Párkapcsolati kommunikációs problémák Archives - Palágyi Kata tanácsadó szakpszichológus és mediátor honlapja

Veszekedés apróságokon

Sokan élik meg úgy, hogy a párkapcsolatukban látszólag apró dolog miatt alakult ki vitás helyzet vagy akár vérre menő veszekedés.

A felhajtva hagyott wc ülőke vagy a letekerve hagyott fogkrém kupak nem jelentenek komoly problémát egy kapcsolatban, ugyanakkor mégis előfordulhat, hogy ha ezekről kezdtek beszélni, annak mindig veszekedés a vége.

De hogyan lesz egy ilyen apróságból hatalmas veszekedés?

Ha valóban apróságokról van szó, akkor miért vált ki belőlünk akkora indulatot, hogy veszekedés lesz belőle? És ha nem fontos dolgokról van szó, akkor miért nem tudjuk könnyen megbeszélni? Az igazság az, hogy az apró dolgok mögött sokkal mélyebb problémák rejlenek, amelyek nagyon fontosak a kapcsolat szempontjából.

Amikor egy helyzet erős érzelmeket vált ki, pedig a téma maga aprónak tűnik, akkor érdemes komolyan foglalkozni vele, hogy a látszólagos konfliktus mögött vajon mi húzódik meg.

Ha mindenki elégedett, boldog és a kapcsolatban alapvetően összhang van, akkor az ilyen apró dolgokon való surlódás maximum vitához vezet, veszekedéshez semmiképpen.

Gondolj csak bele, hogy a kapcsolat elején, amikor szárnyaltatok a szerelemtől, igazán észre sem vetted a másik bosszantó szokásait. Ha most viszont megkeserítik az életedet, akkor nem valószínű, hogy a különbség az, hogy hogyan értelmezed ugyanazokat a dolgokat.

Mit mond neked az az apróság a kapcsolatról?

Ha a másik viselkedésére koncentrálsz, akkor nem fogod észrevenni, hogy valójában mi okozza a gondot.

A legtöbb esetben az apróságok inkább csak ütközési felületet adnak a hiányérzetek által okozott feszültségeknek. Ha úgy érzed, hogy túl vagy terhelve vagy érzelmileg el vagy hanyagolva, esetleg azt érzed, hogy nem kapsz elég elismerést vagy a másik nem tartja tiszteletben a határaidat, akkor azok az apróságok, amik bosszantanak ezekre a szükségletekre fognak mutatni.

Érdemes tehát nem a msik viselkedésére, hanem a saját érzéseidre koncentrálni, hogy megtaláld a probléma gyökerét!

De ha változtatna a viselkedésén, akkor megoldódna a probléma!

Pontosan ez az a tévhit, ami miatt a párok beleragadnak a konkrét apróságokon való veszekedésekbe. Az a helyzet, hogy ha téged azért zavar a sáros cipő vagy a nem kidobott wc papírguriga, mert úgy érzed, hogy a másik nem figyel rád, akkor hiába is éred el, hogy ezeken a konkrét viselkedéseken változtasson. A hiányérzeted miatt más dolgokban fogod azt látni hogy nem figyel rád.

Vagyis valójában ezekkel a dolgokkal a felszínen mozogtok, a megoldási lehetőségeket is beszűkítitek és gyakran sok energiával álmegoldásokat találtok.

De akkor mi a megoldás?

Ha elkezded figyelni, hogy azok az apróságok, amik kiborítanak mit üzennek, miért zavarnak, akkor valószínűleg hamar rájössz, hogy valójában milyen hiányérzet munkál benned. Mi az, ami miatt annyira zavar a másik viselkedése?

Ha már tudod, akkor érdemes errő, a saját hiányérzetedről kommunikálni. Arról, hogy valójában mi az, amire szükséged lenne és meghallgatni a másik oldalt is.

Innen már el lehet indulni közös megoldások felé. Aminek lehetséges, hogy részei lesznek azok a konkrét dolgok, amik számodra jelezték a hiányérzetet, de az is lehetséges, hogy nem.

Hiszen, ha a szükségleted kielégül, megfelelő figyelmet/elismerést/törődést kapsz, akkor az apró dolgoknak már nem lesz ilyen üzenete. És lehet, hogy nem fognak zavarni.

Az önismeret ezért is nagyon fontos alapja a jó kommunikációnak. Ahogy láthatjátok, többféle szükséglet húzódhat meg ugyanazon felszíni történések mögött. Bár sokszor úgy űnik, hogy nagyon hasonló dolgokon vitatkoznak a párok, ez igazából csak a felszínen tűnik így. Teljesen ugyanolyan felszín mögött sokféle érzés és szükséglet húzódhat meg. Ezért fontos, hogy saját magad, az érzéseid, szükségleteid vizsgálva nézd meg, hogy a te esetedben mi is az, ami a háttérben húzódik!

Ha már tudod, hogy mire van szükséged, annak kommunikációjában segíthet az Én-üzenet:

Ha szeretnél ennél több segítséget kapni, akkor ajánlom figyelmedbe az Újrakapcsoló online tréningem, amiben lépésről lépésre vezetlek titeket végig a konfliktusok mögött meghúzódó érzések és szükséglete azonosításán, majd annak együttműködő kommunikációján, aminek eredményeképpen közös megoldásokat fogtok tudni találni.

Ha pedig úgy érzed, hogy szükaégetek van arra, hogy a konfliktusok megoldásához személyreszabott segítséget kapjatok, akkor online konzultációkon végigkísérlek titeket a folyamaton.

Online párkapcsolati tanácsadás

Az apróságokon való veszekedés hátterében meghúzódó szükségletekről szól az alábbi videó is:

Ebben a vdeóban pedig két másik lehetőségről is beszélek, ami az apróságokon való veszekedés hátterében állhat:

Megosztás:

Kritika a párkapcsolatban

A kritika sok problémát okoz a párkapcsolatokban. A kritikussággal kapcsolatos tévhitek, a társadalmunkba beívódott kitikus hangnem és az asszertív kommunikációs minták hiánya mind hozzájárulnak, hogy a párok kritizálják egymást ezzel rombolva egymást és a kapcsolatot.

Építő kritika és kiritikai gondolkodás

Az építő kritika kifejezést vagy a kritikai gondolkodás hasznosságát sokszor halljuk. Az építő kritika kifejezés arra utal, hogy lehet úgykritizálni, hogy az a másikat fejlődésre késztesse. Valójában, ami tényleg építő, az már nem is igazán kritika, inkább a kritikai gondolkodás eredménye.

A kritikai gondolkodás ugyanis egy sokkal komplexebb és előremutatóbb dolog, mint a kritikusság, bár sajnos sokan összemossák, összetévesztik a kettőt.

