélsz, hogy ő mit csinál rosszul, az védekezést és ellenállást vált ki.
És minden kritika növeli köztetek a távolságot, ami megint csökkenti az együttérzést és az együttműködést.
A kritikus hangnemről nem könnyű leszokni. Sokakba beleívódott ez a minta, hiszen a legtöbben úgy nőttünk fel, hogy kritikával, a hibáinkra rámutatva, azok miatt megszégyenítve neveltek minket.
A nevelés a legtöbb családban még ma is büntetések és jutalmak rendszerével történik, sokan nem tanulnak együttműködést, nem tudják, hogy kell egyenrangú kapcsolatban, egymást tisztelve működni.
Ha igaz rád, hogy a párod viselkedését a rosszallás vagy a büntetés eszközével próbálod befolyásolni, akkor biztosan nem működik jól a kapcsolat.
Ha szeretnéd megtanulni, hogy kritika nélkül kommunikálj
Ha szeretnél megtanulni a konfliktusokról együttműködően kommunikálni, akkor ajánlom az Újrakapcsoló online tréningem. A tréning során olyan kommunikációs mintát tanulhatsz meg, amivel együttműködve , hatékonyan oldhatjátok meg a problémáitokat.
További kritikáról szóló tartalmak
Ha többet szeretnél tudni a Kritika hatásairól, ajánlom neked a Közös megoldások veszekedés nélkül csoportban tartott élő felvételét.
Korábbi blogbejegyzés a kritikáról:
A következő videóban pedig a kritikáról való leszokás első lépéseihez kaphatsz ötletet:
