Kategória: Párkapcsolati konfliktuskezelés

Önismeret és párkapcsolat- Önérvényesítés és párkapcsolat

Mi az önérvényesítés?

Az önérvényesítés arról szól, mennyire tudjuk képviselni saját magunkat, megvédeni a határainkat, érvényesíteni a vágyainkat, akaratunkat, szükségleteinket megfelelő módon.

Az önérvényesítés tehát már nem bennünk zajlik, hanem nagyonis cselekvésekben nyilvánul meg. Megfelelő kommunikációban és tettekben.

Természetesen az önérvényesítés nem független attól, hogy milyen viszonyban vagyunk saját magunkkal. Az önbecsülésnek, önértékelésnek, önbizalomnak szerepe van abban, hogy az önérvényesítésünk milyen lesz.

Az önérvényesítés kapcsán többféle modell is született. A legegyszerűbb felosztásban lehetünk agresszívak, amikor csak saját érdekeinket nézzük, alárendelődőek, amikor csak a másik érdekét és asszertívak, amikor a saját érdekünket a másik érdekeinek tiszteletbentartása mellett érvényesítjük.

Én Thomas és Kilmann konfliktuskezelési modelljét kedvelem a legjobban. Ők két dimenzió alapján állították fel a modellt. Az egyik a személyes célok fontossága, a másik pedig a jó kapcsolat fenntartása a másik személlyel.

A fenti képen a cápa az erőszakos konfliktus kezelési mintát jelenti, aki így viselkedik, annak fontos a saját érdeke, de az együttműködés nem fontos.

A teknős a visszahúzódó vagy elkerülő, sem a saját érdekeinek képviselete nem fontos, sem az együttműködés, igyekszik távol maradni a konfliktustól, nem látnak reményt, hogy érvényesítheti érdekeit.

A rókának közepesen fontos a saját érdeke és a kapcsolat is, ő a kompromisszum kereső, aki igyekszik saját céljait érvényesíteni, de hajlandó a kapcsolatért azokból engedni.

A plüssmacinak a kapcsolat a fontos, ennek alárendeli saját céljait, igyekszik elkerülni a konfrontációt szeretné, hogy szeressék, így igyekszik elsimítani a konfliktusokat.

A bagolynak egyaránt fontos a kapcsolat és saját céljai is. A konfliktust közösen megoldandó problémának tekintik és konszenzusra törekszenek.

Ez a modell sok módon használható. Mindenkinek vannak jellemző konfliktuskezelő mintái, az a hozzáállás, ami a leggyakoribb alapvetően. De az élet különböző területeit nézve teljesen más is lehet jellemző. Ez természetes is, hiszen mind az adott kapcsolat fontossága, mint az aktuális érdek lehet nagyon fontos vagy abszolút nem fontos is.

Miért fontos a párkapcsolatban?

A párkapcsolatban folyamatosan adódnak olyan helyzetek, amikor képviselni kell saját érdekeinket. Nem is feltétlenül alakul ki konfliktus, egyszerűen csak vállalnunk kell a felelősséget azért, hogy jelezzük, ha szükségünk van valamire.

Mivel a párkapcsolat az esetek többségében a legfontosabb ( de legalábbis mindenképpen az egyik legfontosabb) kapcsolatunk, az lenne a logikus, ha csak azok a konfliktuskezelési minták jöhetnének szóba, amik a kapcsolat fontosságát is figyelembe veszik. De sajnos ez nem így van.

Bizony cápa és teknős viselkedés is gyakran jelenik meg a kapcsolatokban. A kritik, szapulás, minősítés tipikus cápa viselkedések, míg a „mi a baj? -semmi” kommunikáció a teknősre lehet jellemző.

Természetesen egy jól működő kapcsolatban egy-egy rossz kimenetelű konfliktus nem okoz komoly gondot, de ha valamelyik fél folyamatosan nem veszi figyelembe a másik érdekeit, netán a sajátját, az hosszú távon romboló a kapcsolatra nézve.

Érdemes látni, hogy az egyetlen, ami győztes-győztes szituációhoz vezet, az a bagoly konszenzusra törekvése. Ehhez képest a róka hasonlóan egyenlő helyzetre törekszik, de a kompromisszum már azt jelenti, hogy mindenki csak félig nyer, valamennyit fel kell adnia a céljaiból. A kompromisszum viszont jóval kevésbé időigényes, mint a konszenzus. Illetve vannak olyan helyzetek is, amikor a konszenzus nem lehetséges, de ez is csak hosszabb folyamat eredményeként derül ki.

Látszatra ugyanis nagyon gyakran tűnik úgy, hogy a helyzet nulla összegű. Vagy az lesz, amit én szeretnék vagy az, amit a másik. De rengeteg esetben, ha rászánjuk az időt, akkor van olyan megoldás, ami mindkettőnknek tökéletes. Ennek az oka, hogy amit megfogalmazunk , hogy szeretnénk, gyakran csak a felszín. Ilyenkor érdemes kicsit jobban belemenni, hogy az adott dolog miért fontos, pontosan mit kapunk belőle és ilyenkor lehetséges, hogy nagyon könnyű olyan alternatívát találni, ami mindkét félnek jó megoldás.

Hogyan fejleszthető?

Nehéz erről röviden írni, hiszen az önérvényesítés a jéghegy csúcsa. Az egészséges önbecsülés, a reálisan pozitív önértékelés és az ezekre épülő önbizalom mind elősegíti a önérvényesítést.

Ráadásul az önérévnyesítési problémák is többirányúak lehetnek. Van, akiknek az okoz nehézséget, hogy ne agresszív cápa módjára küzdjenek az igazukért rombolva ezzel a kapcsolatot. És van, akiknek pedig az okoz nehézséget, hogy képviseljék saját szükségleteiket, vágyaikat érdekeiket. És természetesen előfordul, hogy mindkettő problémát okoz, mert van, aki sokáig tűr és enged, egy idő után vagy bizonyos helyzetekben, bizonyos témákkal kapcsolatban nem képes figyelembevenni a másik szempontjait.