A kritikai gondolkodás azt jelenti, hogy górcső alá veszem a kapott információt, kapcsolatokat, ok- okozati összefüggéseket keresek, látom az előzményeket és következményeket, tisztában vagyok a gondolkodás okát torzító tényezőkkel, képes vagyok nézőpontot, gondolkodási keretet váltani.

Vagyis a lehető legjobban megismerni és megérteni azt, amit vizsgálok.

Ha képes vagyok rendszerben gondolkodni, külső összefüggéseket keresni, a lehető legtöbb tényezőt észrevenni és figyelembe venni, hogy megértsem amit vizsgálok, akkor abból tudok következtetni arra, hogy a célomnak, vágyamnak megfelelően mi a legcélravezetőbb hozzáállás.

Ezzel szemben mit jelent a kritikus gondolkodás? A dolgokat besorolom egyszerű kategóriákba, jó vagy rossz.

Ha belegondolsz, a két dolog pont ellentéte egymásnak.

Ha valamit elég alaposan vizsgálsz, akkor nem egy dimenzióban nézed ( jó- rossz) , hanem számos különböző szempontból.

És látod az előzményeket, okokat, következményeket, miérteket. És akkor látod a lehetőségeket is, hogy a rendszer mely pontján, hogyan lehet úgy változtatni, hogy az változtasson azokon a negatív következményeken, amiket el szeretnénk kerülni.

És biztosan nem azt fogod látni, hogy egy kritikát kell megfogalmazni.

Van, aki úgy gondolja, hogy ez a morális szabályok relativizálása. De szó sincs erről. Arról van szó, hogy maguk a morális szabályok se elvont, ok és következmény nélküli dolgok, sőt, pont azért vannak, hogy elkerüljünk negatív következményeket.

A pszichológusok szerint a nehéz gyerekkor az oka mindennek

Minket, pszichológusokat gyakran vádolnak azzal, hogy mindenkit fel akarunk menteni a tettei felelőssége alól a nehéz gyerekkorára hivatkozva.

De nem erről van szó.

Arról van szó, hogy más a gondolkodási keret.

Nem azt keressük, hogy ki a hibás és kit lehet vagy kell elítélni.

Arról van szó, hogy attól, hogy valakit elítélünk, attól nem változik semmi. Nem lesz belőle megoldás.

Megoldás akkor lesz, ha értjük, hogy egy viselkedés háttérben mi van, mi tartja fenn, mi a következménye és esetleg milyen következménye van, ami résztvesz a fenntartásában, mert bizony ez a körkörös okság is gyakran előfordul.

A megértés nem azt jelenti, hogy elfogadom a másik olyan viselkedéseit ami rám vagy másokra nézve negatív következményekkel jár, hanem azt jelenti, hogy valóban meg akarom érteni, hogy miért működik úgy a másik ahogy, hogy valódi megoldást találjunk arra, hogy változtassunk.

Szóval a párkapcsolatokban, a nevelésben és valójában minden emberi kapcsolatban sokkal több kritikai gondolkodás és sokkal kevesebb kritikusság lenne az, ami előre visz.

” De ha nem kritizálom, honnan tudja, hogy rossz, amit csinál?”

Sokszor kapom meg ezt a kérdést.

Érdemes észrevenni, hogy már a kérdés megfogalmazása utal arra, hogy mi vele a gond.

” rossz, amit csinál”

Ez a megfogalmazás azt jelzi, hogy te mondod meg, hogy mi a jó és mi a rossz, hogyan kell a dolgokat csinálni. Vagyis aki így gondolkodik, ebben a gondolatmenetben a másik fölé helyezi magát. Persze a legtöbbször nem azért, mert szeretne felette állni. Inkább azért, mert a biztonságérzetet a kontroll adja. Vagy, mert ezt szokta meg, abban nőtt fel, hogy kritizálták.

De függetlenül attól, hogy miért kommunikál valaki így, ezzel a másik egyenrangúságát megkérdőjelezi. Az pedig ritkán vezet együttműködéshez.

Valójában a tévedés az, hogy amit a másik tesz vagy nem tesz, az objektíven rossz. A legtöbb esetben ez nem ítélhető meg objektíven. De ha mégis, akkor is fontosabb a szubjektív összetevő, hogy neked rossz.

Ha így gondolkodsz és ezt kommunikálod, akkor máris nem kritizálsz.

Amikor bírálod, kritizálod, számonkéred a párod, akkor elvárod, hogy ő a saját viselkedését a te mércéddel mérje, vagyis tulajdonképpen egy tekintély pozícióból neveled.

Kritika nélkül, de a határaidat védve

A kritika elhagyása nem azt jelenti, hogy nem jelzem, ami számomra zavaró, fájó, bántó, megterhelő! Pontosan azt jelenti, hogy azt jelzem, hogy ez számomra az!

Nézzünk egy konkrét példát, hogy érthetőbb legyen!

” Már megint nem pakoltad be a mosogatógépet este, pedig a te dolgod lett volna! Nem igaz, hogy nem vagy képes megcsinálni, amit megbeszélünk! Annyira megbízhatatlan vagy!”

Vagy:

” Nem pakoltad be a mosogatógépet, pedig úgy egyeztünk meg, hogy este megcsinálod. Én számítottam rá és szerettem volna reggel rögtön főzni, de mivel nem pakoltad be, ezért muszáj volt előbb elpakolnom, így most meg már kapkodnom kell. Ha ilyen kevés időm van főzni, akkor szükségem van arra, hogy amit megbeszélünk, arra számítani tudjak, hogy úgy lesz. „

Az első esetben 90%- ban arról fog szólni a beszélgetés, hogy miért nem csinálta meg a másik és annyi fog átmenni, hogy már megint piszkálod.

Mert nem lesz világos neki, hogy miért baj, mi a következménye rád nézve, így egyszerűen a te rigolyádnak fogja tekinteni, hogy merev vagy ebben. A kommunikációt pedig büntetésnek megélni.

A második esetben világos lesz a miért, érteni fogja, hogy mi okoz neked gondot és jó esély van, hogy a beszélgetés a megoldás felé folytatódik.

És ha abból indulunk ki, hogy alapvetően nem akar kiszúrni veled, akkor néhány ilyen után eszébe fog jutni, hogy mi a viselkedése következménye és vagy megcsinálja vagy legalább megkérdezi, hogy most fontos-e, sürgős-e?

Mert ha arról beszélsz, hogy mi neked a rossz, akkor azzal együtt lehet érezni, az együttműködést vált ki.

Míg, ha arról beszélsz, hogy ő mit csinál rosszul, az védekezést és ellenállást vált ki.

És minden kritika növeli köztetek a távolságot, ami megint csökkenti az együttérzést és az együttműködést.

A kritikus hangnemről nem könnyű leszokni. Sokakba beleívódott ez a minta, hiszen a legtöbben úgy nőttünk fel, hogy kritikával, a hibáinkra rámutatva, azok miatt megszégyenítve neveltek minket.

A nevelés a legtöbb családban még ma is büntetések és jutalmak rendszerével történik, sokan nem tanulnak együttműködést, nem tudják, hogy kell egyenrangú kapcsolatban, egymást tisztelve működni.

Ha igaz rád, hogy a párod viselkedését a rosszallás vagy a büntetés eszközével próbálod befolyásolni, akkor biztosan nem működik jól a kapcsolat.

Ha szeretnéd megtanulni, hogy kritika nélkül kommunikálj

Ha szeretnél megtanulni a konfliktusokról együttműködően kommunikálni, akkor ajánlom az Újrakapcsoló online tréningem. A tréning során olyan kommunikációs mintát tanulhatsz meg, amivel együttműködve , hatékonyan oldhatjátok meg a problémáitokat.

További kritikáról szóló tartalmak

Ha többet szeretnél tudni a Kritika hatásairól, ajánlom neked a Közös megoldások veszekedés nélkül csoportban tartott élő felvételét.

Korábbi blogbejegyzés a kritikáról:

Párkapcsolati kommunikációs problémák -Kritika, szapulás, minősítés

A következő videóban pedig a kritikáról való leszokás első lépéseihez kaphatsz ötletet:

Megosztás:

5. Tévhit: A konfliktuskerülés jó kapcsolatot eredményez.

Honnan ered a tévhit?

Ahogy a konfliktust gyakran azonosítják a veszekedéssel, úgy ennek a logikának a mentén a konfliktuskerülés a békére törekvéssel lesz egyenlő. Ebből következik az a hiedelem, hogy ha kerülöd a konfliktust, azzal véded a kapcsolatot.

Mi a valóság?

Valójában egy olyan kapcsolatban, mint a párkapcsolat ritkán van esélye annak, hogy valóban elkerüljük a konfliktust. A legtöbb esetben a konfliktuskerülés sokkal inkább jelenti a konfrontáció kerülését. Hiszen egymást nem tudjátok és nem akarjátok elkerülni, így a konfliktus ugyanúgy dolgozik bennetek, csak nincs kimondva.

Miért káros?

Ha azt gondolod, hogy a konfliktusok elkerülése jó kapcsolatot eredményez, az ahhoz vezet, hogy nem vállalod fel a konfliktusokat akkor, amikor az ellentét keletkezik. Ennek az az eredménye, hogy gyűlik a feszültség benned, miközben a kommunikációd nem lesz önazonos, nem képviseled a saját érdekeid. Az ilyen konfliktuskerülés vezethet passzív agresszív viselkedésekhez, kettős kommunikációhoz, ami a párodban is feszültséget gerjeszt.

Amikor egy idő után nagyobbra nő az elégedettlenség, már sokkal nehezebb higgadtan jelezni, hogy valami zavar vagy problémát jelent a számodra. Ráadásul a másik fél is sokszor értetlenül áll a helyzet előtt, hiszen ha hosszú ideig nem kommunikálsz erről, akkor számára meglepő lehet, amikor előállsz vele.

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?

Ha azt tapasztalod magadon, hogy kerülöd a konfliktusok felvállalását, akkor érdemes a mélyére ásni, hogy a hiedelmeiden túl , mi akadályozza, hogy kifejezd a szükségleteidet. Az önérvényesítés csak a felszín, ha nem működik jól, akkor a háttérben gyakran az önértékelés és önbecsülés alacsony szintje áll.

Ehhez ajánlom figyelmedbe az Önismeret és párkapcsolat bejegyzés sorozatot:

Önismeret és párkapcsolat- Miért fontos a kapcsolatban az önismeret?

És a párkapcsolati kommunikáciiós problémákról szóló sorozatot:

Párkapcsolati kommunikációs problémák-Dehát miért nem tudja magától?

Megosztás:

4. Tévhit: Ha nincsenek hangos veszekedések, akkor nincs baj a konfliktuskezeléssel.

A hangos veszekedések látványosak és az általuk okozott sérülések is nyilvánvalóak.

Ezért természetes, hogy a legtöbbeknek cél, hogy ne legyenek hangos veszekedések vagy akár kevésbé hangos, de egymást romboló kommunikáció. Az tehát nem tévedés, hogy jó, ha nem romboljuk egymást, nem eresztjük rá egymásra az indulatokat. A tévedés az, hogy mindegy, hogy ezt elfojtjuk, magunkban tartjuk vagy más módon fejezzük ki a hiányérzetet vagy fájdalmat, ami mögötte van. Ha csak a felszínt nézzük, nem feltétlenül lehet megítélni, hogy a nem veszekedés mögött béke és összhang vagy romboló folyamatok vannak.

Mi a valóság?

Amikor nem az összetűzés, hanem az elfojtott indulatok, saját magad háttérbeszorítása, a megbeszéletlen problémák okoznak folyamatosan sérüléseket, fájdalmakat, hiányérzeteket az kevésbé látványos, de ugyanúgy vagy akár jobban is rombolhatják a kapcsolatot, mint a hangos összetűzések. Ezért nem azt érdemes a önmagában a viselkedésre koncentrálni, mindig figyelembe érdemes venni, hogy milyen érzések vannak mögötte. Lehet cél és eszköz az együttműködő viselkedés. De a valódi együttműködés nem arról szól, hogy az indulataimat nem fejezem ki, hanem arról, hogy megfelelő módon fejezem ki illetve egyttműködés van abban, hogy ne is keletkezzenek ilyen indulatok.

Miért káros?

Ha nincsenek veszekedések, de mégis rosszul érzed magad, akkor ez a hiedelem ahhoz vezethet, hogy a saját érzéseid megkérdőjelezed. Így csak a problémák elmélyülése után lesz világos, hogy a egy csendes kapcsolatban is működhetnek romboló folyamatok.

Ha vannak nálatok veszekedések és azt gondolod, hogy a probléma maga a veszekedés és nem a mögötte lévő feszültség és elégedetlenség, akkor tüneti kezelést próbálsz alkalmazni. Minden energiád arra fordítod, hogy ne kiabálj, ne fejezd ki a dühödet, ami csak fokozza a feszültséget. Hiszen a megoldás nem az lenne, hogy magadban tartod a feszültséget, hanem az, hogy megfelelő, nem romboló módon fejezed ki.

Mit tehetsz, hogyez a tévhit ne ártson a kapcsolatodnak?

Ahelyett, hogy arra koncentrálnál, hogy hogyan ne fejezd ki az elégedettséged vagy a rossz érzéseidet inkább keresd az utakat arra, hogyan fejezheted ki konstruktív,előre mutató módon!

Hogy valójában milyen a kapcsolat, azt sokkal inkább érdemes az élmények szintjén vizsgálni, mint a viselkedés szintjén.

Ráadásul nem feltétlenül a jó – rossz skála az, ami segít abban, hogy változtatni tudjatok. Érdemes inkább tendenciákkal vizsgálni.

Ehhez két ingyenes letölthető anyagom is segítséget tud nyújtani.

Hogyan vizsgáld meg a kapcsolatodat? – Ingyenesen letölthető kérdéssor

Hogyan áll most a kapcsolatunk?

A következő videó is segíthet abban, hogy lásd, vannak -e káros folyamatok a kapcsolatban:

Megosztás:

Hogyan válik a külső konfliktus párkapcsolati konfliktussá avagy hogyan tud bekavarni az anyós vagy az ex?

Gyakran előfordul, hogy a párkapcsolati konfliktust valójában egy külső konfliktus kezelése okozza.

Ilyen szempontból mindegy, hogy az anyós próbál beleszólni a kapcsolat szabályaiba vagy valaki flörtölni próbál a pároddal, esetleg a volt feleség szeretne több gyerektartást.

Ezek látszólag teljesen más történetek,de valamiben hasonlítanak.

Mindegyik egy külső konfliktus a párod oldaláról, aminek az lehet az eredménye, hogy éket ver közétek.

Teljesen természetes, hogy ilyenkor úgy érzed, hogy védeni kell a kapcsolatot. De mégis, a legtöbben olyan módokon próbálják megvédeni a kapcsolatot, amivel pont meggyengítik.

Ezek a helyzetek arról szólnak, hogy hol van a ti közös határotok. A párkapcsolat egy egység ( ha gyerek is van, akkor a család is) és fontos, hogy legyen egy határ, ami körülvesz titeket.

Ez azt jelenti, hogy ti egy csapat vagytok, elsősorban egymáshoz tartoztok és minden, ami ezen kívül van másodlagos.

Amikor egy ilyen zavaró kísérlet történik, hogy a határt valaki megsérti, akkor annak a dolga megvédeni, akihez tartozik ez a külső személy. Vagyis az a jó, ha mindenki a saját anyját, saját exét ” tartja féken”.

Gyakran előfordul azonban, hogy nem annak zavaróbb a helyzet, akihez az adott személy tartozik és megpróbálja rávenni a párját, hogy úgy lépjen, döntsön, reagáljon, ahogy ő maga helyesnek tartja az adott helyzetben.

És pontosan ezzel teszi párkapcsolati problémává az adott helyzetet!

Mert eredetileg a párja számára ott egy kihívás, hogy hogyan kezelje ezt a külső ” behatolót”, de onnantól, hogy a párja elkezd ezzel kapcsolatban erőteljes elvárásokat kommunikálni, máris arról is szól a történet, hogy magában a párkapcsolatban kerül nyomás alá.

A legtöbb esetben megéli azt is, hogy a párja bizalmatlan vele, hiszen, ha át akarod venni a kontrollt azzal minimum azt kommunikálod, hogy ő nem tudja ezt megoldani vagy szerinted nem akarja. Tehát azt fogja megélni, hogy nem hiszel benne, hogy megvédi a kapcsolatot, nem hiszel benne, hogy bízhatsz benne, nem hiszel abban, hogy elég fontos vagy neki. Az üzenet az lesz, hogy ő nem elég tökös, nem tudja hogy kell és nem lehet benne bízni.

Az eredeti problémánál sokkal nagyobb gond lesz, ha a párod ezt éli meg! A bizalmatlanság nagyon romboló a kapcsolatra nézve.

Mindegy, hogy a hűségében nem bízol vagy abban, hogy elég tökös beleállni egy konfliktusba vagy abban, hogy helyesen tud mérlegelni , hogy egy helyzetben mit tegyen. Biztos, hogy minden bizalmatlanság meggyengíti a kapcsolatot!

És ha a külső személy direkt azt akarta, hogy a kapcsolat meggyengüljön, akkor gyakorlatilag segítettél neki, hogy valóban így legyen. Kettőtök közé emelted azt a problémát, ami valójában egy külső probléma.

De mit lehet tenni helyette?

Ha a helyén látod a problémát, ott, ahol valójában keletkezett, a kapcsolatotok határán, a párod oldalán, akkor màris egyértelmű, hogy rá kell bízni a megoldást.

Ez nem azt jelenti, hogy nem beszélgethettek róla. Természetesen van közöd hozzá és jó, ha elmondod, hogy mit érzel az adott dologgal kapcsolatban, de ne akard átvenni a kontrollt! Ne mondd meg, hogy hogyan kezelje és ne helyezz rá nyomást! Ha erőteljesen elvárod, hogy úgy döntsön vagy lépjen, ahogy te szeretnéd, akkor két tűz közé teszed. Lehet, hogy eléred, hogy a kívánságodnak megfelelően cselekedjen, de ha ez nyomásra történik, nem a saját meggyőződése szerint, akkor az előbb- utóbb visszaüt.

Ha viszont azon túl, hogy elmondod hogy érzel az adott dologgal kapcsolatban azt kommunikálod, hogy rábízod a helyzet megoldását, mert az ő anyja/exe/volt felesége, akkor pont megerősíted a kapcsolatot. Mert azt látja, hogy bízol benne, hogy hiszel abban, hogy megoldja.

Természetesen nem elég, ha bizalmat kommunikálsz, tényleg bíznod kell benne és el kell tudni fogadni, hogy az ő megoldása a helyzetre valószínűleg nem az lesz, ami a te megoldásod lenne.

Ezt néha nehéz elfogadni.

Ha azért nehéz, mert úgy éled meg, hogy a párod valóban nem elég határozott, akkor azt fontos, hogy tudd, hogy senki sem lett még tökösebb attól, hogy azt mondták neki, hogy ” Ne legyél már olyan tutyimutyi!”

Sőt, ennek duplán negatív hatása van!

Mert egyrészt pont leminősíti a a másikat, hogy ő nem elég jó neked, másrészt kontrolláló, ami megint azt üzeni, hogy ” gyenge vagy, az irányításomra szorulsz!”.

A férfiak erre különösen érzékenyek. Ha van olyan, amit minden férfi utál, akkor az az, ha a párja nem tartja elég tökösnek.

Ezzel szemben legyen bármilyen határozatlan vagy bizonytalan, ha te hiszel abban, hogy képes kiállni magáért és a kapcsolatért, az erőt és önbizalmat ad neki!

Lehet, hogy nem egyik napról a másikra fogja tudni erőteljesen képviselni a kapcsolat érdekeit és oroszlánként védeni a határt, de biztos, hogy a kapcsolatotok azonnal erődik azáltal, hogy hiszel benne.

Ha pedig a bizalmatlanságod nem csak a külső konfliktus miatt van, mert más okból sem tudsz megbízni benne, akkor az egy másik probléma. De akkor sem érdemes a külső szereplőre koncentrálni és átvenni a megoldás feletti kontrollt, hiszen akkor meg nem erről a konfliktusról szól a bizalmatlanságod, hanem más oka van. Akkor ezzel a bizalmatlansággal érdemes foglalkozni. Elsősorban saját magadban, aztán kettőtök között.

A bizalomról itt olvashatsz:

Mitől működik a párkapcsolat? – Bizalom

Érdemes megnézned a bizalom kapcsán ezt a videót is:

Ha szeretnél segítséget kapni :

Amiben segíteni tudok

Megosztás:

Viták és veszekedések a párkapcsolatban

Az állandó veszekedések a leggyakoribb tünetei annak, hogy nem megfelelő módon kezelitek a konfliktusokat.

Ha a viták rendszeresen veszekedéssé fajulnak, akkor egészen biztos, hogy nem a megfelelő módon kommunikáltok.

Az indulatok pedig tovább rontják az esélyt a hatékony kommunikációra. De ha szeretnétek fejlődni ebben és tudatosan figyeltek arra, hogy hogyan kommunikáltok egymással, akkor néhány alapelv alkalmazásával sokat javíthattok a kommunikációtokon.

Ha szeretnéd tudni, hogyan kerülheted el, hogy a vita veszekedéssé fajuljon, akkor olvasd el az alábbi bejegyzést!

Párkapcsolati konfliktusok- Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban?

A konfliktuskezelés zsákutcáiról beszélgettünk az alábbi interjúban:

https://wmn.hu/wmn-life/56530-ne-mondj-vita-kozben-olyat-a-parodnak-amit-egy-munkatarsadnak-nem-mondanal—avagy-a-mindigek-es-a-sohak-veszelyei

Ezen kívül ajánlom még a Párkapcsolati kommunikációs problémák sorozat bejegyzéseit.

Párkapcsolati kommunikációs problémák-Dehát miért nem tudja magától?

Párkapcsolati kommunikációs problémák -Célozgatás

Párkapcsolati kommunikációs problémák -Zsörtölődés, morgolódás, beszólogatás

Párkapcsolati kommunikációs problémák -Kritika, szapulás, minősítés

Ha gyakran az indulatok okoznak problémát, akkor nézd meg ezt a videót!

Ha pedig arróll szeretnél gyakorlati tippeket hallani, hogyan tudnál jobban kommunikálni, akkor nézd meg ezeket a videókat:

Megosztás:

Pénzügyek a párkapcsolatban- Wmn interjú, tanácsok, hogyan viszonyulj a párod költéseihez

Családi pénzügyek és az arról való kommuinkáció volt a témája ennek az interjúnak.

https://wmn.hu/wmn-life/55627-a-szexualis-eletunket-batrabban-kitargyaljuk-mint-az-anyagi-helyzetunket—penzugyi-kommunikacio-a-parkapcsolatban

A pénzügyek nem elkülönülten vannak jelen a kapcsolatban, hiszen behálózzák a párkapcsolati működés más területeit is. A munkamegosztásról szóló bejegyzésben hosszabban olvashatsz arról, hogy mit jelent a közös energiagazdálkodás, aminek a pénz beosztása is része.

Munkamegosztás a párkapcsolatban 1.

A pénzügyek területén gyakori konfliktus, ha a párod sokat költ az általa fontosnak tartott dolgokra. Érdemes azonban ezt a kérdést több oldalról megvizsgálni. Nézzünk egy példát!

Nem kell több cipő? Nem kell több fűrész? – pénzügyek és hobbik

„A” változat

Szia Drágám!

Mi az a doboz az előszobában?

Szia! Vettem magamnak egy új cipőt.Cipőt?

Mi a fenének? Van egy csomó cipőd.

De ez egy csinos bokacsizma, ilyenem nincs.

De van már csizmád!

De ez egy bokacsizma, nem ugyanolyan.

Nem értem mi a fenének költesz egy századik cipőre, tök felesleges.

Nincs is száz cipőm! A csizma egy lapos sarkú az hétköznapi kênyelmesnek van, ennek van egy kis sarka és ha csinosan szeretnék felöltözni arra van.

Van egy csomó magassarkú cipőd is.

Azok körömcipők, hóban szerinted fel lehet venni?

Hóban ott van a csizma és valami bakancsod is van, nem?

Hát az tényleg baromi csinos.

Nem értem, minek kell ennyi cipő, úgy szórod a pénzt, mintha muszáj lenne. Annyi minden értelmes dologra lehetett volna ezt költeni a cipőmániád helyett!

Nincs is cipőmániám. Három téli cipő az nem mánia.

És mi van azzal a barna csizmáddal?

Az már tök kopott, nem lehet felvenni normális helyre. De tényleg ekkora cirkuszt kell csinálni, mert vettem magamnak valamit?

Neked meg muszáj baromságokra költeni?

Szia Drágám!

Mi ez a doboz az előszobában?

Vettem magamnak egy új szerszámot.

Szerszámot? Már megint? Dehát tele van a műhelyed szerszámokkal, milyen szerszámod nincs még?

Körfűrész. Ilyen nincs még és kell, mert akarok egy polcot csinálni a műhelybe a régi polcból és ahhoz le kell vágni a lapokból.

Dehát van az a másik elektromos fűrészed, amivel a laminált padlót vágtad.

Az dekopírfűrész, azzal nem lehet egyenesen ilyen vastag fát vágni.

És az a másik is, ami olyan, mint a kézi fűrész vége, csak gépi.

Az az orrfűrész, az sem arra való, hogy vastag falapot vágjak vele.

Jó, hát akkor levághattad volna kézi fűrésszel is, abból is van egy csomó!

Mi a péknek kell ennyi vackot venni! Minden egyes munkához külön szerszám, tök értelmetlen!

Persze, te is moshatnál kézzel, minek a mosógép! Minek kell beledumálni, ha úgyse értesz hozzá?

Mert elvered a pénzt baromságokra!

„B” változat

Szia Drágám, Mi az a doboz az előszobában?

Szia! Vettem magamnak egy új cipőt.

És milyen?

Egy csini kis bokacsizma. Tudod minden téli cipőm olyan kényelmes és praktikus, szerettem volna egy olyat is, amiben csinosnak érzem magam. Ez szerintem szoknyával vagy ruhàval nagyon dögös lesz.

Szeretem, ha szoknyát hordasz és látom a formás lábadat.

Tudom. 🙂 Pont arra gondoltam, hogy ha a hétvégén el tudják vállalni a gyerekeket anyámék és elmegyünk moziba, akkor végre felöltözök csinibe. Olyan régen nem volt alkalmam rá!

Tudod mit, akkor most ne is mutasd meg, majd megnézem akkor rajtad!

Szia Drágám! Mi az a doboz az előszobában?

Vettem magamnak egy új szerszámot.

És milyen szerszámot?

Körfűrészt.Az mire jó?

Vastagabb dolgokat is el tudok vágni vele. Akarok egy polcot csinálni a műhelybe a régi polcból és ahhoz le kell vágni a lapokból.

Neked minden régi lap kell ehhez?

Nem, elég sok van, miért?

Arra gondoltam, hogy esetleg tudnál akkor az egyik lapból csinálni egy cipőpolcot a beépített szekrény aljába a cipőimnek.

Persze, az nagyon egyszerű, majd beszéljük meg, hogy egyenes vagy döntött polcot szeretnél.

De jó, hogy ilyen ügyes vagy, hogy ilyeneket meg tudsz csinálni!

Mi történt itt?

Mi történik itt? Miért alakul rosszul a kommunikáció az ” A” esetben és jól a ” B ” esetben?

Mindegy, hogy cipő, körfűrész vagy bármi más, amikor a párod vesz valamit, amit ő hasznosnak lát, akkor nem a saját mércéddel érdemes megítélni a hasznosságát! Nem neked vette, nem baj, ha te nem látod hasznosnak.

Saját magának vette. És ha feltételezzük, hogy a másik felnőtt ember, akkor ahelyett, hogy a saját mércénk szerint elkezdenék ítélkezni, érdemes meghallgatni, megkérdezni támadás helyett, hogy számára miért hasznos. Ha hajlandó vagy az ő szemszögéből megvizsgálni, hogy miért hasznos neki az a tárgy, akkor teljesen más képet látsz, mint a saját szemszögedből.

És az sem utolsó szempont, hogy mi történik ebben a két változatban érzelmileg. Mert a pénzügyek pontosan az ehhez hasonló történetek miatt nem kezelhetőek elkülönülten, hiszen itt is jól látszik, hogy összefonódnak az érzésekkel és szükségletekkel.

Az ” A” verzióban

Az ” A” verzióban a ” vásárló” azt éli meg, hogy nem kapja meg a bizalmat, a társa feltételezi, hogy nem tud racionális felnőttként viselkedni. Ráadásul az öröme, amit az adott tárgy megvásárlása okozott elszáll, mert a társa reakciója beárnyékolja. Ha bizonytalan, lehet, hogy lelkiismeretfurdalása lesz, hogy lehet, hogy a másiknak van igaza. Megbántott lesz, hogy párjz sajnál tőle valamit, amit ő szeretne. Ettől a szeretetlenség érzése is eluralkodhat rajta, hiszen akit szeretünk, attól nem vesszük el az örömét, hanem vele örülünk. És egészen biztosan elmegy a kedve attól, hogy megmutassa a másiknak, hogy az ő számára is tud örömöt okozni az adott tárgy.

A” kritikus” azt éli meg, hogy a másik nem felnőtt partner, veszélyt jelent a viselkedése a család biztonsága, az egzisztenciára nézve. Benne ragad az érzésben, hogy nem tud hatni a párjára és még erősebb vágya lesz, hogy kontrollálja, hiszen igazolva látja a saját eredeti álláspontját, hogy az adott költés felesleges pazarlás. Végül mindenkinek rossz. Ha lesz is randi, valószínűleg a feleségnek ezek után nem lesz kedve ezt a cipőt felvenni és a cipőpolc se valószínű, hogy elkészül mostanában.

Mi történik ” B” verzióban?

Aki ebben a verzióban már nem ” kritikus” világosan látja, hogy a másik milyen alapon döntött az adott tárgy mellett. A párja viselkedése így sokkal kiszámíthatóbbnak tűnik, nem egy bizonytalan fenyegetésnek az egzisztenciára, hanem logikus, követhető működésnek. A beszélgetés végére számára is megmutatkozik a tárgy értéke, látja, hogy neki milyen módon okozhat örömöt.

A ” vásárló” megéli, hogy a párja kíváncsi az ő örömére, amit neki jól esik megosztani. A kérdésekre el tudja mondani, hogy neki az adott tárgy milyen értéket képvisel és megmutatni, hogy akár a másiknak is lehet értékes. Azt a számára fontos szükségletet, ami mögötte van, a másik fél már a beszélgetés végén meg is erősíti. A nő motivációja az, hogy vonzónak szeretné érezni magát és ezt már a beszélgetésből meg is kapja a férjétől. Míg a férfi a kompetencia és hatékonyság érzését szolgálja ki a vásárlással, amit a felesége a beszélgetés végén teljesen egyértelműen megerősít.

Az érdekes az, hogy sem a férfi sem a nő partner nem kellett, hogy tudatos legyen abban, hogy a párja milyen megerősítésre vágyik, azt már magával hozta a beszélgetés. Elég volt a valódi figyelem.

A kulcs a figyelem. A jó konfliktuskezeléshez az első dolog, amit meg kell tanulni, az a valódi mély figyelem a másik felé.

Mit jelent, hogy valódi és mély figyelem?

A valódi figyelem azt jelenti, hogy nemcsak meghallgatom a másikat, hanem úgy hallgatom, hogy közben a fejemben nincs más, csak az, amit ő éppen mond.

Képzeljétek el úgy, hogy egy szöveget egyszeri hallás után kell a lehető legpontosabban visszamondanotok! Ha ezt nagyon jól akarod csinálni, mert fontos számodra a siker, akkor ez lesz a valódi figyelem.

A mély jelző pedig azt jelenti, hogy nemcsak a másik szavait próbálom megérteni, hanem a valódi mondanivalót. Vagyis hiába tudod akár szó szerint megismételni, amit a párod mondott, ha a mondandója összefüggéseit , a szavak lényegi üzenetét nem érted.

A reakciókban mindkét ” B” esetben érezhető a valódi figyelem, mert mindkét helyzetben látszik, hogy a ” vásárló” fél kiváltotta a párjából , hogy szinte maga előtt látta, hogy miért is jó amit a párja vett. A férfi lelki szemei előtt megjelent a felesége formás lába, a nő pedig rögtön megértette, hogy mire lehet használni a körfűrészt.

Vagyis azáltal, hogy ezzel a figyelemmel fordultak oda, hogy a másik örömében osztozzanak, valóban kaptak is belőle.

A pénzügyek területén különösen fontos, hogy ne felejtsük el, hogy a pénz nem értelmezhető önmagában, hanem egyfajta energiakén, a szükségletek kielégítésének eszközeként érdemes rá tekinteni.

A dolog érdekessége még, hogy nem konfliktuskezelés történt, hanem megelőzték a konfliktust.

Mert az a szemlélet és képességek amik a jó konfliktuskezeléshez szükségesek bizony sok esetben már eleve meg is előzik a konfliktusok kialakulását.

Ha szeretnél még többet tudni arról, hogyan viszonyulj a párod hobbijához, akkor ajánlom figyelmedbe ezt a videót:

Megosztás:

Hogyan ne veszekedjünk nyaralás alatt?

Miért pont nyaralás alatt veszekednénk?

A nyaralás éppúgy, ahogy a karácsony, gyakran felszínre hozza a meglévő problémákat. Amikor a hétköznapokban is ott vannak a problémák, megoldatlan konfliktusok, rossz kommunikáció vagy sérelmek, akkor azok a helyzetek, amikben nincs rohanás és kifejezetten arról kellene, hogy szóljanak, hogy jól érezzük magunkat, sokszor pont fordítva sülnek el.

Hogyan előzhetjük meg a veszekedést?

Sok dolgot tehetünk előre is azért, hogy a nyaralás ne a még több veszekedésről szóljon. Megelőzni mindig könnyebb a dolgokat, mint kezelni a már kialakult problémás helyzetet. Így érdemes erre energiát fordítani.

Közös döntés

Ha már eleve nem együtt találjátok ki, hova mentek vagy mit csináltok, az mindenképpen feszültség forrása lehet. Ha megleped a párod a nyaralással, akkor előfordulhat, hogy valami nem tetszik neki, hiszen nem mindenki ugyanúgy szeret nyaralni. Ha nem vagy teljesen biztos abban, hogy a másik mit szeretne, akkor ne dönts egyedül! A közös tervezés és konszenzusos döntés megalapozhatja a jó nyaralást.

Részletes tervezés

Amikor eldöntitek hová mentek, akkor érdemes arról is beszélni, hogy ott mivel szeretnétek eltölteni az időt. A költségek tervezése is fontos, hogy együtt történjen. Abban is különbözünk, hogy kinek mi számít nyaralásnak, van, aki az aktív pihenést, van, aki az élményeket és van , aki a passzív pihenést részesíti előnyben. Ha különböztök ebben, az áthidalható, de ha nem beszéltek róla, nem egyeztettek, csak elvárjátok, hogy a másik fejében ugyanaz legyen, mint a tiétekben, akkor nagyon sok vitát generálhattok. Az uticél kiválasztásánál már szóba kerülhet érvként, hogy ki milyen programot tervezne ott.

Előkészületek megosztása

Az utazás általában azért okoz stresszt, mert sok dolgot kell előre elrendezni. A csomagolás, az utazás befizetése, pénzváltás,a virágok öntézésének elrendezése vagy a dolgok beszerzése sok olyan tennivaló, ami érdemes megosztani. Ne egyikőtök viselje a terheket, osszátok meg a feladatokat! Ha az egyik fél aránytalanul sok terhet visel, akkor mire elindultok ő már eleve rossz hangulatban lesz.

Mire fókuszáljatok?

A nyaralástól általában azt várjuk, hogy kiszakadva a hétköznapi taposómalomból rekreálódunk, feltöltődünk, élményeket szerzünk és sok örömteli pillanatot élünk át, amikor élvezhetjük az életet.

Ha valóban ezt szeretnétek, akkor érdemes figyelni arra, hogy a program, a körülmények és a tervek ennek megfelelőek legyenek.

Pihenés, közös minőségi idő, saját idő

Függetlenül attól, hogy mi az , ami feltölt titeket, figyeljetek arra, hogy a pihenés valóban pihenés legyen! Ne felejtsd el, a nyaralás a pihenésről kell szóljon mindkettőtöknek, nem feladat vagy munka! Vigyázzatok, hogy a tervek ne váljanak kötelező feladatokká! Mivel nem biztos, hogy ugyanarra van szükségetek, így érdemes a közös programokon kívül teret adni annak is, hogy aká külön is elmehettek egy programra vagy sétára. Attól, hogy egy pár vagytok, nem feltétlenül kell mindent együtt csinálni, különösen akkor, ha nem ugyanarra vágytok.

Természetesen érdemes arról is gondoskodni, hogy legyen közös minőségi idő, de ennek a mikéntjét úgy határozzátok meg, hogy olyan legyen, ami mindkettőtöknek öröm!

Beszélgetés

A hétköznapokban kevés idő jut azoknak a beszélgetéseknek, amik nem a közös feladatokról, problémamegoldásról szólnak. Próbáljátok ezeket félretenni, legalább a nyaralás elején és élvezni egymás társaságát! Olyan témákról beszélgetni, amikre általában nincs idő.

Itt írtam korábban arról, hogy mennyire fontos egy kapcsolatban a beszélgetés.

Mitől működik a párkapcsolat?- Beszélgetés

Problémák pihentetése

A nyaralás nem ideális alkalom a problémák megoldására. Ha vannak olyan dolgok, amikről beszélnetek kell, mert megoldatlan közös problémák vagy a párkapcsolatotok problémás területei, azokat ne a nyaralás alatt próbáljátok megbeszélni! Ez most a pihenés ideje, nem érdemes elrontani! Ha nagyon feszítő a probléma, akkor érdemes még a nyaralás előtt időt szakítani rá, hogy megoldjátok, ha pedig nem annyira szenvedtek tőle, akkor a nyaralás után, kipihenten, tisztább fejjel érdemes beszélni róla!

Ha szeretnétek a nyaralás alatt a kapcsolatotokról beszélgetni, jobban megismerni egymást, akkor töltsétek le az ingyenes Párismereti társasjátékomat!

[mc4wp_form id=”771″]

https://www.youtube.com/watch?v=mPVynSzEfxg&t=4s

Ha kisgyerekkel utazol, olvasd el ezt is!

Nyaralás kisgyerekkel

És az utazási lista is hasznos lehet, akkor is, ha nem gyerekkel utaztok 🙂

Megosztás:

Önismeret és párkapcsolat- Önérvényesítés és párkapcsolat

Mi az önérvényesítés?

Az önérvényesítés arról szól, mennyire tudjuk képviselni saját magunkat, megvédeni a határainkat, érvényesíteni a vágyainkat, akaratunkat, szükségleteinket megfelelő módon.

Az önérvényesítés tehát már nem bennünk zajlik, hanem nagyonis cselekvésekben nyilvánul meg. Megfelelő kommunikációban és tettekben.

Természetesen az önérvényesítés nem független attól, hogy milyen viszonyban vagyunk saját magunkkal. Az önbecsülésnek, önértékelésnek, önbizalomnak szerepe van abban, hogy az önérvényesítésünk milyen lesz.

Az önérvényesítés kapcsán többféle modell is született. A legegyszerűbb felosztásban lehetünk agresszívak, amikor csak saját érdekeinket nézzük, alárendelődőek, amikor csak a másik érdekét és asszertívak, amikor a saját érdekünket a másik érdekeinek tiszteletbentartása mellett érvényesítjük.

Én Thomas és Kilmann konfliktuskezelési modelljét kedvelem a legjobban. Ők két dimenzió alapján állították fel a modellt. Az egyik a személyes célok fontossága, a másik pedig a jó kapcsolat fenntartása a másik személlyel.

A fenti képen a cápa az erőszakos konfliktus kezelési mintát jelenti, aki így viselkedik, annak fontos a saját érdeke, de az együttműködés nem fontos.

A teknős a visszahúzódó vagy elkerülő, sem a saját érdekeinek képviselete nem fontos, sem az együttműködés, igyekszik távol maradni a konfliktustól, nem látnak reményt, hogy érvényesítheti érdekeit.

A rókának közepesen fontos a saját érdeke és a kapcsolat is, ő a kompromisszum kereső, aki igyekszik saját céljait érvényesíteni, de hajlandó a kapcsolatért azokból engedni.

A plüssmacinak a kapcsolat a fontos, ennek alárendeli saját céljait, igyekszik elkerülni a konfrontációt szeretné, hogy szeressék, így igyekszik elsimítani a konfliktusokat.

A bagolynak egyaránt fontos a kapcsolat és saját céljai is. A konfliktust közösen megoldandó problémának tekintik és konszenzusra törekszenek.

Ez a modell sok módon használható. Mindenkinek vannak jellemző konfliktuskezelő mintái, az a hozzáállás, ami a leggyakoribb alapvetően. De az élet különböző területeit nézve teljesen más is lehet jellemző. Ez természetes is, hiszen mind az adott kapcsolat fontossága, mint az aktuális érdek lehet nagyon fontos vagy abszolút nem fontos is.

Miért fontos a párkapcsolatban?

A párkapcsolatban folyamatosan adódnak olyan helyzetek, amikor képviselni kell saját érdekeinket. Nem is feltétlenül alakul ki konfliktus, egyszerűen csak vállalnunk kell a felelősséget azért, hogy jelezzük, ha szükségünk van valamire.

Mivel a párkapcsolat az esetek többségében a legfontosabb ( de legalábbis mindenképpen az egyik legfontosabb) kapcsolatunk, az lenne a logikus, ha csak azok a konfliktuskezelési minták jöhetnének szóba, amik a kapcsolat fontosságát is figyelembe veszik. De sajnos ez nem így van.

Bizony cápa és teknős viselkedés is gyakran jelenik meg a kapcsolatokban. A kritik, szapulás, minősítés tipikus cápa viselkedések, míg a „mi a baj? -semmi” kommunikáció a teknősre lehet jellemző.

Természetesen egy jól működő kapcsolatban egy-egy rossz kimenetelű konfliktus nem okoz komoly gondot, de ha valamelyik fél folyamatosan nem veszi figyelembe a másik érdekeit, netán a sajátját, az hosszú távon romboló a kapcsolatra nézve.

Érdemes látni, hogy az egyetlen, ami győztes-győztes szituációhoz vezet, az a bagoly konszenzusra törekvése. Ehhez képest a róka hasonlóan egyenlő helyzetre törekszik, de a kompromisszum már azt jelenti, hogy mindenki csak félig nyer, valamennyit fel kell adnia a céljaiból. A kompromisszum viszont jóval kevésbé időigényes, mint a konszenzus. Illetve vannak olyan helyzetek is, amikor a konszenzus nem lehetséges, de ez is csak hosszabb folyamat eredményeként derül ki.

Látszatra ugyanis nagyon gyakran tűnik úgy, hogy a helyzet nulla összegű. Vagy az lesz, amit én szeretnék vagy az, amit a másik. De rengeteg esetben, ha rászánjuk az időt, akkor van olyan megoldás, ami mindkettőnknek tökéletes. Ennek az oka, hogy amit megfogalmazunk , hogy szeretnénk, gyakran csak a felszín. Ilyenkor érdemes kicsit jobban belemenni, hogy az adott dolog miért fontos, pontosan mit kapunk belőle és ilyenkor lehetséges, hogy nagyon könnyű olyan alternatívát találni, ami mindkét félnek jó megoldás.

Hogyan fejleszthető?

Nehéz erről röviden írni, hiszen az önérvényesítés a jéghegy csúcsa. Az egészséges önbecsülés, a reálisan pozitív önértékelés és az ezekre épülő önbizalom mind elősegíti a önérvényesítést.

Ráadásul az önérévnyesítési problémák is többirányúak lehetnek. Van, akiknek az okoz nehézséget, hogy ne agresszív cápa módjára küzdjenek az igazukért rombolva ezzel a kapcsolatot. És van, akiknek pedig az okoz nehézséget, hogy képviseljék saját szükségleteiket, vágyaikat érdekeiket. És természetesen előfordul, hogy mindkettő problémát okoz, mert van, aki sokáig tűr és enged, egy idő után vagy bizonyos helyzetekben, bizonyos témákkal kapcsolatban nem képes figyelembevenni a másik szempontjait.

Mindenképpen javaslom, hogy akinek az önbecsülésével és /vagy az önértékelésével gondja van, az elsőször ezekkel a problémákkal foglalkozzon. Nagyon nehéz saját magunkért kiállni addig, míg azt gondoljuk, hogy ezt nem érdemeljük meg, nincs jogunk hozzá!

Akinek az okoz gondot, hogy ne kommunikáljon agresszívan, annak ajánlom a Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban? című bejegyzésem. Ebben a bejegyzésben többségében olyan szempontokat gyűjtöttem össze, amelyek abban segítenek, hogy a másikra vigyázva, őt nem támadva hogyan tudjuk az érdekeinket érvényesíteni.

Akinek inkább az okoz nehézséget, hogy kiálljon magáért, azoknak pedig elsősorban a Dehát miért nem tudja magától? című bejegyzést javaslom.

A heti témához kapcsolódó videó:

Ezen kívül több olyan videóm is készült, ami segíthet ebben.

Az énüzenet

Az értő figyelem

A kritika szótár

A jó gyakorlat

Megosztás: