Ez a bejegyzés egy sorozat része, amiben szeretnélek segíteni titeket, hogy a gyermekszületéssel járó változások nehézségeit együttműködve, a kapcsolatotokat építve tudjátok kezelni. A sorozat első részét itt találod:
Mik a legfontosabb értékek számotokra, amit szeretnétek átadni a gyerekeknek?
Mikor azok a vallási, hitbéli, spirituális értékek, amit fontosnak tartotok átadni?
Mit gondoltok a nevelés fő céljának?
Mit jelent számotokra a nevelés?
Melyik életkorban mennyire fontos és hogyan szeretnétek határt szabni, kontrollálni, támogatni, bátorítani, gondoskodni, tanítani ?
Milyen gyereknevelési eszközök, amiket szeretnétek alkalmazni és mik azok, amiket semmiképpen?
A saját szüleitek szülői viselkedésében mik azok a dolgok, amiket jónak tartotok és ti magatok is szeretnétek hasonlóan csinálni szülőként?
És mik a saját szüleitek szülői viselkedésében, amiket rossznak tartotok és ti magatok másképp szeretnétek csinálni?
Ha van ilyen, van – e tervetek arról, hogy milyen más megoldásaitok lesznek?
Milyen elképzeléseitek, vágyaitok, félelmeitek vannak a saját szülői szerepetekkel kapcsolatban? Milyen támogatást tud adni ehhez a párotok?
Milyen elképzeléseitek, vágyaitok, félelmeitek vannak a párotok szülői szerepével kapcsolatban? Milyen módon tudjátok őt támogatni ebben?
Mit gondoltok arról, hogy a különböző életkorokban milyen döntéseket hozhat meg a gyerek és mi az, amiben nektek kell irányítanotok?
Mit gondoltok a nagyszülők szerepéről? Hogyan szeretnétek, hogy részt vegyen a gyerek( ék) életében?
Hogyan tervezitek megosztani a gyerekkel kapcsolatos feladatokat és a házimunkát a gyerek születése után? És hogyan akkor, amikor már újra mindketten dolgoztok?
Ha családi szabályokat kellene megfogalmaznotok, ami a család minden tagjára ( felnőttre és gyerekre is( vonatkozik, mik lennének azok?
Ha szeretnétek méginkább elmélyedni jó beszélgetésekben a kapcsolatotokról, akkor töltsétek le az ingyenes Párismereti társasjátékomat! :
Fontos kérdés, hogy fel tud- e készülni egy pár a szülővé válásra? Tud- e tenni azért, hogy a gyerek születése utáni időszak könnyebb legyen?
Részben igen. Rengeteg tényezőt , ami könnyíti vagy nehezíti a szülővé válást nem tudunk befolyásolni. De vannak olyan tényezők, amik rajtunk múlnak és nagyban megkönnyítheti ezt az időszakot, ha jó alapról indulunk.
Aki pedig úgy olvassa ezt a bejegyzést, hogy már nem a felkészülés fázisában tart, akkor is kaphat szempontokat arra nézve, hogy ha nehézségei vannak, mik azok az alapvető dolgok, amiknek a rendbetétele segíthet.
Jól működő párkapcsolatban könnyebb szülővé válni
Ne legyen semmi a szőnyeg alatt, mert hasra fogtok esnie benne!
A gyermekszületés a szülővé válással és sok új kihívással általában többféle és több konfltust okoz. Ez önmagában nem baj, természetes, nem jelenti, hogy gond van a kapcsolattal. Pusztán annak a jele, hogy az új kihívások megkívánják tőlünk, hogy rengeteg eddig ismeretlen helyzetben és problémára találjunk közös megoldást.
Viszont, ha a gyerekvállalásba úgy vág bele egy pár, hogy már eleve vannak megoldatlan, visszatérő konfliktusok, az nehezíti a helyzetet. A korábban meglévő konfliktusok az időhiány, energiahiány, alváshiány és stressz hatására gyakran eszkalálódnak. Olyan konfliktusok, amik kettesben kellemetlennek voltak,de nem okoztak kapcsolati válságot, ebben a helyzetben gyakran sokkal nagyobb problémává válnak.
Legyen jól működő megoldásorientalt probléma kezelési módszeretek!
A konkrét megoldatlan problémáknál is nagyobb nehezítés, ha alapvetően nincsenek megfelelő problémamegoldó mechanizmusok a kapcsolatban.
Ha az a tapasztalatotok, hogy ha probléma van, ha nem értetek egyet, akkor nem tudjátok megbeszélni, nem tudok megoldást találni, akkor szinte biztos, hogy a gyermek születése komoly krízist fog okozni.
Igen ritka, hogy egy ilyen nagy változással járó élethelyzet ne járjon nehézségekkel, konfliktusokkal.
Ha azonban eddig meg tudtátok beszélni a problémákat, feloldani az ellentéteket, akkor tudni fogjátok, hogy keressetek közösen megoldást.
Viszont, ha eddig sem ment ez, csak mivel a problémák kisebbek voltak együtt tudtatok élni ezzel együtt is, akkor ebben a helyzetben nagyon nagy nehezítés, hogy a sok megoldandó helyzet, idő- és energiahiány mellett kell megtanulnotok együttműködni.
Ha gondok vannak az együttműködéssel, akkor jó, ha tudjátok, hogy a konfliktusok megfelelő kezelését meg lehet tanulni. Ajánlom figyelmetekbe Az Újrakapcsoló programom online tréning változatát, amit kifejezetten olyan pároknak készítettem, akik szeretnék megtanulni, hogyan tudját a konfliktusaikat együttműködően megoldani.
Beszéljetek a számotokra fonros értékekről!
A gyereknevelés szorosan kötődik az értékrendhez. Mielőtt belevágunk valakivel a gyereknevelésbe, jó tudni, hogy az kettőnk értékrendje mennyire kompatibilis.
Hogy mit gondoltok arról, hogy az egyes helyzetekben mi a megfelelő szülői reakció, az nagyban függ attól, hogy alapvetően mit gondoltok arról, hogy mi az érték, mi a fontos az életben, mi a dolga a szülőnek és mit nevezünk nevelésnek.
Természetesen nincs két egyforma értékrend, de azért jó, ha a legfontosabb értékekben egyet tudtok érteni.
Nagyon nehéz két olyan embernek együtt gyereket nevelni, aki alapjaiban gondol mást arról, hogy mi a nevelés célja.
A következő bejegyzésben egy kérdéssort osztok meg veletek, ami segít abban, hogy miről érdemes beszélni a gyermekvállalás előtt. Ha nem akartok lemaradni, iratkozzatok fel a bejegyzés értesítőre!
Önismeret és társismeret
A gyereknevelés kemény önismereti munka. Ilyenkor felszínre kerül a saját szüleinkkel való kapcsolatunk. Ahhoz, hogy olyan szülővé váljunk, amilyenek lenni szeretnénk, fontos, hogy előtte érett felnőttként tudjunk működni. Ismerjük a saját határainkat, erősségeinket, gyengeséinket.
Ha már a gyerekvállalás előtt is tudod, hogy vannak olyan gyerekkori sérülések, amiket fel kell dolgoznod, ha tudod, hogy nagyon máshogy szeretnél nevelni, mint amilyen mintát láttál vagy vannak olyan területek, amiben fejlődnöd kellene, akkor jó, ha erre időt és energiát szánsz még a gyerekvállalás előtt.
A gyerekek nagyon erőteljesen tudnak tükröt tartani, ha szülővé válsz nem nagyon lehet megúszni, hogy szembenézz azzal, hogy milyen is vagy. Még akkor is adnak bőven okot a fejlődésre, ha érett, kiegyensúlyozott felnőttként vágsz bele a gyerekvállalásba. Így amit már eleve tudsz, hogy nehézséget fog okozni, azzal érdemes mielőbb foglalkozni.
Ez a kapcsolat szempontjából is fontos, és hasznos, ha nem csak magadat ismered jól, hanem a párodat is.
Amikor a másik szülőként hibázik vagy nem tartja magát azokhoz a nevelési elvekhez, amikben megegyeztetek, sokkal inkább fogsz tudni neki segíteni abban, hogy olyan szülő legyen, amilyen szeretne lenni, ha tisztában vagy azzal, hogy számára milyen helyzetek és miért nehezek.
Ha szeretnétek jobban megismerni egymást, beszélgetni a kapcsolatotokról, akkor töltsétek le az ingyenes Párismereti társasjátékom!
A társasjátékról részletesebb információkat itt találtok
Sokan élik meg úgy, hogy a párkapcsolatukban látszólag apró dolog miatt alakult ki vitás helyzet vagy akár vérre menő veszekedés.
A felhajtva hagyott wc ülőke vagy a letekerve hagyott fogkrém kupak nem jelentenek komoly problémát egy kapcsolatban, ugyanakkor mégis előfordulhat, hogy ha ezekről kezdtek beszélni, annak mindig veszekedés a vége.
De hogyan lesz egy ilyen apróságból hatalmas veszekedés?
Ha valóban apróságokról van szó, akkor miért vált ki belőlünk akkora indulatot, hogy veszekedés lesz belőle? És ha nem fontos dolgokról van szó, akkor miért nem tudjuk könnyen megbeszélni? Az igazság az, hogy az apró dolgok mögött sokkal mélyebb problémák rejlenek, amelyek nagyon fontosak a kapcsolat szempontjából.
Amikor egy helyzet erős érzelmeket vált ki, pedig a téma maga aprónak tűnik, akkor érdemes komolyan foglalkozni vele, hogy a látszólagos konfliktus mögött vajon mi húzódik meg.
Ha mindenki elégedett, boldog és a kapcsolatban alapvetően összhang van, akkor az ilyen apró dolgokon való surlódás maximum vitához vezet, veszekedéshez semmiképpen.
Gondolj csak bele, hogy a kapcsolat elején, amikor szárnyaltatok a szerelemtől, igazán észre sem vetted a másik bosszantó szokásait. Ha most viszont megkeserítik az életedet, akkor nem valószínű, hogy a különbség az, hogy hogyan értelmezed ugyanazokat a dolgokat.
Mit mond neked az az apróság a kapcsolatról?
Ha a másik viselkedésére koncentrálsz, akkor nem fogod észrevenni, hogy valójában mi okozza a gondot.
A legtöbb esetben az apróságok inkább csak ütközési felületet adnak a hiányérzetek által okozott feszültségeknek. Ha úgy érzed, hogy túl vagy terhelve vagy érzelmileg el vagy hanyagolva, esetleg azt érzed, hogy nem kapsz elég elismerést vagy a másik nem tartja tiszteletben a határaidat, akkor azok az apróságok, amik bosszantanak ezekre a szükségletekre fognak mutatni.
Érdemes tehát nem a msik viselkedésére, hanem a saját érzéseidre koncentrálni, hogy megtaláld a probléma gyökerét!
De ha változtatna a viselkedésén, akkor megoldódna a probléma!
Pontosan ez az a tévhit, ami miatt a párok beleragadnak a konkrét apróságokon való veszekedésekbe. Az a helyzet, hogy ha téged azért zavar a sáros cipő vagy a nem kidobott wc papírguriga, mert úgy érzed, hogy a másik nem figyel rád, akkor hiába is éred el, hogy ezeken a konkrét viselkedéseken változtasson. A hiányérzeted miatt más dolgokban fogod azt látni hogy nem figyel rád.
Vagyis valójában ezekkel a dolgokkal a felszínen mozogtok, a megoldási lehetőségeket is beszűkítitek és gyakran sok energiával álmegoldásokat találtok.
De akkor mi a megoldás?
Ha elkezded figyelni, hogy azok az apróságok, amik kiborítanak mit üzennek, miért zavarnak, akkor valószínűleg hamar rájössz, hogy valójában milyen hiányérzet munkál benned. Mi az, ami miatt annyira zavar a másik viselkedése?
Ha már tudod, akkor érdemes errő, a saját hiányérzetedről kommunikálni. Arról, hogy valójában mi az, amire szükséged lenne és meghallgatni a másik oldalt is.
Innen már el lehet indulni közös megoldások felé. Aminek lehetséges, hogy részei lesznek azok a konkrét dolgok, amik számodra jelezték a hiányérzetet, de az is lehetséges, hogy nem.
Hiszen, ha a szükségleted kielégül, megfelelő figyelmet/elismerést/törődést kapsz, akkor az apró dolgoknak már nem lesz ilyen üzenete. És lehet, hogy nem fognak zavarni.
Az önismeret ezért is nagyon fontos alapja a jó kommunikációnak. Ahogy láthatjátok, többféle szükséglet húzódhat meg ugyanazon felszíni történések mögött. Bár sokszor úgy űnik, hogy nagyon hasonló dolgokon vitatkoznak a párok, ez igazából csak a felszínen tűnik így. Teljesen ugyanolyan felszín mögött sokféle érzés és szükséglet húzódhat meg. Ezért fontos, hogy saját magad, az érzéseid, szükségleteid vizsgálva nézd meg, hogy a te esetedben mi is az, ami a háttérben húzódik!
Ha már tudod, hogy mire van szükséged, annak kommunikációjában segíthet az Én-üzenet:
Ha szeretnél ennél több segítséget kapni, akkor ajánlom figyelmedbe az Újrakapcsoló online tréningem, amiben lépésről lépésre vezetlek titeket végig a konfliktusok mögött meghúzódó érzések és szükséglete azonosításán, majd annak együttműködő kommunikációján, aminek eredményeképpen közös megoldásokat fogtok tudni találni.
Ha pedig úgy érzed, hogy szükaégetek van arra, hogy a konfliktusok megoldásához személyreszabott segítséget kapjatok, akkor online konzultációkon végigkísérlek titeket a folyamaton.
A múlt heti bejegyzés arról szól, hogyan és milyen mintákat követnek a gyerekek, amikor a szülők párkapcsolatát figyelik.
A szülők közötti viszonyok, megoldási módok, munkamegosztás és kommunikáció megfeigyelésén keresztül hogyan sajátítanak el olyan mintákat, amik segítik (vagy éppen megnehezítik ) a világban való eligazodást.
Annyira sok ilyen minta van, amit a szülők párkapcsolatát figyelve lehet tanulni, hogy nem is fért el egy bejegyzésben az összes ilyen terület. Ez a bejegyzés a múlt heti folytatása, ezért, ha még nem olvastad a múlt hetit, akkor javaslom, hogy előbb azt olvasd el!
Ha elképzeled, hogy ellenkező nemű gyermekeddel úgy fog beszélni a partnere, ahogyan a pároddal beszélsz, akkor nyugodt vagy gyermeked jövőjét illetően? Vagy ha azonos nemű gyermeked úgy fog beszélni majd a szerelmével, ahogyan most beszélsz a pároddal, akkor büszke leszel rá? Ha a gyerek otthon azt látja, hogy tisztelettel bánunk egymással és udvariasak vagyunk, akkor ez minta lesz a számára nem csak a más neműekkel, hanem mindenki mással kapcsolatban is. Ezért is fontos, hogy a párkapcsolatban se feledkezzünk el az egymás iránti tiszteletről, hiszen nem csak a kapcsolatunkat keseríti meg, ha csúnyán beszélünk egymással vagy egymásról, hanem a gyermekünk viselkedését is rossz irányba befolyásolja.
Konfliktuskezelés
Ahogyan megoldjuk a mindennapi konfliktusokat, az is mintául szolgál gyermekünknek. Ha kiabálással és könnyekkel járnak a konfliktusok, esetleg káromkodással, akkor, ha konfliktusba keveredik ő is így fog viselkedni. Ha hosszan elhúzodó konfliktusok vannak egy párkapcsolatban, de nem oldják meg a szülők, viszont ki sem lépnek a kapcsolatból, akkor a gyerek azt tanulja meg, hogy nem éri meg kilépni egy rossz kapcsolatból, de megoldani sem kell a problémákat. A szülők gyakran a gyerekekre hivatkoznak, amikor egy rossz kapcsolaton nem javítanak, de elválni sem akarnak. Ebben az a szomorú, hogy maguknak és a gyermeknek is a legrosszabbat teszik azzal, ha fenntartanak egy rossz állapotot.
Gondoskodás
A gyermek jó esetben megtapasztalja, hogy gondoskodnak róla és segítséget kap. Azonban fontos, hogy lássa, hogy néha a felnőtteknek is szüksége van gondoskodásra például, ha betegek vagy más segítségre. Ha azt látja, hogy a szülei nehéz helyzetekben kiállnak egymás mellett és segítik egymást, akkor tudni fogja, hogy figyelnie kell a társaira és segítséget kérhet másoktól, ha szüksége van rá. Megtanulja, hogy nehéz helyzetekben számíthatunk egymásra.
A szerelem és szeretet jelei
Amikor a kisgyermek szülei kapcsolatát figyeli, fontos, hogy lássa, hogy azok szeretik egymást. A gyerek, ekkor tanulja meg, hogy mit jelent szeretni egymást, hogyan mutatjuk ezt ki egymásnak. A gyerekek érzelmi biztonságérzetét is erősíti, ha szüleik nemcsak az iránta érzett szeretetüket mutatják ki, hanem az egymás iránt érzettet is. Már az egészen kicsi gyerek is beszél a szerelemről és vannak róla elképzelései, hogy mi a szerelem és a barátság közt a különbség. Amikor a gyermek előtt öleljük vagy simogatjuk meg egymást, az többet számít, mint, ha mesélnénk a szerelem mibenlétéről.
Nemi szerepek
Hogyan legyek nő? Hogyan legyek férfi? A gyerekek, a velük azonos nemű szülőt figyelve tanulják meg a nemüknek megfelelő viselkedés alapjait. Mikor máskor lenne jobban előtérben az ember nemi szerepe, mint a párkapcsolatban? A nő nőisessége és a férfi férfiassága egymás mellett hangsúlyosabbá válik.
A szülők párkapcsolata az első párkapcsolat, amit a gyerekek látnak. A szülők viselkedése egymással, az együttműködés vagy a problémák kezelésének módjai mind mintául szolgálnak a gyermek későbbi életében.
Ráadásul nemcsak az első párkapcsolat ez, amit közeléről megfigyelhet a gyerek. Ez az első egyenrangú kapcsolat is ( már, amennyiben a kapcsolat egyenrangú), így a hatása a párkapcsolaton kívül az élet minden területére kiterjed, ahol a gyereknek egyenrangú kapcsolatokban kell együttműködnie.
Hogyan követik a gyerekek a mintákat?
Fontos, már az elején leszögezni, hogy ezeknek a mintáknak a hatása nem egyik napról a másikra alakul ki. Ahogy más modelltanulás esetén is hosszú évekig tarthat, míg a gyermek érettsége folytán eléri azt a szintet, hogy képes követni a szülői mintát.
A gyerekek sok olyan képességgel nem rendelkeznek, amikkel a felnőttek (jó esetben) már igen. Így attól, hogy a szülők képesek kontrollálni az indulataikat egy vitában és konstruktívak tudnak lenni, ettől még nem várható el, hogy egy óvodás ezt képes legyen másolni, mert az érzelemszabályozása még nem áll azon a szinten, mint a felnőtté.
Ezzel együtt már óvodáskorban is megfigyelhetők olyan morzsák, amikből láthatjuk ezeket a hatásokat. Egy papás-mamás játékban például gyakran megjelennek azok az elemek, amit a gyerek a szülők viselkedésében figyelt meg. Illetve a modelltanulás nem jelent pontos másolást, mondhatni, hogy a gyerekek inkább a dolgok lényegét másolják. Így hosszú idő telik el, amíg a pozitív minták valóban hasznosak lesznek.
De egészen biztos, hogy a későbbi párkapcsolatok szempontjából akár a pozitív, akár a negatív minták meghatározóak, hiszen ezek jelentik a kiindulásai alapot.
Hogyan bánunk egymással egy párkapcsolatban?
Hogyan beszélünk egymással támogatjuk-e egymást?
Kifejezzük-e a szeretetünket?
Hogyan kérünk, hogyan adunk?
Mennyire állunk ki egymás mellett?
Hogyan oldunk meg problémákat együtt?
Mennyire vagyunk egy csapat?
Hogyan döntünk közösen dolgokról?
Mennyire értünk egyet?
Mennyire tiszteljük egymást?
Hogyan osztjuk el a pénzt, az időt, a feladatokat?
Mennyire várjuk el a gyerkektől is hogy tiszteletben tartsák a másikat?
Ezek mind olyan dolgok, amiket a gyerekek megfigyelnek a szülők párkapcsolatában és amit látnak, az a későbbi viselkedés alapja lesz. Ha arra gondulunk, milyen volt a szüleink kapcsolata és ehhez képest milyen a saját párkapcsolatunk, akkor rögtön világossá válik, hogy akármilyen volt a kapcsolat, az hatott ránk.
Ha jó mintákat kaptunk, akkor sokkal könnyebb dolgunk van, hiszen az automatikusan előjön. Míg, ha valamit másképp szeretnénk csinálni, mint, ahogy a szüleinktől láttuk, ahhoz bizony tudatosság és erőfeszítés kell.
Mit várhatok a páromtól?
Ha a gyermek a szülei kapcsolatát figyeli, akkor nemcsak azt tanulja meg, hogy „én, magam mit teszek, vagy nem teszek a párommal szemben”, hanem azt is, hogy mi az, amit elvárhatok a másiktól.
A bántalmazott nők gyerekkorában gyakran azt látták, hogy az apjuk is bántalmazta az édesanyjukat, de mivel az anya ezt tűrte a gyermek megtanulta ” A férfi néha megveri a nőt” és mivel ezt látta, számára ez normális, hiszen abban az életkorban látta, amikor még nem volt más tapasztalata, így ehhez hasonlít később.
Ha viszont a gyermek olyan szülőpárt lát, akik gyengéden viselkednek egymással, akkor ez lesz számára az elvárható viselkedés a majdani partnertől. Ha szeretnénk, hogy gyermekünk hozzá méltó partnert találjon majd, akkor saját partnerünkkel kell tisztelettel bánnunk.
Munkamegosztás
Mi a nő és mi a férfi feladata a háztartásban vagy a kapcsolatban? Ezt is a szülőktől, párkapcsolatuk alapján kezdjük megtanulni.
Természetesen ezekben a kérdésekben változnak az idők és az emberek nem csak a szüleik mintáját másolják, de a kiindulási alapot ez adja. Ha a kislány azt látja, hogy az édesanyja végez minden háztartási munkát, akkor mindenképpen azt fogja természetesnek találni, ha a nő ezen a területen többet vállal. De a munkák jellege is gyakran „nőies” vagy „férfias” cimkét kap.
Érdemes átgondolni, hogy a gyermek boldogságát szolgálja-e, amire tanítjuk ezen a területen!
A kapcsolatban látható egyensúly, a kölcsönös szivességek és engedmények szintén mintául szolgálnak a gyermeknek.
Ha a kapcsolatban a döntéseket csak az egyik fél hozza vagy valamelyik fél háttérbe szorul a másik mellett, ez is üzenet a gyermeknek arról, hogyan működik a párkapcsolat.
Amikor egyik fél alárendeli magát a másiknak, akkor a gyerek azt fogja gondolni, hogy ez a normális. Ez lesz számára az alap. A gyerekek inkább az azonos nemű szülővel azonosulnak, így, ha az azonos nemű szülő alárendelődik, ők is hajlamosak lehetnek erre.
Együttműködés
A hétköznapokban egy párnak gyakran kell együttműködnie feladatok végrehajtásában, problémák megoldásában. Ennek módja szintén minta a gyermeknek, hogyan történik a feladatok kiosztása, hogyan segítjük egymást, vagy hogyan beszéljük meg a tennivalókat.
Ha a gyermek azt látja, hogy a szülei jól együttdolgoznak a feladatok megoldásában, akkor neki is lesznek mintái arra, hogyan kell másokkal együttműködni, vagyis hamarabb tanulnak meg az óvodában vagy iskolában társaikkal közösen megoldani helyzeteket.
Tolerancia
A tolerancia fontos érték, ez is csak úgy tanítható meg a gyerekeknek, hogy példát mutatunk benne. Ha a gyermek azt látja, hogy szülei elfogadják egymásnak azokat a tulajdoságait is, amelyekben különböznek, akkor ez lesz a természetes a számára. A másik hibáira és tévedéseire való reakciónk is útmutatóul szolgál a gyerek számára, hogyan viszonyulunk szeretteink gyengéihez.
Ne felejtsük el, hogy a szülei viszonya a gyermek számára nem csak az első párkapcsolat, amit megfigyelhet, de a felnőtt – felnőtt vagyis egyenrangú partnerek közti kapcsolatból is az első. Tehát a mintha, amit lát, nemcsak a jövendő párkapcsolataira, hanem a barátságaira és minden egyenrangú kapcsolatára kihathat.
Egy hosszú sorozat végéhez érkeztünk. Az önismeret és párkapcsolat sorozat 7 héten keresztül futott. Úgy gondoltam, érdemes ezt a hetekig tartó témát egy kicsit összerendezni. A fogalmakat egymással összefüggésben nézni, mert valójában nem külön hatnak, hanem egy rendszer részeikén.
Az önismeret és a többiek
Minden, amit tudok magamról, hogy milyen vagyok, hogyan működök, mik az erősségeim, mik a gyengéim. Hogyan lettem az , aki, hogyan hatottak rám az életem eseményei, mire számíthatok magamtól a jövőben, az mind az önismeret része.
Az önreflexió
Az önismeret egyik legfőbb eszköze az önreflexió . De csak akkor képes hatékonyan működni, ha mögötte ott van, a stabil önbecsülés és a reális önértékelés. Miért? Mert hiába figyelem meg magamat, ha nem vagyok képes befogadni az információt. Ha az önmegfigyelésem ahhoz vezet, hogy hibát találok vagy gyengeséget, az azzal való szembenézést meg fogom próbálni elkerülni, ha az a stabilítást veszélyezteti. Márpedig, ha az önbecsülés ingatag, akkor minden negatív tartalom magamról, veszélyeztetheti a stabilitást. Akkor nem leszek objektív. Mivel szeretjük fenntartani az énképünk állandóságát, így ez az önvédelem már eleve nehezíti az új információk bejutását. Ha pedig az információ még negatív is, valamilyen gyengénkre mutat rá, akkor már duplán nem vagyunk motiváltak befogadni. Így torzítani fogunk.
Ha azonban az önbecsülésünk stabil és motiváltak vagyunk fejlődni, változni, akkor elbírjuk annak a súlyát, hogy szembe kell esetleg néznünk saját gyengeségeinkkel, hogy azokon változtassunk. Ilyenkor a stabil önbecsülés megadja azt az alapot, hogy az értékességem nem függ szorosan össze a teljesítményemmel, ha hibázom vagy valamiben gyenge vagyok, akkor is értékes és szerethető vagyok. Ez segít abban, hogy az önismeret valóban fejlődjön.
Az önszeretet
Az önszeretet és az önbecsülés szintén kéz a kézben jár. Nehéz elkülöníteni őket. A belső önbecsülés saját értékességünknek és szerethetőségünknek biztos tudata, míg az önszeretet már egy érzelmi élmény és egy aktív cselekvés önmagunk irányába. De a kettő szorosan összefügg. Ha az önbecsülés alapjai rendben vannak, akkor az önszeretet nem nehéz. Akinek azonban az önbecsülése bizonytalan vagy kifejezetten alacsony a belső önbecsülése, az azt szokta megélni, hogy nem tudja szeretni magát. Viszont, a szeretet is képes hatni az önbecsülésre, így ha elkezd saját magával szeretteljesen viselkedni, az segíthet a belső önbecsülés fejlesztésében.
Az önértékelés
Az önértékelés jó esetben reális és pozitív, a kis pozitív torzítás sem okoz gondot, viszont jó hatással van az önbizalomra. A reális önértékelést a fejlett önreflexió szolgálja legjobban, hiszen az önértékelést, mint az önismeret részét önreflexióval fejleszthetjük. Ám nem mindegy, hogyan figyeljük magunkat! Fontos, hogy objektívek legyünk, ez vezet a reális képhez. Ehhez pedig, ahogy fent is említettem, szükségünk van az önbecsülés stabilitására, hogy ne legyen szükségünk a torzításokra.
Ha az önbecsülés rendben van és szerettel tudunk magunk felé fordulni, akkor el tudjuk fogadni, hogy adott területen az önértékelésünk alacsony. Vagy akár be tudunk fogadni olyan információt is, ami azt mutatja, hogy egy olyan területen követtünk el nagy hibát, amiben egyébként jónak tartjuk magunkat. Mert ez a stabilitás azt adja, hogy nem fekete-fehér a gondolkodás, vagyis, ha valamit már 50x jól csináltam és most elszúrtam, akkor nem dől össze a világ, nem jelenti azt, hogy ” na, ebben sem vagyok jó!” , ” Ez sem megy” stb. Pontosan annyit jelent, hogy bár nagyon jó vagyok ebben, ebben is tudok hibázni és most ez történt. És nem megsemmisülve, hanem elfogadva ezt, kereshetem a megoldást, hogy vajon mi történ.
Ha viszont egy hiba szétzilálja az egész képemet magamról, akkor nem fogom beengedni az énképembe, hanem találok rá magyarázatot, hogy miért történt úgy, ahogy. A leggyakoribb megoldás ilyenkor az, hogy a saját hibámat másokra hárítom.
Az önbecsülés
Ahogy fentebb már kiderült, az önbecsülés az alap, amire az egész vár épül. Ha a belső, statikus része gyenge, akkor nagyon kemény munkával próbáljuk a külső önbecsüléssel stabilan tartani. De ez a kemény munka valójában folyamatos szenvedést, másoknak való megfelelési kényszert, folyamatos belső feszültséget és szorongást okoz. A vágyott stabilitás sosem jön el. A belső önbecsülés rendbetétele nélkül sosem lesz nyugalom, mert aki a teljesítmény fügvényében tudja csak magát értékesnek érezni, az akkor is retteg, ha a csúcson van. Hiszen egyrészt attól fél, hogy ” lebukik” hiszen belül ott marad az értéktelenség élménye, másrészt sosem állhat le, hiszen akkor az önbecsülése veszélybe kerül. Nem követhet el hibákat, nem pihenhet, nem lazíthat.
Az önbizalom
Az önbizalom a legszorosabb kapcsolatban az önértékeléssel van , hiszen azokon a területeken tudunk bízni abban, hogy képesek vagyunk teljesíteni egy feladatot, megfelelően kezelni egy helyzetet, amely területeken jónak érezzük magunkat.
Az önbizalmat viszont gyakran viselkedés alapján ítéljük meg a másik embernél. Ami azért érdekes, mert aki nagy önbizalmat mutat, az egyáltalán nem biztos, hogy meg is éli az önmagába vetett valódi bizalmat.
Előfordul , hogy az önbecsülés alacsony szintje irreális önértékeléshez vezet adott területeken, ilyenkor látjuk azt, hogy valaki kifejezetten magabiztos, ám ez a magabiztosság inkább álca, a bizonytalanságot takargatja vele. A bizonytalanság ellen úgy védekezik, hogy kirekeszti azokat az információkat, amik az önértékelését negatívan befolyásolnák és ezáltal egy torzult önértékelés jön létre, ebbe kapaszkodik , hogy önbizalmat mutasson. Ez a fajta magabiztosság gyakran arról ismerhető fel, hogy az ilyen ember mások fölé szeretne kerekedni, versengő, kritikus és folyamatosan úgy gondolja, hogy védenie kell a pozícióját.
Ezzel szemben a valódi önbizalom, amikor bízunk saját képességeinkben, mert mind az önbecsülésünk védőhálója ( hibázhatok, attól még nem leszek kevésbé értékes, ha valamit elrontok), mind a pozitív önértékelés ott van a háttérben nem másokhoz képest jelenik meg. Az ilyen önbizalommal rendelkező ember nem fél folyamatosan a kudarctól, bukástól, hibától, kritikától, így nincs s szüksége rá, hogy versenyben és hierarchiában gondolkozzon. Sokkal nyitottabb az együttműködésre, hiszen nem kell védenie magát.
Az önérvényestítés
Az önérvényesítéshez szintén szorosan kapcsolódnak az eddigi fogalmak. Az önreflexió segít abban, hogy tisztában legyünk saját szükségleteinkkel, határainkkal, képességeinkkel gyengéinkkel, amik az önismeret részét képezik. Egy érdekütközés vagy konfliktushelyzet esetén fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy pontosan mi is az, amit szeretnénk, a saját érdekünk mögött milyen szükséglet húzódik meg, a másik kérése mennyire fér bele a határainkba.
Az önszeretet és önbecsülés alapját adják az önérvényesítésnek, hiszen arról gondoskodunk, annak a szükségleteit tartjuk fontosnak, akit becsülünk és szeretünk. Így ha saját magunkat nem becsüljük és nem szeretjük, akkor az nagyon megnehezíti a saját érdek képviseletét. Hiszen azt fogjuk gondolni, hogy ” én nem is vagyok olyan fontos”, „nem érdemlem meg” stb. A dolog fordítva is működik. Ha megvédjük a szükségleteinket, kiállunk magunkkért az egy szeretetteli viselkedés önmagunk felé, ami az önbecsülést is erősítheti. Akinek nehezére esik az önérvényesítés az az olyan helyzetekkel kapcsolatban, amikor ki kell állnia magáért kevés önbizalmat él meg. Viszont , ha fejleszti magát ezen a téren, akkor a pozitív élmények, az önérvényesítésben elért sikerek növelik az önbizalmát.
Hogyan jelenik meg ez az egész a párkapcsolatokban?
A cikksorozat minden részében írtam a teljesség igénye nélkül példákat, területeket arra nézve, hogy a párkapcsolatban miért fontos az egyén önismeret, önreflexiója, önszeretete, önértékelése, önbecsülése, önbizalma és önérvényesítése.
Az ezekkel kapcsolatos problémák számos ponton okozhatnak gondokat és mivel egy párkapcsolatban két ember van, így mindkét ember ilyen prolémái összeadódnak.
Egyensúly a párkapcsolatban
Ha általánosságban beszélünk ezekről, akkor azt lehet megfigyelni, hogy ha egy párkapcsolatban az egyik fél egyensúlya borul, akkor a kapcsolat egyensúlya és a másik fél egyensúlya is veszélybe kerül. Ha valaki instabil, könnyen elveszti az egyensúlyát, akkor a rendszer, amiben jelen van arra fog törekedni, hogy ezt valahogy kiegyenlítse, ami a másik fél egyensúlyának kárára megy.
Aki saját magával „nincs jóban”, saját értékessége kapcsán kételyei vannak, nem tudja szeretni magát vagy nem képes érvényesíteni magát, az a másik fél bármilyen nehézségét, problémáját, válságát „magára húzza”.
Ha nem vagyok biztos magamban, akkor nagyon nehéz hinni abban, hogy én és valaki más képesek vagyunk működtetni egy kapcsolatot. Így bármilyen nehézség történik, azt egyrészt könnyen felnagyítom, másrészt hajlamos leszek a helyzetet a saját szubjektív szemüvegemen keresztül értelmezni. A bizonytalan ember könnyen érzi úgy egy kapcsolati hullámvölgyben, hogy mindennek vége, ha a másiknak valami rajta kívülálló problémája van, azt hajlamos magára vonatkoztatva értelmezni. Ha a másik fél érzékeli a bizonytalanságot, az az ő kommunikációját is torzítani fogja, hiszen nem szolgálja a kapcsolat érdekét, hogy bizonytalanság legyen, ezért az őszinte kommunikációt ez gátolni fogja, hiszen ha minden apró probléma megfogalmazása súlyos krízist okoz, akkor az őszinteség nem tűnik kifizetődőnek. Így a nem őszinte kommunikáció további rejtett folyamatokat generálhat, ami aztán folyamatosan rombolóan hat a kapcsolatra.
A megfelelelési vágy
Negatívan hathat az is, ha a közös feladatok, döntések kapcsàn az egyik felet erősen vezérli a környezetnek való megfelelés vágya. Akinek folyamatosan szüksége van mások jóváhagyására ahhoz, hogy saját magát rendben lévőnek érezze az nem szabad. A döntéseit, a megoldásait folyamatosan befolyásolja a megfelelni vágyás, sokszor maga sem tudja, hogy ő maga valójában mit szeretne az adott dologgal kapcsolatban. Így, amikor közös döntéseket kell hozni, kaput nyit olyan külső hatásoknak, amik bonyolítják a döntést, hiszen ezekben a helyzetekben a legfontosabbak a pár illetve a saját család szempontjai, minden más csak ezután jöhet. De aki megfelelni vágyik annak nem csak az egyéni önérvényesítéssel lehet gondja, hanem a család határainak megvédésében is. Ezt a másik fél úgy élheti meg, hogy nem lojális hozzá a párja. A félelem, hogy mások mit gondolnak rés lehet a közös pajzson.
Irreális pozitív önértékelés és látszat önbizalom
A másik fent is említett gyakori probléma, amikor a gyenge önbecsülés mellett valaki irreálisan pozitív önértékeléssel és látszatra nagy önbizalommal rendelkezik. Mivel az ilyen ember folyamatosan úgy érzi, hogy védekezni kényszerül, ezért folyamatosan tàmad. Egy párkapcsolatban ez általában úgy jelenik meg, hogy hajlamos gyakran kritizálni másikat, nem ismeri el a saját hibákat, sőt jellemző rá, hogy a másik félre hárítja. Nehéz vele együttműködni, kevéssé nyitott a kompromisszumra. Jellemző, hogy a másik fél úgy éli meg, hogy ” nem lehet vele beszélni” , mert minden olyan felvetést, ami problémák megbeszélésére irányul a személye elleni támadásnak él még és általában támad.
Agresszív és passzív agresszív konfliktuskezelés
Az agresszív vagy passzív agresszív konfliktus kezelési módok is rombolják a kapcsolatot. Ezeknek a rendszeres használata kialakulhat a fenti okokból vagy más okból is. De a legtöbb esetben bizonytalanság, bizalmatlanság, félelem van ezek mögött. Ezek külön-külön és együtt is megjelenhetnek. Előfordul, hogy egyik félnél jelenik meg mindkettő, de gyakran az egyik agresszív konfliktuskezelési módjára válasz a másik passzív agresszív viselkedése vagy fordítva.
Te magad légy a változás
Természetesen ezek mind leegyszerűsített és szélsőséges példák. Nagyon ritkán jelennek meg ilyen tisztán, erőteljesen és önmagukban. A kapcsolatok dinamikája ennél sokkal bonyolultabb és gyakran ezek a minták, működésmódok csak adott témákban, területeken jelennek meg.
A jól működő kapcsolatokban is előfordulhatnak ilyen elemek, hiszen senki sem tökéletes. Mindenkinek van múltja, vannak sérülései, amik befolyásolják a reakcióit, a működését.
Ezért azt javaslom, hogy ezt és a hasonló írásokat olvasva mindenki inkább a saját önismeretén, kapcsolatban betöltött szerepén dolgozzon és ne a párja hibáit, rossz működéseit próbálja ” diagnosztizalni”!
A sorozat címe nem véletlenül önismeret és párkapcsolat. A cél csak saját magunk fejlesztése lehet, hiszen a másik megváltoztatására tett kísérlet inkább problémákat okoz, mint hasznot hoz.
A párkapcsolat egy rendszer, így, ha az egyik változik, a kapcsolat is változik. A párkapcsolati problémák pedig nem egyik vagy másik fél problémái, hanem közös, sok összetevős problémák, amiket közösen lehet megoldani.
Az önérvényesítés arról szól, mennyire tudjuk képviselni saját magunkat, megvédeni a határainkat, érvényesíteni a vágyainkat, akaratunkat, szükségleteinket megfelelő módon.
Az önérvényesítés tehát már nem bennünk zajlik, hanem nagyonis cselekvésekben nyilvánul meg. Megfelelő kommunikációban és tettekben.
Természetesen az önérvényesítés nem független attól, hogy milyen viszonyban vagyunk saját magunkkal. Az önbecsülésnek, önértékelésnek, önbizalomnak szerepe van abban, hogy az önérvényesítésünk milyen lesz.
Az önérvényesítés kapcsán többféle modell is született. A legegyszerűbb felosztásban lehetünk agresszívak, amikor csak saját érdekeinket nézzük, alárendelődőek, amikor csak a másik érdekét és asszertívak, amikor a saját érdekünket a másik érdekeinek tiszteletbentartása mellett érvényesítjük.
Én Thomas és Kilmann konfliktuskezelési modelljét kedvelem a legjobban. Ők két dimenzió alapján állították fel a modellt. Az egyik a személyes célok fontossága, a másik pedig a jó kapcsolat fenntartása a másik személlyel.
A fenti képen a cápa az erőszakos konfliktus kezelési mintát jelenti, aki így viselkedik, annak fontos a saját érdeke, de az együttműködés nem fontos.
A teknős a visszahúzódó vagy elkerülő, sem a saját érdekeinek képviselete nem fontos, sem az együttműködés, igyekszik távol maradni a konfliktustól, nem látnak reményt, hogy érvényesítheti érdekeit.
A rókának közepesen fontos a saját érdeke és a kapcsolat is, ő a kompromisszum kereső, aki igyekszik saját céljait érvényesíteni, de hajlandó a kapcsolatért azokból engedni.
A plüssmacinak a kapcsolat a fontos, ennek alárendeli saját céljait, igyekszik elkerülni a konfrontációt szeretné, hogy szeressék, így igyekszik elsimítani a konfliktusokat.
A bagolynak egyaránt fontos a kapcsolat és saját céljai is. A konfliktust közösen megoldandó problémának tekintik és konszenzusra törekszenek.
Ez a modell sok módon használható. Mindenkinek vannak jellemző konfliktuskezelő mintái, az a hozzáállás, ami a leggyakoribb alapvetően. De az élet különböző területeit nézve teljesen más is lehet jellemző. Ez természetes is, hiszen mind az adott kapcsolat fontossága, mint az aktuális érdek lehet nagyon fontos vagy abszolút nem fontos is.
Miért fontos a párkapcsolatban?
A párkapcsolatban folyamatosan adódnak olyan helyzetek, amikor képviselni kell saját érdekeinket. Nem is feltétlenül alakul ki konfliktus, egyszerűen csak vállalnunk kell a felelősséget azért, hogy jelezzük, ha szükségünk van valamire.
Mivel a párkapcsolat az esetek többségében a legfontosabb ( de legalábbis mindenképpen az egyik legfontosabb) kapcsolatunk, az lenne a logikus, ha csak azok a konfliktuskezelési minták jöhetnének szóba, amik a kapcsolat fontosságát is figyelembe veszik. De sajnos ez nem így van.
Természetesen egy jól működő kapcsolatban egy-egy rossz kimenetelű konfliktus nem okoz komoly gondot, de ha valamelyik fél folyamatosan nem veszi figyelembe a másik érdekeit, netán a sajátját, az hosszú távon romboló a kapcsolatra nézve.
Érdemes látni, hogy az egyetlen, ami győztes-győztes szituációhoz vezet, az a bagoly konszenzusra törekvése. Ehhez képest a róka hasonlóan egyenlő helyzetre törekszik, de a kompromisszum már azt jelenti, hogy mindenki csak félig nyer, valamennyit fel kell adnia a céljaiból. A kompromisszum viszont jóval kevésbé időigényes, mint a konszenzus. Illetve vannak olyan helyzetek is, amikor a konszenzus nem lehetséges, de ez is csak hosszabb folyamat eredményeként derül ki.
Látszatra ugyanis nagyon gyakran tűnik úgy, hogy a helyzet nulla összegű. Vagy az lesz, amit én szeretnék vagy az, amit a másik. De rengeteg esetben, ha rászánjuk az időt, akkor van olyan megoldás, ami mindkettőnknek tökéletes. Ennek az oka, hogy amit megfogalmazunk , hogy szeretnénk, gyakran csak a felszín. Ilyenkor érdemes kicsit jobban belemenni, hogy az adott dolog miért fontos, pontosan mit kapunk belőle és ilyenkor lehetséges, hogy nagyon könnyű olyan alternatívát találni, ami mindkét félnek jó megoldás.
Hogyan fejleszthető?
Nehéz erről röviden írni, hiszen az önérvényesítés a jéghegy csúcsa. Az egészséges önbecsülés, a reálisan pozitív önértékelés és az ezekre épülő önbizalom mind elősegíti a önérvényesítést.
Ráadásul az önérévnyesítési problémák is többirányúak lehetnek. Van, akiknek az okoz nehézséget, hogy ne agresszív cápa módjára küzdjenek az igazukért rombolva ezzel a kapcsolatot. És van, akiknek pedig az okoz nehézséget, hogy képviseljék saját szükségleteiket, vágyaikat érdekeiket. És természetesen előfordul, hogy mindkettő problémát okoz, mert van, aki sokáig tűr és enged, egy idő után vagy bizonyos helyzetekben, bizonyos témákkal kapcsolatban nem képes figyelembevenni a másik szempontjait.
Mindenképpen javaslom, hogy akinek az önbecsülésével és /vagy az önértékelésével gondja van, az elsőször ezekkel a problémákkal foglalkozzon. Nagyon nehéz saját magunkért kiállni addig, míg azt gondoljuk, hogy ezt nem érdemeljük meg, nincs jogunk hozzá!
Akinek az okoz gondot, hogy ne kommunikáljon agresszívan, annak ajánlom a Hogyan lehet egy vita építő a párkapcsolatban? című bejegyzésem. Ebben a bejegyzésben többségében olyan szempontokat gyűjtöttem össze, amelyek abban segítenek, hogy a másikra vigyázva, őt nem támadva hogyan tudjuk az érdekeinket érvényesíteni.
Akinek inkább az okoz nehézséget, hogy kiálljon magáért, azoknak pedig elsősorban a Dehát miért nem tudja magától? című bejegyzést javaslom.
A heti témához kapcsolódó videó:
Ezen kívül több olyan videóm is készült, ami segíthet ebben.
Az önbizalom a saját képességeinkbe, erőnkbe, kompetenciáinkba vetett bizlom. Vagyis arról szól, hogy a jövőben mennyire tudok bízni abban, hogy megoldok, jól kezelek helyzeteket, hogy képes vagyok helytállni.
Mindkettő hatással van az önbizalomra. Ha alapvető önbecsülési problémája van valakinek, akkor az minden területen okozhat önbizalomhiányt. Illetve fordítva, ha van egy egészséges önbecsülése az megalapozza az önbizalmat minden területen.
Az önértékelés már nem ilyen általánosan működik, lehet az egyik területen magas az önértékelésünk, míg a másik területen alacsony. Ha reálisan látjuk magunkat, akkor valószínűleg érzékeljük a gyengéinket is és ezeken a területeken kevésbé lesz önbizalmunk. Azon a területen pedig, ahol erősnek érezzük magunkat, magabiztosak leszünk.
A dolgot bonyolítja, hogy az önbecsülés alacsony szintje vagy hiánya könnyen vezethet irreális önértékeléshez is adott területeken. Ilyenkor látjuk azt, hogy valaki kifejezetten magabiztos, ám ez a magabiztosság inkább álca, a bizonytalanságot takargatja vele.
Az önbizalom, amit látunk
Az önbizalmat általában a viselkedés alapján ítéljük meg, de nem feltétlenül tesszük ezt jól. Sokan takargatják az előbb említett módon saját gyengeség érzésüket. Ezekben az esetekben előfordulhat az is, hogy nagyon is reálisan látja valaki a gyengeségét és azt igyekszik nagy önbizalommal palástolni és az is, hogy a gyenge önbecsülés miatt nem képes látni a saját gyengeségét, irreális önértékeléssel védekezik.
A valóban magabiztos emberről is azt szokták gondolni, hogy nem fél. Ha egy területen magabiztos valaki, megfelelő önbecsüléssel és reális önértékeléssel együtt, akkor valóban rengeteg olyan viselkedésre képes, ami mások számára ijesztő, szorongáskeltő lehet. De amikor ahhoz képest, amilyen célokat addig kitűzött maga elé kicsit magasabbra tolja a lécet, akkor bizony a magabiztos ember és megéli a félelmet.
Ez a félelem azonban nem bénító, mert az önbecsülése egyfajta védőhálóként működik. Bár tart a kudarctól, tudja, hogy kudarc esetén is értékes, nem dől össze a világ, így képes a siker érdekében kockázatot vállalni.
Milyen szerepe van az önbizalomnak párkapcsolatban?
A párkapcsolat kezdetén
A párkapcsolatra már a kapcsolat kezdete előtt hat az önbizalom. Hiszen az önbizalom hiánya már az ismerkedést, a kezdeményezést akadályozza. A kapcsolatok kezdeti szakaszában komoly stresszt okoz, ha nem bízik valaki abban, hogy képes kezelni az ismerkedéssel járó helyzeteket.
Itt újra bejön az önbecsülés és az önértékelés szerepe. A kapcsolat ismerkedési fázisában kulcskérdés, hogy mennyire képes valaki önmagát megmutatni. Ha valaki nem reálisan látja saját magát, nem érzi magát értékesnek vagy sok területen alacsony az önértékelése, akkor nem fogja merni magát megmutatni. Minnél kritikusabb magához, annál inkább mást próbál mutatni, ha szeretné, hogy szeressék. Ebből rengeteg probléma származhat, hiszen ha mindkét ember mást mutat, akkor két álarc szeret egymásba és nincs valódi kapcsolódás a két ember között.
Természetesen nagyon kevesen vannak, akik már az első randin is képesek olyanok lenni, amilyenek, kicsit sem torzítani pozitív irányba. Ez nem is baj. Nem az a gond, ha próbáljuk az előnyös oldalunkat mutatni, az a gond, ha ez olyan mértékű, hogy nem lesz reális a kép.
Kommunikációs problémák
A kapcsolat létrejötte után is hasonlóan fontos, hogy meg merjük mutatni magunkat, a gyengeségeinket is, hiszen csak így ismer meg igazán minket a másik. A kommunikációs problémák jelentős része is abból származik, hogy saját magunk megbecsülése bizonytalan.
Ha az önbecsülés-önértékelés-önbizalom hármassal gond van, akkor az önérvényesítéssel is gond lesz. Függetlenül attól, hogy ezen hármasban hol van probléma, a végeredmény lehet az önérvényesítés elmaradása, behódoló magatartás és agresszív, a másikat lenyomó önérvényesítés is.
A valóban egyenrangú kapcsolathoz ugyanis szükség van bizalomra és önbizalomra is. Ahhoz, hogy a párom és a magam szükségleteit egyformán fontosnak tudjam kezelni, tudnom kell, hogy képes vagyok magamat képviselni, megvédeni a határaimat és ugyanannyira értékes vagyok, mint a másik. És persze azt is tudnom kell, hogy a másik nem fog bántani és őt is értékesnek lássam.
Ez az egyensúly sok ponton tud billenni, ezért az természetes, hogy egy kapcsolatban ez folyamatos egyensúlyozást, magunkra és a másikra való odafigyelést igényel.
Hogyan fejleszthető?
Rettenetesen sok ember foglalkozik azzal, hogy tréningeket, könyveket tanácsadást és minden mást ajánl az önbizalom növelésére. És nagyon sok ember érzi úgy, hogy önbizalom hiányban szenved.
Valójában az önbizalom a felszín. Nagyon sok esetben, amikor valaki azt mondja, hogy ” nincs önbizalmam” valójában az önbecsülésével van probléma. Amikor az alapvető önbecsülés nagyon alacsony, mert valaki nem kapta meg gyerekkorában, hogy feltétel nélkül is szeretik, akkor anélkül, hogy ezen dolgozna, az önbizalom növelés nem fog segíteni. Hiába ér el sikereket akár, az alapérzés ettől nem változik.
Ebben az esetben érdemes szakemberrel dolgozni a problémán, mert az ilyen korán és mélyen beépült értéktelenség érzést nagyon nehéz egyedül leküzdeni.
Ha viszon valaki alapvetően nem érzi magát értéklennek, de mégsem tud egy vagy több területen bízni magában, akkor a legtöbbet a tapasztalat segít.
Egyrészt a tapasztalatok megfelelő észlelése és értelmezése, másrészt, ha kis lépésekben megpróbálunk olyan tapasztalatokat szerezni, ami fokozatosan , lépésről -lépésre növeli az önbizalmunkat.
Érdemes kicsi célokat kitűzni, adott területen a legkisebbet és, ha sikerül elérni, akkor megtenni a következő lépést. Ha valaki például nehezen szólal meg társaságban, lehet a legkisebb lépés, hogy beszél akár a tükörképéhez, aztán a közvetlen szeretteihez Később baráti társaságban, majd munkahelyi értekezleten és csak ezután jöhet a nagyobb közönség elé kiállás.
A heti videóban arról fogok részletesebben mesélni, hogyan figyeljünk oda megfelelő módon a tapasztalatokra, hogyan támaszkodjunk rájuk és hogyan keressünk lehetőséget az önbizalom növelésére.
A bejegyzéshez kapcsolódó videó:
Megosztás:
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni.
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
Cookie (Süti ) tájékoztató
A Sütik feladata
A sütik információkat gyűjtenek a látogatókról és eszközeikről; megjegyzik a látogatók egyéni beállításait, amelyek felhasználásra kerül(het)nek pl. online tranzakciók igénybevételekor, így nem kell újra begépelni őket; megkönnyítik a weboldal használatát; minőségi felhasználói élményt biztosítanak, továbbá részt vesznek néhány látogatói statisztikai információ gyűjtésében.
A testre szabott kiszolgálás érdekében a felhasználó számítógépén kis adatcsomagot, ún. sütit (cookie) helyez el és a későbbi látogatás során olvas vissza. Ha a böngésző visszaküld egy korábban elmentett sütit, a sütit kezelő szolgáltatónak lehetősége van összekapcsolni a felhasználó aktuális látogatását a korábbiakkal, de kizárólag a saját tartalma tekintetében.
A cookie-k nem tartalmaznak olyan adatot, amely által a weboldal látogatói azonosíthatóak, azok kizárólag a felhasználó számítógépének felismerésére alkalmasak.
Ezen sütik célja, hogy a látogatók maradéktalanul és zökkenőmentesen böngészhessék a palagyikata.hu weblapot, használhassák annak funkcióit, és az ott elérhető szolgáltatásokat. Az ilyen típusú sütik érvényességi ideje a munkamenet (böngészés) befejezéséig tart, a böngésző bezárásával a sütik e fajtája automatikusan törlődik a számítógépről, illetve a böngészésre használt más eszközről.
Harmadik fél által elhelyezett cookie-k
A weblap alkalmazza a Google Analytics .A Google Analytics statisztikai célú szolgáltatás használatával a palagyikata.hu és aldomainjai információkat gyűjtenek azzal kapcsolatban, hogy a látogatók hogyan használják a weboldalakat. Az adatot a honlap fejlesztésének és a felhasználói élmény javításának céljával használja fel. Ezen sütik szintén lejáratig a látogató számítógépén vagy böngészésre használt más eszközén, annak böngészőjében maradnak, illetve amíg a látogató nem törli őket.
Functional
Always active
The technical storage or access is strictly necessary for the legitimate purpose of enabling the use of a specific service explicitly requested by the subscriber or user, or for the sole purpose of carrying out the transmission of a communication over an electronic communications network.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statistics
The technical storage or access that is used exclusively for statistical purposes.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Marketing
The technical storage or access is required to create user profiles to send advertising, or to track the user on a website or across several websites for similar marketing purposes.