Mindenképpen javaslom, hogy akinek az önbecsülésével és /vagy az önértékelésével gondja van, az elsőször ezekkel a problémákkal foglalkozzon. Nagyon nehéz saját magunkért kiállni addig, míg azt gondoljuk, hogy ezt nem érdemeljük meg, nincs jogunk hozzá!

Akinek az okoz gondot, hogy ne kommunikáljon agresszívan, annak ajánlom a Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban? című bejegyzésem. Ebben a bejegyzésben többségében olyan szempontokat gyűjtöttem össze, amelyek abban segítenek, hogy a másikra vigyázva, őt nem támadva hogyan tudjuk az érdekeinket érvényesíteni.

Akinek inkább az okoz nehézséget, hogy kiálljon magáért, azoknak pedig elsősorban a Dehát miért nem tudja magától? című bejegyzést javaslom.

A heti témához kapcsolódó videó:

Ezen kívül több olyan videóm is készült, ami segíthet ebben.

Az énüzenet

Az értő figyelem

A kritika szótár

A jó gyakorlat

Megosztás:

Önismeret és párkapcsolat- Önreflexió

Mi az önreflexió?

Az önreflexió önmagunk megfigyelése, vizsgálata. Amikor vizsgáljuk magunkat, részleteiben vesszük górcső alá, hogyan hatnak ránk a dolgok. Milyen gondolatokat, érzéseket váltanak ki belőlünk, milyen viselkedésre késztetnek egyes helyzetek. Mik a motivációink, milyen a belső működésünk. Hogyan hatunk mi magunk másokra.

Miért fontos a párkapcsolatban?

Az önreflexió minden kapcsolatban fontos, mivel a párkapcsolat az egyik olyan kapcsolatunk, ami a legfontosabbak közé tartozik, ezért érdemes megvizsgálni milyen összefüggésben van az önreflexióval.

A múlt héten arról írtam, hogy milyen fontos az önismeret a párkapcsolat szempontjából. Az önreflexió pedig az önsimeret egyik legfontosabb eszköze. Azon túl, hogy az önrefelxió által folyamatosan fejleszthetjük az önismeretünket, az önreflexiós képesség feszült helyzetekben , konfliktusokban is meghatározó a viselkedésünk szempontjából.

Az önreflexió gyakorlása, a szokás, hogy ránézzünk a saját viselkedésünkre segít abban, hogy azokban a helyzetekben, ahol az első reakciónk külső tényezők vagy a másik hibáztatása lenne, elgondolkodjunk saját szerepünkön. A legtöbbször egy problémát közösen hozunk létre, így ha csak a másik viselkedésében keressük a hibát, azzal elszalasztjuk a lehetőséget arra, hogy hozzájáruljunk a megoldáshoz.

Ezen kívül, már önmagában az, hogy folyamatosan vizsgáljuk saját magunkat is, segít abban, hogy a párkapcsolati nehézségeket kiegyensúlyozattabban , mindkét fél szempontjai szerint vizsgáljuk, kiszabaduljunk a „kinek van igaza?” vagy „ki a hibás?” gondolkodásból. Ezek a gondolkodásmódok ugyanis nem tudnak igazán jó megoldáshoz vezetni, mert ilyenkor nem a közös győzelem szemszögéből közelítünk a megoldáshoz, hanem győztes-vesztes szereposztásban gondolkodunk.

Hogyan lehet fejleszteni?

A fejlesztés első és legfontosabb lépése a tudatos döntés, hogy időt és energiát szánunk arra, hogy megfigyeljük magunkat, információt gyűjtünk arról, hogyan működünk, hogyan hatnak ránk a dolgok és hogyan hatunk mi másokra. Mik azok a helyzetek, amik problémát okoznak és milyen megoldásokkal próbálkozunk.

A módszer lehet akár az, hogy esténként végiggondolod a napod lényegesebb pontjait, főként azokat a történéseket, amik nagy hatással voltak rád. Mit gondoltál, mit éreztél, hogyan viselkedtél? Milyen gondolatok és érzések maradtak benned később? Milyen összefüggéseket, hasonlóságokat látsz ezekben más múltbeli tapasztalatokkal.

Egy jó módszer lehet még a naplóírás is, ebben az esetben érdekes lehet később visszaolvasni a benyomásokat. Sok történet újra és újra átgondolva később megváltozik bennünk, így ennek a változásait is követheted.

Vannak, akik akkor tudnak a legjobban gondolkodni, ha beszélgetnek. Akár a pároddal, akár egy jóbaráttal átbeszélve ezeket a tapasztalatokat, ugyanezek mentén a szempontok mentén szintén meg tudod fogalmazni , hogyan viszonyulsz egyes dolgokhoz. Ha olyan emberrel beszélgetsz, aki a bizalmadat élvezi és őszinte tudsz lenni vele, akkor bízhatsz abban, hogy támogat ezeknek a gondolatoknak a megfogalmazásában, esetleg ki is egészíti a képet a saját tapasztalataiddal rólad, ami szintén segíthet, hogy saját magadról új információkhoz juss.

Milyen gondokat okoz az önreflexió hiánya?

Amikor kapcsolatba lépünk valakivel és létrejön valami, ami közös, akár összehang, akár feszültség, nem könnyű elkülöníteni, hogy amit közösen létrehoztunk, ahhoz egyikünk vagy másikunk mivel járult hozzá. Azt szokták mondani, hogy bizonyos dolgokhoz ” ketten kellenek”. Ez nincs minden alkalommal így, vannak olyan kivételek, amikor egyik félen múlik, ami történik, de ezek a ritkább kivételek. Az esetek többségében mindkét fél hatással van arra, ami kettejük közt létrejön. A párkapcsolatban a közeli kapcsolat miatt sokszor különösen nehéz kibogozni, hogy ki milyen hatással van a másikra, a hosszú évek alatt össze tudnak gubancolódni a szálak, előfordulhat olyan, hogy egyik vagy másik fél annyira beleolvad a „mi”-be, hogy el is felejt saját magára gondolni, már nem tudja, hogy ki ő és ki a másik, hogy mik az ő vágyai és mik a másikért megtett dolgok. Ez hosszú távon biztosan gubancokat okoz.

Az önreflexió hiánya, ha a saját viselkedését valaki nem vizsgálja könnyen s gyakran vezet ahhoz a torzításhoz is, hogy minden hiba, probléma és nehézség oka kívül keresendő. Ez a viselkedés pedig hajlamossá tesz a másik állandó hibáztatására, ami mindenképpen romboló a kapcsolatra nézve.

A bejegyzéshez kapcsolódó videó:

Megosztás:

Párkapcsolati kommunikációs problémák -Kritika, szapulás, minősítés

A hetek óta tartó párkapcsolati kommunikációs problémákról szóló bejegyzés sorozatban elérkeztünk ahhoz a problémához, amikor a felek nyiltan kritizálják, támadják egymást.

A korábbi bejegyzésekben szó volt arról, amikor a kommunikáció elmarad

Párkapcsolati kommunikációs problémák-Dehát miért nem tudja magától?

arról, amikor célozgatnak a felek

Párkapcsolati kommunikációs problémák -Célozgatás

és arról is, amikor zsörtölődéssel, morgolódással hozzák egymás tudomására elégedetlenségüket

Párkapcsolati kommunikációs problémák -Zsörtölődés, morgolódás, beszólogatás

A fentiekkel ellentétben a nyílt kritika sokkal konfrontatívabb. Aki így fejezi ki magát, kevésbé vádolható azzal, hogy nem árulja el, amit gondol vagy visszatart információt. Ebben az esetben sokkal inkább a közlési forma az, ami problémát jelent, nem visz előre.

Mit értek kritika, szapulás, minősítés alatt?

Első látásra ha a veszekedés címet adtam volna a bejegyzésnek, akkor is hasonló jelenetekre gondolna az olvasó. Azonban a veszekedés még nem feltétlenül jelenti, hogy a közlések ilyen jellegűek. A veszekedést általában az különbözteti meg a vitától, hogy ellenségesebb a hangnem, mindkét fél szembenállónak érzékeli a másikat, az indulatok felerősödnek és irányítják a kommunikációt. Vagyis veszekedés közben kevésbé meggondoltan fogalmazunk, a konstuktivítást elveszítjük, vagdalkozás és érzelemvezérelt kommunikáció jellemző. De ez nem minden esetben jelenti a másik támadását, olykor csak túlzások, erősen szubjektív mondatok, az érzések heves kifejezése az, ami jellemzi a veszekedés. Ez azért is fontos, mert önmagában nem a veszekedés hőfoka az, ami károssá teszi. Vannak temperamentumosabb emberek és nyugodtabbak és nem feltétlenül az bántja a másikat jobban, aki hangosabb.

A veszekedések a tartalomtól és a határok átlépésétől lesznek károsak egy kapcsolatra, nem önmagában a heves kifejezésmód miatt. A tartalom tekintetében pedig az egyik legrombolóbb, amikor a másik személyét minősítjük. Ennek vannak fokozatai, de az elmondható, hogy minél globálisabb területen, minél negatívabb címkével minősítjük a másikat, annál rombolóbbak az egymás fejéhez vágott mondatok.  Vagyis nem mindegy, hogy azt mondom, hogy “ Rendetlen vagy” vagy, azt, hogy “ Egy szemét vagy!”

Mi van a nyilt kritika hátterében?

Mindig ott van az elégedetlenség és a feszültség a háttérben. Az érzelmi hőfokot általában az adja, hogy a sérelmek felgyűlnek és valamelyik fél annyira feszült lesz, hogy ilyen formában adja ki magából az elégedetlenséget. Olykor ez okozza azt, hogy a másik is ilyen kommunikációba kezd és máris kölcsönösen támadják egymást.

Mi a gond a kritikával? – A kritika torzít.

A kritikának létezik higgadt és kulturált formája is, amikor nem támadás a szándék. Amikor zavar valami a másik viselkedésével kapcsolatban, akkor sokan kritika formájában próbálják jelezni. Az egyén szemszögéből ugyanis, ha a másik viselkedésében tapasztalatok valamit, ami nekem nem jó, akkor az nem jó, és arra késztet, hogy el akarjam érni ennek a viselkedésnek a megszűnését. Ezzel a gondolatmenettel több gond is van. 

Egyrészt, attól, hogy egy viselkedés számomra nem jó, attól az még nem objektíven rossz, hanem a saját személyes szemszögemből. Vagyis, amikor a másik viselkedését a saját szempontrendszer alapján minősítem, azzal a másik fölé helyezem magam, mintha én lennék jogosult arra, hogy az ő viselkedését megítéljem. Vagyis az egyenrangú viszony helyett azt kommunikálom, hogy felette állok.

A másik gyakori probléma, hogy miközben a másik viselkedése zavar, a másik személyiségét minősítem. Tehát van egy következtetés a történetben, ami lehet akár az összkép szempontjából logikus is, de lehet torz is. Például: “Annyira elegem van abból, hogy ilyen rendetlen vagy!” a személyről szóló kritika, míg az “ Annyira elegem van, hogy állandóan szét hagyod a dolgokat magad után!” már egy viselkedésről szóló kritika.

Ez azért lényeges kérdés, mert a konkrét viselkedésén a legtöbb ember tud változtatni, míg a személyiségén kevésbé. Ráadásul a rendes- rendetlen tulajdonság számos területen megjeleni, így könnyen lehet, hogy egy maga körül tárgyakat szétdobáló ember a munkájában precíz és rendezett, ezért a globális címke objektíven sem igaz.

A személyre vonatkozó kritika hozza magával, hogy a címke mindig sokkal szélesebb területen kritizál, mint a konkrét viselkedés leírása, hiszen egy ilyen címke rengeteg területet lefed.

Mi a gond a kritikával?- A kritikát szinte lehetetlen nem támadásnak venni.

A fentiek miatt aki kritikát kap, támadva érzi magát. Hiába próbálja valaki becsomagolni a kritikát és építő kritikaként aposztrofálni, amikor a másik személyét negatív címkével látom el, az  sosem lehet építő. Nagyon kevés ember tud az ilyen kritikára konstruktívan reagálni és megpróbálni a kommunikációt jó irányba terelni. 

Amikor támadva érzi magát valaki, akkor a kritizáló párja ellenféllé, rosszabb esetben ellenséggé válik. A jól működő párkapcsolatban alapvetően a felek nem ellenfélként vagy versenytársként gondolnak egymásra, hanem “csapattársként”, olyan valakiként, aki nem ellenem, hanem velem van, akivel közös céljaink vannak és figyelembe vesszük egymás szükségleteit. Ezt az alapállást fordíthatja ellenségessé a kritika. 

Ha az “ támad” ránk akit a legközelebb érzünk magunkoz, az nagyon erős negatív érzéseket mozgósít és ezeket az érzéseket az adott konfliktushelyzetek együtt már nagyon nehéz kezelni. 

A helyzettől és vérmérséklettől függően tehát a támadás viszonttámadást vagy menekülést fog kiváltani. A viszonttámadás általában azt jelenti, hogy egy egymást kritizáló párbeszéd, rosszabb esetben szapulás és sértegetés is kibontakozik, míg a menekülés a legtöbbször a kommunikáció megszüntetését, sértődést, duzzogást jelent. Egyik sem olyan viselkedésforma, ami közelebb vihet a megoldáshoz.

Van-e építő kritika?

Amennyiben a kritika tárgya a másik személye, akkor nincs. Nem lehet a másik személyiségét olyan módon bírálni, minősíteni, hogy az előre vigye a másikat vagy a kapcsolatot.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem lehet elmondani a véleményünket arról, amit a másik tesz. A lényeg a tárgyilagosság, hogy a tényeket ne mossuk  össze a saját véleményünkkel. A másik konkrét viselkedésének tárgyilagos leírása és az ahhoz kapcsolódó saját érzések közlésére ajánlom Thomas Gordon módszerét az én üzeneteket. Erről készítettem néhány hete egy videót is :

Mi a megoldás?

Ahhoz, hogy az indulatainkat féken tudjuk tartani, az egyik legfontosabb, hogy ne hagyjuk felgyűlni a sérelmeket. Sokkal könnyebb higgadtan kommunikálni, amikor csak kevésbé zavar valami vagy kevesebb dolog zavar, mint, amikor már tele a pohár.

Tartsátok szem előtt, hogy az ilyen nyílt támadás nem visz előre, sőt, inkább rombolja a kapcsolatot! Senkinek nem jött meg még a kedve az együttműködéshez azért, mert a másik kritizálta vagy minősítette őt!

A kritizálás elkerüléséhez hozzásegíthet ez a cikkhez kapcsolódó videó is:

Ha vannak olyan problémáitok, amik feszültséggel terheltek és nehezen tudtok róla kommunikálni, akkor ajánlom, hogy olvassátok el a “Párkapcsolati konfliktusok- Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban?” Című bejegyzésem, ahol arról írok, hogyan lehet építő, konstruktív a vita.

Párkapcsolati konfliktusok- Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban?
Megosztás:

Párkapcsolati konfliktusok-Hogyan kerüljük el a karácsonyi veszekedést?

Ne vállald túl magad!

Ilyenkor sok ember vágyik arra, hogy minden jól sikerüljön, a vacsora, az ajándékok, a fenyőfa díszítése, a dekoráció és a teríték. Vannak, akik mindent aprólékosan megterveznek. A kézzel készített gyertya vagy a gyönyörűen csomagolt ajándék nagyon szép látvány, de ha ehhez veszekedés társul, már semmit sem ér. Gondold át, számodra mi a fontos, mi számodra a valódi karácsony és mennyi időd és energiád van, és ne várj magadtól többet! Ha irreálisan túlvállalod magad, a meghittség helyett kimerültség, a béke helyett veszekedés lehet a fa alatt.

Fókuszálj arra, ami számodra az ünnep lényege!

Attól függően, hogy milyen az ember vallása, hite, különbözőképpen gondolkodunk a karácsonyról. Azonban attól függetlenül, hogy Jézus születését vagy a szeretetet ünnepeljük, a lényeg az ünnepben nem az anyagi világ, hanem a lelki. Nem az számít, hogy hegyekben álljon az ajándék, vagy hogy vacsorára szinte betegre együk magunkat, hanem az egymás iránti szeretet és tisztelet. Ha a lelkünk ünneplőbe öltözik, akkor a finom falatok és az ajándékok is más értelmet nyernek. 

Figyelj  a befelé!  

Azért is érdemes fókuszban tartani azt, amit számodra az ünnep jelent, mert a nagy rohanás közepette így nem felejtesz el időt adni magadnak, hogy átgondold a szeretteiddel való kapcsolataidat. Vedd számba mennyi mindent kapsz tőlük, milyen gazdaggá tesz a szeretetük! Gondold át, mennyit adsz nekik!

 Adj türelmet és engedményeket! 

A tárgyi ajándékokon túl adhatsz tudatosan időt és türelmet is.  Ha ilyenkor türelmesebb, megértőbb vagy a szeretteiddel, már érezni is fogjátok, ahogy a szeretet hangulata elkezdi átjárni az otthonotokat. A karácsony előtti rohanás nagyon sok stresszt okoz mindenkinek, idén a járványhelyzet miatt eleve mindenki feszültebb, a karácsony sem a szokásos mederben zajlik, nem könnyű így ünnepelni . Sokan veszteséget élnek meg, mert nem tudnak úgy együtt lenni a szeretteikkel, ahogy máskor. A karácsony azonban lehet egy lehetőség is, hogy a sűrű sötétségben fényt gyújtson, hogy a szeretet által megerősödjünk és megerősítsük egymást. 

A családot összetartó csapatként működtesd !

Ha nem akarsz összeesni a fáradtságtól még karácsony előtt, akkor érdemes kiosztani a feladatokat. Ha jól ismered a családod tagjait, akkor tudod, milyen feladat számukra a testhezálló. Nem jó, ha minden feladatot egyvalaki végez, hiszen, ha nem közös a munka, az ünnep sem lehet igazán az. A kis gyerekeket is bevonhatjuk, bár ez néha  több munkával jár, mint haszonnal, később természetes lesz nekik, hogy mindenkinek van feladata. 

 Oszd be az időt!

A „majd valamikor” hozzáállás a legfőbb oka a veszekedéseknek. Ha 24-én a fadíszítés és főzés mellett még ajándékok vagy fenyőfa után rohangálunk, akkor lehetetlen estére elcsendesedni és egymásra figyelni. A feszültséget ilyenkor egymáson vezetjük le.Ha megoldható az utolsó napra ne maradjon sok feladat, legyen időd arra, hogy elcsendesedj, és a családtagok egymásra is figyelni tudjanak!

Adj időt magadnak a hangolódásra is!

Már többször említettem az elmélyedés, a szeretteinkről való gondolkodást. Ehhez tervezz be magadnak időt! Lehet gondolkodni vásárlás közben vagy útközben is, de az igazi elmélyedéshez az kell, hogy ne kelljen másra figyelni csak magunkra.  Ha egy fél órát szánsz erre, az bőven elég. Van, akinek a sütés és főzés is alkalmas erre, van akinek arra van szüksége, hogy egy finom itallal vagy egy forró fürdővel lazítson. Kelj hamarabb, vagy kérd meg a családot, hogy adjon fél órát és ülj le kényelmesen egy teával vagy egy kis zenével! Ha a készülődés és az ünneplés közé tudod illeszteni ezt az időt, az a legideálisabb. A pörgésből nagyon nehéz hirtelen lelassulni. Ha nem tudsz akkor hosszabb időt szakítani, legalább egy percet szánj arra, hogy magadban gondolatban lezárd a készülődést és ráhangolódj az ünneplésre! Egy két mély lélegzet vagy akár egy átöltözés sokat segíthet, hogy megérkezz az ünnepi hangulatba.

Ne akarj mindenkinek jó megoldást! 

Nagyobb, és főleg bonyolultabb családokban feszültség keletkezhet abban a kérdésben is, hogy ki? – mikor?- hol? ünnepel. Ezt idén még a járványhelyzet miatti érintkezési dilemmák is bonyolítják. Ritka, hogy legyen olyan megoldás, ami minden félnek tökéletes, de ez nem jelenti azt, hogy meg kell bántanunk szeretteinket. A szűk család – aki a mindennapokban együtt él- döntsön és magyarázza el a többieknek a döntés szempontjait. Néha, olyankor is megsértődik valaki, amikor meg kellene értenie, hogy miért nem az ő akarata teljesült. Ilyenkor továbbra is szeretettel fordulj felé, de ne engedj a nyomásnak!

Az apróságokban engedj! 

Az emberek életre-halálra tudnak vitatkozni a szalvéta színén vagy a szaloncukor ízén. A viták mögött persze más konfliktusok feszültségei vannak. Ezeket a valós konfliktusokat felderíteni azonban nem karácsonykor kell. Ilyenkor legyél nagylelkű az apróságokban! Próbáld magad kívülről nézni, mennyire komikus, amikor egy apróság miatt kikaparjuk egymás szemét!

 A gyerekek legyenek középpontban!

Ahol van gyerek a családban, ott fontos, hogy a karácsony gyerekbarát legyen. Gondolj arra, hogy most tanul ünnepelni a gyermek! Sok felnőtt utálja a karácsonyt, vajon milyen karácsonyaik lehettek gyermekként? Mindig gondold végig a gyermekek szemszögéből a dolgokat!

Ha még többet szeretnél hallani arról, hogy kerülhetitek el a karácsonyi veszekedést és mi van a háttérben, akkor ajánlom az erről szóló lő adás felvételét.
Megosztás:

A járvánnyal kapcsolatos párkapcsolati és családi konfliktusokról

Konfliktusok házastársunkkal párunkkal

 Ne egymás ellen, egymásért!

Mikor stresszhatások érnek valakit gyakran előfordul, hogy a párján vezeti le a feszültséget. Ezen sokat segíthet, ha tudatosítjátok, hogy feszültek vagytok és jelezitek is a másik felé. Ha tudatosan kéred a másik türelmét, támogatását, segítségét, már ki is húztad a dolog méregfogát. Lehet, hogy még ezután is türelmetlenebb leszel a pároddal, de ha már tudja, hogy ez valójában nem neki szól, akkor kisebb esélye van, hogy ez komoly konfliktus lesz az eredménye. Ezen kívül sokat tudtok segíteni egymásnak abban, hogy támogatjátok egymást az öngondoskodásban.  Ha képesek vagytok egymás felé megfogalmazni a szükségleteiteket, azt, hogy mit szeretnétek, mi lenne segítség számotokra, mit vártok a másiktól, akkor párkapcsolati konfliktus helyett, egyfajta csapatjátékká válik, hogy az otthon mindkettőtök számára a biztonságot jelentse. 

Legyen közös terv a stresszkezelésre!

A közös célok kitűzése is segíthet, főleg, amikor a szükségletek teljesen mások. Egy közösen megfogalmazott cél  közös irányt tud hozni, amiben helye lehet teljesen másfajta szükségleteiteknek és azok egyensúlyba hozhatók. Jó, ha pozitívan fogalmazol, azt mondod el, amit szeretnél és nem azt, amit nem. Ezen kívül fontos, hogy konktétan fogalmazz. Ha azt mondom nyugalmat szeretnék, az jelentheti, hogy nem akarok beszélgetni, de azt is, hogy az zavar, ha más zenét hallgat vagy egyikkel sincs baj, csak adott témáról nem szeretnék beszélni.

Legyen családi stratégiátok!

A saját családunk biztonsága érdekében érdemes kialakítani egy saját szabályrendszert, közös döntéseket hozni arról, hogy milyen szabályokat tartsunk be, milyen szempontok alapján döntjük el azt, hogy kivel, mikor és hogyan érintkezünk. Ha ezt a stratégiát általában kialakítottuk, sokkal könnyebb lesz ezt a barátok, rokonok felé képviselni. Hiszen ha általános szabályokat alkalmazunk, akkor a másik fél könnyebben elfogadja, hiszen nem az ő személyéről szól.

Ha nem értetek egyet, fektessetek munkát a közös vélemény kialakításába!

A közös stratégia kialakítása is okozhat problémát, ha az együtt élő családtagoknak, házastársaknak más a véleménye. Ilyenkor szánd rá az időt, hogy valóban megértsétek egymás szempontjait! Ahogy más vitás kérdésekben itt is az a legfontosabb, hogy mielőtt ütköznétek  a különbözőségek miatt, törekedjetek arra, hogy minél részletesebben és világosabban megértsétek, hogy a másik milyen tények alapján, mit gondol, mit érez, mit szeretne és miért szeretné, amit szeretne! Keressétek a közös pontokat és közös minimumokat! Nem érdemes rögtön a vélemények közötti különbségekre koncentrálni. Ha sikerült egymást figyelmesen meghallgatva, kérdezve valóban megértenetek egymást, akkor először emeljétek ki azokat a dolgokat, amikben egyetértetek.  

A megbeszélés során alkalmazzátok azokat a szempontokat, amiket a „Hogyan lehet egy vita építő párkapcsolatban?” bejegyzésben találtok, így elkerülhetitek, hogy a vitából párkapcsolati konfliktus alakuljon ki.

Az olyan területeken pedig, ahol nehéz  a megegyezés, a érdemes megpróbálni tágítani a gondolkodást és akár a kétféle megoldás helyett egy teljesen más harmadikat kitalálni! Gyakran előfordul, hogy a konfliktus során beszorulunk egy igen-nem dimenzióba, azt gondoljuk, hogy csak kompromisszummal oldható meg a helyzet, miközben számos olyan megoldás is lehetséges, ami ezen az igen-nem-en kívül van. Ha elakadtok, jó módszer lehet, hogy megpróbáltok minél több, akár extrém, furcsa ötletet írni a megoldásra. Csak azután értékeljétek az ötleteket, hogy mennyire megfelelőek mindkettőtöknek és mennyire megvalósíthatóak, mi után jó sok ötletet írtatok össze anélkül, hogy bármilyen módon cenzúráznátok azokat! Ez a módszer segít, hogy szélesebb szemszögből lássátok a helyzetet, többféle megoldási lehetőségből választhassatok.

Adj több apró szeretetbonbont!

A legtöbb szeretetet és biztonságérzetet az apró, ismétlődő rítusok, gesztusok adják. Egy futó ölelés, puszi, a kérem,a köszönöm vagy a reggeli és esti köszönések mind egy-egy pozitív impulzust jelentenek, ezekre ilyenkor fokozottan szüksége van az embereknek. Minél inkább be vagy zárva a négy fal közé, annál inkább fokozódik ez az igény, hiszen a többi kapcsolatod virtuálissá válik, kiesnek azok a mindennapi ilyen pozitív impulzusok, amiket máskor másoktól kapsz. Ezek a testi és lelki simogatások csökkentik a szorongást és erősítik a kapcsolatot.

Jóból is megárt a sok!

Ha sokat vagytok összezárva az egy idő után teherré válik. Mindegy milyen jó a kapcsolat, hogy házasságról, barátságról vagy rokonságról van szó, a folyamatos együttlét legalább annyira nehéz, mint távol lenni a szeretteidtől. Fontos, hogy ezt elsősorban saját magad előtt fel tudd vállalni! Teljesen természetes, ha nem szeretnél a pároddal, gyerekeddel, szüleiddel vagy bárki mással egész nap kontaktusban lenni, ez még nem jelenti, hogy ne szeretnéd őket eléggé! Minden embernek szüksége van arra, hogy legyen ideje saját magára. Hogy kinek mennyi az igénye és mennyire tudja az adott élethelyzetben megvalósítani, az persze különböző. De sokat segít a béke megtartásában, ha figyeltek egymás igényeire. Próbálj meg időt és teret biztosítani a párodnak, hogy legyen a napnak egy olyan része, amikor félre tud húzódni és kérd a segítségét, hogy neked is legyen egy kis időd, amikor önmagaddal lehetsz! Ha nem kapja meg mindenki az időt a regenerálódásra, annak konfliktus lehet az eredménye.

Ezt az időt érdemes olyan tevékenységre fordítani, ami feltölt, egyensúlyban tart, ami csökkenti a feszültségeket. A ” Mit tehetünk a lelki békénk megőrzéséért a járvány alatt?” című bejegyzésben olvashatsz arról, milyen módjai vannak, hogy megküzdj a helyzettel.

Konfliktus közeli barátokkal, családtagokkal

 Szeretteinkkel nehezebb a  véleménykülönbségek kezelése.

Ha a közvetlen környezetedben, a szeretteiddel  tapasztalsz nagy véleménykülönbségeket, akkor a helyzet tovább bonyolódik. Az elköteleződés kisebb, mint a közvetlen családtagok felé, akikkel együtt élünk, de nagyobb, mint az idegenek felé. Akikkel nem élsz együtt, azokkal nem feltétlenül kell közös nevezőre jutni abban, hogy mi a megfelelő viselkedés, ebben az esetben mindenki saját magáért és a közvetlen családjáért felelős. A helyzet mégsem ilyen egyszerű, mert ha valaki közel áll hozzád, akkor nagy valószínűséggel szeretnél találkozni vele, így az ő viselkedése már hatással lesz a biztonságodra és a közvetlen családtagjaid biztonságára is. Illetve aki közel áll hozzád, annak a biztonságáért is aggódhatsz, emiatt is jobban szeretnél hatni a viselkedésére.

Amikor arról próbálunk beszélni a szeretteinkkel, hogy találkozzunk-e és, ha igen, milyen körülmények között, akkor sokszor keveredik a saját családunkért aggódás és a másikért, a másik családjáért való aggódás. Pedig érdemes ezt elválasztani.

A saját családi stratégia legyen a kiindulási pont!

Amikor családtagokkal, barátokkal kapcsolatban kell döntést hozni az érintkezésről vagy annak módjáról, a saját családi stratégia legyen a döntő! Ahogy az előző cikkemben írtam (Hogyan őrizzük meg a járvány alatt a lelki békénket?) érdemes az együtt élőknek egy közös stratégiában megegyezni arról, hogy milyen szempontok alapján döntenek a találkozásokról, érintkezésekről. Ha ez már kialakult, sokkal könnyebb dönteni és objektívebb is lesz a döntés. 

Attól, hogy aggódom valakiért, még nem dönthetek helyette! 

A  felnőtt barátok és családtagokért való aggodalom nem azt jelenti, hogy helyettük kell döntenünk. A fent említett rengeteg szempont mentén való különbségek miatt nehéz is lenne valaki más helyett dönteni, így a legjobb, ha elfogadod hogy a felnőtt családtagjaid ugyanúgy saját maguk döntenek a saját szabályokról a saját prioritásaik mentén! Sokan aggódnak idős szüleik és nagyszüleik miatt vagy várnának tőlük nagyobb óvatosságot, mint amivel ők a helyzethez hozzáállnak. A nyomásgyakorlás vagy az, hogy a szüleid szülei próbálsz lenni nem igazán vezet eredményre, inkább családi konfliktus lesz belőle. A  tájékoztatás, információ átadás és akár a saját érzések kifejezése után el kell fogadjuk, hogy nem dönthetünk helyettük. Amiben dönthetünk azok a saját szabályaink az érintkezésre és az ezek mellett való kiállás. 

Saját lelki biztonságunk is lehet szempont!

Azzal együtt, hogy mások helyett nem dönthetünk, a saját magunk védelme kiterjedhet arra is, hogy nem teszünk olyat, ami bár a saját család szempontjából biztonságosnak tűnik, valaki másra veszélyt jelenthet. Ha úgy látod, hogy a veled vagy családoddal való találkozás a másik félnek lenne veszélyes, akkor érdemes végiggondolni ennek az érzelmi következményeit és azt is a mérlegre tenni. Ha esetleg valóban ti fertőznétek meg egy barátot, családtagot, akkor azt gondolnád, hogy övé volt a döntés vagy felelősnek éreznéd magad? Utóbbi esetben akár ez is lehet ok, hogy úgy dönts, nem vállalod a kockázatot.

Az őszinteség az alapja a biztonságos kapcsolattartásnak!

Bármilyen kontaktus felvállalásáról akkor tudsz dönteni, ha van rálátásod, hogy a másik mennyi emberrel találkozik. Ez alapján tudod megbecsülni, hogy mekkora kockázatot jelent. Ha valaki nem őszinte veled, akkor számolnod kell azzal, hogy esetleg nagyobb kockázatot jelent, mint gondolnád, így ezt figyelembe véve mérlegelj!

Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek nyomj egy like-ot a facebook oldalamra is!

Megosztás:

Párkapcsolati konfliktusok- Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban?

 Ne felejtsd el, mit szeretnél elérni! Azt akarod, hogy igazad legyen, vagy megoldást keresel?

A vita gyakran válik harccá, és már csak arról szól, hogy kinek van igaza. Pedig ha valóban megoldást akarsz találni, akkor a legkevésbé ez számít. A legtöbbször mindkettőtöknek igaza van, legalább részben, de amíg arra figyelsz, hogy saját álláspontod védd, nem tudsz megoldást keresni. Koncentrálj a jövőre: arra, hogy mit szeretnél, milyen megoldási lehetőségeket látsz! Így sokkal könnyebb lesz közelíteni az álláspontokat.

Válts nézőpontot!

Mikor egy tárgyat akarunk megvizsgálni, egyértelmű, hogy akkor lesz róla a legpontosabb képünk, ha minden oldalról megnézzük. Így van ez a problémákkal, konfliktusokkal is. Ha a másik szemszögéből és kívülről is ránézünk egy problémára, akkor sokkal több információhoz, teljesebb képhez jutunk, ami nagyban segíti a megoldást. ( A különböző nézőpontokról nagyon érdekes képeket láthattok itt: Nézőpont kérdése – kolboid blog )

Hallgasd valódi figyelemmel!

Egy vita során fontos, hogy jól meg tudd fogalmazni, hogy mi zavar, mi okoz problémát, de ugyanilyen fontos, hogy megértsd a párod szempontjait is. Ha csak a saját véleményed kommunikációjára figyelsz, akkor nem biztos, hogy megérted a másik szemszögéből a helyzetet. A félreértés pedig a legnagyobb akadálya a megoldásnak.

Egy módszer arra, hogy jobban meg tudd érteni a párod:

Ellenőrizd, hogy jól érted-e!

Ha visszakérdezel, pontosítást kérsz, annak két pozitív hatása is van. Egyrészt biztos lehetsz benne, hogy valóban jól érted, mit akar mondani a párod, másrészt nagyon pozitívan hat rá, ha érzi, hogy valóban figyelsz arra, amit ő szeretne. A heves viták során, amikor mindkét fél csak a saját véleményét hajtogatja, tovább mélyíti a szakadékot az az érzés, hogy mindketten úgy érzik, hogy nem figyel rájuk a másik.

Az indulat ellenére se sértegess! Ne minősíts!

Ha támadunk, a másikat védekezésre kényszerítjük. Természetes, hogy ha valakit szidalmazol, akkor ellenállást vált ki. Senkit sem motivál  a szidás arra, hogy jobban odafigyeljen a kéréseidre. Ráadásul így a másik személye válik a vita tárgyává, ami nem vezet sehová. Beszélj a konkrét tettekről, amik benned rossz érzést okoznak!

Ha nehéznek találod az indulataid kezelését , akkor érdemes megnézned ezt a videót!

Kerüld a szélsőséges kijelentéseket!

A viták során gyakran hangzik el : „Te soha…”  „Te mindig…” Te állandóan…”.  Ezek az állítások ritkán igazak, hiszen kisarkítják a dolgokat, viszont a másik fél ilyenkor hajlamos erre reagálni. Példa: „Te mindig széthagyod a szennyest! “Nem igaz, szombaton is a szennyestartóba dobtam!”. Amikor úgy fogalmazod meg a véleményed, hogy a valósághoz ragaszkodsz, akkor arra is válaszol a párod. Példa : ” Mostanában nagyon gyakran széthagyod a szennyest!” “- Olyankor fáradt vagyok, és nem figyelek”  Az ilyen szélsőségek elkerülésével csökkentheted a beszélgetés vakvágányainak számát és megelőzheted  a vita elmélyülését.

Ne térj el a tárgytól!

A viták a legtöbb párnál gyakran fajulnak általános veszekedéssé arról, hogy milyen kifogásaik vannak egymás viselkedésével kapcsolatban. Ha a kezdeti problémára megoldást akarsz találni, akkor ne másról beszélj, hanem arról, ami a vita eredeti témája! 

Ne gyűjtsd a sérelmeket!

A viták általánossá válásának az egyik oka, hogy gyűjtögetjük a sérelmeinket. Ha úgy indul el egy vita, hogy több sérelmed is van, akkor nehéz mederben tartani. A többféle probléma kavarodásán túl, ilyenkor az indulatok is nagyobbak. Ha rögtön jelzed a párodnak, ha zavar valami, akkor az gyakran könnyen megbeszélhető, megoldható és még vita sem feltétlenül alakul ki.

Megoldás központú legyen a beszélgetés!

Ha egy vita egymásra halmozott szemrehányásokból tevődik össze, akkor abból nehéz előre lépni. Természetesen meg lehet fogalmazni, ha valami zavar, de érdemes ezt minél konkrétabb formában megtenni, viselkedésekről beszélni tulajdonságok helyett. A kérés vagy javaslat sokkal több lehetőséget tartogat, mint a kritika. Nem mindegy, hogy párunk fejére olvassuk, hogy „soha nem visz sehová” vagy megkérjük arra, hogy mozduljunk ki péntek este valahova. A kérésre persze lehet nemet is mondani, de a szidalmazásra és minősítésre csak nemet lehet mondani.

A jövőre koncentrálj!

Ahhoz, hogy megoldásközpontú legyél, sokat segít, ha arról beszélsz, hogy mi lesz a jövőben, és nem arról, hogy a múltban mi történt. A múlton nem tudtok változtatni, így könnyen elakadhat a beszélgetés. A múlt lehet a kiindulópont, de a jövő felé tartson a beszélgetés!

Vállalj felelősséget magadért! 

Ha a vita során azt szeretnéd, hogy a másik vállalja a felelősséget saját viselkedéséért, esetleg ismerje el, ha hibázott, akkor tedd ezt Te is! Nehéz ilyenkor elismerni, ha hibázol, de ha itt is tartod magad ahhoz, hogy a jövőt tartod fókuszban, akkor inkább meg tudod tenni, hiszen, ezzel a megoldás felé lépsz.

Tegyél engedményt!  

Ha lépsz egyet a másik felé azzal, hogy engedsz valamiben, akkor a párod is sokkal segítőkészebb lesz. Amikor engedményt teszel, vagy lemondasz egy korábbi kérésedről azért, hogy megoldást találjatok, előbb mindig gondold át, hogy valóban nem lehetséges-e olyan megoldást találni, ami nem jár lemondással! Ha csak a kompromisszum lehet megoldás, akkor arra érdemes figyelned, hogy csak olyan engedményt tegyél, amit jó szívvel meg tudsz tenni! Hiszen ha most nem képviseled a saját érdeked, akkor egy rossz megegyezés újabb vitákhoz vezethet.

Ne félj viccelni!

A humor rengeteg feszültséget el tud vezetni, akár vita közben is. Ha feszült a helyzet, akkor érdemes arra tekintettel nem a másik kárára viccelődni, mert lehetséges, hogy ez csak tovább fokozza a feszültséget.

Ne felejtsd el, hogy szeret és szereted Őt!

Ha csak ezt megteszed, az már nagyon sok csúnya vitától védhet meg. Amikor kénytelen vagy a szerelmeddel szemben saját érdekeidet képviselni, könnyű elfelejteni, hogy nem ellenségek, hanem szerelmesek vagytok. Persze amikor éppen dühös vagy a másikra, nehéz arra gondolni, hogy mennyire szeretitek egymást, de nagyon sokat segíthet! Egyrészt csitítja a dühöd, ha eszedbe jut, hogy mennyi boldogságot kaptatok már egymástól, másrészt, észben tartod, hogy nem az ellenséged, tehát nem akar rosszat neked. Előfordul, hogy mikor egy pár veszekszik az az alapfeltevésük, hogy “a másik mindig törődik a boldogságommal és jót akar nekem” , egyszerűen átfordul egy negatív feltételezésbe, miszerint “a másik önző és csak a saját érdekét nézi az enyém ellenében”. Ha ez a feltételezés állandósul, akkor a kapcsolat komoly válságba kerül és állandó veszekedések színterévé válik. Amikor tehát a párod valamit mond, ne felejtsd el, hogy nincs szándékában rosszat tenni neked, vagyis, ha mégis megbánt, az nem szándékos rosszindulat eredménye. Ugye nem mindegy, hogy bántani akar, vagy segíteni akar és csak félreértitek egymást? 

A karácsnyi konfliktusokhoz ajánlom a következő bejegyzést:

Párkapcsolati konfliktusok-Hogyan kerüljük el a karácsonyi veszekedést?

Sokszor nehéz a tanácsokat gyakorlatban is használni, pont akkor nem jut eszünkbe, amikor szükség lenne rá. Ez a nyomtatható emlékeztető segíthet felidézni a heti cikkben olvasottakat, ha vita előtt vagy közben rápillantasz.

A következő videóban arról beszélek, milyen, amikor egy pár együttműködve tudja kezelni a konfliktusait:

Hogy az ilyen együttműködő konfliktuskezelés hogyan építi a kapcsolatot, arról pedig ebben a videóból tudhatsz meg többet:

Ha mégtöbbet szeretnél tanulni a párkapcsolati konfliktuskezelésről, akkor szeretettel várlak a csoportomban!

Megosztás: